A változás folyamatosan zajlott. Egyre kevesebb kislány született, majd már egy sem. A tudomány nem talált megoldást: a lányt váró anyák sorra elvetéltek. Az emberiség már a kihalásra készült, kereste az alternatívákat a létezésre: például gépre tölteni a tudatot.

Igazi reményként érkezett, amikor egy idős házaspár, 8 sikertelen korábbi terhesség után babát várt. Kislányt. Eve megszületett, és minden más projekt le lett állítva. Már születésekor az emberiség reménye lett, akitől azt várták, majd fennmarad általa az emberiség. Az anyja azonban meghalt a születésekor, az apja ebbe beleőrült, így a kislányt egy biztos helyen, elzárva, két orvos felügyelete alatt nevelték fel.

Eve betöltötte a 16-ot, már kezdeni akarják a projektet. Három jelöltet találtak, aki alkalmas lenne a párjának, és akivel családot kellene alapítania. Sorra ismerheti meg őket, hogy kiválassza, aki a legszimpatikusabb neki. A lány egyszerre várja is ezt, nem is.

Kisgyermek kora óta ugyanis van egy legjobb barátja: Holly. A lány igazából nem létezik, csak egy hologram. Mögötte azonban három igazi ember van, pilóták, akik irányítják az illúziót. Eve a szemükről különbözteti meg őket, az ugyanis az eredeti, nem kivetítés. A kedvence van vele gyerekkora óta. Hozzá vonzódik, bár az igazi énjéről nagyon keveset tud.

Bram Wells a forradalmi holo-technológia feltalálójának a fia. 4 éves kora óta játssza Holly-t, így tulajdonképpen Eve mellett nőtt fel. Az évek során több pilótatársa akadt: de amint a fiúk beleszerettek Eve-be, menniük kellett. Ő eddig csak a barátja volt, de magában már érzi, már neki is többet jelent a lány. Próbál küzdeni az ellen, hiszen tudja, három jelölt van, akik közül Eve párja kikerül, és ő nem tartozik közéjük.

Az első találkán a fiú lehányja a hányt, kikerül a listáról. A második rátámad, és meg is öli a nevelőanyát, aki eljátszotta Eve szerepét. A lányt kimentik a szobából, és most szemtől szemben állhatnak egymással. Eve felismeri benne a barátját. Már Hollyként is magáról kérdezgeti, meg akarja ismerni. Nem Holly, Bram kell neki.

A tudósok a 3. jelöltet bemutatni sem akarják, már a mesterséges megtermékenyítést preferálják. Eve bele is egyezik, miközben Holly/Bram, akiről álmodozik. Bram is érzi, de nem mer lépni. Hagyja, hogy Eve közeledjen felé. Amikor az első csók elcsattanna, közbeavatkozik a vezetőség.

A fiút nem engedik Holly szerepébe, büntetésben van. Ő közben gondolkozik, és pár dolog feltűnik neki. Az apját számon is kéri, aki nem tagad. Igen, Eve szüleit ők távolították el, hogy nekik megfelelően nevelhessék a lányt. Még a pár jelölteket is manipulálták. Mindig is ez volt a terv, és Eve semmit nem tud az igazi külvilágról, csak grafikus hazugságokat ismer. Az igazság felfedése azt is jelenti, hogy dr. Wells kiadta a fia kivégzésének parancsát.

Bram azonban megszökik, és csatlakozik az ellenálláshoz. Eleinte nem bíznak benne, de mivel Wells fia és Eve mellett nőtt fel, felismerik, hogy ő lehet a rendszer megdöntésének a kulcsa. A cél is közöd: Eve kiszabadítása. Most szembesül azzal is, mennyire hazug volt eddig a világa. Eve a vállalat eszköze, hogy mindenkit sakkban tartsanak. A pár jelölteket is tulajdonképpen pénztárca alapján választották.

Kezdetben a lány apját kell kiszabadítaniuk. Bram jön rá, hol őrzik. A szabadító akció azonban komoly áldozatokat követel: ott hal meg Johnny, Bram lelkes új legjobb barátja, és a lázadók vezetője, Frost is.

Eve közben megkapja egy titkos jóakarójától az anyja naplóját, a kiszabott lapokat is. Ráébred, hogy itt ő csak egy eszköz, egy szülőgép lehetne. Hazugság minden. Szökne, de egyedül nem képes rá. Fogságban tartják, és már nem is játsszák meg, hogy a védelmezői.

A lázadók következő terve: Eve kiszabadítása. Bram hagyja lefagyasztani magát, már az épületben az egyetlen barátja, az egyik pilótatársa olvasztja ki, és viszi el a szökési üzenetet Eve-nek. A lányba aznap ültetnék be az első embriót, de most az utasításoknak megfelelően, életében először megtöri látszatvilága illúzióját, és szökne. Bram már várja.

Az épület tetején vannak, egymáshoz szíjazva, ugrani készülnek. Vivian és dr. Wells tombolnak, miközben ők az első csók váltása közben ugranak az épületről.

Túlélésért küzdős, család sorsát bemutatós, történelmi.

A Kleinmann család Bécsben élt: a szülők négy gyermeket neveltek. Nem voltak gazdagok, de az ügyes kárpitos volt olyan szemfüles, hogy eltartsa a családját. Mivel háborús veterán volt, a náci hatalomátvétel után is reménykedett, hogy őket békén fogják hagyni. Nem így lett – minden zsidónak, ha csak névben is volt az, szembesülnie kellett az egyre nagyobb megszorításokkal és törvényi tiltásokkal. Gustav munkaszolgálatra is be lett rendelve, nagyobb fiával együtt. Miközben Gustav és Fritz Buchenwald, majd Auschwitz poklát igyekezett túlélni, az otthon maradt anya kisebb gyermekeit igyekezett biztonságba menekíteni. A nagylány Angliába szerzett állást, a kisfiút befogadták az Államokba, már csak a kislányának kellett menedéket lelnie, mielőtt a nácik teljesen elszabadulnak.

Arról akartam kezdő bekezdést írni, hogy nem értem, miért ilyen lett ennek a regénynek a borítója. Egy pillangó, egy olyan könyvön, amely a halálról és az emberi szenvedés mélységeiről szól? De ahogy most nézegettem a képet, valamit észrevettem. A pillangó árnyékát. Azokkal a pontokkal pont olyan, mint a szögesdrót. Így inkább arról írok most két mondatot, mennyire kifejezi ez a kép, miről szólt a könyv. A lehető legnagyobb borzalmak közepette mégis az emberi erőről és szépségről, a szeretetről. Az igazi értékek, mint a pillangó még akkor is felragyognak színeikkel, ha a pokol árnyékában kell megmaradniuk.

A kötet igaz történeten alapul. A regényben is többször emlegetik, hogy Gustav Kleinmann az egész fogsága alatt titokban naplót írt. Ezek a kötetek meg is maradtak, és ezek szolgáltak forrásul a szerzőnek. Regényesítette azt, és kiegészítette a családtagok további sorsával. Így sokkal átfogóbb, meghatóbb kötetet adott kézre, mintha csak a naplót kaptuk volna meg.

A szerkezetet azzal tette érdekesebbé, hogy váltogatta az elbeszélőket. A család minden tagja megkapja a maga fejezeteit, de attól függően szerepelnek többet vagy kevesebbet, hogy mennyi szörnyűséget kellett túlélniük. A nagylány és a kisebb fiú, akik kikerültek még időben a nácik birodalmából, szerepelnek a legkevesebbet. (Azért meg kell jegyeznem, hogy Kurt nagyon hasonló pályát fut be, mint az Üldözöttek és katonák hősei. Ő is Amerikában nő fel, és onnan tér majd vissza amerikai katonaként harcolni a nácik ellen.) Az anya és a kisebb lány már többször felbukkannak, az ő történetükből derül ki, hogy a hátországban milyen események zajlottak. A legtöbbet pedig apa és fia sorsát ábrázolja, akik munka- és haláltábort is megjárnak.

Szerettem a kötetben, hogy egyensúlyt talál a borzalmak ábrázolása és az emberi értékek megmutatása között. Néha sokkol, igen, ilyen dolgokat is képesek voltak az emberek megtenni egymással. De vannak mellette erőt adó morzsák: ahogy a fiú képes Auschwitzba menni a biztonságosabb munkatábor helyett, mert az apja mellett akar maradni. Ahogy a német munkás titokban ezt-azt ajándékoz a vele dolgozó rabnak. Ahogy a frontot megjárt német katona a tábori állapotokkal szembesülve mindent megtesz, hogy segítsen a szenvedőknek, hírt hozzon a családjukról és az életét kockáztatva csempész be egyre több mindent.

Igaz történet, sok ténnyel, de sok érzelemmel is. Közel hozza a múltat. Megérte elolvasni.

Dronfield: A fiú, aki követte az apját Auschwitzba - Mint dokumentumregény: 90% regényszerű, részletes regény, tele érzelmi csúcspontokkal.

Szubjektíven: 85% érzelmileg hatott rám, miközben új tényeket is megismertem belőle.

Kamaszos, zaklatós, csapdát állítós.

Nina élete lehetősége előtt áll: behívták próbajátékra, egy profi csapat kapusa lehetne. De a felkészülést nehezíti, hogy az egykori barátja, Limo továbbra is a nyomában van. Folyamatosan telefonon hívogatja, egyre kellemetlenebb üzeneteket hagy. Amikor ezzel nem ér célt, egyéb módszerekkel is próbálkozik. Feltöri a lány számítógépét, rendelget a nevében, és bántó üzeneteket hagy Nina nevében a barátainak. Még a próbajátékot is szabotálja. Nina pedig nem tud kihez fordulni: a rendőrség tehetetlen, a nagyanyját fél beavatni az egész történetbe. Lassan már a barátai is ellene fordulnak. A legjobb barátnője, Paula és egy új ismerős, a lelki segély vonalnál dolgozó Ben próbálnak segíteni neki – vagy lehet, hogy bennük sem lenne szabad megbíznia?

A Scolar indított egy új sorozatot, amelynek röviden a Teen nevet adta. A koncepció röviden az lenne, hogy olyan rövid, ifjúsági kisregényeket adnak ki, melyek a mai fiatalok problémáit elemzik ki. Olyan konfliktusokat és problémákat helyeznek a középpontba, melyekkel a mai társadalmi helyzetben meg kell birkózniuk a kamaszoknak.

Az első kötet Feibel kisregénye, melyben egy zaklatás története elevenedik meg. Divatos most ez a téma különben: a 13 Reasons Why, a Megosztás, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod és társaik sorra ezzel foglalkoznak. Milyen veszélyeket rejt, hogy ennyire digitális már a világ?

Azt azért díjaztam, hogy nem a technika lesz itt elítélve. Az ember, aki visszaél vele. Mert sok remek dolog létezik, csak be kell tartani a szabályokat. Itt is ez lesz a végső tanulság: nem a technika, a net a rossz, hanem az ember, aki visszaél vele.

Kisregény, így az események sűrítve vannak benne, és mozgalmas a történet. Sok mindent el akar mondani a szerző, de erre kevesebb terjedelem áll a rendelkezésre. Benne van a sok trükk és bosszantó csíny, amivel Ninát zaklatják. Benne van, milyen hatással van ez a lányra, hogyan hat rá mindez és a környezetére. Benne van, ahogy tenni próbál ellene és végül a megoldás, a csapda is.

Tetszetős az arány a cselekmény és a lelki részek között. Hiszen ez egy olyan téma, amiben mind a kettő kell, hogy átérezhessük az eseményeket. Mert némelyik zaklatás olyan, hogy kívülállóként akár viccesnek is tűnne. Még kedvencem is volt, amikor vésett tollakat rendelt és szállíttatott ki a zaklató a lányék házába. De ha hozzátesszük, olvashatjuk, mit tesz ez a benne levőkkel, már messze nem vicces a történet.

A karakterek közül Nina, akit legjobban megismerünk és mélyen ábrázol a szerző. Pozitív karakter, akinek lehet drukkolni végig. Akinek nem osztott egyszerű lapokat a sors, de kihozza belőle a legtöbbet, és megdolgozik az álmaiért. Talán maga a jelleme nem annyira kibontott, de amin keresztülmegy, azt részletesen megismerhetjük.

A többiek azonban csak alakok, nem is nagyon tudnám őket jellemezni. Leginkább az határozza meg őket, hogy Ninával milyen a kapcsolatuk.

A regény zárását összecsapottnak éreztem kissé, de minden szál el lett varrva.

Jónak tűnik ez a sorozat, majd mesélek a 2. kötetről is, már beszereztem. A kezdet jó volt.

Feibel: Mindent tudok rólad - Mint ifjúsági: 80% nyelvezetében, témájában is mai. Könnyen olvasható, szimpatikus hőssel.

Szubjektíven: 75% jól indult, hangulatos is, de a végére összecsapottnak éreztem – rövid?

Vajon kire gondoltam? Adok pár infót a magyarul megjelent könyveiről, ráismertek?

• Magyarul 3 kötete jelent meg.
• Ezek egy univerzumban játszódnak, összeköti őket, hogy a szereplők ismerik egymást, illetve van, akik egy iskolába jártak.
• Minden kötetben kiemelt helyet kap egy nagyváros: Párizs, Barcelona...
• Ifjúsági regények.
• A hősnői, akik szemszögéből el van mesélve a történet 17-18 éves kamaszlányok.
• Az egyik lány egy híres színész lánya, akinek apja nagyzási mániája miatt kell francia bentlakásos intézetben tanulnia.
• A másik lányt nagybátyja ás annak élettársa neveli, mert az anyja megbízhatatlan hippiféle, aki képtelen bármiért felelősséget vállalni.
• A középső részben fontos szerepet kap a jelmeztervezés és a műkorcsolya.
• A harmadik részben egy képregény segít majd összebékülni a civódó szerelmeseknek.
• Mivel a lányok neve benne van a címben, a szerelmeikét árulom el: St. Clair, Cricket, Josh.

Megoldás: Tovább!

Kényszermegoldásból összeköltözős, szerelembe esős, családos.

Tiffy eddig reménykedett, hogy a szakítása nem végleges. De Justin most nem egyszerűen új barátnőt, új menyasszonyt szerzett. Muszáj kiköltöznie a férfi lakásából! Pénze nem sok van, így vagy egy lepratelepre költözik, vagy belemegy egy extrém megoldásba. Felváltva használna egy lakást egy vadidegennel. Ő nappalos, a férfi éjszakás, mindig elkerülnék egymást. Belemegy. Hamar azon kapja magát, hogy üzenetekben kommunikál Leonnal és egyre jobb barátok lesznek. Leon nem szívesen adta ki félig a lakást, de nagyon kellett a pénz az öccse ügyvédjére. Tiffy színes, hebrencs holmija eleinte az agyára is megy, de a kis cetlikről egy életvidám, kedves lányt ismer meg, akit szívesen meg is ismerne. Lehet szerelembe esni, ha a másikat még soha nem is láttad?

Vannak még kellemes meglepetések. A romantikus regényektől soha nem várok sokat, ha a szerelem – veszekedés – még nagyobb boldogság zsánerből képesek kilépni, már boldog szoktam lenni. De néha belebotlani annyira jó könyvekbe is, mint Az ágybérlő. Amire nem is tudok rossz jelzőt találni, helyette olyanok jutnak eszembe, mint a szívmelengető, bájos és a humoros. Ezért olvasok még a zsánerbe, ezekért megéri.

A történet látszólag nagyon egyszerű, és kiszámítható. Egy nő, Tiffy és egy férfi, Leon kényszerből összeköltöznek, és a végére egymásban találják meg az igazit. De, amíg eljutunk a boldog végig, rengeteg minden történik ebben a kötetben. Messze nem csak arról szól, hogy a páros hogyan jön össze. Megkapjuk Tiffy baráti körét, akiknek megvannak a maguk dolgai, és szórakoztató mellékalakok. Látjuk, Justin mit tett a lánnyal, és hogyan akarja dróton rángatni még az után is, hogy ő szakított vele. Ezen a szálon volt bőven meglepetés. Justin simán felkerülhet a legrosszabb exek listájára… Ott van Leon, aki szakápoló, és szabadidejében az egyik haldokló betegének keresi az élete szerelmét, hogy a férfi még elköszönhessen. Akinek van egy öccse, akit lecsuktak fegyveres rablásért, noha ártatlan volt – őt is ki kellene hozni. Van még egy könyv is, amit Tiffy szerkeszt és akadnak e körül is meglepő kanyarok a történetben.

Vagyis, egy tartalmas, sok cselekményszállal rendelkező regényt kapunk. Amiben fontos a romantika is, de sokkal több van benne. A szerelmi szál sem a nyálas meglátni és megkívánni (direkt nem megszeretni, amit írtam). Itt látatlanul lesznek nagyon jó barátok, majd fokozatosan fejlődik tovább a kapcsolat. Hiteles, nekik elhittem, hogy egymásba szeretnek.

Az egész kötet nagyon feelgood annak ellenére, hogy nem kevés komoly témát és drámát is érint. Justin és Tiffy bántalmazó kapcsolata, Richie ártatlanul a börtönben, a haldoklás és egy élet hibáinak megbánása a végnél. Van súlya ezeknek, átéreztem, de akkor is olyan pozitív a regény világlátása, annyira könnyed és szellemes, hogy mosolyogva olvastam.

Nagyon jópofa karakterek vannak benne. Nem hibátlan hősei vannak, attól olyan szerethetőek, hogy egyedi hibáik és gyengeségeik vannak. De a szívük a helyén van, és még Gerty, aki szinte szociopata kemény ügyvéd, ő is remek barát és emlékezetes karakter. Leon és Tiffy meg annyira jól összepasszolnak… velük simán tudtam együtt örülni.

Jól megírt, eseménydús, jó karakterekkel teli regény, nagyon megszerettem!

O’Leary: Az ágybérlő - Mint romantikus: 100% kedves szereplők, megható és vicces helyzetek, feelgood könyv.

Szubjektíven: 95% bejött a stílusa, van cselekménye és humora, bírtam a szereplőket is.

Cím: Nincs menekvés

Szerző: Rachel Caine – ifjúsági regénnyel már megjelent magyarul, de az a sorozata nálunk nem ment eléggé, így egy ideje mást sem olvashattunk tőle.

Műfaj: thriller

Cselekmény: Gina átlagos háziasszony, egy szerető férjjel és két helyes gyerekkel. Az élete teljesen felfordul, amikor kiderül, hogy a férjének van egy rejtett oldala: sorozatgyilkos. Miután a férfit elítélik, Gina a gyerekeivel elköltözik és igyekszik új életet kezdeni. De valaki fenyegető üzeneteket hagy hátra neki, egy holttest bukkan fel a közeli tóban. A nőnek harcolnia kell magáért, a gyerekeiért, az új életükért.

Várható megjelenés: angolul már 3 része is megjelent. Magyarul talán az idei karácsonyi szezonban.

Miért várós?

• Szerettem a vámpíros sorozatát is, nekem bejött a stílusa.
• A fülszöveg alapján bejön a cselekmény.
• Ha sikeres lesz, olvasható lesz tovább is. (Angolul 3 kötetes.) Azért reménykedem, hogy eléggé zárt a vége, hogy ne legyen hiányérzetem akkor se, ha csak ez a rész jelenik meg magyarul.

Kamaszos, szerelmes, világot újraindítós, szabadságért küzdős.

Eleinte nem tűnt fel senkinek, de egy ponton nem lehetett vaknak maradni. Nem született többé lány: ha az anya kislánnyal volt terhes, kihordani nem tudta. Az emberiség már a végre készült, amikor egy kislány született. Az Eve nevet kapta, és már születésekor az emberiség reményének kiáltották ki. Egy mindentől elzárt toronyban nevelték, hogy 16 évesen majd megismerje a lehetséges párjait, válasszon, és lányokat szüljön. Eve azonban egyetlen barátjához, Hollyhoz kötődik egyre jobban. Holly nem valós: csak egy digitális kivetülés. Ám mögötte van ember is, akinek csak a szemét láthatja a lány. Bram, a lánnyal egyidős fiú, aki szintén egyre többet érez az utolsó lány iránt. Még találkozni sincs esélyük, de már kezdenek átlátni a hazugságokon, amelyben élniük kell. A kitörés egymáshoz is elvezetheti őket.

Még nem ábrándultam ki a YA disztópia történetekből. Már biztos vagyok benne, hogy jó ideig nem avatunk újabb Éhezők viadala szintű sikert, de azért az írók próbálkoznak. Vannak érdekesebb, kevésbé reális történetek is.

A jövő reményét első körben hamar leírtam, nagyon mesének tűnt. Az még hagyján, hogy Eve és Bram vonzódni kezdenek egymáshoz, ahogy kamaszodni kezdtek. Tulajdonképpen legjobb barátokként nőttek fel, csak Bram nem személyesen volt a lány mellett, hanem megszemélyesítve egy legjobb barátnőt. (Különben már ez elég beteg dolog: kamasz fiúk játszanak el egy kamasz lányt.) Az lett volna furcsa, ha nem keverednek romantikus érzelmek is az egyetlen kortárs, kedvelt személy iránti kapcsolatba.

Viszont: most komolyan, egyetlen lány hogyan lenne képes megmenteni az emberiséget? 50 év alatt egyetlen lány született, Eve. Mégis, mennyit kellene szülnie, hogy az alapja legyen egy fennmaradni képes közösségnek? Ha a mostani generáció elkezd meghalni, hogy marad fenn a társadalom és a kultúra? Egyszerűen abszurdnak tűnik, hogy egy lány elég legyen. Plusz, arra sincsen semmi garancia, hogy lányai születnének, ezt csak várja mindenki, de nincs mire alapozni.

Ám ahogy a két kamasznak felnyílik a szeme, a köröttük levő hazugságokra és illúziókra, az írópáros elkezdheti a világot is megmutatni, ami már sokkal izgalmasabb. Látjuk a társadalmat, és azt, hogy Eve jelképként miként a hatalom alapja és eszköze. Már nem az lesz a fő konfliktus, hogy Eve és Bram a tiltás ellenére egymásba szerettek, hanem a harc a vállalat ellen, ami börtönben tartja Eve-t, és zsarnokként rátelepült a világra.

A cselekmény is kalandosabbra vált: megismerjük az ellenállást, amit Bram vezetni kezd, küldetéseket teljesítenek és készülnek Eve kiszabadítására. Lényegesen jobban pörög a regény második fele, mint az eleje.

A karakterek fekete-fehérek. Bram lett a kedvencem, a hős, aki vezetővé érik, aki bátor és rettenthetetlen, egy modern szerelmes lovag. Eve alakjában nem szerettem, mennyire naiv és mű. De a nevelése miatt lett ilyen, így ezt el tudom fogadni. Viszont, a mellékszereplők nincsenek árnyalva. A szabadság és a pár mellett állók jók, a többiek meg a hatalomért áskálódó romlott alakok.

Összességében szórakoztató volt, ha okos nem is. Majd olvasom a folytatást is, ha kijött.

Fletcher: A jövő reménye - Mint disztópia: 70% logikailag nem tökéletes, de érzelmekkel teli, kalandos világvége sztori.

Szubjektíven: 75% tipikusnak indult, nagyon YA, de aztán tágul a világa és megszerettem.

Kémkedős, kosztümös, szerelmes, elköszönős.

Anna hazatért, Izabella királyné udvarában megszülte a gyermekét. Kislány lett, akinek az Orsika nevet adja a nő. Annyira szereti a kicsit, hogy már arról is kezd letenni, hogy visszatér a törökökhöz és magával csalja a szerelmét, a lánya apját. Ám a Rend nem engedi anyának lenni. Még csak 5 napos a lánya, amikor újabb küldetésre kell indulnia: egy másik Nővér renegát lett, megszökött a börtönükből és most Szulejmánhoz készül minden tervük leleplezni. Annának kell utánamenni, és végezni vele, miközben Izabella azzal is megbízza, kémlelje ki, Szulejmán sejti-e, hogy titokban az osztrákokkal kötne szövetséget a török ellen. Apácának álcázzák, színészekkel, majd egy merényt követően az adóról tárgyaló követséggel utazik. Ahol megismerkedik Balassa Miklóssal, aki igencsak gyanakodva követi a lépéseit. Mielőtt kiismerhetné, Demir és a szultán is színre lép.

A történet ott folytatódik, ahol előzőleg abbamaradt. Pontosabban, pár hónappal később, de ez alatt nem történt meghatározó esemény. Most, hogy beindulnak a történések, már követhetjük a szereplők útját. A történelem pedig jól használt díszlet.

Egy újabb kalandos, kémkedős útra indul Anna. Kettős feladata van: az egyik, amit a Nővérek adtak, abban ötlet is van. Le kell vadásznia egy hozzá hasonló, kiképzett nőt. A királyné feladata azonban ostobán hangzik. Nagyon érezni belőle, hogy azért kellett a cselekménybe, hogy Anna megint Szulejmán udvarába kerüljön. Nem is lehet ezt normálisan elvégezni, nincs is igazán eredmény vagy terv belőle.

Maga Szulejmán is sokkal kisebb szerepet kap a szultáni udvarral együtt. Nem is értem, miért kellett őt beleerőltetni a címbe. Már csak kis mellékszereplő, Anna az abszolút hős, de Izabella királyné is sokkal fontosabb, mint a törökök.

Erősebb a regény romantikus vonala is, de ez nem megy a kalandok rovására. Most is pergő cselekményű, izgalmas történet, csak a szív útjai érdekesebbre sikerültek náluk. Azért is, mert most nem a mesét kapjuk. Demir és Anna története mesének indult, most szembekerülnek a realitásokkal. Nagyon tudtam díjazni, hogy nem erőltet egy rózsaszín happy endet számukra az írónő. Sokkal bölcsebb, hihetőbb ez a megoldás.

Plusz, az új szereplőként színre lépő Balassa Miklós sokkal szimpatikusabb volt nekem, mint Demir valaha is. Ő virtusban, tudásában sokkal jobban illik Annához. Ő tényleg a nőbe lesz szerelmes, nem a külsejébe és abba a képbe, amit mutat magáról. Bár most nagyon más sorozatban van benne az írónő, ez is nyitva maradt annyira, hogy lehetne még kalandjuk. El is olvasnám, amikor már egy Miklós – Anna páros old meg valami rázós helyzetet. (Vagy Orsika folytatná a család nőtagjainak örökségét.)

Ami viszont nem tetszett: Izabella. Most is kényes cicára hasonlít, aki roppant önző. Most is csak a saját szórakozása, jóléte izgatja. Ugyan levon pár tanulságot, de engem továbbra is irritál ez a nő. Nagyon nem is voltam kibékülve a viszonylagos happy enddel, ami jut neki.

A másik, a regény végére beletett nagy leleplezés. Az több volt, mint túlzás. Minek kellett Annának ilyen meseregényes múlt?

Összességében jól szórakoztam rajta. Kalandos és csajos is.

R. Kelényi: Szulejmán és a kolostor rabja - Mint történelmi romantikus: 80% izgalmas, változatos: egyszerre kalandos és női regény is.

Szubjektíven: 85% a hősnőt bírom, kellően kalandos a történet. Már szimpatikus hőse is van.

Az igazi zsenik nem az egójuknak élnek, hanem a céljaiknak. És ha azt a háttérből is el lehet érni, hát nem tolják magukat a reflektorfénybe. (Réti: Európa halála)

Tudjátok, falvak, városok, amiken át kell mennünk, emberek sokasága. Szerintetek mit fognak szólni, ha meglátják, hogy egy kicseszett óriáspókkal mászkálunk? Nem igazán tehetjük meg, hogy mondjuk pórázt teszünk rá, és megpróbáljuk elhitetni a népekkel, hogy egy eddig felfedezetlen kutyafajta! (Tchaikovsky: Pókfény)

– Ő mutatta meg nekem a Pókiszonyt még kiskoromban, és én még most is irtózom a pókoktól.
– Az egy filmklasszikus – mondta Faisal.
– Ja, csak egy életen át retteg utána az ember.
– Egy újabb érv amellett, hogy egy klasszikus remekműről van szó. (Smith: Moses, a megállíthatatlan)

Február, hétfő, eső: nyerő kombó egy szar naphoz. (Grimaldi: Merci, nagyik!)

A múlt elől nem lehet elmenekülni. Mindenhová velünk jön. Csak úgy küzdhetjük le a múlt szellemeit, ha szembenézünk velük. (York: Hannah és a felföldi)

Ha az öregség kellemes volna, senki nem akarná, hogy véget érjen. Azért ilyen kegyetlenül nehéz, mert így kevésbé teszi vonzóvá a létezést. A vénséget azért találták ki, hogy le tudjunk mondani az életről. (Grimaldi: Merci, nagyik!)

Az egyén lehet értelmes, a tömeg azonban mindig ostoba. (Réti: Európa halála)

Van tartásom, még ha néha meg is ingok, még ha olykor meg is remeg a lábam. Van mire büszkének lennem. Van múltam, amit nem akarok megtagadni, hanem elfogadom olyannak, amilyen volt, mert abból lettem az, aki vagyok! És van mit továbbadnom. (Bauer: Kétszáz éves szerelem)

Ha volt valami, amit megtanultunk azokból a filmekből, amelyeken felnőttünk, az mindenképpen, hogy az élethez is kell kísérőzene, és főleg akkor, amikor a szar már a ventilátor felé kapaszkodik. (Smith: Moses, a megállíthatatlan)

A süteményeknek saját nyelvük van. A citromhéj azt mondja: „Ez a kapcsolat savanyú a számomra.” A narancs ugyanez, csak reményteli. A csokis sütemény azt mondja, minden rendben van a világgal, minden jól van és kiegyensúlyozott, a négy elem harmóniában áll egymással. A vanília azt mondja: óvatosan, unalom. A levendula a reménykedés vagy a sajnálkozás. Néha mind a kettő. A cukrozott rózsaszirmok: „szerintem te megcsalsz”, de a rózsaszín cukorbevonat azt mondja: „Kössünk most szerződést.” A kék gyümölcsök a szomorú napokra valók, amikor az ember igazán érzi a feje fölött a vákuumot, és barátokra, vagy egyszerűen csak egy baráti testre van szüksége. A piros és rózsaszín gyümölcsök a szexet jelentik. Ezt mindenki tudja. A tejszínt soha nem lehet magában enni. Ez a szabály. A fahéj a várakozás, a gyömbér az emlékezés, a szegfűszeg a sebzettség: a tényleges és a szívbeli is. A rozmaring sajnálkozás, a bazsalikom arról szól, hogy igazad van. „Látod, megmondtam” – ez a bazsalikom. A menta az irtózás. A menta süteménynek rossz. A kávé a legnehezebb, és azt mondja: „Még a Földet is megmozgatnám az égen, hogy boldoggá tegyelek. (McDonald: Ordashold)

Minden éjszaka után eljön a hajnal. Akkor újra szükség lesz a szépségre. (P. Horváth: Öt torony)

– Te hol dolgoztál eddig?
– Egy plasztikai sebészeti klinikán Párizsban.
– Ú, az csúcsszuper! Téged grátisz operáltak?
– Kizárólag akkor, amikor nemet változtattam.
Egy pillanatra megkövül, és láthatóan erőlködik, hogy ne fagyjon le a mosoly az arcáról.
– Á, tényleg?
Na jó, ezt komolyan bevette? (Grimaldi: Merci, nagyik!)

Ha a hülyék meddők lennének, száz év alatt kihalna az emberiség. (Réti: Európa halála)

Van egy nagy puskád de azt már elfelejtetted, hogy csak akkor lehetsz biztonságban egy nagy puskától, ha odateszel valamit magad és a puska közé. (McDonald: Ordashold)