Műkincsekkel üzletelős, politikát manipuláló, egyenlítős.

Marco Boretti szenvedélye egyben a munkája is. Elismert régész, akinek olyan kincseket sikerül felfedeznie, amelyeket már rég keres az emberiség. A frigyláda fedőlapja az eddigi legnagyobb dobása, amely új pártfogókhoz is juttatja. Egy német fegyvergyáros és előkelő származású, fiatalabb amerikai és jó családból származó neje bérlik fel, hogy vele tegyék magánmúzeumok gyűjteményét még páratlanabbá. A pár nem sejti, hogy miután az évekig tartó együttműködés során Marco átment egy traumán, már más célok hajtják, nem a becsvágy. Igazságot akar a műkincspiacon, politikában is. Amikor egy kivételes királyfejre bukkan, sivatagi rablók kaparintják meg a szobrot. Marco elérkezettnek látja az időt akcióba lépni – ám ő sem készülhetett fel arra, mennyire mély az emberi gonoszság, amely őt is be akarja kebelezni.

Új fejezetet kezdtünk Frei Tamás regényeivel kapcsolatban. André helyett új hőst és új történetet kapunk – azért egy mondat erejéig visszaidéződik a másik hős is, de az annyira csak, hogy aki ismerte és felismeri az utalást, örüljön neki, a többieknek meg fel se tűnjön. Mindössze egy jelzés, hogy ugyanabban az univerzumban járunk.

Ez ennek a regénynek különben a legizgalmasabb része: az univerzuma. Amerikában van egy divatos akcióregény típus: ami a jelen politikájából és viszonyaiból táplálkozik. Nem teljesen valós, nem lehet dokumentumregényként eladni, de erősen reflektál a mára, és akinek van hozzá kedve vagy ráhallása, fel fog ismerni embereket, történéseket.

Frei is ebben a műfajban alkot, és nem lehet nem úgy olvasni ezt a könyvet, hogy ne gondolkodjunk el azon, mi és miért történik most Európában. Tetszett, hogy mindezt nem szájbarágósan vagy kioktatóan adja át. Inkább nézőpontot igyekszik váltatni velünk. Kiszakítani a magunk kelet-európai miliőjéből, és a nagyobb képet nézni. Azt gondolom, mondanom se kell, hogy nem rózsaszín és boldog világképet és motivációkat kapunk. A világot a pénz és a hatalom játszmái mozgatják, és nagyon kis halak vagyunk mi is, meg a migránsok is egy óceánnyi medencében. De ahogy mondtam, értékítélet nincs, csak lehetőség arra, hogy túl lásunk azon, amit itt vetítenek nekünk és kintről nézni. (Ezért irigyelem a világpolgárokat. Nekik sokkal szélesebb a látókörük, mert több szempontból is tudnak nézni nem csak politikát, tulajdonképpen mindent.)

Akinek nincs kedve elmerülni a valóság bugyraiban, neki meg ott van egy ravasz műkincses thriller. Több szálon van vezetve a cselekmény, és szinte minden karakternek van valami hátsó szándéka. Ahogy megy előre a történet, egyre jobban összeérnek a szálak és gyorsulnak az események. A vége már egészen kalandregényes, addig inkább a világ építésével és a szemlélettágítással foglalkozik.

A műkincspiac izgalmas téma, és egészen sokkoló, milyen pusztítást végeznek a terrorszervezetek a kulturális örökséggel. Ugyan messze nem ez a kedvenc korszakom a művészettörténetből, nem véletlen, hogy Marco ezen a területen mozog és kutat. Fura lenne, ha egy elveszett Monet után kajtatna Afrika sivatagaiban…

A karakterei összetettek és a szürke árnyalataiban játszanak. Túl könnyű lenne a gonosz és a rossz jelzőket használni, ennél összetettebb minden karakter. Ahogy Marco sem egy makulátlan lovag, a másik oldalon levő emberek sem csak sötétségből állnak. Önzőek, hataloméhesek és megtévesztőek – de egyáltalán nem ostobák. Talán ettől még veszélyesebbek és fenyegetőbbek – jól tudják, mit és miért tesznek.

Bár általában a cselekmény és a kalandok pártján állok, ebben a regényben nem azok fogtak meg. Még csak nem is a karakterek. Az, hogy szélesebb látómezőt kínál, az tetszett nagyon.

Frei: Bábel - Mint thriller: 70% nem csak szórakoztatni akar, ettől néha esszének tűnik. A végére pörög fel.

Szubjektíven: 85% nézőpontot tágít – pont azt értékeltem, hogy nem éri be szórakoztatással.

5: Gaura: Embertelen jó – Bori története mellett sok-sok más kaland is vár az olvasókra. Kirándulhatunk olyan valóságba, ahol természetfeletti lények a vezetők. Láthatjuk, milyen lesz egy cikk, ha a vámpírszerkesztő kissé átdolgozza. De beleshetünk egy budapesti árus elátkozott életébe is, és megtudhatjuk, milyen formát öltenek az angyalok a posztapokaliptikus univerzumban.

4: Budapest off – a történetek mind Budapest más-más részén játszódnak, majdnem teljesen lefedve a fővárost. Láthatunk diáklányt, aki nagyon szeretné, ha sikerülne a felvételije, és szerencsét a kéményseprőtől remél. Kirándulhatunk az Időfutár szereplőivel kicsit a város múltjában. Megismerhetünk egy lányt, aki a maga módján válik szuperhőssé, képességek nélkül is. Fiatalok, Budapest – inkább ifjúsági, mint kortárs szép.

2: Az év magyar sci-fi és fantasynovellái 2018 – tudom, van 2019-es kötet is, de ez közelebb áll a szívemhez. Ebben szerepel egy város, ahol a hazugságok erejével építkeznek. Minél jobban összetöröd valaki szívét, annál nagyobb a hazugság ereje. A jövő víziója, ahol mesterséges intelligenciák vívják a harcuk, és az emberiség nem több benne bábuknál. De alternatív történelmet is találunk, ahol a háború pokla mellett hősünknek egy mitikus lényt is le kell vadásznia.

2: Liu: A papírsereglet és más történetek – kicsit más, kicsit több a keleti hatás (kínai a szerző, így ez nem meglepő), de érdekes és színes is ez a világ. Amelyben életre kelhet egy origami állat, és leckét adhat a gazdájának szeretetből. Melyekben egy rókaszellemnek is alkalmazkodnia kell a gépesített világhoz, és más formában lelni meg a szabadságát. Volt díjeső is, van, amit már animációra is álmodtak belőle.

1: Dick: Elektronikus álmok – amennyire szenvedni tudok a regényein, annyira imádom a novelláit. Ebből a kötetből ráadásul sorozat is készült, amiben hozzá is mertek nyúlni az alapanyaghoz. Akad olyan, ahol a gyerekeknek kell szembenézni a szülők alakját elrabló szörnyekkel. Van, ahol egy feleségnek kell eldöntenie, a férje tért-e haza hozzá, vagy a testében egy más tudat van. Látjuk, milyen az a világ, ahol minden reklám és mindenki el akar adni valamit – menekvés nincs. Egy város, amely létezik is, meg nem is, csak az ingázók ismerhetik és értékelhetik. Sokszínű, elgondolkoztató, szórakoztató.

Kamaszos, zenei versenyes, szerelmes, döntéshelyzetes.

Hanna számára tragédiával ér fel, amikor a fővárosi iskolát, a barátait, mindent, ami addig az életét jelentette, hátra kell, hogy hagyjon. A lányt a bátyja neveli, mióta a szüleik meghaltak, és Kornél egy vidéki iskolában kapott állást. Hanna itt kerül kollégiumba, és hamarosan nagyon jó barátokra tesz itt szert. Xiara, a kínai származású lány, aki küzd azzal, hogy egyszerre érzi magát kínainak és magyarnak is. Akinek el kell döntenie, hogy a tánc a hobbija marad, vagy többé válik. Egy iskolai mészárlás sebzett túlélői, Dávid és Áron, akiknek nem csak gyógyulni kell, de azt is megfejteni, van-e jövője a kettősüknek. Még Máté is, a helyes, de mogorva srác, aki sokat szekálja a lányt – akinek szintén tragédia rejtőzik a múltjában. Össze kell fogniuk, mert a kollégium megmentéséhez meg kell nyerniük egy zenés versenyt. Hanna énekel, Máté zongorázik, Xia és Áron táncolnak. Hanna megismerkedik egy helyes könyvmollyal is, aki máskor az igazi is lehetne, de akkor miért Máté jár a fejében?

Tudom, csaltam egy kicsit, de így tudtam legjobban összeszedni, mi mindenről is szól ez a két regény, és még így is szortíroznom kellett. Igazság szerint nem ennyire egyértelmű, ki a regény főhőse/hősnője. Az 5 fiatal egyformán fontos benne, nem lehet azt mondani, hogy Hanna a központi alak. Viszont, ő az, aki új emberként lép be a csapatba, így ő az, akinek a szemszögén keresztül mindenkit a lehető legjobban fel lehet mérni.

Plusz, kicsit elvitt a szubjektív tetszésem is. Hanna és Máté szála volt az, ami a legjobban tetszett a történetben. Ami nem csak szerelmi történet, bár az is. Van egy szerelmi háromszög, aminek a megoldása olvasóként egyszerűnek tűnik, de az is jól meg van írva, hogy benne egy olyan helyzetben, mennyire nem egyértelmű a szituáció. Másrészt, Máté a legjobban Hannához kötődik, és Máté volt, akivel a legjobban együtt tudtam érezni. A családi háttere tragikus: félárva, aki az apjával együtt az anyját is elvesztette, hiszen a nőből alkoholista lett. Veszélyes alkoholista, aki olyan sebet ejtett a gyerekén, amit elképzelni is nehéz. Nem akarok poénokat lelőni, de Máté kapcsán kiemelten fontos a zene és a művészet a történetben. A fiú attól olyan keserű, hogy az anyja elvette tőle azt, amit imádott: a zongorát. Hanna és a közös zenélés kell ahhoz, hogy gyógyulni kezdjen. Szerettem, ahogy fejezetről fejezetre gyógyul a fiú és a végére már új álmokat és küzdelmeket talált az életében.

Közös a szereplőkben, hogy mindenkinek meg kell találnia magát egy tragédia után. Xiara esetében nem is a tragédia a jó szó, hiszen neki a származása, ami miatt önazonossági gondjai vannak. Kemény, ahogy a válság megannyi kezelését a szerző fájdalmasan tudja ábrázolni. Van, aki önmagát kínozza, akad itt szerepet játszó, és olyan, aki a fájdalmát másokon igyekszik levezetni.

Tetszett, hogy a megoldás kétoldalról jön mindenki esetében. Fel kell fogniuk, maguknak kell akarni, hogy jobban legyenek. Majd el kell tudni fogadni a többiek segítségét, hogy újra összerakják magukat.

Érzelmes, pszichésen nagy utazás ez a két kötet, amelyek szorosan összetartoznak, hiszen ugyanazt a történetet mesélik el. Kamaszos gondok, csak felerősítve. Még erősebben, amivel a célközönség találkozhat az életében. Ki vagyok? Kit szeretek? Ki legyek?

Ugyanakkor egy szórakoztató regény is, szerelmi konfliktusokkal és egy izgalmas énekes versennyel. Kicsit azt a Glee feelinget hozta vissza a könyv, amit egy sorozatnak sem sikerült azóta megismételni.

Bírom a szerző stílusát is. Tele van filmes és könyves utalásokkal. Egy-egy ponton talán sokaltam is már őket, de inkább szerettem végig, mint sem.

A 2. rész tetszett különben jobban, de ez egy történet, csak két kötetben jelent meg.

Rácz-Stefán: Szállj a dallal! - Mint ifjúsági: 95% kamasz- és drámai életkérdések, sok utalással, fiatalosan, több hőssel.

Szubjektíven: 90% komoly gondok és mégis szórakoztató cselekmény egyvelege, bejött.

• Menő Könyvek: Hidd el végre - ifjúsági
• General Press: Sohanapján - akció, krimi
• Agave: Légszomj - sci-fi

Február

17. Letts: A tökéletes ló – dokumentumregény 5
18. Keyes: Vérlovag – fantasy 3
19. Murail: A lélekdoki – ifjúsági 4,5
20. Dempsey: Fehér rózsa – történelmi romantikus 4
21. Childs: Hableány mindörökké – YA fantasy 3
22. Kleypas: Érzéketlen aranyifjú – romantikus 1,5

         Barker: A hatodik éjszaka – thriller 4,5

23. Moore: Britannia kapitány – képregény 2,5

         Dölling: A gödör mélyén – ifjúsági 2

         McClellan: A birodalom bűnei – fantasy 5

Bele se szeretek gondolni, hogy jövő héten már márciust kezdjük.

Háborús, mágikus, misztikus erőkkel játszó, ármányos.

Fatraszta egy hajszálnyira van a forradalomtól. Az országot már csak kegyetlen, de egyben zseniális kancellárja tartja egyben. Ő az, aki ide hívta és munkát adott a Vlora szervezte zsoldosoknak. Vlora Flint, aki kiábrándulva az adrói viszonyokból, Olemmel saját vállalkozást indított és bár zsoldos, nem szegi meg az etikai kódexét sem. Meggondolja, milyen munkát vállal és azt el is végzi becsülettel. Miközben a lázongók egyik vezetőjére vadászik, a soraik közé fogadja a háborús veteránt, ártatlanul meghurcolt nemzeti hőst, Ben Styke-ot. Miközben feltűnik egy hatalmas ereklye, miközben az ország a háború szélén áll, miközben kémek játszmája dönt az ország sorsáról, Vlora újabb veszélyes játszmában találja magát, ahol az egyik játékos régi társa, a legendás Kétlövetű Tániel.

Most elég nagy a kísértés, hogy engedjem szóhoz jutni eléggé elvakult, rajongó énem. Az egyik kedvenc fantasy világom az, amit Brian McClellan talált ki, és amit magyarul már a negyedik kötetben élvezhettem. A lőpormágusok annyi mindent tartalmaz, hogy ódát tudnék írni ehhez a kötethez is.

Egyrészt, úgy folytatás, hogy akár önállóan is élvezhető a történet. 10 év telt el az előző trilógiában történtek óta. Mindenki mással foglalkozik, változott az élete és új kalandokba keveredett. A regény gyorsan fel is vezeti, mi történt az eltelt időszakban a kiemelt szereplőivel. Még helyszínt is váltunk: viszlát Adró, hello Fatraszta!

Miközben már a kezdetektől vannak merényletek, nyomozások, akciódús cselekmény, McClellan gyorsan meg is ismertet egy egészen más politikai rendszert és államberendezkedést. Itt egy kancellár élet és halál úrnője, aki kemény kézzel tartja kézben az országot. Van egy mozgalom, amely meg akarja dönteni az uralmát. Van egy idegen hatalom, ami kész kivéreztetni mindenkit, hogy mágikus örökségük innen visszaszerezzék. McClellan egyre szövi a szálakat, és minden csak egyre bonyolultabb lesz. Mindenki játszmákba gabalyodik, titkos indítékok és ármányok vannak. Minél előrébb tartunk a kötetben, annál összetettebb a világa és a cselekménye is, miközben értelmes is marad, McClellan uralja a cselekményt. Okos, jól felépített könyv, aminek sok rétegét lehet felfedezni.

A régi ismerősök mellett emlékezetes új szereplők érkeznek. Ben Styke, Michel Bravis, még Lindet is. McClellan árnyalja őket, nála még a hősök sem tökéletesek, amit szeretek is benne. Styke, aki talán legjobban megfogott az újak közül. Ahogy öregségére is, meggyötörve az igazságtalanságoktól és a börtöntábortól is kora egyik nagy harcosa, az eszembe juttatta Gemmell Legendáját is.

Vlora, aki a kiemelt szereplő – vele még mindig küzdök kissé. Talán most kezdek ott tartani, hogy meg tudom kedvelni. Korábban annyira utáltam, amiért megcsalta a vőlegényét, ahogy féltékenykedett később, de most felnőttebb, komolyabb és Olem remek társ mellette. Tániel bocsánata és a kettőse Olemmel, ez kellet, hogy már a nő erényeit is meglássam.

Annak külön örültem, hogy a regény végére Tániel is befut. Ráadásul, némileg új szerepkörben. Korábban csak nagy harcos volt, most már politikai tényező és konspirátor.

Jó a regény humora is – ok, lehet, valakinek kicsit sötét, de nekem bejött. Amikor Styke ősellensége levágott fejének örvendezik, azon percekig vigyorogtam.

Szerettem az eszméket is, ami mellett ezek a figurák kiállnak. Ahogy a bajtársak összetartanak, ahogy egy nagyobb célért munkálkodnak. Az már szinte epikus, amilyen hőstettekre képesek, ahogy képesek a veszélybe rohanni és küzdeni.

A flintlock fantasy egyik kiemelkedő alkotása a Lőpormágusok világa, és örömmel jelenthetem ki, hogy a Vér és lőpor istenei méltó a Lőpormágus-trilógiához.

McClellan: A birodalom bűnei – Mint fantasy: 95% jó folytatás, miközben saját lábon is megáll. Jó szereplők, történet, világ.

Szubjektíven: 90% megbékülök Vlora karakterével lassan. Új és régi kedvencek, izgalmas is.

Kamaszos, bulizós, szerelmes.

Lotte 16 éves, és rég tetszik neki Kasper. Ő más, mint az iskolában a többi fiú. Komolyabb, lehet vele beszélgetni, elég helyes is, és a lánynak imponál, ahogy elkötelezte magát a környezetvédelem mellett. De egy másik fiú is vonzza: Squir. Ő élvezi az életét, a bulikat, iskola helyett zenekara van. Ő figyel a lányra úgy, ahogy a másik fiú nem. Amikor egy buliban Lotte részegen azt látja, hogy Kasper egy másik lánnyal van, kiábrándulva egyre közelebb kerül a másik fiúhoz és a bandájához. A barátai hiába próbálják figyelmeztetni, Lotte most bulizni akar és nem gondolkodni. Egészen addig, amíg egy részegen töltött éjszaka után idegen ágyban ébred. Ám nem Squir hever mellette, hanem a banda egy kevésbé szimpatikus tagja, Bundás. Lehet, hogy mégsem a jó utat választotta?

A címek fontosak. Adnak némi támpontot, miről fogunk olvasni. Természetesen lehet megtévesztő, lelőheti a regény végét, lehet játékos vagy nagyon egyszerű. Jelentősége van PR szempontból is. Elvárásokat támaszt.

A gödör mélyén előrevetíti, hogy valaki mélyre fog süllyedni. Ha a fülszöveget nem ismerjük, akár még egy thriller is eszünkbe juthatna, ahol valakit egy gödörben tartanak fogva. A minimális tartalmi ismerettel azonban egyértelmű, hogy Lotte lesz az, aki olyan mélyre merészkedik a nyúl barlangjába, amennyire csak tud.

Vártam is, hogy jön a mélység. Mennyire tudja elveszteni a kontrollt egy kamasz, és mire lehet képes? Ezért csalódásnak is éltem meg, hogy nem érünk el a gödör aljára. Ennél sokkal keményebb történetek vannak, Lotte sértetlenül és egyetlen kellemetlen tapasztalattal túllép mindenen. Kevés volt ez így, steril és unalmas is.

Sokáig is tart, amíg egyáltalán körvonalazódni kezd a cselekmény. A szerelmi szálak, Lotte önsajnálata tölti ki a helyet, és csak a regény második fele felé kezdünk a gödör felé haladni. Arról nem is beszélve, hogy Lotte messze nem az ártatlan lány mintapéldánya, akinek ez egy új tapasztalat. Már kezdőképen részegen látjuk, pedig ott még nem is éri befolyás, csak buli van, ő meg hányós részegre issza magát.

Vele kellene azonosulni? Köszönöm, nem. Nálam már az első fejezetben leírta magát, amikor egyetlen vágya van: tetszeni és összejönni a kiszemelt fiúval. Ha ehhez azt a módszert választotta, hogy berúg. Az észbeli képességeiről ez is sokat mond. Rühelltem is, amikor később Kasper azt fejtegeti, hogy Lotte azért más, mert vele lehet beszélgetni, és komolyabb dolgok is érdeklik, mint a smink, küllem, röviden a csajos dolgok. Nos, ez ebből a történetből nem derült ki.

Gonosz vagyok attól, hogy kerestem a drámát, fájdalmat, nem találtam és ez nagyon nem tetszett? Ha már gödör mélye, ha már megijed attól, ami történt vele, kellett volna valami súlyosabb. Ez így súlytalan volt. Ahogy a megoldás is. Ha olyan könnyű lenne megváltozni, mint a kisregényben Lotte tette, kevesebb függő lenne a világon.

Haragszom több üzenetre is a regényből. Azzal egyet tudok érteni, hogy mindenkinek meg kell találnia a határait. Ám azzal nagyon nem tudok mit kezdeni, hogy itt pozitívnak tűnik a részegségig alkoholizálás. 15-16 évesek esetében. Szerintem később se kellene annyit inni, nemhogy annyi idősen…

Irritált maga a szöveg is. Olyan, mintha a szerző rá lett volna görcsölve, hogy fiatalos legyen szövegében is. Így mindent eltúloz, és nem természetes a hangja. Nem volt jó így olvasni, és nem attól lesz valami fiataloknak szóló, hogy több benne a szleng.

Az alap problémafelvetés, a könnyen olvashatósága, ami pozitívumot találok benne. Különben ez egy olyan könyv, ami nem adott semmit, legfeljebb bosszantott.

Dölling: A gödör mélyén - Mint ifjúsági: 30% összecsapott, sok helyen káros véleményekkel és minimális fejlődéssel.

Szubjektíven: 10% ellenszenves történet, hősnő és gyakran az üzenete is bosszantott.

Világmentős, nagyobb játszmás, hősös.

Brian Braddock a Föld hőse, aki feltétel nélkül hisz mentorában, Merlinben, különös küldetésre indul. Egy másik valóságba kell elmennie, ahol már minden hős halott. Neki és társainak kellene szembenézni a világ zsarnokával, aki létrehozta a hősöket meggyilkoló félig hús, félig gép lényt. A szövetségese megszökik, Britannia kapitány marad csak harcolni manó barátjával. A szörnyű igazságra hiába döbbennek rá: a világ ura, a hősgyilkos megalkotója maga is szuper lény, aki így biztosítja az egyeduralmát és változtatja a világát magához mérhető őrültté – elbuknak és elesnek a harcban. A szálakat háttérből mozgató, beláthatatlan sakkjátszmát űző Merlin azonban halni sem hagyhatja a férfit. A maradványait megszerezve, a lányával újjáépíti testét és lelkét is, mert az őrület, ami abban a világban uralkodni kezdett, úton van ide is a gyilkos lénnyel együtt, és csak Britannia kapitány állíthatja meg.

Alan Moore neve közismert a képregényes világban. Talán nincs körötte olyan kultusz, mint Stan Lee történetei körül, de máig sokan olvassák és dolgozzák fel a képregényeit. A Britannia kapitány filmesítéséről ugyan még nem hallottam, de amilyen tempóban fogyasztja a Marvel a hősöket, és ez is az univerzumuk része, ki tudja.

Mindenesetre most megismerkedhetünk ezzel a hőssel. Britannia kapitány, aki stílusosan olyan, mintha az angol zászlóba lenne csavarva. Aki repül, nagyon erős és megfelelő tudományos előképzettséggel is rendelkezik. Ebben kicsit rokon Pókemberrel: ő sem kérte a képességet, és el tudta képzelni az életét laborban dolgozó kockaként is, de mivel a természetfeletti közbeszólt, félretette az egyéni terveket és beállt világot menteni.

Nem véletlenül vezetem fel a karaktert, a képregényben zavarónak éltem meg, ahogy azonnal az események sűrűjébe csöppenünk, és utólag elmesélt részekből kell kiraknom, kik ezek a szereplők és egyáltalán mit csinálnak, miért. Van, akivel még mindig gondban is vagyok. Britannia kapitány segítője, a manó – ő egyáltalán mi és mire képes? Miért gyászolja még Merlin is? Hős vagy egyfajta házi kedvenc?

Számomra zavaró volt, hogy teljesen zölden, a karaktert és a világát nem ismerve csöppentem bele ebbe az egészbe. A Marvel kapitány kapcsán is volt valami hasonló érzetem, de ott a történet hamar helyre tette a dolgokat. Itt ennél összetettebb a cselekmény vezetése és a narráció.

Még gondolkozom azon is, miért olyan népszerű ez a kiadvány. A fülszöveg, amit azért kritikával kell kezelni, mégiscsak a vásárlásra csábítás a célja, nagyon a magasba emeli a történetet. Nekem nem volt annyira nagyszerű. Eleve, Britannia kapitány küzdelmei nem nagyon kötöttek le. A multiverzumot jobban megéltem a Flash sorozatban vagy az Oscar-díjas Irány a Pókverzum mesében. Marad a jó és rossz harca – az, ahogy az életünk igazából nem is a sajátunk. A háttérben van egy nagy erő, aki figuraként tologat a sakktáblán. De az eleve elrendelés ennyire nem új találmány, már Kálvin is ezt adta el a híveinek, és innen hiányzott a lázadás Merlin tervei ellen, ami esetleg nekem feldobta volna. Ha valahol értem is, mire akarnak utalni a nagyon dicsérő szavak, érzésben nem volt meg ugyanez.

Képregénynél mindig nézem azt is, milyen a képi világa. Legyek nagyon rövid? A Britannia kapitány nem tetszett a rajzokat nézve sem. Annyira réginek, retrónak érzem, ami nálam már elérte a zavaró szintet. Nem szépek az emberek, minden másról nem is beszélve. Itt még a hátterek, a mozgások – semmi – nem kötött le.

Nem volt benne olyan szereplő, akit megkedveltem volna. Úgy érezte, hogy senkiről nem tudtam meg eleget. Illetve, tudnom kellett volna dolgokat, amiket nem ismerek.

Ez most nem tetszett, de Moore köteteiről nem mondtam még le.

Moore: Britannia kapitány - Mint képregény: 50% a grafika retró, a történet több szálon vezetett, bonyolult és egyszerű is.

Szubjektíven: 30% se a történet, se a szereplők, a grafika meg egyáltalán nem tetszett.

A regény keveri az idősíkokat, helyette lineárisan összefoglalom a történteket:

Franka egy német kisváros szépe volt. Félárva, aki az apjával viselte gondját a testvérének. Frédi szellemileg egy gyerek szintjén ragadt, akinek gondja volt a nagy teste mozgásával is. Ám végtelenül jólelkű, szeretnivaló fiú volt, akihez mindenki kötődött, aki csak ismerte. Ahogy erősödött a náci mozgalom, Franka is belépett és komoly szerelembe esett egy Hitlerjugend reménységgel, Daniellel.

Ám a kristályéjszakát követően Franka rájött, mennyire nem ezt az utat kellene járnia. Szabadulni akart. Szakított Daniellel, akinek az igazat nem mondhatta el – hogy mennyire kiábrándult a nácikból. Münchenbe költözött, ahol ápolónő lett. Itt kapta a hírt, hogy az öccsét a nácik kivégezték. Minden fogyatékost felmértek, és a legtöbbjükkel végeztek. A Münchenbe visszatérő Franka megismerkedik egy fiatal katonával, Hansszal. Ám a fiú sem hisz a náci eszmékben, barátaival és testvérével a maguk szerény módján dolgoznak ellenük. Röplapokat gyártanak, amellyel igyekeznek kinyitni az emberek szemét. Franka szerelmes lesz és a mozgalomhoz is csatlakozik.

A Fehér rózsa azonban lebukik, mindenki bíróság és kivégzőosztag elé kerül. Frankát is elfogják, aki erre már elvesztette a csoportot és a szerelmét is. Az apja miatt élnie kell, ezért azt hazudja, Hans kényszerítette erre, ő csak egy megtévesztett, rendes német lány. Egy rövidebb időre börtönbe kerül, de életben maradhat. Apja levelei tartják benne a lelket.

Ám a szabadulása előtt pár nappal egy bombázásban meghal az apja. Franka az üres házba megy haza. Kimegy a téli erdőbe, már csak meg akar halni. A hóban azonban sérült katonára bukkan, aki nélküle itt pusztul. Hazaviszi, ápolja. A férfi a papírjai szerint német, ilyen az egyenruhája is, de álmában angolul beszél. Valószínűleg kém – Franka már a házban is tervezi, hova rejtse, ha jönne az SS.

John amerikai katona, aki már megjárta a csendes-óceáni frontot is. Hazatérve azonban a felesége válni akart, Johnnak csak a sereg maradt. Elvállalt egy kémküldetést, egy tudóst kellene az Államok területére csempésznie.

Eleinte nem bízik a lányban, de aztán Franka elkezd mesélni magáról. John bizalmat szavaz neki, segítséget kér, és már szervezni kezdi a küldetése befejezését is. Közben Daniel gyanút fog. Követi a lányt, és az erdei házban rá is támad. Meg akarja erőszakolni. John előjön a rejtekhelyéről és végez a férfival. A lánnyal együtt menekülnek.

Daniel társa másnap már gyanakszik, kimegy az erdei házba és rábukkan Daniel tetemére. Elrendeli a hajtóvadászatot.

A tudós csak a nejével hajlandó elmenni, de egy támadás miatt meghal. Frankának van annyi lélekjelenléte, hogy elhozza a mikrofilmet. Johnnal a határ felé tartanak. A nácik a nyomukban. Franka kész hátramaradni és feláldozni magát. John azonban nem bírja a sorsára hagyni, visszamegy, nácinak kiadva magát orvul támad a fegyveresekre. Ők maradnak talpon, de John súlyos sebet kap, mellkasi találat. Franka szinte átvonszolja a határon, és követeli az ottaniaktól, hogy vigyék be a kórházba, hiába nyilvánították halottnak a férfit.

Franka kitartása győz, és a kórházban még találnak életjelet. Sikerül megmenteni John életét, aki felépülve visszatér a seregbe. Franka itt várja ki a háború végét, és készül hazatérni az erdei házba. John ugyan megígérte, hogy visszajön érte és együtt maradnak, de a megfogyatkozó levelek megtört ígéretet jeleznek. Még a távozása előtt azonban befut John, és megígérik egymásnak, nem lesz több elválás.