Egymásba szerető, rivalizáló, mediterrán.

Rea stílusát sokan nem szeretik. A profi táncos lány mindene a munka, és ha valami nem tetszik neki, azt bizony meg is mondja. Talán nem ő a legnagyobb tehetség, de kemény munkával igazi gyémánttá nemesítette magát. A társulatával most új munkát kaptak: egy luxushotelben lesznek a fő műsorszám pár hónapig Spanyolországban. A helyszínre utaznak, és kezdetektől viharzanak a szenvedélyek: az új csillagocska, Leila mindenre kész, hogy a vezető táncos szerepét megszerezze. A tulajdonos megnyerő fia, Hugo pedig szemet vet Reára. Bár az elemi vonzalom tagadhatatlan kettejük között, a nő egy ideig ellenáll a férfi ostromának. Ám ahogy belebonyolódnak a viszonyba, kénytelenek szembenézni azzal, hogy mit jelentenek egymás számára, és mennyit hajlandóak feladni az életükből a másikért.

Nem szoktuk kihangsúlyozni, de a borító nagyon fontos minden regény számára. Ha hasonlatokkal akarnék élni, az a ruha, amivel nagyon sok mindent lehet kezdeni. Ha a tartalom nem olyan szuper, akkor egy csinos dressz feldobja. Bevonz, eléri, hogy felfigyelj rá és egy jó fülszöveggel már ki is kötött a polcon. Előfordulhat az is, hogy jó alak és remek belbecs marad észrevétlen az előnytelen öltöztetésnek hála. Hiába gyöngyszem, ha senki nem veszi észre!

A Hazugok, és a kísérő novella, A kísért a múlt legnagyobb érdeme, hogy szép a külső megjelenése. Egységes a stílus, érdekes a tárgy a háttérben, és letisztult az egész. A fülszöveg alapján ugyan tipikus romantikus, amit a táncvilág kulisszái némileg feldobnak, de a borítón megakadt a szemem. Hiába, az a balettcipő ott finoman a háttérben…

Ám sajnos a várakozásaim semmilyen tekintetben nem teljesültek. Nem számítottam eredeti cselekményre, nyilvánvaló volt, hogy ez egy elemi szenvedély regénye lesz, amiben Hugo és Era nagyon egymásra kattannak. De még így is zavart, ahogy ágyba és szerelembe esnek. Nem tehetek róla, nem bírom, amikor ennyire egybe mossák az erotikát és a szerelmet. Arról olvasok, hogy milyen jó a szex, aztán már lelkitársak és kiegészítik egymást? De ezt honnan tudják? Amíg összejönnek, abban ok, volt némi játékosság, de onnantól kezdve nem volt, ami lekössön.

Ennél azonban nagyon szívfájdalom, hogy a beígért kulisszatitkokat a táncosok világáról nem kaptam meg. Marakodnak, Leila összefekszik azzal, akitől segítséget remél Rea ellen. Ez nem kulisszatitok, ez szappanopera. Hol vannak a próbák? A kemény munka, amitől úgy néz ki az előadás, ahogy? Párszor a szerző leírja ugyan az előadást, de azt is arra hegyezi ki, hogy Hugo mennyire beindul Reára. Egy cseppet nem éreztem úgy, hogy a táncosok világa megnyílt volna előttem.

A stílus. Érzékeny vagyok a trágárságra. Ha nincs indokolva a történetben, akkor nem viselem el. Mint a meztelenség a filmben – öncélúan mi értelme? Itt nincs értelme annak, hogy egyesek mocskosan beszélnek. Nem is bírtam. Különben meg tipikus nyálregény, a szövegében is. Élményt ne várjon senki.

A szereplők közül egyedül Rea és Hugo vannak előtérben. Ugyan Rea mögött ott van egy egész társulat, de csak egy-egy vonást kap mindenki. Leila – mit tudunk meg róla? Hogy akár gátlástalanul is előre akar lépni. De miért és milyen ember ő? Azt már nem tudni. Rea és Hugo javára szóljon annyi, hogy legalább nem hibátlan, ártatlan szépségek, ennél árnyaltabban vannak megírva.

Novellában van még neki írva egy happy end – nem is elemzem, nulla konfliktus és történés.

Leginkább annak tudom ajánlani ezt a történetet, akinek bejönnek a szappanoperák. Olyan húzás akad bőven – kié a gyerek? – és a szerelem a téma mindenek felett.

Belle: Hazugok - Mint romantikus: 50% érdekes világa van, két karakteres hőse, és tele van szenvedélyekkel.

Szubjektíven: 10% ez most nagyon nem talált be. Túl sok erotika, kevés a táncvilág.

Rájöttök, melyik celeb bölcsességei ezek?

A kétlábúak tervezik a jövőt.
A kutyák megélik a pillanatot.

A kétlábúak álmokat kergetnek.
A kutyák macskákat.

A kutya mindig figyel rád. Kivéve, ha hívod.

A kutyák nem rágódnak a múlton.
Csak a csonton.

egoldás: Tovább!

Bántalmazós, leleplező, igaz szerelemre lelő.

Sloan közel 2 éve megismert egy jóképű, előzékeny és jómódú srácot. Asa szinte szerelem volt első látásra, a lány első barátja lett. Aki oda sem figyel, de csupa jó jegyeket szerez az egyetemen. Aki számára Sloan különleges. Most is együtt járnak – de a lány már rég nem szerelmes. Kényszerből marad a férfi mellett, aki birtokolja a testét és megszabja, mit és kivel, hogyan tehet. El kell viselnie, játszania a szerelmest, hogy az öccse kezelését a férfi fizesse neki. Le kell nyelnie, hogy bármikor rámászhat, a lakásukból drogtanyát csinált. Egy órán azonban új fiú ül le mellé. Carter is vonzó, és igazán kedves. De ő is Asa köreiben mozog. Életveszélyes még csak szóba is állniuk. Az elemi vonzalomnak azonban nehéz nemet mondani. Még akkor is, ha Carter is komoly titkot leplez. Hiszen ő nem az, akinek látszik…

Ez a regény egy érzelmi fojtogatás volt. Nem egyszer szörnyülködtem magamban, hogy miért is olvasom én ezt. Nem esett jól, és néha legszívesebben földhöz vágtam volna a könyvet. Értem, van, amiről kell beszélni, de ennyire realisztikusan kell a mocskos részleteket is megírni? Ez néhol már perverz volt.

De miről is beszélek? A regény alapvetően két részre osztható. Az egyik rész a Sloan – Asa kapcsolat, ami abszolút beteg. Asa a lány zsarnoka, rendszeres nemi erőszak, mentális bántalmazás a műsor. Mert, amit itt leírnak nemi erőszak akkor is, ha Sloan látványosan nem tiltakozik. Nagyon lecsupaszítva Asa guminőt csinált belőle, és szereti is erőszakosan birtokba venni a tulajdonának tekintett lányt. Hoover bemutatja a függést, az érzelmi húrokat, ami összeköti őket. Asa beteg rajongását, a lány áldozathozatalát a testvéréért. (Magában megfogalmazza, hogy prostituálta magát a testvére ellátásáért.) Ezzel még nem is lett volna bajom. Csakhogy!

Ez a könyv tele van szex jelenetekkel. Már egyet is sokkoló volt végigolvasni, és ebben sok van. Még olyan is, amikor ugyanazt az aktust mindkét fél szemszögéből megírta Hoover. Az egyik fél azt hiszi, kissé durva, de szenvedélyes szex, a másik meg éppen erőszakot szenved el. Rettenetes volt. Az pláne, ahogy Asa szempontjából ez szexinek van beállítva. Sokat hozom negatív példának a szürke ötvenet. Asa részei simán mehetnének mellé a polcon.

A regény másik fele a Sloan – Carter kapcsolat, ami viszont a mesebeli nyálregények tipikus példája. Kezdettől hatalmas a szerelem, és a férfi olyan, mint egy szent. Képtelen vagyok elhinni, hogy valaki ennyire elvakultan szeressen és mindent megbocsátson. Hogy velem vagy, de este a másikkal henteregsz? Ok. Terhes vagy, de nem tudod, kié a gyerek? A lényeg, hogy te vagy az anyja, más nem is számít! Majd felneveljük együtt. Ugyan már… Szerintem nincs olyan pasi, aki ne akarna apasági tesztet azonnal és ilyen angyali.

Asa túl démoni, Sloan hatalmas áldozat, Carter meg az idiotizmus határáig jó. Sorry, de ez így nagyon nem tetszett nekem.

Van ugyan a történetbe egy kis krimi is csempészve, Carter titkával és igazi hivatásával kapcsolatban, de az annyira minimális szál benne, hogy az szinte semmi. Itt a szerelem, románc és a szex a kulcsszavak.

Ha ennyire utáltam a történet nagyját, nem szerettem a szereplőket, miért nem alacsonyabb a pontszám a lap alján? Leginkább Hoover stílusa miatt. Sodor végig az eseményeken, az érzelmeken, és amíg olvastam, nem tudtam más felé figyelni. Szörnyülködtem, borzadtam, de el kellett olvasnom, mi történik majd. Azt mondják, egyes katasztrófákat végignézni ilyen. Borzalmas, de látni kell. Ez nekem ilyen élmény volt, egy biztos tollú szerzőtől.

Van olyan Hoover-történet, melyet már filmre vittek. Van olyan is, amit szívesen megnéznék mozgóképen. Ez nem tartozik azok közé. Nem sok volt.

Hoover: Túl késő - Mint romantikus: 60% olvastatja magát, érzelmes és sodró, de a dráma és szenvedély is túlzó.

Szubjektíven: 55% nem szerettem meg a hősöket, a történet taszított, de Hoover sodort végig.

Cím: Kötődés

Szerző: Dean Koontz, nagyon sok kötet szerzője. Akció, thriller, horror vonalon mozog – sokáig Stephen King mellé soroltam, de ő populárisabb.

Műfaj: thriller, misztikus

Cselekmény: Woody helyes kölyök, de nem beszél. Meg van róla győződve, hogy az apját egy szörnyeteg gyilkolta meg, és most az anyjára vadászik. Egyetlen szövetsége ellene egy intelligens kutya, aki megérzi a bajt, és igyekszik segíteni.

Várható megjelenés: 2020 őszére van tervezve a XXI. Századnál.

Miért várós?

• Koontz történeteit szeretem, ez is érdekel.
• Bírom, ahogy Koontz visszatér a jellemző cselekményelemeire – most a hősies kutya lép újra színre.
• Vajon mi az a szörnyeteg? Ősszel megtudom.
• Igényesek a kiadó kötetei.

Rendszer megdöntésén dolgozó, harcos, jövőbeli, baráti körös.

Darrow 2 éve szegődött el felesége gyilkosához. Már az akadémián végzős, egyetlen flottát kell legyőznie a győzelemhez. Csalással elveszik a diadalát, majd ellenségei túlerővel rátörnek, megalázzák és lejárató hadjáratot indítanak ellene. Mentora is elfordul tőle, és így veszélybe kerül minden, amiért arannyá lett. Kénytelen veszélyes szövetséget kötni Sakállal, aki szintén az apja kegyeibe akar visszaférkőzni. Mire Darrow feleszmél, már az udvari intrikák középpontjában áll, ahol maga az uralkodó tör az életükre. A helyzeten nem segít az sem, hogy Musztáng látszólag a másik oldalon áll, egy korábbi barát szeretőjeként. Halálig tartó viadal, a Mars lerohanása, egy legenda hadba szólítása, és még a szív ügyeinek is az elrendezése – a vörösből lett arany egy percre sem tétlenkedhet, ha meg akarja valósítani a Társadalom hierarchiájának átrajzolását.

Amiért én egy sci-fit, de bármilyen regényt szeretni tudok, az ebben megtalálható. Nem is fogok, nem is akarok hibákat keresni – simán csak örülök, hogy ez a könyv megszületett és olvashattam. Vagyis, rajongói sorok következnek. Miért az egyik kedvenc regényem az Arany háború? Már rég listáztam, vagyis, pontokba szedve következnek az indokok.

1: tökéletes folytatás. A sorozat második kötete, ami egyszerre pazar folytatás, remekül előkészíti a trilógia zárlatát és még önállóan is megállja a helyét. A történetet 2 évvel később folytatja, gyorsan vázolva, a megkezdett szálak hogyan fejlődtek tovább. Van kis emlékeztető a cselekményben elrejtve, de mer nagyon más lenni, mint az előző rész. Az első fejezetekben levő űrcsatákból az akadémián simán lehetett volna az első részhez hasonló regény, de az csak a felvezetés. Utána máris a nagyobb játszmákban találjuk maguk, mindenféle összeesküvéssel és csatákkal. Önállóan izgalmas és jó a cselekménye, de olyan szálakat nyit meg, amelyekből következni fog a Hajnalcsillag.

2: fordulatos cselekmény. Elejétől végéig izgalmas, és nem szűkölködik a meglepő húzásokban sem. Van itt űrcsata, féltékenység, halálos párbaj, szerelmi háromszög, belső gyötrődés, államcsíny, mindenkinek kedvére való események. Nincsenek üres menetek, de nem csak cselekményközpontú a regény. Nagyon erőteljes a karakterábrázolás és -fejlődés, miközben egy diktatórikus világot is bemutat. Azt már említettem, hogy nagyon durva nyitott vége van? Azonnal olvasnád tovább.

3: az emlékezetes karakterek. Vegyük csak a főhőst! Darrow, aki egyszerre két identitással rendelkezik. A vörös lázadó, az arany sikerember. Ő saját magával, az érzéseivel is folyamatos harcot vív, és állandóan tanul. A kedvenc részeim, amikor emberséget csempész az aranyak rideg világába. Vagy, ahogy ki meri nyitni újra a szívét, és fokozatosan egy férfivá válik, aki egyesíti magában az aranyak és a vörösek erősségeit. De itt a mellékszereplők is karakteresek és összetettek. Bárkit ki tudnék emelni, és részletezhetném, miért izgalmas figura. A hű, egyedi humorú Sevro. Musztáng, aki egyszerre harcos és érzékeny nő. De még Sakál is, aki egy zseniális alak, csak éppen pszichopata is mellette. Még őt is bírom!

4: több stíluselem ötvözete. Sci-fi, disztópia, akció, kaland és romantika is akad benne. Egyszer drámai, máskor humoros, néhol kész adrenalinbomba. Azért külön jár egy pacsi, ahogy a szerelmi szálat felépíti. Erős, igazinak érzem, és nem kell hozzá se nyál, se sok tér – a kevesebb is több, és egyszerűségében nagyszerű.

5: van mondanivalója. Benne van a diktatúra kritikája. Benne van, hogy nem pusztítással kell változtatni a rendszereken, vagy az embereken. Empátia, megbocsátás, kompromisszum kell mindenhez. Egyszerre tud nagy (pl. politika) és kis távlatban (egyéni élet) is bölcs lenni.

Még folytathatnám, de ez a zárósor. Egy dicséret ide is elfér: még a borítót is imádom!

Brown: Arany háború – Mint sci-fi: 100% akciójelentekkel teli, fordulatos és a karaktereivel is jó bánó regény.

Szubjektíven: 100% a végsőkig izgalmas, imádom a szereplőit, és a történet is többszintű.

Ez egy olyan regény, aminek a története ugyan önmagában is megáll, de a világa erősen épül a korábban megtudottakra. Sajnos, akkor nem fogjátok érteni a miérteket, a társadalmat, ha az előzményeket nem ismeritek. 

Segítség gyanánt összefoglaltam az előző kötetben történteket:

Vörös lázadás:

Az emberiség már meghódította a világűrt is. A Társadalom szintekre tagozódik, Színek jelölik az egyes szinteket. Minden színnek megvan a maga feladata: pl.: a rózsaszínek szórakoztatnak, színészek és prostituáltak, gyönyörűek és gyengék. A szürkék a parancsot végrehajtó tökéletes katonák. A kékek a tudomány emberei, ők vezetik a flotta hajóit. A vörösek rabszolgák – az alja munkát végzik a felszínen, a bányákban pedig abban a hitben dolgoztatják őket, hogy ők készítik elő a Mars gyarmatosítását és az emberiség túlélését. A csúcson pedig az aranyak állnak, akik irányítják és vezetik a társadalmat. Nagy harcosok, okosak és kegyetlenek.

Darrow bányász vörösnek született. Ám felesége tragikus halála után megszeg egy szabályt – eltemeti az aranyak által kivégzett asszonyt. Rá is halál várna, de az Árész fiai – a lázadók, akik meg akarják dönteni a társadalmat – a nagybátyja segítségével visszahozzák az életbe, és felajánlanak neki egy lehetőséget. Átfaragják (szó szerint, a testét és a DNS-ét is megváltoztatják), hogy Arany legyen. Így beépülhet a társadalom irányítói közé, hogy belülről rombolja szét a rendszert.

Átmegy a teszteken, és felveszik az aranyak kiképző iskolájába. Oktatás helyett kiviszik őket a pusztába, ahol csapatokra osztják őket. Egymást kell legyőzniük. Hónapokig háborúznak egymással.

Darrow a Háború házába kerül, végül ő nyeri a versenyt. Közben szerelmes lesz, köt pár nagy barátságot és ádáz ellenségeket is szerez. Kobold – Sevro: hű barát. Alacsonyabb, rondább, mint egy átlag arany, de nagyon hűséges és jó értelemben őrült. Musztáng – Virginia: a szerelem. Okos és harcias lány, akivel eleinte más csapatban vannak, és ellenségek. De össze kell fogniuk, és együtt hoznak létre egy új csapatot a kitaszítottakból és legyőzöttekből. Sakál ikertestvére, annak az Augustusnak a lánya, aki kivégeztette Darrow feleségét. Sakál – Adrius: Musztáng ikre. Zseniális, de pszichopata. Célja a saját felemelkedése és ragyogása. Ellenségek, de nem személyes okokból, mindketten hatalmat akarnak, csak más okból. Cassius: az Augustus-ház ősi ellenségei közé tartozó Bellona. Jóképű, okos, mintaarany. Nagyon jó barátok lesznek Darrow-val, míg ki nem derül, hogy az egyik próbán Darrow feladata volt, hogy Cassius öccsét megölje. Cassius bosszúból ellenséggé lesz, miatta válik Darrow kitaszítottá, és kell, hogy megalakítsa a saját csapatát a Háború háza helyett.

A győzelem után sor kerül a kiválasztásra – a társadalom nagy emberei maguk mellé vehetik a nekik tetsző fiatalokat. Darrow Augustus mellé szegődik el, ezzel ér véget az első kötet.

Remélem, így már érthetőbb az Arany háború is.

Uralkodós, háborús, politikai játszmás, történelmi.

Gergő élvezi az életet, mint kisbirtokos, akinek 3 falut juttatott a hadi szerencse és a Hunyadi-család szolgálata. Imádott felesége, Anna az első gyermeküket várja. Ám a férfi részeg küldöttekbe botlik, akiktől megtudja, hogy a Hunyadi-fiúk ellen merénylet készül. A családhoz rohan a figyelmeztetéssel, akik így sikeresen megvédhetik magukat. Az idősebb, László bízik az igazságban és a királlyal tart, aki gyorsan változtatja a véleményét, és félelmében László halálos ítéletét is meghozza. A kamasz Mátyás már ekkor nagyobb taktikus, neki sikerül életben maradni, és soha nem feledi, milyen szolgálatot tett neki Gergő. A vitéz a fogságban is védelmezte, majd királyként a testőrévé emelkedik. Az udvar a király árnyékának becézi, aki egészen a sírig kíséri királyát.

A Hunyadi-család történetéről, a korszakról összesen négy regényt írt a szerző. Megemlékezett Budai Nagy Antalról, ahol csak említés szintjén van jelen Hunyadi János, de a regény világának a része. Van egy története Hunyadi János törökellenes harcairól és az országban működő erőkről. Majd következik ennek a történetnek a közvetlen előzménye, melyben Gergő Nándorfehérvár védői között van, és a család hű embere lesz. Végül, Mátyás története, kamaszkorától a sírig – árnyékában Gergővel.

Ami közös bennük, és el is vette a sorozattól a kedvem, hogy mennyire erőteljesen sugallja a szerző, hogy mi tette tönkre ezt az országot, a nagyjaink törekvéseit. Micsoda? Az önzés és az egyéni hatalomvágy. A török Európa problémája kellett volna, hogy legyen, ez a család derekasan küzdött is ellenük, de folyton elárulták őket. A szövetségeseik támadták őket hátba, a csatába pedig mindig késve érkeztek, ha egyáltalán felbukkantak. Szegény János, majd Mátyás pedig nem tudott a török kiűzésére koncentrálni, hála a magyar nagyuraknak és az őket buzdító Habsburg császárnak. Egy ponton már zavart, mennyire Krisztus szinten megváltónak akarja őket mutatni a szerző, csak túl sok ellenségük volt.

A kötet főszereplője különben Mátyás király, hiába a cím Gergőt emeli ki. Ő csak a szemtanú, aktív szerepe nincs is sok a regényben. Már boldog házas, lesz egy kisfia, olyan munkája, ami rangot és tiszteletet is jelent. Neki már nincsenek konfliktusai. A megvívandó csaták mind a királyé – személyesek és politikaiak egyaránt.

Mert mit is kapunk a cselekményben? Egyrészt, végig lehet követni Mátyás három nagy szerelmi történetét. Az első felesége, Kata, majd a szeretője, aki a fia anyja lett. Végül Beatrix, akit kifejezetten ellenszenvesre sikerült ábrázolnia a szerzőnek. Kata egy kedves, kötelességtudó lány volt. Borbála a nő, aki nagyon szerette a választottját. Beatrix meg pár év alatt egy magát elhanyagoló, politikai ambíciókat dédelgető hárpia, aki a király magánéletén túl a politikai és harcászati törekvéseit is megkeserítette.

Mellette ott vannak a nagy csaták, melyeket nem is igazán részleteiben mutat be, hanem a nagy játékban a szerepüket. A török ellenes háborúk, az európai rangokért folytatott harcokon belül mutatja meg, milyen szerepük is volt ezeknek.

Tetszett, ahogy Hunyady karaktereket épít. Gergő és Anna, a felesége idilliek, azok a tipikus hősök, akiknek még rossz tulajdonságaik sincsenek. A többiek viszont több dimenziót kapnak, és azt pl. nagyon élveztem, ahogy jól megfért egymással Mátyás taktikai zsenije a hirtelen haragjával, amit aztán később rendszeresen bánhatott. De a német császár a sárga fogaival és a karomszerű ujjaival is jól beégett az agyamba, vagy Beatrix a zsíros hajával.

Az életrajzból a fontos pontokat emelte ki a szerző, és úgy sikerült évtizedeket átfognia, hogy elegánsan ugrott az időszakok között. Nem éreztem úgy, hogy valami kimarad vagy kevés.

Nem ez a kedvenc részem tőle, de korrekt. Közelebb hozta Hunyadi Mátyást.

Hunyady: A király árnyéka - Mint történelmi: 70% korrekt képet fest Mátyásról, a hibákat sem titkolva, kalandosan.

Szubjektíven: 65% a szereplőit megszerettem, jó a világa is, de egyes nézetei túlírtak.

Mi lett volna, ha? Hogy kellett volna máshogy? Miért nem úgy történt… Ez egy idő után megöli az embert. Ha nem tudsz elszakadni a múlttól, akkor képtelen vagy a jövőt építeni. (Leiner: Emlékezz rám)

A sors uralkodik felettünk. Vigyázhatsz, tervezhetsz, dolgozhatsz, aztán jön a végzet, nevetve keresztülhúzza a számításainkat, és bolondot csinál mindkettőnkből. Néha ugyan előre ki lehet találni a szándékait, de legtöbbször már minden előre meg van írva. Néhány ember számára egyenesen vérrel van megírva. Ez nem azt jelenti, hogy fel kellene adnunk, de nem ringathatjuk magunkat folyton az önsajnálat hazugságaiba. (Robb: A halál fényében)

– De úgy szeretek lájkolni! – közölte.
– Akkor lájkold az ismerőseidet – tanácsoltam.
– Az ismerőseimet? Az én koromban? Vagy halottak, vagy készülnek meghalni – magyarázta, mire az egész asztalunk felröhögött. (Leiner: Emlékezz rám)

Maradj ember, és gondolj arra, hogy sohasem szabad elveszítened a reményt. (Charriere: Pillangó)

„A szalagcímek sosem lehetnek elég direktek és ostobák – mondogatta Sandra régi osztályvezetője. – Ha ostoba a cím, akkor kattintanak.” Példaként fel is mondta a karrierje legsikeresebb címét. „Ez a tíz szupersztár gyerekekkel aludt…”, aztán, amikor az érdeklődő rákattintott a címre, szembesült annak egészével: „…amikor azok már felnőttek voltak.” (Kling: QualityLand)

Ne ítélj el egy bolondot sem, míg nem jártál a cipőjében, barátom! (Campbell: Mindig a férj a tettes...)

A szerencsejáték olyan, mint egy gyönyörű nő. Kívánatos, élvezetes, de ugyanakkor szeszélyes. (Robb: A halál fényében)

A legfontosabb az életben, hogy mindig tudjuk, hol van a kiskapu. (Kling: QualityLand)

…annál, hogy kilónként veszel búcsút magadtól, csak az nehezebb, ha a barátaidtól veszel búcsút. (King: Emelkedés)

Az ősi legendák, a mitológia ugyanúgy az élénk elmék szüleményei voltak, ahogyan a vallások is. Semmi több. Az emberek féltek egyedül lenni, és a magány elfogadása helyett mesékbe menekültek, isteneket találtak ki maguknak, hogy ne érezzék magukat annyira egyedül. A vallás remek eszköz a hatalmak és érdekcsoportok kezében, hogy félelemben tartsák az emberiséget, és irányítsák tetszésük szerint. (Carrigan: Az oroszlán árnyékában)

Hogy lehet valaki szomorú, ha mindene megvan? (Petit: Abel szava)

Szökésen dolgozó, lázadó, börtönszigetes.

A fiatal, párizsi alvilágban mozgó vonzó fiatalember, Henri Charriere bűnösnek találtatik emberölésben. Egy selyemfiút késeltek meg, és a tettesről annyit tudtak, hogy Pillangó volt a beceneve. Ahogy Henri beceneve is ez, és nem volt menekvés. Az életfogytig tartó fegyenctelepet választja a francia szigorított helyet, hiszen nagyon erősen bízik benne, hogy 1-2 éven belül sikerül megszöknie, és folytathatja az életét. A megtakarításait egy patronba rejti, ebből fogja anyagilag fedezni a szökését. Szerez pár barátot, és vigyáznak egymásra az úton. Ám a szökés mégsem annyira egyszerű, mint elsőre gondolták. Változatos, meddig jutnak, de valamiképpen Pillangó mindig visszatér a börtönszigetre. Ez azonban nem töri meg a lelkesedését, és addig dolgozik a tökéletes terven, míg vissza nem szerzi a szabadságát.

Ez egy modern klasszikus, ami a megjelenésekor meglepő sikert aratott. Franciaország bestsellere volt, és részben ennek is köszönhető, hogy Charriere végül legálisan is visszatérhetett az országba és Párizsba. Máig sok olvasója van, és ismerősöm is van, aki a Pillangót tartja a kedvenc regényének. Arról nem is beszélve, hogy a filmesek is lecsaptak a sikertörténetre. Van egy klasszikus feldolgozása Steve McQueen főszereplésével, és egy tévéfilm jellegű újrázása nem is olyan régről.

Mivel igaz történet az alapja, és a szerző a saját történetét mesélte el, felmerülhet a kérdés, mennyi a valóságtartalma. Tények, bizonyítékok nincsenek a leírt kalandokra, nekünk csak a szerző szava van és az a tény, hogy valóban elítélték gyilkosságért, valóban egy ilyen börtönszigetre került, ahonnan megszökött, ha ez jó pár évbe bele is tellett neki. A történet nagyon regényes, és olyan fordulatok vannak benne, hogy egyes részei hihetetlenek. Nekem a leginkább ilyen az élete az indiánok között, ahol két felesége is lesz. De igazából ez nem is számít, mert nem dokumentumregényként, kalandregényként kell olvasni.

Erőssége, hogy mennyire erősen épít a mesélés hagyományaira. Olyan, mintha ülnénk a szerzővel, aki a tábortűz mellett kedélyesen sztorizna. Jó a hangulata, a sodrása. Végigvisz az egész történeten úgy, hogy hinni akarsz neki, és amíg mesél, hiszel is. Esetleg utána felmerül benned, hogy talán mégsem volt minden igaz. De ez kit érdekel? A történet jó!

Plusz, szociológia szempontjából úgy is értékes adatokat tartalmaz, hogy a többi adat hitelességét vizsgálnánk. Hogyan alakul egy ilyen szigeten a hierarchia? Hogyan élnek egymás mellett rabok és az őreik? Többszörös és izgalmas dinamika alakul a különféle karakterek között, amelyből egy olyan intézmény rajza bontakozik ki, amely mára megszűnt.

A regény elejétől a végéig mozgalmas, és cselekményben gazdag. Az ítélettel indul a történet, és Pillangó már ekkor azon töri a fejét, hogyan szökhet majd meg, és milyen bosszút fog állni. Ő egy tevékeny figura, aki soha nem pihen. Kitűzi a célt, és küzd érte, bármilyen reménytelenek is a körülményei.

Az újabb és újabb szökések mozgásban tartják a cselekményt. Sokféle, változatos. Az elején nagyon élveztem is, de a kötet hosszú. Több száz oldal, és egy ponton már belefáradtam. Hiába más maga a módszer, a metódus egyezik: Pillangó visszakerül a szigetre, tervez és készül a szökésre. Maga a szökés, majd a bukás. Vissza a szigetre, jöhet a terv és minden indul a kezdetektől.

A karakterek között Pillangó az, aki meg fog maradni az ember emlékezetében. Olyan erő és kitartás van benne, ami annak ellenére hősiessé teszi, hogy egy elítélt bűnözőről van szó. Ha gyilkos volt, ha nem, az alvilágban épített életet magának. A többiek árnyalakok mellette.

A siker akkora volt, hogy Charriere élete további szakaszait is elmesélte az olvasóinak. Vagyis, van még 2 kötet Pillangó kaland: mi történt a végső szökés után?

Charriere: Pillangó - Mint kalandregény: 80% változatos és hangulatos, ami szórakoztat és fejtágító egyszerre.

Szubjektíven: 75% nagyon vitt a mesélős szöveg, az elején még izgalmas is. A vége már nem.