Háborús, jellemet formáló eseményes, életutas.

Ella bárónő nem egy szokványos nemes kisasszony volt a XX. század első felében. Bár férjnél volt, és két fiút is szült a férjének, 25 évesen felpakolta a gyerekeit és visszaköltözött az apjához. Hamar elvált, hogy hozzámehessen egy fess angolhoz, akinek szintén el kellett válnia, hogy a frigy létrejöhessen. Mindketten csalódtak a másikban: sem az életre szóló nagy szerelem, sem a biztos anyagi vagyon nem lett meg. Egy kislány viszont született a kapcsolatból. Audrey az anyjával és a holland rokonokkal nőtt fel, és korán nagy szenvedélye lett a balett. Kemény dolgozott, hogy príma lehessen belőle, megküzdve a magasságával is. A kitörő világháború azonban megtörte a karriert: jött az éhezés, a harcok, a rokonok elvesztése. A lány híreket vitt, táncolt az ellenállóknak titkon és ápolónőként állt helyt. Olyan emlékeket szerzett, melyek miatt világsztárként, 30 évesen nemet kellett mondania Anne Frank eljátszására. Túl személyes lett volna, ami fájó emlékeket kavart volna fel.

Audrey Hepburn olyan filmcsillag volt, akire nehéz rossz szavakat mondani. A bája, a szépsége, az arisztokratikus tartása… Nem véletlen, hogy máig legenda. A története azonban nem a filmezéssel kezdődött. Robert Matzen arra vállalkozott, hogy megmutatja nekünk a kamaszlányt, aki átélte a II, világháborút, és feltárja, ezek a tapasztalatok hogyan alakították azt a színésznőt, akit egy világ imádott.

Ahogy egy klasszikus életrajzban szokás, Matzen is a családfával kezd. Ella bárónő régi család sarja, és ha az ő korszakára a vagyon már jócskán meg is apadt, büszke és nagy múltú nemesek sarja volt. Megismerhetjük a rokonokat, majd eljutunk Audrey szüleiig, az ő kapcsolatukig. Ezt követik a gyerekévek röviden, hogy eljussunk a háborúig.

Hiányérzetem is volt, mert pont az, amit a cím és alcím ígért, azt nem kaptam meg teljes egészében. A szerzőnek sikerült pár történetet feltárnia, amiben valóban Audrey a főszereplő. Lekövette a családtagjait, és részletesen lenyomozta, hogy lett a nácik áldozata az egyik közeli rokona, Otto bácsi. De mindez nagyon kevés – kitölti a helyet azzal, hogy Hollandia történetét mondja el helyette. Mi történt az országban? Fogta a híres ostromokat, leginkább Arnhem történetét, és ezekbe burkolta azt a keveset, ami tényleg a holland lányról szól.

Az sem igazán tetszett, ahogy az időben ugrált. Nem egyszer egy teljesen más korszak jelenetét eleveníti fel, pl. Audrey és első férje, Mel Ferrer utazását, ami csak nagyon halványan köthető az éppen a fő témát érintő részhez.

Igaz, értem, miért járt el így. Nincs személyes kapaszkodó, amely érzelmileg elhelyezné a hősnőjét a világháborúban. Így megragad minden későbbi morzsát, ami egy kis részt is elárul abból, hogyan emlékezett vissza a színésznő, hogyan élhette meg azt az időszakot. Sok interjút be is idéz tőle, a későbbi Audrey Hepburn szavaival tölti ki a réseket.

De még ezzel a módszerrel is, homályban marad a hősnő. Igaz, ez nem regény, nem kell érzelmi körívet rajzolnia, de akkor is személytelennek éreztem szinte végig. Sokkal élőbb Audrey Hepburn, a sztár portréja, mint Adriaantje alakja, Hollywood és a hírnév előtt. Pedig Matzen igyekszik olvasmányosan írni, amit lehet, regényesen elmondani.

Értékeltem viszont a fénykép mellékletet a végén, amelyekről tényleg a kamasz és a gyerek néz vissza ránk, életének helyszínei. Azok nem azok a fotók és témák, amelyek közismertek a színésznőről. Durva, de csak egy van, amin megismerném…

Az ötletet és az alaposságát díjazom, de valami személyes hiányzott belőle.

Matzen: A holland lány – Mint történelmi: 60% alapos munka, jegyzetekkel és mellékletekkel, de Audrey csak köret.

Szubjektíven: 50% végig hiányoltam az emberi oldalt, érzéseket. Nekem személytelen lett.

Mivel hamarosan két új kötete is megjelenik, nézzük meg, miket olvashatunk már magyarul Victoria Schwab tollából!

Az Archívum két kötetes sorozat. A hősnő, Mackenzie felfedezi benne a könyvtárat. Itt őrzik a Történeteket, mely minden embernek van. Szépen hangzik, igaz? Csak éppen ezek a Történetek testek, az elmentek porhüvelyei, amelyeknek nem szabadba felkelniük. Mac őr lesz, ezt kellene felügyelnie, de…

Verity szörnyei is két kötetben rémisztettek. Verity egy város, melyben a bűnök szörnyekként kelnek életre. A város egyik felében alkut kötöttek a rémekkel a békéért, a másikban véres harcot vívnak ellenük, a szörnyek egy ritka faját is harci sorba állítva. Két kamasznak ebben a világban kell boldogulni, kémkedni egymás után, de egy sokkal sötétebb összeesküvésre bukkanva.

A mágia árnyalataiban világok léteznek egymással párhuzamosan, de más szinten van jelen bennük a mágia. Fehér, Fekete, Vörös és Szürke London él egymás mellett, és az antariknak, a vérmágusoknak van csak képessége átjárni közöttük. Vörös és Szürke London így az örökbefogadott antari herceggel, Kellel kommunikál egymással. Ám csapda kerül felállításra és többen is ármányt szőnek. A feketeség terjeszkedni akar, a fehérek a mágiát szomjazzák, míg mások a szerelemért vagy szabadságért küzdenek.

Az elvetemültek antihős sorozat. Egyetem, két orvostanhallgató csodagyerek a szakdolgozatuk kapcsán azon kezd el dolgozni, hogy szerezhetnének az emberek szupererőt. A halálközeli élmény a megoldás, és Victor javaslatára kísérletezni is kezdenek. A dolgok elszabadulnak, és az egyikükből szupergonosz, a másikból hős válik. De ez az igazság is? Amikor Victor szabadul a börtönből, nagy játszma és harc indul közöttük. (A második kötet, ami hamarosan érkezik.)

A másik újdonság pedig Addie LaRue láthatatlan élete lesz.

Korrupt rendőrös, nyomozós, házassági problémát helyrehozó.

Eva Dallas legújabb ügye több szempontból is kényesnek bizonyul. Az elit sztriptízklub agyonvert őréről kiderül, hogy ez csak másodállás volt a számára. Rendőr volt, akinek a teste mellett 30 ezüstpénzt hagytak. Ha ez nem lenne elég, a klub tulajdonosa nem más, mint Roarke, aki történetesen a nyomozónő milliárdos férje. Hamarosan az is kiderül, hogy az ügybe keveredett egy másik milliárdos, aki korábban Roarke üzlettárs és a klub előző tulaja volt, de mára a két férfi ellenség lett. Ő pedig nem csak egykori tanítványát, de annak feleségét is tönkre akarja tenni. Újabb rendőr holtteste kerül elő, megint ott vannak az ezüstpénzek. Miközben Eve az ügybe ássa magát, ki kell találnia, a kapcsolata hogy bírja ezt a helyzetet. Roarke ugyanis nehezen viseli, hogy Eve védeni próbálja és titkolózik előtte.

Jót tett. hogy némi szünetet hagytam az előző Eve Dallas regény és a folytatás között. Már annyira ismerős az alapséma, hogy folyamatosan olvasva kezdtem beleunni. Most is megvannak az ismerős elemek, de nem annyira ismétlés érzet, hála a szünetnek.

Elsősorban most is egy krimit kapunk, amiben több szálon indul el a nyomozás. Ott van Roarke milliárdos ellenlábasa, ott van a rendőrségi szál is. Eve folyamatosan halad előre, és továbbra is szeretem, ahogy folyamatosan szűkíti a lehetőségeket, és több szálon is végiggondolja, mi történhetett. Itt nem az van, hogy van egy elmélete, ki tette és miért, és csak azt próbálja bizonyítani. Inkább minden lehetőséget sorra vesz: a testületben ki volt az áldozat ellen? A magánéletében volt valaki, aki bántani akarhatta? Lehet, hogy ő csak bábu volt egy másik játszmában? Sorra húzza ki, ami nem lehet, és így halad előre a helyes ösvényen egészen az ügy felderítéséig.

Azért különben külön jár egy pont, hogy egyszerre két ügy van, ami tulajdonképpen egy. Spoiler nélkül ezt nem tudom értelmesebben elmagyarázni. Nem olyan egyszerű az ügy megoldása, amit egy mondatba össze tudnék fogni. Volt itt egy terv, ami miatt más emberek is az ügybe keveredtek. Így az másnak tűnik, pedig a végső indíték, a kitervelő által, végülis egyetlen dolog. Ez szépen bomlik ki a nyomozás során, és Robb szépen össze is érteti a szálakat. Nem mondanám azért logikus kriminek, nem olyan agyafúrt az eset, de a részek illeszkednek, ki van találva, és ezt szerettem.

A magánéleti szálakkal pedig a romantika felé haladunk. Most először nem azt olvashatjuk, hogy mennyire tökéletes a Roarke – Eve páros. Most van egy vitás pontjuk, és azt látjuk, hogy Eve mennyire szenved, hogy megoldja a magánéletét. Itt sokkal jobban látszik, mennyire sérült igazán a nő a múltja miatt. Ez ad neki egy új színt, és szemléletes: nekem sokkal jobban kifejezte, milyen sérüléseket okozott neki az apja, mint a rémálmok, amik 11 kötet óta részei a cselekménynek. Nem új információ, de valahogy igazibb tőle nekem a karakter.

A szokásos mellékszereplők is színre lépnek, és hozzák a humoros vagy a helyzetmegoldó szerepüket. Továbbra is színes, sokféle karakter, akik nagyon sokat adnak a történetnek. Ők ugyan most nem kapnak új árnyalatokat, de oldják az Eve és Roarke uralkodást a történetben. Az, hogy ők vannak, és segítik, megmosolyogtatják őket, tanácsokat adnak vagy éppen kapnak, azt az érzetet kelti, hogy ez nem csak Eve története. Különben nagyon az ő karaktere uralná a sztorit, de így ellensúlyozva van és vidámabb a hangvétel is. Mert Eve bizony sok tekintetben sebzett és beteg, de a férje és a barátai folyamatosan gyógyítják. Most is.

Tehát, korrekt a krimi, a baráti kör is hozza a formáját. Egy szokásos Eve Dallas-regény.

Robb: Halálos ítélet – Mint női krimi: 75% következetesen levezetett nyomozás, összeérő szálak, házasságrendezés.

Szubjektíven: 70% szerettem, ahogy összeérnek a szálak és nem csak boldog házasság leírás.

• Kossuth: Josephine Baker utolsó tánca - női
• Geopen: Holtidő - thriller
• General Press: Zavaros folyó - krimi
• Athenauem: Szerelmes Jane - romantikus
• Maxim: Közel az óceánhoz - New Adult
• Álomgyár: Húsz óra a halálig - thriller
• Fumax: Neil Gaiman DC univerzuma - képregény (előrendelők már meg is kapták)
  • Loki - képregény
• Művelt Nép: Virgin River 2. - női, romantikus
• Agave: A lángoló isten - fantasy
• Könyvmolyképző: Tatjána és Alexander - történelmi romantikus
  • Éjszakai tigris - történelmi fikció

Július

19. Falk: Sertésfej al dente - krimi 3,5

20. Maas: Föld és vér háza - fantasy 5

21. Gibney: Titkok terhe - krimi 4,5

22. Burnett: A kis lord - gyerekkönyv 5

23. R. Kelényi: Róma, Róma - női 4

24. MacLean: A Lepke és a Láng - történelmi romantikus 3,5

    Christopher: A sötétség fejedelme - krimi 3,5

25. Bengtsson: Egy szerelem története - New Adult 2

    White: Vadász - YA fantasy 2,5

A nyár fele eltelt, remélem voltak jó kikapcsoló olvasmányok már eddig is!

Titkos csoportos, harcos, jóslat után nyomozó.

Nina Figyelő családba született, de korán kiderült, hogy nem válhat valóra az álma, és nem lehet belőle igazi figyelő. Ikrének, a tehetségesebb Artemisnek sem sikerült letennie a vizsgát. Nina gyógyítani tanul, és mélyen megveti a legutóbbi Vadászt, Buffy-t, akit okol az apja haláláért, és a természetfeletti rend felborításáért. Amikor támadás éri őket, az erőtlennek gondolt Nina lesz az, aki leszámol a szörnnyel. Többé már maga előtt sem tagadhatja, hogy az utolsó pillanatban, mielőtt Buffy megtörte a mágiát, belőle még Vadász lett. Egy jóslat miatt azonban az anyja nem akarja engedni, hogy kiképezzék. Titokban indul meg a képzése, maga mellé kapva a hazatérő, jóképű Leót, aki az első kamaszkori fellángolása is volt. Közben nyomozgat is, tudnia kell, mi az a jóslat, amit elmondani sem akarnak neki.

Kiersten White nem egy természetfeletti, ifjúsági sorozatot jegyez. Többek között írt lányos verziót a Drakulából is. A Vadász is egy mondhatni kultikus történethez kapcsolódik, amely azért a mai célközönségnek talán nem annyira ismerős. Buffy, a vámpírok réme. A saját emlékeim is csak halványak, utólag DVD-ről láttam pár részt, de nem mondhatnám, hogy nagyon megfogott volna Buffy világa.

Ennek ellenére értettem ezt a regényt, ha minden utalás nem is volt meg. Az hamar lejött, hogy ez a történet a sorozat zárása után veszi fel a fonalat, amikor Buffy megtöri a kört, és már nem csak egy Vadász lehet, hanem minden jelölt megkapja az erőt. A nagy szerelme, akit pokolba kellett küldenie – Angel is megvolt, de a többi utalás már kiesett. Ettől még ez a történet érthető, csak éppen…

Csak éppen Buffy olyan szinten áthatja az egészet, hogy az akkor is zavaró lenne, ha rajongó lettem volna és a sorozat összes évadát láttam volna. Nina állandóan Buffy dolgain agyal, emlegeti őt és egy jelenetben személyesen is megjelenik a lány. Nem egyszer gondoltam arra, hogy kb. olyan volt, mint egy rajongói regény. Van benne új elem, hiszen új hőst és szereplőket kapunk, de ennek ellenére folyton emlegetik az eredeti hőst és vendégszereplést is kap a történeten belül.

A cselekmény nem fogott meg. Viszonylag későn indulnak be az események és utána sincsenek nagy kalandok. Inkább csak alapozás az egész, hogy alaposan a Buffy világába legyenek írva és bemutatja a szereplőket. A regény rejtélye, a gyilkos személye a végén derül ki és buta tetőponton érnek véget az események. Nem súlyos, nem fájdalmas, szinte csak időhúzás. Nina itt válik vadásszá, hogy indulhassanak az események – vagyis, ez olyan, mint egy túlnyújtott sorozat nyitány. (Nem keltette fel a figyelmem.)

Gondban voltam azzal is, hogy mennyire ellenszenvesnek találtam a hősnőt. Kamasz, 16-17 éves, de olyan gyerekes és nyafogós néha, hogy legszívesebben el se olvastam volna az aktuális kínját, inkább lapoztam volna. Következetlen is, nyafkának is éreztem. Értem, hogy az ’átlag lány lesz a világ megmentője, aki nem akarja a felelősséget, de vállalnia kell’ klisé megtestesítője, de nem szeretem túlzottan ezt a karaktertípust, így Ninát sem kedveltem meg.

Azt viszont díjaztam, hogy legalább a szerelmi szálat nem erőltette White. Ugyan van itt egy jóképű Leo, akihez vonzódik a hősnő, de nem az ő bimbózó szerelmük a téma.

Stílusában sincs benne semmi plusz, amiért megjegyezném. A 12 egy tucat ifjúsági kategória résztvevője: könnyed, gyorsan olvasható, de semmi mélység vagy emlékezetes szöveg.

Duológia, vagyis egy része még van, de nem mondhatnám, hogy túlzottan érdekelne. Sőt.

White: Vadász - Mint YA fantasy: 55% továbbviszi a Buffy történetét, de nagyon kamaszos és tinis az egész.

Szubjektíven: 25% nem volt szimpatikus a hősnő, és Buffy állandó emlegetése eléggé irritált.

Lottie kapja egy meggyilkolt kisfiú esetét. Nagyon megviseli az ügy, hiszen az áldozatokról a saját bátyja jut eszébe, akit szintén gyerekként öltek meg. Gyötrődik azzal is, hogy Boyd mit jelenthet a számára. Most is futna hozzá vigasztalásért, de a férfinak kezd elege lenni abból, hogy Lottie időnként lefekszik vele, de igazi kapcsolatot, amit a férfi akar, nem szeretne, Egy időre el is löki magától a nőt, de a végére összebékülnek – Lottie anyja is biztatja a lányát, hogy Boyd jó ember, engedje be igazán az életébe.

Közben Sean, a nő fia is különösen viselkedik. Sean az új helyükön rosszul érzi magát, barátai se igen vannak. Egy fiúval barátkozik össze a környéken, de Lottie érzi, hogy balhés gyerek, és próbálja őket elválasztani. Sean viszont segíteni akar ennek a fiúnak és egy másiknak is, akit a többiek piszkálnak. Így ő is veszélybe kerül.

Mert több kisfiú kerül elő, és a végére Lottie összerakja a képet. A fiúkat korábban szexuálisan bántalmazták. Rájön, az edző tette. A férfi felesége kattant be, és a gyerekeket okolta, amiért a férje nem érte be vele és molesztáló lett. A saját fiát – Sean balhés barátja – vonta be és ölték meg a fiúkat, hogy ne kísértsék tovább a férjét.

Szerelmes, kapcsolatot építő, múlton túllépő.

Casey fiús lányként nőtt fel, több báty mellett. Fordul is egyet a világ, amikor kamaszként nőiesedni kezd és érdekelni kezdik a fiúk. A kamasz első szerelmet követően az egyetemi bulis évek alatt a szíve megsérül, és már óvatosabb a férfiakkal. Ő az a fajta lány, akinek egyedi humora van és nem egy rajongó alkat. Így a barátnője őt kéri fel, hogy az esküvőjén legyen a vőlegény öccsének a kísérője. Mi a pláne? Jake McKallister nem egy átlagos fiatalember. Jake rocksztár, aki már gyerekként az érdeklődés középpontjába került, amikor túlélte egy gyerekrabló kínzását és fogságát. Casey belemegy, és nagyon meglepődik, amikor a próbavacsorán Jake megjelenik. Passzolnak, bejön nekik a másik humora, és megvan a szikra. De nem csak a világhírt kell leküzdeniük – ha közös jövőt terveznek, Jake képes kell legyen megnyílni a lánynak, és mesélni arról, amit gyerekként túl kellett élnie.

Jól mutatja, mennyire kötött le a könyv, hogy az foglalkoztatott legjobban, hogy Jake vezetéknevéről mennyire eszembe jut a Home Alone főhőse. Kevin McCallister. C vagy K – majdnem ugyanaz. Nem emlékszem hirtelen, de Jake is nagycsalád sarja. Nem volt egy Kevin nevű testvére is? Ok, leállok. Maradjunk a regénynél.

Sajnos, nem tudom azt írni, hogy lett volna benne bármi, ami a hasonló regények közül kiemelné. Egybefolyt azzal a tucattal, amire már csak azért emlékszem, mert mind egy kaptafára készült, és a lényegi elemek teljesen megegyeztek bennük.

Amiben van ötlet, és valamilyen szinten aranyos, az eredeti cím. Elsőre nem esett le, hogy mi is az a Cake. Casey + Jake – a lány nevének eleje és a fiúénak a vége. A Cake még értelmes is, hiszen sütit jelent. Hála égnek, hogy nem próbálták magyarosítani a nevekkel együtt. A süti hozza az édesség, a finomság képzetét magával. A Cake jó. Plusz, utal arra is, hogy Jake a sztárvilág része. Ott divat, hogy ilyen összevont nevet adnak a sztárpároknak.

A történet maga azonban tucatáru. Meglátni és megszeretni csak azért nem egy pillanat műve, mert a szerző nagyon elhúzza az esküvő és így az első kétnapjuk történetét. Enyhe túlzással a regény felét ez tölti ki, és kapunk szellemesnek eladott párbeszédet meg sok szikrát.

Túl egyszerű és végzet által rendezett az egész kapcsolat. Nincs konfliktus. Ez simán egy tökéletes szerelem története, ahol nem veszekednek, nem történik különösebben semmi, csak nagyon szeretik egymást a felek.

Az ad neki kis pluszt, hogy Casey mennyire a szomszéd lány típus, viszonylag egyedi stílussal. Néha éreztem az erőlködést, hogy olyan laza szövegei legyenek, de ő nem egy szenvelgő hősnő.

Jake sok tekintetben a regénybéli álomférfi. Rocksztár, helyes, pokolian gazdag. Ahogy Casey, ő is túlságosan tökéletes, hogy igazi legyen. Casey szerelmi csalódása korábban mondjuk sokkal kisebb trauma, mint amit Jake kapott. Csak éppen nem éreztem a regényből a drámát. Pár rossz álom, különben Jake lelkileg már egyben van, hiába próbálják nekünk eladni, hogy milyen titokzatos, meg milyen nagy trauma érte gyerekként. Igen, az brutális sztori, csak éppen már annyira Jake mögött van a térdét leszámítva, hogy nem hittem el. Bután hangzik, de nem szenved annyira, mint várnám.

Mi van akkor a listán? Egy szimpla, egymásba szeretős történet konfliktusok nélkül tökéletes szereplőkkel. Jake elvileg világsztár, de ebből a könyvben csak annyi jön le, hogy annyi pénze van, vehet, amit csak akar. A sebek már nem úgy sajognak. A néha megvillanó stílus, ami valami plusz, de mivel a nyersebb szöveget, trágárságot nem díjazom, ez se mindig pozitív.

A borítót szerettem, de a regényt nem. Egy elvárásomat se teljesítette, és abszolút tucattermék. Van egy csomó ilyen már, meg lesz is még.

Bengtsson: Egy szerelem története - Mint new adult: 45% próbálkozik csajos, fiatalos szöveggel és traumával is, de csak próba.

Szubjektíven: 15% úgy untam, ahogy volt. Az elemei ismerősek, a szereplői túl jók. Mese.

Sorozatgyilkosos, szektás, nyomozós.

Amikor Tizi kérdezni kezd, karácsonykor, a nevelő apja elmondja neki saját történetének egy részét: Jim Hopper megjárta Vietnámot, túl kellett jutnia azon, amit ott látott. A feleségének és a kislányának hála ki tudott tartani, és kezdeni valamit az életével. Nyomozó lett, New Yorkban, a gyilkossági osztályon. Új társat kapott Rosario Delgado személyében. Hamarosan egy nagy ügy közepébe csöppentek. Három holttest is előkerült, ugyanazzal a módszerrel végeztek velük, és mindegyikük testére egy sátánista jelképet festettek. Az utolsó áldozat ráadásul ügynök volt, így a szövetségi iroda is bekapcsolódott a nyomozásba. A szálak egy szektavezérhez vezettek, akinek nem lehetett a közelébe jutni. Jim bevállalt egy veszélyes küldetést, hogy még azelőtt elkapják a férfit, mielőtt a Viperák nagyobb kárt okoznak.

A Stranger Things már olyan franchise lett, hogy számon se lehet tartani, mi minden tartozik a neve alá. A könyvekkel azért még próbálkozom, és már magyarul is olvasható a második hivatalos Stranger Things regény.

A középpontban Jim Hopper áll, de egészen másképpen, mint ahogy megszokhattuk. Azt az énjét, akit a sorozatból ismerünk, csak beköszönni látjuk, a keretben. Mert az a szín, amit a sorozatból ismerünk, ahogy El (Tizi volt a könyvben, ahogy a sorozat szinkronos verziójában is, de mivel angolul néztem, nem akar ráállni az agyam) nevelőapja lett, csak azért kell, hogy valamiképpen indokolja, ez a krimi hogyan kapcsolódik a Stranger Things univerzumba. Erőltetettnek is éreztem, ahogy beszélteti a szerző a két karaktert. Rendszeresen megszakítja a krimit a kettős beszélgetésével, melyekben El annyira gyereknek és naivnak tűnik, hogy a fejem fogtam fájdalmamban. Annyira naiv, mint e párbeszédekben, El soha nem volt.

A múltból megismert Jim boldog ember, aki megtalálta a helyét. Család, hivatás, minden a helyén. Abszolút szerethető és pozitív figura, akinek szerető családot is írtak. Nagyon szép és jó, már-már bántóan. Némi árnyalás nem ártott volna, de ez nem is az a regény, amelyben mélyen próbálnák megfogni a karaktereket. Hiába vonultat fel új szereplőket, mint Delgado, nem lettek eléggé élőek.

Korrekt, de nem kiemelkedő krimi, gyilkossági nyomozással, majd bandába beépüléssel. Talán lehetett volna izgalmasabb, úgymond látványosabb, de rendben így is. A szerző szépen levezeti, hogy rakják össze a történetet és miképpen erednek a bűnösök nyomába. Mellette igyekszik belevenni a sorozat jellemzőjét, hogy valakivel orvosi kísérletek miatt történik valami, ami megváltoztatja. A címbeli sötétség fejedelme – és ezért jó a cím – ehhez kapcsolódik hozzá, és megmutatja, hogy mit tesz valakivel egy háború, és az orvosi kísérletek, amelyeket ott folytattak le. A gonosz nem magától érkezik ebben a történetben sem, kellett hozzá pár kormánytag, akik a tökéletes katonán dolgoztak.

Miért nem tetszett igazán mégsem? Nem éreztem úgy, hogy bevállalósan nekimentek volna a témának. Mi történt pontosan, milyen következmények lettek? Erőltetett is, hogy valaki ilyen okból legyen szektavezér – csak hogy legyen még egy kapaszkodó az anyasorozathoz.

Kiérezhető, hogy mai témákat is igyekeztek beletenni, ha itt egy más korszakba is tették bele a problémát. Delgado küzdhet a kettős mérce ellen: nem elég, hogy nő egy férfias szakmában, még kisebbségi is. Rárímel a korunkra, ami ad is neki, de erőltetettnek éreztem ezt is. Talán, ha több mindent ki sikerült volna hozni belőle…

De aki szereti a krimiket és a Stranger Things világát, el lesz vele. Korrekt, csak nem jó.

Christopher: A sötétség fejedelme – Mint krimi: 65% hagyományos krimi, de az alaptörténetbe bekapcsolása erőltetett lett.

Szubjektíven: 55% ha nem Stranger Things regény lenne, tetszett is volna. Többet vártam.

Szerelembe eső, esküvőt meghiúsító, családi titkos.

Három fiú, féltestvérek, akik egy napon születtek, de más anyáktól, még gyermekként fogadalmat tettek. Herceg apjuk, akinek csak ők voltak a gyermekei, egyiküket örökössé tenné – ők pedig megígérték, bárki is lesz a herceg, nem lesz családja, hogy vele apjuk családja megszakadjon. Ketten megszöktek a mostohahúgukkal, a harmadikból herceg lett. Felnőtt férfiként pedig bejelenti, hogy nősülni akar és családot alapítani. Ekkor fedik fel maguk a rejtőzők, mert Devon, akit az éjszakában Devil néven ismernek, bármire kész, hogy meggátolja fivére terveit. Kiszemel egy vénlányt, akinek megígéri, hogy segít neki, hogy Ewan feleségül vegye. Cserébe majd csak egy dolgot kér, ha már a lány lady lesz. Felicity beleegyezik, ám nagyon hamar rádöbben, hogy a titokzatos, a törvény sötét oldalán mozgó Devil sokkal jobban tetszik neki, mint a jól fésült herceg.

Sok jót erről a regényről nem fogok tudni írni. Végig volt egy olyan érzésem, hogy ezt a történetet már ismerem. Önálló ötlet nem nagyon akadt benne, és szokás szerint a történelem sem kapott szerepet benne.

Kezdjük talán ezzel. A történelem nagyon halvány díszlet. A nemesi címek, bálok miatt van jelentősége, de csak a kornak és a társadalmi szokásoknak, a tényleges korszak nem jelenik meg benne. Azt sem tudni, ki a király éppen, nincs benne történelmi személy, de még egy nevezetes esemény sem. Magát a korszak leírását sem éreztem hitelesnek: a történet végén Felicity a családja beleegyezésével lesz Devon felesége, aki nem elég, hogy alvilági figura, még fattyú is. Felicity viszont egy grófkisasszony. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy bármi realitása lenne a happy end történetüknek.

A romantika viszont a zsáner hagyományait követve megvan benne. A megismerkedés, szerelembe esés, ostobaság miatti szakítás, majd a békülés a nagy gesztussal és még nagyobb happy end. Vannak szópárbajok, egy ponton elindulnak a szenvedélyes pillanatok is, Devon és Felicity története ugyanazokból az elemekből épül fel, mint oly sok nyálregény páré. Akinek csak a szenvedély, meg két szép ember románca kell, itt megtalálja a számítását.

Stílusában is pont olyan negédes szerelmes, mint oly sok románc romantikus lelkületűeknek.

Ami engem zavart, hogy mennyire nem jön össze Devon motivációja a történetben. Már az is zavaros, hogy Felicity megrontása hogyan gátolná meg Ewant, hogy örököse legyen. Olyan idióta a terve eleve, és a lánynak beígért leckék is semmilyenek. Ewan csak elő akarta őket csalni, inkább az ő terve működött. Devon, annak ellenére, hogy alvilági kiskirály, olyan csak gondolkodásmódjában, mint egy sértett gyerek. Még egy hiba a tervben: ő megnősül, Felicity meg családot is akar. Akkor máris lesz az apjának unokája – így máris vége az apai vérvonal megszakításának.

De hogy mennyire vakok abban is, mit akar a másik igazán! Devon és Felicity története nem tudott lekötni, én jobban együttéreztem Ewannel, aki láthatóan a szerelmét akarja visszakapni. Miért nem látják ezt meg a többiek? Annyira egyértelmű! Fogadunk, hogy mindenre van egy jó magyarázat, csak eddig senki nem vette a fáradtságot, hogy meghallgassa őt is, csak futottak előle? Úgyhogy, a fő szál, a Felicity – Devon történet tipikus, ismerős és pár szócsatát leszámítva unalmas, de Ewan története érdekelne.

Tipikus, tucat kosztümös romantika, de trilógia lesz. A következő részt Beast/Whit párra lelése lesz. Kár, hogy pont Grace és Ewan marad a végére…

MacLean: A Lepke és a Láng - Mint történelmi romantikus: 50% a románc teljes, a történelem semmilyen, a konfliktus mű.

Szubjektíven: 30% a főszereplők története nem tudott lekötni, de a háttérszál érdekelne.