Iskolás, barátos, népszerűségre hajtó, testvéres.

Greg kapott egy naplót, és bár naplót írni semmi kedve, elkezd bele rajzolni és beszámolni a napjairól. Mindig van valami az iskolában, ami miatt tollat kell ragadni. Hogyan jelentkezett diákfelügyelőnek és élvezte a reggeli forró csokit, míg egy alkalommal bepanaszolták, amiért ijesztgette a kicsiket, akiket haza kellett kísérnie. Mikor meghirdetik az iskolaújságban a képregény-rajzoló helyét Greg, aki szeret rajzolni és amúgy is tetszik neki az a poszt, a barátjával kezd el képregényt írni, majd nyer a saját alkotásával. Az már kevésbé tetszik neki, amikor a tanár átírta a képregényét és a humor helyett tanulásra akar buzdítani. Miként vág bele a világ legnagyobb hóemberének megépítésébe, hogy telik a Halloween és mi várja a karácsonyfa alatt – helyett a pincében. Veszekszik, megsértődik, békül és a családdal is mindig van valami.

Tény, nem én vagyok a célközönség. A humorán túl inkább kirándulásnak tekintem, hogy mi járhat egy fiúgyerek fejében. Bár öcsém van, és voltunk mi is gyerekek, azért nem az volt akkoriban a téma, hogy miről mit és miért gondol. Egyáltalán, mennyire máshogy él meg dolgokat egy kisfiú, mint egy lány.

Az első, hogy nem véletlenül van a címben, hogy ropi. Elsőre nem értettem, nekem a szövegkörnyezetből derült ki, hogy milyen is egy ropi gyerek. Azt hiszem, ma már nem így hívnám. Játékfüggő, vézna, szociálisan a helyét kereső. Bár a rajzok alapján a vézna az, ami leginkább benne van. Használják is a cselekményben humor forrásául és Greg hol tenne a ropi volta ellen, hol meg nem érti, miért nem lehet így békén hagyni.

Talán az a könyv legnagyobb vonzereje, hogy Greg messze nem egy tisztán jó karakter. Sőt. Vannak jó tulajdonságai, de éppen annyi dolgot tudok mondani ellene is. Ettől igazibb, és valódi gyerek érzete van. Egyrészt, megszokta, hogy Rowley a csatlósa és az van, amit ő akar. Felettébb önző srác is, és folyamatosan mozgatja, hogy neki mi lenne a jó és hogyan alakuljanak a saját dolgai. Hagyja, hogy a barátja kerüljön bajba, ha neki is hátránya származna az igazságból. Hazudik akár, megtéveszt és valahol akarnok is. Természetesen sokkal rosszabbnak érzi az életét, mint amilyen az. Ugyanakkor erőt tud venni magán, és tud rendes lenni. Kreatív, tele van élettel és valami mindig történik vele.

Nagyon mozgalmas és gyorsan is olvasható a kötet. Eleve csak a valamiért lejegyzésre méltó események vannak leírva, és Greg nem egy túlzottan lelkiző alkat. Nem is mond ki dolgokat, nem elemzi magát, de azért mindig átjön, ha elégedett magával vagy éppen féltékeny. A tettei, a cselekmény jobban beszél róla, mint maga a szöveg.

A többi szereplő is lényegre törően van megírva. Van egy-két tulajdonságuk, ami eléggé fel van nagyítva és arról megismerhetők. Olyan kategóriát nem érdemes felállítani, hogy jó vagy rossz. Inkább Greg mellett vagy Greg ellen, ami működne. Itt is érvényesül, hogy Greg világának mennyire saját maga a középpontja, és az alapján ítéli az embereket, hogy éppen mit tettek érte/ellene.

A Heffley család felépítése különben is olyan téma, amivel elszórakoztattam magam. 3 fiú, és a legkisebb annyival fiatalabb, hogy az már feltűnő. Manny neve is furcsa. Roderick, Gregory és Manny? Egyszer az is megfordult a fejemben, hogy a szülők váltak és az új párkapcsolatból van Manny, de nem. Édestestvérek. Pedig Manny az, akinek mindent megengednek, mindent megkap és kivételezett. Mégis, Greg inkább vele jön ki, mint a bátyjával.

A kötet szerves részét képezik a rajzok is. Annak a képregénynek a szintje, amit Greg bead a versenyre. A humor ebben is megvan, csak éppen nagyon nem tetszettek az emberi arcok. Manny pl. olyan, hogy egy kis patkány előbb eszembe jut róla, mint egy gyerek.

Mivel a Disney berendelte animációs sorozatnak, gyanítom, hogy megint lesz egy fellendülő időszaka a sorozatnak. Van addig is bőven része, amit magyarul is lehet még olvasni.

Kinney: Egy ropi naplója – Mint gyerekkönyv: 85% humoros, gyorsan fogyasztható, és könnyű azonosulni a főhőssel.

Szubjektíven: 65% szerettem a tempóját, a mozgalmasságát – a humor és a cselekménye azért nekem nem egyszer gyerekes, de gyerekkönyv…

Mélység nélkül nincs emelkedés. (Szabó: Nemlélegzők)

Nem tudott elképzelni kegyetlenebb börtönt az emberi testnél. (Farkas: Bróda Szálló)

Mese átiratos, szellemes, fenyegetett, sötét.

A boszorkányt a király menyasszonya keresi fel és segítséget kér: gyermeket vár, és nem a király az apa. Az alkut azonban nem teljesíti be a hercegnő, így évekkel később a boszorkány lányának kell szembenéznie a következményekkel. (Ajka fehér, mint a hó) Véletlenül fedezték fel: a jegenyésdi temetőben képesek beszélni az eltemetettek szellemével. Vigaszt és szeretet hoznak, míg a báró fiába nem lesz szerelmes egy leány árnya. (A jegenyésdi beszélő halottak) A falusi lánynak hozzá kellett mennie a kondásfiúhoz, az apja nem hagyott választási lehetőséget. Se szerelem, se remény – a lány egy gyermeket szeretne, hogy legalább valakit szerethessen az új életében. Ám nem esik teherbe, és egy vén banya ősi szertartásához fordulnak, nem sejtve, mi lesz az ára. (Az embergólya)

Bár furcsa, de képes vagyok egy horrorokat tartalmazó novellás kötet kapcsán kiírni, hogy az a legnagyobb gondom, hogy mennyire lenyomta a hangulatom a kötet. Nem egyszerűen ijesztő dolgok vannak benne, de sok nyomorult szereplő, balul véget ért sztori is. Az sem könnyed, ami a sorok között tanulságként benne van.

Moskát Anita története elsőre egy brutális módszerről szól, hogyan lehet tanulni az egyetemen. De mellette simán benne van, hogy mi értelme az egésznek? Az egyik főszereplő inkább mások helyett vizsgázik, halasztja a saját féléveit, pedig simán diplomázhatna. De tart attól, mi lenne utána. Mire lenne egyáltalán jó a diploma? Az is olyan baljós, ahogy a lány biztatni próbálja, hogy minden rendben lesz, és mindketten érzik a szavak hazugságát. Annyira rárímel arra, hogy mekkora létbizonytalansággal néznek szembe a fiatalok.

Az embergólya – nagyon könnyen bele tudom látni, hogy a történeten túl az van benne, hogy az anyasággal az ember már nem önmagáé. Mindig van valaki, akin segíteni kell, aki fontosabb magánál. Ami azért teher is, hasson ez bármennyire durván. A szülő már nem teheti, amit akar, mert a gyerekre kell gondolnia.

Gondosan szerkesztett kötetről van szó, és sokféle történetet kaptunk benne. Mese átirattól kezdve gótikusabb színezetű horroron át kortárs, mindennapi rémség is bőven akad benne. Szerettem is, hogy sose tudhattam előre, egy történetben mi vár rám. Mit takarhat a Nemlélegzők? Milyen ijesztő dolog lehet a Porszemekben?

Ahogy a végére értem, azt is tudtam, hogy nekem is bejönnek a weirdnovellák. Ezekben van valami furcsa, groteszk vonás és lény, a fantasy is táplálja őket. De mivel a fantasy is olyan zsáner, amit szeretek, nem is lep meg, hogy megragadtak ezek a sötét mesék, legyen az falusi rémtörténet szellemmel vagy a „gólya hozza a gyereket” mítosz kiforgatásával, vagy Hófehérke másképpen. (Mert nem tud azokról a hófehér ajkakról nem eszembe jutni a vérvörös ajkak, hófehér bőr – Hófehérke leírása.)

Tetszett benne az is, hogy a szerzőket is gondosan szűrték. Itt mindenki professzionális író. (Ugyan tudom szeretni, amikor kezdők is kapnak ehetőséget, de nem feltétlenül egy best of kötetben.) Több olyan szerző története volt benne, akiktől már olvastam és szerettem a történeteik: Moskát Anita, Gaura Ágnes vagy éppen Kleinheincz Csilla. De írtam fel magamnak új neveket és címeket is, amik érdekelnének. Kifejezetten hasznosnak találtam a novellák előtt a kis ismertetőket a szerzőkről.

Azért megjegyzem, minden novella nem tetszett. Van, ami különös, de attól még szép és sodort, pl. Kleinheincz Csilla novellája. Más viszont nem az én világom. De egy novellás kötetben az lenne fura, ha minden tetszett volna.

Zárásul meg annyit, hogy sokkal tartalmasabb és jobb ez a kötet, mint amit a borító sejtet. Mert az a kép… maradjunk annyiban, nagyon nem tetszett a borító.

Légszomj – Mint horror: 85% sokféle történet, több fantasy elem is megjelenik, miközben szórakoztatás mellett tartama is van.

Szubjektíven: 90% szerettem a változatosságát, a sokféle történetet és hogy tud a mára is rímelni, horror történetekben.

A többi ember a mindennapi tükrünk.
A többi ember szeméből olvassuk ki az értékeinket.

A földgolyó gyönyörű volt, egyben kegyetlen is, túl gazdag, túl kiszámíthatatlan.

De nem lehet esetleg, hogy minden nemzedéknek megvan a maga Hitlere? Hogy a megváltozott, nem biztonságosnak érzett világban valaki jobb életfeltételeket ígér, és ennek nevében az emberek készek elfogadni a diszkriminációt, a gyűlölködést és az erőszakot?
Nem kezdődik minden megint elölről?

Küldetésre induló, igazságot meglátó, alternatív történelmi.

Renata annak a társadalomnak a hívő gyermeke volt, amelyikbe beleszületett. Vagyis, pontosan tudta, mekkora érték egy darabka papír. Tudta, hogy az már nagy teljesítmény, ha nő létére sikerül tanárnővé válnia. Remélte, hogy olyan férfi kéri majd meg az apjától, akivel nem csak a genetikájuk megfelelő, de szerethetik is egymást. Tudta, hogy a fizikai szépségnél többet jelent az egészség, a sport és a műveltség. Hitt abban, hogy Szent Hitler kijelölte számukra a tökéletes módot az életre és egy napon visszatérhetnek a Földre, amelyet majd meghódítanak a náci eszmékkel újfent. Ám a lányt egy olyan férfi kéri meg, aki idősebb, nagyon nincs egy hullámhosszon a lánnyal. Klaus esélyes arra, hogy a Hold új vezetője legyen, de Renata ennél többet akar. Amikor egy Holdra szálló amerikait elfognak, és megindítják a Földre az első csoportot, a lány velük szökik, és akaratlanul is rálép egy olyan útra, amely megváltoztatja majd világa életét.

Nem véletlen, ha valakinek erről egy film jut az eszébe. A Támad a Hold valóban a film a regény mellett. Johanna Sinisalo írta a film forgatókönyvét is, de annyira benne ragadt a világban, annyival többet akart még mondani, hogy regénnyé bővítette a sztorit. Ez az Iron Sky.

Annak ellenére, hogy mennyire röhejesnek hat az alapkoncepció: nácik a Holdon, Sinisalo egy nagyon izgalmas gondolatmenetet visz végig. Kitalált egy telkes kultúrát, amelynek a náci eszmék az alapjai és a Holdra vannak igazítva. A túlélésért kellett ezt-azt módosítani, de nagyon hithű egyedeket nevelnek ki. Olyan nézeti elvakultság van, hogy az már teljes agymosás. Itt még csak eszébe se jut senkinek, hogy lehetne másképpen is.

Az egy plusz érték benne, hogy Renata is hívő, és vele együtt mi is bejárhatjuk az eszmélés folyamatát. Még akkor is, ha az előismereteimnek hála volt olyasmi, amit sokkal előbb át tudtam látni, mint Renata. Neki még fel sem ötlött a gondolat, de olvasóként mi kombinálhatunk. A gyógytelep, ahova az öregeket és a betegeket küldik? Renata tényleg elhiszi, hogy ott segítenek nekik. Én meg közben tudtam, hogy mit műveltek a nácik a fogyatékosokkal és a pszichés betegekkel. Mondjuk úgy, nekem lett igazam – bár azt a fokú feldolgozást, amit végeztek a telepen, én se gondoltam volna. A csizmák… attól a hideg ráz.

A maga hideg viszonyai között működött az a rendszer, a német pontosság megvolt benne. Sinisalo tényleg nagyon sok mindent átgondolt, és leírt egy egész életformát. Ezt még akkor is tudtam értékelni, ha eszembe nem jutna nácinak lenni a Holdon.

A másik nagy találmánya, amikor a ma emberét ütközteti a Földre ment nácikkal. Ahogy Renata megismeri a földiek éltformáját is, és vele újra és újra rádöbbenhetünk, mennyire nem tudjuk értékelni, amink van és milyen pazarlóan élünk. Ezek a kis dolgok, mint pl. a tiszta víz és zuhany luxusa, a regény kontextusában felértékelődnek és tényleg, el is kellene gondolkozni, hogy mink van és hogyan lehetne meg a későbbi generációknak is.

Az emberi természetről is jön egy jókora lecke a lánynak. Klaustól ennél többet nem is vártam, de amit az amerikai politikában művelnek… Találó és érdemes a sorok közé látni. Itt ugyan nácik ellen készülnek, de a gazdasági érdekek, háború mögötti politikai célok és még sok más is könnyen megfeleltethető korunknak.

Jól megírt szatíra, és Sinisalo szereplőket is jól ír. Árnyal, kidomborít és történetet ad nekik.

A története érdekes, néha abszurd, de amire figyelmeztet közben, ami mögötte van, az fontos.

Sinisalo: Iron Sky – Mint sci-fi: 75% részletes és nagyon sok üzenete van korunknak. Érdekes ötlet, jó karakterek.

Szubjektíven: 70% vicc is lehetne, de meglepően komoly és szemfelnyitó. Ki tudta pl. hogy az SS egyenruháját Hugo Boss tervezte?

A meghiúsult álmok úgy vágnak, mint az üvegszilánk.

A sebek nem szoktak máról holnapra begyógyulni, de idővel nem fájnak már annyira.

Viszonyos, múlt bűnéért vezeklő, családot összetartani próbáló.

Poppy Page élete első ránézésre teljesen idillikus és boldog. A férje megbízható és jó ember, egy fogorvos. A cége jól megy, egyre jobb neve van, mint színészek ügynöke. A két lánya helyes teremtés, az egyik tiszta apja, a másik magára emlékezteti. Az anyósa meg egy angyal, aki sikeresen pótolta az anyja hiányát a szívében. A felszín alatt azonban akadnak gondok: Stuart jó ember, de már inkább csak barátok, mint szerelmesek. Poppy bele sem mer gondolni, mikor feküdtek le egymással utoljára. A lányok lassan kirepülnek. A cég ugyan jól megy, de azért választotta ezt az utat, mert a színésznői álmait nem tudta megvalósítani. Egy fogadáson újra látja első nagy szerelmét, Matthew-t, aki egy kis ideig nagyon ismert színész is volt. Flörtölnek, és Poppy, aki eddig hű asszony volt, egy veszélyes útra lép. Egy hibát vét, és minden veszélybe kerül: zsarolni kezdik, és a gyilkosságig fajulnak az események.

Jane Corry thrillereit korábban szerettem, és most némi kihagyás után megint kézbe vettem egyet. Ha nagyon rövid akarok lenni, akkor nem volt meg ugyanaz az élmény, mint a korábbi regényeknél. Ennél valami vérfagyasztóbb, izgalmasabb kellett volna nekem.

Megvan a romantikus regények azon típusa, amit úgy igyekeznek feldobni és kicsit történelmivé tenni, hogy két idősíkon haladunk egyszerre? Mert pl. az unoka megtalálja a nagyi naplóját, amiben van egy rejtély meg egy szerelem, amit a jelenben felderít egy jóképű férfi mellett, akibe a végére bele is szeret? Jane Corry most valami hasonlót játszik el, csak thriller keretek között.

Egyrészt, van a jelen története, amelyben Poppy félrelép és a következmények egyre jobban fenyegetik. Hiszen az egykori szerelme, aki visszatért az életébe, nem egy jó ember és megvannak a maga céljai. Corry nagyon női regényesen fogja meg, ahogy Poppy egyre inkább kétségbe esik és egyre kevesebb esélye van olyan megoldást találni, amellyel nem okoz fájdalmat a családjának. Közben ugyan van egy-egy beékelés, amelyből kiderül, hogy gyilkosság fog történni és Poppy is érintett, de ezek annyira homályosak, hogy inkább csak a hatást fokozzák: tudjuk, hogy nem lesz jó vége az esetnek. A feszültség nő, csak éppen annyira női regényes az egész keret, hogy nem tudott megfogni.

Másrészt viszont Poppy anyósának leveleit olvashatjuk, amely emlékeztet egy naplóra. Ebben el van mondva az, amit a nő észlelt a menye körül zajló eseményekből és elmeséli a saját múltját, amiben szintén volt egy botlás. Ez még inkább női regényes, mint Poppy szála. Mert Betty története tulajdonképpen miről is szól? Egy fiatal lányról, aki beleugrott egy házasságba, a férfiról viszont kiderült, hogy erőszakos és zsarnokoskodó. Nagyon közel áll az egész a családon belüli erőszakot bemutató női thrillerekhez, csak Jock nem megy el annyira messze, mint az ilyen regényekben a férjek szoktak. Van bűn, van elnyomás, de nincs bűntény. Ennek ellenére mégis, ez a szál kötött le jobban.

Betty szimpatikusabb volt nekem, mint Poppy. Egyre nehezebben tudok együttérezni az olyan női szereplőkkel, akiknek megvan mindenük, mégis nyavalyognak és belemennek rossz dolgokba. Mi Poppy baja? Hogy a férje egy ideje nem feküdt le vele – így hagyja, hogy Matthew megbolondítsa és ágyba csalja. Nem lett volna egyszerűbb rákérdezni a férjétől, hogy mi van vele? A végén, amikor már mindenen túl vannak, képesek beszélni és megoldani a gondjaikat. Olyan fárasztó, amikor az ügy mögött kommunikációs rövidzárlat van… Betty történetében súlyosabb problémák vannak, és Betty mégsem megy el addig, mint Poppy. Roppantul rühellem a házasságtörő szereplőket, így néha bizony azért drukkoltam, hogy Poppy fizessen csak meg a hibájáért, pláne, hogy magának még bonyolítja is a történetet.

Lélektanilag szépen össze van rakva, és a két történetet is gondosan összeérteti a szerző. Olvasmányos, fogyasztható. Csak éppen annyira a romantikus szál és a női/házassági kérdésekről szól, hogy számomra kevés volt benne a thriller.

Összességében inkább való a romantikusabb, női regényeket választó olvasóknak, mint akik egy csavaros és jól felépített thrillerre vágynak.

Corry: Hiba volt – Mint thriller: 50% A női szereplők gondosan felépítettek, lélektanban erős női regény, de a bűnügy kevés benne.

Szubjektíven: 45% Poppy eléggé ellenszenves volt nekem, ráadásul végig hiányoltam a krimit.

Meg kell tanulnod sebezhetőnek lenni. Megara – folytatta. – És rá kell jönnöd, hogy a szerelem az jelenti: akkor is megnyitod a szívedet annak, akit szeretsz, ha nem mindig úgy végződik a történet, ahogyan szeretnéd.

Sose engedd, hogy egy férfi elhalványítsa a fényedet. Ezen a világon csakis magadra számíthatsz.

Küldetést teljesítő, személyiségfejlesztő, humoros.

Hercules kiállta a próbát, megmentette a világot. A szülei tárt karokkal fogadják és megnyílik előtte az Olümposz: isten lehet. A fiatalember azonban vissza akarja utasítani: szívesebben maradna Meg mellett a Földön halandóként. Zeusz nem engedélyezi, és hallani sem akar arról, hogy Hercules tartsa a kapcsolatot az emberlánnyal. Héra az, aki látja, hogy a fia mennyire kötődik a lányhoz, így kiutat ajánl. Ha Megara be tudja bizonyítani, hogy méltó, segít neki istennővé válni és nem kell elválnia a szerelmétől. Meg rááll a próbára, bár tele van bizonytalansággal. Valóban szerelmes Herculesbe és vele akar lenni örökké? Milyen isten lenne belőle? A feladat sem könnyű – annak a férfinak a feleségét kell megmentenie, aki összetörte a szívét és aki miatt elvesztette a lelkét. Szembe tud nézni a múltja titkaival és Hadésszal, akinek szintén van egy titka?

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Van ebben a regényben, amit jó ötletnek tartok és kellemesen merít a görög mitológiából, míg más szálakkal nagyon összevesztem benne.

Az alap, hogy a Disney mesében lesz egy alapvető változás. Itt Hercules isten marad és Megnek kell istennővé válnia, ha együtt akarnak maradni. Így indul egy kaland és nagyon hamar egy nagyon lányos regényben találjuk magunkat.

Eltúlzottnak éreztem, ahogy Calonita bizalmatlanná teszi a hősnőjét. Az anyja arra nevelte, hogy álljon meg a saját lábán és ne bízzon a férfiakban. Ehhez hozzájön saját rossz tapasztalata, és az agyamra ment, ahogy Meg viselkedik és gondolkodik. Egyik percben bármit megtenne a Csodafickóért, a másikban olyat szól be neki, hogy csoda, Hercules kitart mellette. Nagyon bizonytalan, nagyon gyötrődő és túlírt ez a dilemma a lányban. Nem is simán az, hogy bizalmatlan, de azon is folyton mereng, hogy egyáltalán szerelmes-e. Általában meggondolatlanul tesz vagy mond valamit, aztán egy fejezeten át maga alatt van, hogy ezt miért kellett. Nagyon nem bírtam ezt a viselkedést.

Kettes gondom: az exe. Aigeusz tényleg szerepel a görög mitológiában, csak ott nem athéni zenész, hanem király volt. Itt kislánya van, Cassia, akiből felnőve nagy hős lehet. (Megjegyzem, akad görög hősnő a mitológiában, de pont nem ezen a néven.) Aigeusz gyermekéből az eredetiben is hős lett, csak ott fiú volt és a Thészeusz névre hallgatott. A feleség neve meg Katerina – végig azt vártam, hogy kiderül az orosz vagy német származása, mert nem éppen görög hangzású a neve…

Meseregény, már az eredeti Disney mese is bőven csúsztatott, így tudom, hogy nem kellene ennyire komolyan venni és az eltéréseket vadászni, de akkor is irritált.

Még, ha értem is, hogy lesz ez kislányoknak kalandos mese. Hiszen a végére az arany középútig jut el Megara: továbbra is önálló és tevékeny nő, de már tud bízni és segítséget kérni is. Szerelmet tud vallani, de nem rohannak az oltár elé elvakultan. Vagyis, bőven akad a személyében üzenet a mai kislányoknak.

A mese alakjait is szépen felsorakoztatja és igyekszik az egyéniségüket is megtartani. Hercules esetében mondjuk nem tetszettek a felbukkanások, azok nagyon olyan érzetet keltettek bennem, hogy a cselekményt nem viszik előre, csak kell valami, hogy ő is szerepeljen a regényben, ha már a mesében főszereplő volt és Meg párja is ő.

Ami viszont tetszett: Hádész visszatérése és a valódi mitológia felé közelítés. Calonita jópofán dolgozta bele a történetbe Perszephoné meséjét és ebben megvolt az ötletesség és érzelem, a mese, amit Meg történetéből hiányoltam. Más kicsit, mint a mítosz, de az esszenciája egyezik és tetszett az üzenete is.

A Sorsfordító történetek lényegét őrzi, nem rossz igazából, de nem is olyan ötletes, mint lehetne.

Calonita: Bírnod kell a célig – Mint ifjúsági: 70% a mesét másként viszi tovább, ötletesen merít az igazi mitológiából is, miközben modern üzenetet tesz bele és sok lelki gyötrődést.

Szubjektíven: 50% Meg lelki gyötrődése nagyon nem tetszett, a mitológiai eltérések is tudtak zavarni, de a Perszephoné-szál tetszett.

• Lettero: Meghalt a pápa - thriller
• Fumax: Batman: Az utolsó lovag - képregény
  • Thor: A mennydörgés istennője - képregény
  • The Hellbound - képregény
• Könyvmolyképző: Hableányok, ne sírjatok - YA fantasy
  • Az Éjféli Csillag - YA fantasy
  • Emlékek tengere - kosztümös, női
  • Vízkastély - női
  • A tweetcsata - ifjúsági
  • Egy vidéki affér - romantikus
  • Télerdő - YA fantasy