Időutazós, képességes, merényletes.

A világ megmenekült, de a következmények kísértik az Esernyő Akadémia tagjait. Fehér Hegedű nagyrészt amnéziásan, sérülten hever. Rágalom elvesztette a hangját és dühös. Spaceboy minden életkedvét elvesztette, most csak tévézik és nassol. Ötös közben egy újabb problémával szembesül: az ügynökség a nyomára akadt, és két halálos gyilkosuk küldik a nyomára. Egy újabb küldetést akarnak neki adni, viszont semmi kedve már az orgyilkosuknak lenni. Pláne, hogy saját maga múltbeli énjét kellene megfékeznie, aki nem engedte az ügynökségnek, hogy megöljék Kennedy elnököt. Vannak azonban visszautasíthatatlan felkérések, és a család két ágra szakadtan a múltban igyekszik a legjobb megoldásra lelni.

Most sem lett sokkal fogyaszthatóbb az Esernyő Akadémia képregény. Talán ez tetszett jobban, de biztosan azért is, mert a sorozatnak hála kicsit jobban átlátom, ki-kicsoda, és mire képes. Az is ritka, hogy a sorozat értelmesebb az eredetinél…

A történetmesélés megint kellően kaotikus. Mivel nagy a család, és gyakran váltunk a családtagok között, akik időutaznak is, kellően kusza az egész. De Way sikeresen összefogja a szereplőit és az eseményeket, így a végére minden összeáll. Ugyan egy időutazás miatt belekerült ellentmondás zavarja az agyam – az atombomba robbanás, most mi történt meg és mi változik meg? –, de ezen túl tudtam lendülni.

A cselekményszálak vegyesek, mind történésben, mind érzelmi téren. Vannak, akik nagyon elégedettek az életükkel, vagy ha nem is, de feltalálják magukat. Vannak, akik nagyon szenvednek. Akadnak különös szerelmi szálak, de nagy mészárlások is. A családi gondok annyira részei a cselekménynek, mint a politikai merénylet is, vagy egy egész osztag lemészárlása a valaha élt legjobb gyilkos által. Nem tetszett mind egyformán, a családi és személyes kínok nem tudtak lekötni.

Ehhez hozzájárul, hogy a legtöbb szereplő kifejezetten ellenszenves nekem. A legrosszabb Rágalom. Vele kapcsolatban már a neve is kiakaszt: az eredeti angolban Rumor. Ha fordítanom kellene, Pletyka lenne nálam. A pletykálással Rágalom valóságmódosító szónoklatának is értelme lenne, hiszen sokkal értelmesebb, hogy egy pletyka terjed, nem rágalom… Jelentésben nagy a különbség. De maga a csaj is ellenszenves. Spaceboy szintén fáraszt – lehet, hogy nem bírom a kettejük közti szerelmi – testvéri huzavonát?

Az antiszociális szereplők közelebb állnak hozzám. Ötös a kedvencem – akinek a DNS-ébe beletették a valaha élt összes gyilkosét is. Nem véletlenül volt ő az ügynökség legsikeresebb ügynöke – minden emberséget kiirtottak bele. Így őt követi a fekete humor is. Az egyik kedvenc részem volt a kötetben, amikor a segítségül kapott osztagokat oltogatja. Konkrétan megmondja nekik, hogy esélyük sincs, csak meghalni hozta őket. Kedves, nem?

Alapvetően akció- és szuperhős képregénynek olvastam, de akinek van kedve, akár az eleve elrendelés és a sorsszerűség kérdéseit is boncolgathatja vele. Vagy az erkölcsét: ha korlátlan a hatalmad, az időben is utazhatsz, a cél meddig szentesíti az eszközeid? Ha egy szociopata gyilkos vagy, de a jó oldalon öldökölsz, milyen ember vagy?

A Monstress jobban tetszett tegnap, de olvastam már rosszabbat is.

Way: Dallas – Mint képregény: 50% a történet több szálon vezetett, fekete humorral. A rajzok egyediek.

Szubjektíven: 35% sok szereplőt ki nem állhatok, a rajzai se tetszenek. De a humora igen.

Adrian Wall 13 év után kerül ki a börtönből. Egy nő meggyilkolásáért ültették le, akinek a most 14 éves fia az apja pisztolyával akar bosszút állni az anyjáért. Nem sikerül a terve, látják nála a pisztolyt, és ő lesz az, akit meglőnek. Súlyos állapotban kerül kórházba. A részeges apja kénytelen beismerni, hogy csődöt vallott apaként. Hagyta, hogy a fia elvigye a fegyvert, nem nevelte rendesen, csak emésztette magát a felesége halála óta, a fia meg szenvedett.

Közben újabb gyilkosság történik: egy újabb nő, ugyanabban a templomban, ugyanúgy megölve, az oltáron hagyva. A rendőrség megint Adrian ellen indul, akit mondvacsinált indokkal le is tartóztatnak, hogy megfigyelhessék. Adrian tűr, de megvannak a maga tervei. Bosszút állni a börtönben történtekért, és nem számít, mi lesz vele.

Adrian ártatlanságában egy rendőrnő hisz, Elizabeth Black. Ám nincs abban a helyzetben, hogy segíthessen. Egy elrabolt lányt keresett, rátalált egy pincében, ahol már két napja kínozta és erőszakolta egy testvérpár. A fivérek többszörösen agyonlőve haltak meg, és Elizabeth ellen vizsgálat indult: kínzásért és emberölésért. A nő társa látja, mennyire közel került egymáshoz Elizabeth és a kamaszlány, nem jön össze az idővonal sem, nyomozni kezd. Érzi, hogy a nő valamit titkol, de se a lány, se Elizabeth nem beszél.

Adrian közben újra szembekerül börtönbeli kínzóival. A cellatársa egy rablás egyedüli túlélője és elkövetője, milliókat rejtett el. Az igazgató kínzással akarta kiszedni belőle, hol az arany. Amikor a veréstől haldokolt, Adrian volt vele. Utána évekig a férfit kínozták, mondja el, mit mondott neki a haldokló. Adrian mindent tűrt, és üvöltötte, nem mondott neki semmit. Nem hittek neki, és megint a nyomában vannak. Adrian pedig kész bosszút állni.

Elizabeth társa rájön, hogy a kamasz mesterlövész. Látja a társa kezén a kötözési nyomokat. Összerakja: Elizabeth is csapdába esett a pincében, a kamasz volt, aki agyonlőtte a kínzóit. Elizabeth próbálta magára vállalni. A férfi hat a lányra, ha nem mondja el az igazat, börtönbe küldi vele Elizabeth-et. A lány vallomása után Elizabeth visszakaphatná az életét.

Ám ő arra már nyakig benne van Adrian ügyében. Segít neki, amikor Adrian harcba keveredik a korrupt őrökkel, majd falaz is neki. Együtt állatínak csapdát, és leplezik le, mi folyt éve óta a börtönben. Együtt jönnek rá, ki a sorozatgyilkos, akinek több áldozata is előkerül – köztük Adrian neje is, akit 11 éve nem látott senki. Akit a férfi nem ölhetett meg, hiszen akkor már börtönben volt. Ő tudja meg, Adrian a szeretője volt az első áldozatnak, nem a gyilkosa. Máig gyászolja az asszonyt, aki élete szerelme volt.

Elizabeth kamasz volt, amikor megerőszakolták. Az apja nem állt ki érte, békíteni próbálta a fiúval, aki bántotta. Terhes maradt, és a lelkész apja nem engedte neki az abortuszt. Elizabeth megcsináltatta egy illegális nőgyógyásszal, majdnem belehalt, és nem lehet többé gyereke. Az apjával végleg megromlott a viszonya, aki a lányát hibáztatta a történtekért. A lelkészben valami eltört. Utána, ha valakinek a szemében meglátta azt a törékenységet, mint egykor a lányáéban, meggyilkolta. Ő végzett a nővel, aki miatt Adrian börtönbe került.

A végén annyi a halott, hogy esélyük sincs visszamenni és folytatni az életüket. Adrian, Elizabeth, a kamaszlány az elrejtett arannyal elindulnak új életet kezdeni. Vinnék magukkal a kórházból kiengedett srácot is, de olyan súlyos sérüléseket szerzett a végső összecsapásban, hogy neki kórházba kell mennie.

Fél évvel később Elizabeth visszajön érte. Már családot alkotnak Adriannel, és őt is szívesen látják maguk között. A regény azzal zárul, hogy ők négyen igazi, szerető család lehetnek.

Politikai, élettapasztalatos, kocsmában mesélős.

Magyar Oszkár festőművésznek indult az életben. Balszerencséjére egy buli és egy fejsérülés elvette a keze ügyességét, így remekművek helyett szobákat fest kisiparosként. Volt nagyon szerelmes, gyermekei születtek. Mikor a felesége elhagyta a főnökéért, elvált. A lányaira büszke, a munkájából megél. Rendszeresen bejár a helyi kocsmába sörözni, ahol a bögyös, pultos Gyöngyiként önti szavakba minden tapasztalatát. Politika kicsiben és nagyobb viszonylatban, a saját élete és megbánt lépései, szerelmi ügyek, némi művészettel és egy titkos tevékenységgel fűszerezve.

Az ősök megmondták, több lábon kell állni. Aki teheti, igyekszik több bevételi forrásra szert tenni és többféle tevékenységgel is jelen lenni. Bár még nem a Bábelt olvastam, de Frei remek példa erre. Sikerregényeket szerez, riporterként elérte az országban, amit el lehetett és ott van a kávéház lánca is. Bödőcs Tibor ilyen szinten még nem tart, de már nála is látni, hogy igyekszik a székének minél több lábat találni.

A Meg se kínáltak a második kötete, egyben az első regénye.

Kényelmes a stílus, melyben elmondja Magyar Oszkár és vele a korunk történetét. Monológok sora az egész kötet, melyben se párbeszéd, se interakció. Legfeljebb Oszkár egy-egy megjegyzéséből sejthetjük, éppen mi zajlik a közvetlen környezetében. De mint egy stand up műsorban, Oszi ott van a pultnál, és övé a szó. Ömlik is belőle, minden témában, ami csak eszébe jut a napi folyékony kenyere mellett.

Tartalmilag így egy sokszínű történet jelenik meg előttünk. A témákban és váltásokban nem kell logikát keresni, egy nagy mozaik az egész. Ahogy a mesélőnek eszébe jutnak a dolgok, követi egyik téma a másikat. Ugyanúgy elmondja hősünk a véleményét a kommunista rendszerről, a mairól és a rendszerváltásról, mint ahogy belemegy a házassága és az udvarlás titkaiba, vagy a szakmai kérdésekbe – legyen az a szobafestés, vagy a művészeti értelemben vett festés, melyről le kellett mondania 18-19 évesen.

Van annyira sodró és magával ragadó Bödőcs stílusa, hogy végighúzza az embert a különben sem vaskos köteten. Kimond sok olyasmit, amit magunkban sokan gondolunk, és nem lep meg, de helyi szinten, a zalai valóságról bőven volt benne olyasmi, ami újdonságként hatott nekem. Az különösen tetszett, hogy a zalai politikai és szociális viszonyokra csak egy zalaegerszegi barátnőm miatt hallok ezt-azt, mégis, ráismertem itt karakterekre.

Milyen ennek a kötetnek a hangulata? Ezen még töröm a fejem. Ha nagyon belegondolok abba, amit a világunkról elmond, depressziósnak kellene lennem. (Vajon miért Magyar hősünk vezetékneve? Csak nem azért, mert olyanokat mondat ki vele Bödőcs, amit nem csak egy ember, hanem nemzeti általánosságoknak vél? A kérdés csak hipotetikus. Nem véletlen, hogy Oszkárunk Magyar Oszkár, magyar kisember, megtört álmokkal, rossz körülmények közé szorítva, panaszkodva, de valahogy megélve.) Oszkár személyisége azonban olyan, hogy mindenen keresztülküzdi magát, nem lett depressziós piás, így azért nem lehangoló a kötet, a sorok közötti tartalma bármennyire is az.

Az előző kötetnél jobban tetszett. Igaz, a szatíra tragédiáit jobban kiérzem, mint a humorát.

Bödőcs: Meg se kínáltak - Mint szatíra: 75% ráismerni a hazai környezetre, olvastatja a stílusa, érdekes a főhőse.

Szubjektíven: 85% a zalai mindennapok jobban lekötöttek, Oszkár sorsán sajnálkoztam.

Múlt után kutatós, háborús, misztikus lényes, titkos.

A világban egykor békesség uralkodott. Az emberek között éltek ugyan természetfeletti lények is, de békében. Még közös utódaik is lettek, az arkánok. Ám a hatalomra éhes boszorkányok rájöttek, hogy az isteni lényekből varázserőt nyerhetnek maguknak, és a világot háborúba sodorták. Az arkánokat rabszolgákká tették, és vadásztak a más lényekre, hatalomért. A még szinte gyermek Maika testén különös jegy található, a boszorkányok meg is veszik rabszolgának a kísérleteikhez. Nem sejtik, hogy Maika maga akart Zamora boszorkányainak fogságába esni. Nem sejtik, hogy milyen erőt rejt a lány törékeny teste. Nem sejtik, hogy bosszú és megválaszolatlan kérdések hajtják a lányt, aki mindent megváltoztat.

A díjnyertes regények azért előbb-utóbb hozzánk is eljutnak. Hugo, Nebula, Locus, British és World Fantasy. Jól el is lehet adni ezekkel a történeteket. A Monstress – angolul jobban hangzik a címe, mint a magyar Fenevad – a képregények között akkora siker, hogy már-már megkerülhetetlennek is nevezhetném. Angolul az 5. kötetnél jár, és hatalmas díjeső szakadt már rá. Ez, az első kötet, többet is begyűjtött a felsorolt díjak közül.

Mi a siker titka? Mesés és izgalmas univerzum. Fordulatos és akciódús cselekmény. Árnyalt szereplők. Rejtélyek. A grafika. De nézzük kicsit részletesebben is!

A történet az események közepében csöppenve veszi kezdetét, és fokozatosan, szilánkokból tudjuk kirakni a múltat. Most pörögnek az események, van itt nagy mészárlástól kezdve tragédiákon át menekülésig és kutatásig minden. Ráadásul, közben nézőpontváltás is feldobja a történetet, kicsit több oldalról is látjuk az eseményeket.

Folyamatosan újabb kérdéseket hoznak a kiderülő események. Liu mestere annak, hogy mondjon egy fontos információt, de ezzel újabb kérdéseket vessen fel. Halad előre a cselekmény, amit szívesen gyorsítana az olvasó a további válaszokért. Történetben tart.

Nagyon ki van találva az univerzum, amiben a cselekmény játszódik. A különféle lényeknek, a társadalomnak, a szereplőknek is szövevényes múltja van. Érezni belőle az átgondoltságot, a még benne levő sok lehetőséget és ötletet. (Nem véletlenül van már több folytatása is.)

A karakterek között lehet ugyan jó – rossz oppozíciót felállítani, de mindkét oldalt árnyalja is a szerző. Vannak rejtett indítékok, megszállottságok, sötét titkok. Talán csak a kis róka ártatlan, különben mindenkiben megbújik valami sötét is. Maika esetében szó szerint is.

Maika – a hősnő. Tudom, miért lehetne kedvelni. Céltudatos, pokoli szenvedésen van túl és erkölcsileg is rendben van. Mégis, még nem tudok vele teljesen szimpatizálni. Talán, a fájdalma intenzitása miatt. A szenvedő hősök nem az én világom, ha itt jogos is a gyötrődés.

Végül, a külcsín. Ez a kötet festményszerűen szép képekkel van tele. Csak lapozgatni is élmény, a történet elolvasása nélkül is. A lények, az emberi karakterek, a hátterek és a mozgás is szép. A képregényeknél, pláne sok mai ismert sikernél, nem feltétel az esztétikai szépség, de itt megvan és valóban lenyűgöző a végeredmény.

Nem szeretem az olyan reklámokat, hogy ha idén csak egy XY könyvet olvasol, ez legyen az. De a Monstress kedvéért teszek egy kivételt: ha idén csak egy képregényt olvasol el, a Monstress legyen az! Észre sem veszed, és már a 2. kötetet is beszerzed hozzá…

Liu: Ébredés – Mint képregény: 100% gyönyörű a formátuma, izgalmas a cselekménye, jó karakterekkel.

Szubjektíven: 85% a rajzait imádtam, a cselekmény is ok, Maika a gyenge láncszem nálam.

Még karácsony előtt folytatást kap az egyik kedvenc sorozatom/univerzumom. Kiemeltem a magyar borító egy részét. Ki ismeri fel?

Megoldás: Tovább!

Sorozatgyilkosos, bántalmazós, kínzós, nyomozós.

13 éve Adrian Wall gyilkosság miatt került börtönbe. Az egykori rendőrnek mindene odaveszett: a tárgyalás alatt a neje elvetélt, a karrierje és a szabadsága is odalett. Nem beszélve arról a titkos fájdalomról, amit senkinek nem mondhatott el. A börtönben pedig az élő pokol várta, egy pénzéhes igazgató és őrök évekig tartó kínzása. Amikor kikerül, a bosszú és az újrakezdés között őrlődik. Újabb gyilkosság történik, ugyanúgy, mint 13 éve. A rendőrség megint őt gyanúsítja. Elizabeth Black nyomozó, aki egykor mellette állt, most is hisz az ártatlanságában. Miközben a nő küzd a múltja és a családja árnyaival, miközben ellene is nyomozás folyik egy emberrablási ügy következményei miatt, Elizabeth Adrian ügyében is segíteni próbál. Nem sejthetik, milyen mocskon kell átrágniuk maguk, ha az igazat keresik.

John Hart könyve eddig még nem került a kezembe, noha határozottan olyan szerzőnek tűnik, akiket szívesen olvasok. A saját zsánerében nagyon sikeres, Hart is több neves krimi regényért járó díjat nyert már el. Magyarul is megjelent több kötete.

A megváltás útján már a címével is megfogott. Teljesen nem lövöm le a poénját, mert van egy olyan jelentésrétege is, amelyet csak a regény végének ismeretében lehet megérteni, de az alapokban is érezni, miért találó. A gyilkosságok egy templomban történnek, a helyszín és a megváltás abszolút egy kultúrkörbe tartozik. De ennél fontosabb, hogy a szereplői is ezen az úton, a megváltás útján járnak. Mindenkinek van a múltjában egy olyan esemény, amiért feloldozást szeretne. A brutális az, hogy egyes esetekben nem is ők voltak a bűnösök, hanem az áldozatok. Mégis, kísérti őket a múlt és keresik a megváltást.

A regénynek ez, a karakterábrázolós része egyszerre az erőssége és a nehezebben olvashatóságának a kulcsa. Annyira sajnáltam a főbb szereplőket, hogy összeszorult a torkom, ahogy olvastam, mi történt és történik velük még mindig. Iszonyatosan sok kegyetlenség van ebben a kötetben: nemi erőszaktól kezdve brutális bántalmazáson át a bűntudatig, amikor valaki visszacsap. Nem is csoda, hogy annyira nehezen alakítanak ki kapcsolatot: ha valaki felé nyitottak, nagy valószínűséggel fájdalom lett a vége.

A krimi része is sok szálból áll össze. Elég sok bűnügy van a kötetben, lényegesen több mint egy átlag krimiben. Van a régi gyilkossági ügy, amiért Adrian börtönbe került. Van a jelen, ugyanolyan gyilkossága – amiből hamar sorozatgyilkos ügy lesz, mert a templom alatt további holttestekre bukkannak. Van Elizabeth ügye, az elrabolt és megerőszakolt kamaszlánnyal, ahol a szabadítás közben az elkövetők elhunytak, és most vizsgálat folyik. Van a kiskamasz ügye, aki az anyja haláláért akart bosszút állni, és az apja fegyverével Adrianre támadt. Van Adrian börtönbeli múltja, kínzással, zsarolással és gyilkossággal. Plusz, még Elizabeth múltbeli traumája, ami szintén bűnügyi eset. Az a jó könyvben, hogy ezt a sok ügyet értelmesen össze tudja fogni Hart. Lesznek köztük kapcsolódási pontok, mások végig külön mennek, de a történet kirakósként összeáll.

Így ez a kötet két téren is emlékezetes: karakter- és cselekményábrázolásban is jelesre vizsgázott. Olvasmányos, logikus, megrázó – krimitől ennél többet nem várok. A szereplőit is megszerettem, nem véletlenül sajnáltam őket annyira a szenvedéseik miatt.

Hart: A megváltás útján - Mint krimi: 90% logikusan és okosan építkező krimi, tragikus sorsú hősökkel középpontban.

Szubjektíven: 80% a szerkesztése, ahogy a szálak összeérnek, a karakterek is ok, de szomorú.

Cím: Broken Bones – Kim Stone 7. kötet

Szerző: Angela Marsons – bestseller krimi szerző, a Kim Stone sorozata nem csak nálunk, világszinten ismertté tette a nevét.

Műfaj: thriller

Cselekmény: sorozatgyilkos les áldozatokra. Szexmunkásokat kap el, és végez velük különös kegyetlenséggel. Kim Stone kapja az esetet, aki a szokott megszállottsággal keresi az igazságot. Közben egy elhagyott kisbaba esetén is dolgoznak, mely a szexrabszolgaság brutális világába vezeti el a nyomozókat. Kim dolgát nehezíti, hogy saját kegyetlen gyerekkorának egy szereplője is színre lép.

Várható megjelenés: ha a General Press ilyen tempóban hozza a köteteket, jövőre ideér magyarul is.

Miért várós?

• 6 kötetet szerettem, kétlem, hogy a 7. okozna csalódást.
• Bejön Marsons stílusa.
• Az angol borító is tetszett.
• Erősnek tűnik a cselekmény is.

Másvilági, fantasztikus, emberi, fordulópontos.

Arvid Peckon érdekes állást kapott: egyfajta telefonos segélyszolgálatos, akin keresztül a kiválasztott ügyfelek a képzeletükben létező személyekkel beszélgethetnek. Viccesnek tűnhetne, de minden híváskor valami megszállja – és egyre különösebb hívások érkeznek. (Kicsoda Arvid Peckon?) Augusta egy olyan helyen él, ahol nem telik az idő. Embereket ragadnak el rabszolgának – egyszer a nő egy különös szerkezetet talál, és egy szolgával magyaráztatja el, mi az az óra. Ezzel tudtán kívül felforgatja az életét. (Augusta Prima) Egy férfi és egy nő különös helyzetben, egy raktárban találkoznak. Az egyik a léghajójába, a másik a gőzgépébe szerelmes. A nő nem várt terhessége borítja fel mindennapjaik nyugodt rendszerét. (Beatrice)

Elsőre talán az tűnik fel, hogy méretre milyen kis kötetről van szó. Szolid, vékony és az egész olyan kicsinek tűnik. Már ennyi alapján olvasóbarátnak lehet minősíteni, annyira könnyűnek tűnik elolvasni. Ez részben igaz is: van annyira értékes és érdekes a tartalma, hogy gyorsan végig lehet érni rajta. Ám témáiban, történeteiben nem a könnyű jelző illik rá.

A különleges, jó értelemben más, amivel jellemezném. Valóság és képzelet határán mozognak az események benne, éppen csak egy kicsit más világokban. Amitől ijesztőbb, mintha teljesen idegen világokat mutatna meg bennük a szerző. Sok mindenre ráismerni benne a mi világunkból, de mégis torzabb, sötétebb – ijesztőbb. Nem egyszer jutott Stephen King az eszembe olvasás közben. Hasonlóan teremti meg ez a kötet is a néma borzongást, mint King a legjobb köteteiben. Amikor a rettenet és mágia a valóság szövetei között rejtőzik.

Egy-egy története közelebb áll a tündérmesékhez, mások a valóságunkba kapaszkodnak erősebben, de mindig megvan az a fekete, baljós atmoszféra, ami miatt a horror is eszembe jut róla. Talán ez a kötet egyik legnagyobb erőssége, ahogy megteremt egy hangulatot, amiben egyszerre van lírai szépség és valami fájdalmas, akár ijesztő.

Ok, akadt azért benne olyan is, amin a gyomrom is forgott párat. A Matrónák annyira betegnek tűnő világot mutat, olyan bestiálisnak tűnik a puszta cselekmény…

Mindegyikben találtam valamit, ami megfogott és elgondolkoztatott. Irodalmi élmény is volt, mert nem simán olvastam a történeteket, borzongtam és szórakoztam, hanem kerestem a cselekmény mélyebb jelentését is. A Beatrice, a gépekbe beleszerető emberekkel – mesés réteg van rajta, de ha azt leszedjük, a technikába beleszerető ember nem a társadalmunk tükre? Az okostelefon zombik már most sem bírják a mobil nélkül, fel sem néznek belőle. Ha mondjuk tűz lenne, és menekülni kellene, biztosan az egyik első dolog, amit felkapnék és mentenék magammal, a laptop lenne. De bele lehet gondolni, mit tudnánk kezdeni magunkkal áram nélkül. Hűtő nélkül pl. meddig bírnánk?

Vagy, ott van a Dzsagganáth című történet. Ebben annyi réteget találtam, hogy csak erről az egyről tudnék egy teljes bejegyzést írni. A férfi – nő oppozíció és társadalmi előítéletek, egy társadalmi struktúra működésének szabályai, a rendszerváltás és még sorolhatnám, mi minden. Miközben olvasható szórakoztató sztorinak is egy anyagmozgatóról.

Tartalmas, értékes olvasmány volt, ami szórakoztatott és borzongatott is.

Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről - Mint fantasy: 100% különleges hangulatú történetek, sok árnyalattal és agyalósak is.

Szubjektíven: 95% finoman horror, egyedi és tele van ötlettel. Kifejezetten élveztem.