Jövő felé mutató, diktatórikus, számítógépes, rejtélyes.

Jao Bai professzor szaktekintély a mesterséges intelligencia kutatásban. Az idős, kínai férfi megkapja az államtól az engedélyt, hogy egy konferencián a világnak beszéljen az eredményeiről. Így akarták felvidítani: egy küldetésben elhunyt az egyetlen fia, és az elméje tompítása nélkül gyógyszeresen nem lehet kezelni a depresszióját, így alternatív megoldást kerestek. Még szinte be sem fejezte a beszédét, a titkos szolgálat le is csap a férfira, amiért elmesélte, milyen génmódosított ikreket segítettek a világra. Aki ért hozzá, nem csak azt vehette le abból, hogy az AIDS ellen védettek a született kicsik, de az emberi intelligenciába is belenyúlhatnak így. Kína lezár, a tudósnak nyoma sincs, így egy amerikai Tomas Noronha segítségét kéri, aki az egyetlen nyugati, aki az utóbbi 10 évben beszélt a professzorral. Azonban Noronha nincs felkészülve arra, mennyire előrehaladott már a tudomány.

Emlékszem, amikor az első J.R. dos Santos regényeket elkezdték magyarul is megjelentetni. Természetesen a da Vinci robbanása után, ezt is Dan Brown pótlékként igyekeztek köztudatba hozni. Még az is megvan, mekkora sokk volt az első kötetet olvasni. Mert ez bizony nem kalandregény, sokkal inkább elméleti és ismeretterjesztő.

Ez igaz a Halhatatlan történetére is, amely a mesterséges intelligenciák, az emberiség jövőjének témáját járja körbe. A regény jelentős része, majdnem az egész arról szól, hogy Noronha gyors fejtágítót kap abból, hol jár már a tudomány és mi a jövő képe. Mellette nagyon kicsi az a rész, amikor Jao Bai körül valóban zajlanak az események, és csak a végére érkezik meg egy kis valódi, regényes cselekményvezetés.

A történet felépítése is inkább egy iskolai előadásra emlékeztet. Weilmann magyaráz a történész Noronhának, rajta keresztül nekünk a téma sok-sok ágazatáról. Végigveszi, milyen területeken vannak már ott az intelligens gépek. Orvoslás, közlekedés, pénzügy, és hosszan lehet sorolni. Kifejti, ez milyen hatással lesz/van az emberi társadalomra és gazdaságra. Különösen döbbenetes, ahogy nem egyszer egybecseng azzal, amit már tapasztalunk. Pl. az emberi munkaerő leváltása a gépire.

Hosszan szó van az emberi evolúcióról is, ami különben ugyanazt mondja, amit a már emlegetett Dan Brown is az Eredetben. Az emberi test egyre inkább gépiesedik, és jön a cyborgok kora. Csak éppen Santos messzebb elmegy. Azt még kicsit emésztem is, ahogy a szuperemberek és a mesterséges intelligencia kezd majd egybemosódni nála. (Az nem teljesen tiszta, minek szuperember, ha majd egyszerűen a mesterséges intelligenciát építjük be, illetve az kiváltja az embert majd minden területen.)

Kína államát érdemes még kiemelni. Orwell se nagyon álmodhatott rosszabbat ennél.

De az egész könyv nagyon gondolkodtat: tömény, és bár érthetően van megírva, nem informatikusok is megérthetik, kell odafigyelés olvasás közben. Az, hogy kinek mennyire mond újat? Azért tudunk ebből sok mindent, Big Data és az elnökválasztások, stb. csak itt össze van szedve, rendezve és kihangsúlyozva. Noronha visszatérő meghökkenései egy ponton már irritáltak, de át lehetett ezen lendülni.

A végén így furcsa, amikor valóban regénnyé válik, Jao Bai akcióba lendül, és történni is kezdenek dolgok. Nem sok, de azért lehet regényként eladni. Azt meg inkább nem ragozom, mennyire kevés szerep jut az egészben a főszereplőnek. Noronha már bejáratott figura, aki ide rácsodálkozni érkezett több mindenre.

Sokféleképpen megfog, néhol megijeszt, de regényként nehezen szerethető kötet.

Majd elfelejtettem: vannak utalások a 9. részre, az Életjelre. De amennyire kell ismerni, itt elmondják. Nem olvastam, de anélkül is simán értettem ezt a sztorit.

dos Santos: Halhatatlan – Mint sci-fi: 50% az ismeretterjesztés benne van, átfogó és alapos, regényként kevésbé jó.

Szubjektíven: 55% érdekes volt, sok mindenre rámutat és tetszett, hogy belegondolva ijesztő.

Barátnős, hétvégi kirándulós, eltűnő, kiderülő titkos.

Négy barátnő készül a téli szünetben egy közös nyaralásra. Az amszterdami lányok egyike gazdag, és a családnak az Ardennekben van nyaralója, amit pár napra megkapnak. A négyes nekivág, de már a kezdetektől nagy a feszültség a társaságban. A félénk, csendes Kim féltékeny, mert pontosan látja, hogy a legjobb barátnője, Abby, egyre inkább hanyagolja az új lány kedvéért. Abby már az első nap a barátját hiányolja: amióta összejött Casperrel, vele tervezi a jövőt és nagyon szerelmes. Feline beteg, fáj a torka, de a betegség mögött valami egészen más rejtőzik. Pippa sem könnyíti meg a helyzetet, aki szívesen szurkálódik a lányokkal, megtudja a titkaikat és ha a saját érdeke úgy kívánja, zsarolja is őket. Az erdei házban aztán a titkok elkezdenek kiderülni, és mire a lányok észbe kapnak, már kevesebben is vannak. Mi történik? Valaki vadászik rájuk?

A divatos, kortárs ifjúsági regények leginkább romantikusak, ha van is mellette fantasy elem, vagy valamilyen más zsánerből színezet. Ezért is tudom értékelni, amikor találok egy olyat, amiben a romantika a mellékes színezet és valami mást kínál a regény.

A holland írónő az Álnokban elsősorban thrillert írt. Négy lányt hoz közel, akik későn veszik észre, mekkora veszélyben vannak. Feszült thriller, hiszen mi olvasóként többet látunk, és amíg a játszmában levő lányok azt hiszik, hogy minden rendben van, mi pontosan tudjuk, hogy szépen sorban áldozatok lesznek. Izgalmas, ki következik és hogyan. A Tíz kicsi indián ugorhat be Agatha Christie-től, csak fiatalabbaknak és lényegesen kevesebb vérrel.

A kötet hangulatát fokozza, hogy a tett mögötti indítékot és a tettes személyét nem ismerjük. Ettől ijesztőbb, ahogy egy névtelen árny sorra vadássza le őket. Wallis de Vries annyira rejti a személyét, hogy egyszerűen nem lehet rájönni. Ahogy a lányok történeteiből többet megtudunk, tippelni lehet. Csak éppen ez az a típusú thriller, amikor a helyes megoldás előkészítés nélkül robban az arcunkba. A tettes személye meglepő, és csak a nagy leleplezéskor fedik fel az indítékait. Általában ilyenkor írom azt, hogy jobban szeretem, ha logikusan le van vezetve, ki és miben ármánykodik. Ennek a regénynek azonban van valamije, ami ezt kiváltotta.

Hiszen ez ifjúsági regény is, és a thriller mellett kamasz lányok problémáit, kapcsolatait is boncolja. Négy lány, négy teljesen más karakter és problémakör. Nagyon csalóka az a felszín, mennyire jó barátnők. Féltékenység és ármányok vannak, amelyeket fokozatosan bont ki a szerző. Egy kivétellel mindenkinek megvan a maga személyes pokla, amit nem fed fel a többiek előtt. Az a maradék egy meg nagy ármánykodó, szociopata vonásokkal. Az eltűnések nélkül is robbannak a hétvégén.

A szerelmi konfliktuson át a barátság témakörén át a családi problémákig felmerül itt minden. A szerző váltogatja a lányok között a fókuszt, és a maga fejezetében mindenki álcája mögé belátunk. Annyira mások, hogy több típusú olvasó is megtalálhassa azt a személyt, azt a problémát, amivel tud azonosulni. A megoldások nem feltétlenül tökéletesek, és nem egy rózsaszín happy end születik, de ezt is tudtam értékelni. Ha már a thriller vége enyhített és nem olyan kegyetlen, mint egy felnőtt regényben lehetne, legalább a személyes szálak nem lettek kilúgozva.

Könnyen olvasható, és a lányok közti váltások dinamikussá is teszik.

Határozottan tetszett és kedvet kaptam a szerző másik megjelent regényéhez is.

Wallis de Vries: Álnok - Mint YA thriller: 85% fordulatos, a thrilleres események mellé kamaszgondok hangsúlyosak.

Szubjektíven: 75% a vége gyengébb, a válaszok nem tetszettek: vagyis az elkövető és az ok.

Az emberi elme végtelen útvesztő, könnyű eltévedni benne. (Hart: Obscura)

Íme, a leghasznosabb tanács, amit adhatok, öcskös, mindig készülj fel minden eshetőségre, mert az élet már csak ilyen: hajlamos gonosz tréfát űzni az emberrel! (Musso: Most!)

És a tortában van valami különleges. A szeretet nyelvén beszél. Édes nyalánkságot ígér. Olyan, mint egy gyors ölelés. A tortákat karácsonyra, születésnapra, ünnepekre sütjük. És esküvőkre. Boldog napokra. Ezért szeretek annyira tortát sütni. A világnak több boldogságra van szüksége. (Caplin: Egy szelet torta Brooklynban)

Miért érzem magam úgy, mint egy hatvanas évekbeli kémregényben? – kérdezte Pine, és körülnézett. – Ó, James Bond! Hol vagy most, amikor szükségem lenne rád? (Baldacci: Az irgalom útja)

Az érzelmek jönnek-mennek – irányíthatatlanok. Így aztán nincs értelme aggódni miattuk. Végül is az embereket a tetteik alapján ítélik meg, így volt ez már a kezdetek kezdetén is. (Sparks: Az utolsó dal)

– Hallod, Hulk, hozzád egyáltalán nem passzol az íj – röhögött éppen Rick.
(…)
– Na, megszólalt Frodó – bokszolta finoman vállba Ricket a fiú. – A gyűrűt hol hagytad?
– Bedobtam Hole irodájába. Ott mindig olyan forró a helyzet – válaszolta Rick (Fróna: Démonok közt)

A megbánás sosem visz előre. (Springer: A rózsaszín papírlegyező esete)

Sokan élnek boldog kapcsolatban, de a szerelem valóban megnyitja a szívünket, és így könnyebben megsérülhetünk. De megéri kockáztatni, mert rengeteg csodálatos dolog jár együtt azzal, ha valaki szeret, és valakit szeretnek. (Caplin: Egy szelet torta Brooklynban)

Hogy milyenek vagyunk, azt azok diktálják, akiknek elég hatalmuk van ahhoz, hogy megmondják, milyenek legyünk. (Baldacci: Az irgalom útja)

A jó szomszédság záloga a jó kerítés. (Dabos: Visszaverődések viharában)

– Nem gondoltam, hogy magának van lelkizős oldala is – kuncogott Megaira. – Eddig főleg a marcona énjét mutatta!
– Mindenkinek több arca van, kölyök – mondta a férfi, aztán váratlanul megpörgette a lányt. (Fróna: Démonok közt)

Kisvárosi, nyomozós, családi.

Franz Eberhofer szülőhelyének rendőre. Korábban dolgozott Münchenben is, de a társa és egy pedofil elleni fellépés hazavitte. Az apjával és a nagyanyjával él, rendszeresen sétáltatja kutyáját, szereti a hasát és időnként összebújik az őrs egyik titkárnőjével. Csendes életét a bátyja látogatásai törik meg, akivel vetélkednek az apjuk elismeréséért, és aki rendszeresen a nőügyeivel borzolja az öccse kedélyét. Most éppen egy román nő van mellette, aki minden alkalmat megragad, hogy kikezdjen a férje öccsével. A községben is változnak lassan a dolgok: egy házat megörököl egy kanadai szépség, akire a rendőr is felfigyel, nem csak szakmai okokból. Egy család tagjai tragikus események során, különös módon halnak meg, miközben eladták a családi birtokot. Franz bűnügyet sejt és nyomozni kezd, hiába nézik a felettesei túlbuzgó képzelgőnek.

Az a helyzet, hogy még nem tudtam eldönteni, mennyire kellene komolyan venni ezt a sorozatot és a főszereplőjét. Humoros vagy inkább krimi, csak sok komédia elemmel? Kell még legalább egy kötet, hogy eldöntsem.

Maga Franz alakja is zavarba hoz. Az első benyomásom az volt róla, hogy pontosan olyan, amilyennek a főnökei gondolják. Túlbuzgó és nem éppen a tények érdeklik, beképzel dolgokat és jó szándékkal, de a bajt keveri. Aztán megfordult a fejemben, hogy Franz nem is rossz rendőr, jók a megérzései. Szóval, még nem döntöttem. Szimpatikus is, nem is. Emberi, hibákkal és egyéni vonásokkal. Pozitív, ahogy kötődik a családjához, a munkamorálja. Nem szerettem a szerelmi életét, vagy a bátyjához való viszonyát. Pozitív szereplő, ő a regény hőse, de nagyon nem tudtam azonosulni vele.

A krimi. Nem az a fajta, amit szeretek. Sokáig az sem biztos, hogy van ügy, nem csak Franz képzel bele dolgokat a helyzetbe. A módszerei is olyan esetlegesek, és gyakran inkább a humor dominál, nem a komoly munka. Mégis, mit lehet arra mondani, amikor a magánnyomozó barátjával nyomon vannak, és pont olyan hotelbe mennek, ahol melegek szoktak megszállni, és mindenki párnak nézi őket?

De legalább az ügy szépen kisimul, és a végére Rita Falk szépen összeköti a pontokat. Amilyen komolytalan addig, a kötet második felére már jobban éreztem magam a történetben. Még abban is érzek pozitívumot, hogy Franz emberként is dilemmában van az üggyel: amikor már látszik, hogy olyan eredmény jön ki, ami nem fog tetszeni neki, viaskodik magában, hogy képes legyen valóban meglátni és felderíteni az esetet.

Sok-sok mellékszereplőt mozgat a szerző, és nagyon sokan – majdnem mindenki – kap komikus vonást is a jellemében. Papa, aki Beatles függőségben szenved, és a fia legszívesebben szétlőni a lemezeit – ki is költözött előle a disznóólba, amit lakássá alakít. (Ez már önmagában komikus és borzalmas egyszerre. Ólban lakni…) A kuponokat gyűjtő, süket nagyi. A báty, aki veszi a nejeket jobb szó híján. Emberiek, egyediek, csak velük is úgy vagyok, hogy taszítanak is. Szélsőségesek nekem? Még ezen is merengek majd.

De az is lehet, hogy csak Rita Falk humora nagyon más, mint amit értékelni tudok. Ami poénos elem, én inkább kiakadtam rajta az egész köteten át. Ez abszolút szubjektív, nekem egyszerűen nem ez vicces. Lehet, hogy ez zavart végig? Könnyen lehet.

Nem egyszer volt olyan érzetem, mintha A mi kis falunk krimi verziója lenne, amiben Stoki nyomozgat. Csak ez német vidék és Stoki neve Franz. Tényleg nem tudom, hogy tetszett.

Falk: Télikrumpligombóc – Mint krimi: 65% humoros elemek bőven vannak benne, a szereplők is komikusak. Könnyed.

Szubjektíven: 50% még nem nagyon tudom hova tenni. A krimit kevesellem, nem humorom.

5: Landon: Megjelölve – Lucian egyszer már összetörte a szívét, így a nőkkel többé nem kockáztat. Hódít és lép is tovább. Míg az életébe nem sétál Lia, aki egy estére a kísérője lesz. A lány azonban megigézi, és meg akarja szerezni magának. A lánynak is megvannak a maga sebei, és ez a játszma hamar szívért megy.

4: Anderson: Lord Drayson bukása – Lucy megfogadta magának, hogy tiszteletes apjához méltóan rendes kisasszony lesz, és hazugság nem hagyja el a száját. Addig tudja tartani a fogadalmat, míg lord Drayson ki nem akarja lakoltatni az otthonából, és a lord lovas baleset után amnéziás nem lesz. Azt hazudja, a férfi az ő szolgálója.

3: Rácz-Stefán: Éld át a pillanatot – Panka gyakornok egy kiadónál, és ő az egyik szervezője a francia sikerszerző dedikálásának. A fiatalemberről kiderül, hogy helyes, sebzett és a rossz modora csak álca. Némi félreértés a hotellel, a lány mentő ötlete és máris nyakig vannak egy téli flörtben. De lehet ez több is köztük?

2: Quinn: három vakrandi – Noely sikeres tévés személyiség, de a csinos lány a szerelmet hiába keresi. Így keveredik bele egy vakrandi programba, és ismerkedik meg három jóképű férfival. Az Öltönyös, a Rosszfiú és a Hokis is leveszik a maguk módján a lábáról – de melyikük az igazi? Több randi, némi félreértés, és Noely végre ráismer.

1: Quinn: A herceg és én – a kosztümös romantika egyik klasszikusa, amelyet a Netflix sorozat miatt újra sokan felfedeznek. Simon megfogadta, hogy nem nősül és nem alapít családot, hogy herceg apjának utólag is így mutasson be. Daphne szerelmes akar lenni, a családja meg ki akarja házasítani. Mivel Simon és Daphne barátja nagyon jó barátok, a fiatalok alkut kötnek: eljátsszák a párt, és mindenki békén hagyja őket. De mi történik, ha a játék komolyra kezd fordulni?

Nyomozós, testvérrel összefogó, lánymentő.

Enola Holmes pontosan tudja, mit nem akar az életével. Annak a lánynak lenni, akinek Mycroft akarja látni. Akinek annyi az összes ambíciója, hogy férjhez menjen és gyereket szüljön. Ő azt az utat akarja járni, amit a másik bátyja, Sherlock. Csak éppen a legutóbbi eset miatt Sherlock már sokat tud róla, és Enola nem meri továbbra is ugyanazokat az álcákat hordani. A magánnyomozói irodát pedig nőként nem vezetheti. Unalmas eseteket kap, amikor véletlenül összetalálkozik lady Cecilyvel, akit egyszer már megmentett. Egymásra ismernek, és a lány a legyezőjével üzeni meg, hogy megint segítségre van szüksége. Enola rájön, férjhez akarják kényszeríteni. Balszerencséjére Sherlock is a lady nyomában jár, ő az édesanya megbízásából. Össze tud vajon dolgozni fivér és húga?

Emlékszem, a legutóbbi kötetnél – a 3-nál – feltettem azt a kérdést, milyen témát tud még Springer behozni, ami kifejezetten női. Megkaptam a választ: a legyezőknek is megvan a maguk nyelve. Jót mosolyogtam ezen, és annak is örültem, hogy most nem a virágok titkos jelentése van a középpontban.

Az már kevésbé tetszett, hogy megint lady Cecily kerül elő. Négy részből kettőben ugyanaz szorul Enola segítségére? Ötlettelenségre vallana, pedig még nem erről van szó. A történet akkor is működne ugyanígy, ha nem Cecily, a balkezes lány lenne az, akinek Enola segít. Talán a krimi megírását kicsit nehezebbé tette volna, ha azt is meg kell tudnia Enolának, amit így előismeretként tud – Cecily családi helyzete, hozzáállása a társadalom elvárta női szerephez -, de szerintem megérte volna.

Ha krimiként olvasom, akkor ugyanazt hozza, amit a sorozat összes eddigi kötete. Enola kétségkívül rendelkezik nyomozói adottságokkal, jók a megérzései is és kreatívan áll hozzá, hogy megszerezze a neki kellő információkat. Álcákat ölt, a napilapokból is le tuja vonni a megfelelő következtetéseket, nyomot lel a szinte semmiből. Itt is. De tény, hogy ugyanúgy nagy a szerencséje még mindig. Véletlenül, pont akkor megy ki a nyilvános illemhelyre, amikor oda viszik be Cecily-t is… Még mindig úgy érzem, hogy kriminek könnyű, egyszerű a megoldás is, de gyerekkönyvbe ez elég is. A célkorosztálynak pont megfelelő.

Most is megkapjuk, hogy a nők milyen hátrányokat szenvednek el a puszta nemük miatt. Enola szabadságát korlátozná a bátyja, Cecily apja nyomására férjhez kellene menjen. Nem dönthetnek magukról, mert a férfi – apa, idősebb testvér – dönt róluk. Vannak még ma is ilyen társadalmak, de a nyugati civilizációban is meg lehet találni a kapcsolatot. Továbbra is megvan a feminista olvasata a sorozatnak.

Az ügyek közül továbbra a halálos virágcsokor a kedvenc, de ez eddig leghumorosabb rész a legyezőé. Ami annak köszönhető, hogy aktív szereplőként érkezik Sherlock Holmes, aki most együtt fog dolgozni a húgával. Keverednek együtt jópofa helyzetekbe. De amitől igazán működik, hogy Sherlock elkezd változtatni a hozzáállásán. Már nem csak egy vadócot lát a húgában, akit féltenie és védenie kell, hanem elkezdi a partnert meglátni benne. Egy embert, aki képes vigyázni magára és aki hasznos sok tekintetben.

Könnyen olvasható, érthető a kötet. Nem okoz gondot követni az eseményeket, és megérteni a korszakot. Bár nem történelmi regény, mert se egy híres személyiség, se történelmi esemény nem bukkan fel benne, a társadalom női részét szépen megfogja és aktív háttér a korszak, nem csak egy jellegtelen díszlet.

Az üzenet egyelőre változatlan, de már ez is védjegy. Ha akarod, elérheted a célod.

Négy rész után már tudom, melyek a visszatérő elemek. Viszont, még plusz dolgokat is hoz, mint itt a testvéri együttműködés. Lekötött, most is.

Springer: A rózsaszín papírlegyező esete – Springer: A rózsaszín papírlegyező esete – Mint gyerekkönyv. 70% Enola hű magához, az eset újfent női ügy, és Sherlock hoz humort.

Szubjektíven: 75% nagy Sherlock Holmes fan vagyok, az ő több szereplése simán eladta.

• 21. Század Kiadó: Anyja lánya - női thriller
• Jaffa: Win - krimi
• Inverz Media: A leghihetetlenebb olimpiai történetek - ismeretterjesztő
• Álomgyár: Minden életemben szerettelek - romantikus
• Könyvmolyképző: A rab herceg - fantasy

Június

28. Sager: Akarsz velem játszani? - thriller 5

29. Springer: A halálos virágcsokor esete - gyerekkönyv 4,5

30.  Musso: Most! - romantikus 4

Július

1. Hart: Obscura - sci-fi 4

2. Sparks: Az utolsó dal - ifjúsági 5

3. Fróna: Démonok közt - YA fantasy 4

    Caplin: Egy szelet torta Brooklynban - romantikus 5

4. Dabos: Visszaverődések viharában - fantasy 2

    Baldacci: Az irgalom útja - krimi 4

Új hónap, új könyvek.

Nyomozós, eltűnt személyes, összeesküvést leleplező.

Atlee Pine megvan az emberekkel, csak éppen ne legyenek túl közel hozzá. Az egykori sportsztár, aki majdnem az olimpiára is kijutott, az FBI elkötelezett ügynöke. Olyan helyeken szeret dolgozni, ahol maga lehet. Így nem is bánja, hogy a Grand Canyon melletti iroda egyetlen ügynöke lett belőle. A kanyonba hívják ki: az egyik turista eltűnt, és csak a legyilkolt öszvér maradt utána, melynek a bőrébe két betűt véstek. Atlee korán felfigyel arra, hogy az ügy egyszerűsége ellenére nagyon felső körök érdeklődnek, majd akarják leállítani a nyomozását. Az eltűnt, Ben Priest kém lehetett? Hogy kerülnek az ügybe oroszok és koreaiak? Atlee képtelen leállni, és a titkárnője segítségével az ügy végére jár, legyen szó atombombáról vagy elcserélt személyiségekről.

Mivel a szerző köteteit kifejezetten szeretem, nem nagyon akarok kritikát megfogalmazni. Még akkor sem, ha most több mindent találnék, amibe bele lehet kötni. Maradjunk annyiban, hogy sokkal jobb sorozatnyitányokat produkált már Baldacci.

A történet krimi, melyben a szerzőre jellemző magasabb machinációk is megjelennek majd. A hősnő FBI ügynök, de az ügy az egész világpolitikára hatással lehet a végső felismeréseket ismerve. A történet és amire készülnek, azt mutatja, hogy mennyire korrupt és mocskos játék a politika. Ha belegondolunk abba, hogy itt is mi derül ki, Baldacci elég élesen kritizál. Akkor is, ha ez fikciós regény. Az iraki háború, az ellenség gyártás politikája is mélyen rossznak van feltüntetve.

Maga a krimi, ami gyengébb a szokottnál. Mozgalmas és izgalmas, ebben nincs hiba. Viszont, lassan indul és hatalmas ugrások vannak benne. Azért onnan, hogy egy megölt öszvér bőrébe bele van karcolva két betű eljutni a III. világháború kirobbantásához… Valahogy túl sima, ahogy Atlee mindenre könnyeden rájön, noha kormány szintű összeesküvés van itt.

A megoldással ugyanez a bajom. Amilyen játékosok vannak itt, túl egyszerűen tesz az FBI ügynöknő rendet. Nem tudtam elhinni, bár a szórakoztató faktor megvolt.

Atlee Pine alakja: kemény Baldacci hős tipikus. Megszállott ügynök, akinek megvan a maga családi terhe. Ez szinte minden Baldacci-hős sajátja. Egy elrabolt iker Atlee terhe, és van egy sejtésem, ez átívelő szál lehet a további kötetekben. Magánakvaló, kemény, erős etikai kódexe van, amivel szintén Baldacci-tipikus Atlee. A sport múlt, az olimpia emlegetése: volt már ilyen hősnő a szerzőnél… Kedvelhető és jó ember Atlee, csak éppen annyira nincs benne semmi nőies, hogy az már fájdalmas. Baldacci elkezd egy szerelmi szálat is alapozni az ex-katona, most vadőr Sammel. Az a mélypont. Két szimpatikus ember, de olyan kis esetlen, ahogy Baldacci egy randit próbál írni nekik…

Több mellékszereplő is mozgásban van, és érdeklődve várom, hányan lesznek a következő részben is visszahozva. Talán kissé fekete-fehér a karakterek világa, egyértelműen vannak köztük jók és rosszak, nem is bonyolult jellemek, de könnyű őket elképzelni és hitelesnek éreztem őket. A regény fő konfliktusa is ilyen fekete-fehér különben, de legtöbbször ez is igaz a Baldacci-regények világára. Kevés a szürke árnyalat.

A stílusa a szokott tárgyilagos, lényegretörő. Mozgalmas, gyors. Kevés leírás, sok párbeszéd. A humorát kifejezetten szeretem. Száraz, maszkulin, de nem egyszer azt vettem észre, hogy jókat tudok mosolyogni az elbeszélőn vagy Atlee egy-egy mondatán.

A Grand Canyonért önmagában megérné elolvasni. Szórakoztam, és arról sokat megtudtam.

Baldacci: Az irgalom útja – Mint krimi: 65% a szerző korábbi műveiből sok az ismerős elem, és a hősnő nem lett nőies.

Szubjektíven: 70% gyengébb kezdés, kicsit hihetetlen a sztori, de Baldacci humorát bírom.