Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Collins: Futótűz

Az éhezők viadala 2.

2020. április 23. - BBerni86

Túlélésért küzdő, gyilkos játszmás, jövőbeli, kamaszos.

Katniss túlélte a viadalt, és otthon is megváltozott az élete. Már nem kell az életben maradásért vadásznia, a családját már nem fenyegeti a szegénység sem. Ám Peeta felismerte, hogy a lány csak megjátszotta az érzelmeket, így távol marad tőle. Gale jelentkezne a helyére, de ez több okból sem 4_23futotuz.jpgegyszerű. A világ előtt Katniss és Peeta az elátkozott szerelmesek, és a lány sem tudja, hogy legyen tovább. A Győzelmi Körút miatt azonban mással kell foglalkoznia: Snow megfenyegeti, ha nem csendesíti el a lázongó körzeteket, a családja látja a kárát. Majd újra a halállal kell szembenéznie: a 75. viadal a Nagy Mészárlás, amikor új szabályok lépnek életbe. Most a korábbi győztesek közül húzzák a résztvevőket. Katniss és Peeta kénytelenek visszatérni a viadalra. Nem várt szövetségesekre bukkannak, és Katniss új céllal küzd: Peetát akarja hazajuttatni. Nem sejtheti, hogy ez a játék már sokkal többről szól, mint a bajnokok élete és halála.

A filmek közül, de a regények között is ez a legerősebb. Ebben remekül ötvözi a szerző a disztópia és az ifjúsági regények elemeit, miközben minden korábbi erényét is megőrizte.

A történet továbbra is fordulatos és izgalmas, ifjúsági regényhez illően belső nézőpontból megfogva. Katniss a narrátor, így a világot megváltó eseményeket a lány szemén keresztül láthatjuk. Ezzel lehetővé teszi magának az írónő, hogy egy forradalmat is nagyon sajátos szemszögből mutasson meg.

Katniss most sem egy olyan hősnő, aki Szent Johannaként vezeti a szabadság felé a népet. Továbbra is az a legfontosabb neki, hogy a szeretteit biztonságban tartsa. Ám már ő maga is felismeri, hogy korábban mennyire önzően tudott viselkedni. Van egy nagy pillanata, amikor szinte kívülről látja magát, és elkezd változni. Ezt nagyon tudtam értékelni, mert korábban pont az nem tetszett benne, hogy mennyire egoistának tűnik. Most már komolyabban másokért küzd, és ha az még nem is merül fel benne, hogy mennyire jelentős lehet mindenkinek a személye, már megfogalmazza, hogy ideje lenne a változásnak, a másokért küzdésnek, amiben ő is szerepet tud vállalni. A viadalon sem magáért küzd.

Miközben Katniss oldalán itt ez a kamasz nézőpont, egy jobban megfogott érzelmi háttérrel, mint korábban, pontosan látjuk azt is, hogy működik Panem diktátori rendszere. Mennyire fontos a tömegek manipulálásában a média. A kedvenc részeim mind olyanok, amikor vagy a lázadás kis lépcsőit látjuk, vagy azt, hogy milyen szerepe van a nyilvánosságnak. A bajnokok kézfogása az interjúk végén. A Tizenegyedik körzetben Ruta dala.

Itt remekül működik, hogy Katniss egy átlagos lány, aki fel sem fogja, akaratlanul is milyen jelképpé vált. Amivel visszakanyarodunk a média fontosságához.

A regény első fele a lázadás felé vezet el minket, ott vannak a sorok között a jelek, hogy mi készül. Látjuk, hogy igyekszik hazugságokkal, nagyobb fegyelemmel és erővel a Kapitólium visszaszorítani a körzeteket. Talán kicsit lassabb, kevesebb az akció, de disztópiaként ez a rész az értékes.

A második felében pedig ott a viadal izgalmakkal. A cselekmény pörög, változatos, és sokkal ötletesebb ez a viadal, mint a 74. volt. Katniss és Peeta is sokkal jobban működik együtt, most már igazabbak köztük a dolguk, és itt már látni, hogyan egészítik ki egymást. (Nem is díjazom a szerelmi háromszög formálását, azt még most sem.)

Plusz, ebben a kötetben a rajongók megkapták Finnick Odair alakját. Ő a tökéletes hős, akiben minden a helyén van. Jó kinézet, jó stílus, és azért a felszín alatt ő is sokat szenvedett, megvannak a maga harcai.

Sajnálom is, hogy tudom, mi lesz abból, amit Collins itt megírt. Ez a sorozat legjobbja.

 

Collins: Futótűz – Mint YA disztópia: 100% a sorozat legerősebb kötete. A történet, a háttér, a szereplők is ok.

Szubjektíven: 100% markánsan vegyíti az ifjúsági és disztópia elemeket, Katniss is fejlődött.

Szemrevaló

Caleb Carr remek regényt írt egy pszichológusról, aki a XX. század hajnalán sorozatgyilkosokra vadászott. Nem meglepő módon sorozat is készült az első történetből, remek szereposztással. Vajon ki az a titokzatos alak, aki brutálisan végez nyomornegyedbeli gyerekekkel és prostituáltakkal?

A regényeket is imádtam, a sorozatot is szerettem. Akinek a krimi vagy a kosztümös környezet bejön, érdemes legalább belenéznie.

Ellison: Hazudj nekem!

Házasságos, titkokat rejtő, összeesküvős, bosszút álló.

Sutton és Ethan a tökéletes párnak tűnik. Mindketten sikeres írók: Ethan kortárs szépíró, Sutton a könnyedebb műfajban népszerű. Mindketten gyönyörűek, és látszólag tökéletesen passzolnak, illenek 4_22hazudj_nekem.jpgegymáshoz. A látszat azonban csalóka: Sutton egy napon eltűnik. Hamarosan a rendőrség már a férjét gyanúsítja, hogy meggyilkolta az asszonyt. Talán megcsalta? Talán őt okolta a csecsemő kisfiuk haláláért? Ethan minél jobban keresi az igazat és védené magát, annál gyanúsabbnak tűnik. Közben Sutton menekül, rettegve attól, mit titkol előle a férje, és mélyen elrejtve a saját titkait. Ám a múlt elől nem lehet futni, főleg akkor nem, ha a nyomába ér, és kezd tönkretenni mindent, amit valaha szeretett és amiért megdolgozott. A párnak össze kell fogni és őszintének lenni – így talán nem csak az életük, de a jövőjük is sikerül megmenteni.

Vannak olyan könyvek a thrillerek között is, amelyek annyira mély nyomokat hagytak benne, hogy már egy hasonló történetről is eszembe jutnak. Ilyen Flynn Holtodiglan című kötete is. Ez a történet hamar elérte, hogy eszembe jusson – ebben is eltűnik a feleség, és a férj a gyanúsított. De Ellison az alapot leszámítva nem lépett Flynn nyomdokaiba.

Bár a feszültséget végig tartja, nála sokkal fontosabbak az érzések és kevésbé thriller a történet. Az elején az okozza a kérdést, hogy miért mehetett el Sutton. Ahogy Ethan töpreng, szenved, átgondolja kettejük történetét és miközben lassan a jelenben is haladnak előre az események, folyamatosan kapjuk a jeleneteket, melyek megmagyarázzák, hogy jutott el a pár ebbe a helyzetbe. A nagy szerelem, a csalódások, a titkok. Sok-sok kirakósdarab, melyek elvezettek a probléma kirobbanásához.

Van egy másik elbeszélő is, aki már kicsit az eseményeket kívülről magyarázza és minősíti. Valaki gonosz és sötét, aki bosszút akar. De Ellison direkt úgy fogalmaz, hogy több karaktert is bele lehessen látni. Valaki tönkre akarja tenni a párt, vagy az egyik felét. Sutton, Ethan, vagy valaki egészen más? Ez ad egy plusz feszültséget, ami miatt már kezdetektől nem csak egy párkapcsolati drámát kapunk, hanem thrillert is.

Ahogy a regény második felébe érünk, többet fed fel a szerző, mit tesz ez a gonosz valaki. Már összeesküvésekben járunk, az események is elkezdenek felpörögni. Továbbra is fontos lesz a házaspár lelki és érzelmi állapota, de már a tényleges izgalmak is megjelennek, nem csak a belülről fakadóak.

Lesz benne olyan fordulat, ami azért megcsapott. Az a bizonyos ármányos karakter nagyon sötét dolgokra vetemedik. Talán azért is más ez a regény, mint a Holtodiglan, mert az itteni gonosz egyszerre idézi Flynn hősnőjének gátlástalanságát, és sokkal szappanosabb húzásai is vannak. Mintha egyszerre lenne benne valami zseniális és valami nagyon gyerekes is.

Ettől függetlenül a végső két csavar nem igazán nyerte el a tetszésem. Minimálisan van előkészítve, hogy ki a gonosz és miért. Jobban szeretem, ha ennél logikusabban vezet el eddig a szerző. A pedig, hogy a drámai hatásból vissza is vesz kicsit a végére, hogy nagyobb legyen a vége rózsaszín árnyalata, még irritált is. Ha valami durvát és merészt meglépett, miért kell az utolsó fejezetben elvenni az éléből?

A két főszereplőt érzelmeiben is mélyen bemutatja a szerző, és kiemelten foglalkozik a kapcsolatukkal. Nem is simán karakterközpontúnak érzem ezt a thrillert, hanem házasság fókuszúnak. Mennyi kell, hogy a szerelem és bizalom elvesszen? Milyen könnyen változnak meg az érzelmek? Extrém helyzetet ábrázol a könyv, de az ereje abban rejlik, hogy első pillantásra még nem látjuk, hogy egy külső erő mit tett, hanem belülről tűnt rothadtnak.

Egyszer mindenképpen érdekes volt, jól állt neki az érzelmes megközelítés.

 

Ellison: Hazudj nekem! - Mint thriller: 65% folyamatosan tartja a feszültséget, néhol meglepő, de egy része mesés.

Szubjektíven: 70% szerettem a hangulatát; bár nagyobb csavart, eredetibb megoldást vártam.

Idézzünk!

Egy ideig a nappaliban mászkáltam, és igyekeztem kiötölni valami fegyvert, amivel előnyhöz juthatok. Ortega erősebb, gyorsabb és sokkal tapasztaltabb nálam, ráadásul jobban ellenáll a sérüléseknek, mint én. Hogy a francba választhatnék ki olyan fegyvert, ami felér ezzel? Feltehetően, ha a párbaj átmenne egy pizzaevő versenybe, lenne esélyem, de kételkedem benne, hogy a Pizza Spress Éhes férfi fantázianévre elkeresztelt különlegessége szerepelne az engedélyezett fegyverek listáján. (Butcher: Halotti lepel)

 

A szeretet a ragasztó. Ha ügyesen használják, szinte bármit helyre lehet vele hozni. (Roberts: Biztos menedék)

 

– Hogyan kapta a kardját?
Ép kezével oldalra nyúlt az ágyra, ahol ott feküdt a kard, és megpihentette tenyerét a markolatán.
– Esparacchius. Michael adta.
– Ugyan mióta mászkál Michael Oroszországban?
– Nem az a Michael – helyesbített Szanja. Ujjával felfelé bökött. – Hanem akit Mihályként is ismernek.
Egy percig csak meredtem rá, majd kiböktem:
– Tehát egy arkangyal átadott magának egy szent kardot, azt mondta, hogy menjen, és harcoljon a gonosz erőkkel, és valahogy mégis ateista maradt. Így érti?
Szanja mogorvasága visszatért.
– Nem találja ezt rendkívüli hülyeségnek? (Butcher: Halotti lepel)

 

Elmúlt a népmesei varázsod – közöltem vele. – Hacsak paraszt mivoltodat nem tekintem annak. (Gaura: Vámpírok múzsája)

 

De most, ha valaki megtalál a problémáival, azt gondolom: „Hagyd abba a nyavalygást, és csinálj már valamit!” (Holleeder: Júdás)

 

Az embernek minden óráját úgy kell megélni, mintha az lenne az utolsó – mondta –, és minden napot úgy, mintha halhatatlan lenne. (Quinn: A vikomt, aki engem szeretett)

 

De ha más nem, már az is jó, hogy a sok rossz dolog olyan sokkal jobbá teszi azt, ami jó. (Ragan: A pók fogságában)

 

Az érdemes célokat ritkán lehet gyorsan elérni. (Butcher: Halotti lepel)

Costeloe: Eldobott gyerekek

Családi, jobb sorsért küzdő, egymást kereső.

A fiatal családanya, Mavis két kislánnyal marad egyedül a II. VH-t követően. Férje, Don az életét vesztette egy bevetésen. Az életébe lépő Jimmy erőszakos, sem a kislányok, sem Mavis anyja nem 4_21eldobott_gyerekek.jpgszeretik. A nő azonban teherbe esik, és minden áron újra családban akar élni, egy férjjel az oldalán. Csak akkor hajlandó ezt Jimmy megadni neki, ha a család a sajátja lesz – vagyis, Don és Mavis kislányait nem tűri meg. A nagymama megpróbálja átvenni a nevelésük, de egy baleset miatt erre képtelen lesz. A nehéz szülés után Mavis ereje is elfogy a férfi ellenében, aki így eléri, hogy Rita és Rosie árvaházba kerüljön. A kislányok csak haza akarnak menni, és a felügyelőnőnek nincs türelme hozzájuk. Elintézi, hogy ausztrál társintézményük vegye át a lányok nevelését. A kórházból hazatérő nagymama hiába keresi őket, hazugságot kap csak. A lányok pedig igyekeznek túlélni egy teljesen új világban, ahol szétválasztják őket és újabb borzalmakkal kell szembenézniük.

Ez a regény asszonyok és lányok, anyák és lányaik története. Három generáció küzdelmeinek regénye, melynek végére már a 4. generáció első képviselője is megszületik. Van benne sok dráma, szenvedések, történelmi képek és mégis, erő is. A remény, hogy túl lehet élni, és előbb-utóbb mindenki megkapja, amit érdemel.

A cselekmény viszonylag lassan halad, de ez olvasás közben fel sem tűnik. Talán nem történnek benne gyorsan vagy lendületesen az események, de ezt sok lelki és egyéb részlettel ellensúlyozza a szerző. Minden egyes mozzanatot több szereplő szemszögéből átélve is látunk. Pl. párhuzamosan meséli el a kislányok félelmeit és rettegését, amikor felteszik őket az ausztrál hajóra, miközben olvashatjuk azt is, hogy a nagyanyjuk éppen ekkor mennyire a nyomukra igyekszik akadni, és milyen lelki kínokat okoz neki, amit kiderít – vagy inkább írjam azt, amit hazudnak neki az árvaházban?

A szenvedés különben is a regény egyik állandó eleme. Sok szinten és módon van jelen. Eleve, Mavis, aki gyászolja a férjét. Majd az élete Jimmy mellett, aki az érveknél jobban szereti az öklét használni, és a kocsma jelenti számára a kikapcsolódást. Akármi éri, mindenért a nejét okolja, aki szép lassan kikészül mellette, és teljesen meg lesz félemlítve. A kislányok, akik úgy érezhetik, hogy az anyjuk kidobta őket. Akiket az árvaházban megaláznak és változatos módokon kínoznak.

Nem egyszer éreztem úgy, hogy ez a sok szenvedés már túl sok. Ennél rosszabb nem lehet már. A szerző mindig rám tudott cáfolni: de, lehet ennél sokkal rosszabb is. Azt nem állítom, hogy thriller rajongóként nem tudnék nehezebb sorsot és több szenvedést elképzelni, mégsem egy szadista sorozatgyilkos foglyaiként kötnek ki a lányok, de azért így is rettenet, amin keresztül kell menniük. Valóban ilyen embertelen tudott lenni az a kor? El tudom hinni, és borzongok tőle. Volt itt testi és lelki fenyítés, szexuális zaklatás, fizikai erőszak…

Amitől mégsem rossz a könyv, hogy nem a fájdalomban tobzódik. Mindig inkább a túlélés lesz a fontos, ahogy találnak valamit, amibe bele lehet kapaszkodni. Ahogy a lányát elvesztett idős asszony az utolsó megmaradt unokája nevelésében talál egyszerre erőt és feladatot a folytatáshoz. Ahogy a magára hagyó, szenvedő kislány egy szeretett emlékbe kapaszkodik. A végére pedig a szerző mindenkit eljuttat egy olyan pontra, ahol békét találhat. Többen a boldogságot is megtalálják, és minden szenvedés ellenére pozitív képpel tud zárni Costeloe.

A történelem az, ami kevés benne. Csak névleges, ahogy a helyszín is. Közel a regény fele Ausztráliában játszódik, de ez pl. abszolút észre sem vehető. Távoli hely, ennyi csak a lényeg.

A nők portréja, az egymás közti kapcsolataik nagyon összetettek, és emlékezetesek.

Nem egy olyan könyv, amit szórakoztató olvasni, de attól még érdemes.

 

Costeloe: Eldobott gyerekek - Mint családregény: 70% megrázó, de erőt adó történet is. Karakterközpontú, hangulatos.

Szubjektíven: 75% a női alakok érzékletesek, többek sorsáért is tudtam szurkolni. Érdekes.

5 regény, amit el kell olvasnod

Fantasy

r5_31.jpg5: Weeks: Fényhozó – sorozat – a Prizma a leghatalmasabb színmágus a világon, minden színmágia ura és a rend őrzője. De belőle csak egy lehet. Amikor egy testvérpár mindkét tagja prizmának született, elkerülhetetlen volt a háború. De már hosszú évek óta béke honol, ha ez a béke súlyos titkokra is épült. Felbukkan azonban egy fiú, és vele a titkok is kezdenek felszínre kerülni. Elkerülhetetlennek tűnik egy újabb háború és ármányok sorozata a hatalomért.r4_38.jpg

4: Chakraborty: Bronzváros – Nahri szegénynek született, és küzdenie kellet az életben maradásért. Csalásokból, a varázslat tettetéséből tartotta fenn magát. Ám az élete a feje tetejére áll, amikor megidéz egy dzsinn harcost, aki magával viszi a dzsinnek városába. Ott is az életéért kell küzdenie: egy kihaltnak hitt dzsinn család sarjaként rajta is áll, sikerül-e megdönteni a jelenlegi rendszert és valami egyenlőbbet létrehozni helyette.

r3.png1: Sanderson: Ködszerzet – ezer éve, hogy az Uralkodó zsarnoksága tart és minden ember élete az ő játéka. Ám most először megjelenik valaki, aki képes küzdeni ellene és zseniális tervet sző a megdöntésére. Kelsier imádott felesége halála után, megtörten egy bányában felfedezi magában a ködszerzetek erejét, és az ellenállás vezérévé válik. Nem sejtheti, hogy az általa felkarolt, fiatal ködszerzet lány hogyan változtatja majd meg a világ sorsát.

1: Tolkien: A Gyűrűk ura – a hobbitok nem harcosok. Békés, földművelő apró lények. Most azonban hatalmas r2_46.jpgünnepségre készülnek, Bilbó születésnapjára. Ő kihasználja az alkalmat, hogy varázsgyűrűjét unokaöccsére hagyva újabb kalandra induljon a tündékhez. Az a gyűrű viszont több, mint aminek látszik. A Gonosz eszköze az uralomhoz. El kell pusztítani, vagy eljön a sötétség kora. Tündék, törpék, emberek és hobbitok fognak össze egy küldetésre, r1_45.jpgmelynek végére visszatérhet az igaz király és a gonosz hatalmát megtörik.

1: Gemmell: Rigante – ciklus: a rigante büszke és nemes harcos nép. Connavar nem uralkodónak született, de értelmi és fizikai képességei, egy jó házasság magasra emelik. Bár sok mindent fel kell áldoznia, népe igaz vezérévé és védelmezőjévé válik. Egyetlen és megtagadott fia mélyről küzdi fel magát, hogy a helyére léphessen. Az utódaikra még kegyetlenebb harc vár: nem csak a népük szabadságáért kell majd harcolniuk, de egyenesen istenek és a végzet játékát kell túlélniük.

Gaura: Vámpírok múzsája

Borbíró Borbála 1.

Nyomozós, vámpírok közép beépülő, mágikus.

Borbíró Borbála, a barátainak Bori különös szakmát választott magának. Bölcsész diplomáival nem tudott mit kezdeni, így kötött ki a vámpírokat kutató intézetnél, ahol forradalmasította a vámpírok 4_20vampirok_muzsaja.jpgvérének begyűjtését. Annyira jó a szakmában, hogy rendszeresen részt vehet az Államokban konferenciákon is. Épp egy ilyenen van jelen, amikor szembesülnie kell az új valósággal: az intézet bezár, munka nélkül marad. Amerikában lenne hely a számára, de ő szeretne otthon maradni. Amikor a titkos szolgálatos Attila állásajánlattal keresi meg, először kineveti az ötletet: hogyan is épülhetne be az ő hírnevével az IQ vámpírok közé? De a lehetőség megmozgatja a fantáziáját, belevág. Hamarosan egy mágikus nyomozás közepén találja magát, ahol többek között az élete és az ország békéje a tét.

Vajon Stoker sejthette, mit szabadít el, amikor megírta a Draculát? Valahogy nem tudom elképzelni, hogy akár rémálmaiban felmerült volna benne átlag Bella és napfényben csillogó Edward románca. Ami biztos, hogy a vámpírok beépültek a fantasztikus irodalomba és filmvilágba, és már jó sok alfajuk létezik benne.

Magyar vámpírok is akadnak, és itt nem Báthory Erzsébetre gondoltam. Jobb történetek és rosszabbak, ahogy lenni szokott. A Drakulics elvtárs rémes élmény volt, szerencsére Borbíró Borbála kellemesebb emlékeket hagyott maga után.

A történet hosszas felvezetést kapott, de ennek is megvolt a maga funkciója. Miközben kevesebb esemény történik, mert Bori részt vesz egy amerikai konferencián, megismerjük a szereplőket és ennek a regényvilágnak a szabályait. Mennyiben más, mint amiben élünk? Az nem mond sokat, hogy vannak természetfeletti lények benne. Viszont azzal, hogy Bori az itteni kollégáknak elmagyarázza, hogyan nyerhetett Magyarországon a vámpírok támogatta párt, milyen körülmények között dolgozik, képbe kerülünk.

Így mire megkapja a beépülés feladatát, és képbe lép Attila, már ismerjük a környezetet és a társadalmat. Megvan a biztos alap, amire a kalandosabb és izgalmasabb cselekmény rá tud épülni. Gyorsulnak az események, változatosabb lesz a cselekmény, de mindenre elég idő van hagyva. Cselekményközpontú, fordulatos történet bontakozik ki, aminek biztos világ van a hátterében.

Gaura Ágnes olyan szereplőkkel tölti meg ezt a világot, akikre könnyeden vissza tudunk emlékezni később is. Bori belevaló hősnő, merész és kreatív, de nem tévedhetetlen. Vannak rossz döntései, nem egy szupernő, és ettől csak jobban kedveltem. Munkamániás, a szerelmi életében vannak komoly ballépései, de így emberi.

Aki még nagyon megfogott, róla spoiler nélkül nem nagyon tudok mesélni. Így beérem annyival, hogy Gaura több ponton újraértelmezte általa a történelmet, amit nagy élvezettel olvastam. Ilyen karaktert ennyire színesen és érdekesen Moore „Te szent kék!” -ében olvastam utoljára.

Milyen pipáink is vannak eddig? Érdekes és izgalmas cselekmény. Jól felépített világ. Emlékezetes hősök. Jár még egy azért is, mert nagyon bejött az írónő stílusa. Sodró, és olyan a humora, amire nagyon rá lehet kapni. Novellákat már olvastam tőle, így tudtam, mire számítsak – talán túl nagyok voltak az elvárásaim, amit lehetetlen is lett volna megugrani, de a végére már nagyon élveztem a történetet pusztán a szövegezése miatt is.

Magvas mondanivalót nem akarok belőle kikaparni, ez egy szórakoztató regény. De azért a sorok között érdemes figyelni. Amikor pl. arról van szó, miért nyerhetett a vámpír párt választást. Ott tisztán benne van a társadalomkritika.

Jó sorozatnyitány, én olvasom tovább is Bori kalandjait. Vagyis, még mesélek! Folyt.köv.

 

Gaura: Vámpírok múzsája – Mint fantasy: 85% jól kidolgozott világa, egyedi szereplői és emlékezetes írói stílusa van.

Szubjektíven: 75% a novellák után kicsit többet vártam, de a végére már szerettem.

Visszanéz7ő

16. hét

Április

13. Tudor: A Krétaember - thriller 3

      Donnelly: Egy sötét mese - meseregény 5

14. Örkény: Glória - Macskajáték - szépirodalom 3,5

15. Roberts: Biztos menedék - női krimi 4

16. Butcher: Halotti lepel - fantasy 5

17. Ragan: A pók fogságában - thriller 3

18. Holleeder: Júdás - memoár 1,5

      Andrews: Manmon - disztópia 4

19. Stone: Találkozások - YA 1,5

      Quinn: A vikomt, aki engem szeretett - történelmi romantikus 3

Ezzel vége a hétnek, a húsvétnak, és lassan a hónapnak is.

Tovább

Quinn: A vikomt, aki engem szeretett

Bridgerton család 2.

Nősülős, szerelmes, kosztümös.

Anthony Bridgerton elsőszülött gyermeke volt egy olyan párnak, akik rajongásig szerették egymást és gyermekeiket, ha ez a korban nem is megszokott az ő rangjukban. Anthony rajongott is az apjáért, aki túl fiatalon veszett oda egy méhcsípés miatt, aki a legkisebb gyermekét már megszületni sem láthatta. 4_19a_vikomt_aki_engem_szeretett.jpgAnthony vette át a családfő szerepét, és hordozta magában a tudatot, hogy ő sem él majd tovább, mint az apja, akihez soha nem érhet fel. Nőcsábász hírében áll 29 éves korára, és tudatosul benne, hogy már csak pár éve van, meg kellene nősülnie és örököst nemzenie még a vég előtt. A kiszemeltje a gyönyörű elsőbálozó, Edwina. Ahhoz azonban, hogy a lány ne utasítsa vissza, meg kell nyernie magának a szintén elsőbálozó, pár évvel idősebb és kevésbé szép nővér, Kate beleegyezését is. Anthony azt veszi észre magán, hogy felvillanyozza a pimasz és okos Kate, aki vonzani is kezdi. Elég egy félreértés, hogy vele találja magát jegyességben. Mi lesz ebből?

Nincs azzal semmi baj, ha egy regény pontosan azt nyújtja, amit a zsánerétől vár egy olvasó. A szerző biztos lehet benne, ha kosztümös romantikával szerezte a rajongóit, az lenne a meglepetés, ha a következő munkájában a nagy bálok helyett mondjuk egy Hasfelmetsző Jack megszállott nemes kezdene le vadászni az elsőbálozók között, véres jelenetekben olvashatnánk a zsigerelésekről és kínzásokról, közben a jegyesét így elvesztett herceg a nyomába ered a halott menyasszony szépséges húgával, aki mindig is jobban tetszett neki, mint a nővére, akit érdekből kellett eljegyeznie… ok, leállítom magam. A helyzet az, hogy nekem a sorozatgyilkosos, véres vonal jobban bejön. De a kosztümös romantikában az a korrekt, amit Quinn is képvisel.

A szereplői előkelőek, a viktoriánus kor körül élnek, és a történetben ennek meg is jelennek a külsőségei. A bálok, a ruhák, a háztartások vezetése, az etikett. Quinn rutinosan használja ezeket, valószínűleg azon kevesek közé tartozom, akiket azért irritál, hogy a történelem ennyire csak díszlet. Az nagyon az agyamra ment, hogy a regény alatt nem derült ki számomra, mikor is járunk. Ki a király/királynő? Viktoriánus regény, vagy időben valamivel később vagyunk? A történetben nincs jelentősége, de akkor is.

A cselekmény kellemesen halad előre, és a kor stílusának megfelelően vannak benne kis kalandok, flörtök, események. Akinek ez bejön, nagyon élvezhette. Engem kevésbé dobott fel a piknikezés, a kerti beszélgetések, a családi sportesemény, meg az ilyesmik. A nagy könyv szerint a szereplők megismerkednek, egyszerre vonzódnak és taszítják egymást, majd mélyülni kezd a szerelem és szenvedély. Annyira szerettem volna valami fordulatot, valami meglepetést… ehhez képest annyit kaptam, hogy egy méh hogyan tud hatékony házasság közvetítő lenni. Amúgy az a jelenet valahol röhejes…

A szereplők azon a vékony határon lépkednek, ami a nyálregényes tökély és az emberibb között feszül. Van egy-egy tulajdonságuk, ami miatt nem teljesen tökéletesek, de különben azok. Kate nem annyira szép, mint Edwina. De különben okos, rátermett, előkelő hölgy. Anthony rossz hírrel bír, de jóképű, gazdag, nagylelkű, remek ember. Még az is csak ad hozzá, hogy az apja elvesztése óta van egy kényszerképzete a korai haláláról. Annyira nem tökély, hogy utáljam őket érte, de nekem a szívemhez se nőttek. (Ez fakad a romantikus regény kiszámíthatóságából is, nem a karakterek hibája.)

Bár egy jókora családregény nem első része, tökéletesen lehetett érteni így is. Gondolom, minden rész más családtag boldog házasságáig tart, és egymás regényeiben feltűnnek majd, mint boldog házasok.

Zsánerében teljesen korrekt. Az én agybajom, hogy az a sorozatgyilkosos ötlet jobban bejön.

 

Quinn: A vikomt, aki engem szeretett – Mint történelmi romantikus: 70% zsáner elemeit variálja, szimpatikus hősöket teremt.

Szubjektíven: 45% kissé untatott, vártam valami fordulatot, de az nem érkezett meg.

süti beállítások módosítása
Mobil