Félreértéseket tisztázó, párkapcsolattal próbálkozós, viszonyos.

A műsor ugyan véget ért, de Ariel nem akarja elengedni az életéből Borát. Hiába tudja, hogy a teniszező karrierjére kellene összpontosítania, a lány mellett végre boldog. Bora más, mint a pénzére hajtó cicababák és az ágyban is nagy az összhang közöttük. Így nem is kis pofonként éri, amikor a lány helyett csak egysoros búcsúüzenetet talál a lakásban. Rohan utána, és szembesülnie kell azzal, hogy ha maga mellett akarja tartani őt, jobban be kell engednie az életébe. Mesélnie kell a családjáról, a testvéréről. Kell neki annyira a lány, hogy megtegye. Közben kirobban köröttük egy bulvár botrány: az elvileg kikapcsolt kamera gyakorlatban mégis ment, így lett egy szexvideójuk. Bora családja sem könnyíti meg az életüket: legyen szó a nagyanyák csörtéjéről vagy a matekzseni báty szerencsejáték szisztémáiról.

Gyötrődtem azon, el akarom-e olvasni egyáltalán ezt a regényt. Akinek az erotikus-romantikus zsáner bejön, remekül el lesz vele, én nem igazán tartozom ebbe a kategóriába. Viszont, van egy olyan heppem, hogy nehezen hagyok félbe sorozatokat. Képes vagyok végigszenvedni valamit csak azért, mert egyszer régen elkezdtem. Még akkor is, ha utálom az egészet. A Szélhámos első részét olvastam, most ne tudjam meg, mi lesz a vége?

A fülszöveg egy kis krimit is beígért, hiszen valaki Bora nyomában jár. Arra hamar rájöttem, hogy ez annyira gyenge vonal benne, hogy észre se venném, ha nem lenne. Kb. olyan szinten van, mint amikor a szürke50 harmadik részében Ana kapott egy zaklatót. Abszolút nem ez a lényeg, csak benne van, hogy 1-2 fejezetre legyen cselekményszál is.

Az egész köteten éreztem az erőlködést, hogy ne csak egy erotikus, tartalmatlan nyálregény legyen. Ezért a minimális krimi szál, ezért van erőltetve Bora infantilis családja is. Ott nagyon érzem, hogy komédia akar lenni, ahol a lökött családtagokon nevetni kellene. Hogy Bora apja vezető genetikus, de a család annyira szégyelli, amivel foglalkozik, hogy a saját lánya inkább bűvésznek hazudta. Nyomorult még egy trükköt is tanult, hogy hitelesebb legyen a mese. Nem viccesnek éreztem ezt, hanem idegesített.

Ez valahogy igaz az egész kötetre. Az agyamra ment a cselekmény is, meg a szereplők is. Akármennyire is ragozgatjuk, ez végső soron egy erotikus regény, amiben Bora és Ariel legjobban az ágyban, vagy a konyhapulton érti meg egymást egy szál semmiben. Azért nem olyan anatómiai részletességű a szex, hogy belepiruljak, de van benne bőven ilyen jelenet. Nem volt hihető számomra, hogy a kapcsolatuk igazán több lenne ennél. Ariel esetében még csak értem, miért tartja maga mellett Borát. Csinos, és nem egy aranyásó. Tud vele beszélgetni is. Ha azonban Borát nézem, ő mit tud felmutatni, miért van Ariel mellett? Jól néz ki, vonzódik hozzá, szexuálisan összepasszolnak. Erről az oldalról nagyon nem látom, hogy a vágy mögött van érzelem is. De az ilyen regényekkel ez rendszeresen problémám: annyira összemossák a vágyat és a szeretetet, hogy egyként kezelik őket. Pedig nem az.

De vissza a szereplőkhöz! Bora a hősnő, én meg rühelltem a csajt. Ő van beállítva a nagy feminista hősnőnek, aki az álompasit is képes faképnél hagyni, közben meg rengeteget nyavalyog. Azzal lehet tökéletesen az idegeimre menni, neki össze is jött.

Át kell nevelnem magam, ne akarjak mindent befejezni. Mert ezekkel csak szenvedek.

Scott: Szélhámos játszma – Mint erotikus: 50% a szenvedély benne van végig, de a cselekmény szimpla és nem vicces.

Szubjektíven: 10% nem szeretem a hősnőt, a hőst se nagyon és a történet is idegesít.

A középkorú Wille eszkortot rendel magához. Azonban saját tervei vannak: elkapja a lányt, azt élvezi, ha megerőszakolhatja. Ám mielőtt bánthatná a nőt, maszkos férfi érkezik, és agyonlövi. A rendőrség kiszáll, és a sokkos nőből akarnak minél többet kiszedni. Wille ugyanis nem akárki volt, a svéd kormány tagja, miniszterelnök.

A rendőrség hamar arra a következtetésre jut, hogy egy lecsukott terrorista kezdett megtorló akcióba és zavargások keltésébe. A közelébe akarnak férkőzni, amihez Linna lenne a megfelelő személy. Elengednék neki a letöltendő büntetése hátralevő részét, ha segít nekik. Ő azzal a feltétellel megy bele, hogy semmilyen információt nem tartanak vissza tőle. Nehezen, de beleegyeznek. A véleményére azonban nem kíváncsiak: hiába mondja az elejétől, hogy nem politikai merénylet volt, Wille magán- és előéletében kell a gyilkost keresni, nem hallgatnak rá. Inkább kiküldik, hogy a terrorista üzenetét elvihesse, és lecsaphassanak a mozgásba lépő emberekre.

Valóban működésbe lépett egy terv, de nem gyilkosságokra. A férfi a családját akarta becsempészni az országba, és nem gyilkosságokat tervezett. A rendőrség mindent titkosít, megoldottnak hiszik a dolgokat, Linna sem kap semmit.

Akkor viszont visszajönnek hozzá, amikor újabb gyilkosság történik, és ők is belátják, a férfinak volt igaza. Azonnal szabadlábra helyezik, civil segítőként az állását is visszakapja. Kamaszkori szerelme, aki a börtönben felvette vele a kapcsolatot, úgy tűnt, megint összejönnek, viszont kiakad. Ő nem akar rendőrrel járni. Linna személyiségének ez azonban szerves a része, nem tudja feladni, a nőért sem.

Az előkerült áldozatok között keresik az összefüggést, és értelmezik a kis verset, amit a gyilkostól hallottak. Aki magára Nyúlvadászként tekint, aki levadássza a nyulakat. Az egyik férfit úgy vágta össze, hogy még jobban nyúlra emlékeztessen a tetem.

Linna jön rá, hogy ők mind egy középiskolába jártak. Egy elit, bentlakásos iskolába, ahol a gazdag és befolyásos fiúk saját klubot is alakítottak, a Nyúlüregben tartva a gyűléseiket. Ahogy nyomoz, egyre több borzalomra bukkan rá. Saga utazik ki az egyik áldozathoz. Grace csoportos erőszakot szenvedett el tőlük, ráadásul majdnem halálra verték. Hazamenekült, és komoly balesetről hazudott, az igazat nem mondta el. Az erőszakot elkövetők, akiket a Nyúlvadász sorra elkap.

A még túlélő klubtagok egy vadászatra gyűlnek össze, ahol a híres séf, Rex sütne. Ő annak idején szeretett volna klubtag lenni, de nagyon csúnyán elbántak vele, a barátnője bánta az esetet. Most a fiával van itt, akit szeretne férfiasabbnak látni.

A vadászaton azonban ők válnak célponttá. DJ, igazából a gyilkos, nem a vadászuk. Az anyjáért és minden áldozatukért jött elégtételt venni.

Erre már Linna rájött, hogy Grace szült egy fiút az erőszakot követően. A nő meg volt róla győződve, hogy akkori barátja, Rex adta a fiuk kezére, és ő is megerőszakolta. A fiának biztosan ő az apja, DNS teszttel bizonyította. Saga jön rá, hogy Rex nem is volt ott, a klubtagok bezárták máshol, nem tudta, mit tettek a barátnőjével. Neki azt adták be, Wille elcsábította tőle Grace-t. A baba már korábban megfogant.

A rendőrök kénytelenek lelőni DJ-t, hogy az ártatlanokat megmentsék tőle. Rex a temetésre elutazott a középiskolai szerelméhez, együtt temették el a fiuk, akiről Rex nem is tudott. A még élő fiával megerősíti a kapcsolatát, neki képes lesz elmondani, mennyire szereti. Alkalmi barátnője pedig közli vele, hogy gyerekük lesz.

Linna barátnője is átgondolja a félelmeit, és már nem bánja, hogy a szerelme rendőr. Mikor ezt neki is elmondaná, észreveszi, hogy egy férfi jár a nyomában.

Elhagyott gyerekes, női ármányos, fenyegetett.

Cecilia Wilborg álomszerű életet él, és mindenre kész is, hogy ezt megtartsa. Egy előkelő környéken ő fogta meg a legjobb partit, akinek szült két szép kislányt is. A munkáját szereti, otthon dada segíti, imádja, hogy az egész környék őt irigyli. Így nem is kicsit veszi zokon, amikor az uszodában felejtett idegen kisfiút neki kellene hazafuvarozni szívességből. Mivel nincs otthon senki, magával viszi, és azt tervezi, másnap leadja az iskolában, legyen a tanárok gondja. De nem mennek a gyerekért, a rendőrség visszajut hozzá, és nincsenek jó válaszai. A kisfiúnak otthon kell, és a férje van olyan birka, hogy megengedi, maradhat náluk. Cecilia minden erejével igyekszik észre sem venni a fiút, de egy ponton áttörik a gát. Előkerül a fiút gondozó Anni holtteste, és a múlt is kezd felszínre kerülni. Cecilia minden hazugságot bevet, hogy megtartsa az életét, de túl sok titok és bűn van elrejtve az életében.

Most még kicsit emésztem ezt a történetet. Nem a megrázó a legjobb szó rá, de eléggé odacsapott. Néha jön egy-egy olyan szereplő, akinek olyan bűnei vannak, hogy legszívesebben bezárnám valahova nagyon messze és eldobnám a kulcsot.

E regény központi hősnője, Cecilia is ilyen. Ugyan egy-egy fejezetre átveszi a szót a címbeli fiú, Tobias, de az nagyon minimális a nő fejezetei mellett. Cecilia közel van ahhoz, amit betegnek lehet mondani. Szenvedés, hogy jó tulajdonságot találjak benne. Elsősorban képmutató és hazug, a végletekig. Mindene megvan, de semmi nem elég neki. A látszatért él: fontos, hogy gazdag legyen. Fontos, hogy irigyeljék a férje, a vagyona, a családja, a háza miatt. Ez határozza meg: semmi más nem érdekli, csak ezek.

Már a regény elején szembesülünk vele, mennyire más az igazi személye, mint amit mutat magából a világnak. Látszólag ő a csinos, gazdag üzletember neje, aki félállásban még dolgozik is, mellette csodás anya és házigazda. Látszólag imádja a férjét, a lányait, a munkáját. Valójában meg azt éreztem, hogy csak azt imádja, hogy mások ezért irigylik.

Így is vitt magával a regény. Az a kettősség, amit játszott, és amilyen igazából volt a nő, olvastatta velem a fejezeteket. A manipuláció, ahogy a sok árulását leplezte, már szinte gonosz zsenivé tették. Túl sok mindent úszott meg, mindig is. A krimis szál, kik a fiú szülei, miért hagyták magára, csak még érdekesebbé tette a helyzetet.

Majd jön egy hatalmas csavar, és a regény második felében Cecilia hazugságai sorra lelepleződnek. Sok az olvasónak is új, hiszen korábban csak utalt arra a nő, mennyi bűne van. Most sorra derülnek ki a dolgok, és fokozatosan újraértelmezik a kis Tobias történetét is. Nagyon tudtam drukkolni, hogy Cecilia bukjon csak le. Hogy ne tudja újabb hazugságokkal fedezni magát, mert gyomorforgató, amit végigcsinált. Egyszerűen ilyen embernek, legalább regényben, ne jöjjön össze a happy end! Azt persze nem árulom el, hogy mire fut ki a cselekmény…

Vitt magával a narráció. Az, hogy Cecilia és néha Tobias szólal meg, stílusos lett. Ez a nő olyan figura, akit szerettem utálni. A megnyilvánulásai is pont illenek ebbe a képbe. A valódi arcának tükre, egy számító dög, aki nagyon egyedien és egoistán látta a világot.

Csavaros, üdítően gonosz regény ez, amelynek a fordulatai nem egyszer megleptek.

Dahl: Fiú a küszöbön - Mint thriller: 80% fordulatos, lélektanilag jól felépített. Üdítő, hogy antihős a főszereplő.

Szubjektíven: 85% imádtam gyűlölni Ceciliát. Dahl endszeresen meglepett: lehet jobban is.

Szakmát választós, párkapcsolatos, felnőtté válós.

Zoey tehetséges, de félénk lány, akinek minden vágya, hogy musical színésznő legyen belőle. A mindent eldöntő iskolai év előtt a szeretteitől különleges születésnapi ajándékot kap: egy hetet Párizsban. A repülőn egy kellemes férfi mellett kap helyet, majd a város is elnyeri a tetszését. Ám a hotel előtt azzal szembesül, kirabolták, és semmi pénze nincs. A gépen megismert Owen siet a megmentésére. A férfi ugyan 14 évvel idősebb, de nagyon megnyerő, és Zoey életében először merész akar lenni. Belemegy egy viszonyba a vakáció alatt. Élményekkel telve megy haza, de az iskolában nagy meglepetés vár rá: új dráma tanár érkezett. Owen. Zoey nagyon hamar egy reménytelen viszonyban találja magát, hiszen kiderül, hogy Owen nős és a felesége az új tánctanár. Szerencsére az igazgató, Sean, mindig ott van a számára támasznak – talán valami többnek is?

Rendszeres problémám a romantikus regényekkel és filmekkel, hogy van egy biztos sémájuk, amitől nem térnek el. Szavaljuk együtt: megismerkedés – vonzalom – nagy szerelem – félreértés és szakítás – szívfájdalom – nagy gesztus – még nagyobb boldogság. Így örülnöm kellene, hogy végre találtam egy regényt, amely nem ebben a cselekményvázban mozog. Mégse vagyok boldog: nem tetszett a könyv, hiába más!

Az alaphelyzet kedvemre való volt: Párizs! A kedvenc városom. A hősnő musical színésznő akar lenni. Ha erre nem is vágyom, a musicaleket szeretem, így ez a vonal is ígéretesnek tűnt. Aztán nagyon hamar csalódnom kellett minden előzetes várakozásban. Párizs? Lehetnének akárhol máshol a világban. Nem is tudjuk meg, merre jártak, mit csináltak. A város csak azért kell, hogy indokolja a nyaralás alatti viszonyt. Fontosabb az ágytorna és a szerelembe esés, mint a környezet.

Az iskola? Alig kaptam információt, mit tanul a lány és milyen órákra jár. Van vizsgaelőadás is, de azzal is alig foglalkozott a szerző. Az iskolai évben is egy vezető szál van: a szerelmi gyötrődés. Itt már gyötrődés, mert a valóság minden álmot összetör. Mit is lehetne kezdeni egy férfival, akihez elemien vonzódik, de akiről egyre nyilvánvalóbb, hogy nem válik el? Kifejezetten szánalmasnak éreztem, amikor Zoey már szakítani akar, de Owen mindig elcsábítja egy pásztorórára, Zoey pedig mindig kijelenti, ez volt az utolsó.

Sean vonalon se jobb a helyzet. Az egy megbízhatóbb, kevésbé szenvedélyes kapcsolat. Ám ott is szembe kell nézni azzal, hogy 15 évnyi korkülönbség elég, hogy mást akarjanak az élettől. Máshol tartanak a karrierben és az élettervekben is. Plusz, Owen árnya is visszatérő elem lesz.

Vagyis, itt a szerelem nem egy mesebeli csoda, ami minden akadályt legyőz. Ez a szemlélet még tetszett is nekem, de annyira csak a szerelemről szól a regény, hogy nekem túl sok volt. Talán nem a sémákat követi, de tömény és kifejezetten romantikus az egész.

A szereplők sem nőttek hozzám. Zoey naivitása sokszor megnevettetett, de összességében inkább idegesített a lány, minthogy drukkoljak neki.

A regény stílusa csajos, de a szerelmi tematika egyeduralma nekem közel taszítóvá tette.

Maradok a szerző krimisebb történeteinél, ez nagyon nem az én fogamra való volt.

Baráth: Első tánc - Mint romantikus: 60% eltér a sémáktól, miközben használja is őket. Csajos, és nem mese.

Szubjektíven: 20% túl sok volt benne a szerelmi gyötrődés, a vége ellenére nem tetszett.

Kezdünk benne járni az őszben, készítettem magamnak egy őszi könyvjelzőt is. Az inspirációt az egyik kedvenc versem adta. Mutatom a könyvjelzőm, beazonosítjátok a verset?

Megoldás: Tovább!

Megromlós, misztikus, fájdalmas, kosztümös.

Basil Hallward tehetséges festő, aki legnagyszerűbb munkáit készíti most, hogy rálelt a múzsájára. Az ifjú Dorian Gray nem csak csodás arcvonásokkal büszkélkedhet, de tiszta lélekkel is. Hallward egy nemes barátja, lord Henry nagyon meg akarja ismerni a fiatalembert, egy ülésre be is kéredzkedik. Basil hiába figyelmezteti, cinikus megjegyzéseivel rést üt Dorian lelkén. Aki rádöbben, milyen érték a külseje. A lelkét eladná, ha Basil festménye öregedne helyette, ő mindig ilyen szép maradhatna. Mikor nősülni készül, a hiúsága és barátai megjegyzései miatt nagyon megbántja Sibylt, aki a halálba menekül előle. Dorian ekkor veszi észre a festményen az első torzulást, majd idővel rájön, a kép viseli az idő és lelke romlásának nyomait, míg ő fiatal maradhat. De a Szépség legyőzheti az Erkölcsöt?

Két ötletem is lenne, milyen szempontból érdemes ezt a regényt elolvasni. Egyrészt, irodalmi klasszikusról van szó, amelynek már maga a szövege is érték. Ugyanakkor, mondandójában, a mi korunkban is roppant aktuális a témája.

A szöveg tömény. Wilde nem hiába ismert költőként is, még prózájában is a szavak mestere maradt. Nem hosszú a regény, mégis, kihívás végigolvasni. Mert nem lehet gyorsan átfutni rajta, ezeket a mondatokat fel kell dolgozni. Elrejt leírásokba is olyan tartalmakat, melyeket ki lehetne gyűjteni aforizma gyűjtemények számára. Ha ezeket mind érdemben fel akarjuk fogni és észrevenni, alaposan kell olvasni. Esetleg tartani egy-egy szünetet, és engedni a gondolatokat hatni. De simán élvezhető a szöveg lírája is, amint megszoktuk a szöveg súlyát.

A cselekmény pedig a szépség és fiatalság körül forog, amit a napjainkban még jobban istenítenek, mint a regény idején. Elég akármelyik reklámba belenézni, vagy belegondolni, mire nem képesek az emberek a szépségért. Akkor miért nem olvassuk többen a Dorian Gray-t, ha ennyire van aktualitása?

A szövege nem könnyű, pedig a vetélytársak olvasmányosak. A popkultúra más alakot faragott a karakterből, nekem pl. a Szövetség és Stuart Townsend jut róla eszembe. Ott már egészen más a tartalom, mint Oscar Wilde eredetijében. Másrészt, szerintem a korunk nem is akarja meghallani a Dorian Gray üzenetét.

Az egyik leggyakoribb sztereotípia, hogy a szépséget összekötjük a jósággal. Aki szép, arról nem tételezünk fel rosszat. Dorian Gray története e sztereotípia köré is épül. Az elején tényleg ilyen volt, naiv, szép és ártatlan. Végül már csak szép marad, de ez elég, hogy mindenki a másik kettőt is elhiggye róla. Így kezelik, ezzel úszik meg minden helyzetet. Embereket tesz tönkre, egyre mélyebbre süllyed, de amíg nem látni rajta, nem is feltételeznék róla, hogy ilyen ember lett belőle. A külső nem pótolhatja a belső értékeket – vagy mégis?

A lelke mocskos, a kép lassan egy szörnyeteg portréjává vált. Az Dorian lelke. A társadalom kritikája, hogy ezt észre sem vette, csak a látszat érdekelte őket. Ma is ez van. Nem jónak kell lenni – szépnek.

Az út, ahogy Dorian megromlik, érzékletes. A lélekrajz alapos, és a mellékalakok is élettel teltek. Lord Henry stílusát utáltam, de vele a kor kritikáját is adja Wilde.

Ma is aktuális üzenet és társadalomkritika, értékes szöveg. Ezért érdemes elolvasna ma is.

Wilde: Dorian Gray arcképe - Mint szépirodalom: 85% lírai és bölcs szöveg. Szinte példázat a szépségről és emberségről.

Szubjektíven: 75% hiába szép a szöveg, tömény is. Nehéz olvasni, a cselekmény is lassabb.

Cím: Így kaptuk el Pablo Escobart

Szerző: Steve Murphy és Javier F. Pena voltak az ügynökök, akik Escobar elfogásán dolgoztak. Ez az emlékiratuk. A szellemíró esetleges kilétét homály fedi.

Műfaj: dokumentumregény, memoár, krimi, bűnregény

Cselekmény: Pablo Escobar a semmiből indulva épített egy milliárdos drogüzletet. Mellette politikai karrierre is vágyott, és Kolumbia leghírhedtebb alakja lett. A látszatra adott, de a színfalak mögött az erőszak is tombolt. A DEA le akarta kapcsolni, és két ügynök keményen dolgozott évekig, hogy Escobar megbukjon. Ez az ő történetük.

Várható megjelenés: még idén ősszel

Miért várós?

• A Netflix sorozat nagy kedvencem volt.
• Össze akarom vetni, miben tér el a sorozat és a könyv.
• Most annyira divatos Escobar, sorra jönnek ki vele kapcsolatos könyvek. Meg szeretném érteni, miért.

Bosszúállós, sorozatgyilkosos, nyomozós, életet rendbe tevős.

Az eszkort időben érkezett, az ügyfél a megbeszéltek szerint várta, mégis rossz volt az előérzete. Olyan kérések jöttek, amelyek nem voltak megbeszélve. Wille leteperte a lányt, és ha nem érkezik egy álarcos, aki megölte a férfit, a lány nem menekült volna. A felhajtás utána indul: Wille miniszter volt, fontos ember. Akit meggyilkoltak. A gyilkos pedig nem pihen, a következő áldozata egy amerikai politikus. A svéd rendőrség meg van róla győződve, hogy a börtönből egy terrorista irányítja az eseményeket. Valakit be kell a környezetébe építeni: Joona Linna felügyelő éppen abban a börtönben tölti a büntetését. Mentességet ígérnek neki, visszakaphatná az életét, ha segít. Linna beleegyezik, de ő egyre biztosabb abban, hogy nem politikai az indíték és teljesen máshol kell keresni a gyilkost. Idővel fentebb is belátják Linna igazát, aki így belevághat a mocskos múlt és az igazi indíték feltárásába, miközben újabb skalpokkal gazdagodik a Nyúlvadász gyűjteménye.

A skandináv krimik továbbra is markánsan jelen vannak a krimik piacán. A népszerű sorozatok egyre újabb részeket kapnak. Ősszel magyarul is jön egy új Harry Hole, már a Gabo is adott ki skandináv krimit, és indult más skandináv regény sorozat is, mondhatni, populárisabb krimik is jelennek meg a klasszikusan skandináv regények mellett.

Lars Kepler írói álneve egy házaspárt takar, akik már a 6. magyarul megjelent Joona Linna kötettel büszkélkedhetnek. Nem minden része tetszett a sorozatnak, de ez a része bejött. Jó a krimis szál, ráadásul most nem települt rám a skandináv krimik negatív hangulata, mint szokott. Ezt könnyebb volt olvasni.

Pedig a bűnügyek most is kemények. Ok, talán nem is annyira a Nyúlvadász gyilkosságai. Tiszta munkát végez, igaz, kíméletlen. Az a legdurvább húzása, hogy az egyik áldozatot úgy vágja meg, hogy az jobban hasonlítson egy nyúlra. A kemény, vérfagyasztó dolgok a múltban vannak, amire Linna jön rá. Kicsit a Fácángyilkosok jutott eszembe a Q ügyosztály esetei közül, mert itt is van egy elit középiskola, benne egy elit klub, akik elit mocskosságokat műveltek. Ott vannak olyanok, hogy az ember veleje belefagy.

Ebből pedig le lehet vonni a társadalmi üzenetet, ami a skandináv krimik egyik jellegzetessége. Itt el kell gondolkodnunk azon, hogy az elit kineveli az utódaiból az elitet, de a kiváltságosságuk miatt nagyon könnyen korrumpálódnak. Itt azt látjuk, már kamaszként szörnyekké válhatnak attól, hogy a hatalmuk szinte korlátlan. Belőlük lesznek később a vezetők és a vagyonok urai… szomorú. Az áldozataik szenvedése pedig senkit nem érdekel.

Talán nem is lepődtök meg ilyen előzmény után, hogy sok esetben a Nyúlvadásznak drukkoltam. Amikor már tudtam, miért áll bosszút, éreztem a tette jogosságát is. Ha a rendszer nem tart rendet, a bűnök megtorlatlanul maradnak, valakinek lépni kell.

Linna felügyelő továbbra is okos, kiemelkedő nyomozó, aki a regény elején börtönben ül. De érdekes mód, ettől most jobban van. Legyőzte a nemezisét, amiért kell, megfizet. Most rendben van a lelke, nem szenved. Annyira jó volt végre olyan skandináv nyomozóról olvasni, aki rendben van magával és a világgal!

Okosan építkező, izgalmas krimi volt, amin gondolkozhattam is. Tetszett!

Kepler: Nyúlvadász – Mint skandináv krimi: 90% izgalmas cselekmény, okos és fordulatos, súlyos témákkal.

Szubjektíven: 85% szerettem a logikusságát, Linna sorsának alakulását, a bosszú tematikát.

Misztikus, robotos, tündéres, menekülős, családos, sorskérdéses.

A szegényebb hercegi pár kislányuk keresztelőjére még adósságba is verik magukat, azt remélve, a meghívott tündérek majd áldást szórnak a kicsire. A kissé kapatos tündérek elragadtatják magukat, így hatalom, pénz, erő is hull a kislányra rondaság mellett. A felnövő lány nem is akar hagyományos hercegnő lenni. (Áldások) Ha elkapod a tündéred, kívánhatsz és megszépülsz. Van azonban egy kislány, aki nem szép akar lenni. Akit jobban érdekel a tündérek tudományos megfigyelése, így meglepő dolgokra jön rá. (Tündértani terepgyakorlat) Az anya mindent megtenne, hogy lánya jó esélyekkel induljon az egyetemen és az életben. De ehhez pénz kell. Az angolja nem elég jó, hogy drágán eladhassa. Az anyanyelve, a mandarin igen. De hogy lehet élni anyanyelv nélkül? (Anyanyelv) Egy vállalat olyan robotokat fejleszt, melyek minden munkát elvégeznek a kisbaba körül, hogy a szülőknek csak a minőségi időtöltés maradjon. Ám a termék megbukik – miért? (Minőségi időtöltés)

Újabb év, és újra örülhetek, hogy a Gabo idén is megjelentette nálunk ezt a gyűjteményt. Rendszeresen innen szemelek ki olyan sci-fi és fantasy szerzőket, akik esetleg nálunk még nem jelentek meg, de van esély, hogy regénnyel majd feltűnnek. Akkor már ismerős lesz innen a nevük, és nem kell gondolkodnom, bejön-e a stílusuk.

Ezen felül sikerszerzők, nálunk is kiadott írók novellái is megtalálhatóak benne. Ken Liu, Naomi Novik, Jemisin például ebben a kötetben, akik nálunk is rendszeresen megjelennek, díjnyertesek és sokan szeretik a munkáikat. (Novik és Liu dolgait pl. én is lelkesen olvasom.) Így egy köteten belül szerezhetünk új kedvenceket, és a korábbi szeretett szerzőink egy-egy története is vár ránk.

Mivel sci-fi és fantasy történetek is vannak benne, már eleve széles körű a lehetséges cselekmények, témák sora. A sokszínűség jellemzi is a kötetet. Soha nem lehet tudni, hogy milyen történet lesz a következő. Az egyikben olyan sárkányos, családos cselvetések vannak, hogy egészen a Trónok harcában éreztem magam, majd olyan nyelvészeti filozófiát kapok, hogy az Érkezés mellé tehetném a polcon. Vannak benne robotok, sárkányok, szellemek, tudományos áttörések. A sokszínűség egyszerre gyönyörködtet, de jár azzal is, hogy minden nem fog tetszeni. De ez így van jól: mindenki megtalálhatja benne a kedvére valót.

Érdekes az is, hogy milyen trendeket lehet észrevenni ezen a két zsáneren belül. Már a tavalyi kötetben, de az ideiben is nagyon érzem az ázsiai szerzők előretörését, velük a keleti történetek megjelenését. Most kettő nagyon beragadt az agyamba ezek közül: az egyikben a szellemek, a másikban a sárkányok keleti felfogását ismerhetjük meg. A sárkány az európai kultúrkörben ellenség, mint Smaug, vagy a Nibelung-ének sárkánya. A keletiben már szinte jó barát, pozitív szereplő. A szellemek nálunk lidércek és ijesztőek, a keletiben egy egész más felfogás érvényesül. Érdekesek voltak, jó nézőpont szélesítésre is.

Egy másik téma, ami többször felbukkant: a nők egyenjogúsága. Itt már olyan hercegnő van, aki maga indul kalandokra, és nem a szőke herceget várja. De van olyan kislány is, aki a szépség helyett tudósi elismerésre vágyik.

Idén is jó szórakozás volt a kötet, bízom benne, hogy jövőre is az lesz!

Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019. - Mint novellagyűjtemény: 80% változatos, izgalmas gyűjtemény, a zsánerek jelenét leképezi.

Szubjektíven: 75% a sci-fi most is nehezebben ment le a torkomon, de a fantasy remek benne.