Sherlock Holmes halhatatlan karakter. Most megint aktuális, hiszen mindjárt itt a Gaiman-képregény, amit már nagyon várok.
Ennek szellemében emlékezzünk meg a BBC sikersorozatáról, ami sztárra tette Benedict Cumberbatch-t és az első két évada a legjobb Sherlock Holmes filmes adaptációk között kell, hogy említve legyen.
Végzetes, világok közt menekülő, szerelmes.
A vrekener és a varázslók népe rég ellenségek. A magukat az angyaloktól eredeztető szárnyas halhatatlanok komorak és komolyak, míg a hedonista varázslók dorbézolnak és felelőtlenek. Ennek ellenére, amikor a kamasz Thronos találkozik egy kis varázslólánnyal, biztosan érzi, hogy Melanthe a végzete. Ám egy tragédia kettejük közé 
áll, és 500 éven át menekülnek, hajszolják egymást. Most közösen kerülnek egy más világ csapdájába, és ha túl akarják élni, kénytelenek beszélni egymással, és tisztázni mindazt, ami közéjük állt. Lanthe rájön, hogy félreértelmezte a múltat, de a férfi képes lehet megbocsátani, amit 500 év alatt ellene vétett? A szenvedéllyel nincs gond, de Lanthe annál sokkal többet akar. A világok közti út pedig arra is rávilágít, a vrekener nép igazából honnan ered.
Tudnék jót is mondani, rosszat is. Kicsit billegek is, mennyire tetszett nekem ez a regény. Inkább a pozitív irányba billen, de kezdek már belefáradni ebbe a sorozatba.
Hiszen az egész történet mögötti koncepció, hogy egyre közeledik az Örökösödésnek nevezett Jó és Rossz közötti háború, amiről az eddigiek alapján a Ragnarök jut eszembe. Itt meg a világ sorsát dönti el, hogy melyik halhatatlan harcosok nyerik majd a csatákat. Erre készül mindenki, folyton emlegetik, de csak nem akar jönni az Örökösödés, amit nagyon kezdek unni. Helyette dől a romantika.
Igen, sorra jönnek a kötetek, melyekben a halhatatlanok megtalálják a végzetüket, az egyetlen nagy szerelmüket, és megállapodnak. Nagyon sokan már családot is alapítottak, egyre több a kis félvér leendő halhatatlan az univerzumban. (Remek egy Örökösödés közeled, ha minden nagy harcos majd a csecsemőjét és/vagy kisgyerekét félti. Vagy ez valami Éhezők viadalát idéző háború lesz majd?)
Ha ezt nem számolom, akkor a kötet hozza ugyanazt a színvonalat, amit eddig is. Van két emlékezetes hőse, akiknek le kell győzniük magukat is, hogy egymásra találhassanak. Lanthe túl komolytalan és sértődékeny, bosszúálló és sértett nő. Thronos meg nem is kicsit karót nyelt, és megszállott a nővel kapcsolatban. A közös kalandok arra kellenek, hogy túl tudjanak ezeken lépni.
Azt még díjaztam is, hogy azt is szolgálják a különféle kalandjaik, hogy meg is ismerjék egymást. Nem csak az löki majd őket össze, hogy fizikálisan mennyire vonzódnak egymáshoz, hanem már a személyiségüket is megszerették. Megtanulják elfogadni egymást, és hoznak kompromisszumokat a másikért. Vagyis, itt elhittem, hogy szerelmesek lesznek.
Ez akkor is tetszett benne, ha sokallom az erotikus jeleneteket benne. Ahogy arra az útra lépnek, a vége felé haladva egyre inkább a szexről szólnak a dolgok köztük, ami nélkül sokkal jobban tetszett a kötet. De hát, paranormális erotikus sorozat, ezek ilyenek. A többi kötet is ilyen volt, ez is hozza az elvárt receptet.
A pozitívumok közé tartozik, hogy valóban menekülnek a világok között és sokféle próbatételen kell átesniük, mielőtt valóban eljönne nekik a happy end. Van, ahol harcolniuk kell szörnyek ellen, menekülnek a sárkányok elől, de a szirének csábításának is ellen kell állniuk egy másik világban.
Közben pedig be vannak kapcsolva az univerzumba, és Cole folyamatosan hoz be olyan szereplőket, akiket a korábbi kötetekben már bemutatott. Melanthe és Thronos rokona is volt már korábbi regényben mellék- vagy főszereplő. Erre van is bőven utalás. A jelen történet érthető annak ismerete nélkül, de azért jobb, ha érti az ember, kikre utal a szerző.
A stílusa is a szokott, csajos és szenvedélyes, némi humorral.
Vagyis, a korrekt erotikus fantasy közé sorolható, de hol marad már a háború?
Cole: Égsötét - Mint romantikus fantasy: 90% sok szenvedély, nem teljesen hősies karakterek, kalandok.
Szubjektíven: 70% ha kevesebb lett volna az erotika, jobban szerettem volna. Mozgalmas.
Az élet nem teljesíti az elvárásainkat, ugyanakkor közben túlszárnyalja őket. (Ekberg: Bomlás)
– Minden csak illúzió.
– És azzal meg mi a baj? – Meng Po a lány felé fújta a füstöt. – Az élet is csak egy álom. (Lim: Fénytörések)
– Az emberek hinni akarnak.
– De miért?
– Mert az élet lehet csak az igazi szívás. (Robb: Halálos szertartás)
– Felnőtt férfiak vagyunk, ők meg felnőtt nők. A velünk egykorú csajok átnéznek rajtunk, de ha kitoljuk a határt pár évtizeddel, annyit nőzhetünk, mint Tony Stark.
– Nem tudom. Egyszerűen ijesztő kor alapján kipécézni embereket. Mint a pedofília vagy ilyesmi.
– Ember, hogy lehetnénk pedofilok? Ezeknek a nőknek a fele elmúlt ötven.
– Itt mi lennénk a gyerekek, barom. (Millar: Kick-Ass 4.)
Attól tartok, Isten nem időzik túl sokat errefelé, kedvesem. Mi itt inkább az Ördög munkáját végezzük. Nem szép munka. Egyikünk sem élvezi. De a szükség nagy úr. (Kernick: Rossz időben, rossz helyen)
Ha az ördögök egyszer megszállták az embert, ott nincs menekvés. Csak halál. (Glukhovsky: Poszt)
A legtöbb királynak levágják a fejét. (Ostow: A kezdet)
Az emberek azt hiszik, hogy a házasság belépő a paradicsomba. Nem mondom, hogy nem történhet így. Bizonyos esetekben igen. De az is lehet, hogy az ember a legádázabb ellenségének szolgáltatja ki magát önként és dalolva. (Ekberg: Bomlás)
Kamaszos, titkot őrző, változással szembenéző.
Archie, Betty és Jughead jó barátok, akik általában a nyarat is együtt élik túl unalmas kis szülővárosukban, Riverdale-ben. Idén azonban külön utakon járnak, és nem is sejtik, milyen változások fognak következni az életükben. Jughead sejteni kezdi, hogy az apja feladta az építkezésen az állását és visszatért abba a motoros bandába, ami miatt az anyja és a húga elhagyta őket. A fiú magányos, és nem tudja, kihez fordulhatna. Archie papíron az apjának dolgozik az építkezéseken, de van egy titka. A zenetanára ezen a nyáron több lett, mint a 
tanára. Ő sem tudja kinek elmondani, hogy egy idősebb nővel folytat tiltott viszonyt. Betty pedig New Yorkban gyakornok, ami leköti annyira, hogy a nővérével sem ér rá beszélni. A celeb és gazdag örökösnő, Veronica meginterjúvolása lenne a cél, de annak a lánynak is megvan a maga baja. Az apja üzelmei már fenyegetik a családot is.
Riverdale – a könyv jelent meg most, de más formátumból is ismerős lehet most a világa. Az eredeti egy képregény, ami tudtommal magyarul nincs, de ismerünk olyan szériát, ami ebből az univerzumból nőtte ki magát. Sabrina, a tinédzser boszi már korábban is sorozat volt, sokkal inkább komédia, mint a mostani verziója. Josie és a vadmacskák is kaptak saját filmet.
A legfontosabb hivatkozási pont azonban a sorozat lesz, a Riverdale. Már Netflix sugárzással, bár nem original sorozat, úgy vették meg. Mennyire kell ismerni a sorozatot, hogy értsük a regényt? Igazság szerint nincs semmilyen előismeretre sem szükség. Abszolút érthető a történet és a karakterek, ha csak a könyvet olvassuk. Még talán jobb is úgy, mert akkor nem öl meg mindent az előismeret.
Hiszen, aki az első évadot látta a sorozatból, neki nem lehet meglepetést okozni. Minden szál csak előkészítése annak, ami az első évadban történik. Mi több, olyan poénokat is ellő, ami a sorozatban később derült ki, nem rögtön az elején. Így ez egy fan regény, ami a sorozatra épül, bár elvileg annak előzménye. Nekem nagyon olyan érzés volt, mintha még magyaráznának olyan dolgokat, amelyek a sorozatban már tényként működnek. Csak pár plusz jelenet ahhoz, amit már tudok.
Azt sem díjaztam, hogy az egész arra van kihegyezve, hogy megtörténjen a nagy eset, ami majd beindítja a sorozatot. Jason eltűnése/halála. Lehetett volna benne valami, ami csak a könyvé, nem a sorozathoz kötött.
Mivel láttam a sorozat első évadát, én leginkább csak unatkoztam a kamaszok kis konfliktusain, pontosan tudva, mi miért történik, és hogyan oldódnak meg a feszültségek. Nagyon nem tudtam azonosulni a karakterekkel, inkább bosszantottak. Még az is összejött, hogy akiket bírtam a sorozatban, itt akár ellenszenvesek is lettek. Archie – annyira gáz, ahogy összegabalyodott a tanárával!
De a durvább, hogy a kötetben Veronica története volt az egyetlen, amit tényleg élveztem. Kicsit olyan guilty pleasure volt, mint egy Gossip Girl. Luxus, szemétkedő és szép fiatalok, a háttérben sötét titkok. A sorozatban ő az, akit a legnehezebben viselek el, itt viszont az övé volt az egyetlen olyan történetszál, ami újat tudott hozni. Ami magyarázta, miért olyan a lány, amilyen. Kár, hogy a többieket nem tudták érdemben másként mutatni. Csak őt.
A cselekmény tehát csak a sorozat előhangja, annak bővítménye. A kötet stílusa sem ad olyan pluszt, amiért érdemes kézbe venni. A sima, könnyen olvasható, sok párbeszéddel megírt, lelkizős kamaszos olvasmány.
Tanulságot sem érdemes keresni, ez szórakoztatni akar.
Ami a rajongók számára meg is valósul – másoknak azonban ez véleményem szerint kevés. Csak egy nagy előkészítése a kötet a sorozat első évadának fő konfliktusaihoz.
Ostow: A kezdet - Mint YA: 55% a rajongóknak jól kiegészíti a sorozatot, kamaszos problémákat kezd vázolni.
Szubjektíven: 40% nekem kevés volt, csak némi adalék a sorozat elé, minden később jön.
5: Rowell: Szív küldi – Lincoln különös állást talált magának. Biztonsági szakértőnek vették fel, de igazából egy újság dolgozóinak az e-mailjeit és üzeneteit kell ellenőriznie, hogy valóban dolgozzanak és ne magáncélra használják az eszközöket. Két barátnő levelezésébe botlik, és olvasni kezdi az életük, mint egy szappanoperát. Női gondok, szerelem és házasság, karrier és párkeresés – közben Lincoln az egyik lányba bele is szeret. De mit tud tenni?
4: Istók: Semmiért egészen – Nándi és Flóra az egyetemen találkoztak. A fiú megváltozott a kedvéért, és a nagy szívtipró letelepedett. A nő is sok mindent feladott érte – karrier helyett a feleség és anya feladatkört választotta. Valami azonban megroppan közöttük, és feltűnik egy másik nő. Flórának mindent át kell gondolnia, és rá kell jönnie, megbocsátson 
vagy továbblépjen, hogyan legyen önmaga?
3: Allen: Az első fagy – két nemzedék Waverley keresi a helyét az életben, nőként és mágikus képességek birtokában. Sydney, aki keresi a hangot a lányával, és nagyon szeretne egy gyermeket a férjétől, de megbeszélni nem meri vele. Bay, aki tudja, hogy ki a számára ideális pár, de a fiú átnéz rajta. Mit tehetne? Claire, aki túlvállalja magát a munkában, és aggasztja, hogy a lánya ijesztően normális.
2: Hall Kelly: Orgonalányok – a II. világháború és három nő sorsa. Az egyik előkelő amerikai híresség, aki jótékonykodással igyekszik segíteni az európai menekülteknek és gyerekeinek, miközben Franciaországban elveszett szerelmét keresi. A lengyel zsidó lány, aki túl 
próbálja élni az orvosi kísérleteket egy tábor foglyaként. A doktornő, aki sorra adja fel az emberségét jelentő tulajdonságait a karrierjéért. Az életútjuk találkozik.
1: Moriarty: Hatalmas kis hazugságok – vonzóak, sikeresek, feleségek és/vagy anyák. Egy idilli, tengerparti kisváros lakói, ahol valami szörnyűség történik. Egy gyilkosság, de ki az áldozat, a tettes és miért tette? Három barátnő sötét titkokat rejteget – bántalmazó házasság, gyilkos féltékenység, egy nemi erőszakból fakadó sebzettség. De összefognak, és együtt képesek lehetnek túlélni bármit. Egy gyilkosságot is.
Boszorkányos, gyilkos után nyomozós, hátsó szándékokkal teli.
Eve kínos feladatot kap a főnökétől: egy kolléga, egy olyan rendőr ment el szívrohamban, akit sokan szerettek a testületnél, maga Eve is. Ám egy olyan ügybe keveredett, ami miatt felmerült a korrupció gyanúja is. Eve az, akinek tisztáznia kell a történteket. Közben egy hozzá kapcsolódó gyilkossági ügy sem hagyja nyugodni: a 
nyomozó unokája állítja, hogy a nagyapját egy boszorkány ölte meg, amiért a lány ott merte hagyni a szektájukat. Eve a boszorkányok nyomába ered, hivatalosan is, amikor a lány is rejtélyes körülmények között hal meg. Isis és Selina boszorkányköre nem csak Eve figyelmét kelti fel. A halott rendőr másik unokája, a kamasz és számítógépzseni Jaime is nyomozni kezd a saját szakállára, így a nyomozónőnek rá is vigyáznia kell. Miközben kérdés, mi igaz a mágiából, mi nem.
Külön helyet foglalnak el a szívemben a jól sikerült mágikus realista kötetek. Amikor képtelen vagyok eldönteni, hogy a mágia valódi-e vagy sem. Mert lehet értelmezni a cselekményt így is, úgy is. Az Excalibur-trilógia, a Waverley-kert ezért tetszik annyira.
Ez az Eve Dallas-kötet azért nincs azoknak a szintjén, hiszen a végére pontosan kiderül, mi volt igazi és mi nem, hol vannak az átverések, de nagyon sokáig jól keveri Robb a lapokat. Úgy építi fel mind a két boszorkánykört, hogy ne lehessen egyértelműen eldönteni, hogy van valami természetfeletti hatalmuk is, vagy csak nagyon ügyes svindlerek. Ok, egy sci-fi krimiben azért nem nehéz eldönteni, miben lehet hinni, de a végéig ott van annak a lehetősége, hogy a világ sokkal több lehet, mint amit jelenleg ismerünk belőle.
Ezen felül maga az ügy is tetszett. Eve több szálon, logikusan halad végig a gyanúsítottakon és a lehetséges indítékokon, történéseken. Továbbra is minimális a jövőbeli kor miatti technikai előny, ellenben a személyes beszélgetések és a nyomok sokat számítanak. Szeretem, hogy már nem szólista a nyomozó – van segédje, bevon embereket, például a férjét is.
Itt kell megemlítenem egy új, jópofa karaktert, akiről remélem, még fogunk hallani a sorozatban. Eddig legalábbis ez volt a jellemző: az emberek nem kopnak ki Eve életéből, akik fontosak, visszatérő karakterek lesznek. Így van ez a barátnőjével és annak divattervező barátjával, vagy a pszichológusával.
Jaime is simán van olyan színes egyéniség, lehetőségekkel, hogy szívesen olvasnék még arról, mi lesz vele később. Most éri pár komoly trauma, de megvan az elhivatottsága és a képessége is, hogy komolyabban a csapathoz tartozzon. Roarke is mentorálná, és ez a lehetőség jobban is tetszik most, mint Eve mellé tenné még egy fiatalt, aki rendőr/nyomozó akar lenni.
A fő karakterek ebben a kötetben nem fejlődnek, Eve és Roarke is a szokott formájukat hozzák. Nem tudunk meg róluk semmi újat, viszont a szerelmük olyan hőfokon ég, ami abszolút indokolja, miért romantikus ez a regény a krimi mellett. Már túlzó is, ahogy ezek ketten imádják egymást. Díjaznám is, ha kevesebb erotika lenne a jövőben – nincsenek kényelmet, pornó jellegű szex jelenetek, de nagy eséllyel, ha Eve és Roarke kettesben maradnak, valamiképpen összegabalyodnak. Jobban bejön, amikor többet nyomoznak egymást segítve.
Ennél a résznél újfent érdemes feltenni a kérdést, melyik zsáner hogy áll a szerzőnek, akiről tudjuk, hogy igazából a romantikus regények bestseller szerzője, Nora Roberts. Talán nem meglepő, hogy a fantasy (a boszorkányos vonal, a már említett és a történetben végig lebegtetett mágia lehetősége) nagyon működik, és már korrekt a krimi is. Most a vége is ok, nem légből kapott a gyilkos. A románc túlfűtött. A sci-fi, ami még mindig hibádzik.
Ezt a részt kifejezetten szerettem, és egyre komolyabban is tudom venni a szerzőt, mint krimi bestseller gyáros. Csak így tovább!
Robb: Halálos szertartás - Mint krimi: 80% jól keveri a misztikumot a realitásokkal, erős a szenvedély faktor is.
Szubjektíven: 85% jópofák a karakterei, tetszett az ügy, csak Roarke – Eve sok már néha.
Augusztus
24. Stjernström: A lepkefiú - skandináv krimi 3
25. O'Connor: A Tenger Csillaga - történelmi 3,5
26. Frost: A sírcsapda - urban fantasy 4
27. Wéber: Cseresznyeliget titka - gyerekkönyv 4
28. Glukhovsky: Poszt - sci-fi 2
29. Kernick: Rossz időben, rossz helyen - akció thriller 5
Lim: Fénytörések - fantasy 4
30. Bendis: Alias - képregény 4,5
Millar: Kick-Ass 4. - képregény 4
Ekberg: Bomlás - skandináv krimi 3,5
Nagy nehezen ezt a hetet is átvészeltük - 6 munkanappal. Leírni is utálom, nemhogy átélni...
Házasságos, megcsalós, bosszút álló.
Egy idős nyomozó, Holger a lányának meséli el egy esetét, mely nem hagyja nyugodni. Tudja, hogy ki a gyilkos, tudja, miért tette. De képtelen rá bizonyítani. A lány érdeklődve hallgatja, és együtt eljutnak egy következtetésig. 
De addig megismerjük Christian és Leonora történetét. Nagy szerelem volt az övék, melyből egy fiú is született. A gyermek azonban súlyos beteg lett, és Leonora feláldozta a karrierjét, hogy mindig mellette lehessen. A gyerek felépül, most lenne idejük magukra is. Ám Leonora egy SMS-ből rájön, hogy a férjének viszonya van. Választás elé állítja a férfit: elmehet, de akkor mindent maga mögött kell hagynia! A hírnevét, a cégét, a fiát is. Tönkreteszi. Vagy maradhat mellette, mintha mi sem történt volna. Christian az asszony múltjába sötét titokra bukkan, és kidolgoz egy tervet ő is. A házasok összecsapnak, és egy őrült megoldást találnak.
Az Animus kezdett bele a Sárga Könyvek sorozatába. Ennek az lenne a lényege, hogy a hagyományosnál könnyedebb, kevésbé skandináv krimiket mutassanak be. Van már több része is, magyarul is. Az elsőnek olvasásra a Bomlást választottam, és nagyon sokáig azt is hittem, remek döntést hoztam.
A történetnek Holger adja a keretét, ami az elején még érdekes volt. Egy plusz, érdekes nézőpont az elmesélt esetben: miközben mi az elkövető és áldozat oldalát is látjuk, a narrációban ott van a nyomozó, aki keresi a bizonyítékokat. Vagyis, az elején ez tetszett. Ám sokszor indokolatlanul megszakítja az eseményeket, és ahogy a lánya kérdezgeti, Holger nem egyszer tűnik okoskodónak. Talán a könyv felétől kifejezetten fárasztottak a megnyilvánulásai, és amikor vissza kellett térni hozzá és a lányához.
Ehhez jön hozzá, hogy a végére a narráció kérdőjelezi meg a történet hitelét. Megtudjuk az indokot, miért mondja el ezt az esetet a lányának a férfi. Ami felvetette bennem a kérdést, mennyi benne az igazság. Nem lehet, hogy ez csak egy tanmese akart lenni? Aminek meg nagyon nem örülök, mert becsapva érezném magam egy ilyen megoldástól.
De nézzük Leonora és Christian esetét! Ami nagyon hamar vált át házas-párbajba. Kis visszaemlékezésekből megtudjuk, hogyan jutottak el erre a pontra. De az izgalmas, most mire mennek egymással. Leonora mesterkedik, ármánykodik a jelenben. Christian az asszony múltjában kezd el nyomozni és bukkan ott is egy érdekes történetre. Mindkettőnek megvannak a fegyverei a másik ellen, és nem is félnek használni őket. Sokáig csak a feszültség nő, elméletben esnek egymásnak, de aztán…
Jön egy fordulat, amitől már nem élveztem a regényt. Amíg az ármányok vannak, amíg Christian beleássa magát Leonora múltjába, kifejezetten élveztem a cselekményt és a sötét hangulatot is. Akkor még a karakterek is tetszettek. Mindketten bűnösök, de még azon a szinten, hogy tudjam bírni őket, és érdekelt, mire jutnak egymással.
Majd jön Leonora vad kérése. Amitől már az egész története hihetetlen, és csúszik át a mesébe. Ahonnan egyre inkább elvesztettek, mint olvasót. Nagyon nem akarom elfogadni, hogy ezzel ilyen vége lett, amilyen. Ok, a házasság szövetség, de ilyen? Ha részben el is tudom fogadni, hogy ok, ezt csinálták, akkor is marad a kérdés, hogy mennyire vált ettől beteggé az egész kapcsolatuk és házasságuk. Ha ilyet kell tenni azért, hogy megmentsék a 20 éves házasságuk, jobb lett volna válni is.
Még csak azt sem tudom eldönteni, ez happy end lett-e. Nagyon nem vagyok kibékülve a végével, pedig sokáig tetszett ez a könyv.
Kellően fordulatos, fontos a cselekmény és a fő karakterek személyisége. Csak aztán, minden elúszott. A szerzői sorozat azért még érdekel, de ennek nagyon sajnáltam a zárását. Kár érte.
Ekberg: Bomlás - Mint skandináv krimi: 65% jól megírt krimi, izgalmas és érzelmi feszültséggel teli, de a keret.
Szubjektíven: 50% a vége nagyon nem tetszett. Addig beleéltem magam, az lelombozott.
Perry Mason Erle Stanley Gardner klasszikus regényhőse. A remek védőügyvéd etalonja.
Az HBO új sorozatában arról mesél, hogyan lett azzá.
Egy ügy, benne egy elrabolt és meggyilkolt baba, meg egy különös egyház. Az igazság kiderítése és szolgáltatása Perry feladata.
Folytatása is lesz, érdemes időben elkezdeni :)