Vajon valamennyien bebörtönözzük magunkat, mind annak a szerepnek a foglyává válunk, amit el kell játszanunk? (Hearn: A tengu játszmája)

Ez a legrosszabb a temetésekben: nem elég, hogy meghalt valaki, akit egykor kedvelt az ember, de ráadásul felháborítóan sok olyan alak hemzseg ott, akiket soha ki nem állhatott. (Faye: Jane Steele)

Olyan sokszor mondtam neked, hogy nincs mitől félni. Nincsenek szörnyetegek. Bocsásd meg, amiért hazudtam. (North: A Suttogó)

• Szerinted van rá valami okom, hogy ne szálljak ki, és ne rúgjalak seggbe?
• Kétszázhat okod van rá - feleltem.
• Micsoda?
• Ennyi csont van a testedben. Mindegyiket összetöröm, mielőtt egy ujjal hozzám érnél. (Child: Az ügy)

– Egyébként meg nem értem, mi a bajod, te nézed azt a sok idióta valóságshow-t a tévében. 
– Az egészen más! 
– Persze, ez sokkal jobb azoknál! Lehetne a címe, mondjuk… Sírban sztár! (Carter: Halállista)

Csak egy élete van. Igazából az a dolga, hogy olyan teljessé tegye, amennyire csak lehetséges. (Moyes: Mielőtt megismertelek)

De az emberek sosem változnak. Maroknyian húzzák a fejlődés szekerét, a többi csak ott döglik rajta. Mindig ugyanaz a sötét, vasvillalóbáló tömeg. Könnyedén beijeszthetők. Könnyedén rászedhetők. (Cantero: Kotnyeles kölykök)

Nekem olyan volt ez a sport, mint a fodros kel – tudjuk, hogy létezik, és lehet, hogy még jót is tenne, de őszintén szólva az élet mindig is túl rövid lesz ahhoz, hogy kipróbáljuk. (Moyes: Mióta megszerettelek)

Nem tudom, ki mondta, hogyha meg tudsz nézni valamit a saját szemeddel, akkor nincs szükséged arra, hogy mások véleményére hallgass. (Kósun: Battle Royale)

Elválni? Én rendes katolikus lány vagyok, Louisa. Mi nem szoktunk elválni. Mi az örökkévalóságig kínozzuk a férjünket! (Moyes: Miután elvesztettelek)

Senki nem döfi úgy hátba az embert, mint egy barát. (Faye: Jane Steele)

Királyból csak egy kell, aki pedig nem az, annak szolgálnia kell őt. (Kósun: Battle Royale)

Higgye el, ha az ember már végigcsinált pár műszakot a csirkefeldolgozó üzemben, azután hathavi munka még akkor is vonzó ajánlatnak tűnne, ha a guantanamói börtönben kéne dolgozni. (Moyes: Mielőtt megismertelek)

– Itt egy pszichopata, aki „Kapj el, ha tudsz!”-ot játszik. 
– Nem hiszem – mondta Hunter. – Szerintem inkább azt játssza, hogy „Kapj el, mielőtt újra gyilkolok!” (Carter: Halállista)

Nyomozós, katonai bázisos, eltussolós.

Jack Reacher állócsillag a seregben, aki közismert arról, hogy mindig az ügy végére jár. A felettese most egy kényes esettel bízza meg: egy támaszpont mellett megerőszakoltak és gyilkoltak egy helyi szépséget. Felmerült, hogy az egyik katona lehet, aki ráadásul titkos küldetésekre is jár, és egy befolyásos szenátor az apja. Míg Duncan Munro a táborban nyomoz, Reacher azt a feladatot kapja, hogy a városban tartsa rajta a szemét a rendőrségen. Balszerencséjére a seriff, Elizabeth Deveraux veterán, és felismeri a férfiban a katonát. Ahogy kiismerik egymást, elkezdenek összedolgozni. Mert több halott is volt, Janice már a harmadik volt a sorban. Miközben a sereg egyre nagyobb nyomást fejt ki, Reacher nem áll meg, míg az igazságot nem ismeri és szolgáltat igazságot.

Lee Child Jack Reacher személyében olyan nyomozót teremtett, akire könnyeden emlékeznek a rajongók. Nagydarab, szőke, aki nem csak nagyot üt, de az esze is gyors. A regények többségében azt követhetjük nyomon, ahogy az országot járja, és igazságot tesz, ha valahol visszaéléssel vagy problémával találkozik.

A sorozatban kevés olyan kötet akad, mely visszaemlékezésként a katonai pályáját mutatja be. Ezért is izgalmas Az ügy, mert ez az ügy Reacher utolsó esete volt, mielőtt otthagyta a sereget. Több szempontból is izgalmas tud lenni ezért a cselekmény:

• lehet vadászni az utalásokat az olyan regényekre és szereplőkre, akiket korábbi olvasmányainkból és Jack Reacher életéből ismerünk.
• új megvilágításba helyezi, miért ért véget Reacher katonai szolgálata.
• már itt lefekteti a későbbi élete szabályszerűségeit, meg lehet ismerni, melyik szokása honnan és miért ered a hősnek.

Bírtam az utalásokat a karakterekre, de még jobban, ahogy Reacher utazó életmódja kialakul. Még poénnak is olvastam, ahogy felfedezi azt, hogy mosás helyett egyszerűbb új ruhát venni. Vagy a találkozása az első utazó fogkeféjével…

Az is plusz, hogy ez a vég sokkal jobban illik a szereplő jelleméhez. A leépítés csak ürügy, igazából Reacher jelleme, amiért elváltak az útjai a seregétől. Reacher számára, ahogy a többi regényben is, az igazság a legfontosabb. A seregnek meg a látszat. Elrejtünk egy sorozatgyilkost, csak botrány ne legyen? Reacher gyomra ilyet nem vesz be, és a maga kezébe veszi az igazság bárdját.

A jelleme már kész, így az is áll, hogy Reacher stabil figura. Amilyennek megismertük és megszerettük, olyan volt és olyan marad is.

Érdekesnek találtam a narrációt is. Az E/1 regényekkel könnyebben azonosulok, a Reacher történetekből is ezeket szeretem jobban. Most azzal bővült ez a kör, mintha Reacher a jelen ismeretéből mesélné el az utolsó katonai ügyét. Érzem benne az utólagos megfigyelések és érzések visszhangját.

A történet izgalmasan vezetett, bár ha figyelünk, sok mindenre rájöhetünk. Logikus, akciódús.

Érdekes kitérő volt ez Reacher életpályájában és a regények sorában, ha ilyenek a katonai nyomozásai is, akár ilyet is olvasnék szívesebben.

Child: Az ügy – Mint krimi: 90% érdekes, bár fanoknak ismerős a cselekményvezetés. Jók az átkapcsolások.

Szubjektíven: 85% lekötött a cselekmény, tipikusan Reacher-regény. Az utalásai tetszettek.

5: R. Kelényi: Riva nővérek sorozat – bár megtörtént, történelmi eset az alapja, a női mozgalomba is szépen beilleszkedik a regény. A keret egy krimi: egy zárdában állítólag mocskos dolgok történnek. Szexuálisan és anyagilag is kihasználják a novíciákat, miközben be is csapják őket. Valakit be kell építeni: aki egy talpraesett, de sokat sérült nő. Mégis, bizonyítja, hogy felér egy férfival és a hős szívét is megdobogtatja.

4: O’ Neill: Örökké a tiéd – a jövőben nem születnek lányok, csak fiúk. Hogy mégse haljon ki a faj, a tudományt hívják segítségül.  A lányokat klónozással állítják elő, és arra nevelik őket erre létesült intézményekben, hogy feleségek, szeretők vagy a következő lányok nevelői legyenek. A kiválasztáson a fiúk választanak közülük. A hősnő is reméli, hogy így rátalál a nagy Ő, akit nagyon el is akar csábítani – nem veszi észre, legjobb barátnője milyen traumán megy közben keresztül. Mert a lányoknak itt semmi sem jár.

3: Sinisalo: A nap magja – a finn társadalom egy szociális tanulmány szerint szervezte meg magát. A nőket két csoportba sorolják: a szép és ostoba babák az ideálisak, míg az okosakkal alantas munkákat végeztetnek és sterilizálják őket. Ám egy nagymama okos unokáját álcázza, felkészíti a rejtőző életre. Amikor a buta, de szép húg bajba kerül, a nővére igyekszik megtalálni, miközben elmerül egy illegális vállalkozásban és talán szerelmet is talál.

2: Alderman: Hatalom – a világ változóban van, valami történik a lányokkal. Egy új képesség kezd kialakulni bennük: képesek elektromosan rázni. Talán békés megoldás is születhetne, de két mozgalom nagyon felerősödik: az egyik a nők hatalmáért küzd, a másikban a férfiak akarják az erős nőket megtörni. Miközben több szereplő sorsán át látjuk, hogyan változtatja meg őket a képesség, látjuk azt is, hogy épül egy diktatúra.

1: Atwood: A szolgálólány meséje – a sorozat miatt ez most újra a zsáner zászlóshajója. Ma is éppen úgy az olvasóba vág, mint egykor, miközben már a folytatása is kapható. A legtöbb nő steril lett, ezért a gazdagok kitaláltak egy új rendszert, hogy saját fennmaradásuk biztosítsák. A termékeny nőket szinte rabszolgaként, szolgálólényként tartják, akiknek egyetlen feladata van, szülni. A regényben egy olyan nő sorsába nyerhetünk betekintést, akit elkaptak, a gyerekét elvették tőle, és kényszerítik, hogy szolgálólány legyen. Ő azonban keresi a menekülés útját innen.

Halálos játszmás, kamaszos, barátságos, zsarnoki rendszeres.

Iskolai kirándulásra indultak. Ám valami történt a buszon: maszkos felnőtteket láttak, majd elájultak. Iskolapadban tértek magukhoz, de nem a saját osztályukban. Ott közölték velük, ki lettek sorsolva a hadgyakorlatra. Az ő osztályuk kapta a megtiszteltetést, hogy egy lakatlanná tett szigeten legyilkolhatják egymást. Ha nem teszik, mindenkivel végeznek. Csak egy nyertes lehet, aki jutalmat kap. Az egykori baseball csillag, a most rockzenét játszó Súja elhatározza, hogy életben tartja a lányt, akit a meggyilkolt legjobb barátja szeretett. Csatlakozik hozzájuk az új diák, Kavada, aki olyan titkot rejteget, ami reményt ad ebben a kegyetlen helyzetben. Mert van, aki a szökésen dolgozik, mint Mimura. De van, aki belemegy a halálos játékba és osztja a halált, mint a szociopata és halálos Kirijama.

Ez a regény már kultikusnak számít. Elég nagy botrány volt körötte egykor, de a popkultúra felkapta, és máig olvassuk, szeretjük többen is. Még ihletője is lett más sikeres regényeknek, hiszen a YA disztópiákat beindító Éhezők viadalát nem véletlenül reklámozták és emlegetik máig a lányos Battle Royale becenéven.

A cselekmény elejétől a végéig pörög. Sok szereplőt mozgat, akik között ugrál is, akár egy fejezeten belül több szemszöget is megmutat a szerző. Így dinamikus a nagy oldalszám ellenére is, és észre sem vesszük, milyen vastag a kötet. Mert zajlik benne a terror, a harc, de nem csak az. A cselekményben ott van a társadalmi rendszerek, diktatúrák és az elnyomás kritikája is. Ott van benne a barátság és az összetartás ereje, amivel az eleven poklot is túl lehet élni. (Vagy, könnyebben meghalni, ha nem egyedül kell lelépni a színről.)

A cselekmény alapvetően a halálokra és gyilkosságokra épül. Nem véletlen, hogy folyamatosan látjuk a lapok tetején, hány diák van még életben. Akinek nincs kedve az emberi természet kegyetlenségein és a zsarnoki rendszerek kegyetlenségén elmélkedni, simán olvashatja egy véresebb gyilokpornónak is. Amely néha elborzaszt, de még közben is szórakoztat. Megvan az egyensúly: brutális, de nem undorító a cselekmény és a halálok.

Szerettem, ahogy a karaktereit kezelte a szerző. Mivel sok a szereplő, megvannak a kiemelt karakterek, akiket folyamatosan mélyít, és részletezi a történetüket. Látjuk, most milyen emberek, és a múltjukat megismerve azt is megtudjuk, hogyan lettek ilyenek. Még akik abszolút gonoszak is a halálos játékban, okkal ilyenek.

Ezek az okok pedig visszavezetnek a társadalomba. Ahol előfordulhatott, hogy egy anya több felnőtt férfinak eladta a kislányát, aki aztán erősen szociopata lett. Vagy, az anyaméhben súlyos idegrendszeri károsodást szenvedett fiút szinte tenyésztették arra, hogy majd a gyilkos játékban az egyik biztos befutó legyen. Igen, vannak bűnös gyerekek köztük, de a bűn nem tőlük indult, a rendszer tette velük, amit. Végig inkább éreztem ellenségnek a kormányt és a kiszolgálóit, mint a bevadult, túlélni akaró gyerekeket.

A hősei pedig nagyon szerethetőek. Súja, Mimura és Kavada is kiemelkedőek egy-egy területen, de a lelki erejük, ami majd hőssé avatja őket.

A történet nagyon mesélősen van megírva is, könnyen olvasható – a japán nevek ellenére is.

A filmverzióért még mindig nem rajongok, de a regényt szeretem.

Kósun: Battle Royale - Mint disztópia: 90% kegyetlen világképet fest, egy akciós vérfürdőbe helyezve. Súlyos.

Szubjektíven: 95% az átlagosnál véresebb, de érzelmekkel is jól operált, rákattantam.

• Szavak kékben - ifjúsági a Menő Könyvektől.
• Az irgalom útja - a General Press új David Baldacci sorozatba kezd bele.
• Közöttünk a végtelen - sci-fi a Mentőexpedíció stílusában a Libritől.
• Titkos virágok kertje - romantikus az Alexandrától.
• A másik nő - kémregény, krimi a Vintontól.
• Dublin - az Alexandra újra kiadja Rutherfurd regényét, már alig várom! Még hiányzott a polcról.
• A Watson család története - Austen befejezetlen regénye véget kapott és megjelenést a Lazitól.
• A Jekyll-rejtély - kalandregény krimis szálakkal a 21. Századtól.
• Lány a koporsóban - thriller a Kossuthtól.
• Auschwitzi bölcsődal - igaz történeten alapuló regény a Kossuth Kiadótól, egy ápolónővel a főszerepben.
• Vox - Művel Nép disztópiája, már csúsztatják, kérdéses, jön-e.
• Te Én Minden - Művelt Nép thriller ugyanabban a helyzetben, mint az előző könyv.
• Én, a gyilkos - szintén Művelt Nép és thriller.
• A tetoválás tolvaj - Művelt Nép, thriller.
• Halálos látomás - Gabo thriller, új történet a Helen Grace könyvek szerzőjétől. Nálam nagyon várós.
• Visszatérünk - romantikus, kamaszos fájdalmas a Gabótól.
• Deadpool- alakulat - képregény a Fumaxtől.
• Szent nővér - a Fumax zárja Lawrence legutóbbi trilógiáját, fantasy.
• Mákháború - nagyon város fantasy az Agavétől.
• Az illusztrált ember - Bradbury-regény, várós és az Agave adja ki.

Lesz miből válogatni a héten! :)

Szeptember

16. Watt: A Royal család 1-2 - new adult 5/5

17. Urasima Taró, a szegény halász - mesekönyv 5/5

18. Faye: Jane Steele - krimi 5/4,5

19. Carter: Halállista - krimi 5/5

20. Hearn: A tengu játszmája - fantasy 5/3

21. Moyes: Mielőtt megismertelek 1-3 - romantikus 5/3,5

      North: A Suttogó - krimi 5/4

22. Baricco: Selyem - szépirodalom 5/4

      Cantero: Kotnyeles kölykök - krimi 5/4

Ez volt a héten.

Múlt rejtélyét megoldós, természetfeletti erőkkel szembeszegülős, nyomozós.

Jó húsz éve volt 4 gyerek, akik egy táborban barátkoztak össze. Az egyiküknek volt egy kajla vizslája is, aki szintén csapattagnak számított. A nyarakat együtt töltötték, Blytonban. Ahol minden évben belebotlottak egy gazemberbe, akit a nyomozó klubjuk leplezett le. Az utolsó ügy, a tavi rém után azonban nem tértek vissza. Látszólag csak egy férfi öltözött be és ijesztgette az embereket, de a mélyben több lapult. Mindenki élete rossz irányba haladt, a gyerekkori trauma miatt. Peter híres színész, majd öngyilkos lett. A zseni Kerri pincérnőként dolgozik. Andy a börtönt is megjárta. Nate önként bevonult a diliházba. Andy az, aki kimondja, így nem mehet tovább. Vissza kell menniük, és az ügy végére járni – vagy soha nem lelnek békét. Azonban Blyton még mindig tartogat nekik borzalmakat.

Spanyol regény, elég sikeres is. Az alapötletét én is kifejezetten szerettem. Ahogy szerintem mindenki, aki gyerekként nézett Scooby-Doo részeket. Hiszen ez nem Scooby-Doo regény, de nem okoz nagy kihívást szerintem senkinek, hogy ráismerjen a történetben a Rejtély Rt. hőseire, tipikus eseményeire és még kutyájuk is van!

Az, hogy nem a gyerekek nyomozásait követjük, a regény nagy ötlete. A Supernatural egy részében láthattuk, hogyan szétesne a Rejtély Rt., ha azzal szembesülnének, hogy vannak igazi szörnyek is, nem csak álnok és béna gonosztevők, akik szörnyeknek öltöznek be. Ezt az ötletet használja a Kotnyeles kölykök is – ami szintén Scooby-Doo szófordulatot idéz. Sikerült is volna a tervem, ha nem vagytok ti, kotnyeles kölykök!

Az elején kifejezetten érdekesnek találtam, melyik szereplőből mi lett. Az egyértelmű, hogy szétesett az életük. Nem részletezi túlzottan a szerző, de eléggé, hogy az alaphangulatot és a rejtélyt megteremtse. A kedvenceim a diliházas részek voltak ebből a szakaszból. Azért is, mert a regény első felében nem sok minden történik. Megmutatja a szerző, mivé lettek az egykor ígéretes gyerekek. Majd elindulnak nyomozni, és az út alatt rengeteget beszélgetnek.

Ez a szakasz nekem kifejezetten unalmas volt. Hiába érzem, hogy a szereplőit mélyíti ezzel is, tudunk meg róluk sok mindent, de a cselekmény izgalmasabb voltának jobban örültem volna. Az lejött a tönkrement életekből is, Peter szellemének egy nagyon fájdalmas kirohanásából, hogy milyen kimondhatatlan rettenetet nyomtak el magukból – amit nem nevezett meg a szerző, a szereplők is csak sejtették, így eleve megvolt a rejtély, felesleges volt ezzel a hosszas utazással és beszélgetéssel fokozni.

A krimi rész sem az igazi. Gyerekként belebotlottak a dolgokba, most is elég gyerekesen kezdenek neki a kutakodásnak. Ha nem lenne a horror, amibe belecsöppennek, elég érdektelen lenne a nyomozásuk is. De van benne misztikum, a cselekmény pörög, és végig megvannak a Scooby utalások is, amelyek elszórakoztattak.

Az ugyan nem tetszett, ami a szereplők magánéletében alakul, de maga a rejtély és a végső leszámolás elolvastatta velem.

Van humora, könnyen olvasható a könyv egésze. Cantero akció közeli jeleneteket ugyanolyan könnyeden írt, mint lelkizős részeket – amiből számomra a kevesebb több lett volna.

Egyszer érdekes volt, de újraolvasni nem akarnám. Maradok inkább Scooby mellett!

Cantero: Kotnyeles kölykök - Mint krimi: 70% ötletes Scooby-Doo átirat, kellően horror elemekkel dúsítva, érdekes.

Szubjektíven: 65% a kedvenc szereplőm eleve halott… a sztorit bírtam, a hősnőket sajna nem.

Szerelmes, elvágyódós, utazós.

Hervé Joncour katonának volt szánva, de a környékre érkező vállalkozó merész tervében más életutat szánt a fiatalembernek. A selyem nagy üzlet, de a hernyók betegsége miatt már nem lehet belőle megélni. Az elzárkózott Japánban azonban egészségesek még a rovarok, ha onnan hoznának bábokat, gazdagok lehetnének. Az útra, vásárlásra és hazacsempészésre Hervé a kiszemelt. Ő bele is vág, szeretett felesége, Helene áldásával. Hervé átszeli a világot, és részt vesz a japánok játszmáiban. Átverik, de ő is őket. Míg a törvényen kívüli Hara Kei színe elé jut, aki valóban eladja neki az igazi bábokat. Az európai férfit azonban nem a gazdagság, Hara Kei angolul nem tudó, fiatal szeretőjének szépsége fogja meg. Hazatér, övék a siker, de új év jön, a nő miatt újra kész a kockázatra és a hosszú útra, míg Helene hűségesen vár.

Kisregény ez a történet, amit rövidsége miatt bárki hamar végig tud olvasni. Az már nehezebb kérdés, kinek érdemes a kb. 100 oldalon átrágnia magát. Nem való mindenkinek ez a kötet, pedig nem olyan elidegenítő, mint a kortárs próza.

Egyszerűen olyan érzésekről mesél, amelyeket egy bizonyos kor alatt nehéz átérezni és feldolgozni. Kamaszként biztosan nem tudtam volna mit kezdeni vele én sem. Akkoriban csak a cselekmény és az izgalmak kötöttek le, esetleg egy-egy fájdalmas érzelmi, fejlődés-lélektani viharzás. Ebben a történetben kevés dolog történik, és a lélektani események sincsenek a nyers valójukban elénk tárva.

Egy kritikában azt olvastam, olyan ez a történet, mint a japán metszetek. Találónak érzem, valóban ezt éreztem ki belőle én is. Csak a legszükségesebb vonalak, letisztult és egyszerű az egész. Kevés szín, minden visszafogott és elegáns. Ami szenvedélyes, erős benne, azt mi fogjuk saját kútfőből és benyomásokból, magunkból hozzátenni.

A főszereplő Hervé, akinek az életét két szerelem kísérti végig. Ezért mondom ezt romantikusnak, mert a szerelem arcai tűnnek fel ebben a történetben. Nem nyálas, nincs is hagyományos értelemben romantikus cselekménye, mégis, a szerelem és a vágyódás, amiről ez az egész mesél nekünk.

Hervé szerelme a japán szépség iránt igazából egy megfoghatatlan vonzódás. Az a vágy, ami a szerelem első látásra történetekben is benne van. Nincs igazi alapja, csak a külső szépség szülte. Mit a nőről Hervé? Semmit. Így nem is szeretheti az ő valóját, csak amit az arca mögé lát. Vágyik rá, elképzeli. Meghatározza az életét, de mégsem igazán valós.

Helene szerelme viszont szilárd, hű és rendíthetetlen. Ő hozza az áldozatot, ő az, aki sokat ad. Ezt pedig a férje túl későn érti meg. Nem akarom lelőni a regény végét, de van a végén egy olyan titok, amely Helene alakját bőven a férje fölé emeli. Az ő szerelme valós volt, míg a japán nő felé csak vágy élt. Hozzá ment haza, vele volt közös élete, és Helene szerette. Mégis, érezte a másik nő jelenlétét, és ezért ő is vágyakozni kezdett. Arra a szerelemre, amit nem ő keltett. Valahol szomorú is, hogy itt van két ember, akik tökéletesen passzolnak, akik igazán boldogok is lehettek volna, helyette mindketten arról álmodtak, amit nem kaphattak meg.

Tetszett, hogy ezek nincsenek leírva. A sorok és a nyers cselekmény mögé kell olvasni.

Jól megírt, tömör, de lírai kisregény, de tényleg nem tudom, milyen kortól ajánljam.

Baricco: Selyem - Mint romantikus: 80% a szövege lírai, a cselekményben rengeteg érzelem van a sorok közt.

Szubjektíven: 70% tömör, de beszédes a tömörsége. Hihető, de mesének is jó sztori.

Jane az apját soha nem ismerhette, korán meghalt. Gyönyörű, francia származású anyja apja angol rokonainál nevelte fel, és rendszeresen utalt arra, a birtok igazából Jane öröksége kellene, hogy legyen.

Még kislány, amikor anyját is elveszti. Apja bátyjának özvegye lesz a gyámja, aki szinte azonnal bentlakásos iskolába akarja küldeni a lányt. Jane sokáig ellenáll, és tartja a távolságot pár évvel idősebb unokabátyjától. A fiú azonban a lány nyomában jár, és azt állítja, ő is olyan rossz, mint az anyja volt. Le akarja teperni. Amikor a kislány felfogja, hogy a fiú megerőszakolná, ellenáll. A kuzinja a fejét csapja be, meghal. Jane hallgat, nem derül ki a szerepe, de a bűntudat így is rágja. Már beleegyezik, elmegy a bentlakásos iskolába.

A rideg iskola szabályokkal és büntetésekkel van tele. Egyházi intézmény, minden vélt és valós bűnért éheztetik a gyerekeket. Jane legjobb barátja Clarke lesz, akit a szülei miatt különösen utál az igazgató. A lány már annyi büntetést kapott, hogy lassan éhen hal. Jane nem bírja nézni, és változást akar elérni. Az igazgató kegyetlen alkut kínál: ha Jane önként elmegyógyintézetbe vonul, Clarke ehet. Különben nézze csak végig, ahogy éhen hal! Jane nem tud jobb megoldást, végez a férfival.

Clarke vele tart a szökésben. Londonba mennek, és megfogadják, nem jutnak az utcalányok sorsára. Éheznek, nyomorognak, már majdnem a legrosszabbra vetemednek, amikor Jane kitalálja a megoldást. Egy szennylap ügynöke és írója lesz, a munkáért cserébe kapnak szállást és ételt. A gazda azonban kegyetlen ember, amikor berúg, a feleségével brutális. Amikor az asszony egy verést követően elvetél, Jane az utolsó értékeit adja neki, hogy el tudjon innen menekülni. Majd a részeg férfit besegíti a csatornába, fulladjon csak meg!

Clarke elretten a lánytól, Jane egyedül marad. Gondoskodik magáról, és barátokat talál. Egy utcalányon is megesik a szíve, akinek van egy kiskamasz lánya. Az asszony idős kitartója, egy bíró már a kislányt akarja az anyja helyett. Jane nem hagyja megtörténni, mérget ad a férfinak, aki ebbe bele is hal.

Ekkor Jane váratlan örökséghez jut. Már van pénze, hogy a családi öröksége nyomába eredjen. Meg akarja érteni, hogy miért mondta az anyja, neki járna a birtok. A nénje már halott, a birtoknak új gazdája van. Charles Thornfield veterán, aki nevelőnőt keres. Jane el is nyeri az állást, álnéven.

A gyerekkora helyszínén ismerkedik az új lakókkal. Charles Indiában nőtt fel, és indiai személyzetet hozott haza. Gyámlánya, Szádzsara indiai reménytelen szerelme és angol férjének gyermeke, akiről a szülei halála óta Charles gondoskodik. Neki kell nevelőnő, hogy az angol környezetbe is beilleszkedhessen. Inasa, Szingh egy gyerekkori jó barát, akinek a háború összezúzta a családját és a családi vagyont – senki nem tudja, de ő Szádzsara biológiai nagybátyja. Jane lassan kihámozza a titkokat és közben beleszeret Charlesba, aki viszonozza az érzelmeit. Kiáll mellette, amikor a kormány rajtuk kezdi keresni Karman elveszett vagyonát. Még Jane is kételkedik kicsit a férfiban, de akkor rájön a szakácsnő, Garíma Kaur titkára. Aki a halott Karman megszállottja volt, és nem bírta nézni, hogy az imádott nő lányából angol kisasszonyt kezdenek faragni. Hibáztatta Charlest és Szinghet Karman halálért, így ő szőtt terveket, hogy lecsukassa őket gyilkosságért és Karman ékszereinek elrablásáért, amiket ő vett magához. Ahogy dulakodnak, ő lesz Jane ötödik áldozata.

Mikor mindent tisztáznak, Charles szerelmet vall. Jane most meséli el, hogy ki ő. Akit a nagybátyjának hitt, igazából az apja volt, ő egy viszony gyümölcse. Ezért gyűlölte a nénje mindig, a férje hűtlenségének volt az élő emlékeztetője. Elmeséli a gyilkosságokat is. Charles így is szereti, ők együtt maradnak és idővel össze is házasodnak.