Egyre kevesebb, de még akad:
Március
30. Brennan: Halálos zaklatás - krimi 3
31. Bauer: Az aranyműves fia - történelmi romantikus 3
Április
1. Bradbury: Az illusztrált ember - sci-fi 5
2. Roberts: Egy házban az ellenséggel - romantikus 4
3. Cole: Elmejáték - thriller 4,5
4. Roth: Isten veled, Columbus kortárs 3
Hobb: Az orgyilkos tanítványa - fantasy 4
5. Loeb: Hulk - Szürke - képregény 2,5
Remender: Halj meg a kedvemért - képregény 4
Collins: Az éhezők viadala - YA disztópia 4,5
Most jöttem rá, hogy jövő héten húsvét. Nagyon április elején, hiszen közben hónapot is váltottunk, órát is állítottunk. Csak én érzem úgy, hogy szalad az idő?
Viadalos, harcos, jövőbeli, diktatúrát bemutató.
Az USA romjaiból Panem épült fel. Az ország körzetekre oszlik, melyek között a Kapitólium az uralkodó. Minden már körzet nekik termel, a kiosztott feladatok szerint. Katniss 16 éves kamasz a Tizenkettedik Körzetben. Itt bányászok élnek, a legszegényebb tagjai a körzeteknek. A félárva lány illegális vadászattal egészíti ki a család jövedelmét, és kész mindenre, hogy szeretett kishúga ne 
tapasztalja meg személyesen Panem gyilkos játékát. Az Éhezők Viadalát minden évben megrendezik, és minden körzetnek küldeni kell ré egy lányt és egy fiút. Ők halálig mérkőznek a többi körzet fiataljaival, csak egy maradhat. Büntetés ez, egy lázadásért. Idén Prim nevét húzzák ki, és Katniss gondolkodás nélkül a húga helyére áll. A társa Peeta lesz, a pék fia, aki egy reménytelen helyzetben már segített egyszer a lánynak. Katniss élni akar, és kész harcolni. Olyan segítőkre sikerül találnia, akik értik, hogyan működik a rendszer. A viadal harcai közben pedig az is kiderül, Peeta számára mit jelent Katniss igazán.
Egyike azoknak a könyveknek, melyek elindítottak egy divathullámot. Az éhezők viadala a YA disztópiákba lehelt új életet, és nem is született olyan sorozat, amely felért volna hozzá a zsánerben. Mivel Collins megírta az előzmény kötetet, és érdekel is, sikerül-e megint friss vért pumpálni a zsánerbe, időszerűnek tűnt újra elolvasni a trilógiát.
A nyitány kétféleképpen olvasható. Először ifjúsági regénynek olvastam, és közben most is sikerült ilyen téren magával sodornia. Egy lány a főszereplő, aki az életéért küzd. Életben akarja tartani a szeretteit és saját magát. Kemény, amikor kell bátor, egy túlélő. Annyira nem érzi még a helyét a világban, hogy az fel sem tűnik neki, milyen hatást vált ki az emberekből.
Kalandos, izgalmas cselekményt kapott, melyben egyik próbatétel követi a másikat.
Ugyanannyira érdekesek a felkészítő feladatokat és pontozás, mint később maga a viadal. Nem véletlenül rendezik tévében és nagy felhajtással a játékokat, a szerző nagyon sokat kölcsönzött a tehetségkutató műsorokból. Ahogy bevonulnak, interjúzzák őket, pontozza őket a zsűri, de a közönséget kell megnyerniük. A viadalon pedig meg kell oldani az élelmezést, a pihenést, és harcolnak egymással, változatos fegyverekkel.
Ehhez jön hozzá a szerelmi szál, ami már most háromszög. Katniss mellett ott van két fiú is: Peeta, aki a történet egyik legártatlanabb figurája. Szelíd, jólelkű, amit még akkor is sikerül megtartania, amikor a viadalon gyilkolnia kell. Ő az a jófiú, aki már szinte túl jó is, hogy igaz legyen. (Katniss nagyon vakon nem is hiszi el neki, még a végén is azt hiszi, Peeta ugyanúgy színészkedett a viadalon, mint ahogy ő is tette.) Gale, akiben megvan az a tűz, ami a lányban. Ki van hangsúlyozva, mennyire egyként gondolkodnak ők ketten. Ha Peeta épít, Gale rombol.
De ez az egyik olyan része a történetnek, amelyből látszik, mi a bajom a hősnővel. Nem egyszer ki van hangsúlyozva, hogy mennyire csak az érdekli, hogy a húga jól legyen. Katniss mindig önzően viselkedik, kivétel, ha a húgáról van szó. Ruta is azért lehet a barátja a viadalon, mert emlékezteti a testvérére. Peeta megmentésére azért siet, mert tudja, ha ő mehet haza, és meg sem próbált segíteni a fiúnak, otthon megvetik érte. Túl könnyen eljátssza a szerelmest is, mert az érdekei úgy kívánják. Van benne valami szociopata vonás, ami egy YA regény hősnőjében azért zavaró.
De Az éhezők viadala disztópia is, és így is érdekes. Most rengeteg olyan részt találtam a sorok közt, ami már itt arról szól, hogyan uralkodik a körzeteken a Kapitólium. Elválasztja őket, szítja az ellentéteket és a Viadalon még az egy körzetből jövők is ellenfelek. Katniss azt ismeri fel, hogy a viadal mennyire cirkusz a vezető rétegnek, és a PR-t tudja kihasználni. Hol van itt még, hogy a rendszer rossz és meg kell dönteni… sehol.
Erős kezdés volt, most is annak éreztem. Ha Katniss már nem is hős a számomra.
Collins: Az éhezők viadala - Mint YA disztópia: 90% mindenből van benne egy kicsit: társadalom, akció, szerelem.
Szubjektíven: 90% a világát, a történetet szeretem, Katniss viszont egyelőre megosztó.
Menekülős, életért küzdő, titkos játszmákra ráébredő.
Az első év végi vizsga megkezdődött: az örökösöknek le kell vadászni a patkányokat, vagyis, azokat a diáktársaikat, akik az utcáról kerültek be, akiknek nincs a háta mögött olyan bűnszervezet, mint a többieknek. Ha életben maradnak, kénytelenek maguk közé engedni őket. A diákok változatos módokon igyekeznek életben maradni, miközben megindul a mészárlás. Van, akit elrejt az örökös szerelme. Van, aki felveszi a harcot. Mások csak menekülni akarnak, mint Marcus is. Ám menet 
közben rá kell döbbennie, hogy ki zúzta össze a boldogságát legutóbb. Bosszút fogad: ha túléli ezt a pár napot, megfizet mindenkinek, aki miatt Maria nem lehet már mellette. Nem sejtheti, hogy még azoknak is megvannak a gyenge pontjai és gyilkos titkai, akikben bízik, és akikről nem feltételezi, hogy képesek lennének szó szerint hátba szúrni.
Szeretem, amikor egy sorozat egymást követő köteteiben van annyi változatosság, hogy nem azt érzem, ugyanazt olvasom kicsit másképpen. Az Orgyilkos osztály ezt most meglépte: a harmadik kötete merengő volt, érzelmesebb, most viszont nyakunkba kapunk egy nagy mészárlást, és az akcióra tevődik a súly.
Több szálon vezették az eseményeket: egyaránt látjuk, az örökösök hogyan erednek a patkányok nyomába, akik változatos módokon küzdenek a túlélésért. Van, aki az eszét használja, más az izmait, és bizony akadnak itt sötét mesterkedések is, itt most minden eszköz megengedett.
A szerző eljátszott azzal, hogy gyakran váltják arcukat a szereplők. A főhősök közt is akad olyan, aki egészen mást tesz, mint amire eddig a cselekedetei alapján számítani lehetett tőle. De a mellékalakok közt is bőven akadnak kaméleonok: a rossznak beállítottról kiderülhet, hogy ugyanolyan gyenge báb, mint akikkel ő játszott addig, és a jófiúról is kiderülhet, hogy még a szerelmét is könnyen beáldozza.
Brutális a cselekmény, ez konkrétan a gyilkosságok gyűjteménye. Még az ármánykodó szereplők is gyilkosságokra játszanak, és bemocskolják a kezük, ha alkalmuk nyílik rá. Izgalmas is a kötet, mert senki nincs biztonságban. Lehet drukkolni, ki éli túl, és ha bevégzi, ki lesz az és milyen módszerrel, aki végez vele.
Marcus számára más felfedezést is hoz a kötet. Most lesz végleg túl azon a lelki válságon, amiben az előző részben dagonyázott. Rájön, hogy saját maga hogyan szabotálja a dolgait, és ki az, aki játszott az életével, sokkal jobban, mint eddig sejtette. Kezd visszatérni az énje, akit kedvelni lehetett, mert az előző kötet Marcusa nagyon nem volt szimpatikus.
A grafika ugyanolyan, mint eddig is. Messze nem egy szép képregény, bár eléggé egyedi. Most már tart ott a szemem is, hogy meg tudom különböztetni a hasonló szereplőket is. Sajnos, nem mondhatni hogy olyan egyediek lennének. Ahhoz túl elnagyoltnak érzem őket.
Ami viszont most hasított belém: a cselekmény abszolút érthető szimbolikusan is. Ugyan egy történetet olvasunk egy árváról, aki némileg akaratán kívül bekerül egy titkos, gyilkos szervezetbe, ez sokkal inkább annak a története, hogy a társadalom vezető rétegei hogyan biztosítják, hogy a saját leszármazottjaik maradjanak a piramis tetején. Ugyan nem egy ilyen mészárlást rendeznek, de a maguk módszereivel ugyanazt érik el. A vagyon és a pozíció örökletes, korunk egyik legfontosabb tőkéje a kapcsolati. Ha anélkül akarsz valaki lenni, szinte lehetetlen a feladat.
Abban sincs hiba, hogy a vége felkeltse az érdeklődést a folytatásra. Akár lehetne ez is a vég, de annyira már lestem, hogy vannak további kötetek.
Kezdek megint rákapni erre a sorozatra, majd olvasom is tovább, ahogy jön az új rész.
Remender: Halj meg a kedvemért – Mint képregény: 75% akciódús, a szokott grafikus minőségben, társadalomkritikával benne.
Szubjektíven: 79% a grafikája még mindig távol áll tőlem, de kezdem érteni, miről szól ez.
Rombolós, újrakezdő, menekülős.
A katonai laborban súlyos baleset történik. Egy árva kamasz pont akkor ment a kísérleti területre csellengeni, amikor a valaha volt legpusztítóbb bombát tesztelték. A vezető tudós, dr. Banner sietett, hogy kimentse onnan a kölyköt. Az eredmény: Bruce a területen volt a robbanáskor. A fiú épségben megvan, de a doktornak nyoma sincs. Ellenben feltűnik egy drabális szörny, aki magát Hulknak nevezi. A sereg azonnal megtámadja, és követelik, árulja el, mit művelt a doktorral. Hulk Bruce 
említésére tombolásba kezd. Egyedül a kamasz követi le a nyomait, és a megtört doktort találja a helyén. A doktor kénytelen szembenézni vele, hogy a robbanás mit tett vele. Lett egy másik személyisége, a Hulk. Mihez kezdjen most? Egy közös van a lényben és a doktorban. Mindketten kötődnek a tábornok lányához, aki már követeli is az apjától, hogy kerítse elő a barátját.
A Marvel sikerkaraktereinek bőven vannak történetei. Volt, hogy az ikonikus hősök eredettörténeteit mesélték el kicsit másképpen. Ennek egyik fejezete a zöld, hatalmas erejű lényé, Hulké.
Az alcím a Szürke, ami egyszerre utal a cselekményre és valami mögöttes tartalomra is. Szürke, hiszen Hulk kezdetben nem volt zöld. Még járatom is kicsit az agyamat azon, ezzel mit akartak a készítők kifejezni. Se nem fekete, se nem fehér, szürke. A cselekményben is benne van, hogy az életben nem lehet olyan egyszerűen rangsorolni a dolgokat, hogy jó vagy rossz, vagy jó és rossz. A szürke árnyalataival van tele a világ. Erre utalna Hulk szürkesége is? Hogy a kezdetben még nem volt semmilyen, és az emberek hatására vált mássá? Bruce egyszer azt mondja, megvan erre a maga elmélete, de természetesen azt nem osztotta meg az olvasókkal a szerző.
Ez különben is jellemző a kötetre. Tele van utalásokkal, amelyek megértéséhez nem elegek a Marvel filmek. Nem egyszer fogtam most a fejem, hogy mi mire akar utalni. Ott van Betty karaktere – már a filmből se volt tiszta, mi lett vele. Itt utalnak arra, hogy kitartott Banner mellett nagyon sokáig. Van arról szól, hogy nem lettek házasok. Hiszen a keret alapja alapból az, hogy Banner meglátogatja egy pszichológus ismerősét azon a napon, amikor az esküvője évfordulójának kellett volna lennie. Utalnak arra is, hogy Betty már nincs az élők között. Azt viszont nem tudom, mi történt. Ez annyira az agyamra ment, hogy rontotta is az élményt.
Ellenben eszembe jutott a Jekyll és Hyde. Hulk karaktere alapból sok mindent örökölt abból a történetből, bár annak más lett a vége.
Furcsa a tényleges cselekmény is. Hulk menekül, Betty mellett akar lenni, a tábornok meg a nyomába szegődik. Pont azt nem találtam meg benne, ami elvileg a kezdet. A gyűlölet indoka. Mitől pörgött úgy be a tábornok, miért akarta annyira elpusztítani a lényt?
A végén más van kiemelve. Betty cselekedeteire kapunk egy más elméletet. Miért tartott ki Bruce/Hulk mellett? Banner itt arra döbben rá, hogy a tábonok, Betty apja mennyire hasonlít Hulkra. Mindkettőben ott van az a pusztító düh, az erőszak. A nőnek ismerős volt az a harag, egy ilyen ember mellett nőtt fel. De hogy ez mit tett hozzá a történethez? Nekem keveset.
De ennél fájdalmasabban éltem meg, hogy nagyon nem tetszett a képregény grafikája. Elnagyolt, már szinte torz. Se az emberi alakok, se a hátterek, nem tetszettek. Próbálom magamban azzal menteni, hogy vizuálisan így van visszaadva Hulk önmaga. Ő is drabális, egyszerű figura. Jellemben is. De ez nem vigasztalt nagyon, amikor haladtam képről képre.
Alapvetően ez volt jellemző, ahogy olvastam. Kerestem a mentségeket, miért nem tetszik ez nekem. De nem nagyon jutottam előbbre. Hulk amúgy sem tartozik a kedvelt Marvel hőseim közé, de ez a képregény sem hozta közelebb hozzám.
Loeb: Hulk – Szürke - Mint képregény: 50% a rajzok elnagyoltak, a történet erősen épít az előismeretekre.
Szubjektíven: 30% leginkább azt éreztem, hogy valami hiányzik. A történet vége, például.
A kamasz Tim az apja puskájával megy iskolába, amit a hangszere tokjában rejt el. Még órák előtt elmegy a helyre, ahol a többiek titokban cigiznek. 4 fiú van ott, agyonlövi őket. Amikor jönnek a rendőrök, támadóan lép fel, így a rendőrök kilövik. Bele nem hal, kómába esetten kerül a kórházba. Katona apja nem bírja a nyomást, kéri a nyugdíjazást, majd a sajtóvisszhangot követően öngyilkos lesz.
Mike, az ügyön dolgozó nyomozó szerint egy kocka hiányzik. Bevonja az ügybe Mirandát, az iskolai zaklatásokra és lövöldözésekre specializálódott pszichiátert. Egy fiú, Eric is abba a bandába tartozott, amelyet Tim kilőtt. Az eset óta sokkos: neki is ott kellett volna lennie, és akkor ő is halott lenne.
Ahogy hatnak a gyógyszerek, Eric kezd visszatérni és beszélni. A 4 lelőtt fiú szabályosan kínozta Timet. Elszedték a pénzét, megverték, sarat etettek vele, belenyomták a fejét a WC-be, faágakat dugtak a végbelébe. Ő nem mert ellenszegülni, néző volt, de egy idő után elege lett. Rájött, hogy a csapat feje meleg, és le akarta buktatni. De hiába beszélt Timmel, neki már megvolt a maga terve.
Tim felébred.
Eric és az anyja költözni készülnek, Tim öngyilkos lesz a kórházban. Se Mike, se Miranda nem hiszi el a történteket. Miranda az asszisztensétől hallja, hogy tiport agyon egy kisegeret Eric, amíg a kezelésre várt. Az anyja megtalálja a gyógyszereit, amit nem szedett be. Miranda rájön, Eric szociopata, és ki is szedi belőle. Felhúzza, és a fiú mindent bevall. Ő sugalmazta Timnek, hogy fegyverrel legyen vége, és a kulcsot is ő adta a kezébe, amivel felvágta az ereit. Mike még időben érkezik, hogy kimentse Mirandát.
Ők adnak a kapcsolatuknak is egy esélyt, míg Eric börtön elé néz.
Hatalomért harcoló, felnőtté válós, mágikus képességes.
A fiú még csak 6 éves, neve sincs még. A nagyapja adja át a korona embereinek, hogy már az apja viselje a gondját a kölyöknek. Hiszen a kisfiú egy viszony eredménye, ami a trónörökös Lovag herceg és a lánya között volt. A fiút a királyi udvarba viszik, de mire odaérkezik, apja és neje lemondtak a trónigényükről, és visszavonultak vidékre. A gyereket meg sem nézték. Az istállómester veszi 
gondozásába a gyereket, aki nagyon emlékeztet az apjára. Lovag halála után a király érdeklődése is megnő az unokája felé. Fitz nem csak a küllemét örökölte az apjától, a mágia is a vérében van. Lehetőséget kap a Mesterség elsajátítására, miközben orgyilkosnak is tanítják. Az ország háborúban él, és a trón örökölésében is vannak vitás pontok. Fitz az események közepében találja magát, és el kell döntenie, melyik nagybátyjához fűzi a hűség.
Ez egy olyan regény, amiben érezni a lehetőséget. Egy nagyívű történet, amiben helyén vannak a szereplők és a szerzőnek bőven van ötlete, mi és hogyan történjen. Csak még valami hiányzik. De a lehetőség ott van, ebből lehet még valami nagyszerű is.
A felvezetés elég hosszú volt, de megvan a maga haszna. Fitz gyerekkora csendesebb, közben a gyerekkel együtt az olvasó is megismeri a viszonyokat. Milyenek a királyi család tagjai, milyen emberek veszik körbe őket. Milyen mágia típusok vannak ebben a világban, illetve milyen konfliktusok.
Fitz származása is pont olyan, hogy mindenbe belesodorja. A királyi vérvonalba született, de nem örökösnek, fattyúnak. Így mindig a tűz közelében lesz, lehet hatalma, de nem a trónért száll harcba. Rajta kívül is van olyan szereplő, akinek hasonló a származása. Ők azok az emberek az árnyékban, akik elvégzik a mocskos munkát is, és nagy szerepük van a birodalom életének alakulásában, ha nem is ismerik a nevüket.
Tetszett, hogy Robb finoman használja a történetben a mágiát, ami inkább pszichés képesség. A népi formáját üldözik, Ösztönnek nevezik. Ez az állatokkal képes kapcsot kialakítani – pl. Fitz is érzi, amit a kutyája, lát a szemével. (Az anyja révén ez is megvan benne, de titkolnia kell.) A Mesterség ugyanez, csak emberek között. Akik képesek rá, gondolatokat és képeket tudnak sugalmazni másoknak, akikben erős a Mesterség, befolyásolni is tudnak. Nem annyira csodás, hogy hihetetlen legyen, így a világ és egyéb részei nagyon reálisak lehetnek, de olyan fantasy elem, ami a valóságban nincs jelen.
Ahogy megy előre a történet, egyre gyorsulnak az események, és Fitz már küldetésre is indul. Egy bonyolult összeesküvésbe csöppen bele, melynek célja a trón megszerzése. A fiú lassan kiismeri, melyik rokona milyen igazából. Végig vannak fordulatok, és nem lehet benne biztos az ember, hogy milyen is egy-egy szereplő igazán.
Vannak még megválaszolatlan kérdések is. Lovag tettei, ahogy a fiával bánt. A halála. Ott még kell lennie egy-két titoknak. Fitz anyai ága is teljesen ismeretlen. Még az is csak elkezdve lett, hogy a királyság milyen harcokat vív, és mi mindent kell még megoldani. Vagyis, ez egy remek kezdet, amiben már sok minden megjelent, de még van hova haladni. Nem éreztem úgy, hogy Robb ellőtte minden puskaporát. Éppen ellenkezőleg: azt a benyomást keltette, hogy ez csak a kezdet, éppen elindult minden, ennél csak jobb lesz.
A stílusával is hadi lábon állok kicsit. Vannak azok a mesélők, akik magukkal sodornak. Akik annyira filmszerűen írnak, olyan beleélhetően írnak, hogy valósággal beszippantanak. Robb e története ennél szárazabb. Nem rossz, korrekt, csak az a plusz nincs benne.
De jó a könyv, és határozottan pozitívan tekintek a folytatás felé. Van bőven folytatása, másik ciklus is, ez is bizakodásra ad okot. Sikeres regényvilág nyitánya volt ez.
Robb: Az orgyilkos tanítványa – Mint fantasy: 75% fordulatos, új ötletekkel és klasszikus fordulatokkal. Jó bevezetés.
Szubjektíven: 79% még sok mindenre választ akarok kapni, néha száraz a stílusa, de tetszett.
Vallásos, mindennapi élethelyzetes.
Egy fiú és egy lány találkoznak. Szerelmesek lesznek, noha teljesen más a hátterük. A fiú szegény, a lány gazdag. Mégis kitartanak egymás mellett – de meddig erősebb az érzelem, mint az őket elválasztó világ? (Isten veled, Columbus) II. világháború ideje van, a zsidók is ugyanúgy besorozásra kerültek, harcolnak. Ám a seregen belül is észrevenni, hogy elkülönülnek. Nehéz jót tenni: ha a vallásuk miatt 
kapnak valamit, az is rossz, de az is, ha úgy tesznek, mintha ugyanolyanok lennének, mint a többiek. (A hit védelmezője) Vallásoktatás, és a kisfiuk Jézusról beszélgetnek. Az egyik jobban lelkére veszi a tanítást, mint a többiek. A tetőre megy fel, a szülei igyekeznek lekönyörögni onnan. A gyerek előbb ígéretet akar kapni, hogy nem gyűlölködnek. (A zsidók megtérése)
Philip Roth modern klasszikusnak számít. Nem akartam egyből a nagy regényeibe beleugrani, így a kezdő írásaiba merültem el kicsit jobban. Hamar le is szűrtem a tanulságot, hogy agyilag még nagyon messze vagyok attól, hogy ezeket a történeteket szeressem.
A legnagyobb gondom, hogy ezek a történetek mind a zsidó létkérdésekre vannak kihegyezve, és már alapból gondom van azzal, hogy ezt át tudjam érezni. Ok, volt a történelemben bőven üldöztetésben részük, és senki nem feledheti azt sem, amit a náciktól elszenvedett ez a csoport. De ez miért indukál ilyen más tudatot? Még azoknál is, akik nem a vallás betűjét szó szerint betartva élnek. Mintha azzal, hogy a vallásuk zsidó, bélyeg is lenne rajtuk. Ez nem olyasmi, ami rá van írva az emberre. Talán naiv vagyok, de én már abban nőttem fel, hogy a vallása mindenkinek a magánügye. Amíg megtartja magának, kinek mi köze hozzá? Nincs ránk írva, hogy Buddhában hiszünk, a lélekvándorlásra várunk, vagy a menny és pokol halál utáni helyzetét elemezzük.
Az meg nem jöhet össze, hogy megkülönböztetjük magunkat a csoporttól, szinte egyenruhát húzunk magunkra, aztán azt várjuk, hogy ugyanolyannak lássanak, mint a többieket, akik nem vették fel az egyenruhát. A vallás miért nem belső ügy? Tudom, naiv vagyok.
Nem is akarok ezen merengeni tovább. A lényeg, hogy annyira másként gondolkozom, hogy nem sikerült ebbe a novellás kötetbe otthon érezni magam. De még csak olyan érzésem volt, hogy kirándulást teszek egy más kultúrába, mint a sajátom.
Ennek ellenére, azt fel tudtam fogni, hogy maguk a szövegek és a történetformálás rendben van. Bár kortárs szerző, nem abból űz sportot, hogy a szövegeit a kiválasztott kevesek érthessék meg. A történeteknek klasszikusan elmondott cselekménye van, miközben kiemelten foglalkozik azzal is, milyen emberek vannak bennük, mit és miért tesznek, mit éreznek. Jó mesélő, jó ábrázoló a szerző.
Egy-egy történetben szinte magam előtt láttam a szereplőit. Leginkább a kisfiút, aki annyira a lelkére vette az iskolában történteket, hogy felment a tetőre és maga próbált tenni valamit. Még akkor is tudom, hogy ezek a karakterek rendben vannak, ha képtelen vagyok azonosulni velük.
Ott volt Neil és Brenda. Alapból nem nagyon értettem, miért szeretnek egymásba és próbálnak együtt lenni. Egy ponton szerintem már ők maguk sem értették, mert a történet végére már teljesen úgy éreztem, hogy keresik az indokot a szakításra. Ok, nem a mában játszódik a történet, és bele lehet magyarázni, hogy a generációk közti különbségek is benne vannak, de komolyan ennyire ki kell akadni azon, hogy a lánynál a szülei meglátták a fogamzásgátló eszközét? Az jobb, ha eldugja, és megjátssza, amit hinni akarnak róla?
Ha a címnél akarok maradni, akkor az lesz a végszavam, hogy Isten veled, Roth! Sajnálom, de egyelőre nem passzolunk össze.
Roth: Isten veled, Columbus - Mint kortárs: 70% hiteles, lelkileg formált konfliktushelyzetek, bennük egy kérdéskörrel.
Szubjektíven: 25% egyre jobban elvesztett a kötet. A zsidó létkérdések nagyon nem kötnek le.
Hello, űrhajós barátom!
Tudom, nem számítottál arra, hogy ilyen hamar a Marsra kell indulnod. Két küldetéssel később került volna a csapatod sorra, de mivel megbetegedett az első expedíció számítógépes szakembere, megkapod a lehetőséget, hogy a helyére lépj. Így nem a harmadik, de az első Mars felfedezők között lehetsz!
Vállalod a küldetést?
Ha igen, üdv a csapatban!
Garantálhatom a változatos programot. Átvesszük az űrutazás alapjait, közben pár vészhelyzetet is el kell hárítani. Ha minden jól megy, a Marson vár a felfedezés izgalma. Lehet, hogy homokviharba keveredünk. Megyünk terepre és anyagmintákat gyűjtünk. Ha közben műszaki vagy egyéb gondok lépnek fel, számítunk a segítségedre!
Extra: a jó reklám sosem árt. Fiatal vagy, különleges helyzetből keveredtél hozzánk, lehet, hogy a sajtó igencsak érdeklődni fog utánad. Már most gondold ki, miről és hogyan akarsz nekik mesélni!
Készen állsz? Akkor Irány a Mars!
Elsősorban fiataloknak készült útválasztós történet, melyben az olvasó alakítja az eseményeket. Sok kimenetel, többféle feladat, játszva még ezt-azt tanulni is lehet belőle. Ha már unnátok a házba zártságot...
Iskolai lövöldözéses, bántalmazó, pszichés.
Tim katonacsalád sarja. Nagyapja, apja és a bátyja is a seregben épített karriert. Tim azonban nem olyan, mint a többiek a családjában. Senki nem sejti, mennyit szenved valójában – otthon is, az iskolában is. Egy napon Tim kinyitja az apja fegyveres szekrényét, magához vesz egy puskát és bemegy az iskolába. Megkeresi a bandát, akik megkeserítették az életét és lőni kezd. A kiérkező rendőrök őt is megsebesítik, és kómába esve, élet-halál között lebeg a kórházban. Sokan kiáltanak bosszúért, de páran arra gondolnak, több kell legyen a történet mögött. Miért történt, ami? Mit tettek azok a fiúk Timmel? Ráadásul annak a bandának 5 tagja volt. Eric azért nem kapott golyót, mert aznap betegen feküdt otthon. A sokkos fiúval az iskolai bántalmazás szakértője, dr. Miranda Crane kezd el foglalkozni. Miközben Eric egyre jobban megnyílik, Miranda egyre közelebb kerül az ügyön dolgozó nyomozóhoz, kirajzolódik egy történet bosszúállásról és elfajuló iskolai agresszióról. Mike Marshall nyomozó azonban érzi, hogy még ennél is több minden történt itt…
Eddig egy könyvet olvastam a szerzőtől, az nagyon nem tetszett. Az Elmejáték szerencsére sokkal jobban sikerült, noha, ugyanaz a bajom ezzel is. De erről majd kicsit később.
A történet egy iskolai lövöldözés történetét járja körbe. A tett a regény elején végbemegy, és a történet arról szól, hogyan képesek ezt feldolgozni a szereplők, és a nyomozók külső segítséget is felhasználva keresik a válaszokat, miért és pontosan hogyan esett meg. Egy fiú, aki addig nem tűnt ki semmivel, csendes volt és jól nevelt, agyonlő 4 diáktársat? Miért?
Mike nem nyűgözött le a detektívi képességeivel. Igaz, nem is rá koncentrál a történet. Nem az ő nyomozása van a középpontban. Róla az maradt meg erősen az emlékezetemben, hogy ösztönösen érzi, ha valami nem stimmel, majd igyekszik rájönni, mi és miért nem kerek.
Mint személy sem került közel hozzám. Ahhoz keveset is szerepel, és nagyon keveset tudtam meg róla. Van is egy olyan érzésem, hogy azért kellett a személye, hogy Miranda kapjon egy lehetséges szerelmi szálat.
Miranda, az egykor maga is bántalmazott pszichiáter. Neki sajnos hangsúlyosabb a magánéleti szála, mint amit jól esett olvasnom. Megvannak a maga démonai, és a múltja miatt bizalmatlan, nem engedi közel az embereket. Látjuk, hogy egykori párjával tart fenn érzelmek nélküli barátságot extrákkal. Mike a vonalai mögé igyekszik kerülni, de vajon Miranda kész valakit beengedni az életébe? Komolyan sajnáltam, amikor erről kellett olvasnom, amikor a thriller és az érdekes részek a nő munkájában voltak.
Hiszen Tim és Eric személyisége is megfejtésre vár. A jelenben Miranda kezeli Ericet, aki lassan mesélni kezd és aki miatt a jelenben is pörögni kezdenek majd az események. Figyelni kell az olvasónak rá: Cole a viselkedésében elrejti a nyomokat, és ha észrevesszük ezeket, a regény végére tett csavar logikus lesz, nem a semmiből jött meglepetés. Ezt így szeretem, ezen a téren elégedett voltam.
A flashback jelenetekben pedig az utat látjuk, amit Tim bejárt. Milyen jelző vagy ige lenne elég kifejező? Hogy lehetne ítéletet mondani arra, amit ő tett? A poklot járta meg, és egy ponton megtört. Tette, amit. Értem, miért. Nem lehet helyeselni, nem lehet elítélni. A regény is arra hívja fel a figyelmet, hogy megelőzni kellene az ilyen eseteket és nem bűnbakokat kinevezni és kivégezni.
A két fiú, Tim és Eric a regény legemlékezetesebb alakjai, őket korrekten összerakta a szerző. Miranda hiába a kvázi főszereplő, számomra elhalványult a fiúk mögött – ebben nem kicsit segített az is, hogy nagyon irritált, ahogy a szerelmi élete újra és újra felbukkant témaként.
Kellemes meglepetés volt: borzongatóan szórakoztató, csak a romantika ne lenne…
Cole: Elmejáték - Mint thriller: 85% a témáját alaposan bemutatja, szórakoztató, miközben empátiát igényel.
Szubjektíven: 75% a szerelmi szál fárasztott, a végére ráéreztem, de összességében tetszett.