Szerelmes, fenyegetett, régi titkokat felfedős.

Emma elégedett az életével: az állása megfelelő, a barátja hamarosan megkéri a kezét. Egy külföldi konferencián kell tolmácsolni, és arra számít, lánykérésre megy haza. A rendezvény egyik szervezője, Daniel alaposan felkavarja azonban a lány körül a dolgokat. A kezdeti ellenszenv vonzalommá alakul közöttük, és az utolsó napon szenvedélyes éjszakát öltenek egymással. Hónapokkal később találkoznak újra, amikor a férfinak kell Magyarországra látogatnia. Daniel nagyon el akarta felejteni a lányt, és a gyengéd érzéseket, amiket keltett benne. Egy ponton azonban feladja, és a lány meghódítását tűzi ki célul. Emma kapcsolata tönkrement, Daniel mindent kínál, ami kellhet neki. Ám a boldogságukra egy fenyegető árny vetül: valaki, aki mindent megtenne, hogy ártson a nőnek.

Kezdek rájönni, hogy a romantikus krimi nekem akkor tetszik, ha a krimi és a thriller vonal dominál, a romantika legfeljebb megszínezi a bűnügyi történetet. Az olyan kötetek esetében, mint a 3 nővér és 1 fiú több a gondom, mint ami tetszik.

Ez a regény alapvetően szerelmi konfliktusok sorából épül fel. Daniel, akit a családi múltja – egy bántalmazó apa – annyira megsebzett, hogy minden elköteleződéstől retteg. Kalandjai és viszonyai vannak, a nők nem jelentenek neki semmit. Emma ebben jelent majd változást, és a férfinak elsősorban magát kell legyőznie, hogy olyan párrá váljon, akivel komolyan számolhat a lány. Emma, akinek jutott erőszakos ex, újabb csaló pár és Daniel, akinek hónapok kellenek, hogy eldöntse, mit akar tőle. Plusz, a zaklatója.

A krimi vonal itt lép be: ki és miért akarja a lány vesztét? Steinbach ad nekünk gyanúsított, nyomokat és egész korrekten rejti el a valódi zaklatót és indítékait. Kicsit a semmiből is éreztem az ő megjelenését és módszereit, annyira erőteljesen utal arra, hogy valaki más jár a lány nyomában viszonzatlan szerelem miatt.

Ahogy nem tetszett a zaklató személye, azt is túlzásnak érzem, hogy Daniel mennyire más férfi lesz tulajdonképpen hetek alatt. Nőcsábász szívtelenségből vonzó házi papucs? Legfeljebb az ilyen regényekben.

Sajnos, a regény szövege sem tetszett. Biztosan közrejátszott, hogy a cselekmény se nyert meg magának, de nem találtam benne egyszer sem olyat, hogy megálltam volna, mennyire frappáns, megható vagy feszült a szöveg. Jobb, mintha káromkodnának benne, vagy nagyon nyers lenne, de nem emlékezetes.

Ami viszont tetszett benne: pszichésen igyekszik támogatni a szereplőket és a rejtélyeket a szerző. Daniel viselkedését végig visszavezeti arra, ahogy felnőtt. A zaklató indítékai is pszichésen meg vannak magyarázva.

Érezni azt is, hogy több kötetben gondolkodott az írónő a kezdetektől. Emmának több testvére van, a végén behozza a címbeli és 1 fiút, akiről még semmit nem tudunk meg. Nyitva hagyta azt is, mi lesz Emma és Daniel történetének a vége. Mondjuk, ez azért nem akkora nagy rejtély, egy romantikus sorozatban vajon mi lesz velük?

Talán kicsit birizgálja az agyam, hogy mi lehet az eltitkolt fiútestvér története, de a nővérek nem érdekelnek annyira, hogy visszatérjek még egy részre. Nem az én könyvem.

Steinbach: 3 nővér és 1 fiú - Mint romantikus krimi: 50% rejtélyeket variál, de a fordulatok nem ütnek. Kicsit pszichés.

Szubjektíven: 25% nem szerettem meg a szereplőket, a szöveg se tetszett. Vége, mire érdekes.

- Leiner: Mindig karácsony

Minden lány eljut a happy end felé.

Anna randit beszél meg a filmesztéta sráccal, és ő kapja a moziban az év végi bónuszt a jó munkájáért, így már nem sok hiányzik neki a saját autóhoz.

Luca a blogról megismert sráccal beszél meg kávézást, de ami fontosabb: kibékül a húgával, még a videóiba is besegít neki újra. A tanulás/felvételi továbbra is gyötrő pont, de már belátja, mennyire egészségtelen módon pörgött rá.

Bogi és Kristóf megvallják, hogy rég hiányoznak egymásnak. Megegyeznek, hogy mindketten gyakran járnak haza, kéthetente randi Pesten, Kristóf hazavezet Frankfurtból, Bogi jön Debrecenből.

- Lyon: Pszihonapló

Kevin tulajdonképpen akármivel próbálkozik, mindig belebotlik valakibe, aki benne van az antropológiai összeesküvésben. Arra a vonatra ül fel, ahol a kalauz meggyilkolja a Trois Indy utasokat. Abba az őrültek házába zárják be, ahol az igazgató mindenbe be van avatva, és aki aztán kínozza a betegeket és szexuálisan is zaklatja őket. Amikor állást vállal egy temetkezési vállalkozónál, kiderül, az öreg tünteti el a meggyilkolt embereket, akiknek a fajuk miatt preparálták és árusítják a fejüket. A Trois Indy báróné úgy tesz, mintha lenne köztük igazi kapocs és nem csak kihasználná a fiút, de amikor a férje rájön, hogy szeretők is, és a halálát akarja, simán belemegy, csak a fiú fejét akarja megtartani. Amikor Lily-Rose mellett azt hiszi, segítenek a Trois Indy embereknek megmenekülni, kiderül, a lány igazából levadászta, akiket Kevin megtalált.

A végére mindenből és mindenkiből kiábrándul. Végez Lily-Rose-zal, és magához veszi a Trois Indy emberekből készült szereket. Ezekkel fiatalon tarthatja magát még nagyon sokáig. Elhatározza, ő lesz a faj védelmezője, és leszámol azokkal, akik ezt az emberkereskedelmet űzik.

Nyomozós, múltba merülős, jövőbeli.

Dominic Blaxton tehetséges szakember: az Archívumba merülve régi ügyeket old meg, általában biztosítótársaságoknak. Ám Dominic számára ez a munka több is, mint állás. Az atombomba robbanásakor elvesztette a feleségét és a még meg sem született lányát. Az Archívumba jár vissza, hogy velük lehessen, vagy legalábbis az emlékükkel. Így neki fontos az is, hogy az áldozatoknak igazságot szolgáltassanak. Most azonban nem mindennapi esetbe botlik: egy megölt nő, akinek a nyomát is ki akarják törölni az Archívumból. Ki volt ő és miért kellett meghalnia? Ki által? Dominic nem képes leállni, egyre jobban beleveti magát az ügybe és pokoli mélységekre bukkan – ám ennek súlyos ára lesz.

Sweterlitsch egyre jobban jegyzett név a sci-fi területén. Az Angyalok pokla a nagy siker előtti regénye, de így utólag, ezt is többre lehet értékelni, és keresni benne a későbbi munkák alapjait.

Amiben nagyon erős a kötet: a világépítés. Egy olyan víziót fest le, mely nem tűnik lehetetlennek, de melybe nem nagyon akarnánk élni. Egy szörnyű tragédia, egy atomtámadás után megváltozott világ. Azért nem süllyedt vissza a civilizáció az őskorba, mint egyes történetekben, de megváltozott a tudomány fejlődési iránya.

Kifejezetten izgalmas maga az Archívum gondolata. Fogtak minden digitális lenyomatot, kamera- és egyéb felvételeket, amelyekből egy virtuális valóságot hoztak létre. Szó szerint az emberek sétálni tudnak az emlékeikben, az elpusztult városban, mindent újra tudnak élni, ami felvételre került. A korunk ismerve pedig minden tele van kamerákkal, és szinte mindig figyel valaki.

A regény tragikumát az adja, ahogy Dominic ide menekül. Pokoli fájdalmat cipel magával, és a túlélők bűntudata is gyötri. Az már szinte önkínzás, ahogy újra és újra visszamegy átélni a boldog pillanatait, miközben pontosan tudja, hogy ez nem a valóság, nem a felesége és a gyerekük, csak egy lenyomat a múltból. Ám a semminél több – önbecsapás, de vigasz. Ez a fájdalom teszi annyira jóvá a munkájában, de ugyanettől annyira nyomorult is. Plusz, ez a két jellemzője szimpatikussá is teszi.

Az ő fájdalma és megszállottsága van a történet középpontjában. Egy-egy szereplőnek, Albionnak, sikerül mellette emlékezetesnek maradni, de elsősorban ez Dominic regénye. Az ő fájdalmas világa és a gyötrő belső kétségei, kínjai.

Maga a világ és a karakter annyira erőteljes, hogy a krimi szál nem is igen tud labdába rúgni mellettük. Igen, van egy gyilkosság, ami további szörnyűségekhez vezet el. Fiatal nők kizsákmányolása és tönkretétele. Hangulatilag nagyon megy a regény többi részéhez: nyomorúságos, gyötrő ez is. De eleve a nyomozás furcsa, és nem kaptam meg a végén nagy megoldást vagy fellélegzést sem.

Talán ez volt a könyvben a legnehezebb. Tragikus, depresszív, sőt: nyomasztó. Atmoszférateremtésben remekel, de ezzel együtt a hangulatomat is profin legyilkolta. Nem szórakoztat, szinte szenvedtet ez a kötet.

A Letűnt világok sem volt boldog történet, ez sem az. Jó, csak érzelmileg padlóra visz.

Sweterlitsch: Angyalok pokla - Mint krimi: 70% egyedi, sötét világkép – erős atmoszférateremtés. A krimi háttérbe szorul.

Szubjektíven: 60% túl komor volt ez a hangulatomhoz. Jó, de nagyon depresszív is.

Szerelmes, egyetemi, flörtölős.

Summer Di Laurentis megszokta, hogy megkapja, amit szeretne. A bátyja haverja, Colin Fitzgerald a kivétel. Fitzy szemében látja, hogy neki is tetszik Summer, mégis elutasító vele. Egy bulin ráadásul hallja, ahogy Fitzy komolytalan és felszínes gazdag lánynak minősíti. Sértettségében a fiú egyik barátjával kezd ki, ami aztán nem kevés kínos helyzethez vezet: a lánynak egyetemet kell váltani, a lányszövetség nem fogadja be, és a bátyja pont Fitzy és a barátai közé szervezi be negyedik lakótársnak. A kínos egymást kerülgetést barátkozás és flört váltja fel, de mindig, amikor egyet előre lépnek, Fitzy kettőt visszalép. Summer vajon képes lesz áttörni a hokis kocka maga köré húzta falain?

Elle Kennedy is azok a szerzők közé tartozik, akik szeretik egy univerzumban elhelyezni a karaktereiket és folyamatosan mellékszereplőkként visszahozni a korábbi sikerregények szereplőit. A Briar Egyetem hokisai már kaptak egy saját, négy részes sorozatot, és most az egyikük húga segítségével egy újabb generáció szerelmi ügyei következnek a hoki és a Briar Egyetem köreiben.

Az eredeti sorozattal nem jutottam messze, nagyon hamar eluntam. Most azért annyit megnéztem, hogy Dean – Summer bátyja – szerelmi története is a sorozat része volt, a 3. kötet. Addig már nem jutottam.

Summer és Fitzy története is, ha csak a cselekményt nézem, előre megjósolható és tipikus. Megvan a nagy vonzalom, aminek Fitzy minden erejével ellenáll. A szex azonban áttöri a gátakat, és elkezd kapcsolat épülni köztük, és jönnek egyre jobban a rózsaszín fellegek. Szerencsére azonban más szálakat is betett a szerző a szerelmi násztánc közé: Summer tanulási nehézségei és az iskolai projekt, a hoki, és Fitzy karakterét is elkezdte árnyalni a bonyolult családi állapotával. Talán jobban szerettem volna a regényt, ha ezek is nagyobb súlyt kapnak, de így is, legalább jelen vannak, és nem csak a románcról szól a kötet.

Az is pozitívum, hogy több szereplőt és kapcsolati rendszert is mozgat Kennedy. Eleve adottak a korábbi regények már boldog párjai és az új baráti kör is, így sok szereplő lép fel a szereplők mellé. Nekik is megvannak a maguk konfliktusai, és hol segítik, hol akadályozzák ennek a párosnak a románcát. Nekem tetszett: már unom, amikor egy romantikus történetben szinte nincs is más szereplő, csak a férfi és a nő, akik végzetesen egymásba szeretnek.

A stílusa szórakoztató, ha irodalminak messze nem is nevezhető. Nem is kell ebbe a zsánerbe. Flörtölős, szexi, buja – úgy, hogy szexet csak a történet végére kever bele. Abba a trendbe ez is díjazandó, amikor a Szürke 50 a bestseller király a romantikus regények között.

A szereplői nem mesebeli hercegek és hercegnők. Kennedy igyekszik mindenkinek adni valamit, ami emberivé teszi, és nem meseszereplővé. Szépek, szexik, sikeresek – ám mindenkinek van egy fájó pontja. Summer tanulási nehézsége, Fitzy szülei…

Tanulságot nem nagyon lehet levonni belőle, de ez megint olyasmi, amit a zsáner nem is igényel. Ez csak simán szórakoztat és kikapcsol – ennyit vállal, ennyit teljesít is. Nagyban, mert előzményei és folytatásai is vannak.

A zsánerben még mindig nem ez a kedvencem, de ez még az olvasható kategória nálam is.

Kennedy: A hajsza – Mint New Adult: 70% a cselekmény és a szereplők zsáner tipikusak, a stílusa dobja fel.

Szubjektíven: 65% egyes elemei – pl. a karakterek háttere – lehetett volna több is, de elment.

Az őszi könyvjelző után itt a karácsonyi kiadás.

A kérdés változatlan: melyik költő és melyik verse ihlette? A sorok súgnak, de ez most nem annyira közismert vers :)

Könnyítés: a szerző gyerekversei miatt közismert komoly munkássága mellett. A nevében egy szín rejtőzik, melyekkel a verse sorait feltűnővé is igyekeztem tenni.

Megoldás: Tovább!

Élet végén járós, otthonért küzdős, közösséges.

Baba Dunya az ötvenes éveiben járt, amikor el kellett hagynia az otthonát. Csernovó nagyon közel van Csernobilhoz, és a szennyezés miatt költözni kellett. Az idős asszony lakhatna a lányával Németországban, de amint teheti, hazatér saját felelősségre. Zöldségeket termeszt, kapcsolatot tart a pár hazaköltözött öreggel, és várja a lánya és unokája leveleit. Tudja, itt soha nem látogatják meg, de elfogadta. Ez veszélyes hely, de neki az otthona. Amikor azonban egy férfi bosszúból ide költözne a kislányával, az öregek közössége egy emberként áll ki a férfi ellen. Amit tesznek, az állam nem hagyhatja annyiban. Baba Dunya a bíróságon találja magát, és igyekszik a legjobb döntést hozni a szerettei és az otthona védelmében.

A hiány érdekes jelenség. Azzal is képes mondani valamit, hogy nincsen. A balladákban nem véletlenül olyan fontos a balladai homály. Ha valaminek ott kellene lennie, de nincsen, az valamit mondani akar nekünk.

Csernobil. Idén nagyon divatos téma. Nem csak az HBO sorozat miatt, de azért is. Sorra jönnek ki új könyvek, vagy adnak ki korábbi nagyobb sikereket újra. Bronsky kötete sem most jelenik meg először, a mostani mellékcímével a középpontban már olvasható volt magyarul is. De a Csernobil címbe került, most ezzel jobban eladható.

Csernobil kapcsán most ezt a majdnem semmit, a hiányt mutatja meg nekünk a szerző. A kötet nem arról szól, miért és hogyan történt a katasztrófa. Nincs benne politikai súly, kérdésfelvetés vagy akár egy vád. A semmiről szól, ami most a környéket uralja.

Pontosabban, a majdnem semmi. Mert voltak páran, öregek és betegek, akik így is visszatértek a semmibe. Tulajdonképpen a halálba mentek vissza, de akkor is mentek, mert az volt az otthonuk. Nem is tudom, hősies vagy nagy őrültség, ahogy pontosan tisztában vannak azzal, hogy fertőzött ételeket esznek, termelnek, és maguk is egyre fertőzöttebbek, de itt vannak, és nekik ennyi elég is.

A kötet ezekkel a mindennapi pillanatképekkel üt meg. Olyan az élet, mintha rendben lennének a dolgok. Szép a termés, beszélgetnek a szomszéddal. De semmi nincs rendben. Amikor a kislány érkezése miatt kitörnek, amikor tényleg látjuk, milyen ez a pokol igazán, akkor kétszeres erővel üt meg Bronsky. Azzal, hogy azt mutatja meg, mi lett és milyen méreg terjedt ott el, más szemszögből, de sokat mond a katasztrófáról.

A hősei idős emberek, egy élet bölcsességével a hátuk mögött. Ugyanakkor mindegyikük különös szerzet is, ki kisebb, ki nagyobb mértékben. Emlékezetesek, árnyaltak, hitelesek. Baba Dunya kiemelkedik közülük, a lelki ereje és a példamutatása a többiek fölé növeli. Nem véletlenül ő a narrátor: ő a cselekvő hős egy mozdulatlanságba dermedt világban.

A regény egy része krimis, egy bűnüggyel a középpontban. Ez azonban elsikkad amellett, hogy hol járunk, és kik ezek az emberek. Szeretem a tárgyalótermi krimiket is, de ebből a kötetből az marad majd meg a fejemben, ahogy élnek egy élhetetlen helyen. A hétköznapok.

Ami nem tetszett, a regény végére megnövelt levelek száma. Irina és Laura, a német lány és unoka a kapocs a külvilág felé, de nagyon nem szerettem Baba Dunya leveleit olvasni.

A témában van jobb könyv is, informatívabb, de a mássága miatt érdekes volt ez is.

Bronsky: Csernobil – Mint történelmi: 70% más megközelítésű, érdekes történet emlékezetes szereplőkkel.

Szubjektíven: 65% a mássága olvastatta, elborzasztott, miközben életigenlő is. Csak a forma.

Múlt után kutatós, természetfeletti lényes, mágikus.

Maika újra meg kellett fizesse az árát, amiért a testében élő lényhez kellett fordulnia. A karja már teljesen eltűnt, és a felébredt lény éhes. A lány komoly küzdelmet folytat, hogy ne bántson másokat a környezetében. Sürgősen válaszokra van szüksége, és anyja egy korábbi útját igyekszik megismételni és új információkat gyűjteni. Ren és a kis róka társaságában a Csontsziget felé veszi az irányt kalózok segítségével. A szigeten azonban csapda is vár rá, nem csak válaszok és további kérdések a sámáncsászárnő örökségéről. Közben lények sokasága mozgolódik, hogy megszerezzék az álarcból a darabokat, melyeket Maika begyűjtött. A világ mozgásba lendült, régi istenek élednek és valami rossz közeleg.

A történet ott folytatódik, ahol az előző kötetben abbamaradt. Gondolkodom is azon, mennyire összefüggő sorozat ez, mennyire kellenek az előzmények, hogy valaki értse a történetet. Vannak új kirakós darabok, merülnek fel új kérdések. A korábban kiderülteket már evidenciaként kezeli a szerző, ha annyira nincsenek is előtérben.

A világa összetettsége, a kibomló cselekmény miatt azért talán jobb, ha sorban halad mindenki a kötetekkel. A rész külön kalandját, a Csontsziget veszélyeit és megszerzett tudást lehet önállóan is élvezni és értelmezni, de a nagyobb egészet nézve biztosabb, ha tisztában vagyunk az előzményekkel.

Most is döbbenetes, mennyire összetett és sokszínű világa van ennek a képregénynek. Fizikailag és lényekben is hatalmas a mozgástere, amelyet egyre bővít és árnyal a szerző. Mégis, úgy érzem, csak a felszínt kapargatjuk egyelőre. Folyamatosan tudunk meg egyre többet a lényekről, a múltjukról és a mágiáról is. Az mindenképpen piros pontos, hogy nem érzem azt, hogy üres lenne ez az alapozás. Elhiszem a sorozatnak, hogy van még több is, és gondosan fel van építve ez a világ és benne a tucatnyi lény.

Tetszett, hogy miközben Maika véres és kalandos új útját követjük, közben komoly politikai játszmák is indulnak a háttérben. Így egyszerre kaptam véres szórakozást, és haladást a következő részek felé. A különféle udvarok és hatalmi egységek Maika nélkül is elég kegyetlenek és könyörtelenek, lesznek még itt komoly harcok.

A Vérben közelebb került hozzám Maika karaktere is. Kicsit többet tudatunk már arról, honnan származik és miért lett ilyen karakter. A harca, ahogy óvni akar mindenkit, miközben egy megállíthatatlan, gyilkos erő tombol benne, egészen heroikus. Szenvedő hős lett, akinek már átérezni, miért olyan nehéz a helyzete.

A kedvencem mégis a kis róka, aki őrzi a gyermeki ártatlanságot és hitet, miközben hasznos segítő is a kalandok során. Ő a történetben az, aki egyértelműen jó. A többieknek vannak foltok a múltjában és a lelkén. De így tökéletes, nem is hibátlan hősökről akarok itt olvasni.

Ennek a kötetnek is lenyűgöző a képi világa. Az előzőnél is írtam, de most is igaz: festményszerű a grafikája. A szereplők, a környezet, de még az egyéb jelentek is egyszerűen szépek. Itt még a vérfürdők is.

Még valamit keresek, amiért a nagy kedvenc lehetne, talán előbb-utóbb rá is lelek. Most élvezem az összetett, sötét fantasy világát és a rajzainak szépségét.

Liu: Vér – Mint képregény: 90% szépen megrajzolt, epikus történet, ami számtalan rejtélyt tartogat még.

Szubjektíven: 70% barátkozom lassan a hősnővel, de még nem teljes a siker. Sztori, képek ok.

Cím: A kannibál király

Szerző: Vanicsek Olivér - inkább filmes munkái miatt lehet ismerős a neve. Az Aranyélet egyik írója volt. Azonban nem is első könyves szerző: már társíró volt Réti László mellett egy akcióregényben.

Műfaj: még nem tudom, akciós dráma talán?

Cselekmény: Anna riporter, de már komolyan elfáradt. Ám egy olyan felkérést kap, amit nem lehet visszautasítani. Egy afrikai országban komoly vérengzés és polgárháború dúl - a nőnek van egy esélye a békét elősegíteni, mielőtt az amerikaiak beavatkoznának.

Várható megjelenés: jövőre, valószínűleg az év második felében.

Miért várós?

• Érdeklődve várom, milyen egy olyan regénye, ami már teljesen Vanicsek.
• A történet érdekesnek tűnik, kicsit eszembe juttatja Az utolsó skót királyt.
• Kíváncsi vagyok még a zsánerre is. Akció, thriller, dráma? Vagy ezeket kombinálja?
• Olyan témának tűnik, amelybe bőven lehet tenni társadalmi üzenetet. Arra vevő leszek valószínűleg.

Állatos, szerelmes, új életre találós.

Charlotte, a barátainak Charlie idei karácsonya a szokottnál is nehezebb. A barátja elhagyta, miután a nő rájött, hogy már egy éve csalja a személyi edzőjével. Az anyja a legújabb férjével Ausztráliában tölti az ünnepeket. Neki még a lakása is felrobbant – így otthon nélkül maradt egy agyrázkódással. Kénytelen egy vidéki rokon segítségét és otthonát igénybe venni: csak éppen Jez kutyaotthont tart fenn, és Charlie nem bírja az állatokat. Ráadásként szinte azonnal összeveszik a jóképű, de zord állatorvossal, Callel. Mégis, amikor Jez szerelmi ügyben elutazna, vállalja, hogy a távollétében vezeti a Kényelmes Kutyakuckót. Az állatok hamar a szívébe lopják magukat, és még új ebeket is fogad be. Az egyiknek kifejezetten dögös a gazdája, csak éppen foglalt. Cal meg hajlamos beleszólni a dolgaiba, ha kéri, ha nem.

Natalie Cox angol írónő, aki romantikus regényekben utazik, és nagyon szereti a kutyákat. Magyarul megjelenő első könyvében is ez a két érdeklődési köre találkozik össze: egy szerelmes, humoros történet, benne nagyon sok kutyussal.

A cím már előrevetíti az ünnepi időszakot, amikor a cselekmény nagyja játszódik. Ugyanakkor az is benne van, hogy nem csak karácsonyi ez a történet – bármennyire is ráerősít az ünnepi hangulatra a borító. A történet elolvasása után már azt is tudom mondani, hogy a karácsony csak a munkahelyi leállások ideje miatt fontos. Charlie ebben az időszakban megteheti, hogy a londoni állását szünetelteti, szabin van, és vezeti a panziót. De a történet működne a nyári vakáció ideje alatt is, igazából nincs jelentősége annak, hogy pont karácsony lett a kiválasztott időszak.

A regény keveri a romantikus sablonokat és egy kis komédiát. Nem olyan csöpögős nyálas, de még a szenvedélyes jelző sem illik a történetre. Talán a fülszövegből is kiderült, hogy Cal lesz az, aki reális versenyzőként vehet részt Charlie szívének elnyerésében. De a történetben nagyon olyan kevés jelenet akad, ami mutatná, hogyan kerülnek egyre közelebb egymáshoz és lesznek szerelmesek. Az átjött, hogy ismerik meg egymást egyre inkább, de nekem hiányoztak azok a pillanatok, melyek többé tennék őket barátoknál. Amikor csókolózni kezdenek, és egyértelműen többé válnak barátoknál, annak nem éreztem az előzményét. Ha csak barátok lettek volna, úgy is tökéletesen működne minden ugyanígy.

A humor adagolásához több tehetsége van a szerzőnek. A narráció eleve jó hangulatú, és tele van komikus megállapításokkal és beszólásokkal. Charlie nem az a személyiség, aki hagyja, hogy a gondjai elnyomják a kedvét. Tevékeny ember, aki feltalálja magát és megtalálja mindenben a napos oldalt. Ettől jó is olvasni a könyvet, mert nem csak mosolyogtat, de pozitív életszemléletre is nevelget. Nem sokkal jobb lenne, ha képesek lennénk a bánataink helyett arra koncentrálni, mit változtassunk és pozitívan állni a változások elé? Charlie ilyen, és ezt szerettem is benne.

De jutnak neki vicces helyzetek is, hiszen bele kell tanulnia a panzió vezetésébe…

Pozitív szereplőkkel és jópofa kutyusokkal van tele a cselekmény, nagyon érezni belőle, hogy Cox is mekkora kutyabarát.

A szerelmi szál nem tetszett, de különben kellemes és mosolygós olvasmány volt.

Cox: Nem csak karácsonyra - Mint romantikus: 70% kedves szereplők, humoros cselekmény, olvasmányosan megírva.

Szubjektíven: 55% a stílusát szerettem, az állatokat is bírtam, a szerelmei szálat már kevésbé.