Végső leszámolós, bűn ellen küzdő, felnövő, börtönből menekülő.

Mindy börtönbe került, de annyit még meg tudott tenni, hogy a rejtekhelye kulcsait Dave-nek adja, aki onnan megszervezheti a lány szöktetését. Csakhogy a bandának nincs egy normális ötlete sem, és amikor elindulnak, akkor is inkább visszafordulnak. Kis Dög így kialakítja a saját világát a börtönön belül, dolgozik a szökési terveken, miközben az igazgató mindenképpen a lelki sérüléseit akarja gyógyítani. Közben Dave szerelmes lesz, és egyre inkább a barátnőjével akar lenni, nem a jelmezes rendfenntartókkal tartani. Egy ponton azonban már nem fordíthat hátat: a maffia leszámolásba kezd, mindenki veszélybe kerül, és csak egyféleképpen menekülhetnek meg. Ha Kis Dög visszatér, és segít rendet tenni, végleg leszámolni a D’Amico családdal.

Ez már teljesen olyan történet, ami a filmbe nem került bele. Ráadásul, érdemes a magyar kiadás számozását is tisztázni. A Kick-Ass képregények közül igazából ez a trilógia zárlata, Dave történetének a vége. Magyarul a sorba iktatták Kis Dög saját sorozatát is, amelyben Dave mellékszereplő volt. Vagyis, a magyar számozásnál maradva ez a negyedik, de a történet szempontjából a harmadik rész.

A cselekmény folytatja a korábban leírtakat. Még azt is stílusosan megoldották, hogyan tudnak pár hónapot előre ugrani úgy, hogy az olvasónak ne legyen hiányérzete. Gyorsan vázolják a jelenlegi helyzetet, majd felépítik a konfliktusokat.

Akad pár, és ezek nagyja új is. Mindy a börtönben és a kiszabadítása, ez jön a korábbiakból. Szicíliából hazajön a legkeményebb és betegebb D’Amico, aki a korrupt rendőrök miatt az igazságosztók ellen szervezkedik – új konfliktus. Nagyon véres leszámolások kerültek is bele a történetbe. Ez ebben a világban nem új, de most nagyon megcsapott, hogy nincs súlya az ártatlanok halálának. Nagy mészárlás lesz, és ennek nincs a karakterekre érzelmi hatása. Ez nekem nem is esett jól. Máskor legalább kiváltozz ez egy traumát, lelki sokkot, most viszont csak mennek előre a küldetésben.

Új, hogy Dave egyre inkább a kinti, normális életbe vágyik. Lesz egy barátnője, és már megérti, mit nyújthat az élet maszk nélkül is. Még szép keretet is kap, mi lesz az ő történetének a vége, csak éppen irritált, hogy mennyi szexjelenetet rajzoltak neki. Minimálisan eddig is volt szexualitás a képregényben, de most egy-egy része szinte soft pornó. Ez nekem annyira nem kellett volna a képregénybe, hogy az kimondhatatlan. A Kick-Ass eddig nem erről szólt. Ez nagyon le is húzta nekem az egészet. De a konfliktus adott: normális élet vs. maszkos igazságtétel.

Amennyire nem tudott lekötni Dave gondja és baja, annál jobban építkezett Mindy és fura, de Chris szála. Ebben a történetben Chris D’Amico, aki a legnagyobb fejlődésen megy át, és fejlődő személyiséggé lesz. Most van ideje és ereje belegondolni, miket csinált, pedig milyen álmai voltak régen. Látja, mit tett az anyjával is a viselkedése. Ő képes lesz belátni, hol hibázott és megpróbálja jóvátenni a dolgokat. Ok, nem lehet neki mindent megbocsátani, de elég nagy áldozatot hoz, hogy a megítélése javuljon.

A történet őrzi az egyedi, sötét humorát is. Vizuálisan is megvannak a szokott sokkoló, de ötletes képek és a beszólásokban sem fogták vissza magukat a készítők. Akiknek eddig bejött a képregény stílusa, most sem kell csalódniuk.

A grafika is a szokott minőség, mondhatni, folytatása a korábban látottaknak. Ez sem egy szépnek mondható képregény, de egyedi és nem is bántotta a szemem.

A végét, a repüléssel, meg külön ki kell emelni. Az egy szép kerete az egész sorozatnak.

Sok minden tetszett benne, korrekt zárás, csak nem értem, minek a sok szex bele.

Millar: Kick-Ass 4. - Mint képregény: 75% megvan az egyedi humor, a véres sztori, de Dave felnőtté válása… fura.

Szubjektíven: 60% bár Kis Dög sztorija lenne az egész! Dave egyre inkább az agyamra megy.

Magánnyomozós, mélyre merülő, korrupt.

Jessica Jones egykor szuperhős volt, aki jelmezbe öltözötten, a Bosszúállóük oldalán védte az emberiséget. Mára kiábrándult, magányos magánnyomozó lett, aki Luke Cage mellett melegszik, amikor már nagyon nem bírja egyedül. A munkáját azonban el kell végeznie, akkor is, ha már mindent behálóz a korrupció és az átverések sora. Egy eltűnt testvért kell felkutatnia, akit állítólag egy rossz férfi csábított el otthonról. Jessica a nyomára akad, de döbbenetére a nő boldog párkapcsolatban él, és Jessica rögzítette, ahogy a párja átvedlik, és Amerika Kapitányként küldetésre indul. A nőt megölik, és a nő kezében olyan anyag van, amely tönkre tehetné a Kapitányt. Valaki nagyon rosszban sántikál, és Jessica nem olyan ember, aki ezt hagyja.

Van egy olyan tippem, nem csak én vagyok olyan olvasó, aki a Marvel – Netflix sorozat miatt vette kézbe a képregényt is. Hamar közlöm is: a kettőben csak a főszereplő a közös! A történetnek semmi köze ahhoz, amit a sorozatban láttunk. Ettől még jó, tetszett is, de vissza kell fogni az olyan elvárásokat, hogy jobban elmerüljünk a sorozat világában.

Még nem döntöttem el, az mennyire tetszett a képregényben, hogy nagyon beépítik a Marvel világba. Ugyan Jessica a főszereplő, de ebben a kötetben minden ügy valamiképpen csatlakozott az ismertebb karakterekhez. Kapásból, az első részben az a háttér szándék, hogy lebuktassák Amerika Kapitány civil személyazonosságát. Egyrészt, így könnyen képbe kerülünk, hol helyezkedik el ez a történet a nagyobb univerzumon belül. Ez tetszett. Mégis, kicsit olyan, mintha a nagyok ismertségéből akarnák felépíteni Jessica nevét is. Ez már nem tetszett annyira.

Mondanom se kell, más hősök is felbukkannak, vagy emlegetik őket. Luke Cage szorosan kapcsolódik a hősnőhöz, de már most kezdik építeni a közös történetszálát a Hangyával.

Ami azonban lényegesen más, és egyedivé teszi a történetet és a kötetet, a sok noir elem használata. Már eleve az, hogy Jessica magánnyomozó lett, tipikusan noir. Maga a karakter is illik a noir detektívek sorába, annyi különbséggel, hogy a neme nő. De a magánya, az erkölcsi kódexe, a másik nemhez való viszonya is idézi Hammett világát.

Ez jelenik meg a történet világképében is. Sok a korrupció. Nem az a kérdés, ki a bűnös, hanem, hogy mennyire bűnös. Még a hősök is kapnak árnyékos oldalt – Jessica nyomorúsága ráadásul elég magas fokú, szenved a karakter és ez mélyen át is jön a történetből. Nem véletlenül van olyan kapcsolata az alkohollal, amilyen. Be is ugrott Harry Hole alakja is – mert nem csak a noir, a hősnő miatt a skandináv krimik is eszembe jutottak.

Korrekten felépített a nyomozás, megvannak a maga izgalmai és fordulatai, de egy olyan világban, ahol minden és mindenki bűnös. Elég nyomasztó is olvasni, mert itt nem lehet happy endet várni, legfeljebb a sok rossz megoldás között a kevésbé rosszat lehet felkutatni.

A kötetben van egy második történet is, abban egy szuperhőst nyomoz le Jessica. Valakit, aki állítólag eltűnt, furán viselkedik. De itt nem is a nyomozás volt a lényeg, hanem az illúziók halála és ahogyan be akarjuk csapni magunkat. Annyira hinni akarunk néha, hogy nem vesszük észre, ami a szemünk előtt van. Jessica is ebbe a csapdába esik itt, és az ügy végével még egy illúzióval kevesebb marad a számára.

A képi megjelenéssel még küzdök kicsit. Nem egy ronda képregény, de egy egyedi, az én szememnek fura emberábrázolásokkal. Nem mindig, de helyenként bántotta a szemem.

Azt remélem, mondanom se kell, hogy ez felnőtt képregény. Erőszakkal, szexualitással, káromkodással. Nem csak a történetben, de a grafikusan ábrázolt részek is ilyenek. Vagyis, nem gyerek kezébe való! Folytatása különben van, majd mesélek azokról is.

Bendis: Alias – Jessica Jones 1. - Mint képregény: 85% egyedi történet és látványvilág, sok noir elem, és okos történet.

Szubjektíven: 70% a grafika nem igazán tetszett, bár a világhoz és történethez illett.

- Stjernström: A lepkefiú

Megtalálják a szektát, és megismerik annak céljait. A pillangók különleges genetikai anyagát akarták a gyerekeiknek átadni, megteremtve a mitágókat. Van, amelyiknek olyan élesek a megérzései, mintha a jövőt látná (ilyen lett Jonas).

Az eljárás az volt, hogy a szekta vezetője időnként kiválasztott egy lányt, akit teherbe ejtett egy rituális szertartáson. A gyereket még kisbabakorában egy speciális tetoválással varrták ki - a pillangóből készült tintával, ami felerősítette a szektavezértől örökölt képességet, aki az első mitágó gyerek volt. Majd egy olyan helyet kerestek, ahol sok a báb és a rovar. Oda tették  ki a babát.

Nellyről is kiderül, hogy mitágó gyerek. Féltestvérek Jonasszal, ugyanaz az apjuk.

- Glukhovsky: Poszt

A kintiek elfoglalnak egy vonatot, a kiment katonákat megőrjítve felteszik rá. (Erre a sorsra jut Misell szerelme is.) Át akarnak menni a helyőrségen, hogy visszavigyék a fertőzést Moszkvába. Kitörnek a harcok, és a betegség is terjedni kezd. Csak az marad életben, aki hajlandó kiszúrni a dobhártáját.

Misell és Jegor megteszik. A fiúnak kell végeznie a vonaton maradt tólélőkkel/őrültekkel. A lány pedig tudja, hogy meg kell süketíteniük a kimentett gyerekeket is. Vagy ők is megőrülnek.

Alvilágot megjárja, életért küzdő, mitikus.

A hunokat legyőzték, de ennek nagy ára volt. A kínai sereg nagyja is odaveszett. A végső összecsapásnál Shang Mulant védve súlyos sebet kapott – sokan hátra hagynák, a lány azonban képtelen erre, és a férfival marad, lassan haladnak a többiek után. Hamarosan azonban nyilvánvaló lesz, hogy a fiatal kapitány nem éri meg a másnapot. Apjának szelleme ad egy lehetőséget, amely még segíthet. Ha Mulan ráveszi az alvilág királyát, hogy hagyja életben a fiatalembert. A lány vállalja az utat, melyben a Li család őrállata, ShiShi lesz a segítségére. Alkut köt: ha kijutnak hajnalra Shang lelkével, nyertek. Ha nem, Mulan lelke örökre az alvilágban ragad. Egy boszorkány nehezíti az útjukat, és Mulannak egyre nehezebb a fiú álcát fenntartani Shang előtt, aki egyre többet jelent neki.

Már említettem azt a projektet, hogy ismert gyerektörténeteket írnak át kicsit. A Disney nagyban benne van az ilyen regényekben, és magyarul is elkezdték kiadni őket. Tudjátok, ezek azok, amelyekben megkérdezik, mi lett volna, ha.

A most feltett kérdés az, mi lett volna, ha Shang halálosan megsérül a hágón? Mivel Disney az alap, természetesen indul a mentőakció!

A regény jó ötlete, hogy Orfeusz nyomdokaiba lépve az alvilág az úti cél. Csak éppen ez egy keleti alvilág, eltejesen más szabályokkal és kalandokkal, mint amit a nyugati civilizációból ismerünk. Azért hajlamos lennék keresni hasonlóságokat: a görög alvilágban is létezett a felejtés vize, csak ott egy folyó volt, nem pedig egy boszorkány itatott vele teaként. Tetszettek a szintek, a különféle kalandok és lények.

Már olvastam olyat, hogy valakinek az új szereplőként érkező ShiShi nem nyerte el a tetszését, és jobban tetszett volna neki, ha Mushu tart Mulan oldalán az alvilágba is. Ok, Mushu a viccesebb, ezt aláírom. De én őrülik a Li család oroszlánjának, már csak azét is, mert vele bővebb képet kapunk arról, ezek a lények hogyan működnek, kihez és miért kötődnek, milyen típusaik vannak. ShiShi egy nagy erejű őrző, nem olyan csicska, mint Mushu volt igazából, így nem kell azon meglepődni, hogy hiú nagymacska. Én még bírtam is a viselkedését, tényleg volt benne valami macskás.

Tetszett az is, hogy a kalandokon túl alapozza a szerző mindkét főszereplőjét. Megtudjuk, honnan ered Shang megszállott tökéletesség hajszolása és szabálykövetése. Mit jelent neki a magánéletében a katonaság, az apjával való kapcsolatában. Ahogy arra is fény derül, Mulan miért nem lett minta lány. Lehetett volna, de neki szerencséje volt az apjával.

Itt jön az a rész, amivel még tanulság is van csempészve a kislány olvasóknak a történetben. Nagyon hangsúlyos, hogy a lányok is képesek lehetnek mindenre, amire a fiúk is. Helyt állhatnak katonaként, vagy amit csak szeretnének. Lim egy olyan kultúrát fest meg, amelyben nagyon nagy lázadás, amit Mulan megcsinál. Példaképpé emeli, feminista hősnővé. De nem szabad elfelejteni, hogy ez nem a lánnyal indult. Az apja volt az első, aki lehetővé tette, hogy a lány ilyen legyen. Ha máshogy nevelik, nem így alakult volna a történet.

Helyre teszi azt is, hogy miért nincs klasszikusabb szerelmi szál a két hős között. Ennek is a kultúrában vannak az alapjai. Nem az a megszokott, hogy egymásba szeretnek és házasodnak. Házasságokat szereznek itt, hiszen külön szakma is van erre! Meg lehet nézni, amikor Shang arról beszél, hogy családot szeretne és feleséget, szóba sem kerül a szerelem. Az anyjának akar szólni, hogy kezdjen menyasszonyt keresni. Egyszerűen ez egy nagyon más kultúrkör, mint amit megszokhattunk. De Lim most azért beépít jeleneteket, amelyekkel érzékelteti, hogy azért van vonzalom közöttük, jobban, mint a mesében.

Jól szórakoztam rajta, ha a végére kicsit sok is volt az alvilágból. Jöhet a Frozen máskép…

Lim: Fénytörések - Mint fantasy: 70% meseregény, kalandokkal, nem megszokott világgal, humorral és szívvel.

Szubjektíven: 75% bár a túlnyomott feminizmus sok volt, az előtörténeteket díjaztam.

Menekülős, bűnszervezetes, vidéki nyaralás rosszra fordulós.

Tara csinos, fiatal nő volt, akit azzal az ígérettel csaltak Angliába Kelet-Európából, hogy jó állása és megélhetése lesz. A valóság: egy pincébe zárták, és prostituálták. A nő azonban nem hajlandó feladni, és kész küzdeni az életéért. A rabtartóját sikeresen átveri, és sikerül a szabadba menekülni. Rabságának helyszíne mindentől távol, egy erdőben volt. A nő rohan, hogy segítséget szerezzen. Pár fiatalba botlik, akik a hétvégéjüket töltenék itt nyaralva. Köztük Ash, a fiatal feleség. Készek segíteni a zaklatott, láthatóan menekülő, meztelen nőnek. Nem sejthetik, hogy Tara testébe jeladót ültettek, és az őrzői már nyomon vannak. Nem hagyhatnak nyomokat és szemtanúkat, így nagyon hamar a nyaraló párokra is céltábla kerül, akik nem is értik, miért akarják elvenni az életüket. Ash elhatározza, őt nem ölik meg az erdőben, elmenekül innen.

Regény vagy kisregény? Az esetek túlnyomó többségében rávágnám, hogy regény. Abban van helye a szerzőnek alaposan felépíteni a szereplői jellemét, és sokféle kalandra küldeni őket. Egy világot építeni és elvinni az olvasót nagyon messze a valóságtól.

Vannak azonban olyan kisregények, amely mindezt tudják, a maguk kevesebb oldalszámával is. A cselekmény némileg egyszerűbb, talán kevesebb a szereplő, mégis, átadják azt az élményt, amit inkább a regényekből szoktam megkapni.

Kernick kisregénye is ilyen, nagyon meg is lepett, hogy ennyire eltalált ez a sztori. (Annyira, hogy már antikváriumi vadászatban vagyok más munkáiért is a szerzőnek.)

A helyszín és az idő is limitálva van, egy szűk sáv. Pár óra történése, egyetlen erdőben. Nincsenek flashback elemek sem, lineárisan haladunk végig a történeten. Mégis, tele van izgalommal és még változatos is.

Kernick meg tudja játszani, hogy nincs 100 oldala, mégis teremt két erős női alakot, akik átadják egymásnak a stafétabotot, mint a történet főszereplői. Tara egy harcos, akivel nagyon elbántak, de küzd és menekül. Azért külön jár neki a pont, hogy amikor felismeri, hogy veszélybe sodorja a négy turistát, képes lenne egyedül tovább folytatni, hogy nekik ne legyen bajuk. A pokol után, amin keresztül ment, ez egészen hihetetlen.

Ash abban hasonlít rá, hogy benne is hatalmas az élni akarás, és ő is nagy küzdő. Így könnyen átveheti a főszerepet, mert a leglényegesebb vonásuk itt egyezik: fiatalok és életerősek, akik nem akarnak hullává lenni, így erőn felül harcolnak.

Itt még kedvez is, hogy az előéletükre legfeljebb egy-egy mondat jut. Gördülékeny a fókusz- és főszereplőváltás, ami azért nem lehetett egyszerű.

Egy nagy hajsza, vadászat az egész. Adrenalinnal, küzdelemmel vannak megtöltve a lapok. Thrilleres hangulatot ad neki, hogy a két hősnő félelmei, de az azon való felülemelkedés is ott van a lapokon. Ha nem is lesz ennyitől karakterközpontú, de úgy éreztem, hogy megismertem ezt a két nőt és tudtam nekik szorítani.

A világ sajnos olyan, amiben ráismerni a mindennapokra. Az emberek a túlélésért szörnyűségekre képesek – ezt példázzák a lányokat őrző, majd megölő emberek. Van egy nagyon frappáns idézet arról, hogy az ördög munkáját végzik, de nekik is élni kell valamiből. Ebben annyira ott érzem a világ közérzetét – sok a mocsok, úszunk benne, és csak remélni lehet, hogy nem nyel el úgy, mint az itteni szimpatikus hősöket.

Végig nagyon tetszett is a kötet. Izgalmas, változatos, és megkedveltem a két nőt is. Csak a vége – az sokkal kegyetlenebb és ridegebb, mint ami jól esett volna.

Kernick most határozottan radarra került, akarok még tőle olvasni. Majd mesélek, hogy regényben is tartja-e ezt a színvonalat.

Kernick: Rossz időben, rossz helyen - Mint akció: 100% feszes tempó, izgalmas cselekmény, jól megfogott karakterek és üzenet.

Szubjektíven: 95% a vége letört kissé, de addig faltam az oldalakat. Eltalált, izgalmas.

Mely regényekben vannak az alábbi, munkával kapcsolatos idézetek?

A szerzőket azért elárulom: Kernick, Butcher és Hand.

1: Attól tartok, Isten nem időzik túl sokat errefelé, kedvesem. Mi itt inkább az Ördög munkáját végezzük. Nem szép munka. Egyikünk sem élvezi. De a szükség nagy úr.

2: Az állás az élet része. Talán már hallottál erről az elképzelésről. Munkának nevezik. Tudod, az történik, hogy addig szenvedsz végig egy halom idegesítő és megalázó dolgot, amíg ki nem fizetik érte a véletlenül sem elég pénzt.

3: Plusz mindig tudom, hogy egyesek ezen a bizonyos éjszakán, december 25-ére virradón is szorgalmas munkával igyekeznek jobbá tenni a világot.

Megoldás: Tovább!

Túlélős, válaszokat kereső, jövőbeli, kamaszos.

Jegor egy olyan világban nő fel, amelyben egy háború majdnem mindent megsemmisített már. Egy elővárosban vegetálnak, őrzik a hidat és várják a parancsokat, az ellátmányt Moszkvából. Ahol igazából nem tudják, mi van. Jegor még túl fiatal ahhoz, hogy a rendszerük hiányosságait kutassa, viszont állandóan Misell körül járnak a gondolatai. A nála 7-8 évvel idősebb lány elvágyódik innen, és hiányolja a régi életet, aminek egy ereklyéjét, a lemerült mobilját féltve őrizgeti. Amikor katonák érkeznek, akik a hídon túli vidéket indulnak majd felderíteni, felborulnak az unalmas mindennapok. Jegor egy akcióra szánja el magát, hogy ajándékot vihessen a szeretett lánynak, akire egy katona is felfigyelt. Egy katona, akiben Misell a lehetőséget látja, hogy kijusson innen.

Már a cím el tud gondolkoztatni. Az első, ami eszembe jut, a zsánerből is fakad. Kicsit disztópia, nagyon posztapokaliptikus sci-fi. Poszt – a civilizációnk utáni. Valami, amiben elpusztult a világunk, de vannak túlélők. Akik valahogy elvegetálnak.

Ugyanakkor a helyőrség is beugrik róla. Ahogy határterületen őrködnek a városiak, ellátják a posztjukat. Annak minden nyűgével – mivel annyira kívül esnek az úgymond civilizációtól, nincs elég hír, parancs, semmi. Szinte, mintha magukra lennének hagyva. A részei, de mégis kívülállók.

Így egyszerre figyeltem a regényben a modern kor bukása utáni világot, és ezt a pszichés helyzetet, amit a határon élés okoz. A szereplőkben az utóbbit vettem észre hatványozottan. Annyira tartozni akarnak valakihez vagy valamihez. Jegor ilyen, aki a helyzete magányát a szerelemben oldaná fel, csak éppen Misell észre sem veszi. (A mostohaapjának ez jött össze a fiú anyjával.) Misell viszont menekülne, nem akar itt semmiben és senkiben megkapaszkodni, ő abban hisz, hogy Moszkvában jobb, és neki ott a helye. Van is egy olyan érzetem, hogy a katona nem személyében tetszik neki, hanem a lehetőségben, hogy elvihetné innen.

Izgalmasak az emberek közti kapcsolatok, ahogy az erkölcs ide-oda billen. Misell a katonával töltött éjjel után vagyont érő konzerveket kap a férfitól – érzi, hogy nem szabadna elfogadnia. Hiszen ezzel az éjszakájuk nem szerelem, csak tranzakció. Ki senki nem mondja, de nagyon érzékletesen ott van a sorok között a lány lelki dilemmája.

Ugyanígy jól megfogja Glukhovsky, hogy ez a világ mit hoz ki az emberekből. Felnőttek vagy kamaszok, mindenkinek megvan a gyenge pontja.

Közben a regény feltérképezi, milyen egy ilyen tönkretett világ. Mennyire pusztítót, hogy senki nem tud semmit, vagy csak sejthet dolgokat. Nincsenek hírek, legfeljebb sejtések. A múlt is beleveszik a ködbe, és már rekonstruálhatatlan, ki kinek és hogyan, mikor ártott és miért. Csak a nagyobb érzelem marad vissza, a hibáztatás és a gyűlölet.

A regény nagyjában a személyes érzelmek, döntések dominálnak. A bizonytalanság. Nem esett jól már akkor sem olvasni, lehangoló és boldogtalan az egész. Plusz, a vége is ott van. Ami annyira sötét és reménytelen, hogy az közel van a sokkolóhoz.

Van benne egy nagyon erős gondolat is, ami szöget ütött a fejembe. Jegor egy ponton kifakad, hogy a világot a régebbi generációk tették tönkre. Mégis, nekik kell most feltakarítani a szemetük, vagy az ő gyerekeik fulladnak bele. Ez annyira mai üzenet, hogy üvölt a szövegből.

Az is elgondolkoztató benne, hogy mi okozza a regény jelenében az újabb katasztrófát. Ahogy a gyűlölet politikából megmaradt a másik elpusztításának vágya, ahogy egy politikai üzenet komolyan félremegy és pusztít. A jelennek szól ez is – de vajon elegen meghallják?

Az üzenete fontos, kell is, de mint regény, nagyon nem éreztem a magaménak. Kevés cselekmény, rengeteg depresszív elem, és nem lett hősöm sem.

Glukhovsky: Poszt - Mint sci-fi: 45% a világkép profi, de a cselekmény vontatott és a vége eléggé túlírt, brutális.

Szubjektíven: 20% nem találtam szimpatikus szereplőt. Néhol untam is, a végét rühelltem.

Cím: Mindörökké Jóbarátok

Szerző: Gary Susman – Jeannine Dillon – Bryan Cairns

Műfaj: epizód könyv – olyasmi, mintha kapnánk egy tartalomjegyzéket a 10 évad részeihez, ami mellett lesznek interjúk és jó sok kép is.

Cselekmény: a Jóbarátok kultikus részei, mi történt a sorozat egyes részeiben? Avagy 6 barát társ- és karrierkeresése New York városában.

Várható megjelenés: magyarul is már az őszre tervben van a megjelenése, október vége-november eleje.

Miért várós?

• Megint divat a Jóbarátok. Évforduló volt, így megint van rá kereslet.
• Számomra a nosztalgia-faktor. Ha nem is néztem úgy, mint az Agymenőket, szerettem azt a sorozatot.
• Látok ötletet abban, hogy a kalauz segítségével könnyen visszakereshetek egy-egy részt, és akkor azt célzottan tudom nézni. Pl. amikor Brad Pitt vendégszerepelt.

Nyaralós, rejtély nyomába eredős, vidéki.

Kitti unatkozik, az egyetlen lehetősége a menekülésre a fantáziája. Ám ez is folyton bajba sodorja: mesés történeteit már senki nem hiszi el neki, és a tanárok sem szeretik, hogy órán is képzeleg. Ez a nyár azonban valóban kalandosnak ígérkezik: az anyja Kanadába megy dolgozni és Kitti vele tart. Legalábbis, ezt hiszi. Kénytelen ráébredni, hogy az anyja rokonokhoz akarja küldeni vidékre. Az unalmas, vidéki Cseresznyeliget lesz a nyár helyszíne, nem pedig Kanada. A csalódott lány azonban hamar elfoglaltságot talál magának: állítólag Cseresznyeligetben régen boszorkányok laktak, és Kitti meg akarja találni a varázskönyvük. Közben talán a környékbeli betörő nyomára is ráakad. A szomszéd gyerekek jó segítség lehetnek, és van itt egy titokzatos lány is, aki lehetne a legjobb barátnője.

Amikor sajnálom, hogy már nem tudok úgy olvasni, mint 11-12 évesen. Amikor még több volt bennem a hit és a gyermeki ártatlanság. A mai fejemmel is tudtam szeretni ezt a könyvet, és élvezni a cselekményét, de gyerekként lett volna az igazi.

Ami miatt elsősorban így érzem, hogy nekem már csak nosztalgia, ahogy Kitti tekint a világra. Ő egy álmodozó, egy hívő. Ettől talán naiv is kissé, de neki ez a kora miatt még jól áll. Akkor is, ha ezért nem vesz olyan dolgokat észre, ami nekem elsőre feltűnt. Vegyük csak a kis barátnőjét, akinek összefut az anyjával! Az első gondolatom az volt, hogy ez az asszony igazából – nyugi, nem árulom el! A lényeg, hogy Kitti még tudott hinni neki, és a jót feltételezni az emberekről, míg az én cinikus idősebb énem egyből előrángatta, ki lehet ő a sötét oldalon – naná, hogy nem a mese és a hit nyert. Hanem az én sötétebb ötletem, tényleg az volt az asszony igazán.

Helyes az is, ahogy a gyerekek összehozzák maguknak a kalandokat és a nyomozást. Megint valami olyasmi, amihez hasonló az én gyerekkoromban még volt. Mi is bandáztunk, játszottunk, és megvoltak a magunk ügyei. Csukás István könyveiben is azt szeretem, hogy azokban még lehetnek gyerekek a gyermekek. Játszanak, kalandoznak, gyerekesek. Itt is ez volt meg, és ezt jó volt olvasni.

A történetben van humor is. Jópofa szituációs poénok akadnak, amelyből az volt a kedvencem, hogy Cseresznyeligetben nem csak a gyerekeket kapja el a nyomozás hangulata. A felnőttek is megpróbálnak a betörő nyomára akadni, és amit alkotnak… azon kifejezetten jól szórakoztam.

Család- és gyerekbarát az egész sztori, amiben arra is látunk példát, hogy milyen egy szoros anya-gyerek kapcsolat. Még az is tetszett, hogy miközben Kitti vidéki nyári kalandjai nagyon nosztalgikus hangulatúak, és akár egy anyámtól örökölt gyerekkönyvben is szerepelhetne, az anya – gyerek kapcsolat modernen van megfogva. Jelen lehet lenni, szeretni egymást úgy is, hogy egy óceán választja el a feleket egymástól.

Azt még nem döntöttem el, az mennyire tetszett, hogy nyitva van egy kis csoda esélye is a történet végén. A mágikus realizmusra rá van állva az agyam, azt tudom szeretni, de ez különben annyira valós gyökerű történet, hogy itt inkább egy kicsit irritált a valódi mágiának a lehetősége realitásként.

Ha már az, ami nem tetszett. Ez most csúnya tőlem, de helyenként Kitti nekem már sok volt. Az a fajta, alapvetően szerethető gyerek ő, akiből egy ponton már elég. Nekem sikerült vele eljutnom erre a pontra, de mivel nem egy hosszú regényről beszélünk, annyira nem volt sok, hogy az egész kötettől elvegye a kedvem. Csak kicsit pihentetni kellett.

Mindezzel együtt ez egy nagyon kedves és szerethető, kortalan olvasnivaló, ami felnőttként is jó móka. Csak szerintem gyerekként még jobb lehet…

Wéber: Cseresznyeliget titka - Mint gyerekkönyv: 75% nosztalgikus, a gyerekkort jól felidéző, humoros és kalandos.

Szubjektíven: 60% aranyos és kikapcsoló nyári olvasmánynak ok, de Kitti néha irritált.