Mesés, kifordított, humoros, kalandos, pártalálós.

Óperencián már egészen átláthatatlan a királyságok sora: egyesülnek, újak jönnek létre, mikor éppen hogyan házasodnak a királyi családok. Van azonban egy város, ahol a tudásra törekednek és ahol szabad emberekként élhetnek az emberek. Itt árva a történet elején 13 éves Vízfüttyő Loson, aki el akarja nyerni a szépséges Csilláncs szerelmét. Ehhez csak vagyon kellene, így vállalkozik egy királylány kiszabadítására a hétfejű sárkánytól. Összebarátkozik a környék boszorkányával, szerez egy örök társat egy fifikás patkány (Muszti) személyében és rálel a hivatására is: a királyok segédje lesz, hogy minél jobb kérőt találjanak a lányaiknak próbák segítségével. Így bonyolódik majd bele Piroska és a farkasok történetébe, és segít Hórózsa királylánynak is a boszorkány mostohája ellenében.

Erre a kötetre könnyen találtam és találok analógiát. Egyrészt, meg tudom idézni Shrek szellemét. Ugyanúgy klasszikus meséket forgat ki a történet, család- és gyerekbarát módon, humorosan. Most pedig beindult a Vaják őrület is, így azzal is példálózhatok: mint egy mesés Vaják. Ebben is a klasszikus mesék mögé nézünk, csak nem horroros tündérmesét találunk mögötte, hanem vidám szélhámoskodást és mókás kalandokat.

A regény nagy ötlete, hogy a mesék mögött van egy megoldóember. Király vagy, a lányod férjhez kellene adni a fele királysággal – igen ám, de nem lehet mindenkiből király! Megfelelő vő kell, ezért kell a próba. Ezért kell Loson, aki megvalósítja az őrült ötleteket és tesz róla, hogy a megfelelő lovag érkezzen elsőként célba és házasodjon.

E kötet három mese kiforgatott változata: Loson eredettörténete a királylány megmentése a sárkánytól népmese egyedi verziója. Már ebben látszik, hogy ebben a világban senki sem az, aminek látszik. Igen, mesevilág, amiben van sárkány is, király is, csak éppen a sárkányok nem olyan lányrabló szörnyek, mint egy átlagos mesében. A boszorkányokat sem szükséges mézeskalács-házikó kemencéjébe vetni, vannak köztük segítőkész banyák is.

Loson itt még nagyon kamasz, aki gyerekesen akarja elérni a vágyait: Csilláncs szerelmét. A következő részekben egyre érettebbé válik, és felismer olyan igazságokat, mint a mágiával kicsikart szerelem nem az igazi. Bár évek telnek el a részek között, érezhető Loson fejlődéstörténete, amit tudtam is értékelni.

Piroska története áll legközelebb egy horrorhoz. Ha már felhoztam a Vaják történetét, ez már majdnem az a stílus. Csak Winney benne hagyja a mese vonalát és humort is visz bele. Egy Vaják novellában ez véresebb és tragikusabb lett volna.

Végül, Ludovika királyné és Hórózsa hercegnő története, amiben nem nehéz felfedezni Hófehérkét. Ebben vannak a legviccesebb mellékszereplők, a szőke hercegen végig jókat derültem. De ebben fejlődik legtöbbet Loson is, aki megtanulja, nem minden mese ér véget happy enddel, és a saját boldogságáért neki is tennie kell.

Szituációs és nyelvi humorral van tele az egész kötet, korosztálytó függetlenül humoros. A meséket nem árt ismerni hozzá, akkor rengeteg jópofa utalást felfedezhetünk benne. De ezek nélkül is kellemes olvasmány.

Folytatása már a polcon, majd mesélek is róla, amint olvastam! J

Winney: Sárkányok, farkasok és almák – Mint meseregény: 80% ötletes, humoros fantasy, mely másként értelmez klasszikus meséket.

Szubjektíven: 85% bírtam a főhőst, tetszett a szakmája, és a kiforgatott mesék. Vidám Vaják?

5: Rider: Csók Londonban - két fiatal találkozik össze, karácsonykor, Londonban. Mindketten az életüket megváltoztató lépésre készülnek: Cassie szakít az álompasival, és a saját útját keresi. Jason színész szeretne lenni az apja akarata ellenére, és felvételizni jött. Együtt kezdenek színházba járni, egyre többet éreznek egymás iránt, és megoldják a gondjaik is az ünnepek alatt. Magunk közt szólva a borító jobb, mint a sztori.

4: Strohm: Herceg álruhában - Dylan nővére férjhez megy karácsonykor. Ez még ok is lenne, de a vőlegény egy skót nemes. Nagy esküvő lesz, és mivel egy valóságshow-ban jöttek össze, minden közvetítve is lesz. A 16 éves lánynak semmi kedve az egész felhajtáshoz, de mennie kell. Szerencsére van itt egy helyes srác, aki könnyeden lehet Dylan első szerelme. Plusz, a testvérek közti kapocs is erősödhet.

3: Green-Johnson-Myracle: Hull a hó - a nagy havazás pár fiatalt egy városkába, egy falatozóba sodor be. Akad itt gyerekkori legjobb barátok, akik titokban többet éreznek a másik iránt, de ezt ki is mondani, nem olyan egyszerű. Van egy lány, aki végre megtalálta az ideális barátnőt, de a választottja mások előtt megjátssza magát. A továbbtanulásról nehéz döntést hozó kamasz életébe pedig egy popsztár csöppen bele. Sok szerelem, sok gond, sok hó - karácsonykor.

2: Carlson: A karácsonyi macska - Garrison szeretett nénja meghal, mindent az unokaöccsére hagy. Csak éppen akad egy feltétele: imádott macskáinak Garrison kell, hogy gazdát találjon. Még lista is van, milyen emberek jöhetnek szóba. Garrison a nénje iránti szeretetből belevág, noha allergiás a macskákra. Beköltözik az örökölt házba, amit elkezd felújítani és nagyban gazdikra vadászik. Ahogy közeledik a karácsony, úgy kerül közelebb az egyik jelölthöz és az egyik macska is igencsak a szívéhez nő. Lehet, hogy ideje letelepednie?

1: Dickens: Karácsonyi ének - az elkészülte óta karácsonyi klasszikus, nekem is ez áll legközelebb a szívemhez. Rengeteg feldolgozást is megélt. Az eredeti Scrooge meséje, aki egész életét a vagyonszerzésnek szentelte. Rideg üzletember, aki a titkárát karácsonykor se engedi haza, nincs senkije, gazdagsága ellenére rémesen zsugori. Halott üzlettársa karácsony éjjelén szellemként megjelenik, és figyelmezteti: ezzel a viselkedéssel komor sorsra jut. Majd jönnek sorba a karácsonyok szellemei is, hogy megmentsék a férfi lelkét, szembesítve a múlttal, jelennel és jövővel.

Menekülős, véres, titkos összeesküvéses, szembeszállós.

Kevin elmenekült Evelyn és az Antro Systeme világából. Egyetlen álma van: híres író akar lenni, mint a nagyapja egykor. Ezért tart Victor Hugo unokájának íróiskolájába, melyet elvégezve biztos helye lenne a könyvkiadás világában. Ám folyton olyan eseményekbe botlik, melyek véres részét képezik az embertípusok vadászatának és kihasználásának. A vonaton a kalauz Trois Indy emberekre vadászik, öli őket, és adja el a tetemük. Amikor a rendőrséget értesíteni próbálja, azzal szembesül, hogy senki nem hisz neki, és a Hülyék Állami Intézetébe akarják bezárni. Ahol az igazgatónő kínozza, és nagyon is tisztában van a fiú igazságával. Ki kell ábrándulnia a Hugo iskolából, a temetőben kapott állásából is. Lola testvére lehet a megváltása, de mi van, ha ő is csak kihasználja a fiút egy véres ámokfutáshoz?

Bár nem hivatalosan Kevin horrornaplójának a folytatása, gyakorlatban mégis az. A történet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. Kevin megszökött, és valahogy boldogulnia kell a világban, annak tudtában, hogy bepillantást kapott abba, mi zajlik a színfalak mögött. Annyiban nem folytatás, hogy az előző rész ismerete nélkül is érthető a regény. Az olyan ismereteket, mint az Antro Systeme, újra elmeséli a szerző, és a nagyon kevés utalás a korábban történtekre is világos annyira, hogy érthető lesz mindenkinek.

Ami érdekes a történetben, és most esett le nekem is, Kevin Lyon ugyanazt a trükköt játssza meg, mint Darren Shan a vámpíros könyvei esetében. A narrátor, a főszereplő személye egyenlő az íróéval. Ezzel hitelességet teremt, és tágabb univerzumba helyezi a cselekményt. Mintha egy titkos történet lenne a világunk működéséről, gyilkos játszmákról, melyeket az átlagember nem ismer.

Közben ez a történet Kevin felnövés története is. Komolyan bosszantott, mennyire naiv a hős. Az olvasónak abszolút nyilvánvaló, különféle gyilkosok és perverz alakok hogyan használják ki folyamatosan. Kevin mindig későn eszmél, mindig reménykedik. Már említettem többször, de a naivitás nálam nem szerepel az erények között. Kevin e története arról is szól, hogyan veszti el ezt a naiv ártatlanságot. Felnő, megkeményedik, és a záró sorokat már egy más, erősebb karakter mondja, nem a kezdeti fiú.

Közben ez egy horror ponyva is. Lyon pörgeti végig a cselekményt, és egyik borzalmas szituációból sodorja a másikba a hősét, egyre romlottabb emberek közé. Olyan ez az egész, mint egy hihetetlen, véres katasztrófa, ami egyszerre torz, undorító is, de muszáj nézni is. Az íróiskolát követően ezt meg is fogalmazzák a regényben: ez messze nem a magas kultúra, de népszerű és szórakoztatja az embereket. A regény cselekményének korában még társult mellé egy társadalmi lenézés is, mára ez már nincs.

Maga a regény stílusa is visszatükrözi azt a naivitást, amit nem szerettem Kevin jellemében sem. Van benne valami gyerekesség, valami… mesterséges írói amatőrség? Ez egyrészt figyelemre méltó, nehezebb lehet így írni, de kevésbé olvasmányosnak találtam.

Mivel horror ponyva, mély tartalmat nem is próbálok keresni benne.

Érdeklődve várom, lesz-e még folytatása Kevin történetének. Elvileg van annyira nyitott a vége és lehetőség egy más irányra, hogy akár lehetne Kevin vadásznaplója is.

Lyon: Pszichonapló - Mint horror: 70% egyedi világképe van, pörgős cselekménye, a narráció lett gyengébb.

Szubjektíven: 55% a főhős naiv viselkedése komolyan bosszantott, bár a ponyva működött.

Karácsonyi pihenés, a kiadókban is ünnepi csend van.

Most lehet pótolni az elmaradásokat :)

December

16. Kubica: A fények kialszanak - krimi 3,5

17. Simsion: A Rosie - következmény - dramedy 4,5

18. Gárdos: Királyi játék - történelmi 5

19. Szaszkó: Kora február - romantikus 3

20. Farrand: Farkasország - disztópia 4

21. Kikuchi: D, a vámpírvadász - képregény 4

      Keyes: Kriptaherceg - fantasy 4

22. Morgan: Álmaimban Manhattanben - romantikus 2

      DeMille: Szilva-sziget - krimi 3

Ezzel kezdetét veszi a téli szünet, és a karácsonyi olvasmányok időszaka!

Nyomozós, rejtélyes szigetes, kincses.

John Corey nyomozó volt New Yorkban. Egy eset kapcsán súlyosan megsérült, és a felgyógyulás idejére nagybátyja vidéki házába vonul vissza. A helyi erőknek azonban segítségre van szüksége: egy itt dolgozó házaspárt meggyilkoltak. Kémiai anyagokkal, vírusokkal dolgoztak a Szilva-szigeten, és akár még terror események lehetősége is fenn áll. Tanácsadóként beszervezik a férfit, aki sorra veszi az elméleteket és lehetőségeket. Mert nem csak a biológiai labor miatt ölhették meg Tomot és Judyt: szép pár voltak, de vajon hűek is egymáshoz? Miért akartak földet venni a Szilva-szigeten? Csak nem a helyi borászatok vetélytársai lettek volna? Esetleg a kalózok elveszett kincse miatt lettek a gyilkosuk prédái?

Nelson DeMille a krimi, thriller regények kapcsán komoly név. Bár a korábbi évtizedekben volt igazán népszerű, még most is jelennek meg új kötetei és a korábbiak is kapnak újabb kiadásokat. A John Corey krimik az egyik olyan sorozata, amelyet életben tart, most éppen a Művelt Nép Kiadó.

Corey a Szilva-szigetben mutatkozott be. Bár hajlamos vagyok a skandináv krimik divatossá lett nyomozói tulajdonságait megtalálni más krimi hősökben is, Corey inkább az amerikai noir elődökhöz vezethető vissza. Alapvetően jó ember, nem tudok belekötni. Megvan a maga becsülete és erkölcsi mércéje, amelyhez ragaszkodik is. Nem tesz rossz dolgokat, csak olyan a munkája és a természete, hogy általában egyedül marad. A magányos hős, akinek egy-egy éjszakára nő is jut, szíveket tör, de az igazság felderítése és a rend megteremtése után továbbáll. Inkább Sam Spade, mint Harry Hole.

DeMille nem igazán jellemzi őt és a mellékszereplőit, a tetteiken keresztül ad képet róluk. Ez krimi, végig zajlik a nyomozás, és felismerhetőek a kötelező elemek. Van benne helyszínelés, adatgyűjtés, tanúk és gyanúsítottak kihallgatása, elméletek felállítása és ellenőrzése. Talán ez volt az, amiben legjobb volt a kötet. Corey nem egyből jön rá a megoldásra, a nyomok alapján elméletet állít fel, majd azt vizsgálja. Ha nem stimmel, másban kezd el gondolkodni.

Talán az volt a krimivel a bajom, hogy nagyon kényelmesnek éreztem a tempót. Logikus, jól is van felépítve, csak lassan haladtak az események az ízlésemhez képest. Annyira nem volt jó a könyv atmoszférája, hogy a világépítés nagyon lekötött volna.

A regény szerelmi szála sem nyerte el a tetszésem. Eleve, az érzelmek bemutatása és átadása nem a szerző erőssége. Száraznak, unalmasnak éreztem a karakterek lelki élete kapcsán. A kriminek jót tett ez a tárgyilagosság, a romantikus szálnak már kevésbé. Az meg, amire ez a vonal vezet, azt inkább hagyjuk. Visszaköszön a noir gyökér – vagyis, happy endet ne várjon senki. Ez nem az a világ.

Tanulságokat se nagyon akarok, illetve tudok levonni belőle. Az emberek önzőek és a haszon reményében borzalmas tettekre képesek. Közhely, van igazságtartalma, és ennyi, amit ebből ki tudok hozni.

Bár egy régebben keletkezett történetről van szó, olyan eleme nincs, ami miatt ne lehetne élvezetes ma is. Ugyan a modern technikával gyorsabban megoldódna az ügy, de így is ok.

Van bőven folytatása is, előbb-utóbb rászánom magam majd egy újabb kötetre.

DeMille: Szilva-sziget – Mint krimi: 60% logikusan és értelmesen végigvezetett, kényelmes krimi, jellegzetes hőssel.

Szubjektíven: 50% nem igazán tetszett, ennél gyorsabb cselekményt szeretek, de kriminek ok.

Szerelmes, vállalkozást indítós, családos.

Paige Walker előléptetésre vár, a legjobb barátaival dolgozhat együtt, és már álmai városában, New Yorkban él. A pofonok viszont egyre csak érkeznek: előléptetés helyett lapátra teszik, és veszélybe kerül a New York-i élete is. Kénytelen a testvéréhez fordulni, akinek gyerekkori barátjából igazi nagyágyú lett. Jake Romano számára a Walker család igazibb, mint az igazi családja. Kész segíteni most is, amennyire Paige hagyja. Csak éppen a kényszerű közelség régi érzelmeket hoz felszínre: Paige első, nagy szerelme Jake volt. Máig azt hiszi, Jake nem viszonozta még a vonzalmát sem. Pedig Jake számára Paige mindig is rengeteget jelentett, csak nem mert kockáztatni. Egy esetleges szakítás után túl sokat veszthetett volna. Most is nagyon ellenállna a vonzalomnak, de Paige most nem adja fel olyan könnyen, mint kamaszként.

Nem fogom megfejteni, mitől lett ez a sorozat annyira sikeres, hogy már lassan nem elég a két kezemen levő ujj, hogy megszámoljam a folytatásait. Annyira tipikus romantikus regény, hogy attól sikítani tudnék. Egyetlen dolog van benne, ami legalább kicsit megfogott.

New York – a város ragyogó helyszíne a cselekménynek. A hősnő rajong érte, és nem egy olyan bennfentes infó van benne, olyan leírás, ami miatt kitartottam, ha különben nagyon untam is a történetet. Ez a regény nem játszódhat akárhol: pontosabban, a szerelmi szál önmagában működne, de a regény az egyetlen erősségét vesztené el, ha nem lenne ilyen fontos benne a helyszín.

De akkor nézzük is a cselekményt! A romantikus regények egyik legócskább alapja: a fiú a báty legjobb barátja, és tesz egy ígéretet, hogy nem kezd ki a barátja húgával. Naná, hogy a lány mégis beleszeret, ő is a lányba, csak éppen az ígéret közéjük áll. Amíg az ösztönök nem lesznek erősebbek a régi gesztusnál, és kerekedik felül a zsigeri vágy. Annyira tipikus, benne van a zsáner alapkliséje. Ahogy összejönnek, ahogy egy butaság miatt szétmennek, majd a nagy romantikus gesztussal a békülés. Mondanom se kell, hogy előkerül a jegygyűrű is a végére. Nyálas, kiszámítható – aki egy ilyet olvasott, ismeri már mindnek a dinamikáját.

A karakterek is a romantikus regények tipikus hősei. Jake, a milliomos és a helyes, kedves lány, aki nem a pénzéért szereti. Egyikükről se tudnék komolyabb jellemzést adni, annyira üresek. Szépek, helyesek, kedvesek, sikeresek. Ennyi. Noha az alapokban több lehetőség volt: mindkettőnek van egy komoly lelki terhe. Paige komoly szívbetegséggel küzdött kamaszként, Jake családi háttere. De ezt éppen csak bedobja Morgan, véletlenül sem tesz egy kis kitérőt drámai színezetek felé.

Nem tudtam komolyan venni a cselekményt, de sajnos szórakoztatónak sem tudom igazán nevezni. Ahhoz túlzottan lehetett tudni, mire számítsak a cselekményben. Ahhoz túlzottan száraz a szerző stílusa, csak a városképeket szerettem benne.

Szórakoztató és romantikus regény, így mélyebb mondanivalót sem érdemes keresni benne. Itt különben nincs is mit. A szerelem legyőz minden akadályt? Annyira nagyon nem akarom ezt kihozni belőle, de ebben legfeljebb ennyi akad.

Ahogy már említettem, van bőven folytatása. Nem lett kedvem hozzájuk.

Morgan: Álmaimban Manhattanben – Mint romantikus: 40% kissé nehézkes, de jó városképekkel megtűzdelt tipikus románc.

Szubjektíven: 20% tucatnyi ilyen történet létezik, untam is kissé. New York dobta fel kicsit.

Eden átlagos lány volt, aki már lemondott a férjhez menésről is. Soha nem a jó férfiba szeretett bele. Aztán jött Aaron, aki jóképű volt és kedves, szorgalmas és nagyon beleszeretett. Aki feleségül vette, elköltöztek egy kertvárosi házba, és családot akartak alapítani. Eden a munkáját is otthagyta, teljes munkaidős feleség és anya lesz a tervek szerint.

Eleinte csak próbálkoztak, de nem akart a terhesség összejönni. Eden egyre irigyebben figyelte a szomszédját, aki könnyeden szült három fiút is, panaszkodott a rosszaságukra, miközben Eden ölni tudott volna ilyen gondokért. Már céltudatosabb lett a baba projekt. Számolták a napokat, mindent kipróbáltak, amit tanácsoltak. Majd orvoshoz kezdtek járni, mindenféle kezeléseket csináltak végig. Eden teljesen a téma megszállottja lett: erre ment el minden pénzük, és a kapcsolatuk is megromlott. Eden már semmivel nem foglalkozott, csak a lehetséges terhességgel.

Amikor végre összejön, pár hétre a mennyet élik meg. A házaspár közel kerül egymáshoz, Eden kezd visszatalálni a régi magához. A kicsi elvesztése azonban mindennél jobban megtöri. Azonnal próbálkozna újra, de Aaron már nem bírja. Ultimátumot ad: nem kell nekik baba, legyenek maguk. Ez Eden szemében egyenértékű a házassága végével.

Aaron elmegy, és nem tudja, Eden mivel tölti az idejét. Egyre irigyebb a szomszédasszonyra, akinek most kislánya született. Egy édes kis szőkeség, akit az a nő nem érdemel meg. Sok időt tölt a városban a balett iskola előtt, ahol egy kis szőke kislány után leskelődik. Mennyivel jobb anyja lenne ő neki…

Jessie az anyja halála után szembesül azzal, hogy ő papíron nem is létezik. Még anyakönyvi kivonata sincs, az apja nevét sem tudja. Ahogy a halott anyja papírjai között turkál, már nem bír leállni. Abszolút nem hasonlít Edenre, lehet, hogy nem is ő volt az anyja, hanem rabolta? A nyomozást nehezíti, hogy az anyja halála óta Jessie nem tud aludni, így egy ponton túl már abban sem biztos, hogy valóban megtörténtek-e vele dolgok, vagy csak képzelte őket.

A végére kiderül az anyja titka. Miután Aaron elment, Eden békülni akart. De a férfit már egy másik nővel látta, boldognak. Nagyon berúgott aznap este és belement egy egyéjszakás kalandba. A férfinak még a nevét sem tudta, és többé nem is látta. De Eden terhes maradt tőle. Örült a babának. Ám Aaron visszajött – neki is hiányzott Eden, kérte, hogy kezdjék újra. A nőn levő kabát miatt nem láthatta, hogy Eden gyereket vár. A nő beleegyezik a békülésbe, és megbeszélik, Aaron mikor költözik haza.

Ám Eden arra már elmenekül. Hogy mondja meg a férfinak, hogy mástól terhes? Pedig neki ez a gyerek kell. Így elszökött, és úgy élt, hogy senki ne akadhasson a nyomára. Így nevelte fel a lányát is. Jessie megtalálja a férfit, beszélgetnek, és kiderül, Aaron szeretett volna Jessie apja lenni. Eden menekülése felesleges volt. Jessie elkezdheti élni az életét, már alvási gondok nélkül.

Mágiás, ősi jóslatos, túlélésért küzdős, hatalmi harcos.

A romlás egyre közeleg, és mindenki igyekszik ellátni a feladatait, kiélni az ambícióit. Muriele a fia nevében uralkodik, miközben igyekszik megmenteni a lányát és megőrizni a hatalmat a számára. Neil lovagot, akiben egyedüliként megbízik, küldi el Anne megmentésére és hazahozatalára. Neil a szívében gyásszal vág bele a küldetésbe, melynek során nem csak a hercegnő életét menti meg, de érdekes új ismertségeket is köt. Anne álcában igyekszik hazafelé, barátnőjével és Cazio védelmében. A forrófejű nemes igyekszik csapni a szelet a lánynak, de lassan mindkettejüknek fel kell nőni, hogy szembenézzenek a végzetükkel. Aspar a Hangakirály legyőzésére indul, míg Robert a trónt akarja megszerezni. Kevesen pedig már érzik, hogy egy gonosz erő milyen működésbe lépett a háttérben.

Vannak szerzők, akik több száz oldalas regényeket is olyan izgalmasra írnak meg, hogy közel 1000 oldal után is az fáj, hogy vége a regénynek. Brandon Sanderson ilyen szerző. Greg Keyes magyarul ugyanannál a kiadónál van, és hasonlóan ismert név a fantasy területén. Ezt a sorozatát sokan szeretik is – alapvetően én is, de nem vagyok annyira oda érte, mint pl. a Ködszerzet történetekért.

Ennek a fő oka, hogy ez is nagy oldalszámú, de nem olyan tartalmas, mint egy Gemmell. Olvastam a Kriptaherceget, és nem egy fejezet után azon gondolkodtam, ez milyen célt szolgál a történet egészére nézve. Egy-egy epizódnak elmegy, pl. Muriele gyötrődése, de a cselekmény nem megy vele előre, a szereplőhöz nem tesz sok mindent hozzá, csak az oldalszám nő, és még mindig nincs meg az érzés, hogy egy epikus történet világába csöppentem.

A Kriptaherceg egy nagy előkészítés, noha ez már a 2. fejezete a sorozatnak. A végére jutunk el odáig, hogy fontos szereplők találkoznak, és többen felismerik, milyen szerepük lesz a jövő alakításában. Sok mindenért kárpótolt is az izgalmasabb, már előre mutató utolsó pár fejezet, de addig nem volt könnyű eljutni.

Alakult, melyik szereplőhöz hogyan állok hozzá. Anne most nem tudott elbűvölni, de egyre több lehetőséget látok Neil és Cazio személyében. Ebben a részben náluk éreztem legjobban, hogy alakul a jellemük. Mindketten a lovagi erények megtestesítői, és érdekes olvasni, mégis mennyire mások. Az egyik az eszmény megfelelője (Neil), a másikban van még csibészség, de már rálép az útra, ami elviszi ahhoz, hogy jobban hasonlítson a királyné lovagjára.

Nem titkolom, hajlamos vagyok a sötétebb karakterek történetét várni. A cím alapján azt reméltem, most többet kapok Robert herceg sötét világából, pláne, hogy egyfajta zombi lett a férfiból. Ehhez képest alig szerepelt – csalódás. A pozitív hősök egész lelki világa itt van a lapokon, nekem jól esett volna, ha a gonosz is több szót kap.

Keyes stílusa kellemes és olvasmányos. Ha jobban pörgetné az eseményeket, jobban szeretném is az egész világát. Megírva jól van, csak az eseményekhez képest nagyon hosszú a kötet. Valamennyire kárpótol, hogy van egy-egy olyan jelenete, ami érzelmileg üt.

Összességében elolvastam, nem volt rossz érzés, de még mindig várok. Várom, hogy igazán beinduljanak az események és jöjjön a drámai, nagy küzdelem.

Keyes: Kriptaherceg – Mint fantasy: 70% átvezető kötet, sok mellékszállal. A világa tág, sok karakterrel és szállal.

Szubjektíven: 65% a végére felpörgött és tetszett, de addig túlírtnak éreztem. Hol a háború?

Jövőbeli, szörnyekkel harcolós, rejtélyes, vámpíros.

Az emberiség elbukott, a vámpírok vették át az uralmat. Évszázadok alatt azonban az ő uralmuk is megtört, az egykori urak pusztulásnak indultak. Megjelentek olyan keverék lények, dhampirok, akik többek vámpírnál, embernél is. Közülük kerülnek ki a legjobb vámpírvadászok, akik közül D a legjobb. A rejtélyes dhampir az, aki igyekszik megmenteni a megharapott farmerlányt, Dorist (1. rész). Aki felderíti egy új vámpírfaj feltűnését egy eldugott faluban, egy őrült kísérlet eredményeképpen (2. rész). Aki a lányrabló Mayerling nyomába ered, de rá kell jönnie, hogy ebben a történetben senki sem az, aminek látszik. Lehet, hogy megismerte a vámpírt, aki nem csak a címében nemes? (3. rész) Ő az, akit segítségül hív egy lebegő város, amikor gyanújuk szerint vámpír férkőzött a soraik közé, de D ráérez egy a falak között megbúvó szörnyű titokra is. (4. rész)

Rettenetes, de remek dolgok is kisülhetnek abból, ha látszólag nagyon össze nem illő dolgokat vegyítünk. Mondjuk, tini nindzsa teknőcök. Reneszánsz mesterekről elnevezve. Ha tényleg belegondolunk, ez akkora… idiótaság. Mégis, én bírom a patkány vezette teknősöket, gyerekkorom egyik kedvenc meséje volt.

Most meg felfedeztem magamnak D világát, amiben minden keveredik, amit csak el tudok képzelni. Eredetileg 27 kötetnél jár, magyarul az első négy férhető hozzá. De már ezekből is látszik, mennyire színes és sok mindent magába ölelő világot alkottak meg vele.

A távoli jövőben játszódik, így ott vannak benne a modern eszközök. Akadnak fejvadászok, akik tankszerű dzsippel és modern fegyverekkel nyomulnak, D ismeretei kiterjednek kémiai elemzésre, DNS-re is. Az egyik részben még azt is szó szerint lehet értelmezni, hogy elmenekülni a csillagok közé. Űrutazó vámpírok, képzeljétek csak el. Épp csak egy Alien vagy Predator nem köszönt be, bár ki tudja, a 23 nem olvasott kötetben mi bukkanhat fel…

Ugyanakkor egy középkort western helyzetekkel és környezettel vegyítő világ is ez. Ahogy D járja a pusztaságot lovon és karddal, abszolút eszembe juttatta a magányos lovasokat a Vadnyugaton, akik rendet tettek egy kisvárosban, majd ellovagoltak a naplementében.

Vegyíti a vámpíros legendákat a vadnyugattal, de olyan történetekkel is, mint a Rómeó és Júlia. Igen, Shakespeare is megkapja a maga D verzióját. Ezeket mind nagyon tudtam szeretni benne.

Viszont, ez az első négy sztori hasonló alapra épül, ami a negyedik kötet végére unalmas. A nők, még a harcosok is szinte csak szexuális kiegészítők. Durva történetek vannak benne, pl. egy lány, akit a 4 bátyja erőszakol felváltva. Mondjuk, amikor úgy vannak rajzolva, mint a felfújható szexbabák, nem is tudom, mit várok… D hajszolja a főellenséget, közben egyre nehezebb ellenfeleken verekszi át magát, szintén közös pont. Egészen videójátékos.

Irritált az is, hogy D története a kelleténél rejtélyesebb. Több nyom, több kirakódarabka jó lett volna, ha egyes dolgok ott is vannak a sorok között.

A grafikáját felemásnak éreztem. Azt már említettem, a női alakok mennyire nem tetszettek. A harcok sem – nem nagyon láttam őket át, különben megvoltam vele.

Olvastam volna belőle többet is, a világát nagyon megszerettem.

Kikuchi: D, a vámpírvadász 1-4. - Mint képregény: 70% ötletes, sok forrásból merítő történet. Harcos, kalandos, jellegzetes.

Szubjektíven: 70% van erősebb, gyengébb sztorija is. A női alakok irritáltak, de a világ bejön.