Átkot megtörő, barátkozó, kalandos.
Diana bizonyítani akar. Ő az egyetlen amazon, aki nem hősi és dicső halállal nyerte el a helyét, hanem a királynő gyermek utáni vágya hívta életre. Éppen egy verseny megnyerésére készül, amikor a tengerben egy süllyedő hajót fedez fel. Bár tudja, hogy tilos a kinti ügyekbe avatkoznia, kiúszik és az egyetlen túlélőt partra húzza magával. Alia kamaszlány, aki egy nyári iskolai programon vett volna részt. Diana elrejti, és készül visszajuttatni a halandók világába, de Alia is több a látszatnál. A sziget támadja, miközben az amazonok szenvednek, és a szigetük pusztulni kezd. Az orákulum mondja el, hogy Alia Helene leszármazottja, és a léte háborút szül. Ha a születésnapjáig Helene forrásánál nem törik meg az átkot, a puszta léte háborúba fogja lökni a világot. Diana így sem képes halni hagyni a lányt, elszökik vele és pár új baráttal, ellenségekkel a nyomukban az átok megtörése lesz a céljuk.
Lehet, könnyebben menne az elvonatkoztatás, ha az új DC filmek közül nem pont Wonder Woman eredettörténete lenne az, ami tényleg tetszett és többször láttam is. Nekem nehezemre esett elfogadni, mennyire megváltoztatta a történetet Bardugo. Pedig működik ez a verzió is.
A nagyon alap megegyezik: Diana az amazonok szigetén nő fel, és szigorúan be kell tartania a szabályokat. Ő azonban más, és nem tud semleges maradni, amikor egy ember bajba kerül. Innen azonban a történet teljesen más.
Egyrészt, egy kamasz lány érkezik a szigetre és szorul megmentésre. Maga Diana is fiatalabb, bár halhatatlan amazon ő is, és nem merném a történetből a tényleges korát megtippelni, viselkedésben és testi/lelki fejlettségben olyan 16-18 év körüli. Így inkább ifjúsági regény tud lenni, mert bár extrém helyzetben, de Diana is a kamaszok tipikus gondjaival küszködik.
Miközben keresi a maga útját, és Diana akar lenni, nem a királynő lánya, benne van a vágy arra is, hogy fogadják el és az anyja legyen rá büszke. Eléggé ambivalens, hogy izgalmas legyen ebben a formában. Az amazon voltának van még egy előnye: Bardugo nem szerelmes regényt írt. Ugyan hagy egy halvány szálat Diana és Jason kapcsolatának, ahogy Alia életében is van egy fiú, akinek szívesen tetszene, de ez nem romantikus történet. A meglevő inkább csak egy szín, hogy a romantikakedvelők is kapjanak valamit.
Nagy váltás az is, hogy korunkban van elhelyezve a történet. Újfent azt tudom írni, működik. Diana még csak igazán rá sem kell, hogy csodálkozzon a világra, mert az amazonok képben vannak és tanulnak, mi folyik kint. (Azért arra kíváncsi lennék, honnan szerzik az ismereteiket, mert a szigetről nem mennek el és kileső varázstükrük sincs.) Így olyan elemeket tehet be Bardugo, ami a mostani olvasóinak saját élethelyzet is. Még könnyebb azonosulni és a hősnőben megtalálni magukat is.
Nem rohanunk végig az eseményeken, néha időhúzónak is éreztem. Pl. az estélyt, vagy ahogy készültek rá. Inkább csak csajosabbá tették a történetet. De azért Bardugo igyekszik akciójelenetek sorát beépíteni, és már most festi, mekkora harcos Diana már most.
A végét is kissé összecsapottnak éreztem, de ha azt veszem, annyi a sztori, hogy el kell jutni egy forráshoz, nem panaszkodom. Akkor már inkább azért fogok, hogy előzmény nélkülinek éreztem, amikor a végén kiderül egy árulás. Nem szeretem, amikor valami így szakad a szereplők nyakába. Utólag, a szereplő történetében akad pár morzsa, de nem éreztem alátámasztva, hogy miért lesz az a szereplő így megosztva.
Bardugo figyelt, hogy több értelemben sokszínű legyen a történet. Modern értékek mellé áll, pl. Alia okos, természettudományokban remeklő diák, míg a legjobb barátnője leszbikus.
Aki Bardugo könyveit szereti, ebben sem fog csalódni. Az ellenérzéseim ellenére korrekten építi a hátteret, kamasz történet is, olvasmányos is, kellően kalandos is.
Bardugo: Wonder Woman: A háborúhozó – Mint YA kaland: 75% hosszú a felvezetés, eléggé átdolgozott a sztori, de szórakoztató lett.
Szubjektíven: 70% bár a DC WW képpel harcol bennem, a végét se szerettem, elvoltam vele.