Uralkodós, háborús, politikai játszmás, történelmi.

Gergő élvezi az életet, mint kisbirtokos, akinek 3 falut juttatott a hadi szerencse és a Hunyadi-család szolgálata. Imádott felesége, Anna az első gyermeküket várja. Ám a férfi részeg küldöttekbe botlik, akiktől megtudja, hogy a Hunyadi-fiúk ellen merénylet készül. A családhoz rohan a figyelmeztetéssel, akik így sikeresen megvédhetik magukat. Az idősebb, László bízik az igazságban és a királlyal tart, aki gyorsan változtatja a véleményét, és félelmében László halálos ítéletét is meghozza. A kamasz Mátyás már ekkor nagyobb taktikus, neki sikerül életben maradni, és soha nem feledi, milyen szolgálatot tett neki Gergő. A vitéz a fogságban is védelmezte, majd királyként a testőrévé emelkedik. Az udvar a király árnyékának becézi, aki egészen a sírig kíséri királyát.

A Hunyadi-család történetéről, a korszakról összesen négy regényt írt a szerző. Megemlékezett Budai Nagy Antalról, ahol csak említés szintjén van jelen Hunyadi János, de a regény világának a része. Van egy története Hunyadi János törökellenes harcairól és az országban működő erőkről. Majd következik ennek a történetnek a közvetlen előzménye, melyben Gergő Nándorfehérvár védői között van, és a család hű embere lesz. Végül, Mátyás története, kamaszkorától a sírig – árnyékában Gergővel.

Ami közös bennük, és el is vette a sorozattól a kedvem, hogy mennyire erőteljesen sugallja a szerző, hogy mi tette tönkre ezt az országot, a nagyjaink törekvéseit. Micsoda? Az önzés és az egyéni hatalomvágy. A török Európa problémája kellett volna, hogy legyen, ez a család derekasan küzdött is ellenük, de folyton elárulták őket. A szövetségeseik támadták őket hátba, a csatába pedig mindig késve érkeztek, ha egyáltalán felbukkantak. Szegény János, majd Mátyás pedig nem tudott a török kiűzésére koncentrálni, hála a magyar nagyuraknak és az őket buzdító Habsburg császárnak. Egy ponton már zavart, mennyire Krisztus szinten megváltónak akarja őket mutatni a szerző, csak túl sok ellenségük volt.

A kötet főszereplője különben Mátyás király, hiába a cím Gergőt emeli ki. Ő csak a szemtanú, aktív szerepe nincs is sok a regényben. Már boldog házas, lesz egy kisfia, olyan munkája, ami rangot és tiszteletet is jelent. Neki már nincsenek konfliktusai. A megvívandó csaták mind a királyé – személyesek és politikaiak egyaránt.

Mert mit is kapunk a cselekményben? Egyrészt, végig lehet követni Mátyás három nagy szerelmi történetét. Az első felesége, Kata, majd a szeretője, aki a fia anyja lett. Végül Beatrix, akit kifejezetten ellenszenvesre sikerült ábrázolnia a szerzőnek. Kata egy kedves, kötelességtudó lány volt. Borbála a nő, aki nagyon szerette a választottját. Beatrix meg pár év alatt egy magát elhanyagoló, politikai ambíciókat dédelgető hárpia, aki a király magánéletén túl a politikai és harcászati törekvéseit is megkeserítette.

Mellette ott vannak a nagy csaták, melyeket nem is igazán részleteiben mutat be, hanem a nagy játékban a szerepüket. A török ellenes háborúk, az európai rangokért folytatott harcokon belül mutatja meg, milyen szerepük is volt ezeknek.

Tetszett, ahogy Hunyady karaktereket épít. Gergő és Anna, a felesége idilliek, azok a tipikus hősök, akiknek még rossz tulajdonságaik sincsenek. A többiek viszont több dimenziót kapnak, és azt pl. nagyon élveztem, ahogy jól megfért egymással Mátyás taktikai zsenije a hirtelen haragjával, amit aztán később rendszeresen bánhatott. De a német császár a sárga fogaival és a karomszerű ujjaival is jól beégett az agyamba, vagy Beatrix a zsíros hajával.

Az életrajzból a fontos pontokat emelte ki a szerző, és úgy sikerült évtizedeket átfognia, hogy elegánsan ugrott az időszakok között. Nem éreztem úgy, hogy valami kimarad vagy kevés.

Nem ez a kedvenc részem tőle, de korrekt. Közelebb hozta Hunyadi Mátyást.

Hunyady: A király árnyéka - Mint történelmi: 70% korrekt képet fest Mátyásról, a hibákat sem titkolva, kalandosan.

Szubjektíven: 65% a szereplőit megszerettem, jó a világa is, de egyes nézetei túlírtak.

Mi lett volna, ha? Hogy kellett volna máshogy? Miért nem úgy történt… Ez egy idő után megöli az embert. Ha nem tudsz elszakadni a múlttól, akkor képtelen vagy a jövőt építeni. (Leiner: Emlékezz rám)

A sors uralkodik felettünk. Vigyázhatsz, tervezhetsz, dolgozhatsz, aztán jön a végzet, nevetve keresztülhúzza a számításainkat, és bolondot csinál mindkettőnkből. Néha ugyan előre ki lehet találni a szándékait, de legtöbbször már minden előre meg van írva. Néhány ember számára egyenesen vérrel van megírva. Ez nem azt jelenti, hogy fel kellene adnunk, de nem ringathatjuk magunkat folyton az önsajnálat hazugságaiba. (Robb: A halál fényében)

– De úgy szeretek lájkolni! – közölte.
– Akkor lájkold az ismerőseidet – tanácsoltam.
– Az ismerőseimet? Az én koromban? Vagy halottak, vagy készülnek meghalni – magyarázta, mire az egész asztalunk felröhögött. (Leiner: Emlékezz rám)

Maradj ember, és gondolj arra, hogy sohasem szabad elveszítened a reményt. (Charriere: Pillangó)

„A szalagcímek sosem lehetnek elég direktek és ostobák – mondogatta Sandra régi osztályvezetője. – Ha ostoba a cím, akkor kattintanak.” Példaként fel is mondta a karrierje legsikeresebb címét. „Ez a tíz szupersztár gyerekekkel aludt…”, aztán, amikor az érdeklődő rákattintott a címre, szembesült annak egészével: „…amikor azok már felnőttek voltak.” (Kling: QualityLand)

Ne ítélj el egy bolondot sem, míg nem jártál a cipőjében, barátom! (Campbell: Mindig a férj a tettes...)

A szerencsejáték olyan, mint egy gyönyörű nő. Kívánatos, élvezetes, de ugyanakkor szeszélyes. (Robb: A halál fényében)

A legfontosabb az életben, hogy mindig tudjuk, hol van a kiskapu. (Kling: QualityLand)

…annál, hogy kilónként veszel búcsút magadtól, csak az nehezebb, ha a barátaidtól veszel búcsút. (King: Emelkedés)

Az ősi legendák, a mitológia ugyanúgy az élénk elmék szüleményei voltak, ahogyan a vallások is. Semmi több. Az emberek féltek egyedül lenni, és a magány elfogadása helyett mesékbe menekültek, isteneket találtak ki maguknak, hogy ne érezzék magukat annyira egyedül. A vallás remek eszköz a hatalmak és érdekcsoportok kezében, hogy félelemben tartsák az emberiséget, és irányítsák tetszésük szerint. (Carrigan: Az oroszlán árnyékában)

Hogy lehet valaki szomorú, ha mindene megvan? (Petit: Abel szava)

Szökésen dolgozó, lázadó, börtönszigetes.

A fiatal, párizsi alvilágban mozgó vonzó fiatalember, Henri Charriere bűnösnek találtatik emberölésben. Egy selyemfiút késeltek meg, és a tettesről annyit tudtak, hogy Pillangó volt a beceneve. Ahogy Henri beceneve is ez, és nem volt menekvés. Az életfogytig tartó fegyenctelepet választja a francia szigorított helyet, hiszen nagyon erősen bízik benne, hogy 1-2 éven belül sikerül megszöknie, és folytathatja az életét. A megtakarításait egy patronba rejti, ebből fogja anyagilag fedezni a szökését. Szerez pár barátot, és vigyáznak egymásra az úton. Ám a szökés mégsem annyira egyszerű, mint elsőre gondolták. Változatos, meddig jutnak, de valamiképpen Pillangó mindig visszatér a börtönszigetre. Ez azonban nem töri meg a lelkesedését, és addig dolgozik a tökéletes terven, míg vissza nem szerzi a szabadságát.

Ez egy modern klasszikus, ami a megjelenésekor meglepő sikert aratott. Franciaország bestsellere volt, és részben ennek is köszönhető, hogy Charriere végül legálisan is visszatérhetett az országba és Párizsba. Máig sok olvasója van, és ismerősöm is van, aki a Pillangót tartja a kedvenc regényének. Arról nem is beszélve, hogy a filmesek is lecsaptak a sikertörténetre. Van egy klasszikus feldolgozása Steve McQueen főszereplésével, és egy tévéfilm jellegű újrázása nem is olyan régről.

Mivel igaz történet az alapja, és a szerző a saját történetét mesélte el, felmerülhet a kérdés, mennyi a valóságtartalma. Tények, bizonyítékok nincsenek a leírt kalandokra, nekünk csak a szerző szava van és az a tény, hogy valóban elítélték gyilkosságért, valóban egy ilyen börtönszigetre került, ahonnan megszökött, ha ez jó pár évbe bele is tellett neki. A történet nagyon regényes, és olyan fordulatok vannak benne, hogy egyes részei hihetetlenek. Nekem a leginkább ilyen az élete az indiánok között, ahol két felesége is lesz. De igazából ez nem is számít, mert nem dokumentumregényként, kalandregényként kell olvasni.

Erőssége, hogy mennyire erősen épít a mesélés hagyományaira. Olyan, mintha ülnénk a szerzővel, aki a tábortűz mellett kedélyesen sztorizna. Jó a hangulata, a sodrása. Végigvisz az egész történeten úgy, hogy hinni akarsz neki, és amíg mesél, hiszel is. Esetleg utána felmerül benned, hogy talán mégsem volt minden igaz. De ez kit érdekel? A történet jó!

Plusz, szociológia szempontjából úgy is értékes adatokat tartalmaz, hogy a többi adat hitelességét vizsgálnánk. Hogyan alakul egy ilyen szigeten a hierarchia? Hogyan élnek egymás mellett rabok és az őreik? Többszörös és izgalmas dinamika alakul a különféle karakterek között, amelyből egy olyan intézmény rajza bontakozik ki, amely mára megszűnt.

A regény elejétől a végéig mozgalmas, és cselekményben gazdag. Az ítélettel indul a történet, és Pillangó már ekkor azon töri a fejét, hogyan szökhet majd meg, és milyen bosszút fog állni. Ő egy tevékeny figura, aki soha nem pihen. Kitűzi a célt, és küzd érte, bármilyen reménytelenek is a körülményei.

Az újabb és újabb szökések mozgásban tartják a cselekményt. Sokféle, változatos. Az elején nagyon élveztem is, de a kötet hosszú. Több száz oldal, és egy ponton már belefáradtam. Hiába más maga a módszer, a metódus egyezik: Pillangó visszakerül a szigetre, tervez és készül a szökésre. Maga a szökés, majd a bukás. Vissza a szigetre, jöhet a terv és minden indul a kezdetektől.

A karakterek között Pillangó az, aki meg fog maradni az ember emlékezetében. Olyan erő és kitartás van benne, ami annak ellenére hősiessé teszi, hogy egy elítélt bűnözőről van szó. Ha gyilkos volt, ha nem, az alvilágban épített életet magának. A többiek árnyalakok mellette.

A siker akkora volt, hogy Charriere élete további szakaszait is elmesélte az olvasóinak. Vagyis, van még 2 kötet Pillangó kaland: mi történt a végső szökés után?

Charriere: Pillangó - Mint kalandregény: 80% változatos és hangulatos, ami szórakoztat és fejtágító egyszerre.

Szubjektíven: 75% nagyon vitt a mesélős szöveg, az elején még izgalmas is. A vége már nem.

5: Martin (szerk.): Wild Cards - alternatív történelem és fantasy keveréke. Egy vírus miatt az emberiség DNS-e örökre megváltozik. Lesz, akin nem látszik semmi, normál ember marad. Mások olyan képességeket kapnak, mint a gondolatolvasás és -befolyásolás, sebezhetetlenség, nagy erő, stb. De lesz egy csoport, akik fizikailag változnak meg, torzulnak. Lesznek köztük hősök és bűnözők is. Magyarul két széria fut - az első megváltozottakról, majd az őket váltó újabb nemzedékről.

4: Shan: Város – trilógia - Capac Raimi a Városba költözik, ahol az élete gyorsan szédületesen megváltozik. A Kardinális embere lesz, aki a Várost és lakóit madzagon rángatott bábukat mozgatja és irányítja. Capac egyre magasabbra emelkedik, és egyre jobban belelát a Város igazi természetébe. Milyen mágiával ural mindenkit a Kardinális, és ehhez mi köze az ősi inkáknak? Közben mások is sötét titkok nyomára akadnak - Al, aki testőrből kell, hogy nyomozóvá váljon és Wami, a rejtélyes bérgyilkos.

3: Szélesi: Az ellopott troll - a természetfeletti lények a mindennapok részei lettek, de van, amiben másként kell kezelni kell őket. Így a rendőrségen külön ügyosztály foglalkozik az ő ügyeikkel. Itt egyetlen ember dolgozik, Bercel, ő is büntetésből. A férfi azonban feltalálja magát, és felfigyel egy különös esetre. Eltűnt a Margit-híd trollja - ki vitte el és miért? A trollok nem szeretnek költözni. A francia kolléganővel kiegészülve a rejtély nyomába ered, és hamarosan egy országszintű összeesküvésbe bonyolódnak...

2: Hamilton: Anita Blake kezdő kötetek - Anita Blake különös képességgel született, halottkeltő. Erre építette a szakmáját, mellette pedig a természetfeletti lények hóhéra, aki vámpírt is kivégez, ha az embereket veszélyeztet. A rendőrbíróra sokan felfigyelnek: a város egyik leghatalmasabb vámpírja, de egy helyes középiskolai tanár is, aki messze több, mint aminek látszik, Anita szívére pályázik. Ez a sorozat krimi és horror elemekkel indult - a kezdetekkor pl. egy vámpírgyilkos nyomába járt. Az első 5 rész még ilyen, aztán elindult az erotika felé, sajnos.

1: Bishop: Vörös betűkkel - a Föld csúcsragadozói nem az emberek, hanem a Mások. Természetfeletti lények, akik az utóbbi időben hajlandóak nyitni az emberiség felé. Közös területeket hoztak létre. Meggie egy ilyen Udvarba menekül, és vállal állást. A lány ugyan ember, de benne is van természetfeletti. Vérpróféta, akinek elég egy vágás a testén, hogy jóslatot mondjon. Meggie az egyik legjobb a szakmában, ami örök rabszolgasággal járt. A lány megszökött, és új otthonra lelt a Mások között. A képességeivel nekik akar segíteni, akik cserébe megvédik egykori birtokosaitól. De milyen érzelmei lehetnek, pl. az Udvart irányító megnyerő alakváltó iránt?

Titkos szövetséges, mágikus, harcos, istenes.

Negin vonzó és fiatal nő, aki különleges képességgel rendelkezik. Érzékeli a szellemeket, és képes őket átengedni a túlvilágra. Amikor a képessége jelentkezett, egy titokzatos szervezet kereste meg, akik az egyházzal együttdolgozva, de önállóan küzdenek a démonokkal, és segítenek a nyugtalan szellemeknek továbblépni. A lány velük nő fel, tanulja meg használni egyre növekvő erejét. Amikor egyikükkel démonok végeznek, egy mesterlövész érkezik a helyére, George. Egy másik feladatot is kap a férfi: Negin testőre lesz. A lány eleinte utálni akarja a barátja helyére érkező vonzó férfit, de olyan vonzalom van közöttük, amit nem vehet semmibe. Amikor pedig az eddig ismeretlen apja és isteni erők is színre lépnek, George lesz az egyetlen, akiben bízhat az egyre veszélyesebb helyzetben egyensúlyozó Negin.

E kötettel Carrigan letette egy új sorozat alapjait. Örömmel tapasztaltam, hogy ez nem a szerelemre épül. Rendben, van benne az is, fontos is, de mellette sok minden más is helyet kapott benne és urban fantasy zsánerben is megállja a helyét.

Izgalmas benne, hogy nem a gyakran feldolgozott mitológiák szerepelnek benne. A görög-római, a viking és valamivel kisebb mértékben az egyiptomi mítoszok sűrűbben kerülnek a regényekbe, itt viszont Mezopotámia istenei lépnek színre. Egzotikusak, érdekesek és abban emlékeztetnek a görögökre, hogy nagyon is emberi érzelmek és intrikák hatják át a világukat. Szerelmesek, félrelépnek, bosszút állnak, átkot szórnak – mint egy szappanopera szereplői, csak éppen nekik mágikus hatalmuk is van. Abban még humort is láttam, hogy Negin eleinte nem is hisz az istenekben, a végére meg mik ki nem derülnek még róla is…

Szerettem azokat a részeket, amikor szellemekre vadásznak vagy démonokkal küzdenek. A szervezetnek van ugyan más és titkos, sötétebb tevékenysége is, de Negin kezdetben csak a felszínt látja. Ez pedig kalandos, mágikus, szellemvadászattal teli rész, aminek megvan a sajátos zamata. Cseppet zavart, hogy mennyire amatőrnek tűnik a csapat a hátterük és a speciális tagok ellenére is, de még van reményem, hogy ez a fele fejlődik a történetnek, ahogy Negin előtt kevesebb a titok magáról a szervezetről és a képességeit is jobban használja.

Abban is van még lehetőség, hogy igazából ki milyen oldalon áll. Még nem tiszta, ki lesz ebben a történetben a jó vagy a rossz. Az Oroszlán és az istenek is bővelkednek olyan titokban, ami miatt mindkét szerepre alkalmasak. Még akár jó kis stratégiai háború is lehet a felek között…

Végül, a szerelmi szál, amit direkt hagytam a végére. Mert ez az, amiért nem tudok lelkesedni. Ugyanaz a tucat történet, amit milliószor olvastam már. Dögös, helyes szereplők, akik azonnal elemien vonzódnak egymáshoz, minden logika és ismerkedés nélkül. Legalább nem esnek azonnal ágyba, mert Negin eleinte gyászolja a halott társukat, de aztán George hamar áttöri az ellenállását. Annyira fáraszt már, amikor ismerik egymást 2-3 napja, lefeküdtek egyszer vagy kétszer, aztán máris az örökkévalóságot tervezik egymással és olyan nagyon szerelmesek! Ez pont ilyen, még mágikus magyarázattal is, miért tudtak ilyen gyorsan egymásra kattanni. Mondjuk, azért az vicces, amikor egyszerre bizonygatják azt, hogy a múltjuk miatt már nem újdonság a szerelmük, miközben Negin mégiscsak most Negin, más nő és George ezt a lényét szereti most, nem akit ismert egykoron. Most akkor melyik?

A karakterek – sok van belőlük, de Carrigan igazából csak kettőt ábrázol alaposabban. Negin és George a kiemelt szereplők, kiemelten Negin. Ugyan az istenek majd megkapják a maguk szerepét, de az töredéke a szerelmespár játékidejének és ábrázolásának.

Összességében sorozatnyitánynak tökéletesen megállta a helyét: volt benne kaland, rejtély és szerelem is, éppen elég nyitott szállal és további titkokkal.

Carrigan: Az oroszlán árnyékában – Mint fantasy: 70% érdekes mitológiát használt fel, egyszerre szerelmes és kalandos történet.

Szubjektíven: 65% szórakoztatott, lekötött, bár a szerelmi szál tipikus. Van benne potenciál.

• Jaffa: Isten hozott Amerikában - családregény
• Lettero: Egy kém Auschwitzban - thriller
• Könyvmolyképző: Boszorkányszezon - YA fantasy
• Agave: Az utolsó emperátor - sci-fi
• Delta Vision: A sötétség kohója - fantasy
  • Tündöklő szavak - fantasy
  • A Vaskezű lánya - fantasy
  • A Hosszú Kozmosz - sci-fi
  • Zengő vas - fantasy

Június

1. Greaves: Dolgozó kutyák - ismeretterjesztő 3

    Hobb: A király orgyilkosa - fantasy 4

2. Doctorow: Radikálisok - sci-fi 5

3. Robb: A halál fényében - krimi 4

4. Leiner: Emlékezz rám! - ifjúsági 5

5. Kling: QualityLand - sci-fi 5

6. King: Emelkedés - fantasy 3

    Campbell: Mindig a férj a tettes... - krimi 4

7. Petit: Abel szava - ifjúsági 4

    Gilbert: A lélek botanikája - női 4

Hello, nyár! Papíron már megérkeztél, jöhetne egy kicsit jobb idő is :)

Útkereső, tudományos felfedezős, családi, kosztümös.

Henry Whittaker egy szegény, de tehetséges és elhivatott kertész fia, aki mindent megtanul a szakmáról, és fel akar emelkedni. Egy nemes lát benne fantáziát, és felfogadja, hogy mintákat gyűjtsön neki egzotikus helyekről. Henry ott van James Cook utolsó útján, és bejárja Dél-Amerikát is. Majd, miután azon álmát elveszti, hogy úriember legyen, gazdag akar lenni. Az Államok egyik leggazdagabb emberévé küzdi fel magát, oldalán holland feleségével, aki egy kislányt szül neki. Alma nem csak az apja vagyonát, de az eszét is örökli. Képességeit a mohák tanulmányozásában kamatoztatja, és forradalmi megfigyeléseket tesz. Ám az élet ás területein nem ilyen szerencsét: túl későn ismeri fel, hogy milyen áldozatot hozott érte a fogadott húga, és a férjének mire lenne szüksége.

Elizabeth Gilbert az Ízek, imák, szerelmek szerzőjeként lett bestseller szerző. Nem egykönyves szerző, bár ama bizonyos kötet sikerét nem sikerült későbbi regényeivel megismételnie. Nem feltétlenül azért, mert gyengébb kötetek lennének, csak mások.

A lélek botanikája tulajdonképpen két történet egyben. Egy családregény, amiben összesen négy generáció tűnik fel, de a középső kettő története a releváns. Henry története kalandregényes. Annak az izgalmas története, hogy egy tehetséges, de kilátások nélküli fiatalember hogyan építi fel magát, és él át meghatározó eseményeket. Vannak történelmi vonatkozásai is, így ez a rész még tanulságos is. Életközelivé hozza, milyen lehetett felfedezőként a tengert járni, új fajokat meglelni, és kapcsolatot létesíteni az őslakosokkal. Mesélősen, de emlékezetesen mondja el, pl. azt is, hogy miért ért erőszakos véget Cook élete, vagy hogyan vált olyan sikeressé és gazdaggá a holland kereskedők szövetsége.

Majd megszületik Alma, Henry más sikerember erre az időszakra. Alma válik hősnővé, és nagyon megváltozik a regény is. Ami eddig történelmi kalandregény, most lélektani női regénnyé válik. Jobban is emlékeztet Gilbert korábbi regényére, mint az eleje.

Sajnáltam is a váltást, mert ez a fele tudott a történetnek kevésbé lekötni.

Alma nem kalandozik, a laborban tesz felfedezéseket. Okos lány, tanult, de ez marad a terepe. A ház, a könyvtár, a kert és a labor. Ugyan Gilbert beletesz olyan témákat, mint a szexualitásának felfedezése, a szerelem – elég szerencsétlen házasságot sikerül kötnie egy fiatalabb, jóképű grafikussal, aki a nő munkáit illusztrálta. Csak éppen Alma azt hitte, nőként is kell a férjének, aki meg azt gondolta, hogy ez inkább testvéri szövetség lesz, mint igazi házasság. Mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni? Semmi jót, nem is lehet elkerülni a tragédiát.

Nem tudtam úgy kedvelni Almát, mint az apját. Benne nem látok ambíciót, és nagyon nem bírtam azt sem, ahogy szenved az életétől, másokat tud hibáztatni, közben meg nem vette észre, milyen áldozatokat hoztak érte a többiek. Túl későn vesz észre dolgokat, amire már nincs lehetőség változtatni a történteken. Amilyen sikeres az apa, annyira lesz szerencsétlen a lánya és a nevelt lánya is.

A végére nem is kicsit válik merengővé, borongóssá a hangulat. Nem szomorúan, tragédiának lett megírva, de nem is happy end. Keserédes.

Ami viszont zavart, ahogy a feminizmus nevében Alma, mint női tudós megjelenik. Gilbert úgy írta meg a történetet, hogy Almának tulajdonítja az elsőséget az evolúció elméletben. Azért ez elég súlyos, akkor is, ha Alma regénybeli hozzáállása rendben is volt. Ő nem publikált, nem rendezett műsort sem, amikor A fajok eredete megjelent, és Darwin lett tudományos körökben az első. Valahol a mögötte szándék nem tetszik, ahogy Gilbert kikacsint ránk: ok, a történelem szerint Darwin az első, de mi tudjuk, hogy igazából egy nő!

Az első felét szerettem, a végére azonban elvesztett a szerző. Kár érte…

Gilbert: A lélek botanikája - Mint női: 70% kosztümös, de feminista tartalommal és nagyon belülről megfogva.

Szubjektíven: 60% az első fele megfogott. Kalandos és érdekes. Nem tetszett az irányváltás.

Életet meghatározó szavas, útkereső, kamaszos.

Mindenkinek van egy szava: egy szó, amely kifejezi legbelső valóját. Meghatározza, mivel kell foglalkoznia az életében. Kamaszok, 12-14 évesek az emberek, amikor ráébrednek, mi ez a szó. Titkos, senkinek sem kell elmondaniuk. Az állam beregisztrálja, de csak a haláluk után lehet nyilvánosságra hozni. Abel már nagyon várja, hogy ráébredjen a szavára. Életeket akar menteni, tűzoltónak tanul egy tanfolyamon. Az életét felkavarja, amikor Clara, az iskola legmenőbb lányának szavát nyilvánosságra hozzák. A lánynak jelentéktelen szava van, elfordul tőle minden barátja. Abel, aki titokban szereti őt, lesz az egyetlen, aki kiáll mellette. Majd Abel is ráébred a szavára, és még nagyobb teher kerül rá. A szava a gyáva – hogy legyen így tűzoltó? Most Clara lesz az, aki segít a fiúnak, és ad neki egy esélyt, hogy másképpen értelmezze a szavát.

Pont most láttam a Macskákat, amiben van egy rész, ami arról szól, hogy a macskáknak három nevük van. Egy emberek által adott, hétköznapi. Egy saját név, amivel kifejezik magukat. És van egy titkos nevük is, a legbelső lényüket kifejező, amit egész életükben keresnek és igyekeznek rátalálni. Petit regényében az embereknek is van egy ilyen szavuk, és e körül bonyolódnak az események.

Két fiatal történetén keresztül érthetjük meg, mit jelentenek ezek a szavak. Clara, akitől mindenki sokat várt, akit mindenki szeretett és felnézett rá, egyszerre zuhan hatalmasat annyitól, hogy a szava jelentéktelen. Pedig ő ugyanaz a lány maradt: nem lett se rondább, se butább. Mégis elfordulnak tőle. Ő kívülről kapja a támadást.

Abel, akinek a gyáva lett a szava, belülről emészti fel magát. Mit kezdhet ezzel a szóval? Örök bukásra van vele ítélve. Az ő számára belső a támadás.

Ketten együtt azonban egy harmadik lehetőség felé viszik az értelmezést. Mert mindenki maga töltheti meg értelemmel a szavát. Miért ne lehetne éppen az ellentéte annak, ami a szó szerinti jelentése? Miért ne jelenthetné azt, hogy Abel legyőzi a gyávaságot? Az igazi veszélyt nem a szó jelenti, hanem az, ahogy az emberek leragadnak egy értelmezésnél, és ezzel lehetetlenné teszik, hogy más legyen az ember. Clara rávilágít, hogy pl. a gyilkos szóval sem kell sorozatgyilkosnak állni – volt bíró, aki ezzel a szóval a bűn legnagyobb ellensége lett.

Nagyon tetszett, ahogy e szavas módszerrel a történelmet is átfogalmazza a szerző. Nem egy példa van benne, milyen nagyságoknak milyen szavai voltak. Olyan egyértelműek, mint Mozart és a zongora. De olyan is, mint Pasteur és az aprócska. Még Abel családján belül is van példa: az anyja író volt a felhő szóval. (Álmok felhőjén lebegett.)

A személyes küzdelem, hogyan töltsék meg a szavukat értelmesen, talán kicsit direkten van megírva. Nem az olvasó vonja le a következtetést, hanem többszörösen a szánkba van rágva. Ettől a tartalom még releváns, csak nem olyan élmény felfedezni.

Viszont, ugyanezt társadalmi szintű problémává is emelte Petit. Van egy olyan politikai irányzat, ami azt szeretné elérni, hogy a sötét szavak birtokosai nyilvánosság elé álljanak. Ezzel témává válik a rasszizmus, csak egy fantasy formában. Hiszen könnyen behelyettesíthető a szó valami olyasmiről, ami nálunk is probléma. A bőrszínre, vallásra. Ebben a formában nem szájbarágósan, értelmesen dolgozható fel egy releváns probléma.

A regény stílusa könnyed is, kamaszos. Van benne cselekmény, de nem túlzsúfolt. A szereplők érzelmi szinten dolgozzák fel a történéseket, a karakterek a fontosak. Könnyű azonosulni velük, és bár kicsit másképpen, de hasonló problémákkal küzdenek, mint a valóságban. Mi legyen belőlük, milyen legyen a jövő, a munkájuk?

Annyira nem tetszett, hogy újra is olvassam, de egyszer érdekes volt.

Petit: Abel szava - Mint ifjúsági: 75% egy egyszerű, de kreatív ötletből épít mesét választásokról, empátiáról.

Szubjektíven: 65% tetszett az alapötlet, a szereplői is szimpatikusak. Ám túlzottan példázat.