Női, fogyókúrás, életet megváltoztatós.

Lizzie kövér kamaszlány, aki még sokkal rosszabbnak látja a külsejét, mint amilyen. Egy helyesebb, de szintén problémás lánnyal barátkozik, aki mellett igyekszik ellesni, hogyan lehet fiúkkal kezdeni és egyre vadabb bulikba mennek bele. Azért Lizzie olyan messze nem hajlandó elmenni, mint a barátnője. Fiatal nőként maga sem hiszi el, amikor a szerelem besétál az életébe – lánykérés, majd házasság is lesz a dologból. Lizzie akár boldog is lehetne, de nem tud szabadulni attól, hogy rondának tartja magát. Komolyan edzeni és diétázni kezd, míg látványos nem lesz az eredmény. Ám a férje is egyre boldogtalanabb: a közös programok helyét önkínzás veszi át, és az egykor kedves neje hideg, elérhetetlen nővé vált. Amikor a férfit elveszti, Lizzie akkor sem képes szabadulni. Van egy ruha, amit mindenáron fel akar venni, bármennyit is kell gyötörnie magát miatta. Ha haza is kell költöznie, ha nem is marad már más neki, mint a fogyás és az elérhetetlen szépség álma.

A divat és az ideálok minden korban jelen voltak. Megvoltak azok a személyek, akikre az emberek hasonlítani akartak. Olyankor, amikor még nem voltak fotók, léteztek festmények, még korábban ideálok. A hírességek mindig is húzták magukkal a tömeget.

Napjainkban annyira erős a megfelelési kényszer, hogy betegségek alakulnak ki miatta. Pszichés, fizikai – mintha önkínzásra ítélnénk magunkat. A reklámok azt sugallják, ha nem vagy olyan, mint a terméket bemutató modell, nem is érsz semmit.

Talán sarkítok, de ez a regény erre épül. Van egy nő, aki akár boldog is lehetne, de erre képtelen. Mert van egy ideája, aminek meg akar felelni, miközben nem veszi észre, hogy a fejével van a gond. Boldog és elégedett akar lenni, aminek az eszközét a külsejében látja. Ha vékonyabb lenne, az emberek jobban kedvelnék. Ha beleférne a kinézett ruhába, elégedett lenne magával és boldog. A szerző elmegy egészen addig, hogy ez a gondolat teljesen eluralkodik a szereplőjén. Rögeszmés lesz – egy sorozatban volt egy képi bemutatása annak, hogyan születnek a rögeszmék és uralkodnak el az elmén. Ott egy tojásból kikelő állattal illusztrálták ezt, de Lizzie és a fogyás is lehetett volna az etalon.

Awad nagyon elkapja, hogy a rögeszmés elvet minden logikát és vakká válik a valóságra. Csak az számít neki, amit beképzelt magának. Lizzie sem veszi észre magát, az élete teljesen a rögeszme körül kezd forogni.

Valahol kifejezetten tragikus is, ahogy az élete teljesen tönkremegy. Ahogy soha, semmi nem elég neki, és elveszít mindent, ami még értékessé tehetné és boldoggá a napjait. A házassága a legjobb példa – ő üldözi el a férjét. Ő az, aki gyökeresen megváltozik. Durva, ahogy eléri a célt, mindenki irigykedik és szépnek látja, csak ő nem magát.

Ez még egy üzenetet át tud adni: a szépség és önbizalom nem kívül kezdődik, hanem belül. Ha saját magaddal vagy rosszban, az tesz tönkre mindent. Bent kell először rendet tenni, hogy aztán lehessen alakulni kívülről is. Lizzie beteg karakter, nagyon ellenszenves is, ahogy teljesen elveszti magát és mindenki mást is.

Mivel Lizzie van a fókuszban, rossz is volt olvasni a regényt, mert egyszerűen nem bírtam elviselni a nőt. Utáltam a döntéseit, a karakterét, az életét. Ami le tudott kötni, amikor egy-egy részre valaki más gondolataiba leshettünk bele. Ahogy kívülről láttuk, milyennek látják mások a nőt, és hogyan mérik fel, milyen változást hozott belül a külső. Ahogy reagálnak rá. De Lizzie már olyan rögeszmés, hogy semmilyen jel nem elég, hogy magához térítse.

A stílusát se szerettem. Nyavalygós, szenvedős. Helyenként nyelvileg is olyan minősíthetetlen, hogy utáltam olvasni.

Az üzenetében van értelmes is, de szenvedés volt olvasni. Utáltam Lizzie-t!

Awad: Antilányregény - Mint női: 30% elkapott egy rögeszmét, azt alaposan bemutatja, de minden más kárára.

Szubjektíven: 10% utáltam a hősnőt, nem tetszett a történet sem, ez nagyon nem volt jó.

Részlet a borítóból.

Mi a regény?

Szerda körül jön róla a poszt :)

Nyomozós, menekülős, összeesküvéses.

Jane folytatja a keresztes hadjáratát: már nem a férje meggyilkolását igyekszik megtorolni, a fiának akar egy biztonságosabb jövőt teremteni, és az áldozatoknak, akik ezután kerülnének a célkeresztbe. A felelősöket és az alapítókat nyomozza le, egy beteges család egyre veszélyesebb tagjait cserkészve be. Közben a szervezet sem pihen: mivel nem sikerül Jane nyomára akadniuk, a fián keresztül akarják csapdába csalni. A legmodernebb technikai eszközöket vetik be, és egyre közelebb jutnak a kisfiúhoz. A védelmezői még időben felismerik a helyzetet, és megkezdik a vésztervet a menekülésre. Közben egy fiatal ikerpár különös fenyegetéssel néz szemközt. Valakik, ismeretlen profik eredtek a nyomukba, és nem értik, mit tettek, hogy futniuk kell az életükért. Mire Sanjay és Tanuja válaszokat kapnak, talán már túl késő.

Koontz neve megint a sikerszerzők között szerepel – a Jane Hawk kötetek nagyon mennek most, szerencsére nálunk is annyira, hogy jöjjenek folyamatosan az új kötetek. Igaz, nekem az Ártatlanság az újabb regényei közül a kedvencem, de Jane kalandjait is szívesen olvasom.

Ez a harmadik rész egyfajta kivonata annak, ami eddig történt. Bár új nyomozás van, új mellékszereplők más szálakon, lényegében a korábban kiderített események egyfajta újrázását kapjuk meg. A mellékszálon látjuk, hogy működik a Hamlet-lista, és milyen tevékenység folyik világszerte titokban. Tulajdonképpen egy példán keresztül levezeti a szerző, amit az előző két részben Jane kinyomozott. Mellette is sok az ismétlés, ami egyrészt jó emlékeztető annak, aki régebben olvasta az előző részeket – segít visszahozni, mik történtek korábban. Ugyanakkor annyira részletesek is, hogy azok is képbe kerülnek, akiknek eddig nem akadt ilyen regény a kezükbe.

Sanjay és Tanuja története tehát a Hamlet-lista átismétlése. Mellette kapjuk Jane újabb pokoljárását és nyomozását. Az összeesküvésben rengeteg benne vannak, és most a nő keresi az alapítókat. A kígyó fejét szeretné levágni. Egy család tagjain halad sorra, az egyre veszélyesebb tagok felé. Miközben átvesszük Jane jellemét és kitartását, a kis részletekben visszameséli a korábbi eseményeket, és megvan a maga izgalma a kihallgatásoknak is.

Talán már kezdem a kelleténél idillikusabbnak megírtnak gondolni a karaktert. Nincs is rossz tulajdonsága! Jane egy HŐS. Mindene megvan, ami azzá teheti: szépség, erő, tehetség, ész és szív. Még a tragédia is ott van az életében, hogy sajnálhassuk és együtt tudjunk érezni vele. Eddig nálam is tökéletesen működött a recept, de már szeretnék valami újat is megtudni róla. Ez a kötet karakterépítés szempontjából filler epizód. Nincs mélyítés, csak az eddig látottak alaposabb megfigyelésére van lehetőségünk.

A harmadik történetszál Jane fia, Travis és védelmezőinek küzdelme. Mivel Jane megfoghatatlan, a fiát veszik célba, és minden eddiginél közelebb jutnak hozzá. Számomra most Travis volt, akinek leginkább drukkoltam. Rá is igaz, hogy túlzottan jónak van ábrázolva, de mivel kevesebbet szerepelt eddig, még nem teltem el a jóságától. Plusz, egy ártatlan gyerek, akivel borzalmakat készülnek tenni – ki ne izgulna, hogy ne essen baja?

A szálak összeérnek, de külön-külön is megállják a helyüket. Mindegyikben pörögnek az események, és ha a korábbiak ismeretében lehet is sejteni pár végkimenetelt, Koontz rutinosan növeli a feszültséget és sikeresen a cselekményben tartott.

Olvasmányos, korrekt thriller is. Elsősorban cselekményközpontú, de egy-egy ponton a karaktereket is igyekszik belülről, mélyebben feltárni az olvasónak. Köznyelv, kellően igényes, itt nem akadtam el a szövegben sem.

Talán megvan a szerző maga zsánere, és visszatérő gonosza is, de adrenalindús e kötete is.

Koontz: A görbe lépcső – Mint thriller: 75% egyes elemei ismétlik a korábbiakat, de izgalmas mellette, és fel is pörög.

Szubjektíven: 79% Jane szimpatikus, nagyon drukkolok Travis miatt, a vízió kellően sötét.

Cím: Második látásra

Szerző: Jodi Picoult – a romantikus, drámai és részben tárgyalótermi drámák egyik legolvasottabb szerzője.

Műfaj: misztikus, dráma, krimi

Cselekmény: adott egy kisváros, ahol egy telekre üzletközpontot építenének. Az indiánok tiltakoznak: szent temetkezési hely volt, nem szabad a holtakat bolygatni! Ahogy az építkezés indul, szaporodnak a megmagyarázhatatlan jelenségek. A vállalkozó egy szellemvadászt bérel fel, aki egy gyilkossági nyomozásban találja magát. Közben meg olyan ember, aki már legszívesebben halott lenne, hogy újra együtt lehessen a pár éve elhunyt menyasszonyával.

Várható megjelenés: idén májusra van tervezve

Miért várós?

• Picoult könyveit szeretem, ha nem is mindig tudom beleélni magam.
• Érdeklődve várom, mit ír a természetfelettiről. Van túlvilág, milyen?
• Be van harangozva, hogy etikailag necces múltbeli drámákat is behoz a cselekménybe Picoult. Megrázó lesz. Remélem.

Netes zsarolós, kamaszos, mélyre süllyedős, szerelmes.

Hannah számára a népszerűség minden. Mindennapi életében nem sok része van benne – a szülei elváltak, az anyja lélekölő munkával keres nagyon keveset, esélye sincs menő dolgokat venni. Nem kiemelkedően jó tanuló, nem tartozik a menők közé sem, ő a láthatatlan kisegér az osztályban. Ám van egy másik énje is. Egy nagyszájú, flörtölős, magamutogató lány, aki csak neten létezik. Kamu névvel és profillal beszól mindenkinek, miközben vadássza a szíveket és kedveléseket egyre kihívóbb képekkel. Boldog attól, hogy legalább a titkos énje népszerű, és kiélheti gonoszkodó hajlamait is. Egy csoda folytán az egyik népszerű fiú randizni hívja, úgy tűnik, Hannah élete is jobbra fordul. Ám ugyanekkor pénzért kezdi zsarolni valaki, aki rájött a netes alteregó titkára. Ha nem fizet, mindenkinek felfedi, milyen játékot játszik Hannah a neten. A lány egyre mélyebbre süllyed, hogy aztán rádöbbenjen pár kellemetlen igazságra.

Scolar Teen kötet, így nem lenne szabad olyan keményen megítélni, mint egy komolyabb ifjúsági regényt. Ahhoz, hogy ilyen témát fel lehessen dolgozni, és kerek történetet írjanak köré, kell minimum 200-300 oldal. A Likevadász még 100 sincs, így eleve felesleges azt számonkérni rajta, hogy nem elég alapos és butít. A Black Mirror ezt profibban hozza, tény.

Ettől persze lehet irritáló, hogy napjaink egyik komoly problémáját ennyire leegyszerűsíti. Kiragad pár vonást, és azzal jellemez. A népszerűség hajszolása – amikor nem az a lényeg, hogy megmutasd magad igazán, amikor látszatokat teremtenek a népszerűségért. Hannah erre a csípős nyelvét és a külsejét használja fel. Tetszik vagy sem, a gonoszkodás vonzó dolog tud lenni, ha nem te vagy a céltábla közepén. Semmi nem hoz össze annyira embereket, mint amikor közösen gyűlölhetnek és bánthatnak valakit. Ez talán cinikusan hangzik, de azt tapasztaltam, úgy tudok a leggyorsabban barátkozni, ha rájövök, mi az, amit a célszeméllyel közösen utálunk. Tudjátok: az ellenségem ellensége a barátom.

A szex, mint reklám? Könyörgöm, van, akit ez sokkol? Ha valamit el akarsz adni, akár magadat is, a szex a legjobb reklám. Klasszikus példa: még a Disney is teletömi rejtett utalásokkal a meséit. Láttátok már, milyen feliratot lehet Aranyhaj hajából kiolvasni? Hannah nem barátokat akar, likevadász. Tény, hogy a cuki állatos és a szexi képek a menők.

Lehet, hogy komolyabban is lehetett volna venni a témát. Lehet, hogy meg lehetett volna mutatni azt is, hol vannak a határok. Mi az, ami már túl sok. De erre is azt tudom mondani, a terjedelem nem engedi meg. Ez csak egy alap, ami után az olvasónak el kellene gondolkozni, és nem a regénybeli példákat követni.

Az sokkal bosszantóbb volt számomra, hogy Hannah és a cselekmény is nagyon gyerekes. Kamasz, de azért ennél több esze is lehetne. A megromlás folyamata hiteles, el tudom hinni, hogy egy gyerek így reagálna. A lopást, a hazugságot. Hannah nem hoz jó döntéseket. Ehhez képest a megváltása túl könnyed, nem éreztem, hogy tanult volna bármit is a történtekből. A mesebeli szerelmi szál vagy a regény végére betett csavar – ki a zsaroló – egyszerűen csak butaság. Alig vannak kidolgozva. Abszolút nem reális egyik sem.

A karakterek egyszerűek, csak típusok. De 100 oldalba mit is várjunk? Van egy rendes fiú, meg egy nem az. Hannah meg roppant gyerekes, aki már felnőtt akarna lenni.

A stílusa is a fiatalokat akarja megfogni – nem az igényesség, inkább a szövegben is a menőnek tűnés akarása a mérvadó. Engem sikerült inkább messzebb löknie.

Amiben látok lehetőséget, hogy beszéljünk utána. Nem követendő példákat mutat, nem hősöket. A helyzet, ami releváns, amiről lehet beszélni a kötet után. A cselekmény lehet buta, a hősnő ellenszenves, de a téma nem véletlenül lett Black Mirror epizódban is benne.

Ruwisch: Likevadász - Mint ifjúsági: 50% megosztó. A rövidsége miatt sokszor kidolgozatlan, de a témája releváns.

Szubjektíven: 35% nem tudtam szimpatizálni a hősnővel, a vége és a csavar pedig banális.

Barátkozós, iskolás, gyerekes, robotos.

Sammy kisiskolás, akinek az életét kitölti a húga, a legjobb barátja és az iskola. Az otthona izgalmas hely: mérnök anyja folyton újabb robotokon dolgozik, akikkel tele van a ház. Ám a legutóbbi alkotása nem is kicsit borítja ki a fiút: E más, mint a többi robot. Iskolába fog járni a fiúval, akit hamar kikezdenek az osztálytársak, és viccesnek találják a robot testvérét és E heves gesztusait, amiért Sammy lesz szekálva. Egy módosítást követően azonban E már olyan dolgokat tud, mint a biciklis trükkök és a hízelgés. Mire Sammy feleszmél, E az iskola legnépszerűbb diákja, aki őt is beviszi a társaságba, és feltétlenül hű hozzá. Mikor Sammy már a barátjának tartja a robotot, E eltűnik. Sammy nem hagyja annyiban a dolgot, a többi robottal nyomozni kezd, és eszébe jut a fekete autó is, ami napok óta követte. Vissza kell szereznie a barátját!

James Patterson annyira sok mindennel foglalkozik, hogy erősen gyanítom, az ilyen két- vagy többszerzős munkákban ő inkább csak ötletgazda, és nem ő jegyzi a szöveg nagyját. Ne legyen igazam, de azért elég gyanús, mennyi és milyen vastagságú kötet jelenik meg tőle. Rengeteg köztük a társszerzővel együtt jegyzett. Plusz, témában és zsánerben is rengeteg területen jelen van. Thrillerek, romantikus regények, interjúkötet, lazább és csajos krimik, ifjúsági- és gyermekirodalom is. Talán csak horrort nem láttam még tőle…

A Robotház gyerekkönyv, azok közül a jobbak közé tartozik. Hozzátéve, hogy nem a legkisebb, de már a kisiskolás korosztálynak.

A cselekmény lineáris, és könnyen követhető. Ha utal is a szerző korábban vagy később történtekre, nem kell sokat várni az utalás másik felére, nem kell sok mindent fejben tartani. Nincsenek nagy csavarok, nincsen több szálon vezetett összetett cselekmény sem.

A gyerekekre váró kalandok is olyanok, amibe könnyen beleéli magát egy gyerek. A féltékenység, amikor a figyelmet ellopja egy másik személy. Amikor úgy érzed, valakit jobban szeretnek nálad. A barátság, majd a barátért való kiállás. A plusz annyi benne, hogy E egy robot. De ha örökbefogadott gyerek lenne, vagy rokon gyerek látogatóban, akkor is működne a cselekmény. Valószínűleg azért lett robot, mert így mesésebb és fantasztikusabb a cselekmény. Ez inkább leköt egy kisfiút, mintha Sammy örökbefogadott testvért kapott volna.

A mese veszik el, ha felnőttfejjel és logikusan követjük a cselekményt: felesleges azért létrehozni egy intelligens robotot, hogy Maddie helyett iskolába járhasson. Mai fejjel tudom, mi az a táv- és virtuális oktatás, de egy kisgyerek még nem. Nekik menő lehet, hogy Maddie egy roboton keresztül követheti az oktatást, és így valamiképpen iskolába járhat. Ha azonban mai fejjel gondolkodom, a testvére elvinne egy webkamerával felszerelt laptopot, a húga máris látna mindent, és képes lenne a gépen keresztül kommunikálni is. Miért ehhez robot? Ágyúval lőnek csak verébre. De gyerekkönyv, így ebbe nagyon nem is élem bele magam. Kell a robot, hogy színesebb legyen a cselekmény.

Ki kell emelni: gyerekkönyv, így a fantasztikum és humor lekörözi a nyers értelmet. Nem logikát kell keresni benne, hanem sodródni a cselekménnyel és mosolyogni a humoros jelenteken. Annyira poénosnak nem éreztem a kötetet, de ez nem meglepő. Messze vagyok korban a célközönségtől.

A szereplők is a gyerekirodalomból érkeztek: kevés vonással jellemzettek, szimpatikusak. Egyszerű eldönteni is, ki a jó és a rossz karakter. De elvetemült gonosz nincs benne, a vége is olyan, hogy esélyt a megjavulásra a kétes elemeknek.

Rengeteg rajz található a kötetben, melyek viszonylag egyszerűek, de igényesek is.

Gyerekkönyvből az ennél komolyabbat szeretem, de kisgyerekeknek, főleg fiúknak, remek.

Patterson & Grabenstein: Robotház - Mint gyerekkönyv: 70% kedves történet, pozitív üzenettel és jópofa rajzokkal teletömve.

Szubjektíven: 50% értékelem, hogy mennyire helyes kiadvány, de már kinőttem belőle.

Rajta, Alvie! Gondolkozz. Mit tenne Beyonce? Nino szabadon kószál. Nála van a Lambo meg a pénzes bőrönd. Én viszont Gloria Gaynor vagyok: egy túlélő. Ezért még megfizet. Bosszút állok, pont mint Hamlet. (Csak női kiadásban – Hamlette? Nem, ez úgy hangzik, mint az omlett.) Megtalálom, és kinyírom. Majd meglátjátok. Bárcsak ne lenne olyan erős… (Esposito: Bűn)

Holdak emelkednek föl és zuhannak, birodalmak erősödnek meg és hanyatlanak, még a csillagok is jönnek és mennek, de olyasmi is akad, ami állandó, és noha a fajtánk története folyamatosan alakul, változik, közben mindig ugyanaz marad. (Lawrence: Szent nővér)

A világ mindenség mindig furcsább volt, mint az ember gondolta volna. Néha csodákkal volt tele. Néha borzalmakkal. (Corey: Tiamat dühe)

Egyikünk sem tudja megjósolni, milyen sors vár rád. Az élet nem csupa vidámság. Van úgy, hogy napról napra csak végigküzdjük magunkat rajta. (Golden: Egy gésa emlékiratai)

– A párban végzett munka rengeteg alkalmat kínál a kölcsönös megértés kialakításához.
Bólintottam.
A párban végzett munka rengeteg alkalmat kínál partnered megöléséhez.
Ezt persze nem mondtam ki. (Lukjanyenko: KváZi)

Nincsenek félreértések ott, ahol a helyzet fekete és fehér. Csak ott vannak, ahol a szürke valamely árnyalata van, ahol ugyanannak a nyavalyás dolognak két különböző leírása létezik. (Burke: Egy feleség dolga)

Két patak lehet, hogy egy forrásból származik, míg az egyik tiszta, a másik mocskos – felelte gyorsan a lány. (Doyle: A Fehér Sereg)

– Ám meg kell jegyeznem, a hullagyalázás már igen messze van a neveltetésemtől!
– Nézd más szemszögből! Nem hullát gyalázunk, hanem azt a látszatot keltjük, hogy valaki hullát gyalázott!
– Ja, így mindjárt mást! – emelte ég felé a két kezét a suhanc, aztán megtörten legyintett. (Goldenlane: A Szélhámos és a Varázsló)

Marionetta: Lekötelezne Flosky úr, ha egyszerű kérdésemre egyszerű választ adna.
Flosky úr: Ez lehetetlen, kedves O'Carroll kisasszony. Soha életemben nem adtam egyszerű választ egyetlen kérdésre sem. (Peacock: Nightmare Abbey)

Háború elkerüléséért dolgozós, űrkalandos, kutatós, útkereső.

James Holden börtönben várakozik, miközben a csapata szétszéledt, és mindenki a maga módszerével igyekszik kezelni a fennálló új viszonyokat. Bobbie és Alex új csapatot építenek, akik akár harcban is készek helyt állni Laconia erőivel szemben. Naomi a saját útját járja, ő még mindig hinni akar abban, hogy politikával és tárgyalásokkal is tartós békét lehet elérni. Közben egy elhivatott tudós, Elvi Okoye különös kísérletekbe fog, melyek reményt adhatnak, de akár mindennél nagyobb pusztítást is okozhatnak. Holden egyetlen esélye, hogy a körötte gyakran feltűnő Teresát állítja a maga oldalára, az elnök 14 éves kamaszlányát, aki most kezdett el komolyabban azzal foglalkozni, milyen a családja és az apja, milyen örökség vár rá. De vajon időben sikerül maga mellé állítania a lányt?

A Térség az egyik olyan sci-fi sorozat, amivel még mindig nagyon küzdök. Rengetegen szeretik, agyilag fel is tudom fogni, hogy a saját zsánerében erős munka. Mégis, nehezen szánom magam rá egy-egy kötetre, és nem is szoktak nekem tetszeni a történetek.

Most a szokottnál nagyobb odafigyeléssel és több energia befektetésével olvastam, igyekeztem nem csak a kisebb cselekményszálakat megérteni, de kerestem a nagyobb összefüggéseket is. Mert vannak azok is: a háttérben van egy epikusan nagy történet háborúról és békéről, etikáról és emberségről, de eddig szívesebben foglalkoztam azzal, hogy az egyes karakterek milyen kalandokon mennek keresztül.

Pedig, a világépítés a szerző erőssége. Nehezebb volt így olvasni. Azzal is szembe kellett néznem, hogy hiába olvastam a korábbi részeket is, a nagyobb összefüggésekből nem sok maradt meg az emlékeimben, így sok minden miatt volt olyan érzésem, hogy erről-arról többet kellene tudnom, és már megkezdett utakon járnak a szereplők tovább. Biztos, hogy jobban tetszett volna, ha frissebbek az emlékeim. Lehet, hogy neki kellene állnom a sorozatnak, hogy legalább ismételjem a korábbiakat, ha az újra olvasásra nem tudom rászánni magam? Mert ez egy olyan történet, ami akkor mutatja meg az igazi értékeit, ha a világépítésre és a nagyobb szálakra is tudunk figyelni, nem csak az egyéni kalandokra.

Amik vannak, de nem sok. Nem igazán cselekményközpontú a regény, ahhoz lassan haladnak benne az események. Még azt is meg merném kockáztatni, hogy a karakterek kidolgozása több teret kapott, mint a tényleges események.

Karakterekben erős szerző Corey. Az a személyes kínom, hogy az egyik legfontosabb szereplő, Naomi egy korábbi kötet óta nagyon ellenszenves nekem. Nem szeretem a döntéseit, a lényét, mióta az egyik részben az ő múltja volt az egyik központi téma. Hiába nem folytatódik az a szál, és a jelene nagyon más, mint a múltja, az ellenszenvem megmaradt. Holden most nagyon kevés szerepet kap, mondhatni, ő a legkevesebb színen levő szereplő a jelen részben. Rá is döbbenem, hogy ezt nem is bántam.

Elvi és Teresa voltak, akik ebben a részben számomra a legizgalmasabbak voltak. Mindketten komplex női figurák, akik komoly kérdésekkel kell szembenézzenek, és tanúságot tesznek arról, milyen emberek, miért hajlandók küzdeni és áldozatokat hozni. Nagyon problémás, ha az egyik kedvenc szereplőm egy Pézsmapocok névre hallgató kutyus? Pedig nincs is nagy szerepe, de valahogy szívesen olvastam, ahogy Teresa nyomában járt és kutyásan bohókás volt a nagyon komoly emberek gyűrűjében.

Jól van szerkesztve, a szálak fokozatosan és logikusan kapcsolódnak össze. Íve lett a cselekménynek, amit akkor is éreztem, ha egyes tudományos hangulatú részek nagyon nem a fogamra valók is voltak.

Még mindig nem az én világom, de ezt a kötetet már szinte élveztem is. Haladok.

Corey: Tiamat dühe – Mint sci-fi: 75% okosan szerkesztett, tág univerzummal dolgozó, karakterben is erős regény.

Szubjektíven: 40% küzdök a tágabb cselekménnyel, de egyes részeit már tudtam kedvelni.

5: North: A Suttogó – Tom és a kisfia máig töröttek a tragikusan fiatalon elhunyt feleség és anya hiányától. Tom írni se tud, mióta gyászol. A fia érdekében visszaköltözik a gyerekkori városába, hátha a változás segít. Itt azonban szembe kell néznie saját apjához fűződő fájdalmas emlékeivel és egy sorozatgyilkossal, aki az ő fiára is szemet vetett.

4: Leiner: Ég veled – Hanna édesanyja fiatalon hunyt el, és a lánya élete összetört. Sok mindent feladott, bezárkózott a világ elől, és már-már mániásan felügyeli édesapja étrendjét, akit minél tovább életben akar tartani. A lány értelmes, így az igazgató nyáron kiszemeli, hogy legyen az IOV csapatuk tagja. Eleinte nem akar menni, de az apja kedvéért belevág. Talán arra is jó alkalom lesz a bentlakásos verseny, hogy visszatérjen az életbe.

3: Nielk: Sose engedj el! – Jamie egyszer már azt hitte, megszakad a szíve. Élete nagy szerelme az esküvőjük hetében szakított vele, pedig a férfi már azt hitte, megtalálta a happy endet a tökéletes nővel és az újszülöttjükkel. El is költözött, de a szíve még törött. Amikor a kislánynak váratlanul nyoma veszik, hazautazik és igyekszik segíteni a keresésben. Egy újabb tragédia után vajon marad elég erő benne élni? Talán kiderül, miért törték össze a szívét.

2: Baker: Mézeshetek Harryvel – Todd élete eddig mindig könnyű volt. A munkahelye minimális erőfeszítést igényel, és remekül keres. Ragadnak rá a nők. De akkor besétál az életébe Tami és a férfi életében először teljesen szerelmes lesz. Udvarol, nősülni készül – élete legboldogabb napja azonban a legrosszabbá válik. A menyasszonya súlyos balesetet szenved, majd el is huny. Tami ellenszenves apjával, Harryvel repül el a nászútjára, annyira megtörve, hogy legszívesebben halálra inná magát.

1: Szaszkó: Pennington fivérek – Chris és David, fivérek. Chris, a megbízható és sikeres ügyvéd azonban öngyilkosságot követ el. A sikeres író, de magánéletében függőségektől szenvedő David majdnem belepusztul a bánatba. A tragédiát csak úgy képes feldolgozni, hogy írni kezd. Magukról. A gyerekkorukról, minden pokoli mocsokról, amit túl kellett élniük. Gyerekbántalmazás, verések, megaláztatás. A sorozat további köteteiben a barátnő és maga Chris is megszólalnak. Mert ez a történet mindig lehet még fájdalmasabb…