Politikai küzdelmes, különleges képességes, más világba kerülő.

A Mesteralvókba vetett hit lassan elhal a világban. Egy új erő van felemelkedőben, de nagyon erőszakos lehet a folyamat. Hogy valami rosszabbat elhárítsanak, a fiatal Admira nővér lesz kijelölve, hogy menjen egy mesebeli városba, és figyelmeztesse az utolsó Mesteralvót. Kísérője a fiatal nemes, Maurice lesz, aki az út során egyre fontosabbá válik a lánynak, noha rendje regulája szerint tisztának kell maradnia. Közben a mi világunkban a kamasz Milán interaktív játékra indul egy barátjával. Egy eldugott helyre kell menniük az app szerint, de mire Milán feleszmél, már egy másik világban jár, ahol él a mágia, az életére törnek és szörnyekkel kell szembenéznie. Az ő útja is a mesés város felé vezet, ahol választ kaphat pár kérdésre saját, különös képességeit illetően.

Duológia lesz, azt hamar le kell írnom. Vagyis, egy kötet még várható, de annál tovább a jelenlegi felállás szerint nem lesz nyújtva a történet. Abban a korban, amikor egy trilógiának előzmény, majd utó trilógiát is írnak, hogy aztán a mellékszereplők is saját sorozatokat kapjanak, ezt is tudom díjazni.

Három kiemelten fontos szereplő van, akik mellé kiemelt mellékszereplők társulnak. Az ő útjaik kezdenek majd összefonódni, és alakítani a nagyobb eseményeket. A cselekmény nagyja a fantasy világban játszódik, ahol Admira a Mesteralvóhoz tart, Vulgarus segítségért indul. Milán a kicsit átmenet, mert ő a korabeli Magyarországról fog átkeveredni a fantasy világba, ahol igencsak nagy kaland lesz életben maradnia is.

Nagyon hosszú a felvezetés, és nem csak azért, mert ezt a három történetet el kell indítani. Az események kényelmesen indulnak be, hosszan ismerjük meg a hősöket is. A regény utolsó harmadára pörögnek fel minden téren az események, igaz, korábban is volt egy-egy kaland, ami azért le tudta kötni a figyelmem. Leginkább Milán onnantól, hogy átkerült a mese világba. Azon jókat tudtam mosolyogni, ahogy szembesül azzal hova került, és nem csak álmodik. Tudom, gonosz vagyok, de az nekem vicces volt.

Tetszik az is, ahogy a szereplők életútjai összefonódnak, ha még mindenki nincs is ezzel tisztában. Huszti már alapozza, ki kinek és hogyan a rokona, milyen rejtett kapcsolatok vannak közöttük. A cselekményben is hol elsodródnak egymástól, hol kereszteződnek az életutak, és van egy olyan tippem, hogy a végére mindenki egy helyen lesz, és kapunk valami frappáns választ a Mesteralvókkal kapcsolatban.

Nem romantikus YA, ami szintén jót tesz neki. Az egyik szereplő politikai feladatot végez, Milán örül, ha életben bír maradni. Egyedül Maurice és Admira között alakul valami, de még az is nagyon kérdőjeles, abból valóban lesz-e valami, vagy megmarad egy olyan kérdésnek, hogy mi lett volna, ha?

Érdemes még a regény nyelvezetét kiemelni. Mindkét világ sajátos, más stílusréteget képvisel. A fantasy részekben már szinte archaikusan, körülményesen, szépelegve beszélnek. Milán szavajárása viszont annyira szlenges, hogy az a fülemnek már furcsa. Ok, hogy valaki távolabb van a köznyelvtől, de ennyire? Mintha minden mondata arra menne ki, hogy lehet ezt másként is mondani, nem csak úgy, ahogy az átlagember tenné. Az, hogy egymás mellé kerül ez a két réteg, nyelvészetileg is érdekes. Azt azonban nem állítanám, hogy szórakoztató is. Mindkettő fura a fülnek, ha másként is.

Mondanivalót se hámoztam ki belőle. Szórakoztató regény, ami az olvasás alatt egy más világ problémaival és kalandjaival kapcsol ki. Talán vallási kérdéseket bele lehetne hozni az értelmezésébe, de ezzel várnék a következő rész cselekményéig.

Kezdetnek korrekt, látok benne lehetőséget. Majd a folytatás eldönti.

Huszti: Mesteralvók hajnala - Mint YA fantasy: 60% egyedi a kétféle nyelvezete, szimpatikusak a hősei, a sztori beindul.

Szubjektíven: 55% még képlékeny – a vége fogja eldönteni. Lassan indult, de a végére alakul.

Elmerengtem azon, hogy ezt nevezik-e boldogságnak. Teli az ember gyomra, melegben van, többé-kevésbé jó a társasága. Ennyi lenne az egész? (Tóth: Szerelmem, Balaton)

– Tudtad, hogy Dánia a világ legboldogabb országa?
– Láttam erről egy cikket ma reggel a metrón, de nem volt túl meggyőző. A skandináv thrillerek alapján igen magas a halálozási arány, rengeteg megszállott női nyomozójuk van, és folyton esik az eső. Nekem egyáltalán nem tűnik boldognak. (Caplin: Egy csésze kávé Koppenhágában)

– Ez egy… náci egyenruha?
– Jobban szeretjük a „történelmileg hiteles katonai jelmez” megnevezést – javította ki a fickó.
– Ez egy történelmileg hiteles náci egyenruha.
– Ha ragaszkodsz a részletekhez, akkor igen.
– Kikölcsönözte ezt valaha bárki is? – tudakolta Danny.
– Harry herceg egy alkalommal, azt hiszem. (Gould-Bourn: Szívedbe cammogva)

Lanthe összekulcsolta a kezét.
– Erről beszélni sem vagyok hajlandó. Itt maradok az aranyházamban, aranyágyban alszom, és aranyban fürdöm, mint Dagobert bácsi.
Ki a fene az a Dagobert bácsi? Megint valaki a tévéből? (Cole: Égsötét)

Ez már csak így megy, Kieran, ha valakinek van szíve meg lelke. A sötétben botorkálunk, fájdalmat okozunk egymásnak, aztán a lehetőségeinkhez mérten igyekszünk jóvátenni. Mind össze vagyunk zavarodva. (Clare: Éjsötét Királynő)

 Csellel nem lehet győzni, ezt te is tudod , Agolcs. Csatákat ugyan lehet nyerni, de győzni nem (Szigeti Kovács: A táltos)

A szépséghez távlat kell, azt mondják. Érdekes módon a rútra, a förtelmesre ez nem áll: igazából közelről hatásos. Márpedig az öregség, minden ellenkező híreszteléssel szemben, nem szép. Ezért vannak teli az otthonok. (Tóth: Szerelmem, Balaton)

– Ez itt A holtak fekete könyvének másolata – mondta. – Gonosz fortélyok címen is ismert, merthogy a valaha létezett legfélelmetesebb varázslatokat tartalmazza. – Megsimogatta a borítót. – A királynő szerint ez egy pontos másolat. Egy Fénymásoló nevű, nagy hatalmú varázsló készítette, akiről egyébként semmit sem tudunk.
– Édes Jézusom – mormogta Julian. (Clare: Éjsötét Királynő)

– Itt én vagyok az áldozat!
– Áldozat! – hüledezett az anyuka. A lányára mutatott. – Ötéves!
– Annyi volt a kissrác is az Ómenben. (Gould-Bourn: Szívedbe cammogva)

Most, hogy minden álmom valóra vált, nem is tudom, álmodhatok-e még egyáltalán. (Cole: Égsötét)

Szomorúan rázta meg fejét, mert ebben a pillanatban érezte meg igazán, milyen hatalmas ereje van a szavaknak. Még egy gyilkos tréfa is beteljesülhet, valósággá válhat. (Tong: Rizs)

Apa – fiás, jelmezes, versenyes, gyászból felépülő.

Danny 1 éve nem találja a helyét, és egyre mélyebbre süllyed. Egy autóbaleset, és az imádott feleségét elvesztette. Nem sokon múlt, hogy egyetlen gyermekük, Will is odavesszen – ő túlélte, de a baleset óta nem beszél. Danny is depressziós, képtelen a lakbérre valót előteremteni. Amikor elveszti az állását is, a főbérlő komoly veréssel és kilakoltatással fenyegeti. Kétségbe esésében vesz egy leharcolt panda jelmezt, és a Hyde Parkban táncoló medvének áll. Csak éppen nem tud táncolni. Viszont, egy alkalommal ebben a jelmezben menti ki a fiát zaklatók gyűrűjéből, és a gyerek beszélni kezd hozzá. Miközben Danny szeme rányílik arra, mire van szüksége a fiának, leckéket kezd venni egy sztriptízbárban dolgozó táncostól, hogy megnyerhesse az utcai előadók viadalát…

Ez lesz az a regény, amiről képtelen vagyok objektíven írni. Nem is nagyon akarok, teszem hozzá. Ez a sztori szíven talált, és meg akarom engedni magamnak, hogy ne elemezzem szét. Simán csak megosztanám, számomra miért volt nagy élmény.

Két főszereplő van, mindkettő mélyen sebzett és alulról indul a történetben. Talán Danny a kiemeltebb szereplő, hiszen felnőttként neki kell megoldani az anyagi és a családi gondokat is. A szerző át tudja éreztetni mindkét szereplő gyászát, és ahogy fuldoklik benne. Mindketten elfojtanak, ott vannak egymás mellett, és mégis képtelenek kapcsolatba lépni egymással. Danny még csak fel sem fogja, mennyire rossz a helyzet igazából. A fia, Will helyzete annyival súlyosabb, hogy az iskolában már zaklatják is, rendszeresen megverik és szekálják, és képtelen tenni ellene. Szívszorító apa és fia helyzete is.

A panda jelmez lesz Danny lehetősége, hogy minden téren felébredjen. A parkban ellenségeket és barátokat szerez, szó szerint mozognia kell és felrázza az életét a váltás. Az, hogy Will is beszélni kezd a pandához, akiről nem tudja, hogy igazából az apja, csak ráadás. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak az giccs és nagyon gyors megoldás, ahogy Will megnyílik a medvének, és Danny le tudja reagálni, amiket megtud. Kényelmes megoldás, és a trauma mélységéhez képest túl hamar rendbe is jönnek. De annyira szerethető, család- és emberbarát, ahogy Danny újraépíti a kapcsolatukat, hogy nem akarok belekötni.

Tele vannak humorral a parkbeli kalandjai. Fel lehet ismerni Bobot, az utcamacskát és gazdáját, akik segítik Danny ügyét. Vicces a gonosz mágus, és remekül szórakoztam Danny haverján az építkezésről is. Amikor elmennek hamis táncoló medve igazolványt szerezni, és azt hiszik, drogot akarnak venni…

Nagyon jó abban a könyv, hogy az egyik percben még szívből nevessek rajta, a következőben meg a könnyeim nyeljen. Ahogy benne van a tragédia, de az élet humoros oldala is. Teljes, miközben annyira megható is tud lenni.

A verseny miatt izgalom is akad, és a próbák meghozzák a sportfilmek edzős hangulatát, amit azokban a filmekben nagyon tudok szeretni. Ahogy összeáll a show, maga a verseny is. Izgalmas, belecsempészett humorral. Mondanom se kell, a mágus majd megint alkot…

Kemény témákat feszeget a szerző, de nagyon pozitív az egésznek a hangulata. Hogyan lehet a gyászt együtt túlélni. Mire képes egy szülő a gyerekéért. Az iskolai zaklatások háttere – igen, ennek is nagyon mese a megoldása, kétlem, hogy az életben ennyi elég lenni, de itt regényben kihangsúlyozza a mondanivalót.

Mivel a panda a kedvenc állatom, alapból előnnyel indult nálam ez a történet, ez is igaz. De Danny, Will és a többiek is nagyon a szívemhez nőttek, panda ide vagy oda.

Ha film lenne, dramedy címkét tennék rá és úgy ajánlgatnám. Érzelmes és mély, de szórakoztató is. Fáj, de fel is oldja a fájdalmat. Számomra élmény volt.

Gould-Bourn: Szívedbe cammogva - Mint humoros: 100% keserédes, szívhez szóló, emlékezetes karakterekkel és jó jelenetekkel.

Szubjektíven: 100% hol nevettem, hol a könnyeim folytak, és végig nagyon szerettem.

5: Burke: A feleség dolga – Angela 6 éve egy kisvárosban egyedülálló anyaként tengette a napjait. Jason, az elbűvölő és jómódú professzor felfigyelt rá, és hamarosan feleségül is vette, sajátjaként nevelve a nő fiát. Látszólag boldogok, de a felszín alatt egyre több a seb. Elhidegültek. Majd a férfit megvádoló diáklány eltűnik. Újabb vádak jönnek. Kívülről nem lehet sejteni, hogy igazából mennyi mindent rejtett a házasságuk el, és Angela is.

4: Ellison: Hazudj nekem! – Sutton és Ethan is írók, egy szép pár, akiket egy tragédia lökött el egymástól. Sutton nem akart anya lenni, de amikor teherbe esett, megszülte a fiukat. Ethan elkövette azt a hibát, bevallotta, szabotálta a fogamzásátlót. Veszekedés, egy halott baba, majd Sutton is eltűnik. Ethan vádak kereszttüzében találja magát, egyetlen esélye, ha a felesége elrejtett múltját és titkait megfejti.

3: Lackberg: Aranykalitka – Faye mélyről kezdte, komoly családi traumával. Amikor megismerte az előkelő, de leégett Jacket, alárendelte magát. A nő ötletéből épült egy milliárdos cég, de Faye nem kapott elismerést, otthon maradt hű feleségnek, anyának, az ambícióit feladva. Amikor azonban Jack válni akar és kisemmizni az asszonyt, Faye sok minden közös titokra visszaemlékezik és összeesküvést sző.

2: Flynn: Holtodiglan – Nick számára sokáig Amy volt az álomnő. Szép örökséggel, művelten és csinosan. A házasságuk azonban már haldoklik – Nick állása oda, költözniük kellett, és megroppantak. Már szeretőt tart. Amikor Amy eltűnik, minden megváltozik. Nick kénytelen rájönni, hogy a feleségének van egy gyilkos oldala, és most ő a célpont.

1: Downing: Elbűvölő feleségem – látszólag ők a tökéletes pár. Sikeresek, szépek, két szép gyerekkel. Ám vagy egy titka a házasságuknak: az első, még véletlennek mondható gyilkosságuk újabbak követték. Családi hobbi: az ölés. Ám amikor sorozatgyilkostól kezdenek félni a környéken, a gyerekeik nagyon megszenvedik a helyzetet. A férjnek pedig rá kell jönnie, hogy Millicent is őriz titkokat, és a felesége még ellene is képes mocskos trükköket bevetni.

Sajtóutas, várost felfedező, szerelmes, összebarátkozó.

Kate nagyot kénytelen csalódni. Titkos barátja nem csak az ötletét nyúlja le a cégnél, de a kinevezést is, amire a lány régóta hajt. Az eredmény egy szakítás és egy sürgős munka lehetetlen határidővel, amit azért vállal, hogy bizonyítsa, ő is méltó a kinevezésre. Annyira sikerül elkapnia a hygge hangulatot, hogy a dán cég Kate cégét bízza meg a PR-ral. Első feladat: 6 újságírót összeszedni, átmenni velük egy hétre Koppenhágába, hogy megismerkedjenek a hygge életérzéssel. Sokszínű társaság jön össze, akiket valahogy a lánynak kell összefogni. Köztük egy komoly újságíróval, Bennel, aki nagyon hamar Kate idegeire megy – pedig jó pasi lenne, ha… Miközben a város, a gasztronómia felfedezése közben a csapat összekovácsolódik, mindenki leckét kap abból is, hogyan kellene élnie. Kate is, Ben is, de mindenki más is új nézőponttal mehet haza.

Női, illetve romantikus regényben eléggé válogatós tudok lenni. Képes vagyok mindenbe belekötni, és sokkal nehezebb eltalálni az ízlésem, mint egy krimi vagy thriller esetén. Zavar, ha nagyon eltérnek a kliséktől, de zokon veszem, ha csak a szokott köröket futják. Nem szeretem, ha a pár azonnal egymásra kattan, és kell cselekmény is az érzelmek mellé. Néha azonban sikerül olyan könyvre ráakadnom, ami pont azt adja, ami nekem kell. Ez egy ilyen könyv volt.

Van normális cselekménye! Kate egy kinevezésre hajt, és ezért mindenre kész. Prezentációt szervez, majd levezényel egy sajtóutat Koppenhágában. Városnézés, problémák elhárítása, és még a magánéletének is a rendezése. Miközben fontosak az érzelmei, ahogy fejlődik és megéli a dolgokat, vele tényleg történnek is dolgok. Arról már nem is beszélve, hogy közben a szerző láttatja velünk Koppenhágát! Eddig Norvégia volt az álom úticélom északon, de most nagyon komolyan gondolom, hogy nekem Koppenhágát is látnom kell! Tudom, nem most, de addig is olvashattam ezt a könyvet és úgy érezhettem, hogy magam is Dániában vagyok.

Utazós könyv – ebben pont úgy turistáskodnak, ahogy én is szeretek. Miközben megnézik, amit Koppenhágában látni illik, marad idejük a város hangulatait és ízeit is felfedezni. Múzeum és kastély, de mellette vidámpark, hangulatos éttermek, biciklizés és elveszi az érzésben. Élmény volt velük tartani.

Nagyon megszerettem a szereplőit. Kate sok mindenre képes, bizonyítani akar, de hagyja magát elnyomni és még nincs igazán tisztában a saját vágyaival, értékeivel sem. Itt majd változik a helyzet, és úgy tud változtatni az életén, hogy az jobb legyen neki.

Ben is több egy szimpla jó pasinál. Morgós medvének ismerjük meg, aki mindenkibe beleköt, de aztán szépen kibomlik az ő karaktere is. Még azt is szerettem, hogy a kapcsolatukban ott van a klasszikus romantikus komédiás sor – egymásba szeretnek, boldogok, butaságon összevesznek, nagyobb gesztussal békülnek –, de olyan helyzetek és karakterek vannak mellettük, hogy ez nem tudott zavarni. Megvannak a nagy romantikus pillanatok – például az estélyen, de humorral és a többiek mozgatásával több ezeknél a sztori.

Nagyon jó, hogy ott az újságíró csapat köröttük, és mindenki emlékezetes, helyes karakter. Mindenki cipeli a maga keresztjét, és együtt találnak majd megoldásokat, ahogy összebarátkoznak és megnyílnak. Pl. van, aki a házasságát akarja megmenteni, más komoly anyagi gondokkal küszködik. Koppenhága mindenkit kiszakít a szokott mókuskerékből, és lehetőségük lesz más szemmel nézni az életükre és a dolgaikra.

Csajos, humoros, nagyon szerethető az egész könyv. Szép helyen játszódik, szimpatikusak a szereplők, vannak humoros helyzetek és izgalmak. Cselekmény, karakterek, érzelmek és Koppenhága bemutatása – ezt akarom én egy romantikus, női regénytől!

Caplin: Egy csésze kávé Koppenhágában - Mint női: 95% egyszerű, de jól előadott történet, ami a kliséket is remekül használja fel.

Szubjektíven: 100% városnézés, egy mosolygós romantikus sztori, jó karakterek – szerettem!

• Noran Libro: Szerelmes királynék - ismeretterjesztő, történelmi
• Pozsonyi Pagony: A János vitéz - kód - gyerekkönyv
• Kossuth: A piros szalag - történelmi
  • Madame Picasso - női, romantikus
• Animus: Ezüstszárnyak - skandináv krimi
• General Press: Törött csontok - thriller
• Central: A hennaművész - női
• Athenaeum: A Pál utcai küldetés - gyerekkönyv
• Libri: A végső árulás - krimi
• Geopen: Őrangyalok - tárgyalótermi krimi
• Művelt Nép: Összetörve - krimi
• Könyvmolyképző: Vágyálmok - YA

Augusztus

31. Robb: Halálos szertartás - krimi 5

Szeptember

1. Ostow: A kezdet - YA 3

2. Cole: Égsötét - romantikus fantasy 4,5

3. Szigeti Kovács: A táltos - fantasy meseregény 4,5

4. Christie: Halál a Níluson - krimi 4

5. Tasnádi: A kőmajmok háza - gyerekkönyv 4

    Tóth: Szerelmem, Balaton - humoros 3

6. Clare: Égsötét Királynő - YA fantasy 2,5

    Tong: Rizs - családregény 4

Ősz - a kedvenc évszakom, nem kellene jobban örülnöm neki? Talán, ha nem maradna el megint a Könyvhét... Vigasztaljuk magunkkal jó könyvekkel, nem igaz?

Családi, vagyont kereső, bűnbe süllyedő, testvéres, kínai.

Ötsárkány egy falusi fiú volt, szegény és sötét élettel, de megvolt a helye a rizstermesztő közösségben. Amikor egy árvíz mindentől megfosztja, a sok éhezővel együtt a városba megy. Egy rizskereskedés előtt ver tanyát – vonzza a rizs, amely az életet jelenti számára. A tulaj, Feng végül megsajnálja, és kosztért befogadja munkásnak. A fiatalember éhes szemekkel kezdi el követni a tulaj idősebb lányát, egy igazi szépséget, aki a város maffiafőnökének a szeretője. Gomolyfelhő azonban az élvhajhászásban messze megy, és amikor bajba kerül, az apja Ötsárkányban látja a megoldást. Nem sejti, hogy ezzel milyen útra tereli a családot: Ötsárkány a két lánya, a kereskedés életébe is mélyen beleássa magát, és idővel megtalálja az utat a gazdagsághoz, de egyben az erkölcsi mélységhez is.

Ázsiai regényt mindig más olvasni, mint nyugati irodalmat. Annyira az angolszász termékek vannak nálunk túlsúlyban, hogy nem is egyszerű olyan sztorit találni, ami nagy siker volt, és nem arról a területről jött. A Battle Royale az egyetlen, ami szembe jut, több kiadást is megélt, és máig van piaca, kultusza. Ami még esetleg ázsiai történetet olvastam, azt nem odavaló szerző jegyezte. Ok, azért az Agave nyit Ázsia felé is, ott még akadnak sikerkönyvek.

A Rizs kínai családregény, saját hazájában sikerregény. Annyira, hogy még film is készült belőle. Érzem én is, hogy van benne valami, de egy olyan gondolkodásrendszert kell hozzá felfogni, ami tőlünk elég távol áll.

Ha a cselekményt nézem, arról felemás a véleményem. Történnek benne események, de leginkább a sorok között, és az a fontos, amit ez a szereplők jellemében okoz. Pl. amikor Ötsárkány tengeri útra megy, megtámadják a kalózok – micsoda kaland, és nem követi a szerző, csak a hazatérő Ötsárkány mesél majd egy nagyon keveset. Viszont, az itt történtek majd döntően hatnak a család és a továbbiak dinamikájára.

Család, becsület, ezek olyan fogalmak, amelyek ebben a világban sokkal többet jelentenek, mint nálunk. Meg kell szokni, hogy mennyire fontos nekik, hogy a látszatokat fenntartsák, ha mindenki tudja is, mi van mögöttük. Nyílt titok, hogy Gomolyfelhő 15 éves kora óta a maffia főnök szeretője, de amikor terhes lesz, mégis kell egy férj, hogy a család jó hírén ne essen csorba – nem mintha bárki lenne, aki nem tudná, hogy milyen körökben mozgott, és hogy az a baba fattyú lesz.

Vagy, a szülőkkel való kapcsolat. Gomolyfelhő nagy lázadó, de vannak határok, amelyeket így sem lép át. Amikor majd Ötsárkány lesz a családfő, nagyon mocskos dolgokat visz végbe, de senki egy szót se szól, kiszolgálják és haladnak utána, mert ő a család feje. Nem is kicsit az ókori Róma családfői jutottak eszembe, csak ez még annál is kötöttebb rendszer.

A történet érdekesen alakul, és tele van beteg motívumokkal. Ezért nem is tudtam megszeretni, mert nincs egy szereplő, akire azt tudnám mondani, hogy neki drukkoltam, érdekelt a sorsa. Három generáció, és egyikben sem akadt olyan, aki ne lenne valamiképpen beteg vagy tönkretett ember.

Még olyan perverz motívum is van, amelynek a teljes felfogásán még jár az agyam. Ötsárkány és a rizs kapcsolata. Addig felfogom, hogy a rizs jelentette neki mindig is a túlélést, az vezette egyik helyről a másikra. Ahol a rizs, ott az élet. De hogy vált ez nála át szexuális perverzióba? Talán addig kell örülnöm, amíg ezt nem értem.

Az egész kötetnek van egy olyan hangulata, ami valósággal fertőz. Annyira mélyre süllyednek, olyan sorsok és őrületek bontakoznak ki a lapokon, hogy valósággal mocskosnak éreztem magam attól, hogy elolvasom.

Különös élmény volt – nem tudom azt mondani, hogy tetszett a könyv, de lekötött.

Tong: Rizs - Mint családregény: 70% helyenként megdöbbentő, hatásos regény, családi és emberi dráma.

Szubjektíven: 65% egy ponton már annyira betegnek éreztem, hogy az zavart, ha érdekes is.

Világot mentő, baráti társaságos, természetfeletti lényes, tiltott szerelmes.

A kard megsemmisült, a vészhelyzet elhárítva, de mindennek komoly ára volt. Julian elvesztette a húgát, és majdnem belepusztul a traumába. Magnus segítségét kéri, hogy legalább másik tragédiát ne idézzen elő azzal, hogy Emmába szerelmes. Magnus képes eltompítani az érzéseit, de ezzel Julian is változik – ridegebb, embertelenebb lesz. Emma nem örül a helyzetnek, de nincs ideje tenni ellene. Az árnyvadászok között felemelkedik egy veszélyes csoport, és őket utasítják, hogy menjenek Tündérföldre. Ott szembesülnek azzal, milyen halálos fegyverre tett szert a tündérek királya, milyen csapdába esett Jace és Clary. Miközben otthon a kistestvérek a húguk feltámasztásán ügyködnek, Emma és Julian egy másik világba is ellátogatnak, hogy visszaszerezzék a Gonosz Fortélyokat és megakadályozzanak egy újabb háborút.

Az első döbbenet, hogy ez a könyv egy többszáz oldalas monstrum. Kis túlzással a trilógia zárlata önmagában akkora, mint az előző két rész együtt. Nem mondhatnám, hogy nagyon olvasásra csábítana – ok, a megszállott rajongók ennek örültek, én annyira nem.

Ugyan tudom üdvözölni, hogy Clare még mindig képes kézben tartani a teremtményeit, és már 3+1 trilógiát vezet ezzel tovább, de kezd ez sok lenni. Engem már zavar, hogy nem tudja elengedni a szereplőit. Persze, egy-egy megjegyzésnek én is tudok örülni, mi van a korábbi kedvencekkel, de most olyan melléktörténeteket kap mindenki, hogy más abból írna külön regényt, Clare pedig igyekszik ezeket egy történeten belül kezelni. Egyszerűen monumentális – nekem a kevesebb már több lenne.

Írom mindezt úgy, hogy a Gonosz fortélyok főszereplőit nem kedveltem meg, és szívesebben olvasnék továbbra is a régi hősökről. Julian és Emma világa túlzottan akörül forog, hogy tiltott a szerelmük. Halálos veszélyek közé sétálnak be, vannak kalandjaik, mégis azt éreztem most is a legfontosabb kérdésnek, hogyan lesz nekik happy end, ha a szabályok miatt nem lehetnek szerelmes pár. Plusz, azt is röhejesnek érzem, hogy pl. a tündéres küldetés előtt többen sajnálják őket, hogy gyerekként ilyen veszélyes helyre kell menniük, de a szerelmük teljesen úgy van kezelve, mint az életre szóló, nagy és végzetes örök szerelem. Egyszer gyerekek, utána meg ez? Valahogy ellent mond egymásnak.

Pedig a történetben vannak nagy ötletek, am másik világot kifejezetten annak találtam, ahol máshogy alakult Sebastian háborúja, ahol Clary bukott el és a bátyja nyert. A szerzőnek van érzéke a drámai jelenetekhez is, az is üt, amikor Sebastian szembesül azzal, hogy a másik világban hogyan halt meg, melyek voltak az utolsó szavai.

Még mindig van a történetben humor, és ha csak egy-egy jól sikerült kalandot és szituációt nézek, még tetszik ez a sztori. Csak éppen a sok jó mellé jut még több más, aminek nem hiszem, hogy itt lett volna a helye.

Érdekes téma az is, mennyire liberális Clare világa. Az elején még nagy szó volt, hogy Alex felvállalja, hogy a férfiakhoz vonzódik. Az árnyvadászok erkölcsi világa zárt, nagyon nehezen engednek be bármilyen változást, ez is okozza mágikus szinten gyakran a konfliktust. Ehhez képest most már van nemváltó karakterünk, de olyan szerelmi párosunk is, ami igazából hármas. (Az is, jött a semmiből? Mikor szerettek ezek egymásba? Most, hirtelen, jó furcsán.) Semmi bajom a másság elfogadásával, de itt is azt érzem, átestünk a ló másik felére. Túl sok, pláne, egy ilyen zárt rendszerben, mint az árnyvadászoké.

Egy történetszálat Clare most zárt, de jóval többet nyitott. A másik Jace, Ash, Kit, Julian öccse, Tessa következő gyerekéről nem is beszélve. Már meglestem, ezen felül Clare ír Tessa és Will gyerekeiről, trilógiát. Ahogy Magnus is saját trilógiát kap. Bőség zavara…

Clare: Éjsötét Királynő - Mint YA fantasy: 45% tágítja az univerzumot, sok ötlete van, de ezért szinte kezelhetetlen is.

Szubjektíven: 30% túl sok szereplő és mellékszál, a főhős untat és már túl nyitott ez a világ.

Robb: Halálos szertartás

A fekete boszorkánykör nem volt több átverésnél, de az alapítók közül a nő elkezdte komolyan venni. A társa, Alban erre elkezdte likvidálni az elemeket. A végén Eve is majdnem áldozatul esik, de Jaime még időben figyelmeztetni tudja a férjét, és megmentik.

Cole: Égsötét

A halhatatlanok összefognak, és a királyuk tetteiért az egész vrekener népet büntetik. Sky Hall ledől, a varázsló királynő kölcsönveszi Lanthe erejét, és a bátyja halálával királlyá lett Thronost kényszeríti, hogy felejtse el a feleségét. A túlélő vrekenerek elmennek új hazát keresni, Lanthe viszont képtelen beletörődni, hogy elvesztette a férjét - akitől ráadásul terhes. Utána megy, és a szerelem elég lesz, hogy legyőzze a mágiát és emlékezzen magukra. Együtt keresnek a népüknek új otthont.

Christie: Halál a Níluson

Simon jobb életre vágyott, mint amit anyagilag megengedhetett magának. Így amikor Linnet el akarta csábítani, megszületett a terv. Elveszi, a nászúton megöli, és a pénzzel és a szerelmével élhet majd boldogan. Csak Poirot mindenre rájön. A férfira mindneképpen halál várna - a szerelme így agyonlövi, amikor elvinnék a rendőrök.