Cím: A bábuk tánca

Szerző: M.W. Craven, magyarul ezzel debütál.

Műfaj: thriller

Cselekmény: adott egy zseniális sorozatgyilkos, aki nem hagy maga után nyomot. Egy brutális gyilkos, aki élve égeti el az áldozatait. A rendőrség tehetetlen ellene, amíg a gyilkos a harmadik áldozatnál nem hagy egy nyomot. Egy kódot. Ketten kezdenek el dolgozni rajta, és a gyilkos nyomába eredni: a remek rendőr, de kiégett és visszavonult Washington és egy különc, matekzseni lány, aki a kódok szakértője.

Várható megjelenés: idén novemberre van tervben a Letterónál.

Miért várós?

• Bírom a kiadó thrillereit.
• Kódfejtés? Izgalmas!
• A sorozatgyilkosos történeteket is szeretem.
• Ahogy a zseniket is - legyen az akár gonosz zseni is, mint egy utolérhetetlen sorozatgyilkos.
• Sorozatnyitány, bírnám ha minőségi thrillerek jönnének ki sorban.

Házassági titkos, gyilkosos, játszmás.

A házasságuk első, de második ránézésre is tökéletes. Az asszony ingatlanközvetítő, a férfi golfoktató. Nem gazdagok, de jól élnek. Szépek és vonzóak, két jól sikerült kamaszt nevelnek. Szeretik egymást, és összetartanak. Ám a felszín alatt mindenki rejteget valamit, ami veszélybe sodorja az életvitelüket. Hiszen nem is olyan régen gyilkossá lettek, mindketten. Merész tervet eszeltek ki, hogy elleplezzék a tettüket, és a gyilkolás izgalmát is átélhessék még. Ám a férj nem vallja be, mennyire közel kerül a lehetséges célpontokhoz. Millicent sem mesélte el előre, kire és hogyan akarja terelni a gyanút. Az események beindulnak, és már képtelenek megállítani a folyamatot. Nem sejthették előre, hogy a lányuk mennyire kikészül a kialakuló helyzetben. Hogy a fiúk milyen zsarolásra vetemedik. Hogy az egymás előtti titkaik hogyan kérdőjeleznek meg mindent, amire az életük épült.

Elég nagy durranás lett ez a regény, és nálunk is kezd kialakulni a rajongói bázisa. Lesz belőle film is, ha minden igaz. De mit tud az Elbűvölő feleségem?

Ami elsőre megfogja az embert, a narráció. Már az elején kapunk egy csavart: látunk egy megismerkedési és csábítási jelenetet, majd hősünk bevallja, nekünk, mennyire hamis volt minden, amit eddig tudni véltünk. Elkezd beavatni az igazi életébe, és sodor végig a cselekményen. Van abban valami vonzó, ahogy átbillenünk az elbeszélővel a sötét oldalra és egészen másképpen gondolkozunk gyilkosságról és emberrablásról. Nem sűrűn akad olyan könyv, ami meg tudja tenni, hogy szimpatizáljunk és drukkoljunk egy olyan embernek, aki ártatlan nőket segít elrabolni és meggyilkolni. Hasonlították ezt a könyvet a Dexterhez, de Dexter bűnözőkre utazott. Az itteni áldozatok nem szolgáltak rá a kínokra és a halálra. Mégis, a szerző eléri, hogy átélje az olvasó a vadászat és hazugságok izgalmát.

Majd felfigyelhetünk arra, mennyire okosan épül fel a történet. Fokozatosan ismerjük meg a teljes történetet: hogyan kezdődött ez a helyzet, milyen lépések vezettek a jelenhez. Downing a cselekmény fő sodrába más-más idősíkokat kever bele, így folyamatosan tágítva az általunk látott képet.

Közben már lehet érezni, hogy közeledik valamilyen csavar. 2-3 nagyobb akad benne. Ha figyelmesen olvasunk, a nyomok ott vannak. Az Elbűvölő feleségem az okos könyvek közé tartozik, melyek előkészítik és logikussá teszik a fordulataikat. Van, amire rá lehet jönni. Ezeket mindig többre értékelem, mint amikor a semmiből bukkan fel egy új szereplő vagy új indíték. Itt meg van az út, honnan hova tartunk.

A főszereplő családnak 4 tagja van, és bár a férj az elbeszélő, mindenki annyira él a lapokon, hogy könnyeden visszaemlékszem rájuk. Mindenki összetettebb, mint elsőre látszik. A kamaszfiú, aki az első dackorszakát éli, az első szerelmet. Aki képes megzsarolni az apját, de sokkal gyermekibb indokkal, mint gondolnánk. A lány, aki kitűnő tanulóból lesz lelkibeteg, a végére mégis ő lesz, aki a vészhelyzetben cselekedni tud. Végül, maga a pár. Spoiler lenne belemenni, mit és miért titkolnak, ez hogyan árnyalja a jellemüket. Millicent, aki a címszereplő, a férj szemén keresztül jelenik meg előttünk, de még így is látszik, mennyire bonyolult és egyszerű ez a nő egyszerre. Általában furcsa, amikor egy női szerző férfi narrátort választ, mert legtöbbször érzelmesebb a narráció, mint a karakter, de itt működött és a végére pontosan érthető lesz az, miért kellett ő a narrátornak. Millicent előadásában nem is tudom, hogy nézne ki ez a történet. Ridegebb lenne, meg talán őrültebb is.

Talán a vége az, amiben kicsit többet vártam. Kerek és zárt, mondhatni még egy poén is jut a végére, csak nem ütötte meg azt a szintet, amit Gillian Flynn a Holtodiglan zárlatában.

Jó történetet vártam, azt is kaptam. Már alig várom a szerző új kötetét is!

Downing: Elbűvölő feleségem - Mint thriller: 95% okos kirakó, emlékezetes hősökkel. Logikusan vezet el a végjátékhoz.

Szubjektíven: 90% a vége miatt még vannak kis ellenérzéseim, de különben élveztem.

Háborús, mindennapos, harci kedvet fenntartó.

VI. György olyan korszakban került trónra, amikor Európának a kultúrájáért kellett küzdenie. A háborút megakadályozó politikai lépések hamar kudarcba fulladtak, és Anglia hadba lépett a náci birodalommal. Fontossá vált, hogy a király képes legyen szólni az emberekhez, lelkesíteni őket és hitet őrizni a háború borzalmai közepette. Logue továbbra is a király mögött állt, és a tőle telhető módszerekkel segítette, miközben a családjával igyekeztek ők maguk is túlélni a háborús mindennapokat. A fiai a fronton, otthon bevezetésre került a jegyrendszer, az éjszakai elsötítések. Egy különösen hideg tél mindenkit próbára tett. Közben színre lépett az angol politikus, aki minden idők legtöbbre tartott beszédei közül többet is elmondott: Churchill. A céljuk egy volt: kitartani és megnyerni a háborút. A fronton történtek, a külpolitikai lépések, az alattvalók mindennapjai, egyetlen célra összpontosítva.

A király beszéde, nagyban a filmnek is köszönhetően sikeres kötet lett. Így nem meglepő, hogy a szerzőpáros a folytatást is elkészítette. Kicsit bővítettek a témán, és egy érdekesebb dokumentumregényt sikerült összerakniuk.

A király háborúja a II. VH éveire koncentrál, és végighalad az évek eseményein. Felsorolja, mi történt a fronton, hogyan és mit ténykedtek az angol politikusok. Kiemelten fontos, hogyan igyekeztek az Államokat is bevonni és Hitler ellen hangolni.

Még téma a király beszédei, de azoknak már jobban átérezni, mi volt a jelentősége. Itt már nem csak arról van szó, hogy a királynak szólnia kellett tudni az alattvalóihoz. Itt már benne van, hogy háborúban álltak, mely főleg a kezdeti időszakban vereségekkel volt terhes. Az embereknek egyre több mindenről le kellett mondani, és meg kellett őrizni a hitet a győzelemben, és kitartásra buzdítani az embereket. Ennek egyik eszköze volt a beszédek sora. Az angolok szerencséjére színre lépett nagyobb pozícióban a kor egyik legjelentősebb politikusa, akinek a beszédeit máig a legjobbak között tartják számon. Churchill, akinek erről a korszakáról szintén született sikeres dokumentumregény és film is. (Valahol poén is, hogy VI. György és Churchill alakítója is Oscart kaptak ezekért a filmekért.)

De a szerzőpáros most nem csak ennyit mesél el. A történelem nagy eseményei, a király szerepvállalása mellett, a Logue család kapcsán a hétköznapi emberek háborús mindennapjai is a cselekmény részét képezik. Milyen volt létezni elsötétítés mellett, hogyan lehetett túlélni egy fagyos telet, amikor minden energiával takarékoskodni kellett, hogyan igyekeztek az étrendjüket otthon termelt növényekkel kiegészíteni.

Maguk a beszédek és a nyelvtanár – király közti órák most sokkal kevesebbet szerepelnek, szinte jelentőségük sincs. Így összességében jobb is a történet, mert nagyobb képet tud mutatni, és már korábban sem ez a része volt, ami eladta a könyvet. Személyesebb a hétköznapoktól, miközben a történelem utáni kíváncsiság is ki van elégítve.

Az előző kötethez képest a képanyagot hiányoltam. Ugyan a levelekből akad benne több részlet is, és érezni, hogy a családi krónikákat fellapozták, és forrásanyagokat is kutattak, de dokumentumregényekben mindig szívesen nézem a fotókat is. Ami most nem volt.

Stílusában sokkal regényesebb és mesélősebb ez a rész, mint az előző kötet. Könnyebb volt olvasni, és a figyelmemet is könnyebben megtartotta.

Ám azt nem lehetett nem észrevenni, hogy a szerzőpáros egyes esetekben ismétli magát, legfeljebb egy-egy anekdotával többet tesz hozzá ugyanahhoz a szöveghez. Pl. Erzsébet hercegnő és Fülöp kapcsolata. Az eljegyzésről szóló rész szinte szó szerint egyezik, csak most egy kamaszkori esettel több van a részben.

Szimpatikusabb és érdekesebb volt számomra, mint A király beszéde.

Logue & Conradi: A király háborúja – Mint dokumentumregény: 70% regényesebb, mindennapokat és történelmet átfogó regény.

Szubjektíven: 60% hiányzott a képanyag, de a témát jól átfogja, és személyessé formálja.

Mr. Dickens a fekete lebernyeg ráncait méregette, ahol Poe a kezét rejtegette. Poe mosolyogva előhúzott a ruhadarab alól egy fekete macskát.
– Ajándék az egyik látogatónknak.
– És a többieknek mit szán?
Poe elégedetten elmosolyodott.
– Az elsietett temetést?
– Zord ember maga, Mr. Poe. (Bradbury: A száműzöttek; IN: Az illusztrált ember)

Pusztítani sokkal könnyebb, mint teremteni. (Collins: Az éhezők viadala) 

– Szabályok nélkül nem maradna semmi más, csupán káosz.
– Az élet is maga a káosz. (Robb: Meztelenül a halálba)

Sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy minél gyorsabb megoldásokat keressünk a bajra: bekapunk egy gyógyszert, és úgy teszünk, mintha ezzel megszüntetnénk a valódi okokat. Pedig ezzel csak tovább odázzuk a gyógyulást. Ez nem megy ilyen egyszerűen, és főleg ilyen gyorsan. Fel kell ismernünk, hogy mi húzódik a háttérben, és szembenézni azzal a pokolian fájdalmas ténnyel, hogy fogalmunk sincs sem arról, kik vagyunk, sem arról, kikkel élünk együtt. A figyelem, az empátia és az együttműködés fárasztó és időigényes, ami helyett sokkal kényelmesebb és szórakoztatóbb az okostelefonjainkkal játszani, de ez csak még nagyobb szakadékot mélyít közénk, és közben nem látjuk egymást, nem halljuk meg a segélykiáltásokat, nem vesszük észre magunk körül a félelmet és a szenvedést. (Cole: Elmejáték)

Ha túl könnyű lenne az élet, akkor az ember unalmasan átaludná – mondta Michael. (Roberts: Egy házban az ellenséggel)

Vajon az-e a dolgok rendje, hogy a világon minden dolog keresi a ritmust, és ebben a ritmus­ban egyfajta békét? Nekem mindig így tűnt. Minden esemény, legyen bármilyen megrázó vagy bizarr, nagyon gyorsan elhalványul a mindennapok rutinszerű teendői között. (Hobb: Az orgyilkos tanítványa)

A szégyen olyan, mint egy halálos seb. Gyorsan és kíméletlenül vág léket az emberen, letaglózó és pusztító fájdalommal perzselve fel az egész lényét, de a kivérzés lassan – elviselhetetlenül lassan – történik meg. (Cole: Elmejáték)

Kell egy bázis Kell valaki aki ott van az első hetekben, akihez haza lehet menni, aki támogatja és vár rá minden este. Aki tudja, miért fontos neki ez az egész, aki megérti az álmait. Kell az az ember, akire mindig számítani lehetett, bármi történt is az életben. (Róbert: Kezdjetek el élni!)

Életet megváltoztatós, döntéses, családos.

Marci egy éjjel kisétált a lakásából, és vele az életéből is. Minden családtagnak, az életében fontos embereknek küldött egy üzenetet: ne keressék! El kell mennie, rendbe kell tennie magában a dolgokat és meg kell hoznia egy fontos döntést. A legjobb barát, az anya, a felesége és a lány, aki titkon rég szereti, egyszerre lepődnek meg, és értik is meg, mi lehet a háttérben. Másfél éve a felesége kérésére nem úgy vállalta el álmai állását, ahogy szerette volna. Ott van most, azzal kapcsolatban kell döntenie. Így ők maguk is átgondolják, mi az életükben az a lépés, amit félnek megtenni. Amit belül tudnak, hogy szükségük lenne rá, de könnyebb beleragadni a megszokott hétköznapokba. Mire Marci visszatér, már nekik is tudniuk kell, hogyan legyen tovább. Változni, merni, vagy maradjon minden ugyanaz?

Már a cím felkeltette a figyelmet. A felkiáltás alapból kiemel egy címet, de ennek az üzenete is olyasmi, amit felnőve magunkénak tudunk érezni. Jó annak, akinek nincs szüksége arra, hogy a regény üzenetét magáévá tegye…

Nem hangzik így ez el a történetben. Igazából szóba sem kerül, de magában mindenkinek ezt a döntést kellene meghoznia. Van kényelmes, megszokott és unalmas kapcsolatuk vagy munkájuk, amibe nem a szívük köti őket. Az egyik szereti a könyvesboltot, ahol eladó. De ennél többre lenne képes, szeretne is feljebb lépni. Ám a hiányzó diploma miatt erre esélyt sem kap. Tulajdonképpen évek óta küszködik, de nem mer lépni semerre. Nem jelenti ki, hogy fáj, hogy mást neveznek ki az állásba, ami neki kellene, amit szeretne és meg is csinálna. Nem megy el tanulni. Csak húzza az igát, mérgezi magát. Az asszony, aki egy kiüresedett házasságban maradt, és elengedte a szerelmét, mert fontosabbnak tartotta a gyermekeinek egyben tartani a családot, mint boldognak lenni. Nem vette észre, hogy pl. a fia levonta magának a tanulságot, hogy nem érdemes megnyomorítania magát, még a gyerekért sem. Mert az a gyerek akkor is sérül, ha ezt látja a szüleitől. A férfi, akit hajt az ambíció, egy más és izgalmasabb élet, de a felesége, akivel nem is boldogok már, visszahúzza. Mindenki lemond, mindig csak lemond és beletörődik. Nem is jó olvasni a könyvet, mert nyomorult élethelyzetek és szenvedések történetek, amiben túl könnyű ráismerni az embernek kényelemből hozott döntéseibe. Utálom az állásom, de elég jól fizet és biztonságos. Keressek mást, vagy csak nyeljek? Ismerős? Szerintem napjaink egyik legjellemzőbb dilemmája.

A regény pedig hozza ezeket a konfliktusokat, megmutatja a benne élők szenvedését, és azt meri mondani, kezdjetek el élni! Nem életmód kötet, szórakoztató irodalom, de az üzenet benne van. Boldog akarsz lenni? Tenni kell érte.

A szerkezete is jól bontja ki ezt a témát. Egyetlen helyzet van, Marci elmegy, visszajön és költözni akar. Tulajdonképpen ennyi az összes mozgás a regényben, de a szereplők lelki világában hatalmas csaták dúlnak. Folyamatosan tudunk meg egyre többet, a múltjukról és a jelenükről, hogyan néz ki pontosan az a csapda, amit építettek maguknak.

Az nem derül ki, milyen hatása lesz később a mostani döntéseiknek. Nem is kellett, mert itt az a lényeg, hogy legalább megpróbálják. Lesz, ami működik. Van, ami már elkésett. De ha nem is próbálják meg, honnan tudnák?

Sajnos, a szereplők nem fogtak meg igazán. Marci érdekelt volna jobban, amikor visszajön, már a regény is jobban tetszett, de sokan irritáltak. Barka nagyon irritált, és Margó is fárasztott. Talán ők hozták azokat a döntéseket, amelyek leginkább ellenemre voltak, és hátráltató személyeknek éreztem őket.

Gyorsan végig lehet olvasni, nem fáj, de nem is egy szórakoztató könyv. Ebbe el kell mélyedni, és tenni pár felismerést az életről. Bár lenne több cselekménye…

Róbert: Kezdjetek el élni! - Mint női: 70% több szálon vezetett, karakterközpontú sztori. Az üzenetét érzékletesen átadja.

Szubjektíven: 50% a mondanivalóját értékeltem, lelkileg jó is a könyv, de hol a cselekmény?

5: Cooke: Scarlet akták – Scarlet még csak kiskamasz, de máris be akar szállni a családi üzletbe. Az apja tolvaj, de csak lopott tárgyakat lop vissza, és jó ügyeket szolgál. Most azonban átverik, és a lány kezén landol egy ősi karperec. Mire a lány feleszmél, már képes állati alakot ölteni és a különleges eszközért hajtóvadászat indul utána. Kötetről kötetre új ereklye kerül látótérbe, és Scarlet titkon használja új képességeit.

4: Horowitz: Alex Rider – Alex az átlagos diákok életét élte, míg nagybátyja el nem hunyt. Akkor derül ki a fiú számára, hogy a családja hagyományosan kémtevékenységet folytat. Őt is kiképezték, csak éppen eddig ezek szabadidős tevékenységeknek voltak álcázva. Alex élte is veszélyben, ráadásul a bácsikája egykori főnökei megkérik egy szívességre. Alex csak átlagos kamasz akar lenni, helyette állandóan meg kell mentenie a világot.

3: Rice: A varázsló gyűrűje – Thorgrin arról álmodik, hogy a király lovagja lesz. Tesz is az álmaiért, és a királyi udvarban találja magát a kiképzésen. A király is felfigyel rá, és a szépséges hercegnő is viszonozza a fiú vonzalmát. Az udvarban azonban akad bőven intrika is, és míg a királyság lovagja küldetésre indul, otthon megindulnak a hatalmi harcok. Thorgin is részese az eseményeknek. Küldetés követ küldetést a Gyűrű biztonságáért.

2: Böszörményi: EzoPara – pár kamasz, akik addig nem, vagy csak látásból ismerték egymást meghívást kapnak egy temetésre. Ki kíváncsiságból, ki szülői unszolásra elmegy, és szembesül egy árnnyal, aki akar tőlük valamit. Egy tárgyat, ami embertől emberig vándorol és képes az alakját is váltani. Ki fenyegeti őket, mit tud a tárgy és miért szól állandóan a Kispál és a borz zenéje? Miközben barátságok szövődnek, ez is kiderül.

1: Cowell: Így neveld a sárkányodat – Hablaty nem olyan fiú volt, amire rettegett kalózvezér apja vágyott. A fiú az ökle helyett az eszét használta, és nem remekelt a kiképzésen sem. Mégis, a népe egyik legnagyobb királya belőle vált. De hogyan jutott el addig? Öregkorában megírta az emlékiratait, benne sárkányokkal, kalandokkal és egy ősellenséggel, aki úgy gondolta, neki jár minden hatalom a szigeteken.

Sorozatgyilkosos, szerelembe eső, jövőbeli, nyomozós.

Eve Dallas a jövő New Yorkjában elkötelezett rendőr, akinek belső kényszer, hogy minél többeket mentsen meg. Éppen egy elvesztett túsz miatt érzi rosszul magát, amikor újabb ügyet kap a pszichés felülvizsgálat helyett. Egy prostituáltat gyilkoltak meg, és az áldozat nagyapja befolyásos szenátor. A gyanúsítottak között ott van a titokzatos milliárdos, Roarke is, akinek vagyonánál csak a vonzereje legendásabb. A férfinak a szeme megakad a nyomozón, és ő meg szokta kapni, amit akar. Eve sem képes ellenállni neki, noha tudja, ezzel a jelvényét kockáztatja. Miközben Roarke egyre beljebb kerül a nő védelmi vonalain, újabb gyilkosság történik és Eve a gyilkostól videót is kap az erőszakról és gyilkosságról. Sorozatgyilkos, aki nem akar leállni. De mi köti össze az áldozatokat? A nőnek előbb rá kell jönnie, mint ahogy Roarke miatt levennék az ügyről.

Szeretem a zsánerben hibrid regényeket. Fel tud dobni egy történetet, ha van benne valami, ami egy egész más stílusban szokott megjelenni. J.D. Robb, aki igazából Nora Roberts romantikus regény szerző, rendelkezik egy ilyen hibrid sorozattal. Sikeres is annyira, hogy már 50 körül jár a megjelent kötetek száma.

Ez Eve Dallas nyomozónő esetei, melyek a jövő New Yorkjában játszódnak. Így keveredik bennük a romantika, a krimi és a sci-fi. Most kipróbáltam, és kellemes szórakozásnak találtam, ha azért olyan kedvencem sose lesz, mint az olyan thrillerek, mint Barker és Carter sorozatai.

Nézzük, melyik zsánerben mit tud nyújtani!

1: sci-fi. Ebből találunk benne a legkevesebbet. Érezni a regényen is, hogy a jövő csak egy elmosódott háttér. Kifejezetten furcsának találtam, amit a jövő eszközeiről kiderítettem olvasás közben. Az, hogy telefon helyett linken beszélnek, ok. Az is rendben, hogy a lőfegyverek elavultak, most lézereket használnak. De különben nem sok minden derült ki. Pár eszköz, de különben nem mondani meg, hogy nem napjainkban járunk. A társadalmi változásokról is minimális adat van, csak ami a történethez kell, pl. legalizálták a prostitúciót.

2: krimi. Egy sorozatgyilkos jelenik meg, aki örömlányokat intéz el sorra. Az eseteket videóra is felveszi, és elküldi Eve-nek. Gyűjtenek bizonyítékokat, Eve a kapcsolatot keresi a lányok között. Most kicsit úgy éreztem, abban merült ki a munkája, hogy a gyanúsítottakkal és a szemtanúkkal beszélgetett. Mondjam úgy, hogy nem volt nekem eléggé krimis a történet? Az sulykolva van, mennyire elkötelezett és profi rendőr a nő, sokat dolgozik is, de nem mondhatnám, hogy kielégítőnek találtam a nyomozást. A végére betett csavar is részben felelt csak meg az ízlésemnek: egy részére utal korábban is, az ok. De betett egy semmiből jött csavart is, ami mindig irritálóan hat rám.

3: romantikus. Ebből viszont sokat kapunk. Eve gyanúsítottként ismeri meg a milliárdos és megnyerő Roarke-ot, és pillanatokon belül szenvedélyes viszonyba bonyolódnak. Azért annak jár egy pont, hogy még maguk a szereplők is különösnek élik meg, hogy szinte ismeretlenül ennyire szükségük lesz egy másik emberre, és ilyen gyorsan mélyülnek köztük a dolguk. Van itt forró pillantásoktól kezdve heves ágyjelenetig minden. Nem bírom megállni, hogy ne írjam le. Olyan röhejesen van egy-egy aktus leírva, hogy pirulás helyett nevetgéltem. Dugattyúként pumpáló csípők… rémes.

Eve karakterére sok súlyt fektetett a szerző, tragikus múltból indokolja a jelent, és bele is megy, mi alapján hozza a döntéseket. Roarke hozzá képest egyszerű figura, akit a titkaival tüntet fel titokzatosnak.

Szórakoztató, csajos kriminek jó olvasmány. Elszórakoztatott, ha kedvenc nem is lesz.

Robb: Meztelenül a halálba – Mint krimi: 65% kevesebb, de korrekt krimi elemet tartalmaz, a romantika több a szokottnál.

Szubjektíven: 60% szimpatikusak a hősök, jó az ügy is, de sokaltam a szerelmi témát.

Egyre kevesebb, de még akad:

• Metropolis: Az alkimista lányának különleges esete - fantasy
• Európa: Eltűnök a sötétben - krimi, thriller
• Kossuth: A sárga csillag gyermekei - dokumentumregény, történelmi
• Manó: Fénytörések - meseregény, fantasy
• Álomgyár: A lánynevelde 2. - történelmi romantikus, krimi
  • És újra felkel a nap - történelmi romantikus

Március

30. Brennan: Halálos zaklatás - krimi 3

31. Bauer: Az aranyműves fia - történelmi romantikus 3

Április

1. Bradbury: Az illusztrált ember - sci-fi 5

2. Roberts: Egy házban az ellenséggel - romantikus 4

3. Cole: Elmejáték - thriller 4,5

4. Roth: Isten veled, Columbus  kortárs 3

    Hobb: Az orgyilkos tanítványa - fantasy 4

5. Loeb: Hulk - Szürke - képregény 2,5

    Remender: Halj meg a kedvemért - képregény 4

    Collins: Az éhezők viadala - YA disztópia 4,5

Most jöttem rá, hogy jövő héten húsvét. Nagyon április elején, hiszen közben hónapot is váltottunk, órát is állítottunk. Csak én érzem úgy, hogy szalad az idő?