Minden nap egy divatbemutató, és a világ a kifutó. (Belle: Hazugok)

Nem a győzelmek faragnak férfivá, hanem a kudarcok. (Brown: Arany háború)

Az élet olyan, mint a víz, elfolyik, nem marad meg belőle semmi sem. Legalább szép legyen az emléked. (Hunyady: A király árnyéka)

Előfordul, hogy a kis dolgok – éppen azok, amelyekről a legkönnyebben meg lehet feledkezni – rejtik magukban a legkomolyabb titkokat. (Moore: A Bánat Tengere)

Legendákká válhatnánk – jelenti ki. – A legendák nem foglalkoznak olyan csekélységekkel, mint a boldogság. (Black: A gonosz király)

Olyan sokra viheted volna. De az életed minden egyes napját azzal töltötted, hogy azt vártad a világtól, hogy kárpótoljon téged a gyerekkorod zűrös éveiért. Ez nagy hiba volt. A világ nem tartozik nekünk semmivel. Elfogadjuk, amit kapunk, és megpróbálunk kezdeni vele valamint. (Hoover: Túl késő)

a szerelem jön és távozik észrevétlenül, mint az álom… (Mikszáth: Akli Miklós)

A hatalom olyan korona, amely leharapja a fejet. (Brown: Arany háború)

Senki sem hallja, amikor az ember álmában sikolt… (Moore: A Bánat Tengere)

Mindahányan borzalmas sorsunk felé menetelünk… (des Cars: Ferenc József és Sisi)

Ha te vagy a kór, akkor végül is nem lehetsz egyúttal gyógyír is. (Black: A gonosz király)

Űrlényes, küldetéses, csapdába eső.

Ellen Ripley és a lánya, Amanda sokat tettek azért, hogy a xenomorf, gyilkos űrlények ne juthassanak el a Földre, és a Weyland-Yutani se tehesse rájuk a kezét. A cég nem felejt, és szemmel tartja Ripley leszármazottai. Egy alkalommal az egyik egy éppen benépesülő bolygón a földbe süllyed, a Bánat Tengere elnevezésű résznél. Alatta komoly föld alatti rendszer húzódik, és a férfi valami megharapta. Mivel telepatikus képességei is vannak, az eset óta különös rémálmok kísértik egy vadászó falkáról, csendben várakozó rettenetről. A cég felismeri az esélyt, és sejtik, mire bukkantak. A családjával zsarolt férfit katonák kíséretében küldik vissza, hogy gyűjtsön be nekik űrlényeket, vagy Ripley adósságát rá és a gyerekeire terhelik. Odalent egy ősi város vár rájuk, és rengeteg alien, akiknek két vágyuk van: gyilkolva szaporodni és levadászni ellenségük leszármazottját.

A sorozat erre a részre új szerzőt kapott. Nem is a filmek síkjában mozgunk, hanem a jövőbe visz előre a történet. Nagy különbség nincsen: az emberek folytatják a világűr meghódítását, a Weyland-Yutani továbbra is élet és halál ura, az alien pedig csendben várakozik, hogy lecsaphasson. Ha nem lenne kifejtve, hogy a hősünk, Decker Ellen Ripley kései leszármazottja, nem lehetne megmondani, hogy nem ugyanabban az időszakban járunk.

A regény újítása, hogy Decker a telepátia révén jobban megérti az alien fenyegetést, mint bárki korábban. Eddig ezek a lények ösztönös gyilkológépek voltak, akikben nem lehetett semmi mást felfedezni. Ölni, szaporodni, ölni, szaporodni… Moore ezt a képet próbálja tágítani, de nem újítása nyerte el a tetszésem.

Az, hogy bolyként mozognak és gondolkodnak, teljesen rendben van. Ha már királynőjük van, ami a szaporodásuk kulcsa, nem meglepő, hogy másban is eszembe juttatják a hangyákat. Csak ők nem építenek, viszont az utódok és a királynő életben tartása ugyanolyan fontos nekik.

Ami viszont nagyon böki a csőröm: a bosszú. Mégis, hogyan képesek emlékezni Ripley alakjára, és felmérni, mennyit küzdött ellenük? Az még érthetetlenebb, hogy abból, hogy megharapták Deckert, azt is tudják, hogy ő Ripley rokona. Mégis, mióta van az alien szájában DNS elemzés? Honnan lenne meg nekik egyáltalán Ripley DNS-e, amivel összevetik? Ez akkora ökörség, hogy komolyan felhúztam magam rajta. A Cápa folytatások közül megvan az, amikor a fehér cápa a rendőrfőnök gyerekeit kezdi le levadászni bosszúból? Ez értelmileg kb. azon a szinten mozog. A cselekménynek talán ad egy minimális pluszt, de jobb lett volna, ha nem kerül bele. Bosszúálló alien… jaj.

A regény sci-fi és horror keveréke. Horrornak működött is. Alaposan le van írva az emberek rettegése, Decker esetében nagyon átélhető az elemi félelem, ami egyre jobban elhatalmasodik rajta, mert ő pontosan tudja, mibe nyúltak bele, amibe nem kellett volna. De Moore abban sem fogta vissza magát, hogy mire képes az alien karma, savas vére, a fogazata az emberi csontokkal, hússal, zsigerekkel.

Sci-fi tekintetében a telepátia az új elem, különben öröklődik az Alien filmek környezete és társadalma. A Weyland-Yutani szinte még rosszabb is, mint az űrlények. Az emberi életek semmibe vétele, a profit maximalizálása és a rájuk jellemző kegyetlenség a szememben rosszabbá tette őket. Arról nem is beszélve, bele sem akarok gondolni, mit akarhatnak az elfogott lényekkel. Nem is véletlen, hogy egy másik szériában egy egész elmenekült embercsoport tér azért vissza, hogy ezzel a céggel leszámoljon.

A szereplők közül egyedül Decker összetettebb, a többiek alien tápanyagok kis karakterrel.

Volt, ami tetszett benne, de a bosszúszomj nagyon nem kellett volna.

Moore: A Bánat Tengere - Mint sci-fi: 65% sok mészárlás van benne, a horror dominál. Egyes elemei túl hihetetlenek.

Szubjektíven: 55% amennyire tetszett a horror szcéna, annyira utáltam az öröklő szálat.

5: Scott: Stage Dive – sorozat: s Stage Dive az egyik legmenőbb rockbanda. Csupa szívdöglesztő rocksztár alkotja, akik a szakmának megfelelően nagy szívtiprók. Ám a sorozat köteteiben sorra akadnak párjukra a srácok: lesz, akinek az egyéjszakás kalandja válik házassággá, más az alibi barátnőjébe szeret bele, míg akad olyan is, akinek az a nő lesz az igazi, akit azért vettek fel mellé, hogy hősünk ne essen vissza és ne kössön ki az elvonón.

4: Proby: Hallgass meg! Jake egykor a rock fenegyereke volt, akinek minden a lába előtt hevert. Egy balesetet követően azonban visszavonult, és már csak a stúdióban foglalkozik zenével. Az éneklés azonban hiányzok neki, és jelentkezik egy egyre menőbb étterem zenészének. Az egyik tulaj, Addison pont most fogadta meg, hogy többet nem kezd zenésszel és vigyáz a szívére. Jake pedig elhatározza, hogy övé lesz a nő.

3: Ashley: A szív zenéje: Abby tehetséges énekes, de még nem biztos benne, hogy a rivaldafényben a helye. Balszerencséjére rossz turnébuszra száll fel, így a bátyja country zenekara helyett egy rockbanda karmai között találja magát. A szexi énekesnek, Jake-nek megtetszik az ártatlan lány, és csapni kezdi neki a szelet. Lehet, hogy a country és a rock nem is olyan idegen egymástól?

2: McLaughlin: Örökké a csajom: Liam a középiskolában football sztár volt, aki könnyeden bekerülhetett volna az NFL-be is. Az apja elvárásainak azonban nem akart megfelelni, a saját útját kellett járnia. Mindent hátrahagyott, és elment. Gyorsan derült ki, miben tehetséges még: a zenében. 10 évvel később ő az egyik legnagyobb rocksztár, és haza kell térnie egy temetésre. Ahol látnia kell a középiskolai szerelmét, akinek van egy 9-10 év körüli kisfia, aki kiköpött Liam. Rádöbben, mit hagyott még hátra, és mit kell visszaszereznie: élete szerelmét és a fiukat, akiről eddig nem is tudott.

1: Leiner: Bexi-sorozat: Beki zeneiskolába járt, klasszikus zongorát tanult, és írogatott popdalokat is. A folyton késő barátjának írt egy gúnydalt, a Késtélt. A YouTube felkapta, és mire a lány észbe kapott, már Bexi néven volt sikeres előadó, de ez a barátaiba és a barátjába került. Még most sem heverte ki a veszteséget, de tovább kell lépnie. Egy tehetségkutatóba kérik fel duett partnernek, és a nagy esélyes szívtipró, Márk lesz a partnere. Beki eleinte kiakad a sráctól, de ahogy elkezdi jobban megismerni… de a boldogságig sok-sok kaland vár rájuk. Balatoni turnék, londoni forgatás, vetélkedő forgatás, a visszatérő Geri…

Történelmi, házasság kulisszatitkait felfedő, családos.

Az osztrák császárnak meg kell nősülnie, és az anyja alaposan szétnéz a rokonságban. Nem elsőre, de végül húga lányára esik a választása. Ilona megfelelő korban, csinos, kielégítő nevelést kapott. Bad Ischl lesz a találka helyszíne. A húga azonban egy kisebb lányát is magával viszi. Sisi szinte még gyerek, egy igazi vadóc, aki inkább szabadszellemű apjára hasonlít, mint édesanyjára. Ferenc József szeme azonban ezen a lányon akad meg, és életében először szembeszáll az anyja akaratával: a kisebb lány kezét kéri meg. Különös házasság lesz az övék – se együtt, se külön nem találják a helyüket. Az asszonyt fojtogatja a bécsi közeg és az anyósa szigora. Ferenc József pedig nem lép közbe, csak békét szeretne az otthonában. Sisi így menekülni kezd, és soha nem lehet tudni, mikor indul utazni. Szép pillanatokon és tragédiákon osztoznak, egymással és egymástól távol.

Sisi története már modern legendává, szinte mesévé nőtt. Tündérmesébe illik, ahogy a nagy hatalmú, fiatal és jóképű császár nem a kiszemelt lányba, hanem annak testvérébe szeret bele és szerelmi házasságot köt. Mesébe illik, ahogy a vidéki hercegnőből kora legszebb asszonya lesz, akinek az emlékéért 100 évvel később is túrákat szerveznek, és a híres havasi gyopáros gyémánt ékszerei alapján készített kristály szettek máig népszerűek.

Ugyanakkor a császárnéban azok is hősi alakot kapnak, akik az egyenjogúság egyik harcosát látják benne. Ahogy képes volt maga mögött hagyni Bécset és a családját, és magáért utazni kezdett. Ahogy a kedvéért kisebb-nagyobb reformok mentek végre az udvarban. Aki verselni szeretett és lovagolni, és nem bálokat adni.

Rengeteg regényt, esszét, könyvet írtak már róla. Sorra adják ki az olyan személyek naplóit, akik köthetők hozzá. Sisi kultusza máig tart. Lehet egyáltalán még újat mondani róla?

A francia des Cars nem is új tényeket próbál közzé adni, hanem a nézőponton változtat egy nagyot. Az ő könyvében nem maga Sisi vagy Ferenc József a főszereplő, hanem a kapcsolatuk. Ő azt igyekszik megfejteni, milyen érzéseik voltak, hogyan éltek együtt, mi tartotta össze vagy éppen lökte el őket egymástól. Egy házasság kulisszatitkai, helyenként az intim részekre is kitérve. (Elég sok teret ad annak, a pár legkisebb lánya miért annyival kisebb, mint a testvérei.)

Emberként hozza közel a császári párost. Egyiküket sem igyekszik idealizálni, hanem megmutatja, milyen lehetőségeik voltak és abból mit tudtak kihozni. Legtöbbször azzal a feldolgozással találkozom, hogy a kezdeti nagy szerelmet a nő részéről közömbösség, a férje szempontjából reménytelen rajongás váltotta fel. Itt viszont egy intim kapcsolatot mutat be a szerző, és meg tudja mutatni, hogyan lehet az, hogy két ember szereti egymást, de mellette szabadságot hagynak egymásnak, és alkalmazkodnak a másik igényeihez.

Közben des Cars kitér arra is, hogy mint uralkodói pár, mit tettek és milyen lehetőségeik voltak. Talán a magánélet az eggyel fontosabb témája, de kitér politikára, háborúra, Európa sorsának alakulására. Számomra teljesen az jött le, hogy egy békés korban, amikor nincs szükség egy karizmatikus vezetőre, Ferenc József akár szeretett király is lehetett volna. Lelkiismeretes, aki érezte a korona súlyát. Csak éppen nem olyan birodalmat és porosz szomszédokat örökölt meg, akik ezt hagyták. A háborús helyzetek, a politikai játszmák nem tartoztak az erősségei közé.

Sok forrást használt a szerző. Leveleket, visszaemlékezéseket, történelmi háttéranyagokat. A kötetbe rengeteg festmény és fotó képe is bekerült, nagyon élvezetessé és látványossá téve a kötetet. Az sem hátrány, hogy ismeretterjesztő, de szinte regényesen megírva.

Látványos és tartalmas kötet, amit érdemes volt elolvasni. Tetszett.

des Cars: Ferenc József és Sisi - Mint ismeretterjesztő: 95% regényszerű, de sok forrásból táplálkozó kötet. Bő képanyaggal.

Szubjektíven: 85% adott egy új szempontot Sisi életének megismeréséhez, emberivé tette.

• Mogul: Hetedhét Birodalom - meseregény
• General Press: Szerelem sokadik látásra - romantikus
• Lettero: Egy kém Auschwitzban - thriller
• Agave: Sárkányköztársaság - fantasy

Június

8. Carrigan: Az oroszlán árnyékában - fantasy 4

9. Charriere: Pillangó - kalandregény 4,5

10.Hunyady: A király árnyéka - történelmi 4

11. Brown: Arany háború - sci-fi 5

12. Hoover: Túl késő - romantikus 3,5

13. Belle: Hazugok - romantikus 2

      Lagercrantz: A lány, aki kétszer élt - skandináv krimi 4

14. Mikszáth: Akli Miklós - ifjúsági 3,5

      Black: A gonosz király - YA fantasy 5

Annyira vártam a nyári jó időt - két nap volt a héten, most meg megint esik. Próbáljam azzal vigasztalni magam, hogy olvashatok a szobában? Hát...

Tündéres, hatalmi játszmás, tiltott érzelmes.

Jude elérte, amit akart. Fogadott öccsét kimenekítette az emberek közé, ahol a tündérek nem férnek hozzá és normális gyerekkora lehet, mielőtt a korona terhét kellene viselnie. Cardan a nagykirály, akit mágia köt, hogy engedelmeskedjen a lánynak, aki így az árnyékból uralkodhat. Jude összefogja a korábbi kémtársait, és próbálja fenntartani a békét. Ám több szempontból sincsen könnyű dolga: Cardan és közte valami érzelem kezd erőre kapni, melyet egyikük sem akar érezni, de egyre nehezebb küzdeni ellene. A trón ellen többen is összeesküdnek, és nem sejthetik meg, hogy a tényleges hatalom a lányé. Arról nem is beszélve, hogy Cardan sem megbízható. A király és a földje összeköttetésben áll, és Cardan minél tovább ül a trónon, annál erősebb és magához formálja a királyságot. Mi lesz, ha úgy dönt, uralkodni akar? Ha kiderül, hogy a látszólagos nemtörődömség mögött tervek is vannak? Jude ideje egyre fogy, és nem tudhatja, kiben bízhat.

A tétek nőnek, a regény bonyolódik, és a folytatás jobb lett, mint a bevezető kötet. Ifjúsági, fantasy, jó világépítéssel, és van még bőven lehetőség is benne.

Holly Black belelendült, és sokkal több mindent fed fel az általa kitalált tündérekről és a világukról. Jude eddig elnyomott helyzetben volt, az életéért küzdött és semmibe vették. Most már hatalma van, és egészen más szemszögből látja a királyságot. Imádtam, hogy a tündérek emberszerűek, de nem emberek. Maga Jude is kimondja, hogy nagyon emberinek tudnak tűnni, de akkor tesznek valamit, ami miatt az embernek eszébe jut, hogy bizony ők tündérek, és nem emberként gondolkodnak, cselekednek.

Nem csak a testük más. Van bennük valami állati, ösztönösebb – Vivi a macskaszemekkel könnyen megúszta, de vannak szarvas tündérek, Cardan farokkal rendelkezik, a bőrszínük is nagyon változatos – kék, zöld, kinek mi jutott. Ezt még próbálom elképzelni is, mert Jude meglátja ebben a szépséget, nekem még annyira nem megy. A viselkedésükben is ott van az ösztönösség, ahogy szeszélyesek és kegyetlenebbek. Nem csak állatiasabb, de valami sötétebb éle is van a természetüknek. A regény végén a csavar is erre épül, és annál jobbat kívánni sem lehetne.

Mert Black nem csak a folytatásra csigázza fel az érdeklődést, de ad egy jókora pofont a romantikus YA fantasy zsánernek is. Legyen happy end, meg boldog szerelmes pár a végén? Sorry, de ez nem az a történet. Igen, a tündérek is képesek szerelemre, Jude emberként még inkább. De, ahogy fentebb írtam is, a tündérek nem emberek. Black remekül eljátszik azzal, hogy elhiteti, megkaphatod a klasszikus tündérmese véget. Akár úgy is működött volna, de valami sokkal sötétebbet és izgalmasabb adagolt a végére.

A cselekmény változatos, és nincs megállás. Jude több színtéren is kihívások előtt áll. Vannak tényleges harcok, vannak ármányok és mágia, az érzelmi kérdésekről nem is beszélve. Cselekményközpontú a történet, de elég idő van arra is szánva, hogy Jude belső küzdelmei is szerepet kapjanak. Legyen az a hatalom csábítása, egy feltámadó tiltott szerelem vagy félelem.

Többet kapunk mágiából, és ez a vonal, ami nagyon mozgatja az agyamat most. Én örülök neki, hogy ez nem egy szerelmi történet, hanem a hatalomért való játszma, csak YA elemekkel. Cardan a végére megmutatja, mire képes a nagykirály erejével, és abból is ad ízelítőt, milyen ármányokat tud szőni. (Így sokkal izgalmasabb figura is, mint korábban a céltalan kegyetlenkedéssel és udvari játszmákkal.)

A vége nagyon meglepett, és most ötletem sincs, hogyan tovább. De érdekel, és nagyon várom is a sorozat következő kötetét. Izgalmasabb, sötétebb, jobb volt ez, mint az első rész.

Black: A gonosz király – Mint YA fantasy: 95% változatos kalandok, erős hősnő, egy érdekes világ és van érzelem is.

Szubjektíven: 90% a szerző emelte a téteket, és nem csak izgalmas, de sokszínű is a könyve.

Szerelemért küzdő, királyi udvaros, kalandos.

Ferenc császár visszahozta az udvarba a királyi bolond fogalmát. Az övé egy magyar származású fiatalember, Akli Miklós. A mindenhez értő, megnyerő Akli a császár elengedhetetlen embere, aki az udvari bolond titulus mellett hű tanácsadó is. Nem véletlenül van olyan úr, akinek nem tetszik a férfi befolyása és meg akarja őt buktatni. A sebezhető pontot is sikeresen megleli: Akli a gyámja egy leánynak, aki már fiatal hölggyé érett. A két magyar fiatal gyengéd érzelmeket táplál egymás iránt, és elég egyetlen vers, hogy a jóindulatú, de nem éppen elmés Ferenc azt higgye, Akli összeesküdött ellene, és titkon Napóleon támogatója. A francia császár miatt most különben is feszült a helyzet: Ferenc arra készül, hogy a lányát a franciához adja. Akli börtönbe kerül, de nem adja fel könnyen. Minden lehetőséget megragad, hogy visszaszerezze, ami az övé, és a házassága is megvalósulhasson.

Mikszáth Kálmán a fejemben félúton van Jókai és Móricz között, de azért inkább a romantikához közelebb, mint a realizmushoz. A történeteiben már előfordulnak olyan elemek, melyek a valóságra referálnak, a mesék helyett a valóságról írt. Ugyanakkor ott a romantikus kaland nem egy történetében, és a szerzőre jellemző, mesélős és anekdota stílus is inkább a korábbi irodalmi korszakhoz passzítható.

Az Akli Miklós is a romantikus gyökerekhez vezet minket vissza. A történet egy házasság létrejöttének a meséjeként is felfogható. A pár szereti egymást, ez nem is volt konfliktus benne. Csak éppen féltékenységből van, aki az útjukba állna, és küzdeniük kell, nem is annyira egymásért, mint a nevük tisztázásáért, hogy boldogan élhessenek együtt egy olyan életet, amit megérdemelnek.

Ferenc császár alakja is inkább a mesékből, mint a történelemből táplálkozik. Jóindulatú, kedélyes, de nem egy uralkodásra termett lángelme. Könnyű megvezetni, és van, hogy az egyéni érdekek jobban hatnak rá, mint az igazság vagy a többiek jóléte. De összességében egy kedvelhető karaktert teremtett benne Mikszáth, akinek csak jót tett, hogy nem fekete-fehér alak, hanem vannak nemes és sötétebb tettei, késztetései is.

A két hős úgyis túl jó, szinte mesebeli karakterek. Se Ilona, se Miklós nem rendelkezik összetett karakterekkel. Mindketten egy-egy ideát testesítenek meg, akik jóságukért majd el is nyerik az álmaik megvalósulását.

A regény azt a stílust képviseli, ami Mikszáth sajátja. Nem tartja magát szorosan a cselekmény fő szálaihoz – ha felmerül valami érdekes mesélni való, amiben humort vagy valami izgalmasat tud bemutatni, elkalandozik. A főszál így lassabban jut el a végkifejletthez, de sok-sok pillanattal bővül a cselekmény.

Most sajnos sok olyan leágazást találtam benne, ami nem nyerte el a tetszésem. Akli pl. egyszer egy nemesi lázadó csapathoz csatlakozik, velük tart Bécs felé. Nagyon nem hiányzott nekem ennek a kompániának a részletes leírása és az ügyeik, még akkor sem, ha már szinte Shakespeare komikus kisembereit idézik a tetteik és a karakterük.

Nincs a történetben mélyebb konfliktus, ez alapvetően egy kikapcsolódásra való olvasmány, akár ifjúsági is. A szerelmesek útjába áll egy akadály, azt legyőzik és minden szép. Kicsit talán itt is van hiányérzetem. Nekem kellett volna valami, amiért igazán izgulhattam volna. Annyira népmesésnek éreztem nem egyszer a regényt, hogy egy pillanatra sem aggódtam a hősök miatt. Benne volt a hangulatában, a cselekményében, hogy minden jó véget fog érni.

A nyelvezete sem tetszett mindig, de más kor regénye, ez érthető.

Egyszer el lehetett olvasni, de újrázni nem hiszem, hogy fogom.

Mikszáth: Akli Miklós - Mint ifjúsági: 60% a szerző stílusa, a mesélő kedve elolvastatja, de a történet gyengébb.

Szubjektíven: 50% maga a történet nem fogott meg, és Akli kalandjai nem kötöttek le.

Negin huszonéves fiatal nő, egy különleges képességgel. Képes a szellemeket átengedni a másvilágra. Kamaszként talált rá egy szervezet, akik kiképezték, maguk közé vették, és álcát is biztosítanak számára a világ előtt.

Most azonban gyászolnak: az egyik társuk, Negin jó barátja elesett a démonok elleni küzdelemben. Egy ember hiányzik, valakivel pótolni kell. A csapatba így érkezik meg George, az egykori katona, mesterlövész. Vonzó férfi, akit Negin már csak azért is utál, mert a barátja helyét veszi át. Az sem segít a helyzeten, hogy kihallgat egy beszélgetést: a csoport vezetője utasítja a férfit, hogy vigyázzon a lányra. Akár el is csábíthatja, ha így könnyebben lesz a testőre.

Negin körül valami valóban nem stimmel. Üldözi egy árny. Változik az ereje. Amikor megsérül, csodás módon felépül. George is több, mint aminek látszik. Ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, úgy csap fel közöttük a szenvedély is. Ahogy viszonyuk lesz, mindketten érzik, hogy ez több egy kalandnál.

Még az sem áll közéjük, amikor Negin is szembesül a valósággal: az apja egy mezopotámiai isten, akit megátkoztak. Halandó feleségétől született gyermekei halálra vannak ítélve, hacsak nem ad nekik a saját hatalmából. Ha egy gyermeke megéri a felnőtt kort, és elég erős lesz, elfogadja az istenek királyának szolgálatát, az apja felett megtörik az átok, és visszakapja az erejét. Negin az a gyermek, aki elég erős ehhez. George pedig az apja embere, aki évszázadok óta van az isten mellett. Egykor Negin egyik előző életében házasok voltak.

A csapatának, az Oroszlánnak is van egy sötétebb oldala. Nem csak szellemekre vadásznak, de gyűjtik a mitikus lényeket és hatalmat akarnak. Negint is képesek lettek volna kísérleti nyúlnak használni, de George és az apja megmentik.

A másvilágon pedig szembe kell nézniük az istenekkel. A féltékeny királyné megölné Negin apját, George veti elé magát. Halálos sebet kap, a főisten akkor engedi élni, ha Negin elfogadja a szolgálatát, és engedi, hogy udvaroljon neki. Negin megköti az alkut: ő járhat a két világ között. A Földön folytatja az Oroszlánnál a munkáját, de lejár az Alvilágba is, ahol George ezentúl élni fog, és lassan gyógyulni kezdhet a sérüléseiből.

Nyomozós, családi konfliktust megoldó, alvilági.

Furcsa haláleset történik, ami annyira érdekes, hogy a halottkém megkeresi az esettel az oknyomozó újságírót, Mikael Blomkvist-et is. Jól tudja, a rendőrségnek nincs meg a kellő ideje és forrása, hogy az eset végére járjon. Egy hajléktalan, ázsiai származású férfi holttestére bukkantak – a testén szenvedéssel teli élet nyomaival. Megmérgezték. De nem tudják ki volt, mi történt vele. Amit kiderítenek, hogy a kormány egyes tagjairól beszélt felháborodottan a parkban. Mikael megkezdi a nyomozást, és egyre jobban bevonja felszívódott barátját, Lisbeth-et is, aki segít neki a férfi személyazonosságának megfejtésében, majd több szál felderítésében is. Az eset valóban rendelkezik politikai vonatkozással, és köze van egy tragikus történethez is, mely évekkel korábban eset meg a Himalájában. Közben Lisbeth halálos harcot vív a testvérével, aki még mindig nem bocsátott meg húgának a múltjukért. Lisbeth is kénytelen átértékelni, amit Camilla szerepéről gondolt eddig.

Soha nem fogjuk megtudni, milyen lehetett volna ez a sorozat, ha az eredeti megalkotója nem hal meg tragikusan fiatalon. Szerintem sokkal sötétebb lenne, egy olyan fertő, amit elolvasol és megrendül az emberiségbe vetett hited. Larsson részei a sorozatban jó értelemben iszonytatóak. Nem véletlenül akkora a sorozat sikere.

De, most azt írom, örüljünk annak, hogy lett folytatás, és megtudhattuk, hogy ér véget Lisbeth és Blomkvist története. Lagercrantz korrekten megoldotta, és más szempontból nem is érzem akkora bajnak, hogy sokkal populárisabb irányba vitte el a regényvilágot. Ez a rész is fogyaszthatóbb, könnyedebb, mint bármelyik a Larsson-kötetek közül.

A történetre megint igaz, hogy kettő az egyben. Az egyik fele Lisbeth múltjának a további rendezése. Az apjával már leszámolt, és Lagercrantz történeteiben a testvérével kell farkasszemet néznie, ami most ér el a tetőpontjára. Lisbeth átgondolja, mennyire a körülményei áldozata Camilla is, és a bosszú helyét valami más veszi át. Tulajdonképpen vadásznak egymásra, és Camilla végső húzása a regényt is eléggé felpörgeti. Ott már kalandos, izgalmas, nem egy múltbeli titok felszínre hozása. A lezárás kell, hogy Lisbeth elkezdhesse élni a jelenét.

A másik Mikael nyomozása, melyben egy himalájai hegymászáson történtek kerülnek teljesen más megvilágításba. A maga módján ez is érdekes, csak nem annyira akciódús, mint ami majd Camilla miatt történik a regény végén. Alapvetően ez lenne az a rész, amin szörnyülködni lehetne, hogy a politika miatt mire nem képesek az emberek. De nincs meg benne ez az erő. Van egy karakter, akit megsajnáltam, de az is mutatja, hogy ez egy más történet, hogy az öngyilkossági kísérlete nem sikerül, és sikerül rendbe tennie az életét, és lesz még belőle boldog ember. Lagercrantz meghagyja nekünk a reményt, hogy a bűnöket meg lehet fizettetni, és van még ennek a világnak remény.

A karaktereket mutatnak fejlődést. Lisbeth tulajdonképpen eljut arra a szintre, hogy képes meggyógyulni, megbocsátani, és leengedi egy-egy ember előtt a páncélját. Ezt akkor is tudom értékelni, ha a szerző borzalmas szerelmi szálakat ír. Se Mikael, se Lisbeth új kapcsolata nem tűnik igazinak. Kicsit olyan, mintha mindketten antiszociálisak lennének, és ők így képzelik a kapcsolatot. Furcsa. De ezen nem fogok panaszkodni, ez nem romantikus regény, ne is legyen az! Mikael szerelmi élete pont jó volt így is, Lisbeth meg amúgy is különleges figura, nála nem lehet normális/hétköznapi a szerelem megélése sem.

Van tehát komor, szenvedő hősünk. Van sötét elemeket felvonultató történet, ami azért nem érfelvágósan depresszív. Van társadalmi üzenet is, ha nem is olyan sötét a helyzet, mint egynémely skandináv krimiben. Lagercrantz szórakoztatóan zárta a Millennium kapuit.

Lagercrantz: A lány, aki kétszer élt - Mint skandináv krimi: 75% jól felépített, izgalmas, és populáris története a karaktereknek.

Szubjektíven: 70% ehhez a sorozathoz hozzátartozik a sötétség, amit most keveselltem.