Karriert váltós, városnézős, szerelmes.

Caroline elégedetlen az életével. Beragadt egy asszisztensi állásba, miközben azt szeretné, ha a kiadó nem titkárnőként, íróként alkalmazná. A szerelmi élete is katasztrófa: van ugyan valaki, de az illető jön és megy, így nem lehet komolyan venni és tervezni sem. A nő, egy merészet húzva, elmondja az ötletét a főnökének: elmenne Barcelonába, ahol netes társkereső alapján minden este randizna. A tapasztalataiból cikket írna a lapnak, ami kicsit konyaművészet, nagyon szerelmes. Pont, ami a megürült rovatba kellene. Caroline kap egy esélyt, így a spanyol városba találja magát. Ám a spanyol férfiak élőben nem olyan szórakoztatóak, mint a képeken. Szerencse, hogy a katasztrofális randik szünetében megmentőre bukkan a jóképű hoteltulajdonos személyében…

Talán már vége a nyárnak, de a hangulatot olyan könyvekkel még őrizhetjük, mint a legutóbbi R. Kelényi Angelika-kötet. Ez ugyanis kifejezetten egy női, szórakoztató strandkönyv nyaralással és szerelemmel tele, a borító is tükrözi az egésznek az atmoszféráját.

Általában az írónő történelmi romantikus regényei nekem jobban bejönnek, de ezt a kötetét egészen megszerettem. El is mesélem, miért.

1: a cselekménye egy romantikus komédiáé. Hősnőnk szakmai okokból, meg persze romantikus vágyakkal telve kezdi el a vakrandikat. Mindegyik katasztrófába torkollik, és nagyon szórakoztató, amiket az írónő kitalált. Folyamatosan vártam is, milyen kalandot és férfit kell túlélnie Caroline-nak. Olvasója válogatja, kinek mi lesz a legviccesebb. Számomra a csóró volt, aki hasonló találkákkal gondoskodik a jó étkezéséről. Még az is tetszett, hogy olvasóként teljesen nyilvánvaló, hogy ki lesz a nőnek az igazi.

2: bár tipikus romantikus szálakat görget, azért egy-egy csavart, vagy bonyodalmat beletesz. Nem csak annyi van, hogy a pár megismerkedik, nagyon szerelembe esik és eljutnak a rózsaszín naplementéig. Caroline korábbi kapcsolata különösen életszerű és éles lett, kiválóan ellenpontozza azt a filmbe illő kapcsolatot, ami majd szövődik a férfi hőssel.

3: Caroline modern nő, aki küzd az álmáért. Tetszett, ahogy összekapja magát, és belevág a kalandba. Ahogy mer kockáztatni. Talán ezt tanulságként is viszem magammal a regényből: ha valami kényelmesnek tűnik, megfelel, de nem tesz boldoggá, nem biztos, hogy megéri beleragadni. Talán rosszabb lesz, ha váltasz, de elsülhet jól is. Caroline története arról szól, hogy se a magánéletben, se a karrierben nem szabad birkának lenni.

4: Barcelona. Bár a spanyol városok közül nekem nem ez volt a legszebb, de szeretem én is. Imádtam azt a lelkesedést, ami kisüt a lapokból. A spanyol konyha, Gaudí művészete, a spanyol életérzés és ezek szeretete átüt a történeten. Napfényes regény – nem véletlenül ajánlom, mint strandkönyvet.

5: szeretem az írónő stílusát, ebben a regényében is. Jó leírásai vannak, nem viszi túlzásba a karakterei lelki életét, de azért bemutatja azt is. Könnyed és könnyen is olvasható.

Akarjak hibát keresni benne, vagy ami nem tetszett? Nagyon nem. Legfeljebb annyit jegyzek meg, hogy ez egy női mese. Túl szép, hogy igaz legyen.

De pont ezért jó a strandra! Álmodozni lehet vele pihenés közben.

R. Kelényi: Barcelona, Barcelona - Mint strandkönyv: 85% a sztoriban lelkizés, szerelem, női kérdéskörök és szép helyek várnak.

Szubjektíven: 70% sok mindent át tudtam benne érezni, csak a romantika volt sok nekem.

Van úgy, hogy olyasmit művelnek velünk, amivel nem tudunk mit kezdeni. Csak túl kell élni, és továbblépni – feleltem. (Wells: Mesterséges sors)

Nehéz elképzelni, hogy a rengeteg biztonsági intézkedés ellenére, amikkel manapság kívül akarjuk tartani a veszélyeket – kerítések és mozgásérzékelők, és kamerák és napolaj és vitaminok és tolózárak és láncok és biciklis sisak és spinning órák és kapuk – titokban gyilkosok bujkálhatnak bennünk? (Toews: Minden kis nyamvadt bánatom)

-Hát, mit mondjak erre? Eleget éltem már ahhoz, hogy sok tapasztalatom legyen, és bölcs tanáccsal lássalak el. 
-Mi lenne az a tanács? – érdeklődtem. 
-A rövid változata annyi, hogy az élet szemét, az emberek meg még szemetebbek. (Leiner: Maradj velem)

„A képzelőerő a tudásnál is fontosabb.” 
– Kivéve persze, ha az embernek nincs rá pénze, hogy valóra váltsa az álmait – dörmögte Max magában. (Patterson&Grabenstein: A zsenikísérlet)

Írva vagyon, hogy nincs új a nap alatt, nincs új a gyilkosok viselkedésében sem. Ravaszak ők, borzasztó ravaszak, de mindig ugyanúgy. A gonoszság, ami befészkelte magát az emberi lélekbe, ami önzésében arra sarkallja, hogy kioltsa a másik életét – ennek a gonoszságnak mindig pontosan ugyanolyan hegyes és görbe a karma. Ha láttál tíz gyilkost, látni fogsz egy tizenegyediket is. Rejtőzködik, sumákol, csűri-csavarja a dolgokat, de az éles szem előtt végül fegyvertelen. (Hargla: Melchior és a piritai fojtogató)

– Itt maradhatunk, és megvárhatjuk, amíg Daemon visszatér vagy agyontaposhatunk néhány nyavalyás ízeltlábút. 
Hatalmas bakancsát az asztalra tette. 
– És igen, nekem óriási lábam van! (Gilman: Démon tanár úr)

Anyával élni olyan, mint Micimackóval élni. Számos kalandja van, gyanútlanul bajba keveri magát, aztán megússza, és mindegyik kalandjához szellemes filozófiai meglátások fűződnek. Anyám esetében az a helyzet, hogy mindig tanul egy keveset, amikor újra és újra beszorul a feje a mézesbödönbe. (Toews: Minden kis nyamvadt bánatom)

Úgy érzem magam, mintha a Szürke ötven forgatásán lennék, de minden oké – pillantottam le magamon a pántokra, aztán a hátam mögött a szervezők karabinerekkel erősítették rám a kötelet. Na, gondoltam, ezután tényleg már csak Christian Grey jöhet, hogy fojtogasson ezzel a sok izével, amit rám kötöttek. (Leiner: Maradj velem)

Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy jobb zűrös családból származni, mint benne élni. (Perks: Mint a szemed fényére)

Az emberek dominók, ha dőlnek, eldöntenek bennünket is. (Dick: Az utolsó tréfa)

– Szeretem az arcodat. 
– Magam is eléggé hozzánőttem. (James: Mister)

Diktátori rendszeres, lázadós, egyéni küzdelmes.

Allen Purcell elégedett ember kellene, hogy legyen. Örökségének hála egy olyan lakásban élhet, amelyről a jelen rendszerben sokan csak álmodozhatnak. Van egy felesége, akivel kölcsönösen szeretik egymást. A munkáját megbecsülik, még kinevezést is felajánlanak neki, amit hajlik elfogadni is. De Allen, talán még önmaga előtt is titokban, a rendszer ellensége, tele elégedetlenséggel. Egy reggel arra ébred, hogy egyfajta önkívületben megrongálta a vezér szobrát, viccelt csinált belőle. Ezt titkolnia kell, rendes és dolgos tagja akar lenni a társadalomnak, de egyre nehezebben titkolja maga elől, mennyire rossz és elnyomó a világ, aminek a részének kell lennie. Milyen esélye van változtatni rajta? Megéri, megpróbálni, ha mindent elveszthet vele?

A XX. század egyik nagy élménye, amit az irodalomnak is fel kellett dolgoznia, a totális diktatúrák modern változatai. A század embere láthatta, hogyan épít ki egyeduralmi rendszert Sztálin és Hitler is, ha csak az európai legjellegzetesebb példáknál maradok. A szép- és a szórakoztató irodalom egyik ihletője is lett mindkét rendszer.

Philip K. Dick többször is megírta a figyelmeztetéseit, legtöbbször a sci-fi keretein belül, iszonyatos diktatúrák képét vetítve elénk. Ilyen Az utolsó tréfa is, amely ma is éppen olyan aktuális, mint egykor. Hiszen a világ még mindig nem lépett túl az embereket elnyomó, zsarnoki rendszereken…

Ahogy a szerző szokása, most sem a rendszer egészének hatalmas portréját ábrázolja. Ennél sokkal emberhez közelibb, személyesebb perspektívát választ. Egyetlen embert tesz a középpontba, egy átlagos polgárt, akinek a szemén keresztül majd mindent meg tud mutatni az olvasónak. Egy személy személyes és munkahelyi problémáin keresztül mutatja meg, miért és hogyan rossz az általa megmutatott világ.

Bár tényszerűen nem történik sok minden a regényben, Allen életének fordulópontján vagyunk, amikor felismeri élete igazságát, ami egyben a rendszer legnagyobb kritikája is. Ő belül tudja, hogy ez a diktatúra embertelen és élhetetlen. De így kell élni, aláveti magát, mondhatni, része a nyájnak. A történetben a belső meggyőződése erősödik fel, és kezd el viaskodni magával. Eljut oda, hogy valamit tenni kell. Még, ha annak komoly ára is lesz.

A cím ezért is olyan találó: a regény az utolsó tréfa megszületésének és kivitelezésének sztorija. Arról már hallgat a szerző, mi lesz utána. De az üzenet szempontjából nem is fontos, mert az üzenet maga az, hogy cselekedni kell. Nem szabad birkaként és beletörődve élni az elnyomásban, mert az mindenkinek rossz.

Van humora a kötetnek. Talán nem feltűnő és nem hangosan vihogós, de a sorok között ott van a könnyedebb hangvétel is. Kell is, hogy oldja annak a feszültségét, amilyen a Dick megmutatta világ. Embertelen, kegyetlen.

A stílusa szokás szerint tömör és lényegre törő. Most ez jól esett, hiszen Allen szemszögéből megkaptam az érzelmi oldalt, és végig élhettem a hőssel, milyen rádöbbenni arra, hogy a jól szervezett és szabályozott világa egy okosan felépített börtön.

Ez a kötet tetszett. Legközelebb, ha minden igaz, novellákat olvasok a szerzőtől.

Dick: Az utolsó tréfa - Mint sci-fi: 85% erőteljes világábrázolás, átérezhető mondandó és szimpatikus a hőse.

Szubjektíven: 90% bele tudtam élni magam, aktuálisnak érzem az üzenetét, van humora is.

5: Verne: Kétévi vakáció - egy francia iskola a diákjaival útra kel, de tragédia történik és hajótörést szenvednek. Felnőttek nem maradnak életben, a fiataloknak maguknak kell életben maradniuk egy lakatlan szigeten. Meg kell szervezni az együttélést, élelmezést, a feladatokat és dolgozni kellene a hazajutáson is. Nyugi, ez kalandos, nem a Legyek ura!

4: Montgomery: Anne - sorozat - Anne egy nagyszájú, életvidám árva, akit egy idős testvérpár fogad örökbe. Bár eredetileg fiút akartak, az élénk képzeletű fruska hamar a szívükbe lopja magát, és igazi családdá válnak. A lánynak folyamatosan egyedi kalandjai vannak: véletlenül leitatja a barátnőjét, utált vörös haját fekete helyett zöldre festi... Miközben felnő, az ősellenség Gilbertre is más szemmel kezd nézni.

3: Pergaud: Gombháború - ezt a regényt szokás a francia Pál utcai fiúknak emlegetni. Van két francia kisváros, amelynek a gyerekei hagyományosan háborúznak egymással. Igyekeznek egymásnak keresztbe tenni, miközben gyűjtik egymás gombjait hadi trófeaként. Cselvetés, árulás, szerelem és nagy csaták várnak rájuk. Ám ahogy az idő telik, talán még arra is rájönnek, nem is ellenségek igazán.

2: Sienkiewicz: Sivatagon és vadonban - Stas belevaló kamaszfiú, aki a szüleivel tart afrikai munkájuk alatt. Jó barátja a család egy barátjának kislánya, Nel. A két gyerek azonban elveszik, és egymagukban kell túlélniük Afrikát. Stas tűzön-vízen át védelmezi kis barátnőjét, akivel sok kalandon esnek át, mire hazatalálnak.

1: Szabó: Abigél - Gina budapesti lány, előkelő család sarja, akit hazaköt apja iránti szeretete és egy szerelem lehetősége is egy fess katonatiszttel. Ám a VH dúl, és az apa egy vidéki bentlakásos iskolában rejti el legdrágább szerettét. Gina eleinte minden erejével küzd az iskola szokásai, a társnői játékai és személye ellen, de aztán életreszóló barátságokat köt és kalandokat él át. Közben arra is rányílik a szeme, hogy a látszat csalóka, és a háború poklában nem mindig az a hős lovag, aki annak néz ki.

Gyermeket elvesztős, lelki terrortól szenvedős, barátnős.

Charlotte és Harriet jó barátnők. Ám titkon mindketten a másikat irigylik. Charlotte elvált, most egyedül kell nevelnie három kisgyermeket. Ő azt látja, Harriet milyen jó házasságban él, a férje mennyire ragaszkodik hozzá és védelmezi. Harriet viszont állandóan a pénzzel küzd: az ő férje nem keres sokat, míg Charlotte a volt férjétől bő asszony- és gyerektartást kap, neki soha nem kell aggódnia a mindennapi betevő miatt. Egy napon Harriet egy tanfolyamra szeretne elmenni, és életében először másra bízza a kislányát. Charlotte a sajátjaival viszi ki Alice-t a játszótérre. Ám a csúszdáról Alice nem jön le – hiába keresik, a kicsinek nyoma veszett. Miközben Charlotte a város céltáblájává válik, Harriet veszélyes tervbe kezd, melybe eddig senkit nem avatott be. Valamibe, ami mindent átértelmez, Alice eltűnését is.

Ez is egy olyan regény, amit az ember legszívesebben két részre választana, és külön kezelné őket. Az első felét találtam gyengébbnek, de igazán a másodikkal sem voltam elégedett. Nézzük is meg, miért!

A regény első felében tűnik el Alice, és mindkét anya – Charlotte és Harriet – szemszögéből átélhetjük az eseményeket. Itt Charlotte a domináns karakter, aki még mindig szenved attól, hogy tönkrement a házassága. Majd a valódi kínokat is megtapasztalja, amikor mindenki ellene fordul. A saját lelkiismerete is kínozza, a közösség még jobban. Ő lett a gondatlan anya, aki elhagyta a barátnője kislányát. Egy lelkileg megfogott történet ez, amiben a szenvedéseken van a hangsúly. Melyik nőnek miért rossz, mennyire fájdalmas a helyzete.

A másodikban válik thrillerré, és pörögnek fel az események. Egy csavart kapunk rögtön az elején, és innentől már egy másik történetben járunk. Harriet lesz a vezető karakter, akinek van egy nagy titka. A lelki oldal még mindig erős, de már egy tipikus femi-thriller eseményeit olvashatjuk. Aki olvasott már olyat, amiben egy család zárt ajtók mögötti dinamikája nagyon más, mint amit a külvilágnak mutatnak, ismerősnek fogja találni. Szenvedtem is attól, hogy itt jobb a cselekmény, de meglepni nem tud, mert a hasonló regények eszköz- és cselekménytárát használja a szerző. A vége is pont olyan lett, ahogy vártam.

A karakterek egy az egyben femi-thriller tipikusak. A nők a kiemelt szereplők, és mindkettőre igaz, hogy a felszín alatt megvan a maguk fájdalmas titka. Mindketten szenvednek egy férfi miatt. Mindketten fel kell, hogy fedezzék a maguk erejét, hogy kikerüljenek a rossz helyzetből, amibe jutottak. Még az is, amitől szenvednek, pont olyan, amit az ilyen regényektől megszoktunk.

A férfiak kevésbé élénkek, az ő szemszögük nem is kerül elő a történetben. Nagyon női regény érzelmeiben, szereplőit tekintve is. Pedig érdekes lehetett volna a másik oldal is, pl. Brian milyennek éli meg a házasságát. Miért lett ilyen ember? De ezekre nem kapunk választ, bennem maradt is némi hiányérzet.

Stílusában is pont olyan, mint az ilyen regények általában. Az én-elbeszélő közel hozza az eseményeket és a cselekményt, behúz a történetbe. Irodalmi értéke nincs, de nem is kell neki. Ez egy szórakoztató regény, ami kikapcsolni akar, nem okítani vagy gyönyörködtetni.

Egyszer el lehetett olvasni, de szívesebben olvasnék eredetibb femi-thrillert is.

Perks: Mint a szemed fényére - Mint thriller: 65% lélektanilag jól felépített, folyamatosan adagolja a csavarokat. De ismerős.

Szubjektíven: 60% sokéig tartott, amíg beindult. Sok eleme nagyon tipikus is, ismerős/ismert.

• Az éjszaka fénye - történelmi az Agavétól, tárgyalótermi beütéssel.
• A halál vége - az Európa sci-fije.
• A kívülálló - az Európa újabb Stephen Kinget ad ki.

Az is érdekes lesz, múlt hétről mi érkezik meg ezen a héten.

Szeptember

2. Parker: Lángoló tenger - ifjúsági kaland 5/4

3. DeMille: Bábeli fogságban - akció 5/2,5

4. Wells: Mesterséges sors - sci-fi 5/4

5. Leiner: Maradj velem - ifjúsági 5/5

6. Hargla: Melchior és a piritai fojtogató - krimi 5/4

7. James: Mister - erotikus 5/3

    Gilman: Titkok a Lovecraft suliból 1-4 - gyerekkönyv 5/4

8. Toews: Minden kis nyamvadt bánatom - kortárs 5/2,5

    Patterson & Grabenstein: A zsenikísérlet - gyerekkönyv 5/3

Elkezdődött a suli is, most már hivatalos: megjött az ősz.