• Jaffa: Isten hozott Amerikában - családregény
• Lettero: Egy kém Auschwitzban - thriller
• Könyvmolyképző: Boszorkányszezon - YA fantasy
• Agave: Az utolsó emperátor - sci-fi
• Delta Vision: A sötétség kohója - fantasy
  • Tündöklő szavak - fantasy
  • A Vaskezű lánya - fantasy
  • A Hosszú Kozmosz - sci-fi
  • Zengő vas - fantasy

Június

1. Greaves: Dolgozó kutyák - ismeretterjesztő 3

    Hobb: A király orgyilkosa - fantasy 4

2. Doctorow: Radikálisok - sci-fi 5

3. Robb: A halál fényében - krimi 4

4. Leiner: Emlékezz rám! - ifjúsági 5

5. Kling: QualityLand - sci-fi 5

6. King: Emelkedés - fantasy 3

    Campbell: Mindig a férj a tettes... - krimi 4

7. Petit: Abel szava - ifjúsági 4

    Gilbert: A lélek botanikája - női 4

Hello, nyár! Papíron már megérkeztél, jöhetne egy kicsit jobb idő is :)

Útkereső, tudományos felfedezős, családi, kosztümös.

Henry Whittaker egy szegény, de tehetséges és elhivatott kertész fia, aki mindent megtanul a szakmáról, és fel akar emelkedni. Egy nemes lát benne fantáziát, és felfogadja, hogy mintákat gyűjtsön neki egzotikus helyekről. Henry ott van James Cook utolsó útján, és bejárja Dél-Amerikát is. Majd, miután azon álmát elveszti, hogy úriember legyen, gazdag akar lenni. Az Államok egyik leggazdagabb emberévé küzdi fel magát, oldalán holland feleségével, aki egy kislányt szül neki. Alma nem csak az apja vagyonát, de az eszét is örökli. Képességeit a mohák tanulmányozásában kamatoztatja, és forradalmi megfigyeléseket tesz. Ám az élet ás területein nem ilyen szerencsét: túl későn ismeri fel, hogy milyen áldozatot hozott érte a fogadott húga, és a férjének mire lenne szüksége.

Elizabeth Gilbert az Ízek, imák, szerelmek szerzőjeként lett bestseller szerző. Nem egykönyves szerző, bár ama bizonyos kötet sikerét nem sikerült későbbi regényeivel megismételnie. Nem feltétlenül azért, mert gyengébb kötetek lennének, csak mások.

A lélek botanikája tulajdonképpen két történet egyben. Egy családregény, amiben összesen négy generáció tűnik fel, de a középső kettő története a releváns. Henry története kalandregényes. Annak az izgalmas története, hogy egy tehetséges, de kilátások nélküli fiatalember hogyan építi fel magát, és él át meghatározó eseményeket. Vannak történelmi vonatkozásai is, így ez a rész még tanulságos is. Életközelivé hozza, milyen lehetett felfedezőként a tengert járni, új fajokat meglelni, és kapcsolatot létesíteni az őslakosokkal. Mesélősen, de emlékezetesen mondja el, pl. azt is, hogy miért ért erőszakos véget Cook élete, vagy hogyan vált olyan sikeressé és gazdaggá a holland kereskedők szövetsége.

Majd megszületik Alma, Henry más sikerember erre az időszakra. Alma válik hősnővé, és nagyon megváltozik a regény is. Ami eddig történelmi kalandregény, most lélektani női regénnyé válik. Jobban is emlékeztet Gilbert korábbi regényére, mint az eleje.

Sajnáltam is a váltást, mert ez a fele tudott a történetnek kevésbé lekötni.

Alma nem kalandozik, a laborban tesz felfedezéseket. Okos lány, tanult, de ez marad a terepe. A ház, a könyvtár, a kert és a labor. Ugyan Gilbert beletesz olyan témákat, mint a szexualitásának felfedezése, a szerelem – elég szerencsétlen házasságot sikerül kötnie egy fiatalabb, jóképű grafikussal, aki a nő munkáit illusztrálta. Csak éppen Alma azt hitte, nőként is kell a férjének, aki meg azt gondolta, hogy ez inkább testvéri szövetség lesz, mint igazi házasság. Mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni? Semmi jót, nem is lehet elkerülni a tragédiát.

Nem tudtam úgy kedvelni Almát, mint az apját. Benne nem látok ambíciót, és nagyon nem bírtam azt sem, ahogy szenved az életétől, másokat tud hibáztatni, közben meg nem vette észre, milyen áldozatokat hoztak érte a többiek. Túl későn vesz észre dolgokat, amire már nincs lehetőség változtatni a történteken. Amilyen sikeres az apa, annyira lesz szerencsétlen a lánya és a nevelt lánya is.

A végére nem is kicsit válik merengővé, borongóssá a hangulat. Nem szomorúan, tragédiának lett megírva, de nem is happy end. Keserédes.

Ami viszont zavart, ahogy a feminizmus nevében Alma, mint női tudós megjelenik. Gilbert úgy írta meg a történetet, hogy Almának tulajdonítja az elsőséget az evolúció elméletben. Azért ez elég súlyos, akkor is, ha Alma regénybeli hozzáállása rendben is volt. Ő nem publikált, nem rendezett műsort sem, amikor A fajok eredete megjelent, és Darwin lett tudományos körökben az első. Valahol a mögötte szándék nem tetszik, ahogy Gilbert kikacsint ránk: ok, a történelem szerint Darwin az első, de mi tudjuk, hogy igazából egy nő!

Az első felét szerettem, a végére azonban elvesztett a szerző. Kár érte…

Gilbert: A lélek botanikája - Mint női: 70% kosztümös, de feminista tartalommal és nagyon belülről megfogva.

Szubjektíven: 60% az első fele megfogott. Kalandos és érdekes. Nem tetszett az irányváltás.

Életet meghatározó szavas, útkereső, kamaszos.

Mindenkinek van egy szava: egy szó, amely kifejezi legbelső valóját. Meghatározza, mivel kell foglalkoznia az életében. Kamaszok, 12-14 évesek az emberek, amikor ráébrednek, mi ez a szó. Titkos, senkinek sem kell elmondaniuk. Az állam beregisztrálja, de csak a haláluk után lehet nyilvánosságra hozni. Abel már nagyon várja, hogy ráébredjen a szavára. Életeket akar menteni, tűzoltónak tanul egy tanfolyamon. Az életét felkavarja, amikor Clara, az iskola legmenőbb lányának szavát nyilvánosságra hozzák. A lánynak jelentéktelen szava van, elfordul tőle minden barátja. Abel, aki titokban szereti őt, lesz az egyetlen, aki kiáll mellette. Majd Abel is ráébred a szavára, és még nagyobb teher kerül rá. A szava a gyáva – hogy legyen így tűzoltó? Most Clara lesz az, aki segít a fiúnak, és ad neki egy esélyt, hogy másképpen értelmezze a szavát.

Pont most láttam a Macskákat, amiben van egy rész, ami arról szól, hogy a macskáknak három nevük van. Egy emberek által adott, hétköznapi. Egy saját név, amivel kifejezik magukat. És van egy titkos nevük is, a legbelső lényüket kifejező, amit egész életükben keresnek és igyekeznek rátalálni. Petit regényében az embereknek is van egy ilyen szavuk, és e körül bonyolódnak az események.

Két fiatal történetén keresztül érthetjük meg, mit jelentenek ezek a szavak. Clara, akitől mindenki sokat várt, akit mindenki szeretett és felnézett rá, egyszerre zuhan hatalmasat annyitól, hogy a szava jelentéktelen. Pedig ő ugyanaz a lány maradt: nem lett se rondább, se butább. Mégis elfordulnak tőle. Ő kívülről kapja a támadást.

Abel, akinek a gyáva lett a szava, belülről emészti fel magát. Mit kezdhet ezzel a szóval? Örök bukásra van vele ítélve. Az ő számára belső a támadás.

Ketten együtt azonban egy harmadik lehetőség felé viszik az értelmezést. Mert mindenki maga töltheti meg értelemmel a szavát. Miért ne lehetne éppen az ellentéte annak, ami a szó szerinti jelentése? Miért ne jelenthetné azt, hogy Abel legyőzi a gyávaságot? Az igazi veszélyt nem a szó jelenti, hanem az, ahogy az emberek leragadnak egy értelmezésnél, és ezzel lehetetlenné teszik, hogy más legyen az ember. Clara rávilágít, hogy pl. a gyilkos szóval sem kell sorozatgyilkosnak állni – volt bíró, aki ezzel a szóval a bűn legnagyobb ellensége lett.

Nagyon tetszett, ahogy e szavas módszerrel a történelmet is átfogalmazza a szerző. Nem egy példa van benne, milyen nagyságoknak milyen szavai voltak. Olyan egyértelműek, mint Mozart és a zongora. De olyan is, mint Pasteur és az aprócska. Még Abel családján belül is van példa: az anyja író volt a felhő szóval. (Álmok felhőjén lebegett.)

A személyes küzdelem, hogyan töltsék meg a szavukat értelmesen, talán kicsit direkten van megírva. Nem az olvasó vonja le a következtetést, hanem többszörösen a szánkba van rágva. Ettől a tartalom még releváns, csak nem olyan élmény felfedezni.

Viszont, ugyanezt társadalmi szintű problémává is emelte Petit. Van egy olyan politikai irányzat, ami azt szeretné elérni, hogy a sötét szavak birtokosai nyilvánosság elé álljanak. Ezzel témává válik a rasszizmus, csak egy fantasy formában. Hiszen könnyen behelyettesíthető a szó valami olyasmiről, ami nálunk is probléma. A bőrszínre, vallásra. Ebben a formában nem szájbarágósan, értelmesen dolgozható fel egy releváns probléma.

A regény stílusa könnyed is, kamaszos. Van benne cselekmény, de nem túlzsúfolt. A szereplők érzelmi szinten dolgozzák fel a történéseket, a karakterek a fontosak. Könnyű azonosulni velük, és bár kicsit másképpen, de hasonló problémákkal küzdenek, mint a valóságban. Mi legyen belőlük, milyen legyen a jövő, a munkájuk?

Annyira nem tetszett, hogy újra is olvassam, de egyszer érdekes volt.

Petit: Abel szava - Mint ifjúsági: 75% egy egyszerű, de kreatív ötletből épít mesét választásokról, empátiáról.

Szubjektíven: 65% tetszett az alapötlet, a szereplői is szimpatikusak. Ám túlzottan példázat.

- ENGEDÉLYEZETLEN KENYÉR

Amikor felsőbb körökből megsúgják a lánynak, hogy a kormány vizsgálni fogja a fogyasztást, elkezdi visszaállítani az eredeti beállításokra a gépekre. A gyerekek, kamaszok, akiket már megtanított a csalásra, azonban visszacsinálják, amit ő tett. Egy ideig próbál tisztességes lenni, de mivel velük sem azok, hallgat a barátnője tanácsára, és magasabbra szintre emeli a csalást. Beállítanak egy gépet, ami elfedi a csalásaikat, így továbbra is meg tudják kerülni a hivatalos rendszert.

- MINTASZERŰ KISEBBSÉG

Sas kiáll a férfi mellett, akit indokolatlanul vert meg a rendőrség, csak azért, mert fekete. A tárgyaláson is tanúskodik mellette. Erre mindenki Sas ellen fordul. A barátai eltávolodnak tőle, és Bruce is azt mondja neki, a rasszizmust nem lehet erővel legyűrni. Amikor a börtönben felkeresi a néger férfit, ő is azt mondja, ha felveszi az egészet videóra és feltölti, azzal többet segített volna, mint ezzel. Lois Oroszországban kap állást, Sasnak pedig el kell mennie. Már nem a segítőt látják benne, ha nem egy földönkívülit, aki csak embernek álcázza magát.

- RADIKÁLISOK

A kormány üldözni kezdi a merénylőket, és lenyomozza a honlapon posztolókat. A főhős is börtönbe kerül bűnpártolásért, de közben egy tűzoltóval is nagyon kiszúrnak a biztosítók. A férfi erre bombát épít, és minden eddiginél nagyobb pusztítást visz végbe. Erre már átmegy a törvényhozáson a komolyabb egészségügyi program.

- A VÖRÖS HALÁL ÁLARCÁBAN

Az emberek unatkoznak a bunkerban, kimennek és súlyos harcba keverednek. Van, aki már nem is tér haza. Elrejtőznek, visszavonulnak, de a fertőzést már behozták magukkal. Sorra halnak meg. Mikor visszatér a nő, akit nem engedtek be a családjával (már csak ő él, de talált új társakat) már csak hullákat találnak, akiket elégetnek. A milliárdos haldokolva bujkál előlük, nem is találják meg, kivárja, amíg elmennek. Már egyedül van, és valószínűleg így is fog meghalni.

Baráti társaságos, titkot őrző, gyilkosságos.

Három lány kezdte meg az egyetemet, és lettek szobatársak. Jobban nem is különbözhettek volna egymástól: Kate volt az aranylány. Gazdag család, remek külső, akinek minden az ölébe hullik, és azt kap meg, akit csak akar. Aubrey a szegénységből küzdötte fel magát, és az ösztöndíja a lehetősége, hogy többre vigye, mint az anyja. Félénk, csendes lány, aki a barátnői mellett esélyt kap feltűnni is. Jenny, aki sikerre éhes. Karrierista, akinek a legjobbnak kell lennie. Ám még abban az első évben történik egy végzetes tett. Egy fiú meghal, aki mindannyiuk életében szerepet játszott. Mi történt? 20 évvel később a lányok közül az egyik halott, ugyanolyan rejtélyes körülmények között, mint Lucas halálakor, még az egyetemen. Ahogy a rendőrség a férjet gyanúsítja, az egykori barátnők is megteszik a maguk lépéseit. Hiszen mindenkinek van titka, amit el akar rejteni. Több indíték is lehetséges. Vajon valóban a klisé szerint, a férj tette, vagy ez a történet többről szól?

Ez a regény egy kriminek álcázott női regény. Igen, van benne bűnügy és hozzá kapcsolódó nyomozás, de nagyon nem az benne a lényeg. Hanem a három nő, akiknek az életében két rejtélyes haláleset is kapcsolatot hoz létre.

A történet alapvetően két idősíkon van elmesélve. Az elején a múltbeli részből van több, amikor a lányok megismerkedésétől jutunk el Lucas haláláig. Mindegyik alapos bemutatást kap, és kissé ifjúsági regényesen kiemelten fontosak benne a szerelmi szálak. Főleg Kate és Jenny között van feszültség, hiszen Lucas az egyiknek a középiskolai szerelme, a másiknak a jelenben a szeretője. De, hogy a harmadik lány se maradjon ki a bonyodalmakból, ő meg azzal a sráccal kerül közelebbi kapcsolatba, aki az egyik szobatársának a hivatalos barátja. Nem is tudom, hány oldalú már ez a szerelmi sokszög… 5? Van bőven benne feszültség, elfojtott indulat és titok, melyek elvezetnek a tragédiáig.

Közben a jelenben is haladnak az események. Az egyik barátnő halott, és mindenkinek lett volna oka, hogy holtan szeretné látni. Ráadásul, tulajdonképpen minden a múltra vezethető vissza. Van, ami közvetlenül, hiszen a halott olyan titkot is őrzött, amit az egyik barátnője nagyon nem akarta, hogy mások is megtudjanak. De közvetve is, hiszen Lucas halála miatt lett Kate olyan, amilyen. Azért hozott a jelenben olyan döntéseket, mellyel bántotta a másik barátnőjét, akinek így szintén lett oka gyűlölni őt.

A nyomozás a háttérben zajlik, ők meg ilyen-olyan játszmákba bonyolódnak, hogy a titkaik biztonságba legyenek. Nem mindegyiket sikerül megőrizni, de azért van, amit igen.

Belülről van megfogva az egész, ez a három lány/nő mikor hogyan érzett, és miért tette, amit. Az emberi mozgatórugók viszik előre a történetet, nem a krimi.

Ami nehezítette az olvasást, hogy nem találtam benne szimpatikus szereplőt. Mindhárom nőnek megvan a maga bűne, a jellemében egy olyan hiba, ami miatt nem tudtam megkedvelni. Még talán Lucas állt hozzám a legközelebb, jellemző módon – aki már a könyv első felében meghal.

Amit viszont nagyon tudtam díjazni benne: a záró fejezetbe a szerző egy plusz poént adagolt. Addig voltak tippjeim, mi és hogyan történt igazából, de az felrakta a koronát az egész cselekményre. Meglepett, és új értelmet adott a címnek. Ami ettől a csavartól lett igazán ütős, de ennél többet nem mondok róla!

Ha a női krimik és thrillerek között kell elhelyezni, egyértelmű, hogy a Lány a vonaton irányvonalába illik. Erősen lelki oldalról megfogott történet, amiben a családon belül a nő kihasznált helyzete is szerepet kap – pl. Aubrey házassága ilyen.

Nekem a keményebb vonal jobban fekszik, de egyszer el lehetett olvasni ezt is.

Campbell: Mindig a férj a tettes… - Mint krimi: 65% erősen nő regény is, három más-más nő kálváriát is áthatóan megelevenítve.

Szubjektíven: 60% egy fokkal több volt benne az érzelem, mint jól esett. De a végét bírtam.

Életet megváltoztató, barátkozó, szemléletet váltó.

Scott középkorú, nagydarab férfi, aki éppen igyekszik túltenni magát a házassága kudarcán. Közben azonban valami különöst vesz észre magán: miközben ugyanolyan jó húsban van, a mérleg egyre kevesebbet mutat. Könnyedebben is mozog, mintha valóban fogyott volna. A fogyás azonban nem áll, és Scott lassan ráébred, hogy egy napon teljesen súlytalanná válik majd. Csak egy nyugdíjas orvos barátját avatja be, aki kórházi vizsgálatokra küldené. Ő azonban még valamit helyre akar hozni, amíg a Földön járhat. A házasságához már kevés az idő, de a szomszédjában lakó meleg párnak még segíthet. A gyep miatt többet veszekedtek, de lehetnének barátok is. Scott nyitni kezd feléjük, és segíteni akar az éttermük megmentésében is. Egy futóverseny lehet az esély, ahol a dolgok jó irányba fordulhatnak.

Mit vár az ember egy Stephen King történettől, ha azt vesz le a polcról? Borzongást, valami ijesztőt a hétköznapi díszletek között megbújva. Pláne, ha a helyszín Castle Rock. Nem csak a sorozat miatt, ami oda összpontosítja King karaktereit, de a regényeiben is visszatérő helyszín, ahol jó sok borzalom megesett már.

Ehhez képest az Emelkedés valami egészen más. Még akkor is, ha vannak olyan elemek benne, amelyekre rá tudok vágni másik King címet. Futóverseny? A hosszú menetelés, mely szó szerint értelmezi a halálig tartó rohanást. Disztópia, ifjúsági, szerettem azt a sztorit, és abban megvan a borzongás. Castle Rock? Hosszú felsorolást lehetne írni. Cujo, A remény rabjai, Újjászületés… Egyre fogyó súly? Sorvadj el!

Itt azonban más a recept. Megint van egy látszólag teljesen normális kisváros, ahol a felszín alatt valami különös történik. Scott fogyni kezd, de csak súlyban, küllemben nem. (Ebben más többek között, mint a Sorvadj el.) Itt fordít egyet King a dolgokon, és a pozitív hangot emeli ki. Ahogy Scott fogy, az előítéleteket és a mindennapi stresszt veti le, lélekben is felszabadul, hogy a címre utaljak vissza, emelkedni kezd, jobb ember lesz.

Annak a példázata lenne mindez, hogy saját magunkat és a világunkat mi magunk kötjük röghöz? Mennyivel boldogabb és jobb élet lehetne, ha le tudnánk ezeket dobni és mi is lebeghetnénk, ha nem is éppen Az receptje szerint. (Azt különben külön díjaztam, hogy az előítéletek itt kétoldalúak. Oda-vissza működnek, ezért olyan nehéz egy ember változása által hatni a teljes rendszerre. Ennél több összetevője van.)

Jó a kisregény üzenete, és olvasni is kellemes volt. Reményteli, hit van benne és annak az üzenete, hogy lehet a jövő jobb, ha képesek leszünk túllépni a saját szűk látókörünkön. Abszolút tudom díjazni, csak éppen nem ez az, amit egy King kötetben olvasni szerettem volna. Ha ugyanehhez hozzátesz valami borzongató elemet is, ha a súly elvesztése mellé társult volna félelem is, nem csak a felszabadulás érzete, akkor nem lenne hiányérzetem. Így viszont van.

A történetnek jó a sodrása, és nagyon könnyen végig is tudtam olvasni. Könnyed, szórakoztató és könnyen feldolgozható.

A karakterek is elég változatosak, és komoly dilemmákat fogalmazott meg bennük King, még egy kisregényen belül is. Jól áll neki, ha nem 6-700 oldalas monstrumokat épít.

A kötetben különben helyet kapott egy kóstoló a következő regényből. Ahhoz túl kevés, hogy bármit is lehessen mondani Az Intézetről. Ha gonosz akarnék lenni, azért kellett, hogy valamivel megnöveljék az oldalszámot. Így is botrányos, hogy milyen betűmérettel és sortávval készült a könyv. Egy normál szedéssel vékony füzetnél nem lett volna több…

De maradva az Emelkedésnél, ha nem is a szerző legjobb kisregénye, egyszer érdekes volt elolvasni. Meg nem bántam, ha nem is ezt vártam.

King: Emelkedés - Mint fantasy: 50% a megszokottól eltérő King-történet, csendesebb és sokkal boldogabb is.

Szubjektíven: 55% értékelem a szándékot, jól pörög a sztori is, de hol a feszültség és félelem?

Szerettek fanartokat nézegetni? Én általában távol tartom magam tőlük, jó nekem a hivatalos borító meg az esetleges filmesítések is. Pedig, vannak kifejezetten jók.

A könyvsorozat, amire most gondoltam, és nektek ki kellene találni, melyik az, úgy volt, hogy filmesítve lesz. A regény azonban olyan nagyívű lett, hogy a filmesítésnek annyi. Most azt hallani, sorozatban gondolkodnak belőle. Nézegettem pár fanartot, és nekem be is ugrott, hogy én simán megnézném valami olyasmi formátumban, mint a Castlevania vagy a The Dragon Prince. Animálva is jól nézhetne ki...

A kérdés pedig marad az: mihez készülhettek a rajzok?

Megoldás: Tovább!

Jövőbeli, választásos, vállalattal szembeszálló, robotos.

QualityLand az álmok földje, ahol az embereknek kényelmes élet jut. Még a vásárláson se kell gondolkozniuk, hiszen a cégek pontosan tudják, mire van szükségük és már házhoz is szállítják egy drónnal. Csak elégedettnek kell lenni, és megfelelő szinten tartani a pontjaikat. Peter azonban nem boldog az életében. A barátnőjével megvan, de nem szereti – amikor a nő szakít vele, azonnal új párt akarnak találni neki, de nem erre vágyik. A munkáját is szabadon értelmezi: a bezúzásra váró robotokat és eszközöket elrejti a pincéjében, ahol sajátos társaság alakul ki belőlük. Amikor egy vibrátort szállít ki neki a drón, betelik a pohár. Vissza akarja küldeni a terméket, de szembesülnie kell vele, hogy ezért valóságos háborút kell vívnia. Hiszen az a cég mottója, hogy tudják, mit akarnak az emberek! Közben zajlanak a választások, és az egyik párt nem mindennapi jelöltet állít. Egy androidot, aki mindig mindent jobban tud és hazudni sem képes. Ő a legkompetensebb, de ennyi elég a győzelemhez?

Ez a könyv… olyan ötletek vannak benne, hogy a hajam égnek állt. Egyszerre sikerült elborzasztania és szórakoztatnia. A borító ugyan nem is kicsit feszélyezett – ez egy olyan könyv, amivel a kezembe pl. nem ülnék fel a vonatra -, de nagyon tudok örülni, hogy ennek ellenére elolvastam. Nagy élmény volt, jópofa és gondolkoztató is.

A festett világ jövőbeli, de szól a ma világáról is. Hiszen minden folyamata, jellemzője, valami olyanból indul ki, aminek a mi korunk rakta le az alapjait. Vegyük csak a drónokat, melyek szállítják az embernek a termékeket, amiket tulajdonképpen látatlanban megvesznek, és csak fizetés után bontják ki a csomagot, mi érkezett! Mi még rendelünk, de már a mai rendszerek is monitorozzák az érdeklődésünk, a rendeléseink és a kattintásainkat. Olyan reklámokat dob elénk, melyek a korábbi fogyasztásunk alapján érdekelhetnek minket. Ennek a továbbfejlesztése a regénybeli forma.

De folytathatnám nagyon sok példával, minden tőlünk indul. A túlzott mértéke pedig erőteljesen rámutat arra, ami már nálunk sem egészséges.

Roppant kreatív a szerző, néha szinte a földről szedtem össze az állam, hogy ez vagy az, honnan juthatott az eszébe. Kisebb és nagyobb volumenű dolgok, cselekményszálak vagy csak a kort bemutató egy-egy jellemző, itt gondosan fel van építve és jó ki van találva. Példákkal talán jobb lenne erről írni, de nem akarom senki felfedezését elrontani. Pl. amikor a jövőbeli jogrendszerről kapunk helyzetjelentést. Kész.

Kling eléri, hogy nevessek olyan dolgokon, amelyekbe ha belegondolok, és levetítem a mai világra, akkor sírni kellene. A hibákat és a gondokat láttatja, de nagyon rafináltan. Egy olyan történetbe ágyazza, ami kalandos és humoros, több szálon bemutatott. Olvastatta magát, hiszen a tartalma is rendben volt, gördülékenyen és változatosan haladtak az események sok humorral, miközben nem is kicsi görbe tükröt tart már a mi korunk elé is.

Könnyen megszerettem a szereplőit, pedig egyik sem egy tipikus hős. A durva, hogy még a robotok között is akadtak nagy kedvenceim. Mert itt bizony olyan mesterséges intelligenciák vannak, mint a drón, aki fél a repüléstől. A jogi robot, aki belecsömörlött az igazságtalanságokba, amiket a tárgyalóteremben látott.

A vége is érdekes. Éppen annyira nyitott, hogy mindenki a maga verzióját képzelhesse bele. Kling még rá is tesz egy lapáttal: az életben levő szereplők véleményét is megtudjuk, mi történt és hogyan tovább. Mi pedig eldönthetjük, kinek a verziója szimpatikus nekünk.

A regény különben azért is érdekes, mert kétféle verzióban létezik. Az e-book és a nyomtatott kiadás nem egyezik meg. Érdekel is, miben más a kettő. Én a könyvet olvastam, de most komolyan fontolgatom, hogy a másik verziót is beszerzem.

Kling: QualityLand - Mint sci-fi: 100% szórakoztató, miközben brutális képet fest napjaink trendjéből kiindulva.

Szubjektíven: 95% hol nevettem, hol kiakadtam, de végig jól szórakoztam. Meglepően jó!

Cím: Királyi élet

Szerző: Katharine McGee - a Libirinél már jelent meg ifjúsági regénye, abban is a gazdagok és szépek világába lestünk be. Van több sorozata is, ha sikeres lesz, még elég sokat olvashatunk tőle.

Műfaj: ifjúsági, guilty pleasure, alternatív történelmi

Cselekmény: miután az angolokat legyőzték a függetlenségi háborúban, a nép felajánlotta Washingtonnak a koronát. Aki el is fogadta azt, és máig a leszármazottai uralkodnak. Egy törvénymódosítás miatt már nők is örökölhetnek, így a korona Beatrix hercegnőre fog szállni, akit máris agyonnyom a súly. Iker testvére bezzeg élvezhetik az életet: Samantha egyik buliból esik a másikba, míg Jefferson szívéért két nagyon más lány száll harcba.

Várható megjelenés: a Maxim őszi terveiben szerepel.

Miért várós?

• Egy bizonyos pontig bírom az alternatív történelmi regényeket, érdekel, ez mennyire lesz alternatív. Konkrétan a rabszolgaság kérdése. Ha az Államok királyság, nem volt Észak és Dél polgárháború. Lehet, hogy ebben a regényben még vannak rabszolgák?
• A cselekmény alapján a Gossip Girl is beugrott, csak nem új guilty pleasure regényre bukkanok?
• A borító ugyan nem tetszik, de nem akarok a küllem alapján ítélni.
• Remélem, nem a szerelem lesz az egyetlen téma benne. Majd kiderül.