Regények első mondata következik. Mind karácsonyi. Kitől és miből származnak?
1: A pláza karácsonyi forgatagában szinte egybefüggően hömpölygött a tömeg.
2: A karácsony fenyőillatú, aranyfüstös időnélküliség, amikor is, tetszik, nem tetszik, mindennek... snitt.
3: T.S. Elliott tévedett.
Megoldás: Tovább!
Rendszer igazi oldalát megismerős, életért küzdős, jövőbeli.
2050-re a szociális háló összeomlott: nincs pénz a nyugdíjakra, nincs pénz a betegek és öregek, a hasznot nem termelők segítésére. Egy új világ született, melyben mindenkit az általa költött pénz alapján ítélnek meg. Valaki minél többet tud költeni, annál jobb körülmények között élhet. Az idősek még kapnak egy kis időt a luxus 
otthonokban, majd békésen eltávoznak. Alice szerette ezt a világot, míg a férjének nyoma nem veszett. A nő kutatni kezd utána, és a rendszer egy olyan oldalával szembesül, melyre nem volt felkészülve. Meglátja, mi történik akkor, ha segítségre szorulsz. Meglátja a vezetők oldalát, amilyen a nővére is lett. Miről kell lemondania az illúzióin túl, hogy megmenthesse a férjét?
Milyen lesz a jövő? Van bőven disztópia, ami ad nekünk rémálmokat. Mad Max világa, ahol visszasüllyedünk egy gépesített középkorba, ahol ember embernek lesz farkasa. Más szerint van még esélye a fajnak, és meghódíthatjuk a csillagokat – ez a Star Trek lehetőség. Idővel majd kiderül, addig is olvashatunk víziókról, amelyekről csak remélni lehet, hogy nem jönnek el.
A Farkasország a közeli jövőben játszódik, és számomra az volt benne a legizgalmasabb, hogy a társadalmaink továbbgondolása milyen jövőt eredményez. Mindenki tudja, milyen problémákkal kell korunknak szembenéznie: túlnépesedés, a gazdagok és szegények közti ellentétek növekedése, elidegenedés egymástól és a világtól is, és még folytathatnám.
A kötet fokozatosan fejti ki, milyen Alice és Philip világa. Alice hívő, aki ebben a világban csak a jót látja. Az, ahogy a férje nyomában egyre több árnyékot is észrevesz, egyre élesebb kritikába és reménytelensége csap át a történet. Minden, ami jónak tűnik, valami nagyon nagy mocskot takar. A regény erőssége, ahogy ezek felbukkan, és egyre jobban rombolják Alice illúzióit. A szerző fokozatosan növeli a téteket, hogy a végén Sofia vallomásával mindenre feltegye a koronát is. Minél jobban ismered a rendszert, annál jobban látod, mennyire korrupt és milyen modern rabszolgaságot eredményez.
Disztópia, de azzal releváns, hogy ezek a folyamatok abszolút a mai demokráciákból erednek. Így miközben gondolkozunk a szerzővel, a saját korunkról is el kell, hogy gondolkozzunk.
Lehet olvasni sci-fi betétes szerelmi történetként is, de így gyengébb történetet kapunk. Alice küzdelme ez a történet a szerelméért – most nagyon nem voltam fogékony erre a rózsaszín történetre, aminek kifejezetten valószínűtlen véget sikerült írnia a szerzőnek.
Alice alapból nehezen szerethető karakter volt számomra, annyira vak volt a körötte mindenütt jelen levő manipulációra. Philip azért is volt szimpatikusabb: ő érezte, miben él, fájt is neki, csak tenni nem tudott ellene. Ezért is utáltam annyira a történet végét: azzal, hogy Philip elfogadja, amire Alice és Sofia jutnak, ő azt tagadja meg, ami addig jobb emberré tette a többiek ellenében.
Vagy ez lenne a tanulság? Egymás kínzóinak kell lennünk, vagy nem élünk túl? Ugyan Alice, a nagy naiva zárszava hordoz még reményt, de ehhez túl pesszimista vagyok. A hatalom korrumpál – ő megkapja, nem fog ugyanaz a naiva maradni, aki korábban volt.
Elfogadatóan megírt, helyenként nyálas, de elgondolkoztató történet is. Egyszer olvasható.
Farrand: Farkasország - Mint disztópia: 70% elképzelhető és kegyetlen világ, amibe a történet vége nem is passzol.
Szubjektíven: 65% a világképe megfogott, Alice története nem. Pláne a boldog vég, itt?
Cím: A végső megoldás: a remény
Szerző: Alan Gratz - a Menekülteket már olvashattuk tőle magyarul. Most is hasonló a témaválasztás.
Műfaj: dokumentumregény, dráma, kalandos.
Cselekmény: Janek 11 éves, amikor a nácik bevonulnak Krakkóba. A fiú egyik rémálomból kerül a másikba: Auschwitz, rabszolgamunka, embertelenség. Annyi mindent elveszít, de ő élni akar.
Várható megjelenés: jövőre várható magyarul is.
Miért várós?
Viszonyos, különleges terápiás, szerelmes.
Josh és Anna egymás mellett ébrednek, de semmi nem stimmel köröttük. Nem ismerik egymást, nem emlékeznek, hogy kerültek össze. Nem stimmel a dátum sem: 5 évvel van később, mint a legutolsó emlékeik. A helyzetet bonyolítja, hogy a viharos idő miatt az áram is elmegy, és nem tudnak kideríteni semmit, hogy kerültek ide és miért, mi történt velük. Ahogy kényszerből együtt töltik az időt, sorra kezdenek visszatérni az emlékeik. 
Anna hozzáment a szerelméhez, Patrickhez. Családot terveztek. A férfi egyre sikeresebb menedzser lett, és egy sztárrá váló rockbandát is ő vezetett a siker felé. Josh volt a banda énekese és frontembere. 5 évvel fiatalabb a nőnél, mégis elemi volt a vonzalom közöttük. Vajon mi történt közöttük, és hogy kerültek ide?
Attól tartok ez lesz az a könyv, amit nagyon nem sikerül objektíven néznem. Van pár olyan téma, ami olyan mélyen felháborít, hogy elveszi a tárgyiasságom. Az egyik ilyen a szerelmi háromszögek és megcsalások spirálja.
Szaszkó itt egy viszony mélységeibe vezet el minket. Számomra már ott elveszett minden, hogy képtelen vagyok ezekkel a csaló emberekkel szimpatizálni. Igen, mennek tönkre házasságok és az emberek más mellett kötnek ki, mint akinek először mondták ki a boldogító igent. Nem lenne semmi bajom itt sem, ha Anna tisztességes annyira, hogy leül a férjével és közli vele a tényeket. Ha kér egy szünetet. Ha bármit csinál, hogy rendezze a helyzetet. Itt viszont a lehető legrosszabb megoldást választja: a titkos viszonyt, ami rajta kívül mindenkit csak megsebez. Kell neki a férje is, a szeretője is. A terhességes vonal meg mindennek az alja.
Hogy szeressem meg ezt a karaktert, ha egy önző libának látom, aki döntésképtelen is, szerencsétlen is a szememben? Annyira nem drukkoltam neki boldog végért, hogy az leírhatatlan. Hevesen utáltam, így pedig nem lehet egy könyvet élvezni.
Próbálnám azt mondani, hogy életszerű és emberileg hiteles. Csak egy álomvilágban ülnek le az emberek és kommunikálnak őszintén egymással. De legalább olvasni nem akarok egy olyan szerelmi történetet, ahol a megcsalóknak kellene drukkolnom. Nálam az már mérgezi a kapcsolatot, hogy egy hazugságra és csalásra épül. Nem is érem fel ésszel, hogy a végén még jut nekik egy boldog vég is. Mit tud Anna, hogy mindenki ennyire megveszett érte?
Annyira utáltam Annát, hogy a másik két karakterrel nem is sokat foglalkoztam. Patrick, akit sajnáltam. Mondjuk, ő volt az, aki legalább valami megoldással próbált előállni, amikor rájött, mi folyik körötte. Josh… vele nehezebb helyzetbe vagyok. Nem utáltam annyira, mint Annát. Nem ő volt az, aki felváltva feküdt le a szeretőjével és a házastársával. Ő még hűséges is volt. De attól még rühelltem, amit csinál. Nem értettem, miért megy ebbe bele.
Nem éreztem azt a szenvedélyt, ami miatt ez a két ember ide kellett, hogy jusson.
A történetben díjazhatnám a szerkesztést, ahogy feltárul a múlt és a sci-fi csavart is – mert nem véletlen, hogy Anna és Josh emlékei is eltűntek. De egyszerűen most ez nem ment.
Ha ennyire utáltam, minek olvastam egyáltalán végig? Részben, nem szeretek regényt félbehagyni. Másrészt, Szaszkó jól ír. Szeretem a szövegeit, ha most a történetét nagyon nem.
Összességében, nagyon nem az én világom volt ez a könyv.
Szaszkó: Kora február - Mint romantikus: 75% érzelmileg mély történet, amit egy sci-fi csavar dob fel a románcon túl.
Szubjektíven: 20% a szerző stílusa még bejön, de a történet nagyon nem tetszett. Irritált.
A Rubinvörössel a németek is megmutatták, hogy képesek korrekt kosztümös, kalandos ifjúsági filmet összerakni. Az első részét még szerettem is, de összességében sokkal jobban bejöttek a filmek, mint a regények, amelyekből összehozták őket.
Sakkos, átveréses, összebarátkozós, politikai játszmás.
Kempelen Farkas a bécsi udvar feltörekvő feltalálója. Amikor Mária Terézia valami meglepetést kér tőle, eszébe jut a mechanikus gép, amin éppen dolgozik. Egy kocsmában felfigyelt egy zseniálisan sakkozó törpére, akit jó 
pénzért rávesz, hogy üljön be a gépbe, és játssza el a törököt. Később II. Józsefnek is eszébe jut a masina és Kempelen kénytelen megkerestetni Arnoldot, a törpét. A sakkozó automata akkora sikert arat, hogy a császár turnéztatni akarja Európában. Kempelen és Arnold együttműködése nehezen indul, de az udvari érdekek mindkettejüket kényszerhelyzetbe hozzák. Kihasználják őket, míg el nem érik azt a pontot, ahol ők akarnak diadalt aratni az udvar felett.
Nem gondoltam volna, hogy az év végén még találok egy ekkora kedvencet, mint a Királyi játék. A szerző szülei történetén alapuló kötete, a Hajnali láz is nagy hatást tett rám, és ez a könyv meg tudta ismételni az élményt. Annyira, hogy nem is tudnám eldönteni, melyiket szeretem jobban. Pedig teljesen más a kettő.
A Királyi játék egyszerre volt szórakoztató, elgondolkoztató, történelmi és nagyon aktuális is. Szórakoztató, hiszen két nagyon egyedi, mondhatni színes karaktert tett a szerző a középpontba, és meséli a kalandjaikat. Kempelen, aki zseniális feltaláló, de érzelmi téren nagyon szerencsétlen. A házasságának kínjai, ahogy a szakmában érvényesülni próbál, mind emberi, de érdekes történetek. Arnold excentrikus, nagyszájú, teljesen más karakter és másképpen lángelme. Neki botrányosabb kalandjai vannak, szerelmi viszonyokkal és gyilkossággal. Ahogy ez a két ember arra kényszerül, hogy közös utat járjon, már a különbségeik miatt is parádés. Az, ahogy pedig felismerik majd a másikban a nagyságot, meg már komolyabb és felemelőbb téma.
Elgondolkoztat a történet, többszörösen is. Benne van az empátia és a zsenialitás kérdésköre. Benne van, hogy mire nem képes az ember, hogy a becsületét, tartását megőrizze. Kempelen, Arnold is sok mindent lenyel, de amikor az önképüket is megtörnék, fellázadnak. Egyik sem klasszikus hős, esendőnek megrajzolt alakok, de ahogy a végén kiállnak és véghez viszik a tervüket, az a hősök közé emeli kettejüket.
Elgondolkoztat a játszmákkal és a politikával kapcsolatban is. Ide kapcsolódik a modernsége is. Hiszen, ahogy II. József és Swieten arra használja őket, hogy a közvéleményt befolyásolják, ahogy a bulvárral elfedik a komoly politikai döntéseket és botrányokat, az a mai politikai gyakorlat is! Annyira undorító itt, annyira a máról szól, miközben a 18. században járunk…
De történelmi regénynek is tökéletesen olvasható. Nagyon hiteles a korrajz, és rengeteg fontos szereplő megjelenik a korszakból. Goethe és Katalin cárnő voltak a kedvenceim közülük, de Mozart emlegetése is tetszett. A kor hangulata, a kis részletek és találmányok, a helyén van minden. Különösen jó, hogy Gárdos egy-egy jelenet alatt is képes a mellékszereplőinek jellemet adni. Egy-egy sakkjátszma alatt is markáns képet fest az uralkodó osztály tagjairól – ami különben újfent gondolkoztató téma. Ilyen embereké a hatalom?
Nagyon olvastatta magát a kötet: felemelt és a földre dobott, nagy élmény volt.
Gárdos: Királyi játék - Mint történelmi: 95% hiteles, de a mi korunknak is szól. Emlékezetes karakterek, jól megírt.
Szubjektíven: 100% a történelmi díszletet és a mondandót is imádtam, emberi hősökkel.
– PORSCH? Ez olyan, mintha, nem is tudom a PORNÓ és a LOVAS találkoznának… Lovas pornó. Létezik egyáltalán ilyen?
Bach grimaszolt.
– Honnan tudhatnám? Meleg vagyok, nem őstermelő. (Stohl: Royce tarol)
Ne ígérj olyat, amit nem tudsz visszavonni. (le Carre: Ügynök a terepen)
A szerelem birtokba vesz, s ha nem vigyázunk, fel is emészthet. (Vaughn: Közöttünk a végtelen)
Ha teszel érte, elérhetsz bármit, amit akarsz. (Simsion: A Rosie-következmény)
Ez volt az igazi büntetés: egy ajándék, amit azzal kaptam, hogy úgyis visszaveszik. (Kubica: A fények kialszanak)
Gabrielle Sava lélektelenné tett.
Bakker, a félév végére démon vagy vámpír leszek! (Van Dyken: A randiguru szárnysegéde)
Merthogy egy másik, még ritkábban emlegetett igazság az volt, hogy bárki lehetett szép, ha a megfelelő emberekhez járt, ha volt mellette egy jó stylist, meg voltak jó vegán szakácsai és jó edzői, akik éjjel-nappal rendelkezésre álltak. (Stohl: Royce tarol)
A királykisasszony beleszeretett a gazfickóba. Ebből csinálj mesét, Disney! (Van Dyken: A randiguru szárnysegéde)
Valahogy mindig azt hiszed, hogy a halál valami távoli univerzumban, tőled sok-sok fényévre lakik, és meglep, mikor kiderül, hogy ez mennyire nem így van. (Nyáry: Vigyázat, törékeny!)
Tudod, az emberek szeretik logikus lényeknek hinni magukat, de ahogy élünk, az épp az ellenkezőjét bizonyítja. Sokkal inkább az érzelmeink vezetnek minket. Ezeknek persze megvan a maguk logikája, csak az meg sokszor nem túl logikus. (Vaughn: Közöttünk a végtelen)
Tudod, az az igazi szexfüggőség, amikor az ember direkt a Káma-szútra szekciónál lóg, és ott szed fel csajokat, mert arra számít, hogy azokat, akik ott őgyelegnek, nem kell tanítgatni az ágyban… vagy isten ments, útmutatót adni nekik. (Van Dyken: A randiguru szárnysegéde)
Az ördögi kör Hollywoodban még az átlagosnál is sokkal ördögibb. (Stohl: Royce tarol)
Családos, gyereknevelős, mássággal megküzdős.
Rosie visszautasíthatatlan ajánlatot kap, ezért a Tillman család 13 évnyi amerikai élet után hazatér Ausztráliába. A változás a kamasz fiukat, Hudsont viseli meg a legjobban, akinek hátra kell hagyni a barátait, és a tanárait is, akik már tolerálják a fiú különcségeit. Mivel Don az egyetemen egy kisebb botrányba keveredik, a karrierváltás 
mellett dönt. Egy bárt nyit, és átveszi Hudson nevelését a feleségétől. Meg akarja tanítani a fiúnak, hogyan alkalmazkodjon a környezetéhez, és fura helyett legyen népszerű. Egy ponton Hudson is felismeri, mit várnak el tőle, és építeni kezdi magát. A kis család közben leckét kap és ad toleranciából, szeretetből és összetartásból.
Már egyre több regényt találunk, amelyben az egyik szereplő más, mint az átlagosak. Hoang arra épít romantikus regényírói karriert, hogy aspergeres emberek szerelmi életéről mesél. Hasonlót csinált meg Simsion is, bár az ő történetei azért nem a romantikus kategóriába illenek.
Don történetéből a harmadik részhez értünk: az elsőben szerelmes lett és megnősült, a másodikban szembenézett a családalapítás kérdésével, most pedig családapaként kell helyt állnia. Életszerűbb, kevésbé mesés, mint Hoang.
Fejlődéstörténet, amiben mindenki leckét kap. Don, ebben a részben Hudson is sokat tesz azért, hogy a környezet elfogadja őket. De nem csak nekik kell változni, a köröttük levőknek is elfogadóbbnak, alkalmazkodóbbnak kell lennie. Az egész sorozat, ez a rész is azt sugallja, hogy nem lehet egyoldalúan elvárni az elfogadást egyik oldaltól sem. Normák vannak, amelyet mindenkinek be kell tartani, és cserébe a többi szabályon, hozzáálláson lehet változtatni a többieknek is. Ha megteremtünk egy olyan környezetet, amelyben mindkét oldal jól érzi magát, mindenki nyer.
A fő karakter Don, de számomra most Hudson alakja volt az izgalmasabb. Don már kialakította a maga világát, már megvívta a harcokat. Most bárt nyit, de ez már nem olyan vicces vagy nagy kaland, mint amikor menyasszonyt keresett. Hudson ellenben barátokat gyűjt, az iskolai programokra illeszkedik be, miközben több barátjuk életét is aktív részt vállal. Nagyon tetszett, ahogy az apja bárjában vagy az egyik családi barát játékkészítő cégében is besegít és boldogul.
Talán azért szerettem ennyire ezt a sztorit, mert ez egy sikertörténet. Hudson hátrányokkal indul, de leküzdi őket és minden téren nyertes lesz belőle. Az út, ahogy ezt megteszi, érdekes és kamaszregénybe illően izgalmas.
Az egész kötetnek jó a légköre. Pozitív értékeket közvetít, tudtam vele azonosulni, és szeretem, ahogy empátiára neveli az olvasóit.
Megint van humora, csak ez kicsit más. Ahogy a narrátor is kicsit más, mint az átlagos ember. Akad bőven is abból vicces helyzet, hogy Don mennyire másképpen értelmez egyes dolgokat, mint az úgynevezett normálisak. De akad nyelvi humor is benne, és más is.
Apa – fia regény lett ez, amiben Rosie kevesebb szerepet kap, de nem is hiányzott a karaktere. Így is egy kerek, értékekkel teli, pozitív olvasmány, ami tartalmas is, szórakoztató is.
Simsion: A Rosie – következmény – Mint dramedy: 85% egyedi humorú, építő, de elgondolkoztató történet, családi értékekkel.
Szubjektíven: 70% Hudson fejlődéstörténetét nagyon szerettem, tartalmas rész lett.
5: Donovan: Elakadó lélegzet - Emma egy olyan kisvárosban él, ahol minden a látszatról szól. Tökéletesnek, szépnek és gazdagnak kell lenni. Senki nem sejtheti, hogy a csinos és okos lány mibe megy haza. Soha nem tudhatja, mi vár rá, ha otthon van. Ám most lesz egy fiú, aki igazán látja Emmát. Egy fiú, aki a szerelemmel együtt a megváltást is elhozhatja, ha Emma képes elfogadni.
4: Nielk: Daniel - Daniel már azt hitte, túl van a poklon. Kiszabadult az apja kezei közül, aki erővel nevelte a fiát és kegyetlen büntetéseket eszelt ki számára. Ám most haza kell térnie, és újra szembenézni a férfival. Mit tehet, ha tudja, hogy a vadállat még mindig les rá? Mit tehet, 
ha tudja, senki nem hisz neki, még a saját anyja sem?
3: Gammon: Szerethetetlen - Seth beépített rendőrként érkezik Port Fare városába. Valami komoly drogüzlet folyik itt, és a középiskola van a középpontban, így a fiatal rendőr iskolásnak adja ki magát. Maggie a külsejével hívja fel magára a figyelmét: a karikás szemek, a soványsága, mintha drogos lenne. Ám ahogy a dolgok mögé kezd látni, nem egy drogost, egy bántalmazott, mégis erős lányt talál, aki a szívét is elnyeri, míg megtisztítják a várost.
2: Sund: Victoria Bergman sorozat - Svédország, napjainkban. Egy nyomozónő 
gyilkossági ügyben nyomoz, és egyre többet jár egy terapeutához, Victoriához. Miközben egyre közelebb kerülnek egymáshoz, az ügyek egyre borzalmasabbak. A történtek a múltba is visszavezetnek, szülőkhöz, akik szexuálisan 
bántalmazták gyermekeiket, emberekkel és fájdalommal kereskedtek, és minden középpontjában Victoria áll.
1: Avashti: Ököl/jog - Jace igyekezett elsétálni a múltjától, az apjától, aki az egész családot terrorizálta. A bátyja befogadta, de van pár szabály. Erőszakot nem tűr a házban. Jace nem is akarja az apja példáját követni. Itt járhat rendesen iskolába, van egy lány, aki több is lehetne barátnál. De a múlt utánanyúl: az anyja még mindig abban a pokolban él. Jace volt barátnője is tud valamit, ami felforgathatja a fiú életét és elveheti az esélyét valami jobbra.
Múlt után kutatós, házassági válságos, gyermekvállalós.
Jessie az utóbbi éveket súlyosan beteg édesanyja ápolásával töltötte. Az asszony halála után nagyon nehezen is találja a helyét. Soha nem voltak ambíció, takarított, mint az anyja és csendben élt. Ám az asszony utolsó szavai 
kísértik. Nyomozni kezd maguk után, és egyre több furcsaságra bukkan. A neve, nem a sajátja. A kislány, akit így hívtak, nagyon régen halott. Mintha nem is létezne. Lehet, hogy az anyja nem is az anyja volt? Közben megismerjük Eden történetét is, aki mindennél jobban anya szeretett volna lenni. Átlagosnak, unalmasnak tartotta magát, akivel egyszer történt csoda, amikor Aaron őt választotta. Ahogy családalapításba fogtak, a nőnek ez lett a mindene. Minden egyes kudarc csak arra sarkallta, hogy már-már betegesen igyekezzen teherbe esni, mert anyának kell lennie.
A Vinton Kiadó sorra adja ki Mary Kubica köteteit, most éppen egy korábbi regénye következett soron. Sok tekintetben más ez, mint az írónő későbbi thrillerei. Nem feltétlenül rosszabb, de egészen biztosan más.
A történet a jól bevált thriller módszerrel egymás után két idősíkon játszódik. Az egyik a jelené, benne Jessie nyomozása, hogy mégis ki ő, és miért éltek úgy az anyjával, ahogy. Közben látjuk, milyen lett a lány lelke attól az életmódtól, amit folytattak. Sérült, és nem csak azért, mert gyászolja az anyját.
Jessie azért érdekes figura, mert szociálisan súlyosan fogyatékos. Ahogy él, abban alig van valami öröm. Mintha egy börtönben lenne. Az anyja a végső kérésével ebből akarta kiszabadítani, de Jessie valami egészen másra bukkan rá. Titkokra, melyeket meg kell fejtenie. Nem olyan hősnő, akinek olyan könnyű lenne drukkolni. Tele van félelmekkel, gátlásokkal. Nekem inkább szánni sikerült, mint drukkolni neki vagy kedvelni.
A másik szál a múlté, amikor Eden házasságát és a gyerek utáni vágyának elhatalmasodását ismerjük meg. Kubica nagyon elemien megragadja, ahogy Eden mindent képes feláldozni ezért az álomért. Irracionálisnak is érzem, hogy a férje szerelme volt számára a legfontosabb. A gyerek is azért kellene, hogy igazán család lehessenek. Az, hogy eljut arra a pontra, hogy a férfinál is fontosabb lesz egy esetleges utód, már egyszerűen agyament. Nincs logika a nő dolgaiban, ez már őrület, és ez abszolút benne van a könyvben.
A szerkesztés is jól sikerült: egy pontra érkezik mindkét történet, amikor kiderül, mi is történt, hogyan kapcsolódik össze a két szál. Kubica hagy nyomokat, félrevezet, és a figyelmet irányítja, ezzel akarva meglepni a nagy leleplezésnél.
Ami a kötet nagy csalódása volt számomra. Az a csavar, hogy nincs is csavar. Ezt spoiler nélkül nem lehet kifejteni, így nem is teszem. Annyi, hogy nagyon becsapva éreztem azzal magam, hogy ez lenne a nagy leleplezés és csavar.
Az írónő stílusa olvasmányos. Szórakoztatóan ír, és nagyon átélhető mindkét hősnőjének lelki szenvedése és a fájdalmaik. Nagyon csajos kötet, ha nem is pozitív dolgokról, hanem baljós szenvedélyekről és fájdalomról szól.
Az bizonyos, hogy nem ez a kedvencem az írónő könyvei közül. Egyszer érdekes volt elolvasni, de a végét valóban eléggé utáltam.
Kubica: A fények kialszanak - Mint krimi: 60% végig vezeti az olvasót, egy olyan csavarhoz, ami nem is csavar. Fura.
Szubjektíven: 55% nem körömrágó, de érdekes. Csak a vége – az nagyon nem tetszett.