5: B. Czakó: Hervadhatatlan – Szalgháry gróf gyönyörű, nála jóval fiatalabb asszonyt vett feleségül. Két lányuk vidékre száműzte, de most a kiházasításuk miatt felhozatja őket Budára. A lányok, miközben saját szerelmükért kell, hogy küzdjenek, megismerik apjuk igazi természetét, a beteges szerelmét felesége iránt, akit mocskos eszközökkel kötött maga mellé.

4: Romig: Út a Fénybe – Sara arra ébred, hogy nem emlékszik a saját nevére sem. A szeme bekötve, egy baleset miatt ideiglenes meg is vakult. Mellette a férfi, aki állítólag a szerető férje. Aki hazaviszi egy szektába, és bünteti, ha a számára ismeretlen szabályokat megszegi. Talán semmi sem az, aminek látszik. A szerelem is ezek közé tartozik?

3: Dawson: Kegyes hazugságok – Alexandra élete látszólag tökéletes. Jóképű, szerető férj és egy édes kislány várja haza, miközben ő maga sikeres orvos. Csak éppen egy vonzó, de kamasz betege megvádolja, hogy szexuálisan zaklatta, viszonyuk volt. Alexandra állítja, azért mert visszautasította a fiút. De mi az igazság, ki a beteg ebben a történetben?

2: Hamilton: A tökéletes barátnő – Juliette szerelmes volt, imádta a barátját. A férfi azonban túl szorosnak érezte a kapcsolatuk, szakított. A nő látszólag beletörődött, de csak látszólag. Mert nekik együtt kell lenni, és baj annak, aki másként gondolja! Manipulál állásokkal, emberekkel és a múltból is akad adu a kezében.

1: Kepnes: Te – a belőle készült sorozatot is nagyon szerettem, de a regény is megérdemli, hogy helye, méghozzá nagyon előkelő legyen ezen a listán. Joe egy könyvesboltban dolgozik. Korrektül néz ki, csendes, jól nevelt fiatalember. Nem gondolnál róla semmi rosszat, barát alapanyag. Guinevere, a fiatal írópalánta betér ide, és balszerencséjére Joe felfigyel rá. Trükközik barátokkal és szerelmekkel, a lány életébe fészkeli magát. Abba jobb bele sem gondolni, mi történik, ha a lány inkább nélküle élne tovább, vagy feldühíti őt valamivel.

Bosszúállós, önbíráskodós, civil életbe visszailleszkedős.

Mindy az anyjával és annak férjével él most együtt. A mostohaapjának, aki különben rendőr, megvan a magához való esze. Pontosan tudja, ki volt Mindy korábban. Megkéri, hagyjon fel azzal az élettel, a saját és az anyja biztonsága érdekében is. Mindy azonban tudja, addig nincsenek biztonságban, amíg D’Amico bandáját, melyet a halott vezér testvére vett át, nem számolja fel. De a látszatra adnia kell, és Dave lesz, akit bevon a terveibe. Míg ő azt tanulja a fiútól, hogyan legyen hétköznapi, ő a hősségre képzi új barátját. Ám az utolsó összecsapást a lánynak kell megvívnia, egyedül. Közben Chris D’Amico is a visszavágásra készül, fejlesztve a harci készségeit a Batman: Kezdődik mintájára.

Ha szigorúan vesszük, akkor ez nem a Kick/Ass 2. fejezete. Ez egy közbeékelt mini képregény sorozat, ami Mindy karakterét teszi a középpontba. Azonban az események az előző kötet végétől folytatódnak, és a karakterek is ismerősek. Így ez csak elméleti feltevés, akár lehetne is a 2. kötet.

Az alap képregényt is szerettem, naná, hogy a kedvenc karakterem saját története még jobban tetszett. Dave itt csak mellékszereplő, és pont jó is így. Amikor kell, humort hoz a történetbe, mert ő továbbra is igencsak messze van attól a szinttől, amit Mindy képvisel. Egész sajátos is, ahogy a kislány oktatja és dirigál az évekkel idősebb fiúnak… Mondjuk, mindenki jobban járt így, csak a bűnözők nem.

A cselekmény nagyon egyszerű. Mindy fel kell, hogy számolja a bandát. Így bosszút áll az apjáért, egyben biztosítja, hogy ne járjon a nyomába senki bosszúért lihegve. Nincsenek váratlan csavarok vagy fordulatok, csak egy fekete humorral átszőtt bosszúhadjárat. Legfeljebb flashback elem akad, amikor Mindy visszagondol az apjával töltött időkre.

Ám egy más szinten is működik a történet. Mindy titkos énje, Kis Dög – a Hit Girl az ő esetében is jobban hangzik, de Kick/Ass nevével ellentétben ezt hajlandó vagyok a fordítás szerint használni – az utca réme, egy hős. Mindy azonban azzal szembesül az iskolában, hogy a menő lányok kikezdik. Egy olyan fronton kell bizonyítania, ami hétköznapi, neki pont ezért nehéz feladat. De az, ahogy a rettenthetetlen lány sebezhető és emberi oldala is feltárul, teszi a képregényt igazán erőssé.

Chris részei számomra a humor forrásai voltak. Az, ahogy Chris és a kiképzői is folyton a Nolan filmből merítenek ötletet, kész. Azt is szerettem, hogy ugyan parodizálja annak a filmnek az elemeit, tisztelettel és humorral teszi azt. (Nagy Batman és Nolan rajongó énem ezt kifejezetten tudta értékelni.) Látom azt is, hogy ez a szál előkészíti a következő kötetet, de most jobban hatott rám a humora.

Humor. Itt bőven akad belőle az éjfekete és véres stílusúból. Ráadásul minden téren. Akad bőven szituációs humor – az agyamba égett, mit lehet kezdeni egy születésnapi ajándékba kapott terroristával, vagy egy játékmacival, ha pedofil akarsz fogni. Vannak beszólások, helyzetek, amelyek borzalmasságukban is viccesek.

A grafikájával is jóban vagyok, pedig azt gyakran nehezen viselem el.

Én nevezek a 3. kötetre is, már előrendeltem. Addig pedig itt van nekünk Kis Dög.

Millar & Romita Jr: Ha/Ver 2. - Mint képregény: 90% sötét humorú. Egyszerű, de izgalmas és véres cselekményű, menő hős.

Szubjektíven: 95% Mindy karakterét bírom, a sok Batman utalást is. Jókat nevettem rajta.

- Meg kell halnod - General Press krimi, vagyis érkezik az új Peter James történet.

- A határ - a Vinton bűnügyi története.

- Az elmúlt napok könyvesboltja - női regény a General Presstől.

- Ezer csillag közül te - romantikus az Álomgyártól.

- Vox - disztópia a Művelt Néptől.

- Te Én Minden - thriller a Művelt Néptől.

Augusztus

5. LaValle: Bölcsőrabók - urban fantasy 5/4

6. Király: Csak barátok? - ifjúsági 5/4,5

7. French: Hallgatag erdő - krimi 5/2,5

8. Aranth: Propheta - sci-fi 5/3

9. King: Állattemető - horror 5/4

10. Rooney: Normális emberek - kortárs 5/4

11. Keeland & Ward: Nagyképű öltönyös - erotikus 5/3,5

      Simenon: Maigret csapdát állít - krimi 5/4

Ledolgozva a 19-i hétfő, talán nyugodtabb hét következik...

Nyomozós, házasságos, egymás ellen kijátszós.

Párizs utcáin egy sorozatgyilkos jár, aki nőket kap el és végez velük. A sajtó eredményeket követel, és Maigret felügyelő tervet készít a gyilkos kézre kerítésére. Az egyik emberét álcázza, behozza, mintha gyanúsított lenne. Közben az utcára rendőrnőket küld ki, a gyilkos kedvelt helyeire. Végül egy leszakadt gomb nyomra vezet, egyenesen egy Moncin nevű férfira mutat minden. Ám a letartóztatással még nem oldódtak meg a nyomozó gondjai: a férfi mögött áll ugyanis két nő, egy feleség és egy anya, akik bármit megtennének a szeretett férfiért. Akár gyilkolnának is érte. Így a felügyelőnek még egy gyilkosságot tisztáznia kell, és elvarrni minden szálat a pszichológia segítségével.

A Maigret kötetek egyik ismertebb darabja ez a rész. Köszönhetően a filmeknek: feldolgozták már a franciák évtizedekkel korábban, és bekerült azok közé a kötetek közé is, melyeket a BBC adaptált napjainkban. Ennek ellenére mindenkinek inkább a könyvet ajánlom alaposabb megismerésre – a sorozat részei közül ez az egyik gyengébb lett, de a regény jó.

Igaz, legszívesebben kétfelé szedném. Az első része egy klasszikusabb krimi, amelyben csapdát állítanak a gyilkosnak, és klasszikus nyomozati munkával keresik a tettest. Beépülés, csapdaállítás, az eredményt is majd egy törvényszéki nyom hozza el, egész pontosan egy gomb. Mivel krimiből csavarosabbat szeretek, ha nem is untam ezt a részt, de nem volt benne olyan plusz, ami le tudott volna kötni.

De amint megvan a tettes, indulhat egy másik játszma. Maigret felügyelő mindig úgy közelít a gyanúsítottakhoz, hogy megértse, miért tették, amit. Az emberi oldala érdekli az eseteknek. Most is így tesz, ami duplán jól jön. Nem csak az Moncin, akit sikerül megértenie, de a pszichológiai profil lesz az, ami az ügyből épülő másik ügyet is megoldja.

Egészen pazar, ahogy Moncin alakja mellett megrajzolja az életében levő két nő erős alakját. Moncinné és Yvonne, akik vetélkednek a szeretett férfiért, sokkal színesebb és izgalmasabb alakok, mint maga Moncin. A kettejük közti feszült kapcsolat pedig a regény erőssége lett. Maigret mesterien átlátja a két nő közti dinamikát, és ki is tudja használni. Ez volt a regény bravúrja, az igazi csapda, nem az, amelyet Moncin elfogására állítottak.

Ahogy a többi műve is a szerzőnek, a stíluselemek megvannak. Nagyon tömör, lényegre törő minden Maigret nyomozás. Simenon nem ír hosszas leírásokat, nem göngyölíti a cselekményt hosszadalmasan. Lecsupaszítja a szereplők lelke mellett a prózát és a cselekményt is. Csak az van benne, ami kell. Így minden szónak nagyobb a súlya is. Fitzgerald volt még nagyon jó ebben, és ha Simenon olyan irodalmi magasságokat nem is ér el, a krimiben megvalósította az amerikai szerző stílusának egyfajta mását.

Azon még merengek, mélyebb tartalmat lehet-e, egyáltalán érdemes keresnem-e a történetben. Intellektuálisan szórakoztató krimi, vagy merengjek azon, amit az emberi természetből megmutat? Anyák, ne legyetek helikopterszülők! Ha nem tanuljátok meg elengedni a gyermeketek kezét, még a végén azon kapjátok magatokat, hogy járhattok a beszélőre, ha látni akarjátok a csemetét!

Gyorsan olvasható, korrekt krimi, a hosszú sztorikat nem szeretőknek ideális választás.

Simenon: Maigret csapdát állít - Mint krimi: 75% korrekt, pszichésen jól felépített krimi, Maigret karaktere a megszokott.

Szubjektíven: 65% a cselekmény második fele tetszett, a pszichés csapda. Az eleje kevésbé.

Viszonyos, szerelembe esős, közös életet építős.

Graham Morgan nem szokott metróval járni. Az egy kivételes nap volt, és sikeresen el is hagyta a mobilját. Az ugyanott utazó Soraya Venedetta megtalálta, és vissza is vitte a férfi irodájába. Graham azonban még találkozni sem ért rá, így a nő kreatív bosszút eszel ki. Befotózza dús idomait, lássa csak Graham, mit hagyott ki! A két ember online kezd el flörtölni egymással, majd Graham eléri, hogy igazi randevúk is következzenek. Soraya eleinte igyekszik távol tartani magát a gazdag, nőfaló férfitól, de egy ponton már képtelen erre. Forró viszonyba kezdenek, amely egyre inkább érzelmekről is szól. Ám a férfi múltjából felbukkan egy nő, egy olyan titokkal, ami pont Soraya legnagyobb gyerekkori fájdalmát hozza felszínre. Képes a szerelmük ezt is túlélni?

Erotikus, romantikus regény, így a kérdés természetesen költői. Nem írom le direkt, de szerintem a fülszövegből tudja mindenki, mi lesz a regény vége. Már csak azért is, mert a regény írónő párosa nem tért el a romantikus regények forgatókönyvétől.

Ismételjük át? Ok, de a képlet most sem változott. A két szép, vonzó ember találkozik. Elemi vonzalom, forró viszony, szerelem és boldogság. Egy butaság miatt azonban szétmennek, kutyául szenvednek is. Mire az egyik tesz egy nagy, romantikus gesztust, és a végeredmény? Még boldogabbak és szerelmesebbek lesznek, mint korábban. Tudjátok még, honnan lehet lemérni, hogy tipikus romantikus regénnyel van dolgotok? A végéből. Vagy a lánykérés és esküvő, vagy a teljes családdá alakulás, egy gyermek érkezése zárja a sztorit. Ez sem kivétel.

Ha ennyire a zsánert követi, miért érdemes mégis kézbe venni? Ha a saját példám nézem, ne vegyétek kézbe! Meneküljetek! Van éppen elég krimi, amit olvashattok helyette. Nekem ez nem a zsánerem, így akkor is szenvedek vele, ha azt érzékelem is, hogy a sajkát műfajában nem rossz a munka.

Itt az lehet a vonzó, már aki az ilyet szereti, hogy Keeland és Ward nem elégszik a szereplők szokásos eszköztárával. A zsánerhez képest hosszabb a flört rész, ha nekem nagyon be is idézte, amit Christian Grey és Ana Steel műveltek telefonon. Igyekeztek megmutatni, hogy ez a két ember nem csak az ágyban talált egymásra, hanem valóban megszerették a másikat, és kapcsolatuk van, nem viszonyuk.

De tévedés ne legyen: ez erősen romantikus erotikus történet. A fizikai vonzalom és a különféle szexuális játszadozások jelentős részét képezik a történetnek. (Nem véletlen, hogy nem a zsánerem. Sokkal szívesebben olvasok gyilkosságokról, mint ágyjeleneteket.)

Ami meglepő volt számomra a regénnyel kapcsolatban, hogy több helyen is láttam, hogy kiemelték a humorát. Olvastam, és próbáltam megfejteni, mégis, miért tarja ezt bárki is humorosnak? Ahogy a két főszereplő flörtöl, amilyen szöveg van, nyomokban észlelem, mire gondolhattak. De ez nem igazán vicces. Nem nyálas, flörtölős, de messze van attól, ami szerintem vicces. (Ok, nekem a fekete humor jön be, így ennek a megítélésére könnyen lehet, hogy nem én vagyok a megfelelő ember.)

Sokan szeretik, a kiadónál más regényei is jönnek a szerzőpárnak, ez most nagyon megy. Ettől nem vagyok éppen boldog, de azzal vigasztalom magam, legalább a zsánerében ok.

Keeland & Ward: Nagyképű öltönyös - Mint erotikus: 80% van humora, a szereplőit igyekszik mélyíteni is az erotikus részek mellett.

Szubjektíven: 30% nem az én zsánerem. Nem szerettem a szereplőket, a humora se jött be.

Apollo kevert családba született: afrikai bevándorló anya és fehér, amerikai apa fiaként. Ám az apja egy napon eltűnt, mintha soha nem is létezett volna. Meghalt, baleset érte, vagy csak elhagyta a feleségét és a fiát? Apollo felvette az anyja nevét, és kizárta az apját a tudatából.

Megvolt a magához való esze, és egy napon a hivatása is megtalálta. Szerette a könyveket, felkutatni a régiségeket és különlegességeket, értékesíteni őket. Nem is tanult tovább, az utcai alkuk majd a saját vállalkozása tökéletesen kielégítette.

Majd az életébe lépett Emma, és vele a nagy szerelem. A nő kalandra vágyott, és hiába szerettek egymásba, tudták, hogy kevés időt tölthetnek együtt. A nő Dél-Amerikába vágyott humanitárius munkát végezni, csak pár hét, és elrepül. De azt az időt együtt töltik, és Apollo tudta, megtalálta az egyet, aki kell neki. Megvárta Emmát, bár ő hosszú ideig távol volt. Akinek ott voltak más kapcsolatai is, de semmi végzetes és komoly.

A kapcsolatuk lassan újra szárba szökkent, összeköltöztek, megesküdtek, és idővel a gyerekvállalás is szóba került. Emma teherbe esett, és megszületett Brian. Boldogok voltak, Apollo úgy érezte, az istenek segítik a lépteit. Szerencsés ember volt.

De Emma egyre fáradtabb volt, direkt kerülte a fiukat. Egyre megszállottabban viselkedett, és állította, Brian nem az ő fiuk. Lassan már a közelében sem bírt megmaradni. A helyzet odáig fajult, hogy Emma végzett a pár hónapos kicsivel, majd felszívódott. Apollo teljesen megkattant, gyászolt és keresni kezdte a feleségét. A közös barátokra úgy rátört, hogy le is csukták érte.

Leülte, és továbbra is válaszokat akart. Ahogy kijött a börtönből, Emma nyomában járt, egy új közösségre bukkant rá. Egy olyan valóságra, melyet időbe tellett feldolgoznia is. Megtudta, annak idején egy hajónyi ember, amikor Amerikába indultak új életet kezdeni, képtelen volt teljesen elszakadni az otthontól. Biztosítékot akartak. A troll jó szerencsét hoz, csak bele kell menni a mocskos alkujába. Ott egy férfi így tett. Áthozta a lényt magukkal. A családja ettől kezdve kénytelen volt őrnek lenni, és teljesíteni az alkut.

A troll családot akart, saját gyermeket. De mivel nem lehetett, emberi gyermeket próbált a sajátjaként nevelni. A család eleinte saját kicsinyeit áldozta fel: mert az ember gyerek egy idő után felbosszantja a lényt, aki végez velük. Majd kis idő múlva újabbat akar. De a jelenlegi generáció őre úgy döntött, olyan gyerekeket áldoz fel, akiknek különben sem lenne jó életük. Brian ugyan nem ez a kategória volt, de akkor nagyon kellett egy gyerek. Ő cserélte ki a gyerekeket, és az igazi fiút a troll barlangjába vitte.

Már Apollo is átlát a káprázaton, meglátja, amit Emma látott. A szörnyet, aki valóban nem a fiuk volt. A nőre is rábukkan, az erdőt járja, a troll nyomában jár. Vissza akarja kapni a fiát. Apollo már az egész családját vissza akarja kapni: a fiát, de a feleségét is. Együtt dolgoznak ki egy tervet.

Majdnem belehalnak, de kihozzák a fiukat a barlangból. Egymásba kapaszkodnak, és igyekeznek nem belegondolni abba, mi történt a gyerekkel és miket tanult ott. Hogy a gügyögése kísértetiesen hasonlít a troll hangjára. Apollo hálát ad magában, hogy esélyük van felnevelni, minden konfliktusért is előre hálás.

Kapcsolatos, felnövős, élettel szembenézős.

Connell tehetséges, de munkáscsaládból származó fiatalember. Műveltségével, külsejével ellensúlyozni tudja az elit iskolában is, hogy az anyja csak egy takarítónő. Különös barátság fűzi osztálytársnőjéhez, a gazdag és különös Marianne-hoz, akiknél az anyja dolgozik is. Titkon legjobb barátok, majd lassan többek is lesznek egymásnak. Barátok extrákkal. Mindketten többet is szeretnének, de Connell tart attól, mit szólna a baráti köre, hogy a nem szép, furcsának tartott Marianne-nal jár. Elszakadnak egymástól, de végleg soha nem sikerül szakítaniuk. Az egyetemen, majd a mindennapokba kiszabadulva is vissza-visszatérnek egymáshoz, együtt haladva a felnőtté válás útján.

Nem szokásom elemezni a borítókat, legfeljebb egy-egy jobban sikerültnél megjegyzem, hogy szép lett a borító is. Most ilyen megjegyzést nem fogok tenni. Legjobb esetben is a különös, amit rá tudok mondani. Ha őszinte leszek, számomra még taszító is ez a kép. A zöld állítólag nyugtatja az idegeket. Az enyémet nem. Ez a halkonzervben összecsavarodó pár is… nagyon posztmodern. A regény ismeretében a történethez megy, de minden egyes alkalmat utáltam, amikor becsuktam a könyvet és láttam ezt a képet. Biztos vagyok benne, hogy a Könyvhéten hozzá kapott kitűzőmet sem fogom hordani.

Miért fáj nekem ez a kép? Mert tudom, hogy sokan a borítóról ítélnek. Ez a regény pedig egy modern szerelmes regény, ami messze túlmutat azon, hogy a két szép ember találkozik, őrülten vonzódik egymáshoz, sokat bujálkodik és happy end forever. Ez félig szépirodalom is, sokkal több van benne, tartalmasabb. Szomorú, hogy sokan mégsem adnak majd neki esélyt, mert nem elég, hogy nem egy félmeztelen félisten van az elején, hanem ráadásul fura konzerv.

Ez egy mélyen emberi történet a kapcsolatokról, társadalmi és csoportnyomásról, felnőtté válásról és szerelemről. Semmi sem egyszerű vagy fekete-fehér benne, nincsenek előre alkalmazható képletek. Pedig nagyon tipikusan indít: szegény fiú, gazdag lány, titkos szerelem. Ami kibomlik belőle, már teljesen más.

Izgalmas, ahogy Rooney meg tudja ragadni, hogy a szerelem sokszor nem elég. Nem is egyértelmű. Hol végződik a vágy, és kezdődik a szerelem? Mit érdemes feladni érte? Mennyit szabad érte küzdeni? Meg sem próbál happy end felé lökni minket Rooney, nem a habos rózsaszín mesék érdeklik.

A karakterei sem a romantikus regények tipikus szereplői. Marianne nem a környék szépe, de még csak a kedves szomszéd lányt sem testesíti meg. A külseje, de a belseje is különös. Annyira, hogy meg sem tudtam kedvelni se lányként, se nőként. Connell jobban megfelel a kliséknek, és valahogy szerethetőbb is. De az ő karakterében is bőven vannak emberi, és nem regényszerű vonások. Elég csak az összeomlására gondolni. Ő nem hibátlan, szépséges amorózó, hanem egy gyötrődő emberi lény, akinek magával és a környezetével is tisztába kell jönnie, harcolnia.

Szerettem a szöveget. Nem mászott be a fülemen, nem egy dallam, de sok olyan megállapítása és üzenete van, amiben magamra ismertem.

Értékeltem, ez egy ütős kortárs regény, de ennek ellenére nem szerettem. Azért ez komor…

Rooney: Normális emberek - Mint kortárs: 85% emberi, hiteles, ami visszatükrözi a jelent. Szerelmes, de drámába oltva.

Szubjektíven: 65% értékeltem, de nem szerettem. A jelen lecsupaszítva hangulatromboló.

Ha csak a csini rucit mutatom, beugrik, melyik borítón láttad?

Megoldás: Tovább!