Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Wéber: Cseresznyeliget titka

2020. augusztus 27. - BBerni86

Nyaralós, rejtély nyomába eredős, vidéki.

Kitti unatkozik, az egyetlen lehetősége a menekülésre a fantáziája. Ám ez is folyton bajba sodorja: mesés történeteit már senki nem hiszi el neki, és a tanárok sem szeretik, hogy órán is képzeleg. Ez a nyár azonban valóban kalandosnak ígérkezik: az anyja Kanadába megy dolgozni és Kitti vele tart. Legalábbis, ezt hiszi. covers_535062.jpgKénytelen ráébredni, hogy az anyja rokonokhoz akarja küldeni vidékre. Az unalmas, vidéki Cseresznyeliget lesz a nyár helyszíne, nem pedig Kanada. A csalódott lány azonban hamar elfoglaltságot talál magának: állítólag Cseresznyeligetben régen boszorkányok laktak, és Kitti meg akarja találni a varázskönyvük. Közben talán a környékbeli betörő nyomára is ráakad. A szomszéd gyerekek jó segítség lehetnek, és van itt egy titokzatos lány is, aki lehetne a legjobb barátnője.

Amikor sajnálom, hogy már nem tudok úgy olvasni, mint 11-12 évesen. Amikor még több volt bennem a hit és a gyermeki ártatlanság. A mai fejemmel is tudtam szeretni ezt a könyvet, és élvezni a cselekményét, de gyerekként lett volna az igazi.

Ami miatt elsősorban így érzem, hogy nekem már csak nosztalgia, ahogy Kitti tekint a világra. Ő egy álmodozó, egy hívő. Ettől talán naiv is kissé, de neki ez a kora miatt még jól áll. Akkor is, ha ezért nem vesz olyan dolgokat észre, ami nekem elsőre feltűnt. Vegyük csak a kis barátnőjét, akinek összefut az anyjával! Az első gondolatom az volt, hogy ez az asszony igazából – nyugi, nem árulom el! A lényeg, hogy Kitti még tudott hinni neki, és a jót feltételezni az emberekről, míg az én cinikus idősebb énem egyből előrángatta, ki lehet ő a sötét oldalon – naná, hogy nem a mese és a hit nyert. Hanem az én sötétebb ötletem, tényleg az volt az asszony igazán.

Helyes az is, ahogy a gyerekek összehozzák maguknak a kalandokat és a nyomozást. Megint valami olyasmi, amihez hasonló az én gyerekkoromban még volt. Mi is bandáztunk, játszottunk, és megvoltak a magunk ügyei. Csukás István könyveiben is azt szeretem, hogy azokban még lehetnek gyerekek a gyermekek. Játszanak, kalandoznak, gyerekesek. Itt is ez volt meg, és ezt jó volt olvasni.

A történetben van humor is. Jópofa szituációs poénok akadnak, amelyből az volt a kedvencem, hogy Cseresznyeligetben nem csak a gyerekeket kapja el a nyomozás hangulata. A felnőttek is megpróbálnak a betörő nyomára akadni, és amit alkotnak… azon kifejezetten jól szórakoztam.

Család- és gyerekbarát az egész sztori, amiben arra is látunk példát, hogy milyen egy szoros anya-gyerek kapcsolat. Még az is tetszett, hogy miközben Kitti vidéki nyári kalandjai nagyon nosztalgikus hangulatúak, és akár egy anyámtól örökölt gyerekkönyvben is szerepelhetne, az anya – gyerek kapcsolat modernen van megfogva. Jelen lehet lenni, szeretni egymást úgy is, hogy egy óceán választja el a feleket egymástól.

Azt még nem döntöttem el, az mennyire tetszett, hogy nyitva van egy kis csoda esélye is a történet végén. A mágikus realizmusra rá van állva az agyam, azt tudom szeretni, de ez különben annyira valós gyökerű történet, hogy itt inkább egy kicsit irritált a valódi mágiának a lehetősége realitásként.

Ha már az, ami nem tetszett. Ez most csúnya tőlem, de helyenként Kitti nekem már sok volt. Az a fajta, alapvetően szerethető gyerek ő, akiből egy ponton már elég. Nekem sikerült vele eljutnom erre a pontra, de mivel nem egy hosszú regényről beszélünk, annyira nem volt sok, hogy az egész kötettől elvegye a kedvem. Csak kicsit pihentetni kellett.

Mindezzel együtt ez egy nagyon kedves és szerethető, kortalan olvasnivaló, ami felnőttként is jó móka. Csak szerintem gyerekként még jobb lehet…

 

Wéber: Cseresznyeliget titka - Mint gyerekkönyv: 75% nosztalgikus, a gyerekkort jól felidéző, humoros és kalandos.

Szubjektíven: 60% aranyos és kikapcsoló nyári olvasmánynak ok, de Kitti néha irritált.

Szemrevaló

Steinbeck hatalmas, zseniális regényéből nagy formátumú filmet készítettek az 50-es években.

Bár szerintem a regény hatásosabb, egy ekkora családregényt nem lehetett ilyen terjedelemben tökéletesen adaptálni. Cserébe van nekünk benne egy James Dean, aki túl korán ment el.

Testvérpárok, szeretetben és gyűlöletben. Egy nő, aki nem ismer sem kegyelmet, sem könyörületet - és akaratlanul is a pokolba löki a fiát, akit tudott volna szeretni. Egy meg nem értett fiú, akinek csak kellene valaki, aki önzetlenül szereti.

Nagy szenvedélyek és pokoljárások - Édentől keletre.

Frost: A sírcsapda

Cat és Bones 6.

Természetfeletti, sorozatgyilkost megállító, romantikus.

Cat és Bones élveznék a közös életük, csak éppen még küszködnek Cat visszamaradt képességével. A nő vonzza a szellemeket, melyek ellepték az otthonukat. Köztük van Don lelke is, és senki nem érti, a férfi miért nem covers_578925.jpgtudott továbblépni. Ám mielőtt ebbe jobban bele tudnának merülni, az egyik szellem segítséget kér. Annak idején boszorkányként máglyán égették meg – a haláláért felelős inkvizítor minden szelleme minden Halloween alkalmával testet tud ölteni, és egy segéddel 3 nőt ejt foglyul, vádol és kínoz meg, majd végez velük. Barátaikkal kiegészülve a gonosz szellem ellen indulnak, de Kramer komoly ellenfélnek bizonyul. Ő is kiveti a saját csapdáját, és készen áll végezni az ellene szervezkedőkkel.

Jeaniene Frost természetfeletti, vámpíros romantikus sorozata már a Könyvmolyképző könyveként folytatódott. Valahol logikus is, ha az egyik leágazó sorozat náluk van (Dracula abban a főszereplő). Már csak a démonos-alakváltós maradt ki a sorból, de mivel pont mostanában nyilatkozták, hogy nem akarnak több, másnál félbehagyott sorozatot átvenni, Denise és Spádé története attól tartok, félbe marad. Vigasztal a tudat, hogy a háromból az érdekel a legkevésbé.

Plusz, Frost is egyike az univerzumépítő szerzőknek. Vagyis, hiába van külön sorozat a már emlegetett párosnak, ahogy Vladnak is, felbukkannak egymás történeteiben. Ahogy Bones és Cat vendégszerepelt a lobbanásokban, itt Denise és Charles segítenek a szellem ellenében. Így nincs olyan érzése az embernek, hogy valamiből kimaradt.

Különben ez a kötet kiválóan alkalmas arra, hogy valaki belelessen ebbe az univerzumban. Nincs olyan cselekményszála, ami vezetne valami nagyobb vagy összetettebb kaland felé. Egyetlen probléma van, a szellem inkvizítor elkapása és likvidálása. Nincs mögötte másik ellenfél, akihez köteteken keresztül kerülnek közelebb. Ilyen szempontból ez egy filler regény, egy különálló kalanddal.

Tény, annak szórakoztatóbb lesz, aki minél több előismeretet beszerzett már. A cselekményre nincs hatással, de visszautalnak korábban történt eseményekre. Ezt az fogja érteni, aki olvasta az előző köteteket is.

Bár a romantikus címke is egyértelműen jár neki, ez azért elsősorban nem a szerelemről szól. Van egy sötét ellenfél, trükkökkel és sok gonoszsággal, akivel harcolnak. Csapdákat állítanak, menekülnek, küzdenek. Dominál az akció, és izgalmasan, változatosan haladunk a nagy összecsapás felé.

Közben látjuk, hogy milyen jól működik Bones és Cat kapcsolata. Olyan veszettül imádják egymást, hogy az már sok is. Szerencsére nem megy el az erotika felé a regény, ha egyes részekben az ilyen fülledtség is megvan. Díjazni is tudom, hogy egy kerek, izgalmas cselekményt és akciókat kaptunk, nem egy mondvacsinált párkapcsolati konfliktust, amin szenvedtek volna a szereplők.

Megvan a regényben az a stílus is, ami jellemzi ezt a sorozatot. Cat, de több más karakter is, egyedi humorral rendelkezik, és akinek erre rá van állva az agya, még a véresebb jelenetekben is megtalálhatja a derűs oldalt. Nem akar minket Frost megijeszteni, szórakoztat.

Ha valamit hiányolni fogok, az a jellemfejlődés. A filler epizódok egyik jellemzője, hogy mélyebbre visznek minket a hős karakterében, elmélyítik a személyiségét. Itt viszont mindenki pont olyan, amilyenné eddig alakult. Nem tudunk meg új dolgokat róluk, de a meglevő tudásunk sem kap új részleteket. Olyan mindenki, mint volt.

Talán eddig nagyon el voltam kényeztetve, mert ez hiába egy korrekt és önálló sztori, hiányzott egy nagyobb főellenség vagy történetszál. Jó, és mégis hiányérzetem van…

 

Frost: A sírcsapda - Mint urban fantasy: 75% tág világa van, jól összekötött karakterekkel. Csajos és izgalmas is.

Szubjektíven: 70% szeretem a karaktereket, bírom a humorát és a kalandokat, de ez túl filler.

Idézzünk!

Ez a lelkes olvasók átka. A valóság sosem érhet fel a kitalált történetekkel. (Connelly: Hétvége Mr. Darcyval)

 

A rossz nem tűnik el. Elásod, és kiássa magát. (Coben: Szökevények)

 

Az állás az élet része. Talán már hallottál erről az elképzelésről. Munkának nevezik. Tudod, az történik, hogy addig szenvedsz végig egy halom idegesítő és megalázó dolgot, amíg ki nem fizetik érte a véletlenül sem elég pénzt. (Butcher: Vérrítusok)

 

A fájdalom egyszer elmúlik – feleli. – A halál viszont végleges. (Levenseller: A kalózkirály lánya)

 

A szabályok csak a gyengéknek valók. (Mikszáth: A legmodernebb párbaj; IN: Az apró gentry és a nép)

 

Az emberek csak azt látják, amit látni akarnak. A legjobban úgy rejtőzhet el az ember, ha egyáltalán nem bujkál. (O'Connor: A Tenger Csillaga)

 

Fiatalon, Angela, hajlamosak vagyunk abba a tévhitbe ringatni magunkat, hogy az idő begyógyítja a sebeket, és szép lassan minden visszarázódik a rendes kerékvágásba. De ahogy múlnak az évek, megtanuljuk a szomorú igazságot: van, amit nem lehet helyrehozni. Egyes hibáinkat nem teszi semmissé sem az idő, sem a legeleltökéltebb szándék.
Szerintem mind közül, ez a legkeményebb lecke. Bizonyos kor után egy olyan testbe zárva kell bolyonganunk a világban, amely titkok, szégyen, bánat és régi, beforratlan sérülések elegye. A szívünk e fájdalomtól idomtalanná torzul – mi viszont valahogyan mégiscsak élünk tovább. (Gilbert: New York lányai)

 

– Számomra sosem az ár határozza meg valami értékét.
– Igazán szép gondolat – jegyezte meg Rhys. Áruháztulajdonosként azonban majdnem szívrohamot kapott tőle. (Kleypas: Winterborne választottja)

 

Mert ha már megtudtál valamit, akkor soha többé nem lehet visszatérni a nemtudás kényelmes világába. Ha valaki az igazságot keresi, az olyan érzés, mintha mindig egy apró kavics lenne a cipőjében. Minden lépés fájdalmat okoz. (Stjernström: A lepkefiú)

 

Az élet szép volt. Valóban szép. És amikor az élet szép, talán okosabb nem játszani a tűzzel. (Coben: Szökevények)

 

Mi vagyok én? Az álmom nélkül semmi. (Pratchett & Baxter: A Hosszú Utópia)

 

Néha nem azon múlik a túlélés, hogy mire vagy képes, hanem azon, hogy kit ismersz. (Levenseller: A kalózkirály lánya)

 

Szeretem az abnormálisat. Kilóg a sorból. Különleges. Szerethető. (Papp: Fénytörés)

 

A tudomány tulajdonképpen építőkockákból áll, amelyeket egymásra helyezve építjük a tornyunkat. Egyik torony meginog és összeomlik, a másik az égig ér. (Stjernström: A lepkefiú)

 

Mindened meglehet a világon, de ha nincs az életedben szeretet és szerelem, az egész szart sem jelent – vágta rá azonnal. – A szeretet türelmes. A szeretet jóságos. A szeretet mindig megbocsát, bízik, támogat és kitart. A szeretet nem szűnik meg soha. Azonban, amikor minden csillag kihűl a mennyekben, és a mélység színén csend honol újra, azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három. (Butcher: Vérrítusok)

 

A gyors szerelembe esés titka természetesen az, hogy egyáltalán nem szabad ismerni az illetőt. Elég, ha egyetlen izgalmas tulajdonságot felfedezel benne, majd teljes erővel odadobod neki a szívedet, abban bízva, hogy az a tulajdonság elegendő alapot szolgáltat a tartós érzelmekhez. (Gilbert: New York lányai)

O’Connor: A Tenger Csillaga

Utazós, élet bűneivel szembenéző, bűntett mögötti indokok.

Írország, a XIX. század közepén. Olyan éhínség csapott le, amilyenre még nem volt példa. A helyzetet súlyosbítja, hogy a földesuraknak most is a haszon az első. Sokkal jobban megéri nekik megszabadulni a bérlőktől, helyettük birkákat tartani. Az emberek tömegei pedig éheznek, és próbálnak kivándorolni. A Tenger 8_25a_tenger_csillaga.jpgCsillaga is utasok tucatjait szállítja New York felé, ahol sokan újra akarják kezdeni az életüket. Az út végére azonban valakit meggyilkolnak. Ki tehette, és ki az áldozat? Miért? Mire egyáltalán megtudjuk, ki az áldozat, a múltbeli szálakból kiderül, hogy sokan ismerik egymást korábbról. Sötét titkokat rejtegetnek, és nem csak az ír éhínség miatt szenvedtek.

Egy történelmi regényből elsősorban tényeket és személyiségeket akarok megismerni. Ahogy Bernard Cornwell írja: van egy izgalmas cselekmény, amiből megjegyzek pár történelmi tényt, miközben a karakteres főszereplők mellett a történelmi szereplők is emlékezetes portrét kapnak.

Vannak azonban olyan történelmi regények is, amelyek ennyire nem konkrétak. Nem egy fix eseményt vagy személyiséget akarnak megragadni. Mint egy impresszionista festmény, inkább azt igyekeznek megragadni, milyen lehetett egy adott korszakban élni, milyen volt az emberek hangulata, az egész miliő. Számomra ilyenek az Outlander kötetek is.

A Tenger Csillaga is.

A jelenben még cselekmény is alig van. A hajóút alatt szinte semmi nem történik, időnként beszélgetnek, készül a hajónapló, és olyan emberek sodródnak össze, akiknek van közös múltjuk és ez indítja majd be az eseményeket, melyek gyilkossághoz vezetnek.

A flashback jelenetek, ahogy a szereplők múltját megismerjük, a sokkal fontosabbak. Azok mutatják meg, hogy jutottak ide ezek az emberek, milyenek és az indítékokat is a múltjuk rejti. Ugyan O’Connor a végére kicsit eljátszadozik velünk – nem feltétlenül az a gyilkos, akire a gyanút tereli és amiért.

Még talán posztmodern is, ahogy az elbeszélő a cselekmény része, és a végére elárul pár titkot, amivel elbeszélőként tud manipulálni minket, olvasókat. Ő kicsit más megvilágításba helyezi a történetet, de ez már inkább csak irodalmi csemege, mint a regény egészére kiható benyomás.

Amit vinni tudok magammal a cselekményből, a helyzet nyomora, és ahogy ebben a korban mindenki szenvedett. Mert nem csak a szegényeknek volt nehéz ebben az időszakban. Ha valaki becsületesen akart eljárni, amivel lord David is próbálkozott, el kellett buknia. Nem volt remény és nem voltak kilátások. Ez teszi tragikussá a férfi alakját is. Nem volt rossz ember, jót akart tenni, de belebukott. Menekülnie kellett, és a múlt is utolérte. Számomra ő is áldozat, hiszen az apja és a kora bűneiért kellett fizetnie.

Mellette még kiemelt szereplő egy tolvaj és gyilkos, a hajón már nyomorék férfi. Benne azt mutatja meg a szerző, elég 1-2 rossz döntés, és az egykori paraszt nagyon mélyre süllyed. Végül, Mary, a lord gyerekeinek dajkája, aki nem csak a két férfi jelenének, de a múltjának is a része. Tragikus karakter, aki szintén mindent elveszít, önhibáján kívül. Benne viszont meg van az erő, amivel túl lehet élni. A két férfiban ez nincs ott ilyen dominánsan.

E hármas viszonyai alakítják a jelent és a múltat is – a sorok között pedig el van rejtve egy másik történet, amit az elbeszélő direkt hallgat el. Nekem a végéig nem tűnt fel. Kicsit zavara is, hogy derült égből villámként jött az a vonal.

A kor fájdalmai, az emberek nyomora és elkeseredettsége teljesen benne van, és ezt nem jó olvasni. Plusz, igazán szerethető karakter hiányom is akad.

 

O’Connor: A Tenger Csillaga - Mint történelmi: 60% benne a korszak átérezhető hangulata, személyes és karakterközpontú.

Szubjektíven: 45% érzéseiben megmutatja az ír nyomort, de a történet nem fogott meg.

5 regény, amit el kell olvasnod

Klasszikusok újratöltve

r5_45.jpg5: Gilman: Titkok a Lovecraft suliból – a klasszikus horrorszerző, Lovacraft emlékét őrzi ez a sorozat, gyerekeket is bevezetve a más univerzumok világába, melyek szörnyeket rejtenek. Itt egy általános iskola a portál, és pár gyereken múlik, hogy sikerül a szörnyeknek átszivárogni és meghódítani a Földet is.r4_57.jpg

4: Taub: Veronai szerelmesek – Rómeó és Júlia az alap, de ezt továbbgondolta a szerző. A páros halott, és a herceg biztosítani akarja a békét. Egy házassággal. Csak éppen a kiszemelt Benvolio és Rozalin ki nem állhatja egymást – valaki pedig viszályt szít a családok r3_70.jpgközött. Össze kell dolgozniuk, hogy valóban béke lehessen a városban.

3: Faye: Jane Steele – Jane élete nem egy ponton mutat hasonlóságot a Bronte hősnővel, csak éppen neki véresebb a története. Amikor olyan helyzetbe kerül, Jane ölni is képes magáért vagy a szeretteiért. Így is rá találhat a szerelem? Egy magányos lánynak nem egyszerű a viktoriánus korban sem…r2_72.jpg

2: Hand: Vigyázz, Holly Chase! – Dickens Karácsonyi éneke a szellemvilágot is megihlette. Minden évben választanak egy lelket, aki r1_73.jpgesélyt kap, hogy megmentse magát a szörnyű végtől. Holly elbukta a maga esélyét, így most a karácsony egyik szellemeként kell részt vennie mások megváltásában. Csak éppen beleszeret a legújabb feladatába…

1: Nesbo: Macbeth – a fordulatok és a karakterek ismerősek lesznek Shakespeare klasszikusából. A sztori mégis új és shakespeare-i egyszerre. Nesbo a mába helyezte a cselekményt, rendőrök és a maffia világába, ahol egy jobb sorsra érdemes férfi süllyed mélyre a hatalomhoz vezető úton, igyekezve megvalósítani szerelme minden álmát. Vér és szenvedély, igazság és bűntettek. Lehet így bárkinek megváltása?

Stjernström: A lepkefiú

Múltat kereső, orvosi kísérletes, szektás.

Jonas nem ismerte a biológiai szüleit, amit tudott róluk, az sem késztette arra, hogy meg akarja őket ismerni. Csecsemőként, sebesülten egy bokorban hagyták egy csomó rovar között, egy speciális hámban, amibe a nevét beleírták. Felnőttként az adóhatóságnál dolgozik, és nagyon hamar léptetik elő különleges nyomozónak. A a_lepkefiu.jpgfiatalembernek veszélyes megérzései vannak, mintha tudná, mi fog következni, és mit merre érdemes keresni. Egy magáncég is felfigyel rá, és hamarosan egy izgalmas, jól fizető állásban találja magát, ami kihívás is. Ekkor egy nyomot kap az igazi szülei után, és képtelen ellenállni neki. Kik voltak, miért tették ki? Ahogy követi a nyomokat, egy olyan titokra bukkan, melyben egy különleges szekta az emberiség következő fejlődési fokára akar eljutni.

Skandináv kriminél nem ritka, hogy a beteg szó is előkerül, mint jelző. Bár papíron sokkal véresebb és kegyetlenebb gyilkosságok is előfordulnak más krimikben, az a fajta kegyetlenség és sötétség, ami ezekben a regényekben megvan, egyedi. A lepkefiú is megérdemli a beteg jelzőt, bár nem a szokott értelemben.

A történet két szálon bontakozik ki. A jelenben Jonas keresni kezdi a múltját, és közben szövetségre lép Nellyvel, akit munkaügyben ismert meg, de kiderül, hogy más közös pontjaik is vannak. A lánynak ugyanolyan különös anyajegye/tetoválás nyoma van, mint a fiúnak, egy pillangó a derekán. Neki is hasonlóan élesek a megérzései, mint a fiúnak, ha nem is pont ugyanúgy. Még abban is egyeznek, hogy Nelly szintén kitett gyerek volt, akit nevelőszülők neveltek fel. Szerencsére nem Jonas lesz a lány szerelme szála, hanem a fiú jó barátja, Björne. (Akkor írhatnám igazán, hogy beteg, ha Nelly és Jonas jönnének össze.) Mindez egy sémát ad ki, ami alapján lehet nyomozni, és ők ezt is teszik. Azért nagy segítség, hogy ösztönösen érzik, melyik nyomot kell követni, kivel kell beszélni…

Amit kiderítenek, azt mi a jelen eseményei mellett flashback jelenetekből megismerjük a múltban, ahogy ténylegesen megtörtént. Elég sokáig csak utalások vannak, és direkt nem magyarázza el a szerző, de aztán egyre több részletre fény derül, és mire a fiatalok ott állnak a megoldás előtt, az olvasó már mindent tudni fog.

Itt pedig jön a beteg rész – mert, amit/amiért csináltak, az beteges. Még ha a célkitűzés érthető is, az emberi faj felemelése, ennél nem találtak értelmesebb módszert? Tulajdonképpen a pillangók és az emberek egyfajta keresztezésén dolgoztak, de fel sem akarom fogni, milyen eszközökkel.

A szekta élete is formabontó. Ők különben nem hívják magukat szektának, sokkal inkább tudományos munkát végző közösségnek. Ám, nekem nagyon is szektásak voltak. Egy karizmatikus vezető volt az élen, akinek minden szava parancs lett. Az ő vízióját követték, és minden téren engedtek neki. Tudományban, mindennapi életben, a szexualitásukban is ő volt az Istenük. Minden egyes részlettel egyre jobban szörnyülködtem.

A két rész szépen összeér, csak sajnos eltolódnak az arányok. Az elején Jonas és a nyomozás a hangsúlyos, ami lekötött. Majd a szekta, vagy ha úgy tetszik, genetikai alkímia csoport veszi át a nagyobb teret és az események alakítását, és elvesztett a könyv. Ha az elején érdekesnek is találtam: a módszereik, a tagok és az egésznek a hihetetlensége messze lökött. Leginkább csak a fejem csóváltam a végére, hogy az egyik jelenet durvább, mint a másik.

A végére meg nem jött el egy kis megváltás sem. Zárt, de nem éreztem annak. Üzenetet meg ki sem próbáltam hámozni belőle.

A kezdet ígéretes volt, az eleje még tetszett is, de nem tartott ki végig a figyelmem. Tudományos fantasztikum nyer a krimi felett, ami nem jött be.

 

Stjernström: A lepkefiú - Mint skandináv krimi: 55% nyomozással egybekötött tudományos fantasztikum – érdekesen.

Szubjektíven: 50% az eleje még tetszett, de a szekta és az elszállt részek nagyon nem.

Várható heti megjelenések

  • Animus: Csillagfényes utazás - női
  • Metropolis: A szabadság íze - sci-fi
    • A sárkány hívása - fantasy
  • Alexandra: Gyönyörű idegenek - thriller
  • Ventus Libro: Bronz és Napraforgó - kortárs, gyerekkönyv
  • Libri: Csak a szél tudja - történelmi romantikus
  • Művelt Nép: Összetörve - krimi
  • Könyvmolyképző: Lors Drayson bukása - történelmi romantikus
    • Nem is olyan rendes srác - romantikus

Visszanéz7ő

34. hét

Augusztus

17. Baldacci: Kiút - krimi 5

18. O'Leary: Otthoncsere - női 4,5

19. Papp: Fénytörés - YA fantasy 3

20. Mikszáth: Az apró gentry és a nép - klasszikus 3

     Gilbert: New York lányai - női 4

21. Kleypas: Winterborne választottja - romantikus 3

      Coben: Szökevények - krimi 4

22. Connelly: Hétvége Mr. Darcyval - romantikus 3,5

      Levenseller: A kalózkirály lánya - YA fantasy 3

23. Pratchett & Baxter: A Hosszú Utópia - sci-fi 1,5

     Butcher: Vérrítusok - fantasy 5

Ezzel zárjuk a hosszú hétvégét. Ami most jó, de jövő héten... bár ne kellene ledolgozni a pénteket, hosszú lesz.

Tovább

Butcher: Vérrítusok

Dresden 6.

Átkot leküzdő, családi titkos, vámpíros.

Harry Dresden élete most lett könnyebb. Éppen egy tucat himalájai démonnal vette fel a versenyt, hogy visszaszerezze a szentélyből ellopott kiskutyákat, amikor már újabb baj közeleg. A városban a vámpír, akinek 8_23verritusok.jpgHarry feje lenne a legszebb trófeája. A férfi úgy dönt, elébe megy a dolgoknak, és egy kis csapattal ő támadja meg a vámpírok fészkét, Már csak a pénzt kell előteremtenie a bérgyilkosra, aki fizetség híján levadászná Harryt is. Így keveredik egy pornó forgatására, ahol a tulaj meg van győződve arról, hogy valaki megátkozta, és miatta hullanak körötte az emberek. Mire Harry rájön, hogy a fehér vámpírok felségterületére tévedt, már csak a különc vámpírban Thomasban, egy rendőr barátban és a véletlenül nála maradt tibeti kiskutyában reménykedhet.

Minél többet olvasok el a Dresden Krónikákból, annál nehezebb elhinnem, hogy annyira vérszegény és semmilyen sorozatot forgattak belőle anno nagyon régen. Ez egy színes, izgalmas és mély világ, amiből sokkal, de sokkal ki lehetett volna hozni.

Ebben az epizódban kicsit mélyebbre megyünk a vámpírok világában. Mert még a vérszívók sem egyformák. A fehérek, akiket most közelebbről megismerhetünk, nem vérből táplálkoznak elsősorban. Életerőből, személyiségből, érzelmekből élősködnek. Elsőre talán kevésbé tűnnek gyilkosnak, de a maguk módján még gyilkosabb játszmákat folytatnak. Ebből kap most nem is kevés ízelítőt Harry.

Tetszett, ahogy Butcher megint sok szállal egyensúlyoz, és szép lassan elkezdi őket összehozni, miközben még építi a karaktereket és a világot is. A bérgyilkosos szál, a kétféle vámpírok elleni küzdelem, a tibeti kutya, a forgatáson történő esetek, és még ott lesz a képbe kerülő múlt is.

Már tudunk részleteket Harry múltjából, hogyan lett olyan ember, amilyen. Most még mélyebbre megyünk, és arról tudhatunk meg többet, akinek a hiánya fájó pont a férfi életében. Milyen volt Harry anyja, akitől a mágiát örökölte és akit soha nem ismerhetett? Harry kap pár választ és meglepő tényt, ezzel együtt további játszmákat. Mi pedig dörzsölhetjük a tenyerünket, mert alaposabb a portré a világról is, a főhőséről is.

Arról nem is beszélve, hogy ez milyen lehetőségeket rejt a későbbiekre… visszatérő karakteres szereplők, múltbeli titkok és rejtélyek. Van egy nagyon erős gyanúm, hogy ez a történet hoz majd még fordulatot. Úgy is, hogy a jelen kötet konfliktusai zártak, és nem maradtak elvarratlan szálak.

A humor most is fontos része a regénynek. Harry stílusa mit sem változott, ő továbbra is az a cinikus mágus, aki csipkelődéssel és beszólásokkal enyhíti a feszültséget. Jó ezeket olvasni, színt adnak a sztorinak, miközben abszurd vagy életveszélyes helyzetekben is kell az a kis humor. Kinek másnak jutna eszébe a kemény rendőrnő alsóneműjén viccelődni, amikor csoda, hogy életben vannak egy gyilkos küzdelem után?

Ehhez jön hozzá, hogy az események között is bőven akad olyan, amire rá tudom mondani, hogy vicces. Egér szinte minden megmozdulását ide tudnám tenni. Nekem nagyon a szívemhez nőtt az a kis kutya, és nagyon tudom díjazni, hogy a macska mellett egy komolyabb házi állat is került Harry lakásába. Az pedig szintén hordoz magában lehetőséget, hogy milyen képességei lehetnek a kutyusnak. Mert Harry életében egy kutya sem lesz sima kutya, tuti, van valami mágikus képessége…

Butcher továbbra is jeleskedik három területen is: karaktereket épít. Most több mellékszereplőjének is építi a jellemét, és Harry fájdalmait is vesézi. Izgalmas a cselekmény. Plusz, még a világáról is többet megtudunk. Szokás szerint egy jó regény a szerzőtől!

 

Butcher: Vérrítusok - Mint fantasy: 90% újabb színekkel bővíti az univerzumot és a karaktert, miközben kalandos.

Szubjektíven: 95% Egér nagy kedvenc lett, jó a történet és a humora még mindig vicces.

süti beállítások módosítása