Nyomozós, családi titkos, összefüggéseket átlátós.

Könnyed találkának indult: szeretők játékos együttlétének az autómosóban. Azonban volt ott valaki, akit nem hívott senki. A kormány befolyásos tanácsadója, Henry Falck el is akarta küldeni a leskelődőt, de rá kellett jönnie, nem leskelődni érkezett. Gyilkolni. A rendőrség már csak az autómosóban legyilkolt szeretőket találja meg. Fredrik Beier kapja az ügyet, és eleinte politikai elméletek felé terelgetik. Öltek meg másokat is, akik befolyásosak voltak és kormánykörökben mozogtak. Ahogy azonban Fredrik egyre jobban beleássa magát az ügybe, felfedezi az igazi kapcsolatot: ő maga, pontosabban az apja munkája. Mindenre a múltban kell keresni a választ, és időben meg kell találnia, mielőtt megmenthetetlen lesz a jelen.

Johnsrud ezzel a kötettel zárja a trilógiát. Kint, skandináv területen szép sikerei voltak vele. Mutatja az is, hogy volt igény arra, hogy trilógiává bővüljön Fredrik Beier története. Mindegyik részben észrevehetjük, hogy van egy azonos séma. A bűntény a jelenben történik ugyan, de az indíték a múltban van. A Beier család múltja és a rég elásott titkok, amelyek magyarázhatják a történteket.

Szeretem, amikor összefüggenek az események. Akkor érzem a logikát, hogy a szerzőnek megvolt a terve a cselekményre, nem fog a végén a semmiből előhúzni egy nagy fordulatot, ami csak lóg a levegőben. Most mégis szenvedtem attól, hogy a trilógia egyes eseményei mennyire összekapcsolódnak.

Régen olvastam az előző részeket, és emlékeim szerint nem is tettek rám pozitív benyomást. Nagyon kevésre is emlékszem belőlük. A magánéleti szálak jobban megmaradtak a fejemben, de a gyilkosságok, és azokból milyen múltbeli esemény derült ki, eléggé a homályba vész. Itt viszont kellenének ezek az ismeretek, és nem egyszer éreztem úgy, hogy tudnom kellene, amire utal a szerző, de egyszerűen nem értem. Nem idézi fel Johnsrud a korábban leírtakat, legfeljebb magánéleti vonalon, amire amúgy is jobban emlékeztem. Nagyon hiányoztak a kis mankók, amelyek beindították volna az emlékezetem!

Van azonban egy sanda gyanúm, frissebb emlékekkel se szeretném sokkal jobban ezt a kötet. Egész egyszerűen brutálisan szürke és elkeserítő a hangulat, ami uralkodik a történeten. Tudom, ez a skandináv krimikre jellemző, de most kifejezetten erősnek éreztem a reménytelenség, az igazságtalanságok és a fájdalmak atmoszféráját.

Fredrik Beier ráadásul olyan ember, akire a nyomorult tökéletesen illik jelzőként. Valaha boldog volt, de egy tragikus baleset összezúzta. Lement a boltba, és amíg távol volt, kigyulladt a lakás. A legkisebb gyerek belehalt, ebbe tönkrement a házassága és a bűntudat nem ereszti, hiába telt már el 20 év is. Még ebben a kötetben is Fredrik nagyon szenved ettől a történettől, és még mindig szabotálja a kapcsolatait az önvád miatt. Rossz volt ezt olvasni, Fredrik depresszív élete elnyomta a saját életkedvem is.

Sajnos, a szöveg sem vitt magával. Hosszúnak éreztem a könyvet, sok olyan leírással, amelyek leginkább csak untattak. Nem az én világom volt ez most.

Véglegesen nem írtam le a sorozatot. Biztos vagyok benne, hogy egyben olvasva a három részt sokkal többet tud nyújtani. De most egy ideig biztos nem lesz kedvem újra elővenni.

Johnsrud: Kereszt – Mint skandináv krimi: 50% van társadalmi üzenet, rossz hangulat és szenvedő hős is bőven.

Szubjektíven: 10% kevésre emlékeztem a korábbiakból, túl nyomorult a főszereplő. Untam is.

Melyik, a héten megismert regény utolsó sora lehet ez?

Amikor azonban eljött az alkalom, a helyén volt a szívük.

Megoldás: Tovább!

Karrieres, párkapcsolatos, családos, női létkérdéses.

Andrea kamaszként elvesztette az apját. Imádott rajzolni, fel is vették a főiskolára, ahol a szenvedélyének élhetett. Még egy mentorra is rátalált, és készült arra, hogy valami jelentőset tegyen le az asztalra. De helyette elbukott a saját szemében, mindent maga mögött hagyott, New Yorkba költözött. Lett egy állása, mellyel elé jól keresett, volt egy jó kilátású lakása, és elvolt. Kereste a szerelmet, de valami mindig közbejött és nem talált tartósan párra. A bátyja viszont elvette az álomnőt, épült az álomkarrier, aztán született egy halálos beteg lánya, és minden kifordult a sarkaiból. Andrea nem volt képes osztozni a kínban. A saját helyét kereste, miközben átszenvedte a mindennapokat kiüresedett kapcsolatok közepette.

Képtelen vagyok erről a könyvről úgy tartalmi ismertetőt írni, hogy meghozzam vele a kedveteket az olvasáshoz. Egyszerűen nem megy. Persze, tudnék jó bölcsész szakoshoz illően a semmiről ragozni jól hangzó szöveget. Írhatnám azt is, hogy ez egy modern nő regénye, aki szembenéz a mindennapok szürkeségével. Aki keresi a helyét a világban, a szakmában, a szerelemben és a családban. De most hallgassam el, hogy ez bukások sorozata?

Számomra ez annak a regénye volt, hogy a modern élet pocsék. Ha megnézzük Andrea életét, nem csak szerintem borzalmas a sorsa, ő maga is boldogtalan. Most mit lehet írni egy olyan nőről, akinek az volt hónapokig a napja fénypontja, hogy hazament munkából, és rajzolgatta az Empire State Building sziluettjét, amire rálátott az ablakából? Mondanom se kell, ennek is annyi lett. Épült mellé egy toronyépület, és elvesztette a kilátását. A kis örömének is annyi lett. Ez különben jellemző az egész regényre.

Itt mindennek annyi lesz.

Andrea eleve nem egy kapcsolati lény, meg sem lepett, hogy a viszonyai rendszeresen rossz véget értek. Pedig, folyton keresett valamit, de soha nem lelt rá. Alkalmi viszonyok, üresek. Tönkrement kapcsolatok, kiüresedtek. Ha szerelemnek is érezték, beleszürkültek. Matthew volt talán a legtartósabb kapcsolata, de ez is elhalt. Pezsgés, izgalom csak a kapcsolat elején volt, és nem sikerült fenntartani, elszürkült. Megszakadt.

A barátai, rokonai, akik sikeresebbnek tűnnek, ugyanígy megjárják. David és Greta, akik beleroppannak egy olyan gyerek nevelésébe, akinek max. 3 évet adnak az orvosok. Indigo, aki megfogta a gazdag férjet, szült egy cuki gyereket, aztán a férje lelépett egy feleannyi időssel.

A gond talán az, hogy tényleg el tudom hinni, hogy ilyen a modern élet. Nem tudunk boldogok maradni, mindenbe beleszürkülünk. A kapcsolatok meg pusztulásra ítéltettek.

Érdemes megnézni Andrea karrierjét is! Törekedhetne többre, lehetne olyan is, ami jobban megfelel neki, vagy legalább sikeresebb lehetne. De ő jól érzi magát az unalmas, lélekölő pocsolyában, mert így reménykedhet valami jobban. Ami persze sose jön el.

Remek a szerkezete is. Nem lineáris. Véletlenszerűen tesz egymás mellé jeleneteket Andrea különböző életszakaszaiból. De egyre több történet kapcsolódik össze, egyre látványosabb a rajzolt életkép. Több szempontból is megközelít egy-egy történetet, szinte 3D-s kirakót idézően állítja össze a cselekményt.

Az agyammal nagyon tudom értékelni ezt a regényt, de érzelmileg utáltam olvasni. Lehangolt.

Attenberg: A felnőttkor küszöbén - Mint női: 75% modern létproblémákat ábrázol, valósághoz közeli és súlyos regény.

Szubjektíven: 30% nagyon depresszív regénynek éltem meg, rosszul éreztem magam tőle.

Cím: Ha a titok kiderül

Szerző: Karen McManus - a sorozat előző kötet már nálunk is megjelent, az alapján egy jól író, ötletes cselekményt kitaláló szerzőről van szó.

Műfaj: ifjúsági, thriller

Cselekmény: Echo Ridge látszólag egy átlagos kisváros. Valójában sötét titkokat rejteget. A kamasz Ellery ide kell költözzön, a nagyanyjához. Pedig annak idején itt tűnt el a nagynénje. 5 éve meggyilkolták a helyi bálkirálynőt. És most is fenyegetőzik valaki, hogy eljön az iszonyat, ami 5 éve is. Ellery azt hitte, mindent tud a titkokról. Itt azért éri majd pár meglepetés.

Várható megjelenés: még ősszel, novemberre talán

Miért várós?

• Bírtam McManus előző könyvét.
• Az ifjúsági thriller tetszik - a Lehull a lepel alapján várhatóan ebben is erős lesz a rejtély, meg a kamasz vonal is.
• Még keveset tudok a cselekményről, vannak kérdések, amelyek felkeltették a kíváncsiságom.
• Bejön a borítója is.

Mesés, királylány mentős, kalandos, állatos.

A gazdag és szép királyfi nősülni készült. Két kiszemeltje volt, az igazi énjük alapján akart választani köztük. Szegénynek álcázva magát a közelükbe került, és így megtalálta, aki jellemes is, nem csak szép volt. (A királyfi meg a két lány) Várőrnek meg kell felelnie a király kérdéseire, a legnagyobb lánya segít neki. A király felfigyel a lány okosságára, próba elé állítja, majd feleségül veszi. De még egy leckét mindkettőjüknek meg kell tanulni. (A várőr okos leánya) Pártában nem maradni akaró lány hozzámegy a falu bolondjához. A gazdaságuk züllesztését és a férfi ostobaságát még elnézné, de amikor a gyermekük is áldozatul esik Jankó ostobaságának, az asszony a sarkára áll. (Bolond Jankó) Egy kígyócskát megmentő fiú jutalmul olyan eszközöket nyer, melyekkel legyőzheti a sárkányt és kimentheti a királylányt, akivel egy királyság is jár. (A fiú meg a kígyó)

A Népek meséi sorozat e kötetében erdélyi szász mesék vannak összegyűjtve. Kétszeresen is ismerősek lehetnek így: tulajdonképpen ezek is a magyar népmesék felé hajlanak, történelmi korban összetartoztunk. Másrészt, a Grimm testvérek meséi annyira ismertek nálunk is, hogy a német gyökerű meséket is szinte sajátunknak érezzük. Ezekben a történetekben pedig ez a kettő egyesül: a magyar és a német mesékből táplálkoznak.

Sok akad is benne, amit kicsit másképp a magyar népmesei gyűjteményekben is megtalálunk. Pl. Erős János tipikusan olyan mesehős, aki nálunk is felbukkan. Legfeljebb abban van különbség, hogy mitől lett olyan erős. De ahogy legyőzi a sárkányokat, megmenti a hercegnőket, ugyanaz a történet.

Ebben a kötetben sincs megnevezve a szerkesztési elv, de olvasás közben határozottan rá lehet jönni. Ennek egyszerre örülök is, meg nem is. Szeretem, ha rendszerezve vannak a dolgok. De ha sorba olvasom a meséket, mivel hasonló követ hasonlót, könnyen bele lehet unni. Főleg, hogy ugyanaz a mese akár több változatban is szerepel egymás után.

A mesetípusok a következők: a klasszikus királyfis, királylányos mesék, melyben a sárkánytól meg kell menteni a lányt, csodaparipákkal és segítő állatokkal kell megoldani a megoldhatatlannak tűnő feladatokat. A népi bölcsességet tartalmazó mesék, annak férfi és női változatai. Vannak, amelyekben a népi furfangot ünneplik. (Hogyan ismert meg egy leány két fiút igazán?) Mondjuk, nem mindegyiket éreztem találónak vagy izgalmasnak. Az, hogy az ablakon belesünk máshoz és kifigyeljük, nem éppen olyan ravasz megoldás, amit hosszan emlegetnék. Másokban a butákat ostorozzák, ezek kifejezetten kegyetlen mesék. Nem is tudom, a bolond feleség vagy a férj meséje borzalmasabb. Vannak csalimesék – szintén kár, hogy egymást követik. Ezek jobban működtek volna elszórva a kötetben. Végül, állatmesék. Ezek külön egységet alkotnak, összefüggenek egymással. A farkas és a róka kalandjai egymás folytonos szívatása, az egyik mesében történtekért állnak bosszút a másik mesében. Érdekesnek találtam azt is, melyik állatot milyennek látták az erdélyi szászok. A ravasz róka toposz, de a farkas meglepően buta ezekben a mesékben. Nekem a büszke vadász jut róluk eszembe, nem a falánk és agyatlan zabagép, aminek itt láttam.

Volt, ami tetszett ebben a mesében, de a végére el is untam, és sok volt a farkasból, rókából.

A csodálatos fa - Mint mesekönyv: 60% több típust felvonultat, gondosan szerkesztett, de nem változatos kötet.

Szubjektíven: 50% az eleje tetszett, még az is, hogy ismerősek a mesék. De az állatosak, jaj.

Festészetes, kosztümös, romantikus, női, megszállottas.

Iris és Rose ikreknek születtek: életük első 16 évében Rose volt a szerencsés. Csinos lány, vőlegénnyel, akit szeretett, míg Iris egy szülési komplikáció miatt deformált kulcscsonttal élt. Ám Rose-t a himlő tönkretette, és a két lány kénytelen volt egy babakészítő mellé elszegődni. Iris arcokat fest, míg Rose ruhákat hímez. De Iris sokkal többről álmodik: igazi festő akar lenni, nem akar ebben a rabszolgamunkába beleroppanni. Amikor a festő Louis modellt keres egy képéhez, alkut ajánl a lánynak: a modellje lesz, cserébe tanítja festeni. Hiába Rose gyűlölete, Iris belevág a kalandba. Miközben egyre felkészültebb festő lesz belőle, a szívét is kezdi elveszteni és Louisnak adni. Az árnyak közül azonban les rá egy megszállott, aki inkább elpusztítaná imádata tárgyát, minthogy mással lássa.

Thriller, történelmi regény és romantikus. Ez a három keveredik Macneal regényében, és nehéz is eldönteni, melyik leginkább. Markánsan jelen van mindegyik, egy nagyon hangulatos keveréket létrehozva.

Nagyon szerettem, ahogy a szerző meg tudja ragadni a korszak Londonját. Nem az a nyomorúságos, szenvedésekkel teli hely, mint Dickens egyes regényeiben, de nem titkolja el az emberi mocskot, a bordélyok és utcagyerekek világát, miközben az előkelő szalonok, művészeti körök világát is megnyitja az olvasó előtt. A preraffaeliták mozgalma nem a legjobban ábrázolt az irodalomban, így ezt is izgalmasnak találtam. Itt a programjuk, a legnagyobb alkotók. Annyira hiteles és érzékletes a történelmi, művészeti tabló, hogy neten keresni kezdtem, a főszereplőket is a valóság ihlette-e, vagy Macneal fantáziájának szülöttei.

A szerelmi szálat Louis és Iris kapcsolata adja. Szerettem, hogy nem egy nyálregény. A két szereplő sem szeret bele egymásba első látásra. Hosszas közös munka, barátkozás eredménye, hogy vonzódni kezdenek egymáshoz, megszeretik a másikat. Vannak akadályok, és ezek nem is beleerőszakolt, könnyed konfliktusok. Egy hiteles, emberi kapcsolat volt, akikért még drukkolni is tudtam.

A mellékalakok között is van több jól sikerült. Albie, aki ügyködik az utcán. Rose, a megkeseredett egykori szépség. Egy volt, akit halványabbnak éreztem: Silas Reed, a rossz. Ugyan a megszállottságát jól leköveti a szerző, a gyökerei is megvannak, de felnőttként ez az egyetlen dolog, ami jellemzi. Megszállott a preparálásban, megszállottja Irisnek. Ez annyira kitölti a személyiségét, hogy másnak nem is marad mellette hely.

A thriller, ami a leghalványabb, bár végig jelen van a regényben. Amikor Silas meglátja a lányt, azonnal a megszállottjává válik. A magáénak akarja, és egyre messzebb elmegy ezért. Eleinte barátkozni próbál, majd amikor rájön, hogy így nem ér célt, az erőszak következik. Az olvasó végig érzékeli ezt a veszélyt, mi látjuk Silas egyre nagyobb megszállottságát. Iris ezt nem érzékeli, a végéig nem is sejti, milyen vész készül a nyakába szakadni.

Érdekes, hogy sokkal jobban lekötött a könyv, amíg nem Iris és Silas játszmája volt a középpontban. Pedig a végére gyorsulnak be az események, ott van a cselekmény java és a feszültség, de olyan erős addig is a regény atmoszférája, hogy ez nem hiányzott.

Szerettem ezt a regényt: érzelmes, történelmi és még bűnügy is akad benne.

Macneal: Babák városa - Mint thriller: 70% színes, érzékletes történelmi környezet, szerethető hősök, a thriller kevés.

Szubjektíven: 80% a festészet, Iris is nagyon a szívemhez nőtt. Jó hangulatkeltő Macneal.

Lelkiismeret és gyávaság tulajdonképpen egy és ugyanaz, Basil. A lelkiismeret a cég bejegyzett neve. (Wilde: Dorian Gray arcképe)

Merj önmagad lenni! Ha megteszed, mások is észre fogják venni, hogy milyen értékes vagy valójában. (Baráth: Első tánc)

A mai világban a technológiával foglalkozó történetek a legfontosabbak. A modern embereket megmozgató álmokat mind programkóddal hegesztik össze és keltik életre, vagy vagy esetleg a kód az éteri túlvilágban működő varázslat. (Liu: Minőségi időtöltés; IN: Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019.)

A harag rossz tanácsadó. A bosszúval nem csak az veszít, akivel leszámolnak. A megtorlás sohasem egy embert érint, és furcsamód, amikor a megtorló eléri a célját, többnyire már nem is okoz számára örömöt a siker. (R. Kelényi: Szulejmán és a magyar udvarhölgy)

A nevetés nem éppen a legrosszabb kezdete a barátságnak és mindenesetre végnek is legjobb. (Wilde: Dorian Gray arcképe)

Vég nélkül azt sulykolják az emberbe, hogy bármi lehet belőle, amit csak akar, tényleg bármi, de mondani igazából ezt mondják: lehetsz bármi, amit csak akarsz, feltéve, hogy ugyanolyan akarsz lenni, mint mi. (Dahl: Fiú a küszöbön)

Ha egy ajánlat túl jól hangzik, ott valami nem stimmel. Ebben a világban nem kínálják tálcán a főnyereményt, de még ha így is lenne. csak egy jobb kihagyni egy fantasztikusnak ígérkező üzletet, mint kockáztatni. (Kepler: Nyúlvadász) 

(…) sosem azáltal válik valaki hőssé, mert igyekszik azzá válni. Az ilyesmi inkább csak megtörténik az emberrel. A hősök mindig a véletlenszerű körülmények szülöttei, és az emberek akaratukon kívül válnak hősökké. (Steel: A helyzet magaslatán)

A kovács tudta azt, amiről a gazdák nem vettek tudomást: ha rabszolgává teszel valakit, te magad is azzá válsz. (P. Djéli Clark: George Washington kilenc néger fogának titokzatos története; IN: Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019.)

– Én gyenge vagyok… És ami azt illeti, jogom van hozzá, hogy gyenge legyek – vágja rá a fiú.
– Akkor nem maradsz életben. A gyengéknek nincs helye ezen a világon. (Kepler: Nyúlvadász)

A legközönségesebb holmi is kedves, mihelyt eldugjuk. (Wilde: Dorian Gray arcképe)

A királyné ellenben még ma is úgy gondolta, hogy sohasem tudhatja az ember, melyik ellenségből lesz egyszer csak barát, és melyik barát válik ellenséggé. Igen szűk a határmezsgye, és könnyen fordul a köpönyeg, ha az érdekek úgy kívánják. Ezért sem árt több vasat tartani a tűzben. (R. Kelényi: Szulejmán és a magyar udvarhölgy)

Az Országunk nem tökéletes. Nincs ország, mely az lenne. De bármelyik ország törekedhet rá, hogy tökéletesebbé váljon – még ez itt, még Anglia is. És minden ország magában hordozza a tökéletesség lehetőségét: valahol, valamikor, valaki. (Duncan: Egy ügynök Utópiából; IN: Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019.)

Terroristás, nyomozós, gépet mentős, emberi drámás.

Két utasszállító egy időben indul San Francisco felé. A reptéren dolgozó Bernice az egyik gép anyagai között nyugtalanító képeslapra bukkan. A felirat alapján lehet, hogy valaki terrorcselekményre készül a fedélzeten: a Golden Gate megsemmisítését tűzte ki célul a géppel és az utasokkal együtt. A főnöke azonban másként értelmezi a lapot, és nem akar tenni semmit. Bernice lelkiismerete nem engedi, hogy annyiban hagyja az esetet. A főnököt megkerülve a biztonsági szolgálathoz fordul, akik megkezdik a nyomozást. A gépet beazonosítják, és igyekeznek a merénylő személyére is rálelni, de megoszlanak a vélemények. Közben a gépen emberi sorsok érnek fordulóponthoz: Joel házasodni készül, ideje lenne a szüleit is beavatnia, hogy homoszexuális. Nancy a férjének készül elmesélni, hogy babát vár. Hétköznapi emberek, akik a nap végére hősök, vagy holtak lesznek.

A terrorizmus sajnos már annyira a mindennapok része, hogy egyre másra születnek róla a regények és filmek. Már nem csak a távolabbi múltban vannak híres túszejtős, merénylős esetek, hanem a jelenben is. Már ott tartunk, hogy női romantikus bestseller szerzők is ilyen események köré építik a történetüket.

Danielle Steel abszolút nem thrillerszerző. Távol áll tőle a krimi, az erőszak világa. Most mégis írt egy ilyen könyvet. Ha már egy ennyire a szerelmes regényeiről ismert szerző is szükségét érzi, hogy a terrorizmusról beszéljen, bele se akarok gondolni, mi vár ránk az elkövetkező évtizedekben.

Igaz, Steel nem hazudtolja meg önmagát. Ugyan nem egy hagyományos értelemben Steel regény A helyzet magaslatán, megvannak azok a stílusjegyek, amelyek az írónőre jellemzőek. Most sem cselekményközpontú regényt írt, amiben az izgalomé lenne a főszerep. Számára a karakterek fontosak a történetben, őket hozza közel.

Megismerhetjük a gép személyzetét, a földi személyzetet és az utasokat is. Köztük sok olyan történet van, ami tipikusan Steel történet. Az utaskísérő Nancy, aki jó 10 éve próbálkozik a férjével a családalapítással, és most végre összejött. Amikor már folyamatban van az örökbefogadás is. Joel, a másik utaskísérő, aki rálelt élete szerelmére, akivel összekötné az életét, de konzervatív szüleinek képtelen elmondani, hogy férfit szeret. A pilóta, Helen, akinek háborús hős férje szolgálat közben esett el, és most egyedül neveli három gyermekük. Az Amerikába költöző fiatal arab házaspár, akik egyetemre akarnak itt járni, de még küzdenek a kulturális különbségekkel és az előítéletekkel. Sok szereplő van, mindenkire nem is jut sok ideje a szerzőnek, de ez adja a regény dinamikáját. Ha a jelenben, a reptéri merénylettel nem is nagyon haladnak, az mozgásban tartja a történetet, hogy melyik szereplőnek mi történt az életében.

Jellemző különben, hogy mindenkinek az életében vannak nagy tragédiák. Steel imádja özveggyé tenni a regénye hősnőit, ezt a sorsot adta Helennek is, aki a regény abszolút hőse.

Steel szárazabb, realistább stílusa ehhez a zsánerhez még illik is. Nincsenek nagy szenvedélyek, de a nyomozásnak jól áll a tárgyilagosság.

Egyszer érdekes volt ilyen könyvet is olvasni tőle. Más is, de Steel is.

Steel: A helyzet magaslatán - Mint thriller: 60% karakterközpontú, romantikus szálakkal, Steel stílusa jól megy a zsánerhez.

Szubjektíven: 65% megszerettem a hősnőt, a téma is aktuális. Ha romantikusabb is a körítés.

5: Bussi: Fekete vízililiomok - Giverny, Monet városa. Ahol él egy kislány, aki imád festeni. Egy tanárnő, akinek szépsége mindenkit megigéz. Egy idős nő, aki mindenki titkát ismeri. Gyilkosság történik, egy rendőrnyomozó érkezik és a hely varázsa rabul ejti. Míg lassan megfejti a rejtélyt, szembe kell néznie azzal, hogy talán nem is akarja megoldani az ügyet. Mert itt évtizedek története olvad össze, és áll össze egyetlen borzalmas képpé.

4: Fitzek: A terápia - adott egy pszichiáter, akit komoly trauma ér. Az egyetlen lánya nyomtalanul eltűnik. A férfi szinte vidékre menekül, ahol egy különös nő keresi fel. Annát víziók gyötrik, egy olyan lány eltűnéséről, mint a férfi lánya. A beteg és a pszichiáter közt játszma indul a kezelések alatt, és a terápia nem várt eredménnyel zárul.

3: Hayder: A bábu - egy pszichiátriai osztályon különös események zajlanak. A betegek szenvednek és halnak. Mindig, ha elmegy az áram, valami borzalom történik. Egyre többen suttognak arról, hogy szellem kísérti a helyet. Nyomozás indul, a nyomok az egyik frissen elbocsátott beteghez vezetnek. Ahogy a nyomozók egyre mélyebbre ásnak a múltban, egy évtizedek óta tartó rettenet nyomaira bukkannak.

2: Giebel: Csak egy árnyék - a nő élete remek volt. Szerelem, karrier, ész és külső is megadott neki. Ám valaki a nyomában jár. Egy zaklató, akit rajta kívül senki nem észlel. Ő érzi, hogy veszélyben van, de lassan már senki nem hisz neki. Egy tragikus múltú rendőrt leszámítva, aki a védelmezője lesz. Vajon megmenthetik egymást, vagy az árnyék elől nincs menekvés?

1: Paris: Összeomlás - Cass késő éjjel, zuhogó esőben hajtott haza. Az úton valaki megállt, csak állt az autóval. Cass megállt, de nem kértek segítséget. Elhajtott. Majd kiderül, aki abban a kocsiban ült, meggyilkolták. Cass lelkiismerete egyre gyötrőbb, ráadásul valaki zaklatni is kezdi. A nő egyre feledékenyebb, lassan már maga sem tudja, mi valóság és mi képzelet. Bízhat még valakiben? Legalább magában? Vagy már elkerülhetetlen a teljes összeomlás?