Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Hamilton: Álmodó Üresség

2019. október 23. - BBerni86

Politikai harcos, nyomozós, világválságot kezelős, űrbeli, felemelkedős.

Az univerzum közepén ott van az Üresség. Évszázadok óta tanulmányozzák népek tucatjai, igyekeznek megérteni, de nincs igazi eredmény. Míg el nem jött az Álmodó, aki közvetíteni tudta a többiek felé, mi történik odabent. Ahol egy saját kultúra alakult ki, mentális képességekkel bíró emberekkel, akik középkori fejlettségi szinten élnek. Egy mitikus hőssel a középpontban, akit csak Vízenjárónak neveznek. Ami az űr felfedezése után sokaknak vonzó életforma lenne – meg is indul a készülődés egy expedícióra, hogy bejussanak az Ürességbe. 10_23almodo_uresseg.jpgSokan akadályoznák ezt meg: félő, ezzel elindítanának egy folyamatot, az Üresség terjedni kezdene, és a kint maradt világokat bekebelezné és elpusztítaná. Miközben egyesek az első Álmodó nyomába erednek, mások politikai viszályokat szerveznek, sokan keresik a második Álmodót, aki most kezdi el felfedezni az erejét, bár még nem ébredt tudtára a tetteinek.

Ez volt az első Peter F. Hamilton regény, amit olvastam. Ahogy most nézegettem neten, kinek hogyan tetszett, ért egy meglepetés. Ugyan önálló ciklus indul ezzel a történettel, vannak kapcsolódási pontjai, közös szereplői a szerző egy másik sorozatával. Ugyan ez olvasás közben nem okozott hiányérzetet bennem, ha most nem olvasok erről, fel sem tűnik, mégis a kisördög felélénkült a vállamon: kimaradtam valamiből? Most nem érzem úgy, és annyira nem is ragadott el a történet, hogy ezért belekezdjek azokba a másik történetekbe is.

Azért sem, mert a regénynek ahhoz a feléhez kapcsolódnak, amely kevésbé tetszett. Az Álmodó Üresség ugyanis két színtéren, vagy inkább két világban és zsánerben játszódik. A jelentősebb része, amiből a kapcsolódási pontok is vannak komoly társadalmi és űropera. Egy olyan jövőbeli világ képével, ahol már értelmes civilizációk osztoznak az univerzumon, és bonyolult politikai rendszerekben kell lavíroznia a szereplőknek.

Le a kalappal a szerző előtt, ahogy megtölti ezt a világot. Sokszínű, érdekes, csak nagyon távol áll tőlem. Az ennyire távoli sci-fi, sok szereplővel, társadalmi és politikai kérdések tömkelegével kívül esik a komfort zónámon, ha közben igyekszem is ebben az irányban tágítani az érdeklődési körömet.

A számomra izgalmasabb és tetszetősebb fele a történetnek egy fantasy világban játszódik. Kicsit középkori, van benne egyfajta mágia – vagy hívjam inkább emberfeletti képességnek? Az Avatar világához tudnám hasonlítani, amikor már Korra volt az avatár. Ezt a történetet viszont nagyon élveztem. Adott egy vidéki, de tehetséges fiatalember, aki mindent elveszített és fel kell építenie magát újra, miközben megváltoztatja a körötte levő világot is. A Vízenjáró legendája bontakozik ki, harcokkal, kalandokkal. Ebben is van társadalomrajz és szociális, politikai játszmák, de egy sokkal mesésebb és nekem szórakoztatóbb környezetben.

De a regénybe belefért egy szinte bulváros rész is. Araminta, egy frissen elvált fiatalasszony fedezi fel a szexuális szabadságát egy mellékszálon. Sokáig nem is értettem, hogy kapcsolódik ez a nagy egészhez, de kialakult.

Sokféle világ, sokféle szereplő, és minden összeáll a történet végére. Hamilton ügyes mesélő, aki remekül kezelte a történet szálait. Ugyan az űropera nem a zsánerem, de a többi része tetszett annyira, hogy várjam a hamarosan megjelenő folytatást.

 

Hamilton: Álmodó Üresség - Mint sci-fi: 75% nagy fantáziával, alaposan felfestett világ, komoly témákkal és mesebetéttel.

Szubjektíven: 60% a fantasy betétet imádtam. Az űropera nem tudott megfogni, noha alapos.

Idézzünk!

Van egy elméletem, hogy az embernek mindent ki kell próbálni, amit csak lehet, mielőtt meghal, és talán valami olyasmi közben kell meghalnia, amit igazából már lehetetlen véghezvinni. (Highsmith: Két idegen a vonaton)

 

(...) ha egy kényszeres zaklató nem megy ki a fejedből, akkor voltaképpen nyert ügye van. (Feibel: Mindent tudok rólad)

 

Az élet gyakran egyszerű, csak az ember ezt addig nem veszi észre, amíg hihetetlenül bonyolulttá nem válik, mint ahogy sosem vagyunk hálásak az egészségünkért, amíg meg nem betegszünk, vagy nem tudjuk értékelni a harisnyákkal teli fiókot, amíg el nem szakad egy, és rá nem jövünk, hogy nincs másik. (O'Leary: Az ágybérlő)

 

Talán egy idő után az ember már nem tud meghökkenni. Talán ez a képesség is elmúlik, elfogy, mint az útra hordott kavicsréteg, elvásik, mint egy szerszám, elzsibbad, mint a láb. Az ember erkölcs és lelke is sérül és keményedik a rengeteg kínzástól és horzsolástól. (Dronfield: A fiú, aki követte az apját Auschwitzba)

 

A féltékenység és az elvakult gyűlölet olyan méreg, melynek nincs ellenszere. Ha kedves, az a baj, ha fennhéjázó, az a baj, ha tartózkodó, az a baj. (R. Kelényi: Szulejmán és a kolostor rabja)

 

Elsírtam magam a leveleden, vagyis egy kalap alá kerültél a Mielőtt megismertelek című filmmel, a volt barátommal és a hagymákkal. (O'Leary: Az ágybérlő)

 

A hittan várhat. Nálam is gyónhatsz! (Feibel: Mindent tudok rólad)

 

Az érzelmek, a részletek, a varázslat, egy test annyi mindent kifejezhet azzal, ahogy mozog. Elvisz egy másik világba. (Fletcher: A jövő reménye)

 

Amikor rólam és az én tulajdonomról van szó, akkor én vagyok a bíró, én vagyok az esküdtszék, és, ha úgy alakul, én vagyok a kicseszett hóhér is. (Frazier: King)

Sheldon: Álarc nélkül

Pszichiáteres, gyilkos után nyomozós, tiltott érzelmes.

Dr. Judd Stevens nem kevés munkával tette az életét újra élhetővé és boldoggá. Nagy szerelme, a felesége egy autóbalesetben veszett oda meg nem született gyermekükkel. A férfi utána tette fel az életét a bajban levők megsegítésére, és vette kezdetét egy sikeres pszichoanalitikusi pálya. Már a nőt is ismeri, aki képes lenne a 10_22alarc_nelkul.jpgdrága halott helyére lépni, ha Judd tudja is, hogy amíg a páciense a nő, nem közeledhet felé. Beéri azzal, hogy heti háromszor az üléseken mellette lehet. Ám most minden megváltozik: brutálisan meggyilkolják a férfi egyik betegét, majd a titkárnőjét is. A nyomozást vezető rendőr máig haragszik a férfira, amiért a társa gyilkosát elmegyógyintézetbe küldte villamosszék helyett. Judd a gyanúsítottak között találja magát, és rádöbben, ha életben akar maradni és nem börtönbe kerülni, magának kell a gyilkos nyomába erednie.

Sidney Sheldon egyike azon szerzőknek, akik szinte megszámlálhatatlan könyvet adnak ki, közel azonos minőségben. Sokféle témában: egyik romantikusabb, másik krimisebb, de a cél mindig az, hogy az olvasóknak könnyed szórakozást nyújtsanak. Nem az irodalmi érdemei miatt fogunk emlékezni rá, de kikapcsolódni éppen megfelelőek ezek a kötetek.

Az Álarc nélkül a thriller vizeire merészkedik, de mivel elsősorban szórakoztató könyv és nőknek, nem válik egy percre sem vérfagyasztóvá. A főhős üldöztetettségét, egy-egy ponton életveszélyes helyzetét igyekszik ugyan érzékeltetni, de egyszer nem éreztem úgy, hogy Judd valódi veszélyben lenne. Valahogy benne volt a kötet stílusában, hogy lehet némi szenvedéssel, de a végére megérkezik a happy end.

A könnyedségét így egyszerre éltem meg pozitívumként és hátrányként is. Egy thrilleren szeretek borzongani, amit itt nem kaptam meg. Viszont könnyeden le-felvettem a könyvet, utazásra éppen ideális. Amikor akartam olvastam, amikor dolgom volt, félretettem és később folytattam tovább.

A cselekmény mozgalmas és több szálat kever. Judd maga próbál rájönni, ki tör az életére és fenyegeti a körötte levőket. Több betege is van, akiknek bizony akadnak rejtegetnivaló titkai. Itt meglátszik, hogy Sheldon regényei a ponyvák rokonai: az egykori sztárszínésznő botrányos magánélete középpontba helyezve egy más regényben akár remek guilty pleasure kötet is lehetne. Közben a rendőrség rászáll a férfira, akinek időnként az életéért is futnia kell. A szerelmi szálról még nem is beszélve…

Különben ez a szál, ami nem hiányzott volna nekem. Újra a ponyvához közelít: amit itt megmutat Sheldon Judd és Anne között azt inkább nevezném vonzalomnak, mint szerelemnek. Egyrészt, első látásra szövődik, és mindketten mélyen titkolják a vonzalmukat a másik elől. Másrészt, hogy is lehetne szerelem, amikor alig tudnak egymásról valamit? Az, hogy valami van a tekintetében, ami megfog – vonzalom!

Mivel ez a szál nincs erőltetve, elmegy. A vége jobban fájt. Nincs kellően előkészítve a csavar, így nekem csalódást okozott.

A szereplők pár vonással jellemzettek, de zsánerek, így működnek ennyi alapozással is.

Egyszer el lehetett olvasni, nem is fájt – de nem egy maradandó regényélmény.

 

Sheldon: Álarc nélkül - Mint thriller: 55% könnyed stílusú, könnyen követhető, a végére nagynak szánt csavarral.

Szubjektíven: 50% nem szeretem a semmiből behozott csavart, de a pszichés vonala tetszett.

5 regény, amit el kell olvasnod

Párhuzamos dimenziók

r5_13.jpg5: Gallay-Nagy: Poison of Love – Natalie megszállott Poison of Love rajongó. A zenekar énekese, Adrian álmai megtestesítője. Történetesen a lány apja egy őrült tudós, aki felfedezte az időgépet és menekülniük kell. A lány választhatja ki, hova menjenek. Naná, hogy oda, amikor Adrian is tizenéves, és a lány egy osztályba járhat vele. Még nem sejti, egy más Natalie mennyit dolgozik azon, hogy legalább egy világban legyen nekik happy r4_16.jpgend…

4: Pineiro: Űrugrás – Jack Taylor különleges katona, aki olyan küldetéseket hajt végre, melyekre a legjobban sem vállalkoznak. Az űrből hajt végre ugrásokat, igyekezve elérni a fénysebességet. A Földön csak Angela tarthatná, az elidegenedett neje. Épp a nagy kilövés előtt kezd javulni a kapcsolatuk – ám Jack egy más r3_18.jpgdimenzióban ér Földet. Itt ő már 5 éve halott, vadásznak rá, csak egy újabb ugrás segítene, de itt azt senki nem akarja engedni.

3: Grossman: A varázslók – Quentin bizonyos szemszögből zseniális fiatalember. Állandó kitűnő, aki bármit képes megtanulni. Kocka, akinek nagy kedvence a Fillory regénysorozat, és minden vágya, hogy a más világok és a varázslat valóban létezzen. Amikor felvételt nyer egy igazi varázsiskolába, a világ új arcait fedezheti fel komoly munka árán. A varázslatnak azonban ára van, pláne, ha r2_16.jpgmás dimenziók történetébe is belekontárkodnak mágiával.

2: Sweterlitsch: Letűnt világok – Shannon Moss egykor időutazó volt, aki a világ végét kutatta. Látta, hogy ér minden véget egy szenvedéssel teli, apokaliptikus pokolban. A súlyos sérülései miatt most olyan nyomozó, aki gyanús eseteket közeli időugrások segítségével r1_14.jpgigyekszik felderíteni. Most egy olyan gyilkos nyomában jár, aki úgy gyilkol, ahogy Shannon is látta a világ végén. Dimenziókon át jár a nyomában, míg a vég megállíthatatlanul és végzetesen közeledik az emberiség felé.

1: Crouch: Sötét anyag – Jason Dessen boldog ember. Élete szerelme a felesége, akivel egy remek fiút nevelnek. Igaz, hogy karrierjéből nem lett semmi, csak tanít, pedig egykor a zseni lehetősége is benne volt. Valaki leüti, feltesz egy fura kérdést. Amikor magához tér, egy más világban ébred. Itt nincs családja, viszont ő a világ legünnepeltebb tudósa. Lassanként rádöbben, hogy egy másik énje, az itteni zseni cserélt életet vele: ők a két véglet. Az egyik a karrierben, a másik a családban érte el a legtöbbet. Jason vissza akarja kapni a saját életét, és ezért harcolni is kész. Akár önmagával is, hiszen minden egyes út egy más világba egy újabb dimenzió és újabb Jason, aki a tökéletes családot akarja, ami eredetileg az övé volt…

Musso: Central Park

Rejtélyt megoldóst, sorozatgyilkosos, múlttal szembenézős, kapcsolatos.

Alice párizsi rendőr, aki egy sorozatgyilkos nyomában járt megszállottan. Közben rátalált a szerelem, készült családot alapítani, de a munkamániája mindentől megfosztotta, ami fontos volt számára. Azóta sem sikerült helyrejönnie. Egy nap egy parkban ébred, összebilincselve egy idegennel. Semmit nem ért: neki Párizsban 10_21central_park.jpgkellene lennie, a férfinak Dublinban, mégis: New Yorkban vannak, a Central Parkban. Ki hozta őket ide és milyen célból? A sorozatgyilkos tette, aki egyszer már tönkretette Alice életét? Miközben az alkalmi ismerősök nyomozni kezdenek, Alice lassan rádöbben, hogy talán senkiben sem bízhat meg. Gabrielben sem, aki látszólag lelkesen segítene neki. De még saját magában sem.

Guillaume Musso az egyik legsikeresebb, kortárs francia szórakoztató író. A regényeit filmesítik, van, amelyikből amerikai változat is készült, nem csak francia. Több nyelven kiadják, egy ideje magyarul is olvashatóak a munkái.

A legtöbbször romantikus regényeket kapunk tőle, amelyekbe beleemelt valamiféle misztikus szálat. A végzet, a túlvilág, az emberen túlmutató része volt az eddigi könyveinek, miközben alapvetően a szerelem körül forgott a cselekmény, nem egyszer tragikus színezettel.

A Central Park ugyan thrillerként volt reklámozva, de a fülszöveg és a regény kezdete alapján komédiaként kezdtem el olvasni. Idegen férfi és nő egymáshoz bilincselve ébrednek – miközben ki kellene nyomozni, hogy kerültek ide, biztosra vettem, hogy a végére szerelmi szál is szövődik majd közöttük.

Így nem is kicsit sokkolt, amikor olvasás közben rájöttem, hogy ez igazi thriller akar lenni. Van egy sorozatgyilkos, és egy múltbeli trauma, ami folyamatosan kísérti a nőt. A múlt darabkái fokozatosan derülnek ki, és már messze nem egy könnyed történetben járunk. Súlyos tragédiák vannak a múltban, és a jelen helyzete is veszélyesnek tűnik.

A baj az volt, hogy a regény cselekménye és stílusa nem volt összhangban ezzel a fenyegetettséggel. Egy thrillert nem kellene olyan stílusban írni, mint egy romantikus komédiát! Nem teremtődött meg számomra a feszültség, ahogy izgulni sem tudtam a szereplőkért. Nem éreztem őket veszélyben.

A végére kerül egy csavar, de nem az okos fajta. Inkább a lopott fajta. Nem akarom lelőni a poént, melyik regényben volt majdnem teljesen az a csavar, nagyon spoiler lenne, de az érzés attól még megvan: ezt már olvastam másban, ráadásul sokkal jobban kivitelezve!

A végével sem voltam elégedett. A vége ugyanis nem egy thrilleré, hanem egy romantikus regényé. Ha komolyan akarom venni a thriller vonalat, a végső csavart, akkor ez a rózsaszín zárás minek kellett ide? Súly kellett volna, tragédia, valami keményebb, Ez elvette az egésznek az élét, már ami volt neki.

Volt még valami, amitől majdnem megkattantam. Az étkezés. Szinte minden fejezetben esznek-isznak, és Musso fejtegeti, New Yorkban mit és hol érdemes enni. Romantikus regényben ok, de egy thrillerben?

A szereplők sem nőttek a szívemhez: alig tudtam meg róluk valamit!

Van olyan, hogy romantikus thriller? Ez példa lehetne rá – nekem nem tetszett így.

 

Musso: Central Park - Mint thriller: 50% a zsáner elemeit használja, de komolytalan. Néha paródiának érződik.

Szubjektíven: 40% a romantikus vonal, a sok kajálás, meg a happy end elrontotta nekem.

Várható heti megjelenések

  • Ezüstút - Animus thriller. Skandináv szerző, de nem skandináv krimi.
  • Az utolsó szeánsz - Agatha Christie novellák a Helikontól.
  • Legendás lányok - a Partvonal ismeretterjesztő kötete valódi kémnőkről.
  • A fények kialszanak - Venton thriller.
  • Tiamat dühe - a Térség 8. kötete a Fumaxtól.
  • az Agave több kötete is érkezik: Ügynök a terepen (kémregény), Ördögöd van (humoros) és a Repeszhold (sci-fi).

Visszanéz7ő

42. hét

Október

14. McDonald: Ordashold - sci-fi 5/3

15. Tchaikovsky: Pókfény - fantasy 5/4,5

16. R. Kelényi: Szulejmán és a kolostor foglya - történelmi romantikus 5/5

17. Fletcher: A jövő reménye - disztópia 5/4

18. O'Leary: Az ágybérlő - romantikus 5/5

19. Feibel: Mindent tudok rólad - ifjúsági 5/4,5

      Dronfield: A fiú, aki követte az apját Auschwitzba - dokumentumregény 5/5

20. Frazier: King - erotikus 5/3

      Highsmith: Két idegen a vonaton - thriller 5/4

Ezzel újabb hétnek lett vége.

Tovább

Highsmith: Két idegen a vonaton

Gyilkosságos, fenyegetett, lelkiismerettel szembenézős.

Guy azért utazik, hogy végre elváljon. Felesége, Miriam rég külön él tőle, szeretői vannak. Guy is megtalálta más oldalán a boldogságot, aki mellett el tudja képzelni a teljes életét. A vonaton egy idegennel elegyedik szóba, aki 10_20ket_idegen_a_vonaton.jpgaz apja miatt van kiakadva. Bruno szereti a különös ötleteket, és most is felötlik benne egy: a tökéletes gyilkosságé. Mi lenne, ha ők megölnék a másik életét megkeserítő személyt? Nincs indíték, a másiknak meg lesz alibije. Guy örül, amikor magára hagyhatja a férfit. Neje, Miriam azonban kellemetlen meglepetéssel szolgál: terhes, de a házas szeretője nem válik el miatta. Miriam Guy mellett maradna, hogy neve legyen a gyereknek. Guy kész visszafogadni, noha így le kell mondania a szerelméről és az álmai állásáról is. Már megkezdi az eljárást is, amikor Bruno megfojtja az asszonyt. Guy sejti, hogy ő volt, de nem akarja igazán elhinni. Míg Bruno zsarolni nem kezdi: most ő jön!

Vannak olyan írók, akiknek szinte minden regényéből készül film, a nevük valamiért mégsem lesz közismert. Patricia Highsmith volt az, aki kitalálta a tehetséges mr. Ripley karakterét, több regényt is írt róla. Ő írta a Carolt. Hitchcock „Idegenek a vonaton” című filmje is feldolgozás, és Highsmith írta az eredetit.

A filmet is láttam, és elég sok a változás a kettő között. Hitchcock sokat filmesített a történeten, átdolgozták a szereplőket és a cselekményt is, elég jelentősen. A film egy rossz helyzetbe került ember története, aki a szerelmével küzd azért, hogy igazságot is szolgáltassanak, és az életük is visszatérjen a normális kerékvágásba, az őket fenyegető őrült előtti időszakba. A regény viszont egy gyenge férfi története, akinek a gyengesége elvezet addig, hogy egy megszállott (Bruno) gyilkost csinál belőle.

A Két idegen a vonaton egy pszichothriller, amiben nem a gyilkossá a hangsúlyos. Nem a nyomozás és a krimi a lényeg. Ezek csak a cselekmény hátterében vannak benne. A kiemelt helyen azt találjuk, ahogy Guy a folyamatos nyomás hatására megtörik. Szilárd elvei voltak, ugyanakkor egy annyira jó ember, akit könnyű kihasználni. Amit Miriam meg tudna vele tenni, az alapján elég szánalmas kis papucs ez a férfi. Nem egy hős. Bruno folyamatosan sakkban tudja tartani, és lelkileg kínozza. Reálisan gondolkodva Guy tehetett volna ellene valamit, lettek volna lehetőségei. Ő azonban egyre jobban retteg, és annyira szorong, hogy a nála erősebb Bruno el tudja érni, amit akar.

A lelki nyomás akkor sem ér véget, hiszen a férfi lelkiismerete sem nyugodhat, Guy az egész regényben gyötrődik, és mivel elbukik, csak egy módon nyerhet valamiféle megváltását.

A regény erőssége, ahogy a szerző a két fő karakterét megfogja. Bruno a végére számomra egészen pszichopata figura lett, egy megszállott. Nagyon beteges, ahogy rákattan Guy figurájára, és eleven pokollá teszi az életét. Guy teljes összeomlása pedig érzékletesen és átélhetően dokumentálva van a lapokon.

Highsmith jó mesélő, és még úgy is olvastatta magát velem a kötet, hogy viszonylag kevés esemény történik benne. Hiszen itt az a fontos, amit a szereplők, elsősorban Guy, megélnek és éreznek.

Más, mint a film, kevésbé hősies vagy kommersz. De ettől értékesebbnek is éreztem.

 

Highsmith: Két idegen a vonaton - Mint thriller: 85% lélektanilag erős, jól szerkesztett kötet, magával sodró prózával.

Szubjektíven: 75% mást vártam, a tettek helyett az érzések domináltak, de lekötött.

Frazier: King

Szerelembe esős, emlékek után szaladós, bűn peremén táncolós.

Doe, a Jane Doe után. Csak éppen ő még nem halott, bár nem sokon múlt. A lány a kórházban tért magához, nagyon rossz állapotban és emlékek nélkül. Az utcán belátta, nem marad egyedül életben. Így ahhoz nyúlt, amije maradt: a teste. Egy motoros buliba ment el prostituált barátnőjével, abban bízva, ha az egyik motoros csaja lesz, cserébe védelmet kap majd. Balszerencséjére King kezei között köt ki, aki rajta akarja behajtani a barátnője által ellopott pénzt. A brutálisnak tűnő, tetoválásokkal teli férfi nemrég szabadult ki a börtönből, és nem fogad el 10_20king.jpgnemet. Doe azonban lassan otthonra lel mellette, és ahogy King megnyílik előtte, kiderül, neki is súlyos sebeket kell cipelnie. A két törött ember talán egymásban megtalálhatja azt, ami a boldogsághoz szükséges. Bár lehet, hogy Doe elfeledett múltja mindent veszélybe sodor, amint lehull a lepel a titokról.

Mesék kellenek minden korosztálynak. Csak éppen nem mindig hívjuk őket meséknek – egy bizonyos kor után már fantáziáknak, vágyálmoknak minősítjük őket. A kislányok még a szőke hercegről álmodoznak, a felnőttek egy része később azonban már a rosszfiúkhoz vonzódik, és eszébe sem jutna lelépni a nyálas szőke herceggel. Nekik a vad motoros kell! Legalább regényben, ha már az életben nem sikerült nyakig tetoválva, bőrben és rock dallamokkal a háttérben elszáguldani a naplementében…

Ezen utóbbi fantázia kielégítésére szolgál a King című regény. Aminek a férfi hősei tesztoszterontól szagló, nagydarab és erős férfiak, akik egy más korban simán beállhattak volna vikingeknek is. A macsó erő megtestesítői, akik legalább annyira ijesztőek, mint vonzóak. Már akinek ez a típus bejön. A címszereplő, King is ilyen.

Amiben Frazier kicsit eljátszik, hogy igyekszik a karaktert lelkileg is többé tenni. Ad neki egy nehéz gyerekkort, bonyolult családi hátteret és nem kevés lelki sebet. King azonban nem gyötrődik ezektől, hanem folyamatosan a megoldást keresi. Messze nem egy hősies alkat, kifejezetten önző és durva figura. Éreztem is a cselekményben egy kis visszásságot ezért: hiszen szíve is kell, hogy legyen, mégis csak ő a férfi főszereplő, aki nagyon szerelmes lesz a történet folyamán. De hogy lehet egyszerre ő a megmentő, és a szörnyeteg, aki elől menekülni kellene? Nem mindig sikerül okosan kihozni ezt a kettősséget, de Frazier próbálkozik vele.

Doe sokkal egyszerűbb karakter. Az emlékezetkiesése miatt ő egy tiszta lap. Abszolút ártatlan és naiv karakter, aki szinte gyermeknek hat a motorosok drogokkal és gyilkosságokkal teli világában. A végére azonban a múltjáról is megtudunk ezt-azt: lesz is olyan csavar benne, amit még nem dolgozott fel az agyam. Van egy tippem, hogy sokkal sötétebb történet van ott elrejtve, mint amit egyelőre látni engedett belőle Frazier.

Tetszett, hogy nem csak a szerelmi szál szerepel a történetben. Igen, dominálnak az érzelmek és a szex, de van mellette háború. Van mellette üzletelés. Még humor is akad benne, amit nagyon tudtam értékelni. A drogtermelő nagyik vonal kifejezetten tetszett benne, és jókat mosolyogtam a néniken.

Frazier tett bele érzelmi csúcspontokat, tragédiát, árulást. A végére csavart is. Általában ez nagyon nem a zsánerem, de most kíváncsi lettem a folytatásra.

 

Frazier: King - Mint erotikus: 70% szenvedélyes, érzelmileg felépített, miközben a cselekmény is pörög.

Szubjektíven: 45% a szerelmi szála tipikus, a szexet is sokalltam benne, de volt cselekmény.

süti beállítások módosítása