Tárgyalótermi, esküdtszéket manipulálós, sorozatgyilkosos.

Eddie Flynn az egyik legjobb védőügyvéd a szakmában, aki csalóból lett ügyvéd. Sajátos erkölcsi kódex szerint él és választja az ügyfeleit. Ártatlanokat akar védeni, aki bűnös, azzal nem foglalkozik. Most társügyvédnek kérik fel egy szenzációs ügyhöz: Hollywood legújabb csillaga állítólag megölte a feleségét és a személyi testőrüket. A színésszel való beszélgetés után Eddie vállalja a munkát – ő marad akkor is, amikor a stúdió kihátrálása miatt a másik ügyvéd távozik. Miközben építi a védelmet, egy rafinált sorozatgyilkos nyomaira bukkan, akinek a leleplezése jelenthetné Bobby felmentését. Nem sejtheti, hogy Kane, a gyilkos is nagyon közelről követi az eseményeket. Álcában az esküdtek közé férkőzött, és mindent megtesz, hogy Robert Solomon bűnösnek találtasson.

A tárgyalótermi krimi az egyik gyengém. Pláne, az amerikai jogrendszerben, ahol ott az esküdtszék. Voltatok már nálunk bíróságon? Egyszer kellett tanúskodnom, és felettébb lehangoló élmény volt. Felváltva kérdezgetett a bíró és az ügyvédek, egy kis terembe zárva, ahol még rendes pulpitus se volt. Abszolút nem olyan volt, amiről szeretek olvasni vagy filmet nézni.

Cavanagh krimije ellenben mindazt tartalmazza, amit a zsánerben imádok. Csavarok, jog, trükkök és még sorozatgyilkos is akad benne… Egyrészt, az ügyész és a védőügyvéd is nagyon érti a dolgát. Remek dolgokat találnak ki, hogy meggyőzzék az esküdteket. Igyekeznek egymás tanúit ellehetetleníteni, látványosan bizonyítják a saját elméletüket, értelemre és érzelmekre ható beszédeket tartanak. Fontos, hogy mindkét fél profi. Sokkal izgalmasabb így a játszmájuk.

A jogi és tárgyalótermi cselek mellett ebben a történetben az esküdtek is kiemelten fontosak. Grisham írt egy olyan történetet, amiben még az esküdtek belső befolyásolása volt a téma (Az ítélet eladó). Itt is valami hasonló zajlik, csak sokkal pikánsabb körülmények között. Az ötlet, hogy a sorozatgyilkos ott üljön az esküdtek között… Kane egészen kivételes figura, és az ő játszmái ugyanolyan izgalmasak odabent, mint az ügyvédeké kint. Sok mindent bevet, és mivel sorozatgyilkos, neki az sem okoz gondot, ha valakitől végleg meg kell szabadulni. Mocskos, sötét játszmák…

A regény két nagyon erőteljes figurát vonultat fel. Kane egy szociopata szintjén van, és nagyon szerettem, ahogy a szerző felépíti a teljes történetét. Hogyan vált ilyenné? Mik a céljai? Egyáltalán, milyen ember, mi jár a fejében? Jó pár fejezet az ő nézőpontjában íródott, így minden választ megkapunk.

Eddie Flynn pedig a skandináv krimik nyomozóinak amerikai, ügyvéd megfelelője. Bámulatos, mit össze nem hoz ügyvédként. Mesteri húzásai vannak, és az is nagyon kemény, hogy csak ártatlanokon hajlandó segíteni. Szilárd, erkölcsös ember. Ugyanakkor a magánélete kész katasztrófa. Tönkrement házasság, sok szenvedés. Sajnáltam is.

Cavanagh stílusa is bejött. Lényegre törő, logikus és értelmes. Ugyanakkor érzelmekről is képes átélhetően írni.

Remélem, kapunk még ebből a sorozatból, mert a végét leszámítva – túl gyors – imádtam.

Cavanagh: Tizenhárom – Mint tárgyalótermi krimi: 95% fordulatos, több nézőpontból izgalmas és csavaros, logikus.

Szubjektíven: 95% szinte tökéletes – kár, hogy a végét összecsapottnak éreztem.

(Városi rendőrkapitányság)
… és még hullazsákunk sincs elég…! Hogyan hazudjunk a sajtónak, amikor az aszfalton egy vérfolyó csörgedez? Vízibicikli kellett, hogy visszajussak a kocsimhoz! (Way: Dallas)

A valóság vékony jég, de a legtöbb ember egész életében korcsolyázik rajta, és sosem szakad be alatta, csak a legvégén. (King: A kívülálló)

Csak annyit mondhatok, hogy a törvény a sötétség és az igazság óceánja, és az ügyvédek csupán csónakok a felszínén. (Hart: A megváltás útján)

Mert az is az emberi természet része, hogy segítünk egymásnak, de az is, hogy kínozzuk egymást. (Bödőcs: Meg se kínáltak)

Megtagadni valakitől, hogy törődhessen, legalább olyan kegyetlenség, mint megtagadni valakitől a törődést. (F. Várkonyi: Férfiidők lányregénye)

Nem hiába mondják, hogy az utazás nevel. (Quick: Alibi jegyesség)

Ez az alap, az, hogy a testünkbe vagyunk zárva, hogy böfögünk, fingunk, hányunk, de ugyanezzel a testtel hegedülünk, festünk , beszélgetünk és táncolunk is. (Bödőcs: Meg se kínáltak)

Cheng Xin hirtelen megállt, lehajolt, és felemelt valamit a túraösvény kőlépcsőjéről. Tianming látta, hogy egy csúnya, puha és nedves hernyó tekergőzik a lány ujjai közt. Mellette egy másik lány felkiáltott. Ez undorító! Miért fogtad meg? Xin azonban óvatosan letette a hernyót az ösvény mellé, a fűbe. Mert valaki ráléphet. (Cixin: A halál vége)

Szerelmes, kémkedős, kosztümös, sorozatgyilkosos.

Amity Doncaster nem egy átlagos kisasszony. Orvos apjától nem kevés gyakorlati tudást gyűjtött, most a világot járja és egy londoni lapnak ír úti beszámolókat, hamarosan pedig egy könyve is megjelenik. Mindezt akkor, amikor egy nőtől azt várták, hogy feleség és anya legyen. Az egyik úton egy sebesült útitársára bukkan, akit a lány gyors elsősegélye ment meg a haláltól. Benedict Stanbridge egy levelet bíz a nőre, aki végig ápolja a felépülése alatt. Bár az úti céljuk eltérő: London és Kalifornia, a bimbózó románc folytatásra vár. Amity Londonban egy sorozatgyilkos célkeresztjébe kerül, és a hazatérő Benedict felajánlja, hogy játszanak jegyespárt – így a lány jó híre is sértetlen marad, és együtt a gyilkos nyomába eredhetnek, miközben a kémtörténet is folytatódik még a szerelmi évődésről nem is beszélve.

Amanda Quick romantikus regények szerzője: sikeres is, nagyon termékeny is. Most ránéztem, mennyi regénye jelent meg eddig magyarul is. Rengeteg. Ahogy rápillantottam, eléggé egy kaptafára gyártja a történeteit, de még így is szimpatikusabb a zsánerben az ő munkássága, mint a romantikus – erotikus regények gyártóié.

Az Alibi jegyesség is magán viseli az írónő jellegzetes jegyeit: már szinte feminista hősnő, kémkedés és nyomozás, kosztümös környezet, szerelmi szál. Kiválóan le lehet vele mérni, valakinek fogára való-e, amit Amanda Quick ír.

Tetszett a regényben, hogy sokféle a cselekmény. Több zsánerből merít, ha mindent át is színez a szerelmi tematika. A kosztümös romantika mellett kémregény és sorozatgyilkosos krimi is, csak éppen ezek naivnak, mesésnek tűnnek. Hiszen nyomoznak a gyilkos után, a kémek akcióznak egymás ellen, de végig azt éreztem, hogy mindez csak keret, ami közelebb hozza egymáshoz a két főszereplőt. Nem éreztem reálisnak a történéseket ezen a szálon. A főszereplőknek mindig nagy a szerencséje, ráadásul rendszeresen olyan cseleket és fogásokat vetnek be, amit másban is láttam/olvastam már milliószor.

A karakterek fekete – fehérek, ezzel is emlékeztetnek a mesékre. A főszereplőknek nem is volt rosszabb oldala, tele vannak jó tulajdonságokkal. A korhoz képest Amity ráadásul nagyon modern nő is, aki abszolút olyan dolgokért küzd, amik ma is vállalhatóak. Saját karrier, saját szabályok szerinti élet és olyan társ, aki partnere ebben. Benedict talán halványabb figura hozzá képest, de a hősies kiállása megvan. A mellékszereplők között akadnak jól sikerültek – Penny kifejezetten szimpatikus volt, és a kis flörtje a nővére ügyén dolgozó nyomozóval aranyos.

Tulajdonképpen két dolgot éreztem nagyon túlírtnak a regényben: az erotikus részek az egyik. Ebbe a kosztümös környezetbe nem is kicsit fura, amikor hőseink egy pajtában bújnak össze a szénában. Nem olyanok a karakterek, hogy kellene ágybeli tevékenységük részletes leírása.

A másik: a kémkedés. Annyira szerencsétlennek éreztem mindenkit, aki itt kémkedni próbál! Nyomorult Declan volt a legbénább, de Benedict ilyen irányú cselekedetei sem győztek meg. Simán dilettánsnak éreztem őket egy különben komoly játszmában.

Azt már inkább nem is említem, hogy a napenergiát hogyan keverték be a történetbe…

Alapvetően egy könnyed, szórakoztatásra szánt regény nőknek, ezt teljesíti is.

Quick: Alibi jegyesség - Mint női krimi: 70% félig romantikus mese, de a szereplők hősiesek, a cselekmény pörög.

Szubjektíven: 60% sokalltam a szerelmi szálat, minden más elemet átszínez. De olvasmányos.

5: Blake: Vérbe öltözött Anna – a 17 éves Cas különleges, de átkos képességgel rendelkezik: látja a halottak szellemét. Fel is csapott szellemirtónak, és szabadidejében végez az ártalmas szellemekkel. Egy hírhedt házban is kísértet él: ő Anna, akinek tragikus múltja van. Aki megérinti a fiú szívét. Ám ez nem változtat a tényen, hogy Anna gyilkossá lett.

4: Hendrix: Horrorstör – az Orsk bútor áruházban valami nagyon nem stimmel. A munkatársak minden nap romos üzletbe érkeznek, a kamerákon nem látszik semmi. Ha így megy tovább, csődbe mennek. Három alkalmazott megegyezik, kinyomozzák a rejtélyt. Az áruházban maradnak éjjelre, és szembesülniük kell az elszabaduló pokollal.

3: Meissner: Híd az óceán felett – Brette egész életében menekült a képessége elől. Látja a szellemeket, de arra nevelték, hagyja figyelmen kívül őket. Amikor a férje gyermeket szeretne, kénytelen szembenézni azzal, mit örökölne tőle egy lány. Míg tisztába jön az érzéseivel, egy szellem rejtélyének nyomába ered. Mi történt a Queen Mary fedélzetén?

2: Alender: A rossz kislányok nem halnak meg – Alexis kamaszlány, akinek a fotózás a hobbija. A kishúga kezdi most aggasztani: megszállottja lett egy antik babának, megváltozik a szeme színe és a viselkedése is. A házukban megmagyarázhatatlan jelenségek zajlanak, pl. ajtók nyílnak és záródnak maguktól. Valami nagyon rossz közeleg, és senki nem hisz neki.

1: Tremblay: Szellemek a fejben – a Barrett család élete a feje tetejére áll, amikor a kiskamasz lányuk pszichés betegség tüneteit kezdi mutatni. Az anyagi gondokkal küzdő család az egyház fordul segítségért, nekik viszont más magyarázatuk van Marjorie tüneteire: szerintük egy gonosz lélek szállta meg a lányt. A média szenzációt sejt, így visszautasíthatatlan ajánlatot tesznek. Az új valóságshow: ördögűzés élőben.

Felnőtté válós, történelmi traumákat feldolgozós, családos.

Különös páros érkezik a nőgyógyászatra: az idős Olgi, aki a kamasz Klárát hozta el, akinek kora miatt már érnie kellene, de az elmúlt évek nyomora miatt inkább tűnik kislánynak, mint 14 éves kamasznak. A zsidó származású lány – aki elvesztette az egész családját, az egyetlen életben maradt testvére külföldre ment, még mindig gyászol – lassan elemészti magát. A doktorban felfedez valamit az apjából, és a szintén családját elvesztett férfi pártfogolni kezdi a lányt. Aldó és Olgi együtt nevelik Klárát, aki lassan összeszedi magát és túljut a II. VH traumáján. Miatta, érte tartanak ki a felnőttek is, miközben a történelem megint kihívás elé állítja őket: a kialakuló kommunista rendszerben is ember embernek lesz farkasa.

Miért érdemes nyitott füllel boltba járni? Mert bele lehet botlani olyan regényekbe, mint a Férfiidők lányregénye. Eddig nem került a szemem elé, de a boltban az előttem álló lány ezt akarta megvenni, mert most készítettek belőle filmet is. Rákerestem, mi ez, érdekesnek találtam és elolvastam én is. Nagyon kellemes meglepetés volt: sajnálnám, ha kimaradt volna az életemből a kötet.

Imádtam benne sok mindent, párat pontba szedek:

1: holokauszt regény, de tele van balladai homállyal. A Hajnali lázban is az volt az egyik nagy élményem forrása, hogy a következményekből láttuk, milyen poklot kellett túlélnie az embereknek, nem konkrétan a haláltáborokba mentünk be a szereplőkkel. Itt sem eleveníti fel a gettók és táborok borzalmát, csak a megviselt embereken, betegségek és a rengeteg gyászon át látjuk, mit vesztettek sokan. A sorok között van a történelem borzalma, ami így különösen megrázó. Annyira rémes volt, hogy beszélni se képesek róla. Kicsit a történések mögé kell látni, hogy összerakjuk, kivel mi történt, hova lettek a szeretteik, a családjuk.

2: a kommunista rendszer kritikáját is tartalmazza, miközben ugyanúgy a háttérben tartja, mint a holokauszt témát. Nem politizál, nem magyaráz, egyszerűen a szereplői félelmein, a közhangulat változásain megjeleníti, mit jelentett akkor élni és félni. (Mert a szereplők között nincsen olyan, aki átáll. Egy nagyon mellékszereplő lép be a pártba, de ő is szinte belebetegszik ebbe a döntésbe, nem egy elvhű kommunista ő sem.)

3: korrekt fejlődésregény. A történet végigköveti Klára nővé érését. Benne van, ahogy a depresszióból felépül, ahogy élni kezd és boldogul is majd az életben. Az a rész, amíg kamasz, jobban tetszett. Egyetemistaként már van barátja, később férje is, aki egyrészt ellenszenves is volt – Pepe nekem nem jött át, már a nevén fennakadtam – másrészt ott már érzelmileg nem olyan a cselekmény. Ott már nincs trauma, nincs feldolgozás, csak a makacsság, miért maradnak itthon. (A regényből készült film címe innen jön, különben.)

4: karakterközpontú, kevesebb cselekménnyel, mégis izgalmasnak éreztem. A szereplők konfliktusai, dilemmái leginkább belsők, de nem számít. Így is érdekesek. Mindenkinek annyi titka és félelme van, hogy az bőven kitölti és mozgásban tartja a regényt.

5: tetszett a regény stílusa. Igényes, de nagyon olvasmányos.

Ifjúsági regény is, történelmi is, holokauszt történet is. Kortól függetlenül nyújt valamit, csak legfeljebb minden korosztály mást szemez ki belőle. Ami a jó regény ismérve.

F. Várkonyi: Férfiidők lányregénye - Mint ifjúsági: 90% alapos karakterrajz. Történelmi súly a sorok között, találó cím és alakok.

Szubjektíven: 78% a végét leszámítva tetszett – az kurta-furcsa. Odáig érzelmi mélyütés.

• Studium Plusz: Susana és a skót - kosztümös romantikus
  • A király árnyéka - történelmi kaland
• IPC Kömyvek: A Tudorok - történelmi
  • Éjfél Csernobilban - dokumentumregény
  • Szabadság, szerelem, Levine - történelmi romantikus
• Alexandra: Álomdalok - novellák, horror,fantasy
• Művelt Nép - Mrs. Escobar - memoár
• Magistra: Bécsi vér - kosztümös krimi
• Agave: A két pápa - dokumentumregény
  • A sötétség kora - akció sci-fi
• Fumax: Sandman - 2. kötet - képregény
• Könyvmolyképző: Megjelölve - romantikus, erotikus
  • A gonosz király - YA fantasy
  • Ezzel a szívvel - romantikus
  • Nincs vesztenivalóm - romantikus
  • Éjsötét királynő - YA fantasy
  • Felperzselt királyság - YA fantasy

November

25. Kloos: Renegátok - sci-fi 4,5

26. Arden: A lány a toronyban - fantasy 4

27. Cixin Liu: A halál vége - sci-fi 2,5

28. Tidbeck: Rénszarvas-hegy - fantasy 5

29. Hart: A megváltás útján - krimi 5

30. Liu: Fenevad 1. - képregény 5

      Bödőcs: Meg se kínáltak - szatíra 4,5

December

1. Way: Az Esernyő Akadémia 2. - képregény 2,5

    King: A kívülálló - thriller 2,5

Már december van... hihetetlen, hogy nyakunkon az év vége.

Nyomozós, természetfeletti lényes, váddal szembenézős.

Flint City nem a brutális gyilkosságokról híres, de most a nyomozóknak egy bestiális tettel kell megbirkózniuk. Valaki elkapta a 12 éves Franket, akit nem csak megölt, de kegyetlen erőszakot is tett rajta. A nyomok és a DNS bizonyíték, szemtanúk hamar Terry Maitland edző felé terelik a nyomozást. Anderson nyomozó az egész város előtt, a csapata döntőbe jutásért küzdő meccsén tartóztatja le a férfit. Hiába tud Terry alibit igazolni, tanártársaival egy utazáson vett részt, a DNS rá mutat. Anderson nem érti, hogy lehet egy ember egyszerre két helyen. Egy újabb tragédiának kell történnie, hogy a nyomozó megkeresse az igazságot, ha az olyan hihetetlen is, hogy mindent át kell gondolnia, amit addig az élőlényekről gondolt.

Kezdjem a jóval vagy a rosszal? Egy tréningen azt tanácsolták, használjuk a szendvics módszert. Vagyis, a jó legyen a zsemle, ami közé betesszük a gondunkat/húsunkat. Próbáljuk is ki!

Tetszett, hogy Stephen King a történet elején valami újba kezd. Egy ideig el is hittem, hogy tárgyalótermi krimit fogok olvasni King tollából. Vártam is a tárgyalás kezdetét, roppant mód érdekelt, mit tud kihozni ebből a zsánerből. A tettet nem éreztem annyira brutálisnak, mint a regényben szereplő rendőrök, de, mondjuk, King kapcsán edzésben vagyok a borzalmakra. Az bohóca sokkal keményebb és durvább tetteket vitt végbe, a Tortúra lábmetszése vagy a Végítélet apokaliptikus világa sokkal rettenetesebb, mint Frank halála. Bocs, de azért, mert gyerek az áldozat, nem érzem rosszabbnak, mint ha egy felnőttel történne ugyanaz.

Majd jön egy fordulat, és máris egy gyengébb Odaát epizódban találtam magam. Már ott kezdődtek a gondjaim, hogy a lény neve a regény címe. Kívülálló. Mégis, min áll kívül? Ha Odaátban gondolkodom, egy az egyben egy alakváltót írt le King. Még az indián neve is jobb lett volna, mint ahogy itt tálalják. A félelem maga egy részében volt egy wendigó, az is hasonlít, de sokkal ijesztőbb lett, mint ez a kívülálló. Nem éreztem eredetinek ezt a lényt, és utáltam a megnevezését is. Kb. az a szint, amikor a vérfarkast az egyik kisregényben emberfarkasnak emlegették.

Nem kötött le a nyomozás, a vadászat még annyira sem. A King regényeken borzongani szeretek, itt semmi ilyesmi nem volt. Még a nagy összecsapás se ugrasztotta meg az adrenalin szintemet. Ha nem is untam, de nem is szórakoztam jól.

A karakterek ellenben szokás szerint kidolgozottak. Ralph Anderson nyomozó esetében egy komoly fejlődési ívet is látunk. Nem csak azt, hogy képes annyira rugalmasan gondolkodni, hogy a fizikai tények helyett elfogadja a természetfelettit. Az volt a nagy lépés, ahogy magában eljutott addig, hogy nem az a gyilkos, akiről biztosan hitt, hogy az. Ahogy képes volt legalább megpróbálni jóvátenni, amit Maitland ellen elkövetett. Az, hogy oda tudott állni Terry felesége elé, nagyobb bátorságra vall, mint a kívülállóval szembenézni.

Ismerős lesz King jellegzetes közelítése is. Az elején csak egy kisvárost látunk, a felszín alatt vannak csak a baljós jelek. A feszültséget is fokozatosan emeli egyre feljebb, ha nem is érte el nálam a szokott szintet.

Nem fog a kedvenc King regényeim közé tartozni, de egyszer le lehetett olvasni.

King: A kívülálló - Mint thriller: 60% a közepénél élesen vált. Hangulatos történet, de ijesztő nem lett.

Szubjektíven: 40% nem tetszett a váltás, a lény sem és hiányoltam a borzongást.