Emma még középiskolába járt, amikor nagy szerelembe esett a rosszfiúnak elkönyvelt Robbal. A fiúnak nem voltak különösebb jövőbeli tervei, az érettségiig is csak azért maradt, hogy Emmával lehessen. A lány teherbe esett, és képtelen volt elvetetni a babát. Megszülte a fiát, Aident, dolgozni kezdett és annyira szerette a kicsit, hogy az mindent meg is oldott körötte. Magabiztosabb, egészségesebb felnőtt lett és Rob is komolyodni kezdett.

Aiden 6 éves, amikor őrült esőzés tör a kisvárosra. A folyó is megárad. Emma beküzdi magát az iskolába a gyerekéért, de Aiden nincs ott. Eltűnt. Napokkal később a kabátja kerül elő a folyóból, Aident pedig eltűntnek nyilvánítják.

Emma beleroppan a történtekbe. Robbal hiába szeretik egymást, a gyerekükre emlékeztetik a másikat. A férfi bevonul katonának, elmegy. Emma szülei egy autóbalesetben elhunynak, a nő egyedül marad és már az öngyilkosságot fontolgatja. Jake menti meg, az iskola fiatal tanára. Ő rakja össze Emmát, veszi feleségül és vele vár újra gyermeket.

Már szülési szabadságon van, amikor a rendőrség azzal hívja, az erdőben egy félmeztelen fiúra bukkantak. A DNS teszt szerint Aiden az. A fiú nem beszél, testileg fejletlen, és a nyomok alapján évekig bezárva tartották, szexuálisan zaklatták. Emma hazaviszi, nagyon segíteni akar a gyógyulásban, de a férje Jake azt sugallja, Aiden veszélyes lehet. Emma nem akar hallgatni rá, még akkor sem, amikor Aiden összeszabdalja a baba takaróját.

A hazatérő Rob is felkavarja az asszonyt. Vele megvan az a szikra, ami Jake-kel nincs, még most sem. Rob Jake-et találja gyanúsnak, aki teljesen elnyomta Emma személyiségét, és akinek furcsamód Aiden minden parancsát követi.

Emma lassan mindenkit megkérdőjelez a környezetében. A férje után is nyomozni kezd, és rádöbben, Jake már pályakezdő tanárként a megszállottja volt. Amikor elhagyná, kitör a balhé és minden titokra fény derül. Jake lökte a folyóba Aident, ő intézte a szülei autóbalesetét. Egy törött nő kellett neki, akit minden téren kontrollálhat. Jake majdnem megöli Robot, a feleségére is rátámad. De ő lesz az, aki holtan végzi.

A mentők időben érkeznek, Rob is túléli a sérüléseket. Aiden pedig hirtelen megszólal, elviszi az anyját a házba, ahol 10 évig fogságban tartották. Van ott egy holttest is. A család egy barátja volt az, aki pár napja eltűnt. Kiderült, kihúzta Aident a folyóból, de nem vitte haza, hanem bezárta és kiélte rajta a pedofil hajlamait. Amikor Aiden túl nagy lett, meg akarta ölni, de Aiden nem hagyta magát. Így tudott megszökni.

Emma megszüli a lányát, akit az anyja után nevez el. Aiden fokozatosan jobban lesz, és Rob is maradna. Emma még arra is rájön, a fia tanárnője csalta ki a fiút az esőben, mert a szeretője volt a férfi, aki végül elrabolta. Megfenyegeti, de meg nem öli, fel sem jelenti. Ő már rendben lesz, a tanárnő meg tűnjön el.

Rejtélyes, középiskolai, másokat manipuláló, kamaszos.

Natasha az iskola méhkirálynője. Ő és két legjobb barátnője alkotja a Barbie-kat, akik közé minden lány vágyik. Szépség, ész, szex. Ám Tasha egyik este szó szerint meghal: a patakban találnak rá. 13 percig nem volt életben. Mi történt vele? Valaki bántotta, öngyilkos akart lenni? A lánynak nincsenek emlékei. Kiskorában Becca Tasha barátnője volt. Egy ideje külön utakon járnak, de most megint közeledni kezdenek egymás felé. Tasha holdudvarában a lány felfedezi, talán nem is annyira tökéletes Natasha világa, mint mutatja. Talán a barátnői nem annyira a barátai, mint mutatják. Nyomozni kezd, és egyre közelebb kerül a válaszokhoz. Közben a saját kapcsolatait is felül kell vizsgálnia. Hoz pár drasztikus döntést, elveszít szerelmet és barátokat, míg végül fel kell tennie a legfontosabb kérdést: ki az, aki a szálakat mozgatja a háttérből?

Nem éppen az ifjúsági az a zsáner, amivel a thriller keveredni szokott. A horror közelebb áll hozzá, de egy-egy szerző képes ezt a kettőt is pazarul keverni. Sarah Pinborough ilyen írónő, és a 3 perc akár ifjúsági regényként is megállná a helyét.

Egyrészt, egyszerre cselekmény- és karakterközpontú a történet. Folyamatosan történnek az események, a kisebbektől kezdve a nagyokig. Egyaránt belefér egy ajándékozás ünnepélyessége, az iskolai színi előadás válogatója, egy halálos kimenetelű merénylet és az ügyön dolgozó nyomozónő szerelmi élete is. Fontos azonban kiemelni, hogy ez egy olyan sztori, amiben még a kis dolgoknak is jelentősége van. Előre nem lehet tudni, mi az, ami jel az igazság felé, és mi az, ami majd leleplezi a végső igazságot. Így figyelni kell az eseményekre.

Közben a szereplők, elsősorban Becca lelki élete is kibomlik. Történnek a dolgok, és ezeket a lány belső világán keresztül is láthatjuk. Becca az a kamasz, akivel könnyű azonosulni. Kövér kislány volt, és máig tele van kisebbrendűségi érzéssel. Az iskolában, a barátokkal, de még a párkapcsolatában is folyamatosan attól tart, hogy nem elég jó. A belső félelmei, amit ezek miatt csinál, nagyon is érthetővé és átélhetővé tette őt. Ha valaha is érezted már úgy, hogy nem vagy elég, tudsz vele azonosulni.

De, hozzá tenném, Becca nem egy olyan hősnő, akit követni kellene vagy piedesztálra emelni. Elég necces döntései vannak, ami miatt kritikával kell kezelni, pláne a fiatalabb olvasóknak. A drog és a szex ilyen formában nem az, ami bárkinek is tanácsos lenne, ha Pinborough pszichésen alá is támasztja, miért él így Becca.

Tasha egy egészen más szint. Ő az, aki tökéletesnek tűnik. Szép, sikeres és okos. De neki van egy rejtélyes oldala, amit csak a végére ismerünk meg. Sokkal több rétegű figura, benne van bőven spiritusz. De ő sem az, akit példaként kellene magunk elé emelni.

A történet erős mellékszereplőket is felvonultat, de esélyük sincs e két lány jelenléte mellett. A hibáikkal, a gyengeségeikkel többek lesznek, mint ifjúsági regény szereplők. Hiszen ez a regény felnőtt thriller is, csak éppen két kamasz a főszereplő, és fontos események zajlanak a középiskolában is benne.

Arra már utaltam, mennyire jól összeállnak ebben a történetben a szállnak. Tipikusan olyan könyv, amit okosnak nevezek. Érdemes figyelni, ott vannak a nyomok mindenütt. Pinborough ugyan jól elrejti őket, meg tud lepni, de logikus tud maradni.

Talán csak a legvége a kivétel. A hang, amit Tasha a 13 perc halál óta hall. Az átvisz egy cseppet a misztika felé, ami most nem hiányzott nekem. Addig annyira hiteles, reális a sztori, hogy az kissé kilógott az egészből, ha jól is hangzik ott és akkor, amikor felmerül.

Jó a szerző stílusa. Olvasmányos, szórakoztató, gyorsan lehet olvasni.

Ez egy olyan könyv, ami újraolvasva is jó. Ez pedig a legjobb dicséret.

Pinborough: 13 perc - Mint thriller: 85% ifjúsági zsánerrel pazarul keveri a műfajt. Két erős hősnő, csavaros sztori.

Szubjektíven: 80% jól építkezik, a történetet bírom, de a végén a misztikus csavar – az sok.

Beilleszkedős, alkotós, barátnős.

Samantha egy elit egyetemi képzés ösztöndíjas hallgatója. Egy fiatal nő, aki tehetségesen ír, de a való életben nem találja a helyét. Egyetlen barátnője van, Ava, aki szerez egy barátot, és Samantha hanyagolva érzi magát. Így elfogadja a meghívást, amit a Nyuszikáktól kap. Az iskola érdekes négyese azok a lányok, akik sokat ölelgetik egymást, nyuszikának szólítják egymást és valamiképp a többiek felett állnak. Samantha egészen eddig megvetette őket. Most azonban közéjük áll, és lassan beszippantja a nyuszika életmód. Aminek része, hogy a campuson ugráló nyulakból fiúkat akarnak készíteni. Amikor Samantha egyik teremtménye jól sikerül, és a fiú-nyuszi Ava körül legyeskedik, a lány átértékeli mibe keveredett, és ki-kicsoda a környezetében.

Legszívesebben kettévágnám ezt a könyvet. Valahol 100-150 oldal körül lenne a váltás. Az első fele lányregény, a sémák szerint haladva. A második meg… nem is tudom, micsoda. Totális agymenés? Az nem éppen irodalmi kategória, de nem tudok rá jobb jelzőt.

Igazság szerint a történet egyik részében sem éreztem jól magam. A szenvedő, magányos Samantha, aki a nyuszikák vonzáskörébe kerül, legalább még hihető. Könnyű azonosulni a lánnyal, aki egyedül érzi magát, és kapaszkodik azokba, akik kedvesek vele. Abban is van valami szociális érdeklődés, ahogy bekerül egy zárt csapatba, ahogy megismeri a szabályokat és szinte szó szerint egy másik világot.

Csak aztán a történet elrugaszkodik a valóságtól, és nem is vagyok benne biztos, mivé válik. Ahogy a lányok fiúkat akarnak csinálni a nyulakból… Mégis, minek? Aztán azt kell oldalakon át olvasni, hogy mennyire bosszankodnak a sikertelen átalakulások miatt. Azon is felhúztam a szemöldököm, hogy a nyúlból lett fiúkkal az egyik legnagyobb probléma, hogy nem képesek szexuális aktusra: nincs, vagy nem működik a péniszük. (Bezzeg némelyiknek nyuszifarka maradt.) Egyáltalán, ki akarna lefeküdni ilyen nyusziból lett srácokkal? Zavaros és érthetetlen az egész, egy totális elmebaj.

Ha nagyon belemagyarázós kedvemben vagyok, akkor el tudom képzelni ezt a teljes második szakaszt, mint egy hatalmas metaforát. A nyusziból lett fiúk igazából a lányok alkotásai, novellák és versek. Amelyeket magukból transzformálnak, életre keltenek. Csak aztán nincs rájuk hatással, önálló létezők lesznek. Próbálkozások, ebben-abban hibásak, nem mesterművek. Samantha, aki tehetségesebb náluk, azért tud jobb egyedeket létrehozni, mert neki van meg a kellő fantáziája és írói vénája hozzá.

Ez a konkrét cselekményt ugyan nem magyarázza, de legalább valaminek el tudom fogadni a sztorit, mert semmi mást nem találok benne.

A történet végét különben is rühelltem. Van, aki nagyon nem az, mint aminek látszik. Ott már arra gyanakodtam, hogy Samantha hallucinál vagy skizofrén. Azon se lepődtem volna meg, ha a diplomaosztón kiderül, hogy ez az egész csak a lány fejében létezik, aki nyáladzva üldögél egy elmegyógyintézet közös nappalijában.

Elvileg ez egy humorosnak eladott regény, de humort nyomokban sem találtam benne. Ha van, akkor az annyira beteg és furcsa, hogy fényévekre van az ingerküszöbömtől. De most komolyan, minek kellene itt viccesnek lennie? Hogy nyulakból lesznek fiúk, a lányok meg nyuszikának hívják egymást, hogy meg se lehet különböztetni őket? Vagy, hogy Samantha magában milyen gúnynevet ad az új barátainak? Ami különben mutatja, mennyire a barátai igazán. Egyszer hívná úgy őket, többet nem állnának vele szóba sem.

Itt adtam fel a próbálkozást Mona Awad könyveivel. Eddig 2-ből 2-t rühelltem. Ami nem megy, az nem megy és kiteszem a pontot.

Awad: Nyuszika - Mint ifjúsági: 25% lányregényes klisébe fantasy keveredik, mint egy drogos látomás.

Szubjektíven: 10% az eleje lányregénynek elment, de utána… nem is értettem, mi volt ez.

RW Galland különös/különleges kötettel jelentkezett a magyar könyvpiacon is.

A Leonardo da Vinci-rejtvénykódexszel.

Nem irodalmi, inkább matematikai és logikai feladványok sorát tartalmazza a különben szép kiadású könyv. Jó a lapminőség, szépek a képek. Hangulatos. Ahogy az is, hogy minden rejtvény úgy van megfogalmazva, mintha a művész életébe kapnánk bepillantást. Pl. rejtvényt ad fel az inasának, a herceg kéri a segítségét egy számításban, stb.

A fejezetei ugyanazokat a rejtvénytípusokat variálják, de egyre nehezednek. De milyen játékok is vannak benne?

Sudoku, csak éppen különös jelekkel és nem számokkal.

Képkirakók - hiányoznak híres da Vinci képek kockái, vajon hol vannak? Mi van rajtuk?

Szöveges feladatok, melyekből másodfokú egyenleteket lehet felírni és kiszámolni a megoldást.

Humoros, vagy éppen alternatív gondolkodást igénylő fejtörők.

(Leonardo minden éjjel kitett egy rejtvényt a tanítványának, Salainak. A fiú reggel az alábbi műveletet találja gallyakból kirakva a padlón:

VI + II = V

Ha csak egy gallyat tehet máshova, hogy lesz igaz a művelet?)

Néha egy kevés kultúrtörténelmi ismeretre van szükség a megfejtéshez. Pl. ha olyan istenteleségekkel vádolták Rodrigo Borgiát és a családját, mint vérfertőzés, gyilkosságok sora, és Rómában éltek VI. Sándor idején, miért nem közösítette ki őket a pápa soha?

A kötetben további rejtvények várnak mindenkire :)

Megoldás: Tovább!

Más világi lényes, menekülős, játszmás, ördögös.

Sun kislányként különös legjobb barátjával töltötte az ideje egy részét. Deron az Ördög fia volt, aki sokat mesélt a lánynak a saját világáról. Ám egy alkalommal megégette a lányt, és különváltak az útjaik. Sun ujja azóta sem jött rendbe, életét folyamatos fájdalom kíséri. Arra tesz fel mindent, hogy eljusson Deron világába, és rávegye a herceget, hogy gyógyítsa meg a kezét. Amikor az első komoly nyomra bukkan, más lények is a közelébe kerülnek. Angyalok, akik szintén akarnak tőle valamit, és a nyomában vannak. Deron elküldi érte a követét, Arez mindent meg is teszi, hogy épségben Deron elé vigye a lányt. Érthetetlen erők rajzanak köröttük és bennük, miközben egymással is dűlőre kell jutniuk. Sun vonzódik a herceghez, aki rejtélyes származása ellenére a legnagyobb Ördög akar lenni. Mit akarnak tőlük az angyalok? Milyen erejük, mi célból és honnan fakad?

A címe ennek a regénynek jól mutatja, milyen volt ezt a könyvet olvasni. Arra hamar rájöttem, hogy a hősnő Sun, valahogyan hozzá kötődik a Sunderon is. De hogyan? Mit takar ez pontosan? Olvastam, és vártam, hogy elbukkanjon valami, ami ezt a nevet viseli. Meglepően sokáig tartott, amire valami feltűnt. Az ördögherceg neve Deron. Ha ezt a kettőt összerakom, meg is van a Sunderon. A regényt olvasva ezt az érzést kaptam meg újra és újra: vártam valamire, meg akartam tudni a rejtélyre a válaszokat, aztán jött a megvilágosodás és minden érthetővé vált. Ezt élveztem is végig.

A rejtélyek különben is az egyik legjobb része ennek a történetnek. Elejétől a végéig vannak kérdések, melyek mozgatják az agyam, és csak nagyon lassan kaptam rájuk válaszokat. Ezek némelyike olyan egyszerűbb, mint a miért szakított meg minden kapcsolatot Deron. Vannak azonban olyan nagyobbak is, mint az angyalok szándékai, vagy Deron származásának titka. Még a kötet végén is úgy éreztem, van itt még bőven rejtély, aminek utána kellene járni. Vagyis, folyamatosan megvolt a feszültség, a kérdések, amelyek késztettek hogy egyik fejezet után olvassam a következőt. Egy 2. rész eseménysorába is berántanának.

Díjaztam azt is, hogy nagyon sokáig az sem nyilvánvaló, ki ebben a történetben a jó és a rossz. A végére azt mondanám, nem is állnak meg rá ilyen egyszerű kategóriák. Népek és lénycsoportok vannak, a maguk céljaikkal. Önmagában egyik sem jó vagy rossz, a maguk számára mindegyik fontos és érthető. Olyan konfliktusok és összecsapások fértek be így ebbe a történetbe, melyek bonyolultabbak, mint a szimpla YA regényekben. Lehetősége van az olvasónak eldönteni, kinek drukkol, egyik sem rossz választás. Jó az univerzumépítése.

Tetszett, hogy több akar lenni, mint egy románc. Az elején még csak az sem nyilvánvaló, kinek ki az elrendelt szerelme ebben a sztoriban. Talán a végére belefért pár érzékenyebb rész, de ez nem egy nyálas, szerelmes sztori. Ezt kifejezetten díjaztam is, elegem van már a romantikából az ilyen világokból. Azok a részek tetszettek legkevésbé, ezek után nem meglepő módon, amikor Sun a Deron iránti érzelmeiben süppedezett.

Rám jellemző, hogy az ilyen történetekben a hősnő legtöbbször ellenszenves. Sun sem lett a kedvencem. Azt még kifejezetten röhejesnek is találtam, hogy az ujja fájdalma mennyire megviseli. Az egész, univerzumnyi és misztikus háború vonalhoz képest mennyire jelentéktelen már egy ujj… A fiúkat viszont bírtam. Az angyalokat, Deront és főleg Arezt. Tragikus múlt? Pipa. Hű jellem és belső dilemma? Pipa. Fejlődés a történetben? Pipa.

Érezni az egész köteten, mennyire sok minden van a szerző fejében. Egy univerzumnyi története van erről a világról, és nagyon sokat igyekszik átadni belőle. A lelkesedés átjön, szerettem is, de a fokozatosságot is díjaztam volna. Így kicsit túlzsúfolt.

Összességében kellemes meglepetés volt. Jó a világa, sok karaktert bírtam és rejtélyes is.

Dawn: Az ördög vére - Mint fantasy: 70% tág és átgondolt világa van, kedvvel elmesélve. A szereplőit fejleszti.

Szubjektíven: 75% lett kedvenc szereplőm. Bejött, ahogy a végéig sok szálat nem érteni.

Cím: Apám receptjei

Szerző: Jacky Durand – elsőkönyves, majd meglátjuk. Különben újságíró és a francia konyha szerelmese.

Műfaj: gasztroregény, családregény

Cselekmény: Julien, amióta az eszét tudja, a konyhában tölti az idejét a családi étteremben. Az apja legnagyobb rajongója, aki lelkesen tanulja a szakmát. Amikor Henri kómába esik, fia ott ül az ágya mellett és visszaemlékszik a közösen eltöltött időre, a konyhabeli élményekre. Közben talán azt a rejtélyt is megfejti, hova lett az apja receptgyűjteménye.

Várható megjelenés: nyár elején

Miért várós?

• Talán lesz benne pár recept, amihez nem kell mesterszakácsnak lenni.
• Tetszik a konyha titkos élete ötlet, hogy a szereplők életében mellékszereplő karakterek nem feltétlenül azok, aminek tűnnek.
• Szeretek belesni a kulisszák mögé, akár egy konyhában is.
• Pozitívnak, szeretettel telinek tűnik a cselekmény, ami jó lélekmelegítő lehet.Mire

Nyomozós, szerelmes, kémkedős.

Amalie egy akrobata dinasztia utolsó sarja, akinek háló nélküli mutatványai tartják életben a cirkuszt. Ám egyik este az egyik munkás elkapja a lányt, és arra akarja kényszeríteni, hogy a halálba zuhanjon. A lány az ügyességének hála megmenekül, a gyilkosa marad holtan a porondon. Ám a karrierjének annyi, új életet kell kezdenie. Egyetlen megmaradt rokonával, nénjével egy panziót vesz meg. Burning Cove az álomgyári hírességek nyaralóhelye, jó befektetésnek tűnik. Míg ki nem derül, hogy egy korábbi lakó halála miatt elátkozottnak tartják az épületet. Míg egyetlen lakójukat meg nem öli a színpadon saját találmánya, egy robot. Míg bele nem csöppennek egy kémjátszmába, és Amalie majdnem gyilkosának bosszúszomjas társa színre nem lép. A nő csak az ellenszenves nyomozótól, Matthiastól remélhet segítséget, akinek szintén sok titka van.

Ugyan egy sorozat 3. kötete, de nincs szükség hozzá előismeretekre. A közös pont a helyszín, a tengerparti városka, Burning Cove. Legfeljebb annyi átívelés van, hogy felbukkannak mellékszereplőként olyan alakok, akik a korábbi részekben fontosabb szerepet töltöttek be. De ezek a feltűnések is inkább csak azért vannak, hogy hangsúlyozottabb legyen, hogy ugyanazon a helyszínen és ugyanabban az időszakban vagyunk. Az első részt olvastam, a másodikat nem, ez a harmadik – semmi hiányérzetem nem volt a kimaradt kötet miatt.

Quick azonnal az események közepébe vezet bennünket, ahogy Amalie az életéért küzd, nyakában a gyilkos lánccal, mellyel a halálugrásra akarják rávenni. A regény legnagyobb erőssége, hogy ezt a tempót és cselekményközpontú bemutatást végig meg is tartja az írónő. A cselekmény halad előre rendületlenül, és mindig van valami, amiben nyakig vannak a szereplők. Lehet az egy hajsza, az esti különös zajok forrásának keresése, nyomozás vagy éppen a szerelmi tematika.

Igaz, ennek nem állt jól, hogy ilyen gyorsan haladnak az események. Majdnem csak megismerkednek, aztán már házasodnak a főszereplők. Alig pár nap, ami alatt ellenszenvből szenvedély lesz és már szerelemről meg életen át tartó bizalomról beszélnek. Kicsit zavart is, hogy mennyire keveredik megint szenvedély és szerelem. Igaz, itt legalább nem az a kulcspont, hogy szeretik egymást, hanem, hogy bíznak egymásban. De még ezzel együtt is gyorsnak tartom, hogy megismerkednek, kétszer lefekszenek, pár napot együtt nyomoznak és már ott is vannak az anyakönyvvezető előtt.

A karakterek pár vonással építettek, és nem is fejlődnek. Amalie egy karakán nő, aki feltalálja magát és gyorsan dönt. Szerelemben, de üzletben és minden területen is. Bátor, van kiállása – kedvelhető, de azért valami árnyalás ráfért volna. Matthias alakját igyekezett mélyíteni Quick, de nem tetszett a módszere. Matthias nagyon jól ráérez, mikor hazudnak neki. A férfi tulajdonképpen egy két lábon járó hazugságvizsgáló. Ettől szenved, nem tud bízni az emberekben, mert pontosan tudja, mennyit hazudnak. Ki nem állhattam, ahogy ezen nyavalyog a fél könyvben, máskor meg szinte menő szuperképességnek van eladva, hogy erre képes. Döntsék már el, melyik! Különben meg nem illett a férfihoz, hogy ezen keseregjen. Ettől nem szimpatikusabb lett, csak találtam még valamit, ami irritált.

A krimi leginkább egy hobbi-nyomozásra emlékeztet, a kémes vonal túl is van írva. Szerencsére vannak mellette humoros részek, amelyek jobban szórakoztattak, mint maga a nyomozás. A hotelben a balsorsú eseményekre épülő túrák kifejezetten ötletesek voltak. A horrorfilm színészen is jókat vigyorogtam, aki beveti magát egy kis reklámért.

Összességében könnyen olvastam, elég szórakoztató is, csak nincs benne semmi kiugró. Elolvasom, aztán elfelejtem kategória.

Quick: Halálugrás – Mint krimi: 55% pörgős, de logikátlan. Szereplői hősiesek, a története inkább romantikus.

Szubjektíven: 50% a romantikus vonalát sokaltam, Matthias plusz képessége is irritált.

Gyerekrablós, visszailleszkedős, fenyegetett, titkos.

Emma 18 évesen lett anya, így egyetemre sem mehetett, de nem bánta meg, hogy a baba mellett döntött. A szülei segítik, Aiden édes kölyök, és Emma boldog az életében. Míg az évtized legnagyobb vihara le nem csap, és ki nem önt a folyó. Míg Aiden ki nem megy az iskolából, és el nem tűnik. Minden valószínűség szerint vízbe fúlt. 10 évvel később Emma tanít, hozzáment egykori tanárához, akivel az első közös gyermeket várják. Aiden hiánya még fáj, de már képes boldog lenni, újrakezdte. A rendőrség hívása azonban mindent a feje tetejére állít: egy fiút találtak az erdőben. A 16 éves Aiden az. Nem beszél, a testén levő nyomok szerint évekig fogva tartották és zaklatták. Emma nagyon meg akarja menteni, ha a házassága nehezen is viseli a terhet. Ha Aiden visszatérő apja, Rob fel is kavarja Emma érzéseit. Ha veszélyben is vannak, mert odakint van, aki elvitte és zaklatta a fiút 10 éven át…

Kinek érdemes kézbe vennie ezt a thrillert? Akinek nem csak az a fontos, hogy milyen borzalom történt. Akit a nyomozáson és az igazságon kívül érdekel az is, mit éltek át a szereplők, milyen érzelmi hullámzáson mennek keresztül.

Mert ez a könyv Emma regénye. Nem az elrabolt Aiden kálváriája, nem az elrabló utáni hajsza története. Ez egy anya pokoljárása, aki elveszti a gyerekét. Aki majd belehal a sebbe, de az idő gyógyírként elhozza az új lehetőségeket. A nőé, aki nem örülhet a visszakapott fiának, mert túl sok kérdés maradt. Ki vitte el, miért, holt volt eddig? Gyötrő kérdések sora, amire nincsenek válaszai. De amelyek lassan a paranoia felé lökik. Mert bárki lehetett. Emma gyanakodni kezd, szaporodnak a gyanús jelek, és már fogalma sincs, kiben bízhat.

Ennek a lelki pokoljárásnak a krónikáját írta meg Denzil, ezt a történetet érzelmileg kell feldolgozni. Ennek megfelelően kényelmes a tempója is, hiszen minden cselekményszál mellett döntő fontosságú az is, azt hogyan éli meg Emma, hogyan hat az érzelmi világára, milyen elméletei lesznek tőle a múlttal kapcsolatban. A végére ugyan felpörögnek az események, és több lesz a tényleges akció is, de nem az volt a regény emlékezetes fele.

Azt a hangulatot sikerült nagyon elkapnia az írónőnek, amikor a tehetetlenség fokozatosan átcsap a paranoia világába. Nyomott, erős a könyv atmoszférája, ami mégsem enged szabadulni, hiszen ott van a rejtély is, amire választ kell kapni.

Thriller, így kell lennie csavarnak is. Ennek a regénynek kettő van. Az egyik teljesen korrekt. Következik az előzményekből, voltak rá nyomok és illett is a könyv atmoszférájába. Van azonban egy másik is, ami csak jön a semmiből. Meglepő, de csak azért, mert addig erről szó sem volt. Ez irritált is: mert annyira érezni rajta, hogy azért kellett, hogy a végén még legyen egy meglepetés. Csak éppen, ha ennyire előkészítetlen, nincs előzménye, meglepetés helyett bosszankodom. Mint most is.

A regény vége különben is a nem tetszett listám egyik vezető pontja. Emma szempontjából egy viszonylagos happy end érkezik, sok olyan elemmel, ami egyszerűen nem logikus, és érezhetően azért kellett, hogy viszonylagos boldogságban búcsúzzunk a szereplőktől. A legrosszabb, hogy Aiden a semmiből milyen felépülést produkál. Ok, nem lesz olyan soha, mint a többi 16 éves, de ha akár csak két napja közti különbséget vesszük, olyan, mintha évekig járt volna terápiára és végre elkezdte volna feldolgozni a dolgokat. Csak itt éppen nincs ilyen átmenet, gyógyulási fázis – Aiden csak jobban lesz.

A fókusz Emma, hozzá képest a többiek kidolgozatlanok. A regényben ez nem zavaró, annyira a nő az, akivel érzelmileg azonosulni kell és lehet.

A vége számomra elrontotta az élményt, de addig egy korrekt, női thriller. Van benne dráma, feszültség, borzalmak és rejtély is. Tényleg kár az utolsó csavarért…

Denzil: A néma gyermek - Mint thriller: 75% érzelmileg jól felépített, csavaros történet. A végére fogyott el az ötlet.

Szubjektíven: 80% Emma karakterrajza megfogott, jó a könyv hangulata, de a vége elrontja.

Időnként történik valami, ami még jobban összeköt, közelebb visz egymáshoz bennünket. A családokat az esküvők, gyermekek születése és halálesetek hozzák össze; katasztrófák, háborúk és sportversenyek egyesítik a nemzeteket, amikor mindenféle ember egy ütemre lép.
Néha pedig olyasmi is megesik, ami az egész emberiséget összerántja, mindannyiunk sorsát egybekapcsolja, mintha löketet kapna a gravitációs erő, és összeszűkülne a világ, egy pillanat alatt közelebb kerül minden, és minden ember emlékszik rá, hol volt, amikor meghallotta, mi történt. (Björnsdóttir: A sziget)

Úgy hagyd itt ezt a világot, hogy kicsit jobb legyen utánad, mint volt. (Maas: Fagy és csillagfény udvara)

– Cupaszképű vagy, de ez szovány védekezész. Ha nem vallod be, hogy élcelődöl, Szúlyosz lesz a bünti.
– Élcelődöltem, istenem!
– Helyeszen mondd! Élcelődöl.
– Élcelődöl.
– Kussz! Latrinatakarítász, kiszkanállal. Ész beleírod a szalakba, hogy Isztennel nem élcelődöm! Százszor.
– Bocsánat – vallotta meg a szolga –, de nem tudok írni.
– Akkor márisz kétszáz a penzum. Nyomász a végbelek templomába, pimasz! (Baron: Megkopasztani egy istent; IN: Harcosok Vértanúk Boszorkányok)

És ha valaki értékes Isten számára, az fontos a Sátánnak is. (Hall-Moore-Vincent: Ugyanúgy más, mint én)

Tapasztalatom szerint ugyanis ha valami annyira jónak tűnik, hogy az már gyanús, akkor az valóban gyanús is. (Sager: Zárj minden ajtót!)

– Steve odalent van. Pont akkor bukkant fel a ház előtt, amikor Reedet elvitték.
– Steve… – visszhangozza Easton kissé kábán. – Steve bácsi?
– Az a Steve bácsi, aki meghalt? – krákogja Sebastian.
– Nem halt meg – szorítom össze a fogamat. – Viszont úgy néz ki, mint Tom Hanks a Számkivetettben. Csak a röplabda nélkül. (Watt: Cifra palota)

– Hogy csinálod? – A szövőszékre mutattam, a félkész műre a keretben és a falon függő műremekekre. – Hogy vagy képes tovább alkotni úgy, hogy ennyi veszteség ért?
Nem adta tanújelét, hogy meghallotta volna, mennyire megtört a hangom. Szomorú, bánatos szemekkel rám nézett, és egyszerűen ennyit válaszolt:
– Mert muszáj.
Egyszerű szavaival mintha fejbe vert volna.
– Muszáj alkotnom, különben minden hiába volt. Muszáj alkotnom, különben összeomlok a kétségbeeséstől, és ki sem kelek többé az ágyból. Muszáj alkotnom, mert másképp nem tudom kifejezni ezt.
A szívére tette a kezét, és ettől égni kezdett a szemem.
– Nehéz – mondta, és nem vonta el a tekintetét. – Fáj, de ha abbahagynám, ha megengedném, hogy a rokka és az orsó elnémuljanak… – Végül elfordította rólam a tekintetét, és a faliképre nézett. – Akkor a voidon keresztül nem ragyogna át a remény. (Maas: Fagy és csillagfény udvara)

Hamar kinőttem az óvodás színvonalat – Dacosan felvontam a szemöldökömet. – Te vajon kinövöd valaha? Mert a megcsalás is gyerekes dolog. Éretlen, önző, korlátolt gondolkodás. (Tijan: Vészkijárat)

Néha azt kívánta, bár lenne ő is halott, mert akkor véget érne ez a rém rémálom. Sokszor csak a rettenetes, csontig hatoló hideg miatt hitte el, hogy még él. Majd ha megszűnik ez a fájdalom, onnan tudni fogom, hogy halott vagyok.
A hideg olyan, mint a tűz. Amikor megérint a fagy – de úgy isten igazán –, úgy érzed, valójában nem is hideg, hanem éget. (Trux: Nyulacska; IN: Harcosok Vértanúk Boszorkányok)

Az az igazság, hogy akár gazdagok vagyunk, akár szegények, nem a föld a végső nyughelyünk. Úgyhogy végül is mind hajléktalanok vagyunk – és mindannyian hazafelé tartunk. (Hall-Moore-Vincent: Ugyanúgy más, mint én)