• Agave: Énekesmadarak és kígyók balladája - YA disztópia, az Éhezők viadala előzménye.
• Álomgyár: Mennem kell - női, talán kissé krimis vonallal

Május

11. Duncan: Időbe zárva - ifjúsági 4

12. York: Susana és a skót - történelmi romantikus 3,5

13. Waltari: Szinuhe - történelmi 4

14. Lebbon: Alien: Invázió - sci-fi 4

15. Ludányi: Nyomodban - női thriller 3,5

16. Buxbaum: Remény és más csattanók - ifjúsági 3

     Taylor: A rémálmok múzsája - YA fantasy 4,5

17. Gárdonyi: Az öreg tekintetes - szépirodalom 4

      Rowell: Szív küldi - romantikus 4,5

És itt az újabb hét zárása. Már majdnem az év fele elment...

Szerelembe eső, életet összekapó, leveleket elolvasó.

Lincoln ki nem állhatja a munkáját. Számítástechnikai biztonsági szakértőnek vették fel, és mi a dolga? Olvassa el a dolgozók tiltott szavakat használó leveleit, és figyelmeztesse őket, ha megszegik a szabályokat. Éjjel kell dolgoznia, mindenkitől távol. Közben az anyjával lakik, és még mindig a gimis szerelme árulását igyekszik kiheverni. Nem olyan élet, amit egy 28 éves irigylésre méltónak találna. Ám akkor belebotlik a szerkesztő Jennifer és az újságíró Beth levelezésébe. A lányok barátnők és életük minden területét megbeszélik. Jennifer félelmét a gyermek vállalásról, és a férje vágyáról, hogy apa legyen. Beth lökött családjának és kisebb rocksztár barátjának húzásait. Lincoln rákap a leveleik olvasására, és egyre jobban vonzza Beth személye is. A hatásukra elkezdi rendbe tenni az életét, már csak ki kellene találnia, hogyan álljon a lány elé. Aki különben már fel is figyelt rá…

Rainbow Rowell harmadik könyve ez magyarul. A másik kettő kamaszregény volt, amelyben valamely téren különc kamaszokat, fiatal felnőtteket vezetett el egy élhetőbb életbe, az önbecsülésbe a szerző, miközben humoros perceket is tartogatott az olvasónak. Ez a kettő volt a védjegye: komoly tartalmakat a könyvbe tenni, miközben egy humoros, szórakoztató regényt is írt ugyanebben.

Ez igaz a Szív küldi címűre is, ami azért kicsit más, mint előzetesen vártam. Nem csak azért, mert most felnőttek a szereplők. Kevésbé romantikus és humoros, mint vártam. Talán ez az, ami az előzetes elvárásaim leginkább összefoglalja: nagy romantikus komédiát vártam, de Rowell ennél sokkal komolyabb témákat és karaktereket teremtett.

A kiemelt karakter meglepő módon nem a lányok közül kerül ki, hanem Lincoln. Akivel nagyon könnyű együtt érezni. Jószívű, aranyos, kedves, csak nagyon mulya. Az élete egy ponton kisiklott, kapott egy nagy sebet, és 8 éve próbál belőle magához térni. Nagyon bírtam a folyamatot, ahogy kis lépésekkel, de elindul a jobb élet felé. Nem kell egyszerre sok: edzésbe kezdeni. Egy munkatárssal beszélgetést kezdeni. A baráti körből elfogadni egy meghívást, és nem csak a közös társasban részt venni. Önállósodni, de fokozatosan. Az, hogy nem oldódott meg minden egyszerre, hanem Rowell egy folyamatot ábrázol, kifejezetten tetszett. Lincoln felépíti magát a regény alatt.

Az ő története van klasszikusan, elbeszélve elmondva. Ettől őt éreztem főszereplőnek, noha Jennifer és Beth életében is bőven zajlanak az események. Csak ők nagyon sokáig személyesen nincsenek jelen, mindössze a leveleikből ismerjük meg őket, ahogy Lincoln is teszi. Így a regény egyszerre klasszikus regény és levélregény.

A lányok kapcsán sokáig nem értettem, miért van annyira odáig értük Lincoln. Persze, kedvesek és nagyon mások, mint Lincoln környezete, de a rajongás okát nem találtam. A történetnek jóval előrébb kellett tartania, hogy nekem is sikerüljön megszeretni a lányokat. Jennifer ment könnyebben – ő nagyon is valós élethelyzeti problémát kapott, és szimpatikus volt a házassága, a férje, és ahogy a gyerekvállalás téma lett, majd valóság félelmekkel és sok humorral mellette. Beth – az ő problémáit sokáig nem éreztem annyira valósnak. De igazság szerint nem ez volt, ami miatt sokáig nem tudtam mit kezdeni vele. Ahogy Lincoln rajong érte, az volt annyira eltúlzott, hogy ellenszenvessé tette a lányt. De ahogy hús-vér nőként is a történetbe került, már meg tudtam kedvelni, és drukkolni nekik.

Az egész történetnek van egy kellemes, magával sodró hangulata, még akkor is, amikor komoly témákat feszeget és tragédiák történnek benne. Meg is állapítottam, hogy jó lenne úgy látni a világot, ahogy egy Rowell-regényben van. Ahol van happy end, remény, humor, báj.

Más, mint vártam, de ettől nem lett rossz. Sőt. Most kellemes meglepetésnek tartom.

Rowell: Szív küldi - Mint romantikus: 80% játszott a szerző a formátummal, és humoros, bájos történetet írt.

Szubjektíven: 75% bár eleinte nem értettem Lincoln rajongását, a sztorit bírtam.

Családos, pénzügyi gondos, megváltozott világos.

Az idős, vidéki úrnak három gyermeke volt. Katona és ügyvéd fiát korán elvesztette, a zárdában neveltetett kislánya pedig a zárdából egyenesen férjhez ment. Most, hogy megvan az első unoka, az öreg felszámolja a birtokot, mindent elad, csak a házat tartja meg. A pénzzel Budapestre utazik, a lányához költözik. Orvos veje szanatóriumot nyitna, és erre nekik adja az összes pénzt. Ő maga próbál beilleszkedni a városba, és felkarol egy szegény özvegyet, aki gyomorrákkal küzd és a két kislányát igyekszik életben tartani. De bármibe kezd, itt lenézik miatta. Nem tetszik nekik a beszéde, az öltözködése, ahogy a cselédekkel is emberként bánik és önzetlenül segítene a szegény asszonyon. Kiköltöztetik a szobájából, megtiltják, hogy az előkelő vendégek közé lemenjen, és egyre csökkentik a zsebpénzét is. A fővárosiak többször becsapják, és arra is rá kell döbbennie, hogy a veje elkártyázta a teljes birtokot.

Nem jellemző Gárdonyi regényvilágára a társadalom kritika. Az öreg tekintetes azért izgalmas darabja az életművének, mert ebben bizony tükröt mutat a korának, és nem szép a kép, amit megnézhetünk.

Az öreg tekintetes egy másik kor embere, és nem csak azért, mert vidéken élte le az életét. Komolyan dolgozott, gyarapította a családi vagyont, felnevelte a gyerekeit becsülettel. A becsület, ami benne más, mint a környezetében. Neki fontosabbak az emberi értékek, mint az anyagiak, ami már mindenkit mozgat körötte. Egy jó ember az erkölcsi romlás közepette – ahogy felköltözik a fővárosba, a bukása elrendeltetett.

Érdemes megnézni, hogy a becsülete meddig tartja életben, mennyi csapást képes elviselni. Nagyon fontos neki az öröksége, a birtoka – mégis, eladja, hogy a lánya családjának felemelkedését segítse. Idegen neki a fővárosi környezet, de kész beletanulni, és szó nélkül tűri, ahogy a lánya korlátozni kezdi a mozgásterét. Odalesz a ruhája, a pipája, az emberek, akikkel beszélgethetne. Maga a város idegen neki, de kész felfedezni és alkalmazkodni. Mit kap érte? Kihasználják és kinevetik érte. Az órás özvegye kedves vele, a gyerekeit is megkedveli. Segíteni akar nekik, és a környezete nem érti meg, miért. Mert az új világban az önzőség a divat, a saját javak növelése. Az, hogy az öreg jótékonykodna, nekik kizárt. Nem is tud annyit tenni, mint szeretne, de próbálkozik. Túléli, hogy megtudja, milyen rongy ember a veje, és mit tett az örökséggel. Megkeseredik, bezárkózik, de még kitart. Az utolsó csepp az lesz, amikor a világ hagyja meghalni az ártatlan, kedves kislányt. Akkor már csak azt látja, hogy ez a világ élhetetlen és neki nincs benne hely.

Egy depresszió menet a kisregény, ahogy minden értéket, ami szép és emberi, elvesznek az öregtől. Ahogy rá kell jönnie, hogy mindaz, ami neki fontos, itt már szó szerint halott. Azzal, hogy feladja, végleg győz a modern kor, amelyben a harácsolás és látszat, a pénz a király.

Rövidsége ellenére bőven van benne esemény, Gárdonyi egy perc nyugtot nem hagyott hősének, egyik rémes helyzetből keveri a másikba a tragikus végjátékig. A kor tipikus városi képeit festi meg közben, még élesebben ellentétbe állítva, miben más mindez, mint az öreg tekintetes erkölcsi világa.

A szereplők színre és le lépnek, de annyira tipikus alakok, annyira elkapta őket pár vonással is, hogy így is emlékezetesek tudnak lenni. Azt külön értékeltem benne, hogy nem szörnyeket farag. Szimpla emberek, akik igyekeznek megélni és emelkedni. Nem ők a rosszak, ők csak koruk normáinak megtestesítői. Azért is kell az öregnek elbuknia, mert ő nem ilyen és a normáktól eltérést soha nem díjazza a környezet.

Igényesen, gondosan írt történet.

Igaz, nem egy boldog történet, de attól még érdemes elolvasni.

Gárdonyi: Az öreg tekintetes - Mint szépirodalom: 75% kevés vonással jellegzetes karakteresek teremt, és kritikus a sztori.

Szubjektíven: 75% jó sodrású, tartalmas, még akkor is, ha nem szeretem, amilyen az ember.

Nore nincs egy éve, hogy elvesztette az anyját. Most mégis Délre utazik, ahol az apja letelepedett az új feleségével. A lányban nincsen rossz szándék, de azért fáj neki, hogy az apja ilyen könnyen tovább tudott lépni. A lány eddig azt hitte, az anyja volt a férfinek a nagy szerelem. Neki még mindig hiányzik az asszony.

A mostoha, Lisette azonban tényleg leírhatatlanul gyönyörű nő, és próbál kedves is lenni a lánnyal. A birtoka kint van a semmi szélén - szép, de jókora felújításra szorul. Mivel Nore apja gazdag - sikeres író, már fel is ajánlotta, hogy mindent rendbe tetet, és majd itt fognak élni.

A lány két mostohatestvért is kap. Gabe kifejezetten helyes srác, Nore korabeli. Első pillantásra pattognak köztük a szikrák. Igaz, az nem esik jól a lánynak, amikor kihallgat egy beszélgetést. A mostohája már most azon mesterkedik, ne lehessenek sokat kettesben, nehogy vonzalomnál több legyen köztük. Az új húg, Josie meg nagyon korraérett. 12-13 éves csitri, aki már most a felújítást végző szakember fiával szemezne, ha a 19 éves srác hajlandó lenne komolyan venni egy kiskamaszt. De nem az, inkább Nore az, akin megakad a szeme.

A lánynak már az első este rémálma van, melyben az anyja figyelmezteti, veszélyben van. De Nore nem veszi komolyan, és a napok alatt beilleszkedik. Még úgy is, hogy pl. nincs térerő és nem nagyon engedik el sehova.

Gabe hajózni hívja. Próbál valami olyasmit kihozni belőle, hogy szökjenek el együtt. Nore a járásban még csak benne lenne, de fiatalok, hova rohanjanak? A végeredmény: Nore a vízbe köt ki és Gabe otthagyja megfulladni. Nem sokon múlik, hogy Nore ki tud úszni és hazajut. Ott senki nem hisz neki - szerinte Lisette akarta megöletni, de még az apja sem veszi komolyan.

Nore bizonyítékot akar, és Dave segít neki. A lány feltöri Lisette papírjait, és szembesül a valósággal. A család módszere, hogy Lisette beházasodik egy gazdag családba, majd jön egy súlyos baleset és mindent megörököl. Csak most előbb Nore volt útban, aki szintén örököse az apjának. A nő naplójából az is kiderül, hogy valaha gyönyörű birtokos feleség volt, aki három gyereket szült imádott férjének. Csak éppen, rettegett az öregedéstől, és amikor a férjének lett egy szeretője, gyilkos indulatok kavarogtak benne. Az asszony alkut ajánlott neki: a férje támogatásáért cserébe örök fiatalság. Lisette a gyerekeivel is megitatta, örök szenvedésre ítélve őket. Nem akarnának mást, csak felnőni, de az anyjuk tette miatt örökre kamasz testben ragadtak.

A középső gyerek nem bírta tovább, ő be próbált törni egy vad lovat, és le is esett. Belehalt. Lisette elkapja a lányt, bent égetné a házban. Josie kimenti, és elmondja, Gabe és Lisette a városba mentek. Szerinte többet nem jönnek vissza, mert Gabe vezetett és szerinte valaminek neki fognak menni. Így lesz.

Josie a városba költözik Nore-ral és apjával. Nore pedig tudja, ezentúl ő, majd a gyerekei lesznek az örök kislány családja.

Kamaszos, múlttal szembenéző, istenes, világot megváltoztató, szerelmes.

A leomló citadella majdnem elpusztító a várost, de Lazlo meg tudott menteni mindenkit. Feléledt a képessége, kiderült istenivadék volta, és a legkülönlegesebb hatalom az övé. Mesterkovács, aki azt tesz az istenek fémével, amit csak akar. Egyetlen személy volt, aki nem élte túl a történteket. Szárája, Lazlo szerelme. Minja el tudja kapni a lány lelkét, és szellemként képes itt tartani, de cserébe nagy árat kér az öccsétől: vigye le Könnybe, és hadd végezze be a bosszúját! Lazlo lehetetlen helyzetbe kerül: Szárája vagy mindenki más? Az istenivadékok közösen próbálnak rájönni, hogy hassanak Minja őrületére, de mielőtt megoldást találhatnának, szembe kell nézniük egy új fenyegetéssel. Van egy hatalmas, idegen erő, mely feléjük tart és elhozhatja a bukásukat. Nova a testvérét akarja, és nem kegyelmez senkinek, aki az útjába áll.

A történet ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött. Egy új patthelyzet állt elő, közvetlenül a nagy csavar után. Szeretném azt mondani, hogy nagy szükség van az előismeretre, hiszen a regény közvetlen folytatás, de nem érzem ezt igaznak.

A regény nagy hibája miatt.

A teljes első fele, jó 2-300 oldal nem tart semerre. Az istenivadékok próbálnak hatni Minja eszére, és közben nem haladnak az események semerre. Untam is, értelme sincs, nagyon túl van írva. Arra volt csak jó ez a rész, hogy mindenki alaposan átrághassa magában a korábban történteket. Tulajdonképpen átismétli Taylor, ami az első részben megesett. Kinek milyen képessége van, milyen kapcsolatban vannak egymással, Könny története és az istenek története. Talán csak annyi, hogy az utóbbiról sokkal többet tudunk most meg. Ahhoz, hogy Minja tovább tudjon lépni, a múlt démonjait kell segíteni legyőzni a lánynak.

Az érdekes az volt, hogy a történetbe beékelve egy másik történet is megjelenik. Ikreké, akik egész életükben arra készültek, hogy az istenek eljönnek, kiválasztják és magukkal viszik őket. Ez érdekesebb volt, új világot mutatott, csak sokáig nem érteni, hogyan kapcsolódik össze az istenivadékok történetével.

Ahogy Nova a jelenben is ideér, és a szálak összefonódnak, végre elkezdődik az a fantasy, amit érdemes volt olvasni. Izgalmas, felgyorsulnak az események, és a karaktereknek drámai döntéseket kell meghozniuk. Majdnem képes lennék azt mondani, hogy ezt a könyvet a felénél kell kezdeni. De csak majdnem, korábban is vannak fontos részek, csak éppen a sok körítésen át kell rágnia magát az olvasónak.

Azért is hálás voltam, hogy a szerelmi szálak nem voltak erőltetve. A párok között nincsenek beleerőszakolt konfliktusok, és új nagy szenvedélyeket sem találunk. Lazlo és Szárája már megküzdöttek egymásért, nem hiányzott, hogy most még veszekedjenek is – van éppen elég más bajuk.

Különben ebben a történetben nem a főszereplő szerelmesek a legizgalmasabbak. Ők a tipikus YA regénybeli álompár: mindketten szépek, kivételes erejük van, nemesek és nagyon odavannak egymásért. A mellékszereplők között azonban remek figurák vannak. Minja, Nova. Akiket megkísért az erő sötét oldala, egy más franchise szövegéből lopva. Az indítékaik nagyon érthetőek, és ők más szinten nézik az egész történetet. DE jogos, amit művelnek? Sokat szenvedtek, nehéz döntéseket kellett hozniuk, de meddig szabad elmenni? A jó és rossz fogalma rajtuk keresztül sokkal izgalmasabb és összetettebb.

Tetszett az is, hogy Taylor stílusosan tudott zárni. Egyszerre varrta el a fontos szálakat, és hozott egy olyan kezdetet, amire akár egy teljes regénybeli univerzum felhúzható lenne.

A második fele miatt emészthető az eleje is, és jó élményként fogok emlékezni rá.

Taylor: A rémálmok múzsája - Mint YA fantasy: 80% lassan indul be, de a második fele pörgős, izgalmas, jó világépítéssel.

Szubjektíven: 75% az eleje kínszenvedés, túl van írva, de a vége tudott kárpótolni. Izgalmas.

Kamaszos, barátkozós, múlt nyomába eredő.

Abbi még fel sem fogta, már híresség lett belőle. Egy fotónak köszönhetően. Ő volt az a baba, akinek az első születésnapját a WTC-ben ünnepelték 09.11-én, és akit fotón örökítettek meg pár emberrel, ahogy megmenekülnek. Remény babának nevezték, és jelképpé lett. Kamaszként már nagyon szabadulna a hírnevétől, és mivel egy betegség réme is fenyegeti, csak egy nyugis nyarat szeretne tábori segítőként, ahol nem kell Remény babának lennie. Balszerencséjére az a fotó egy másik kamasznak is nagyon sokat jelent. Noah, aki szintén ebbe a táborban lesz segítő, azonnal megismeri a lányt és a segítségét is kéri. Egy cikket akar írni a képen szereplő emberekről, és hogy beszélhessen velük, jól jönne Abbi segítsége. A lány először nemet mond, de Noah tudja, mivel hasson rá. Együtt vágnak bele a kutatásba, és miközben egyre több történetet ismernek meg, egyre közelebb kerülnek egymáshoz is, Abbi rájön arra is, mi Noah igazi célja a nyári projektjel.

Mint ifjúsági regény, nem lenne különösebben érdekes ez a kötet. Van egy fiú, meg egy lány, egyik sem kiemelkedő, bárki a helyükbe képzelheti magát. Mindkettőnek megvan a maga titka és belső küzdelme, egy nyáron összeismerkednek, és egymásba szeretnek. Nincs benne az a plusz, amiért kiemelkedne a több tucat hasonló közül.

Buxbaum azonban beletett valamit, ami miatt mégiscsak más tud lenni, mint a tucat hasonló regények. Nála központi téma 9.11 és annak feldolgozása. Nem is nagyon tudok olyan könyvet mondani, ami ifjúsági zsánerben erre összpontosítana. A Rém hangosan hasonló volt, de azért más. Az Emlékezz rám, ami különben is film, meg inkább egy románc, aminek a záró akkordját és tragédiáját adta 9.11.

Azt még nem tudtam eldönteni, mennyire tetszett, amit Buxbaum kihozott a témából. Igen, az egy sorsfordító nap volt, és a túlélők a szerencsések közé tartoztak. Lett egy traumájuk, amit fel kellett dolgozniuk, és folytatni tovább az életet, de nekik legalább megadatott ez az esély. Valahol természetes és érthető, de nagyon nem izgalmas téma, ahogy az élet ment tovább a maga nyugodt módján. A képen szereplő emberek történeteiben nincs semmi csavar. Simán csak éltek tovább, és tudták, hogy szerencsések voltak.

Vagyis, ott a jó téma, de nem hoz ki belőle semmit a szerző. Az élet megy tovább, még a nagy tragédiák után is. Egyedül a végére, az utolsó történetre érkezik meg az a hősies pátosz, valami felemelő, ami nem olyan szürke, mint a korábbiak. Túl kevés, túl későn? Pedig tudom, hogy ez a reális. A sima tovább élés. De olvasni akkor sem volt jó.

Abbi és Noah története nem tudja pótolni azt az izgalmat, fordulatot, valami többet, ami a túlélők történeteiben nem volt benne. Szimpla kamaszok, olyan gondokkal, amelyekről a végére az is kiderül, hogy egy kis kommunikációval mindent meg lehet oldani. Ha előbb elkezdenek beszélni, beavatják a szüleik, akkor nem kellett volna magukban semmit szenvedni, gyorsan meg lett volna a megoldás. Már nagyon kezdem is unni, hogy egy csomó regényben abból lesz a nagy konfliktus és az egész cselekmény arra épül, hogy egy szereplő nem bírja kinyitni a száját, inkább csinálja magának a drámát. Tényleg ennyire nehéz segítséget kérni, vagy legalább elmondani valakinek, hogy mi a bajunk?

Azt valamennyire tudtam díjazni, hogy a szerelmi szál nincs túlírva. Ők ketten tényleg sokat beszélgetnek, és a másik személye lesz fontos nekik. Hála égnek ez nem egy olyan regény, amiben oldalanként azt kell olvasnom, hogy a másik milyen jól néz ki és az a kockahas… Itt fontosabb a belbecs, mint azok a kockás és csábos ajkak.

Egy csendes délutánra egyszer elmegy, de varázslat nem volt benne. Annyi a legnagyobb erénye, hogy 9.11 témáját erőteljesen beemeli és feldolgozza.

Buxbaum: Remény és más csattanók - Mint ifjúsági: 50% van érdekes alaphelyzete, de maga a történet csak tipikus, kis románccal.

Szubjektíven: 40% ha egy-egy része jó is, kamaszos a világa is, de összességében untam.

Számokat keresünk!

1: A Karácsonyi énekben ennyi szelleme tűnik fel a karácsonynak:

2: Hány részes a Harry Potter regénysorozat?

3: Dickens ennyi város regényét írta meg:

(Esetleg a városok neve is menne?)

4: Agatha Christie hány kis indián végzetét mesélte el egy gyerekvers nyomán?

Megfejtés: Tovább!

Sorozatgyilkosos, nyomozós, bűnözővel összefogó.

Daisy céltudatosan készült a karrierjére, ami már inkább megszállottság, nem csupán hivatás. A rendőrség tanácsadójaként dolgozó pszichológus a bűnözők, elsősorban a sorozatgyilkosok megismerésének és elfogásának szentelte az életét. A törvényt is képes megszegni, ha ezzel a nagyobb jót szolgálja. Így tesz akkor is, amikor egy új gyilkos tűnik fel. A módszerei kísértetiesen emlékeztet egy hírhedt sorozatgyilkoséra, akit azonban elfogtak, és már nem is él. Hogy a nyomára bukkanjon, Daisy vádalkut köt a Fantomok nevű bűnbanda egyik vezetőjével, a megnyerő Oliver Walsh-sal. A közös munka során a két eltökélt ember egyre jobban vonzódik egymáshoz, de Daisy számára a szerelem sem lehet olyan fontos, mint a gyilkos megállítása. Merész lépésekre szánja el magát, és csak remélheti, hogy Oliver nem fogja cserben hagyni. Akkor sem, amikor a nő múltja is kiderül.

Tudom, hogy nem szabad a szórakoztató regényeken számon kérni a valóságot. Krimik esetében pláne nem, mert ha az ilyen alkotások a realitásokat követnénk, el is unnánk magunkat, mire egy bűnügyet megoldanának a szereplők.

Ennek ellenére vannak olyan túlzások, melyek egy női thrillerben is soknak tűnnek. A külső szakértők, ahogy a nevük is mutatják, valamely csatlakozó szakágban nyújtanak a rendőröknek segítséget, és a munkájuk nem a nyomozás. Daisy pszichológus, vagyok a profilok megalkotásában, a kihallgatásokban nyújt segítséget. Egyáltalán nem az a dolga, hogy maga eredjen a gyilkos nyomába, csapdát állítson vagy éppen a nyomokat kövesse. A külső szakértő nem magánnyomozót jelent, aki rendőrségi jelvényt is villantani tud szükség esetén.

Ez volt az, amiért a regény elejétől kezdve fogtam a fejem. Daisy roppantul mást csinál, mint amit kellene neki. Olyan hatókörrel, amit nem is értettem, hogyan szerzett. Külső tanácsadóként hogyan lenne joga alkut ajánlani egy bűnelkövetőnek? Az ügyész teheti meg, de ők sem a hasukra ütve. Annyira irritált, amit Daisy folyamatosan művelt a rendőrségen, hogy néha komoly késztetést éreztem a könyv félredobására.

A kettes nagy problémám, hogy annak ellenére, hogy elvileg Daisy egy roppant intelligens nő, magas IQ-val, ilyen béna ötletekre telik csak tőle. Azt ugyan értem, a szerző miképpen akart dupla csavart azzal, hogy nem lehet tudni, ki ver át kit és hogyan, de ha belegondolunk, akkor Daisy ezekkel a játszmákkal ártatlan emberek halálához járult hozzá. Vissza is lyukadok oda, ahol kezdtem. Nem a munkáját végzi, hanem abban a hitben, hogy ő mindent tud, saját szakállra igyekszik a gyilkost is lebuktatni. Ha segítséget kér előbb, vagy legalább a gyanúját megosztja, olyan áldozatok lehetnének életben, akiknek így esélye sem volt.

Olyasmikről már nem is beszélve, hogy az egyik percben Daisy brazil származásáról olvashatunk, utána meg arról, hogy örökbe fogadták, nem tudja, kik voltak a szülei. Akkor a származásáról honnan vannak az ismeretei? De ez legyen a legkisebb bajom.

A krimi tehát nem volt a fogamra való. A hősnő nagyon gyakran irritált. Még szerelmi szál van benne, ami felemás élmény volt. Túl gyorsan és túl hevesen jönnek össze a szereplők, inkább nyálregényes, mint hihető, ahogy Oliver és Daisy egymásra kattannak.

Mindezek ellenére ez egy szórakoztató regény. Mert az események pörögnek, változatosak és van krimi is, van csavar is, van szerelem is. Ugyan filmekre szoktam inkább azt írni, hogy az agyunk kikapcsolása mellett kifejezetten szórakoztatóak, ez igaz a Nyomodban történetére is. Ha csak olvassuk és szórakozunk, nem akarunk semmibe sem belegondolni, akkor kifejezetten szórakoztató tud lenni.

A nyitott vég miatt folytatás veszélye fennáll. Én inkább nem szeretném…

Ludányi: Nyomodban - Mint thriller: 65% hangulatos és szórakoztató. A logika rovására menően női krimi vonallal.

Szubjektíven: 55% összességében elszórakoztatott, de egyes elemei nagyon zavartak.

Cím: A Farkas asztalánál

Szerző: Rosella Postorino - olasz írónő, aki nálunk ezzel a kötettel debütál.

Műfaj: történelmi, dráma

Cselekmény: Rosa fiatal német feleség, aki a II. VH alatt nem átlagos munkát végez. Ő a Führer egyik kóstolója a Sasfészekben: az egyik nő, aki az életét kockáztatja, nehogy megmérgezzék a Führert. Ezen felül a magánélete is egyre veszélyesebb: férje 2 éve a fronton van, hír sincs róla, és egy SS tiszt nem kívánt figyelmet tanúsít az asszony felé...

Várható megjelenés: magyarul talán augusztus végén.

Miért várós?

• Szeretem a megtörtént esetek alapján írt regényeket.
• Érdekesnek tűnik Rosa szemszöge a háborúról.
• Nem akarok előre keresni, mi történt a nővel, a férjével - így meg kell várnom a regényt, hogy megtudjam.
• Azért reménykedem, hogy nem lesz szerelmes jellegű, ha lesz is benne szerelmi szál.