• Ciceró: Spiderwick krónika - gyerekkönyv
• Gold Book: Kossuth - történelmi
  • Halálos arany - krimi
• Cerkabella: A kupolák titka - krimi
• HVG: 999 fogoly - történelmi, dokumentumregény
• Gabo: A vaják - album - illusztrált novella
• Kossuth: 200 rejtvénnyel a Föld körül - kvíz, játék, rejtvénykönyv
• Partvonal: A terapeuta - thriller
• Lettero: Titkos vacsorák - thriller
• Könyvmolyképző: A Barnum-rejtély - kosztümös krimi
  • Egy kutya ígérete - állatos, dramedy
  • Egyedül a sötétben - thriller
  • Három vakrandi - romantikus
  • A semmi királynője - YA fantasy
  • Én, Elton John - életrajzi
  • Az elrejtett orákulum - gyerekkönyv
  • Cake - romantikus
  • Hogyan legyél igazi focista - bulvár, strandkönyv
  • Vadász - YA fantasy
  • Bizalom - romantikus
• Agave: Az istenekkel nem lehet végezni - novellás kötet

November

9. Simukka: Vérvörös - skandináv krimi 4

10. Lynch: Tolvajok köztársasága - fantasy 3,5

11. Hirosi: A holnap határa - sci-fi 4

12. Bardugo: Hat varjú - fantasy 5

13. Schmidt: Randi Darcyval - ifjúsági 3

14. Blake: A sötét trón - YA fantasy 3,5

      Hunter: Nincs kiút - krimi 4,5

15. Houkheiber: Az elme trükkjei - ismeretterjesztő 4,5

      Pellegrino: Az élet receptje - női 4

Nem vagyok boldog, hogy máris november közepéhez értünk, de legalább jókat olvastunk.

Nyaralós, főzős, csajos.

Luca 10 éve gyökeresen megváltoztatta az életét. Az egykori fotós hazaköltözött egy olasz kisvárosba, és lelkes külföldieknek tart szakácstanfolyamot, ami közben a környék nevezetességeit és ízeit is bemutatja. Most négy nő érkezik hozzá: a válásán túllépni próbáló Poppy. A párját elvesztő, gyászoló Valerie. Az elfoglalt ügyvédnő, Tricia. Az ízek szerelmese és blogger, Moll. Négy külön egyéniség, akiket a közös élmények lassan csapattá érlelnek. Miközben jókat főznek és esznek, elkezdenek megnyílni is egymásnak, és életük titkait megosztva látni kezdik, hogyan folytassák a tanfolyam után. Ez a csoport Luca életében is változást hoz: a négy nő között akad egy, aki megdobogtatja a szívét. Lehet, hogy a tanfolyam végére a szerelem is rájuk talál?

Három ország van Európában, ahol már jártam, és nagyon elvarázsoltak. Imádok is olyasmiket olvasni, melyek itt játszódnak és vissza tudnak valamit adni a varázslatból, amit ott éreztem. Franciaország, Spanyolország és Olaszország.

Nicky Pellegrino regényeiben az olasz életérzést és gyakran az ízeket is igyekszik visszaadni, és ez a könyve kifejezetten hangulatosra sikerült. Már kedvet is kaptam, hogy vacsorára összedobjak egy kis tésztát pestóval – sajnos, a konyhabeli képességeim nincsenek azon a szinten, hogy az egyéb, regényben megjelenő ínyencségeket otthon is reprodukáljam, arra meg esélyem sincs, hogy most Dél-Olaszország felé vegyem az irányt…

De arra is jó ez a regény, hogy otthonról nyaraljunk egy kicsit, most éppen az olasz nyárban.

A történet kifejezetten csajos – nem is tudom elképzelni, hogy egy férfi jóízűen olvassa ezt a regényt. Még az egyetlen fontosabb férfi szereplő, Luca is olyan érzésekkel és múltbeli titokkal küzd, ami inkább női megközelítést kapott. Itt nem a konkrét cselekmény a lényeg, hanem a lélekben megtett út. Hogy mit tudnak meg magukról és egymásról a szereplők, hogyan látják át, mit kell változtatniuk az életükben.

Érzelmes regény, amiben minden konfliktus lelki oldalon dől el. Van itt féltékenység, mert a régóta kiszemelt férfinak más tetszik meg. Van itt menekülés a megszokott életből: az unalmas házasság rutinját egy viszonnyal feldobni. Van itt gyász, van itt szembenézés egy komoly betegséggel. A szereplők, az események, de még az evés is belülről van megfogva. Ha valaki abba szeret belemerülni, ki mit érez és hogyan él át, ez neki tetszeni fog.

A cselekmény minimális. Járják a várost, főznek, esznek. Nem tudom a hagyományos értelemben izgalmasnak nevezni, mégis megfogott és lekötött. Belül van annyi minden, hogy az kipótolta a kalandokat.

Plusz, ott a regény hangulata. A borítón rajta van, hogy éhesen ne álljon neki senki olvasni. Valóban, sikerült úgy írni az ételekről, borokról és csokoládéról, hogy az ember valósággal érzi az ízeket a nyelvén. Toszkánában voltam hasonló vacsorákon, mint amik itt le vannak írva, és abszolút visszajöttek az emlékeim.

Annak ellenére pozitív hangulatú a regény, hogy komoly drámák is akadnak benne. Az olasz életérzés, ahogy mindenre van idejük, a tradíciók őrzése, ahogy itt a szereplők segíteni kezdenek egymásnak, egyszerűen lélekmelengető olvasni.

Még az is tetszett, hogy van olyan szereplő, akit meg tudok vetni a döntéseiért. A megcsalás az egyik olyan dolog, amit megvetendőnek tartok, és az egyik szereplő ezt teszi meg.

Élmény volt, egy hideg téli/késő őszi napra mosolygós és napfényes olvasmány.

Pellegrino: Az élet receptje - Mint női: 75% feldobja a több kiemelt karakter, tele van ízekkel és különféle problémákkal.

Szubjektíven: 70% kellemes meglepetés volt, hangulatos könyv, csak kicsit befejezetlen.

Megtévesztő, kísérletes, pszichológiai.

Nem vagyunk tisztában azzal, mennyire másképpen látjuk és értelmezzük a világot. Pedig a helyzet az, hogy az agyunk mindegyikünknek szűri a valóságot, amit feldolgozunk. Vakfoltokat hagy meg, kiegészíti a meglevő ismeretek alapján a kapott információkat, sémákat használ. Az emberiség hajnalán kialakult reakcióink is már hátráltatnak minket: ott a stressz arra szolgált, hogy beindítsa a fuss vagy harcolj reflexet. A mai korban azonban már mások a kihívások, csak éppen a testünk még mindig úgy reagál, mintha egy oroszlán bukkanna fel ránk szemet vetve, nem egy prezentációt próbálunk megtartani. Ehhez hozzájárul, hogy az emberi viselkedéshez nagyban hozzájárulnak a környezeti hatások és a körülöttünk levők viselkedése.

Az egyik kedvenc tudományom a pszichológia. Lenyűgözőnek találom, hogy igyekszünk megérteni, mi zajlik a fejünkben, mit és miért teszünk, vagy éppen hogyan lehet olyan drótokkal rángatni az embereket, amelyek létéről a legtöbben nem is tudnak.

Albert Moukheiber arra törekszik, hogy többet megmutasson abból, mi zajlik le a fejünkben. Hogyan értelmezünk dolgokat, ha azzal nem is vagyunk tisztában. Egyaránt használ pszichológiai kísérleteket, tudományos és inkább anatómiai jellegű eredményeket, hogy elmagyarázza nekünk, hogyan működik az agyunk és a viselkedésünk.

A kötet egyik erőssége, hogy tudományos alapokon nyugszik, de nem tudományosan van megírva. Magyarázó, azzal a céllal, hogy minden olvasó megértse és be tudja fogadni a megállapításokat. Ehhez használ illusztrációkat, példákat és hétköznapi magyarázatokat. Közben rengeteg az utalás is, így aki egy-egy témába jobban bele akar mélyedni, innen kap alapokat, mit kezdjen el keresni a továbbiakban.

A kötet úgy van szerkesztve, hogy egyik téma vigyen át a másik6a. A fejezetek össze vannak kötve, és így húznak előre. Ha ismeretterjesztő könyv6en van függő vég, itt valami ilyesmit láthatunk. Olvasó6arát megoldás, nekem tetszett, ösztönöz menni a következő fejezet6e. Talán 1-2 alkalommal fordul elő, hogy a szöveg6en még előré66 utal, akkor megadja, hogy késő66 mikor fogja az említett témát alaposa66an kifejteni.

Az agyműködéstől kezdve a viselkedésre ható külső elemekig sok mindennel foglalkozik a szerző. Annyira sok mindent érint, hogy azzal kicsit zavarban is vagyok, hogy minden információt megjegyezzek, noha olvasáskor fontosnak éreztem, hiszen az agyam így csap be, és ha ismered ezeket, jobban tudod szűrni, hogy mit fogsz fel, hogyan viselkedsz.

Talán csak a kötet végére tippek nem tetszett annyira. Azt már szinte belemagyarázásnak érzem. Mit tegyek, hogy kikerüljem az érzékelési csapdákat? Ha még kétszer-háromszor elolvasom a kötetet, több mindent megjegyzek belőle, akkor már tudom, milyen torzításokra kell odafigyelnem a magam és mások részéről is.

Mert az egyik legizgalmasabb rész szerint az volt a kötetben, amikor arról volt szó, hogy tudat alatt hogyan bökdösnek minket, hogy tegyünk meg valamit. Valamint a kontextus szerepe az életünkben. Sok jó példa van rá, a reklámoktól kezdve a szervadományozáson át egészen Trump twittjeinek elemzéséig.

Leginkább arról mesélnék még, hogy milyen megállapításokat és kísérleteteket ismertet a szerző, de inkább meghagyom a felfedezés örömét az olvasóknak.

Végül: az egyik bekezdésben a b-k helyett 6-okat írtam. Feltűnt, vagy az agyad becsapott? Ha fel is tűnt, attól még értetted a szöveget, nem igaz?

Moukheiber: Az elme trükkjei - Mint ismeretterjesztő: 85% közérthető nyelven, sok példával és grafikával adja át a témát.

Szubjektíven: 70% érdekes könyv volt, de tömény is. Lehetetlen mindent megjegyezni.

- Hirosi: A holnap határa

A többedik újra nap után Keidzsi sejteni kezdi, hogy nem csak ő van benne a ciklusban - Rita Vrataski is. Még az egyik első csatájukban Rita feltett neki egy kérdést a regényből, amit éppen olvasott. Most megválaszolja neki, és ebből Rita is tudja, hogy ráakadt még egy újrázóra.

Ő készíti fel a fiút és elmondja, mire jött rá. A gitaik azért voltak kezdetben verhetetlenek, mert vannak köztük adók - olyan lények, melyek képesek újraindítani a napot, és így nem tetsző eredmény után csak újrajátsszák a napot. Ő belekerült egy ilyen körbe, és végzett az adóval - attól fogva mindig ezekre vadászott, és az ő halálával is újraindult a nap. Így az emberek is kaptak egy esélyt.

Ketten készülnek a gitai adó kiiktatására, siker is. Ám a nap mégis újraindul. Rita jön rá, miért. Csak egy adó lehet. Neki vagy Keidzsinek meg kell halnia. Harcot provokál, és Keidzsi nyer. Nehéz szívvel végez a lánnyal, majd megnyeri a csatát.

Keidzsi elhatározza, hogy átveszi Rita helyét és küldetését a csapatban.

- Bardugo: Hat varjú

A regény során mindenki múltját megismerhetjük.

Kaz még kisfiú volt, amikor bátyjával megárvultak. A testvére eladta a farmot, beköltöztek a városba. Ám egy csaló mindenüket kicsalta, utcára kerültek. Amikor jött a himlő, mindketten elkapták. A bátyja meg is halt, Kaz is nagyon rosszul volt. Mindkettejüket a hullaszállítóra dobták és a holtak szigetére dobták. A fiú hullák közt vergődött, majd a bátyja tetemébe kapaszkodva úszott vissza a városba - azóta irtózik minden érintéstől és bosszút fogadott a férfi ellen, aki tönkretette őket.

Inejt elrabolták a családjától, ahol akrobatának képezték. Szép volt, egy bordély tulaja vette meg és kényszerítette szexrabszolgaságba, amíg Kaz ki nem váltotta és Kísértetté nem formálta. Vonzódnak is egymáshoz, de közéjük áll, hogy Kaz minden érintéstől irtózik. Így a lány azt tűzi ki célnak, hogy felszerel egy hajót és rabszolgakereskedőkre vadászik majd.

Jesper egyetemre kellett volna, hogy menjen. Helyette szerencsejátékos lett, és eljátszotta a családja farmját, azt akarja visszaszerezni. Remek céllövő, de az igazi titka, hogy ő is grisha. Fabrikátor. Menet közben kezd összejönni Wylannel.

Wylan Van Eck rosszban van az apjával. Zseniálisan rajzol, jól ért sok mindenhez, de olvasni képtelen. Az apja ezért meg is öletné, ő Kaznál talált új otthont. A végén őt álcázzák a tudósnak, akinek a kiszabadításáért Van Eck felbérelte őket, de át akarja őket vágni.

Nyina beveszi a szert, hogy el tudjanak szökni a tudóssal a szigetről. Most küzd, hogy életben maradjon és ne legyen függő. Ő grisha harcos volt, kém. Így került Matthias és társai fogságába, de a hajójuk elsüllyedt. Ők Matthiasszal egymásba kapaszkodtak, együtt élték túl, és kezdtek gyengéd érzelmeket táplálni egymás iránt. A lány azonban rabszolgakereskedéssel vádolta a fiút, akit ezért bebörtönöztek és arénaharcokra ítéltek. 1 éven át járt Kaz nyakára, hogy segítsen kihozni a fiút. A küldetés miatt Kaz segített, és a közös munka alatt Nyina visszaszerzi Matthias bizalmát.

Matthias túlélte a börtönt, Nyina árulása jobban fájt neki. A küldetésen marják is egymást, de aztán kiderül, miért tette Nyina, amit. Amikor a városba érkeztek, ott voltak grisha kémek, akik elintézték volna a fiút. Menekülni nem lehetett, ezért találta ki a rabszolgás történetet. Tudta, hogy akkor elviszik és bíróság elé állítják. Azt nem sejtette, mi lesz belőle. Megbocsát a lánynak, és már a közös jövőjüket tervezik.

Van Eck azonban megölné őket, és nem fizetne. Mivel Kaz előre készült, a tudóst nem tudja megszerezni. Zsarolni akarja őket, és észreveszi Kaz pillantását Inejre. A lányt raboltatja el és ad ultimátumot: elcseréli a tudósra, vagy Inej halott.

A varjak Kaz mellett maradnak, és együtt dolgoznak, hogy visszakapják Inejt. Kaz ezért még ideiglenesen Pekkával is kész üzletelni, akinek az elpusztítása a végső célja - ő volt, aki kicsalta a bátyja pénzét.

Nyomozós, családi titkos, gyújtogatásos.

Nem sokkal karácsonyt követően a rendőrségnek szörnyű esethez kell kiszállnia. Gyújtogatás történt, és egy család odaveszett. Adam Fawley nyomozó fájó szívvel szemléli, ahogy egy kisfiú holttestét elviszik, miközben az idősebb fiú az életéért küzd életveszélyes sérülésekkel. Nem baleset volt, ezt valaki tette velük. Miért voltak egyedül, hol az anyjuk? A családfő pedig eltűnt. Miközben Fawley egyre mélyebbre ássa magát az Esmond család titkaiba, a saját démonaival is szembe kell nézni. Imádott felesége elhagyta, mert a férfi hallani sem akar arról, hogy örökbe fogadjanak. Mert a fiúk elvesztése feletti gyász lassan felemészti mindkettejük erejét. Az ügybe igyekszik menekülni, de ott is túl sok olyan kérdéssel szembesül, amivel fáj szembe néznie.

Először a címet fogom megdicsérni. Többszörösen is illik a regényre. Egyrészt, a bűnügyre. Egy szörnyű tűzvész tört ki, ahonnan a házba ragadt családnak nem volt kiút. Ugyancsak igaz a kijelentés a regény főszereplőjére is, akinek a magánéletében kezdenek csukódni az ajtók. Úgy tűnik, bármit is próbál tenni, már nem tudja megmenteni a házasságát. Nincs kiút, a tűzből és a magánéletben sem.

Másodszor örülök annak, hogy a sorozat egésze milyen szépen hozza Fawley pokoljárását. Aki olvasta a korábbi részeket, tudja, hogyan vesztette el a fiát és kezdett zátonyra futni a házassága. Ez egy folyamat, de Hunter a fő lépéseit minden kötetben átveszi. Így az is érteni fogja, aki nem tudja, ki az a Jake. A történetből megint kiderül. Az előzményeket ismerők meg ívet kapnak, hogyan alakul a nyomozó és a felesége története.

Hozzáteszem hamar, hogy nem szórakoztató Fawley magánéletéről olvasni, annyi benne a trauma és a gyötrelem. Viszont, ennek ilyennek is kell lennie. Nyomasztónak, nehéznek, és ezt a szerző át is tudja éreztetni. A skandináv krimiknek is köszönhetjük, hogy a legtöbb mintarendőr, mint Fawley, Helen Grace vagy akár Harry Bosch és Hole komoly traumákat és magánéleti terheket cipel, az teszi a szakmájukban annyira jóvá őket. Azért, ebben a részben jön valami más is, ami miatt reménykedem, hogy a sorozat negyedik részére Hunter oszlatni kezdi a Fawley körüli nehéz légkört. Itt viszont még benne vagyunk a szenvedés sűrűjében.

De, a bűnügy. Kriminek remekül fel van építve a könyv. A bizonyítékok és a vallomások alapján a csapat felállít egy elméletet, amit igyekeznek bizonyítani, és ahogy még többet tudnak, indulnak másfelé vagy árnyalják a képet. Hunter biztos kézzel vezet egyik feltevésből a másikba, miközben jól elhelyezett kiderülő titkokkal mozgásban tartja a nyomozást. Logikus, következetes, és működnek a csavarok.

Maga az ügy először szimplának tűnt, de a családi titkokkal és azok milyenségével sikerül releváns és izgalmas témákat behozni. Van köztük téves nyom is, de olyan, mintha a családi idillekről lerántanák a leplet, és a szemünkbe vágnák, mi minden rejtőzhet a díszletek mögött. Testvérek közti gyűlölet, depresszió, anyagi gondok, még akár az is, hogy egyeseknek csak alibi a család, hogy be tudjanak felelni a társadalmi elvárásoknak. Ettől nekem kicsit mélyebb is lett, mint egy sima krimi. Hiszen olyan problémákat bont ki, amelyeket nagyon a korunkénak érzek, ha az krimis túlzás is, hogy itt minden egyszerre jelentkezik.

A regény egyszerre karakter- és cselekményközpontú, átható és sötét atmoszférával. Nem egy békés esti olvasásra van kitalálva.

Szerettem ezt a részt a sorozatban, jöhet a folytatás hamarosan!

Hunter: Nincs kiút - Mint krimi: 80% lassan indul, de meglepő fordulatokkal, pszichés alapossággal felgyorsul.

Szubjektíven: 70% nagyon lassan indult, már szinte bele is untam. De a terelései, a vége jó.

Hatalomért küzdő, testvéres, mágikus.

Az első összecsapás mindenkit megváltoztatott, és nem az előnyére. Katharine kimászott a veremből, de ettől kezdve megszállottként küzd a hatalomért. Azokat is ellöki, akik szeretik – már csak erős akar lenni és uralkodó. Királynő akkor is, ha nincs ereje. Arszinoé rádöbbent, hogy igazából méregbájoló. Ugyanakkor egyre biztosabb abban is, hogy nem akarja ezt a versengést és a gyilkosságokat. Ő azért dolgozik, hogy a testvéreivel békében élhessenek, törjék meg a ciklust. Mirabella pedig lassan kénytelen elfogadni, hogy olyan fiúba lett szerelmes, aki mást szeret és elhagyta őt. Eleinte bosszút állna, de rá tud hatni a húga. Ő is emlékszik még arra, amikor csak egymást szerető ikrek voltak, nem pedig leendő királynők. De vajon ők ketten elegek Katharine hatalomvágya ellenében? Az udvari intrikákról nem is beszélve – szintén mérgesek, néha szó szerint is.

Az első kötet nem nagyon tudott megfogni, és így kicsit finnyásan vágtam bele ebbe a részbe is. Abban megismertük a három királynőt, akiknek le kellene mészárolni egymást, helyette mindegyik szerelmi gondoktól szenved, meg az udvari intrikákkal birkózik. A végén volt egyetlen valamivel nagyobb jelenet, ami aztán most érett be.

Ennek a résznek már változatosabb a cselekménye, és nagyon sokat dob rajta, hogy Katharine magában hordozza a meggyilkolt, kidobott királynők dühét. Vérszomjas lesz, és minden módszerrel már a testvérei életére tör. Mérgekkel, párbajokkal, vadászatokkal. Ha ez nem lenne elég, a saját életében is félreteszi az érzelmeket. Már nem az a legnagyobb baja, hogy ki udvarol neki és kihez menjen hozzá, vagy szenveleg a mérgek miatt. Nem szereti meg az ember, de legalább lett végre egy gonosz a regényben!

Ezért is haragszom a szerzőre, mert a végére képes nagyon sok mindent visszavonni, amit a történetben megtett. Indokot ad a lánynak, hogy mégsem olyan gonosz és felmentést kreál neki. Mégse legyen ő a főgonosz. De ezzel pont azt veszi el, amitől ez a rész jobb volt, mint az előző.

Lehetne akkor abba az irányba menni, hogy maga a rendszer és a tanács a rossz. A sziget hagyományai rosszak, és igazából nem is a királynőn múlik a sziget élete és a kormányzás, hanem a mögöttük álló nagy családokon. Így igazából ez inkább nekik kell – így meccselik le, melyik családok határozzák meg a következő évtizedekben az életet. Ők azok, akik ezért bármire képesek, és még sokkal kegyetlenebb, gyilkosabb módszereik vannak, mint a lányoknak. Csak éppen ezt bele tudom látni a történetbe, de megírva nincs benne. A lányoknak még nem jutott eszükbe a rendszernek nekiesni – inkább menekülnének.

Változtak a szerelmi szálak – most átestünk a ló másik oldalára. Korábban ezen ment a feszültség, és nem kicsit túl volt írva a Jules – Joseph – Mirabella szerelmi háromszög. Most egyetlen döntéssel visszakozik Blake, ebben a tekintetben is. Nem mintha ez a fajta dráma hiányozna, de itt is csak azt érzem, hogy mindig megy a kényelmes megoldás felé a cselekményben. Miért nem lett bátrabb a történet?

A lányok bátrabbak, céltudatosabbak, de fejlődésről egyikük esetében sem beszélnék. Katharine protagonistaként érdekesebb, kár, hogy ezt Blake a végén elveszi tőle. Mirabella lényegében ugyanaz, aki eddig is. Arszinoé is, csak ő már jobban fel mer lépni azért, amit ő akar. Ő az egyetlen, aki legalább próbálkozik a rendszer ellen tenni valamit.

Gyorsan olvasható, könnyed, abszolút ifjúsági fantasy. Kár, hogy nem bátrabb a szerző.

Blake: A sötét trón - Mint YA fantasy: 55% az előző részhez képest cselekményben dúsabb, de miért visszakozik?

Szubjektíven: 60% a történet izgalmasabb, de mintha Blake nem merne igazi drámát írni.

Mai lírai napom van, és régi filmeken jár az agyam. Az egyikben hallottam egy verset, íme: 

Valaha rég

Egy drága-szép

Lovag nagy útra szállott.

Ment, mendegélt,

Száz útra tért,

Kereste Eldorádót.

Azóta agg

A szép lovag,

Szívében átok, átok.

Bármerre ment,

Se fönt se lent,

Nem lelte Eldorádót.

És végtire

Lankadt szive,

Egy árny eléje állott.

Szólt: „Áldalak,

Bús árny-alak,

Mutasd meg Eldorádót.”

„Ott messzi túl,

A Hold kigyúl,

Az Árnyak Völgye vár ott.

Vágtass el, el”,

az árny felel,

„Eléred Eldorádót.”

Vajon ki a szerző, és van tipp, melyik filmben hallottam?

Megoldás: Tovább!

Kamaszos, első szerelmes, baráti társaságos.

Merrilee és a legjobb barátnője, Eliza most új iskolába mennek, Roryval együtt, aki Merrilee húga. A barátnők a másodikosok, Aurora elsős lesz. Magániskola, ahol kezdettől nagy elvárosoknak kell megfelelni. Merrilee nagy könyvmoly, a YA fantasy románcok falója. Meg van győződve arról, hogy egy valódi srác sem érhet a regénybeli hősök nyomába. Azonban úgy tűnik, az élet tartogat neki is egy darabot: megkapja az iskolai darabban Júlia szerepét és Rómeó pont az a helyes srác, akinek a családja politikailag ellentétes oldalon áll, mint Merrilee nővérének jövendő szenátor anyósa. A fiatalok szimpatikusak egymásnak, járni kezdenek – de lehet, hogy nem ez Merrilee igazi története. A tanárnője a Büszkeség és balítéletet adja a kezébe, és Merrilee egyre inkább felismeri belőle a szereplőket a saját életében. Lehet, hogy az igazgató ellenséges és arrogáns fia nem is olyan kellemetlen alak, mint elsőre tűnt? Lehet, hogy a barátja nem is Rómeó, hanem Wickham?

Az lenne a normális tőlem, hogy nagyon bele tudjam élni magam a könyvmoly hősnő történetébe, hiszen magam is a betűk bűvöletében élek, amióta megtanultam olvasni. Merrilee is folyton bele van merülve egy-egy történetbe – igaz, más az ízlésünk. Ő a románcokra bukik úgy, ahogy én egy jó thrillerre. Lehet, hogy már itt kezdődtek a gondjaink egymással?

Nem, nincs azzal semmi baj, ha valakinek a romantikus történetek a kedvencei. Az már sokkal inkább zavart, hogy a lányt úgy mutatják be nekünk, mint aki annyira bele van zuhanva a regényekbe, hogy a való világ nem is érdekli. Minek igazi pasi, ha a könyvesek annyival jobbak?

Nagyon kis átlag, szomszéd lány típusnak festették meg, aki nem a legokosabb, nem a legszebb, csak aranyos és mókás – mondjuk, én nem találtam annak, de nagyon más a stílusunk, ahogy már említettem. Nekem a fekete humor sokkal inkább fekszik, mint ezek a lányos piszkálódások és bemondások. Gyakran nekem le se esett, hogy elvileg ő most vicceset mond. Nem is értettem, hogy miért az egyik ok, amiért beleszeret majd a nagy Ő-je, hogy viccesnek találja a lányt.

De, amit ki akartam ebből hozni, hogy ilyen kezdet után azzal indít az iskolában, hogy minden srácot nyálát csorgatva megbámul, nagyon hamar barátja is lesz, és más is felfigyel rá. Egyszerűen nem fért össze azzal ez a flörtölős, szerelmet kereső lány azzal, akinek még az iskolába induláskor is tűnt.

Aztán jön az, hogy minden rá kezd húzni az írónő a Büszkeség és balítéletre. Mindenki megfeleltethető onnan egy karakternek, és pont olyan történeteik és múltjuk van, ami illik a képbe. Ezt akkor tudnám elviselni, ha a lány kezében nem lenne ott az Austen-regény, és nem abból értelmezné a saját életét. Nem volt mókás, hogy olvassa a könyvet, miközben vele is ugyanezek történnek ugyanilyen karakterekkel – a tanár meg ráérzett? Mi az a nő, jósnő?

Vagyis, a legnagyobb kínom az, hogy abszolút hiteltelennek éreztem az egészet. Mivel sorozat, már meglestem, kik lesznek a következő részekben és melyik regényekkel. Ott is egyszerre olvassák és ismerik fel az életükben a regényt. Nem fantasy, de ennyi alapján azt is rá lehetne nyomni.

A cselekmény kamaszos, ami nekem már gyerekes, de a célközönségnek megfelel. A hősnő dilemmái olyasmik, amelyet abban a korban, középiskolában él meg az ember.

Még csak rosszul sincs megírva, érzelmes és karakterközpontú, ahogy kell. De nem tetszett.

Schmidt: Randi Darcyval - Mint ifjúsági: 65% modernizálja Austen klasszikusát, túlzottan is átemelve a történetet.

Szubjektíven: 40% kiakasztott a történet a történetben. Hogy lehetne ennyi egyezés? Sehogy!

Cím: Festménybe zárt lelkek

Szerző: Ludányi Bettina – több kötetes szerző, az Álomgyár jelenteti meg sorra a regényeit. Női thrillereket ír.

Műfaj: thriller

Cselekmény: a rendőrség kivéreztetett női holttestre bukkan. Scott C. Flynn nyomozó kapja az ügyet. A látóterében pedig ott van egy festő, aki a női szépséget igyekszik megragadni. A festmények azonban többek festményeknél…

Várható megjelenés: jövőre, egyelőre szeptemberre van tervben.

Miért várós?

• A sorozatgyilkosos könyveket bírom, és az eddigiek alapján ez váltott szemszöges sztori lesz: a nyomozó és a gyilkos fejébe is beleshetünk.
• A festőkről szóló történeteket is bírom. Érdeklődve várom, hogyan fog megjelenni az alkotás és festés a regényben.
• Még elég sok könyvét pótolnom kellene az írónőnek, de jellemző módon ez jobban érdekel, mint ami a polcomon vár olvasásra.