Új életet kezdő, szerelmes, más világot bemutató.

Az 1950-es években Írországban nagy a nyomor. A fiatalok nem tudnak megélni, tömegesen keresnek máshol megélhetést. Az 5 gyermek közül legfiatalabb, Eilis sem tud elhelyezkedni. A három bátyja már Angliában él, a nővére egy titkárnői állást kapott, de a húgának ott már nincs hely. Rose lesz az, aki minden áron segíteni akar a lánynak, és egy amerikai pappal való megismerkedés után eléri, hogy Eilis kivándorolhasson és New Yorkban kezdhessen új életet. A fiatal lány sok mindentől fél, hiányzik neki az otthona is, de szép lassan megtalálja a helyét és a csendes boldogságot. Most eladónő, de könyvelést tanul és van esélye az iskola elvégzése után kinevezésre. Egy táncmulatságon megismert fiatalember, Tony nagy szeretettel veszi körbe és vezeti be népes családjába. A lány épülő terveit azonban egy haláleset megingatja: Rose elhunyt, az anyjuk egyedül és gyászban maradt. Eilis hazatér, de hol van neki a haza?

A filmet is tudom oda-vissza nézni, a regényben is megtaláltam azt a pluszt, amiért szeretni tudom. Ez valamiképpen más, mint amit vár tőle az ember. Nem tartja a tipikus formákat, amiket egy ifjúsági, romantikus, történelmi vagy bármilyen regénytől várnánk.

Eilis nem az a hősnő, aki mellé olyan könnyű felsorakozni. Nem egyszer olyan érzésem volt, hogy ő nem alakítója az életének, csak elszenvedője. Mindig mások, akik viszik előre vagy irányba állítják. Rose miatt jut el Amerikába, a pap szerez neki állást és segít az iskolával, Tony lesz az egyetlen barátja. Amit kell, azt igyekszik a legjobban csinálni, de nem megy elé a dolgoknak. Szerintem ez sokakat irritál, de a regényből át tudtam érezni az ő csendes kis dilemmáit, félelmeit, a lényét. Introvertált, igyekvő és kedves, de sok tekintetben bizonytalan és útkereső. Nekem hiteles így, hiszen 19 éves még csak – honnan is tudná, hogy mit akar az egész életében?

Szerettem, hogy nem a nagy szenvedélyes szerelmi szállal operál. Ez csendesebb és kiszámított. Ezért lehet, hogy Eilis ott találja magát Tony és Jim között félúron. Mindkét fiú jó ember, szerethető – Eilis pedig, akiről már fejtegettem, hogyan áll a döntésekkel – éppen az mellett próbál meglenni, aki ott van. Szerintem ezért nem érezni, hogy bármelyik fiúba is igazán szerelmes lenne. Ez nem a szenvedélyről szól.

Különben nekem Tony a szimpatikusabb. Ő küzd, hogy előre jusson és nem csak beleül az örökségbe, mint Jim. Szerintem jót tesz a csendes lánynak, hogy Tony a csapat lelke, élénk – Jimmel elég sótlan egy pár lennének. Tony látja meg, míg Jim csak akkor kezd el foglalkozni vele, amikor Eilis otthon valamiért jelenség, mert Amerikában élt.

Tele van a történet emberi konfliktusokkal, kis sértettséggel és a sorok közti nagy történetekkel. Tóibín jó abban, hogy nem direkt mesél, csak ráéreztet minket arra, amit ezek a szereplők átélnek. Ahogy az anya búcsút vesz a lányától. Ahogy a boltosnő egyetlen öröme a káröröm és a vevőkön való uralkodás. A lányok közti kis játszmák a szállásadónál.

Kis vonásokkal is életre kelnek a szereplők, és noha Eilis a középpont, körötte zajlanak az események, itt élnek és élénkek a mellékszereplők.

Mellette ott van egy számunkra már letört kor, egy bevándorló élethelyzete, Írország egy jellegzetes története. Hangulatos, hiteles, mozgatta végig az agyam az is, amit az USA-ról és az írekről beletett Tóibín. Jobban el tudom képzelni, milyen lehetett akkoriban az élet.

Mindez szépen megírva. Finoman érzékeltetve a szereplők, a cselekmény is gördülékeny.

Talán nekem is lezáratlan kissé így a regény, de még ezzel együtt is szerettem. Átéreztem.

Tóibín: Brooklyn - Mint lányregény: 95% van íve és történelmi háttere, érzékeny hősnője és helyzet, amit túlél.

Szubjektíven: 90% talán a végéről egy jelenet hiányzik, de nagyon éltem a sztorit a könyvvel.

Rejtett vár életét bemutató, rejtélyes, torz, családi.

Gormenghast ősi vár, amelyet nagyon rég a Groan grófi család sarjai uralnak. Mindennek pontos szabályai és szertartásai vannak, melyek kötik az itt élőket is – legyenek azok urak vagy éppen szolgák. Váratlan meglepetés lesz, amikor a Grófnő végre megszüli az örököst, aki a Titus nevet kapja. A pár lányának dadája tér vissza, hogy a gyermek gondját viselje, szoptatós dajkát is ő szerez neki a frissen megözvegyült és gyermekét elvesztő Keda személyében. Apja halála után a még gyermek fiúra maradnak az úr szerepének feladatai, melyekből kiutat keres, ha ennek nincs is tudatában. A szoptatás után hazatérő Keda az egyik hódolójával keveredik viszonyba, és szül egy gyermeket, aki majd utat mutat a tejtestvérének, hogy az élet több lehet, mint amit Gormenghast kínál.

Mervyn Peake Gormenghast történetei eredetileg nem ebben a formában, egyben jelentek meg. Igazán regénysorozatnak sem nevezném őket… Egy történet, össze is függ, de nem hagyományos fantasy sorozat, ahogy a regény sem átlagos.

Nehéz megfogni, milyen is ez a trilógia. A cselekmény felől szeretem közelíteni a regényeket, nekem a cselekményközpontú, lendületes történetek tetszenek általában. Ehhez azonban nem tudok így nyúlni. Terjedelmes kötetről beszélünk, hiszen benne van mindhárom regény és egy kiegészítő novella is. Mégis, képtelen lennék pár mondatnál többet összeszedni a tényleges cselekményről. A többszáz oldalas első regényt simán össze tudnám foglalni annyiban, hogy Titus megszületik és ez némi változást hoz a vár életében.

Ami viszont lenyűgöző benne, az a világépítés. Gormenghast rejtélyes, sötét és nagyon gótikus horroros. Saját atmoszférája, gravitációs súlya van és valósággal meg is fojt. Maga a vár, a körötte levő falvak – szinte életre kelnek és külön szereplők lesznek.

Bár, igaz, hogy ez egy olyan környezet, ami nagyon nyomasztó. Értelmetlen, logikán kívüli, különös és torz. Olyan kettős érzésem volt olvasás közben, hogy írói teljesítményként ez egészen kivételes. Bele lehet veszni. Csak éppen bele is lehet fulladni. Annyira nyomott és letört és rossz értelembe szívott magába ez az atmoszféra, hogy valósággal szabadulni akartam a regényből.

A karakterekre is igaz, hogy furcsák és torz alakok. Mindenkiben találtam legalább 2-3 vonást, ami komolyan taszított. Vegyük csak a Grófnőt, aki Titus anyja! Semmi anyai érzelem sincs benne, de a férje iránt se éreztem, hogy bármilyen kötődése lenne. (Nem is tudom, hogy lett két gyerekük is.) Hordóként van jellemezve, nagydarab asszony, aki mániásan madarakat gyűjt maga köré. A hideg kirázott tőle.

Ezt a torz, sötét hangulatot húzzák alá a kötetbe beletett rajzok is, melyek Peake munkái szintén. A borítón is látható egy, és ennél csak borzalmasabbak vannak a kötetben. Valahol felfogom, hogy művészeti értéke is van, és mennyire összekapcsolódik a szöveggel. Mert tényleg megjeleníti, amit olvasunk és illik a kép a regény világához. De akkor sem tudom nem észrevenni azt az undort, amit keltett bennem.

Nagy munka lehetett ezt megírni, a szövegen érezni a beletett munkát és gondos, pontos, de megint csak hozom a jelzőt: fojtogató is. Őszintén, azt az egyet bírtam nagyon átérezni a regényből, amikor Titus keresi a kiutat és a végére rádöbben, hogy felnőtt, elszakadt, és már nem kell neki Gormenghast. Nekem se kell.

Vagyis, az irodalmi értékét felfogom, de nagyon nem érzem át. Menekülök a regénytől.

Peake: A Gormenghast-trilógia - Mint fantasy: 65% sűrű az atmoszférája, teremt egy más és torz világot, rajzokat is használva.

Szubjektíven: 25% nagyon hiányzott a cselekmény, szimpatikus hős és nagyon komor is lett.

Caroline megkapja az első nagy, nyomozós feladatát. Egy híres Hollywood-i színésznő keres magának diszkrét testőrt, és Duval cége hamisít olyan hátteret, mintha Caroline az lenne. Egy hete van, hogy némi önvédelmi ismeretet magára szedjen. El is jár edzésre, de csak vért izzad és sokadszorra megállapítja, hogy a sport nem az ő világa.

Los Angelesben azonnal kezdhet is. Igazából nincs sok dolga, igazi fenyegetést nem érzékel a villában. Az okoz neki nehéz perceket, hogy a házi állatokat neki kell etetnie. A nagy termetű kutyával össze is barátkozik, de a nő papagája halálra rémíti – Caro madárfóbiás.

Egy este a szobájába kell maradnia, de ő persze kémkedik. Így tudja meg, hogy Emily titkon viszonyt folytat Hollywood ügyeletes álomférfijével, aki különben házas. A férfi szakítani akar, Emily kiborul, Caroline szedi össze.

Közben már fogalmazza a cikkét a szereposztó díványokról, és hogy a sztárok élete sem olyan tökéletes, mint sokan gondolják. Caro együttműködik Emily magánnyomozójával, akivel szép lassan egymásba is gabalyodnak.

Egy autóbalesetben meghal a szerető terhes felesége. Caro nem áll le, és kiderül, az a férfi hajszolta a balesetbe, aki Emily zsaroló leveleit is írja. Csak éppen az nem zsarolás. Emily tartja kézben a szálakat. A férfi a múltja része, egykori szeretője, akit a szereposztó díványért áldozott fel. Szült egy gyereket – maga sem tudja, hogy tőle, vagy a színház fejesétől, akit eldobott. Emily rendelte meg a balesetet is, azt akarta, hogy a nő vetéljen el.

Caro cikke hatalmasat robban, Duval Párizsba is meghívja. Caroline pedig felméri, hogy Duval igencsak tetszik neki férfiként.

• R. Kelényi: London, Love – Caroline Wood 4,5

Elköszönő, barátnős, lezáró.

Caroline Magyarországra kell, hogy utazzon, de előtte még hazaugrik Londonba pakolni és elköszönni. Egy beteg barátnőjét is meglátogatja, akinek a kedvéért még kutyát sétáltatni is hajlandó. Közben pedig összefut Tommal, akivel lezárhatja végre a történetét.

Ez a kötet a Caroline Wood regénysorozat tényleges cselekményéhez nem sokat tesz hozzá – ok, semmit. Nincs új cselekményszál, vagy új szereplő. Ez csak egy lezárás, egy hiányérzet pótlása. De pont ez benne a jó is, mert így el lehet engedni egy szálat, ami az alapsorozatban elég furcsán volt megoldva.

Nem csak nekem volt hiányérzetem Tom és a szakítás miatt, ugye? R. Kelényi most megírta azt a fejezetet, ami a Róma, Róma és a Hollywood-i kaland közül hiányzott. Női, reális, hihető és jobb tőle a közérzetem, szabadabban lehet haladni a cselekményben tovább.

Közben megvillan az is, amiért a szerző köteteit szeretem. Csajos, de van humora. A kutyasétáltatás okoz mosolygós pillanatot is, így nem csak a lezárás véglegessége van meg, hanem valami humoros is.

• Karády: Cigányélet grófi módra

Otthont találó, szerelembe eső, kosztümös.

Ria egész életét kitaszítottként élte cigány apa és magyar anya lányaként. Apja és fivérei halála után, miközben anyja haldoklik, nem tudnak a táborral tartani. Ria beteg anyjával egy elhagyott házba húzódik be, de érkezik a gróf az örökségébe. A gyászoló férfi szeme megakad a lányon, és lassan valami épülni kezd a két sebzett ember között.

Karády Anna megint megcsinálta. Nem gondoltam volna, hogy különösebben érdekes tud lenni, amit A füredi lány két mellékszereplőjének sorsa köré ír, pláne egy novellában.

Ehhez képest olyan cselekménysort kapunk, amiből más szerző akár egy regényt is kikerít. Tragédia, szerelembe esés, a jövő megválasztása. Még úgy is lekötött, és izgultam, hogy a későbbiekből tudtam, mi lesz a páros sorsa.

Nagyon jó a karakterábrázolás, és Ria személyében erős, ugyanakkor olyan hősnőt kapunk, akit szánni is lehet. Nekem tetszett, ahogy minden nehézség ellenére túlélt és képes volt megválasztani a maga útját.

Most sem lehet panasz a történelmi színre. Nem történelmi eseményeket kapunk, de hitelesen a kort és a társadalmi berendezkedést. Az csak plusz, hogy mára is van benne tanulság. Sajnos, még mindig nem az számít, ki vagy, hanem mi.

• Belle: Megtörtek 1,5 – A szeretet ereje

Családos, egymásba kapaszkodó, jövőt építő.

Hunor és Dása Oroszországban talált rá a közös útra. A férfi a tehetségkutató után fel lett fedezve, most a zenének él és jól keres. Dása megnyitotta a cukrászatát, és imádja. Összeházasodtak, boldogok, ikreket várnak. Ám komplikáció lép fel, épp egy turné alatt.

Ez már nem a szerelmi konfliktusok regénye, szerencsére. Díjaztam, hogy Belle nem a szereplők közé ver éket, hanem egy nehéz helyzetet kell túlélniük karácsonykor. Ez a Mi lett velük később? fejezet novellaként. Happy end kis vészhelyzettel.

Van benne egy karácsonyi üzenet is, az azért nekem kicsit sok, de ünnepre jobban tolerálom az ilyen emberszerető üzeneteket is. Igen, úgy kellene élni.

A szereplők továbbra is szimpatikusak, itt már nem fejlődnek, de nem is kell. Aláhúzza, milyenek és milyenné tették egymást. Jó páros, bírom őket együtt és ezzel a véggel még könnyebb elengedni őket, mint a Megtörtek végén.

Jövőt látó, egymásról lemondó, szerelmes.

Joel sok tekintetben ideális partner lehetne. Jól néz ki, figyelmes, állatbarát. Ugyanakkor, bárki kerül közel hozzá, éreznie kell, hogy valami nem stimmel. Joel falakat húz és titokzatos. Nem akar szeretni másokat, az állatorvosi praxisát is feladta. Csak alkalmi kapcsolatokba megy bele, miközben imádja a testvére gyerekeit és jó testvér is. Vannak különös dolgai, megjegyzései és rendszeresen fáradt is, alvászavarral küzd. A kedvenc kávézójában dolgozik az életvidám Callie, aki mégis a falakon belülre kerül. Vonzzák egymást, és Joel nem tud ellenállni a lánynak és a szerelemnek. Még a titkát is képes lesz megosztani: Joel megálmodja a szerettei jövőjét, és bár sok mindent tud segíteni, vannak megmásíthatatlan tragédiák is. Amikor Callie halálról álmodik, kérdéssé válik, így együtt tudnak-e maradni.

Holly Miller kötete azért biztosan emlékezetes lesz, mert sok-sok pontban eltér a klisétől és valami újat nyújt. A cselekményben, a befejezésben, a szereplőkben azért annyira nem.

Joel, Callie és a köréjük tett mellékszereplők is mind jó emberek. Nincsenek is viták, vagy személyek közti konfliktusok. Mindenki küzd a boldog életért, és lehet is drukkolni nekik, hogy elérjék a célokat. Legyen az egy rég tervezett nyaralás, egy második gyermek a családban vagy éppen egy jobb állás. Szinte hétköznapiak, csak azért jobbak, erkölcsösebbek, mint szeretem az átlagos emberek. A feljavított verzió…

Egyetlen konfliktus lenne (Joel rájön, hogy az apja nem a biológiai apja, és megtalálja a vér szerinti apját is), de Miller azt is feloldja szeretetben és egymás iránti odafigyeléssel. Kissé csalódott is voltam, hogy itt mindenki mennyire szeret, és mennyi áldozatot hoznak egymásért. Ahogy írtam, túl jó, hogy igaz legyen.

A főszereplő, Joel különösen ez a kategória. Azt még értem, hogy miért húzza fel a falakat. Nem akar szenvedni, védi magát. Azt is értem, miért engedi el a szerelmét, hiszen az álmaiban látta, hogy ezzel tesz neki jót. Azt viszont nem tudom, miért kell mártírnak is lennie mellette. Callie megtalálja a neki rendelt férfit, házasodik és anya lesz – bár Joel néha eszébe jut és mindig is szereti egy része, de elengedte, nem is keresi. Akkor Joel miért nem lép tovább? Neki ott lehetne Rose, de nem is próbál semmit, mert kísérti Callie. Akiről nagyon jól tudja, hogy boldog mással. Akkor miért hű a nőhöz, aki túllépett már rajta? Lehet, hogy ettől tartják romantikus és szép regénynek, de engem ez inkább idegesített.

Az tetszett, hogy nem a szokványos módon alakul a pár története, maga a zárás is rendben, csak ez a várakozás, ez az utolsó 7 év zavar borzalmasan.

A cselekmény kényelmes tempóban halad, és igazság szerint nagy események nincsenek is benne. Nem érződik ki, mert Joel képessége és a felvetülő kérdések megtöltik tartalommal. Miller jól kitalálta, mire képes Joel és mik a szabályok. Ötletes, van benne tragédia, de valami pozitív is és betartja a szabályokat.

Jó kérdésfelvetés, hogy jó lenne-e, ha előre tudnánk dolgokat. Átok vagy áldás, ami Joellel történik? Egyetértünk a nővel, aki nem akarja tudni, mikor és hogyan? Mindenki választ ad a kérdésre a kötetben, lehet velük egyetérteni vagy sem. Elgondolkoztató, és vannak variációk is. Volt, akivel jobban egyetértettem, volt, akivel kevésbé.

Stílusában nagyon női regény. Ugyan váltott szemszögből van megírva, felváltva Callie és Joel története, de mindkettő érzelmes és érzékeny. Nincs benne férfias vonás, nem különül el Joel és Callie hangja. Nem zavart, de nem is a regény előnye.

Szórakoztató regény, női történet – tanulságot nem kell keresni benne.

Nem fájt elolvasni, egyes részei még tetszettek is, de azért nem tartom valószínűnek, hogy lesz kedvem újraolvasni.

Miller: Álmomban már szerettelek - Mint romantikus: 75% önfeláldozás, tragédia, szerethető karakterek és nem szokványos vég.

Szubjektíven: 50% Joel hősszerelmes volta egy ponton már az agyamra ment, a vége se ok.

Néhány fanartot látva nem egyszer eszembe jut, hogy egy-egy regénysorozat mennyire működne anime vagy rajzfilm formában is.

Ez is - de melyik sorozat is ez?

Megoldás: Tovább!

Újságírós, sztárhoz beépülő, botrányt felderítő.

Caroline új fejezetet kezdett az életében. Belátta, hogy a távkapcsolat nem működik, és se Tom, se ő nem akarnak költözni, így megint szingli. Duval ötlete a világ körüli nyomozásokkal is várat magára, helyi ügyekkel köti le magát az újabb nagy ügyig. Míg a francia tulaj ki nem találja, mi legyen a hónap cikke: a Hollywood-i sztár, Emily Montgomery testőrt keres. Caroline egy hetet kap, hogy valami védelmi technikát tanuljon, és álnéven már kezdhet is a nőnél. Magánórák, és barátkozás a gondolattal, hogy bár madárfóbiás, etetnie kell a sztár papagáját, miközben még vegánnak is hiszik. Caroline beköltözik, és szaglászni kezd. Egy vonzó magánnyomozóval összedugja a fejét, és a színésznőt fenyegető alak nyomába erednek. Caroline ízelítőt kap abból, mennyire nem napos a sztárélet a látszat mögött.

Bár eddig is azt vallottam, hogy a Caroline Wood-sorozat strandkönyvnek való, nyaralásra pont jó bedobni egy-egy kötetet a táskába, most pláne ezt érzem. Kis nyomozás, kis románc, kis bulvár – ideális strandkönyv.

A történet viszonylag távolról indul, a könyv jelentős első részén túl kell jutni, mire hősnőnk megérkezik a sztárhoz. Azonban ez sem üresmenet, humorral el van adva és alapozza a későbbieket is. Mivel Emily Montgomery kitalált karakter, Caroline ezen idő alatt utána tud olvasni, amiből mi is el tudjuk őt képzelni.

Majd jön Hollywood, és a sztárlét a színfalak mögött. Ami nekem végig eladta, az a könyv humora. Nagy karakter lett a házvezetőnő és Emily ’kis’ állatai is megkapják a maguk jeleneteit. Mivel a madárfóbia nekem is megvan, nagyon együtt tudtam érezni Caroline szenvedéseivel, amikor etetnie kellett a madarat. De sok mindenbe belekeveredik a nő, könnyed a hangvétel és a cselekmény is. Olvastatja magát.

Elsőnek a bulvár erősödik fel, hiába jön Wilson és kicsit nyomoznak is. (Caroline részéről ez inkább leskelődés, de hamar le is tettem róla, hogy ezt krimiként komolyan vegyen.) Titkos viszony, zsarolás, az egész annyira… mű és az a máz, amit az ember könnyen beleképzel a sztárvilág kulisszái mögé. Ami még lehetne, mondjuk egy forgatás vagy valami igazi háttér, ebbe a történetbe nem kap helyet.

Ezzel még el is voltam. Amit inkább közhelyesnek éreztem, hogy mi lesz Caroline fő témája. Jön a #metoo, de olyan erővel, mintha itt ez Caroline nagy ötlete lenne. Ugyanaz merül fel benne, ami az utóbbi években a csapból is folyt. Így ezt nem tudtam nagy ötletnek értékelni, és nem is hiszem, hogy olyan jó cikk lett volna belőle. Most az a nagy ötlet, hogy felfedi, a szereposztó dívány mennyire nem ment még ki a divatból? A Weinstein botrány óta ez köztudomású. Úgy tűnik, a regény univerzumában nem volt Weinstein.

Nem véletlen, hogy a végére Caroline belecsöppen egy hagyományosabb bűnügybe, amiből cikket lehet írni. Ott már lesz gyilkosság és kísérlet rá, szörnyű titkok, és annak csak egy része, hogy ki alá kellett a színésznőnek a sikerért befeküdnie.

De nem bántom jobban, mert olvasni élveztem. Nagyon szórakoztató, tele van humoros részlettel, és amikor a nők elleni visszaélésekről van szó, azoknak is megvan a maga súlya. Nem hagyományos krimi, de Caroline gyűjti az adatokat, és ott van Wilson is, akivel szerelmi szálat is kap.

Belemenjek? Ezt a dolgozó, magabiztos Caroline-t bírtam. Azt is teljesen jól kezeli, hogy nem szerelmet keres: tudja, mit akar a magánnyomozótól. Nincs lánymese. Akkor Duval ne legyen már szerelmi lehetőség neki! Úgy utálom, amikor egy szereplő egyik pasitól meg a másikhoz!

Szórakoztató, kikapcsol, egy nyári regényhez elég változatos és csajos is a cselekmény. Kisebb bajaim akadnak vele, de azokkal együtt is szerettem a kötetet.

R. Kelényi: Halálos Hollywood – Mint női krimi: 65% humoros, van benne kaland és botrány, de krimiként még kevés lett.

Szubjektíven: 75% jókat nevettem rajta, tetszett a sztárélet belülről is, csak a krimi egyszerű.

Cím: Batman: A világ

Szerző: antológia lesz, így több szerző munkája is belekerül. Maga a projekt is érdekes. Mire mozikba kerül az új Batman-film, több képregénykészítőt is felkértek, hogy meséljenek el egy-egy történetet a denevéremberről. A neveiket (pl. Roca, Blotta és Mari, stb.) nem találom annyira informatívnak, azt már inkább, hogy többek között cseh, brazil, kínai, japán, stb. szerzőket hívtak meg vendégszerepelni.

Műfaj: képregény (akció, krimi)

Cselekmény: részleteiben erről sincs még adat. Ami bizonyos, hogy Batman fog történetekben nyomozni, harcolni, a bűn útjába állni.

Várható megjelenés: szeptemberben jön nálunk is a világpremierrel.

Tengerészeti, történelmi, birodalmat építő.

Portugália előnytelen helyzetben volt – a mindenki által megszerezni kívánt fűszerkereskedelem a velenceiek, majd az oszmánok kezében összpontosult a Földközi-tengeren. Ha részt akartak belőle, vagy akár átvenni az irányító szerepet, új útvonalakat kellett találni. Kolumbusz Kristóf a spanyolok megbízásából indult neki a tengernek, míg a portugál királyok egy másik irányban keresték a megoldást. Hitték, hogy Afrika megkerülhető és így a muszlimok területét kihagyva eljuthatnak Indiába. Vasco da Gama sikere után megindulnak, és gyarmatosítani kezdenek, kereskedelmi kapcsolatokat kialakítva Indiával. Még arra is kísérletet tesznek, hogy indiai központtal megtörjék a törökök blokádját és fölényét a Földközi-tenger felé.

Első pillantásra meglepődtem. Nem ez az első Roger Crowley-kötet, amit a kézbe veszek. Eddig azt tapasztaltam, hogy egy nagy témája van, amit különböző szemszögből vizsgál. A keresztes háborúk, a törökök térnyerése és a Földközi-tenger kereskedelme. Fel is fedeztem az átfedéseket az eddig magyarul megjelent kötetek között.

Portugália és a tengeri birodalom építése azonban elsőre másnak hangzott. Aztán, nagyon hamar rájöttem, hogy ez újfent ugyanazt a kort és jelenséget mutatja, csak most megint egy másik szemszöget és gondolatsort kapunk.

Portugália szegény volt, a kereskedelemből akart részesedni, és mivel háborúban esélye sem lett volna se Velence, se a törökök ellenében, maradt az új útvonalak felfedezése. Így már az eleve megmosolyogtatott, hogy Vasco da Gama felfedezése és hírneve mögött nagyon is gazdasági cél volt: kellett egy másik út Indiába.

Crowley jó érzékkel és érthetően kapcsol vissza folyamatosan a nagy témájához, és nézi meg ezt portugál oldalról. Új ismeretet jelentett számomra, hogyan kezdtek indiai központtal harcba azért, hogy úgymond hátulról szorítsák vissza a törököket, ha már a Földközi-tenger felől nem ment.

Most is igaz, hogy nagyon a témára fókuszál a kötet. A történelemből csak azt emeli ki, ami a témához szorosan köthető. Ezt egyszerre szerettem is, nem is. Nagyon hozzáértő a témában, érthetően átadja a következtetéseit, de nem helyezi bele egy nagyobb képbe. Mivel több előző kötetét olvastam, én pl. összeraktam az eseményeket azzal, amit a Kalmárköztársaságban olvastam, és több mindent érteni vélek a nagy gazdasági sakkjátszmáról a korban. De, aki csak erre a kötetre támaszkodik, neki ez nem lesz meg.

Ismeretterjesztő kötet, és rengeteg anyag és kutatás van benne. Bőven használ forrásokat, idézeteket és hiteles is. Ez azonban nem megy az olvasmányosság kárára. Még a stílusában nagyon más korabeli idézeteket is sikerül úgy beleemelnie a saját szövegébe, hogy belesimul és nem ugrik ki.

Kalandossá is teszi a téma – mert nem csak azt érthetjük meg, milyen anyagi megfontolás volt a hajózás fejlesztése mögött, de itt vannak az anekdoták és történetek a portugál hajósokról és expedíciókról. Jó, azért kalandregény nem lesz belőle, de színesebbé és szórakoztatóbbá teszik az ilyen leírások.

A kedvenc részem különben az volt, amit tudtam a magam tapasztalataihoz is kötni. Lisszabon fejlesztése, a Szent Jeromos-kolostor és a Belém-torony építése. Hozta vissza a nyaralási emlékeim, és lekötött, hogy már tudom, miért és hogyan épültek.

Jó az is, hogy a kötetben van illusztráció. Csak tollrajzok, de feldobják.

Abszolút megérte elolvasni a könyvet, tanulságos és olvasmányosan tanít, és még a szerző munkásságába is jól illeszkedik.

Crowley: Hódítók - Mint ismeretterjesztő: 95% igényes, bő forrásanyagból, olvasmányosan. Az életműbe is illik.

Szubjektíven: 70% igényes kiadású, jó volt lapozni is és informatív. Mégsem új téma volt.