Cím: Egy kémnő Párizsban

Szerző: Michelle Moran már a magyar olvasóknak sem ismeretlen szerző. Híres nők, történelmi személyek krónikása. Egyiptomi királynék, francia forradalom és madame Tussaud… Igaz, kiadó váltás van, de ez a legkevesebb. Főleg az egyiptomi történeteit szerettem.

Műfaj: női, kémregény, történelmi

Cselekmény: Mata Hari, akiért nem is olyan régen tömegek rajongtak, most egy börtöncellában vár a kivégzésére. A csendet megtörve egy riporternek meséli el az életét: holland kislányból unatkozó jávai feleség, majd hírhedt táncosnő. De kém is?

Erre a kérdésre magam is várom a választ – milyen szemléletet választ Moran? Plusz, én szeretem az ilyen életmeséket, legutóbb Chanelről olvastam hasonlót, és a Kossuth Kiadónak is van olyan sorozata, amibe simán beleférne ez a kötet is.

Várható megjelenés: elvileg még ősszel a Letterónál, november második fele

Jövőbeli, nyelvhez kötődő, kémkedő, birodalmi játszmás.

A Föld lakhatatlanná vált, az embereknek a világűrben kellett új hazát és megélhetést találni. Az új életforma más változásokat is hozott: a hagyományos kommunikáció ideje lejárt. A technikának hála az emberek már informatikai rendszerekkel egymáshoz kapcsolódnak, és a gondolatokkal, képekkel és nem szavakkal kommunikálnak. Két nagy birodalom épült fel így. A kettő között egy mesterséges bolygó, ahol máig őrzik a szavakat és hagyományos úton beszélnek. A moyer nem csak ezért különleges: a Hálóhoz, vagy bármely más, képeken alapuló kommunikációra épülő egyén agyában a moyer beszéd függőséget okoz, és irányíthatóvá tesz. A legkeresettebb drog a nyelv lesz, és miközben a moyer közösség a túlélésért küzd, a két szomszédos hatalom mindent megtenne, hogy végezzenek velük.

Első pillantásra a borító megcsapott: mégis, mi ez? Nem nagyon tudtam hova tenni a könyvet, és most, a történet olvasása után már értem, mi van a képen (a moyer nép lakhelye valamilyen bolygó előtt lebegve), de még mindig nem tudom eldönteni, mennyire tetszik. Azt hiszem, az érdekes a legjobb jelző, amit találok.

Ez a cselekményre is igaz. Különböző szereplőket követünk nyomon, és jót is mosolyogtam, amikor leesett, hogy földrajzi neveket kaptak meg saját névnek. A kém Maros, a katona Sió – elsőre még azzal is bajban voltam, ki férfi és ki nő. Eleinte nincs kapcsolat közöttük, mindenki a maga küldetését végzi és szembesül az állapotával járó veszélyeknek: olyan génmódosításokat kaptak, ami lecsökkenti az életidejüket és vannak egyéb tünetek is. Időt kellett hagyni a történetnek, hogy a nagyobb összefüggéseket és a cselekmény mögötti szálakat megértsem – miközben Maros és Sió kalandjait követtem, Baráth lassan megmutatta, milyen ez a világ és miért küzdenek.

Más, mint amit egy sci-fiben megszoktam. Az, ahogy a moyer nép mindene a nyelv köré épül, ami drogként hat a köröttük levő két birodalomban élőkre… Elég egyedi és nem is jut eszembe olyasmi, ami ennyire a nyelvet tette volna témává. Ok, az Érkezés is a nyelv körül bonyolódik, de egészen másképpen.

Baráth ezen felül saját nyelvi közeget hozott létre – tele van szakszavakkal és kifejezésekkel, melyeket ismerhetünk, de ebben a közegben egészen más jelentést kapnak. Mint a nyelvőrök – akár egy jó hasonlat. Annyira van az értelmükben hasonlóság, hogy értsem, miért ez lett a nevük, de egészen mást jelent a mi és a regény jelenében.

Miközben minden a nyelvről szól, nagyhatalmi birodalmi játszmás sci-fi is. Kicsit mindkét nagyhatalom életébe bele lehetett lesni, hiszen a kémünk egyik feladata volt a teljes beépülés, és ő belülről tapasztalta meg, milyen a Hálón. Közben meg taktikáznak egymás ellen.

Érezni a beletett munkát, alapos és jól megírt. Az más kérdés, hogy az egyedisége folytán számomra kicsit fura is, így lekötött, érdekelt, de igazán szeretni nem tudtam.

A szereplőket is egy egészen más normarendszer alapján kell megítélni. Alapvetően jó embereket állít a szerző elénk, akiknek lehet drukkolni a céljaik elérésében. Csak éppen ez nem a szereplőkről szól – egy nagyobb játszma részesei, amiben nem a saját sorsuk és az érzéseik a lényegesek, hanem a moyer nép jövőjéhez mit tesznek hozzá.
Világépítős sci-fi, szerencsére elég cselekményelemmel benne, hogy le tudjon kötni.

Nagyon profi, eredeti és a folytatást is el tudom képzelni. Korrekt, de hogy mennyire szerettem? Még nem döntöttem el. Értékeltem, ha érzelmileg nem is kötődtem hozzá.

Baráth: Afázia – Mint sci-fi: 75% kidolgozott és jól kitalált történet, egy kifejezetten érdekes alapötlettel.

Szubjektíven: 65% intellektuálisan lekötött, és tetszett, mennyire más. A történet kevésbé.

Családot egyesíteni próbáló, gyújtogatás után nyomozó.

Franz apa lett, nem csak a nagyi megérzése volt az apaság. A kisfia le sem tagadhatná őt: örökölte a jellegzetes, méretes Eberhofer orrot. Franz nem is vágyik másra, mint maga mellett tudni a kis Pault és vele Susit, aki viszont komolyan megharagudott a férfira. Még azért is a nyakára kellett járni, győzködni, hogy a láthatást engedje az apának. Így Franz a pénteket töltheti a nővel és a fiúkkal, remélve, hogy Susi hamarosan megenyhül és visszatér minden az esküvő előtti állapotokba. A családi béke teremtése azonban nem az egyetlen, amivel foglalkoznia kell. Még nem tettek le arról, hogy pláza épüljön a bajor kisvárosban, és még mindig sokan vannak, akik nem akarják a természetet erre áldozni. Egy tűzben meghal egy nő, aki a fejlesztők oldalán tárgyalt. Mivel a gyanúsított a városka foci csapatának bevándorolt sztárja, még a polgármester is Franz nyakára jár, hogy vegye kézbe az ügyet és még a meccs előtt juttassa vissza a csatárt.

Az eddigi leginkább átívelő történet a sorozatban. El lehet olvasni előismeret nélkül is, de mivel szokás szerint a krimi kevesebb, és előzményei is vannak, jobb, ha nem ezzel kezdi valaki a sort.

Nézzük talán a krimit! Ez kapcsolódik a múlthoz, hiszen a plázaépítés és ellenzői már mentek egymásnak a történetben. A halott is ilyen körben mozgott, így nem zárható ki, hogy ennek köze van ahhoz, hogy meg kellett halnia.
Franz nem is szívesen nyomoz: már Münchenbe helyezték, miért kellene itt produkálnia magát? Ráadásul folyton belebotlik valamibe, ami a saját hibáira vagy éppen a múltjára emlékezteti. A helyére beültetett fiatalember munka helyett inkább azzal a lánnyal cicázik, aki Susi helyét vette át, amíg az szülési szabadságon van. A kettősbe belebotlani humor, belegondolni, hogy neki is volt ilyen a múltjában és elrontotta, már komorabb.
Ahogy megszokhattuk, közben magától is halad a nyomozás. Rudival beletenyerelnek ebbe-abba, és a végére összeáll a történet. A humor erősebb most is, mint a nyomozás és a tényleges krimi. Amit még mindig fájlalok, de már elfogadtam.

Az egyéb, humoros szálak a fontosak most is: hogy diétáznia kellene rendőrünknek és sok olyan ételről lemondani, amit imád. A nagyi próbálkozik egészségesebb konyhát vinni, a férfiak meg ki vannak akadva, hogy nyulakként kell étkezniük. A Papa és Franz keresik is a menekülőutakat…
Ahogy Franz igyekszik visszaszerezni Susit és vele a fiukat, aki a Paul nevet kapta. A nő most először nem enged, haragot tart, és valahol belül még örülök is, hogy Franz megfizet a stiklijeiért. (Tudom, legszebb öröm a káröröm.) Susi nagyon sok mindent lenyelt tőle, most alaposan megtanulhatja, hogy ki és mennyire fontos neki. Ezt meg színezik olyan esetek, mint Paul pelenkázása – amivel a polgármestert is gyors távozásra lehet bírni…
De alkotnak a falubeliek is. Itt sok a lüke alak és hozzák is a formájukat. Rita Falk már több színes alakot megírt ebbe a sorozatba, és nagyon sokan vissza is térnek most egy-egy jelenet erejéig. Nincs kötet a vízvezetékszerelő házassági zűrjei nélkül…

Könnyed, mulatságos történet, és Franz Eberhofer kezd végre felnőni? Még mérget nem vennék rá, de kellett neki ez a pofon az élettől/Susitól. Mindig annyira magától értedődőnek vette a nőt, ideje volt a sarkára állnia.
Szokott stílus, szokott humor, és a szokott őrült banda. Jöhet a folytatás is.

Falk: Húskenyér-függőség – Mint krimi: 55% a humor dominál, van némi személyiségfejlődés is, de a nyomozás random.

Szubjektíven: 50% bár örülök, hogy Franzra kissé rájár a rúd, kevés a krimi, a humor is más.

Megtanultam (amit egyébként, azt hiszem eddig is tudtam), hogy az ember sose mehet vissza, és nem is szabad soha megpróbálni, és hogy az élet lényege az, hogy tovább halad előre. Az életben csak egyirányú közlekedés van, nem igaz? (Christie: A Bertram Szálló)

Mikor megfelelő az időpont arra, hogy odaadd a szívedet valakinek? Mindig lesznek akadályok. Csak el kell döntened, melyiket éri meg leküzdeni. (Armentrout: Utolsó lélegzetig)

Nagy vagy kicsi, minden forradalmon átok ül. Neve is van… az emberek. Mindegy, micsoda hatalmas eszme mögé állnak, az emberek mindig kicsik. Olcsók. Rémültek. Minden forradalom az embereken bukik meg. (Ellis: Transmetropolitan)

Az a menő, ha te használod a számítógépet;
ne hagyd, hogy a számítógép használjon téged…
Háború van.
A csatatér az elme.
A tét pedig a lelked. (Cline: Ready Player Two)

"Tán minden darabhoz vérfoltok ragadtak.
S én ilyen kincsekkel legyek boldog, gazdag?"
"Nem baj az, lemossuk! Pénznek nincsen szaga.
(Apukámnak is ez a kedvenc mondása.)" (Szabó: A János vitéz-kód)

– Lettem volna én buldogtermészetű oknyomozó, de hamar letörték a szarvamat – magyaráztam a bizonyítványom.
Megfenyegetett tejszínű mártástól maszatos ujjával:
– Én nem úgy hallottam, fiacskám. Egyesek szerint maga kifejezetten lusta. Nem is értem, hogy aki a carpe diem szerint él, nem tart attól, hogy délelőtt tizenegy óráig lemarad valamiről? (Tóth: Balatoni futár)

Hollywood nem volt nekem való, és hogy őszinte legyek, Amerika sem, de megerősített abban a hitemben, hogy ha az ember nem tart lépést a fejlődéssel, azt kockáztatja, hogy tönkremegy. (Gortner: Mademoiselle Chanel elmeséli az életét)

Egyetlen perccel később megtudom, hogy minden egyes jelentkező leadta azt az egyetlen lövést a kirakatra. Ezt nevezem szolidaritásnak. Hát igen. Niederkaltenkirchen – megőrzünk és megvédünk. Világos. (Falk: Szilváspite-összeesküvés)

Idővel úgyis rájönnek majd, hogy Dior nevetséges kreációi csak arra jók, hogy a hollywoodi hercegnők keringőzzenek bennük, az átlag nők nem tudják őket viselni. És nem is kell nekik. A divat nem hóbort. (Gortner: Mademoiselle Chanel elmeséli az életét)

A hercegek és hercegnők saját rangjuk rabszolgái csupán, akik soha nem hallgathatnak a szívükre. (Morató: Elátkozott királynők)

Tényleg itt vagy? Vagy én vagyok az első démon, akinek sikerült összehoznia egy alkoholmérgezést? (Armentrout: Utolsó lélegzetig)

Kincskereső, virtuális valóságos, világot mentő.

Wade megnyerte Halliday tojásvadászatát, mindent megörökölt. Ugyan a cégen megosztozott a barátaival, egyes képességek, csak neki jutnak az Örökösként a birtokában. Amikor egy együtt töltött, felhőtlen hét után Arty elutazik, Wade bele is veti magát a felfedezésbe. A köpenye révén az OASIS-ban többé nincsenek előtte titkok. Bármit megnézhet, megváltoztathat. A valóságban, egy széfben pedig egy olyan eszközre bukkan, ami az OASIS-t szinte élővé teszi. Egy készülék, ami érzéseket is közvetít onnan. Mintha valóban ott lennél a virtuális térben. Piacra dobják, milliárdosok lesznek, de Arty mindent másként lát, és a pár szakít. Wade azzal vigasztalja magát, hogy új kincskeresés indult a programban. Halliday örököse megkeresheti a szilánkokat. Mik azok, hol vannak? Wade nem sejtheti, hogy ahogy beindulnak az események 3 évvel később, mindent elveszthet, mert egy ellenséges entitás is szövögeti a maga sötét terveit…

Mennyire akarjak gonosz lenni? A lényem egyik fele sarat akar dobálni, és részletesen kifejteni, mennyivel és hogyan volt jobb a Ready Player One. Nem kérdés, az a jobb regény. De van egy olyan oldalam is, aki ebben a kötetben is megtalálta a szórakozását, ha egyes dolgok azért zavartak is benne.

A cselekményt elég nehezen tudja újraindítani Cline. A szépen elvarrt szálak erőltetett folytatást kapnak, és van olyan konfliktus benne, ami nem is kicsit ment az agyamra. Samantha besértődése ilyen – azért elég durva, hogy milyen gyorsan ér véget a szerelmi happy end, hogy Wade megint többszáz oldalon át sóvároghasson a lány után. De nem ez a fontosabb, hanem az OASIS-ban történtek.

Ez egy másfajta kincskeresés. A tényleges küldetések most is tudtak vinni magukkal, és sok olyan ötlet volt benne, amin jókat mosolyogtam. Igaz, hogy egyes világok nagyon részletesek, de vagyok akkor LotR rajongó, hogy azt se bántam volna, ha részleteiben járjuk be Középfölde korszakait. Azt már jobban nehezményeztem, amikor a Prince bolygót ismerhettem meg olyan részletességgel, hogy az már szinte realista. Volt itt is ötlet, kis fekete humor is, amit mindig szeretek. Csak más az arány: túl részletesen pár helyszín, míg van egy egész OASIS univerzum, amit nem ismerünk meg.

Ennél jobban fájlaltam, hogy teljesen kiszámítható az egész történet. Egy csavar nincs benne, ami meglepett volna, vagy ne arra számítottam volna. Ki és miért a rosszfiú, elsőre eltaláltam. Mik a szilánkok? Amint az elsőt megszerezte Wade, már rájöttem. Nem olyan karakteres a gonosz, nem olyan meglepő a sztori. Kalandos így is, szórakoztatott is, csak éppen az a plusz, az nem volt benne.

Egyes döntések, kimenetelek meg komolyan fájtak számomra. Wade és Sam békülése a semmiből jön, ahogy mindkettejük nézetváltása is az OASIS kapcsán. Az se tetszett, amit a végén megszerzett technológiával kezdett Wade. Ennek így mi értelme volt? Nem az élet végén kellett volna lementeni és életre hívni a virtuális éneket? Mi értelme, hogy párhuzamosan élnek egymás mellett? Nem érzem úgy, hogy az igazi problémák megoldásához közelebb kerültek volna. Bár fejtegeti Wade és Sam álláspontját is, nem éreztem úgy, hogy lenne bármilyen megoldás vagy konszenzus.

Ez még mindig egy izgalmas cyberpunk világ, amiben nem fájnak a belenyomott kötelező elemek (szexuálisan más barát). Jól szórakoztam rajta, de fele olyan eredeti csak, mint az első.

Cline: Ready Player Two – Mint sci-fi: 65% kissé erőszakolt folytatás. Egyes elemei kiszámíthatók, kalandos, de a vége.

Szubjektíven: 75% ok, az elejét untam. De aztán beindul, és a fenntartásaim ellenére bírtam.

Mivel felettébb örülök, hogy a Fumax Rowell megjelenéseket hoz, és az újakkal pont 5 könyvnél tart magyarul a szerző, nézzük is meg ezeket közelebbről!

Az egyetlen felnőttregény a Szív küldi. Kedves, kellemes kis limonádé. Ebben egy informatikus egy cég biztonsági szakértője. Csak éppen annyi a munkája, hogy a többiek levelezését ellenőrzi, hogy dolgoznak-e és nem mással foglalkoznak. Két barátnő szívesen írogat egymásnak, ő meg szívesen olvassa ezeket. Az egyikbe bele is szeret - de hogy lépjen vele kapcsolatba anélkül, hogy elárulná, honnan és mennyit tud róla?

A következő Eleanor és Park, ifjúsági és romantikus, de pár csavarral. Eleanor vörös, kissé nagydarab és nagyszájú. Park félig koreai és az öccsével ellentétben rajta látni is az ázsiai vért. Karatézni tanul, de csendes és rendes srác. Mindkettejüknek megvannak a maguk pokoljárásai, de összetalálkoznak és valami elindul közöttük. Buktatók, gondok és az első szerelem. Nem annyira tetszett, mint a lista következő tagja, de nem volt rossz.

A Fangirl. Aminek a rajongója lettem. Adott egy ikerpár, lányok. Az egyik bulis és könnyed, a másik magának való könyvmoly, aki a kedvenc regényéhez ír elég sikeresen fanfict történeteket. Amikor egyetemre mennek, a két nővér külön próbál boldogulni. Cath életébe meg belép egy srác, aki kedves, helyes és van türelme kicsalni a lányt a csigaházából. Miközben az is kiderül, az ikre élete sem fenékig tejfel.

Október második felében jön ebből a Fangirl manga. Itt is láthatjuk, hogy nyílik ki Cath és hogyan írja Simon Snow történetét más szemszögből. Meg persze jön Wren. Meg persze Levi. Nem bírtam megállni, már kerestem képeket és nekem tetszeni fog a rajzolása is. Még fekete-fehérben is.

Novemberben pedig a Carry On érkezik majd magyarul. Ez a Simon Snow fanfict, amit Cath ír a Fangirlben. Vagyis, Simon Snow, a világ legnagyobb varázslója középiskolás. A barátnője szakított vele, a mentora mindentől távol akarja tartani, a szobatársa - egyben legjobb barátja - meg a sötét oldalra állt. Simon persze nem hagyja annyiban a dolgokat. Nem titkolom, én szívesebben olvasnám úgy Simon Snow-t, ahogy a regény eredetijében szerepel, kicsit Harry Pottert idéző formában. Cath verziójában ugyanis Simon és frenemy-je gyengédebb érzelmeket is rejteget... Hát, érdekes lesz.

Egyelőre ennyi, aztán meglátjuk, mi jön még magyarul a szerzőtől.

Történelmi, élettörténetes, tragikus.

A korona megszerzése és/vagy megöröklése nem garancia a boldogságra, nem egy európai uralkodócsalád asszonyának jutott fájdalmas sors. Krisztina svéd királynő a felelősség súlya miatt lemondott, hogy Európa meg nem értett vándora legyen, aki nem tudta már visszaszerezni a trónját. Viktória leszármazottai révén Európa nagymamája lett, de hosszú élet várt rá özvegyként. Marie Antoinette és Alekszandra a családjukkal együtt a forradalom áldozatai lettek, végeztek velük. Sissi ünnepelt szépség volt, akit a férje is imádott, ám rabja lett saját szépségének és a bécsi udvar merev világának. Eugénia császárnénak mindene megvolt, hogy aztán mindent elveszítsen: trónt, szerető férjet, az egyetlen gyermekét. Száműzöttként kellett leélnie élete második felét. Uralkodók és feleségeik, fájó sorssal.

Szeretem az olvasmányos ismeretterjesztő köteteket, ez is ilyen. Morató nem a tényeket halmozta egymásra, hanem olvasmányosan mesélte el a főszereplő királynők/királynék életét, a címnek megfelelően arra téve a hangsúlyt, miért voltak elátkozottak.

A könyv szerkezete felismerhető – időrendben veszi sorra a történelmi személyeket. Krisztina, Marie Antoinette, Sissi, Viktória, Eugénia és végül Alekszandra Fjodorovna. Az pluszban tetszett, ahol össze is vannak kötve az életrajzok. Viktória az, aki közös pont a két utána következő uralkodónével. (Sissivel is találkoztak, de az ide nem került bele. Csak említve van, hogy vadászaton Sissi is volt Angliában.)

Nem regény, de regényszerű. Nem felismerhetőek a források, nem idéz be leveleket vagy naplókat, de eléggé súlyt fektet arra, hogy a történelmi személyek miképpen élték meg a velük történteket. Ettől nekem átmeneti volt: történelmi is, nem is. Így volt könnyebb olvasni, de negyed annyira sem hiteles, mintha tényleg benne van az idézetek, amiből lekövetkezteti a hősnők érzelmi állapotát.

A történelmi érdekességek lekötnek, így én megvoltam a könyvvel. A legismertebbek, mint Sissi és Viktória életéről nem sok újat tudott mondani, de a francia császárnéról eddig alig tudtam valamit, az ő fejezetét kifejezetten érdekesnek találtam. Vagy azt, ahogy egymás mellé tettem az egyéb, főleg film élményeimet, és megnéztem, itt mi van meg azokból. Összességében elmondható, hogy a filmek kegyesek voltak mindegyikükkel. Greta Garbo Krisztinája vagy éppen Romy Schneider Erzsébetje, Jenna Coleman Viktóriája romantikusabb hősnő, mint a valódi életben lehettek.

A szemlélet az, ami eladta a könyvet. A 6-ból 4 esetében egyértelmű, miért átkozott. De jól elmesélte a másik kettőnél is, hogyan lett szenvedés az élete. Krisztina, aki megbánta, hogy lemondott a trónjáról, és nem egyszer nem tudtak mit kezdeni a korához képest nagyon extravagáns nővel. Viktória, aki korán lett özvegy és soha nem épült fel Albert elvesztéséből. Mindenki tragédiája megelevenedik a lapokon.

Nekem történelmi érdekesség volt, azt nagyon nem találom, mit tanulhatna ezekből a történetekből ma embere. Legfeljebb azt emelném ki, hogy az egy-egy ponton nagyon szépen benne van, hogyan függenek össze a dolgok nagyobb összképben. Hogy a Viktória családfáján levő vérzékenység pl. hogyan hatott Európa történelmére, és hogyan vezetett el az is oda, hogy a Romanovok megbuktak.

Talán azt jegyezném még meg, hogy jó volt, hogy képek is kerültek bele a 6 nőről. Kár, hogy nem színesbe, de így az olcsóbb kiadni, értem.

Morató: Elátkozott királynők – Mint történelmi: 65% tény alapú, de él írói eszközökkel és regényes. Érzelmi alapon közelít.

Szubjektíven: 70% tetszett, hogy nagyon olvasmányos, vannak összefüggések és a képek is.

• Central: Tesla - Elon Musk és az évszázad fogadása - kortárs, életrajz, ismeretterjesztő
• Álomgyár: Életre szóló döntés - krimi
  • A veszett kutya - krimi
  • A füredi földesúr - történelmi romantikus
  • Elrabolt jövő - romantikus thriller
  • Amit a szív diktál - romantikus
• Animus: A karácsonyi malac - meseregény
• 21. Század: Szegények háborúja - történelmi
  • Csakis az igazat - thriller
• Lettero: Miss Marple titkos magánélete - ismeretterjesztő
• Mogul: Megjelöltek - fantasy
• Libri: Exodus - memoár
• Könyvmolyképző: Lázadó hullámok - YA fantasy, kaland
  • A sólyom nyomában - YA fantasy
  • A herceg és a bábú - romantikus, erotikus, YA
  • Az ezüsterdő hercegnője - ifjúsági

Október

4. Földvári: Elmentem világgá - memoár 4

5. R.R. Martin: Tuf utazásai - sci-fi 5

6. Falk: Szilváspite-összeesküvés - krimi 4

7. Szabó: A János vitéz-kód - gyerekkönyv 4,5

8.Christie: A Bertram Szálló - krimi 2,5

9. Tóth: Balatoni Futár - történelmi 2,5

    Gortner: Mademoiselle Chanel elmeséli az életét - életrajzi regény 3

10. Ellis & Robertson & Ramos: Transmetropolitan 1. - képregény 4,5

    Armentrout: Utolsó lélegzetig - YA fantasy 4,5

Megint kezd hideg és sötét lenni... még szerencse, hogy a betűk nem fagynak meg a könyvekben.