Múlttal szembenézős, nyomozós, női.

Claire sok tekintetben sikeres nő lett. Körzeti orvos, megbíznak benne a betegei és szereti is, amit csinál. Felelős nővér, aki mindig ott van az öccsének, akinek a gyerekkori trauma máig gondokat okoz, és függőségbe hajszolta. Claire élete sem áll biztos lábakon, ugyanezen okból. Ugyan nevet változtattak, de mindig a feje fölött lebeg az eshetőség, hogy valaki rájön, kiknek születtek. Az apjuk, Lord Spencer az ország egyik legkeresettebb embere, akit egy brutális gyilkossággal vádoltak, de a férfi felszívódott, és máig nem találja senki. Claire már ott tart, hogy választ kell kapnia. Mert tudnia kell, kinek a lánya. Ismernie kell a múltját, hogy lehessen jövője, bármi is az ára. Most ő is az apja és az igazság nyomába ered.

A fülszöveg alapján nagyon jónak tűnt ez a könyv. A brutális gyilkosság, amit utólag kell felderíteni, ráadásul az egyik közvetetten érintettnek. Még Oidipusz az eszembe jutott, bár abban biztos voltam, hogy nem egy kislány követte el a szörnyű tettet, és nem maga után nyomoz. De az apja után, azért elég közel vannak egymáshoz rokoni szinten.

Ehhez képest olvastam és olvastam, és semmi nem volt, amit vártam. Kaptam hosszúnak érzett részeket arról, hogy mennyi lehetőség lenne az öccsében, de esélye sincs, mert annak a tudata, hogy kinek a gyereke, tönkretette lelkileg és függő lett. Lehet, hogy csak én vagyok érzéketlenebb az átlagnál, de ezt a szálat abszolút nem értettem. A fiú még baba volt, amikor az apja állítólag gyilkolt. Az anya elköltözött a gyerekekkel, azonnal nevet is váltottak. Egyáltalán, miből lett neki ilyen elviselhetetlen traumája? Nincs emléke, más lett a neve, nem is kellett volna foglalkoznia azzal, állítólag mit tett az apja, akit nem ismert.

De nem is ez a legrosszabb. Az, ahogy Claire a folyamatos gyötrődés állapotában van, még ennél is jobban zavart. Miért most jött el a pont, ahol az igazság nyomába eredt? Sokkal könnyebb lett volna, ha nem vár évtizedeket. Vagy, ha még messzebb költöznek. Rengeteget szenved, gyötrődik, olyasmi miatt, amit nem ő tett.

A nyomozás is abszolút kezdetleges. Ez nem egy izgalmas thriller, ez egy amatőr próbálkozása az igazság nyomában. De mivel regény, kell valami zárás és megoldás. Azt nem mondom, hogy megérte a válaszokért végigolvasni a könyvet. Semmi nagy csavar, semmi nagy meglepetés, csak egy szimpla válasz.

A regény kulcsszava az érzelem. Mindenki érzelmi oldalról közelít a történtekhez, a jelenéhez. A főszereplők szenvednek, és még abban sem vagyok biztos, hogy a végén kevésbé gyötrődnek, mint az elején. Claire öccsén le lehetne ezt mérni, de mivel ő egy sort sem kap a történet végén, így marad Claire. Aki azt teszi, amit már kamaszként kellett volna meglépnie. Az egyetem is pont jó lett volna arra, mit itt végeredményként meglép.

A stílusa se olyan, hogy a cselekmény helyett olvastassa velem az. Eleve a sok lelkizés miatt érzelgős, a történet meg lassan halad. Gyorsan lehet olvasni, de közben nagyon lehet unatkozni is mellette.

Tartalmat sem tudok kihámozni belőle. Nekem az volt a lényeg, hogy az ember nem azonos a szülőjével. De ezt a könyv nélkül is tudtam.

Plusz, zárásul: brutális rémtettnek mondják Spencer tettét. Elég alacsony az ingerküszöbük.

Berry: Hiába futsz - Mint thriller: 30% alig van benne thriller elem. A női hősét elemzi, főleg érzelmeiben.

Szubjektíven: 15% az alapügy érdekes lett volna, de a cselekmény kevés, lelkizés sok.

5: Scott: Ivanhoe – meg ne kövezzen senki, de e történetben simán felfedezem a Robin Hood elemeit. A szászok némelyike még reménykedik, hogy visszaszerezhetik a trónt a normannoktól. Így az öreg Ivanhoe nagyon ki is akad a fiára, aki nem elég, hogy beleszeret a lehetséges szász királynéba, de még Oroszlánszívű Richard lovagja is lesz. A kitagadott fiúnak kalandok sorát kell túlélnie, hogy visszaszerezze nevét, szerelmét és az apja tiszteletét.

4: Sienkiewicz: Quo vadis – Rómában egy új vallás van terjedőben, a kereszténység. A gazdag műélvező mit sem törődik ilyesmivel, de kedvenc unokaöccse egy keresztény lányba szeret bele. Ráadásul az egyre őrültebb Néró a város felgyújtását e csoportra akarja kenni, és megindul a vérengzés. Mit tehet egy műszerető egy ilyen korban? Szerelem, hatalom, ármányok – romantikus klasszikus.

3: Fitzgerald: A nagy Gatsby – Gatsby titokzatos alak, aki a nagyszabású estélyeiről híres. Jöhet mindenki, van minden, mit az ember kívánhat. De ki a férfi? Honnan az irdatlan vagyona? A szomszédba költöző újságíró a titok nyomába ered, és Gatsby barátsága révén rálátása lesz egy szomorú ember szomorú szerelmének történetére, aki soha nem érheti el az annyira áhított zöld fényt, mert a múlt nem megismételhető.

2: Steinbeck: Édentől keletre – Adam és Charles, féltestvérek. Adam szelíd, már szinte a butaság határáig naiv. Amikor felbukkan az életében a beteg prostituált, a szívét neki adja, noha a nő viszonyba kezd az öccsével, és közli is, gyűlöli őt. Adam elviszi a nőtől született ikreket, akiknek vagy ő, vagy az öccse az apjuk. Aaron és Caleb nagyon más személyiségek lesznek, és meg kell vívniuk a maguk harcát a család múltjával, az Édentől keletre.

1: Hugo: A nyomorultak – a romantika megteremtője, Victor Hugo. Költő, regényíró, akinek az is ismeri a nevét, aki soha nem olvasott tőle. Örök klasszikusa Jean Valjean története, aki egyetlen kenyér ellopásáért évtizedeket töltött börtönben. Akit egy nemes püspök az igaz útra terelt, aki befogadta a tönkretett Fantine kislányát, és egy életen át játszott macska-egér játszmát Javert felügyelővel. Aki kimentette Mariust a szétlőtt barikád romjaiból, aki feladta mindenét, hogy Cosette boldog lehessen. Tucatnyi film, musical, még mese is készült belőle. De az eredeti a monumentális regény.

Szerelmes, üzletvezetős, PR trükkös, parfümös, női.

Coco Chanel már fogalom. Párizsban, aki divatos akar lenni, tőle veszi a ruháit. Ám az asszonynak most komoly fájdalmai vannak: élete szerelme, Boy elhunyt egy autóbalesetben. Még csak a temetésére sem mehet el, mert a férfi felesége Angliában temetteti a férjét, ahol nem szívesen látják a szeretőjét. Coco így egyedi, rá jellemző módon készül emléket állítani a férfinak. Piacra akar dobni egy parfümöt, valami különlegeset, amely a szerelmük örök emléke lenne. Miközben keresi az illatot, tanulja a parfümkészítés trükkjeit, készíti az új modelleket is, még jelmezeket is készít a színháznak. Az életébe lépő fess orosz arisztokrata a szívét is elkezdi gyógyítani. Mikor pedig kész az illat, egy orosz parfüm nyomdokain haladva, Coco elkezdi sikeressé tenni és új márkát teremteni.

Vannak könyvek, amelyekbe egyszerűen beleveszik az ember. Számomra Marly kötete ilyen volt – már az elején megfogott, és amint a végére értem, már hiányérzetem is volt, hogy nem olvashatom tovább. A történet, a karakterek, az egész miliő megfogott magának.

Egyrészt, imádtam a helyszínt. Párizs a kedvenc városom, és ahogy a francia tájakat bejárják nyaralás vagy az illat kedvéért, valósággal levittek engem is a Riviérára. Ahogy leírja a helyszíneket a szerző, ott éreztem magam. Ahol már jártam is, mert szerencsére ilyen is van, szépen rásimultak az emlékképeim az itteni leírásokra. Az a varázs, amit megtaláltam a francia vidékben, itt van a könyv lapjain is.

Megfogott Coco Chanel karaktere is. Ő egy olyan nő volt, akit ma is simán lehet példaképnek választani. Annyira tudott élni, szeretni, alkotni! Rengeteg energiája volt, mindig pörgött, és magával ragadta az embereket, most a róla olvasókat. Voltak nehézségei, szenvedett is, de mindig egy életvidám, erős nő volt, akiben egyesült egy nőies nő és az a karrier-álom, amiről oly sokan álmodnak. Rengeteg mindent elért, sokan szerették és sokakat szerettek, ő tényleg élt. Hogy is van az a dal? Igazán éltünk, barátom? Ezt ő elmondhatta magáról.

 A parfüm története is vitt magával. A kedvenc illatom Chanel – igaz, nekem nem a No5, a Gabrielle és a Coco Mademoiselle az illatom –, lenyűgöznek a parfümök úgy általánosságban is. Itt pedig a készítéstől kezdve a PR-on át sok mindenről megtudunk dolgokat. Hogyan jött létre az illat, milyen trükkökkel lett népszerű, hogy találták ki a dobozt, a Chanel emblémát… A parfümőr és A parfüm óta nem olvastam ilyen jó illatos könyvet.

A cselekmény mozgalmas, de nem rohan. A fentiekből is látszik, hogy sokféle. Szerelmi szál, üzleti élet, baráti társaság…

Erről eszembe jutott, mennyire jól megragadja a korabeli párizsi művészeti világot is. Annyira pezsgő, színes volt a világ akkor, élvezet volt róla olvasni is. Pláne, hogy a művészettörténet is nagy gyengém, imádok ilyesmiről is olvasni.

Nagyon olvasmányos is, valósággal faltam a fejezeteket. Jó hangulatai vannak, nem csak leírja a tárgyakat, tájakat, illatokat, érezteti is őket. A karakterei is valósággal élnek a lapokon, nagyon emberiek és nem mesebeli hősök.

Sok kutatást is végzett az írónő, érezni a köteten is mennyire ismeri a kort, embereket.

Nagy élmény volt ez a kötet! Még a borítója is rabul ejtő, ahogy a tartalma is.

Marly: Coco Chanel és a szerelem illata - Mint kosztümös női: 90% jó a korszak ábrázolása, erőteljesek a szereplők, érdekes a sztori.

Szubjektíven: 100% szórakoztat, tanít erre-arra, és teljesen le is kötött. Jól sikerült regény.

- Ne is említsd - a Gabo hoz egy mellékkötetet Maskame sorozatához.

- Kim Dzsongun visszavár - a Művelt Néppel kirándulhatunk Észak-Koreában.

- Bűn - Libri strandkönyv, valószínűleg ugyanolyan hihetetlen, mint az első rész volt.

- Európa halála - végre ideér az új Réti László kötet a Művelt Néptől?

- A költő - krimi, Művelt Nép. Gyanús nekem, hogy ennyi regényt nem adnak ki, lesz, ami csúszni fog. Mint tavaly...

Június

24. Perry: A család barátja - strandkönyv 5/4

25. Pearson: Tolvajok tánca - YA fantasy 5/3

26. Delaney: Játssz velem - thriller 5/5

27. St. John: Verseny a széllel - ifjúsági 5/4

28. Miller: Orkaváros - sci-fi 5/2

29. Page: Strand - női 5/1,5

      Cocks&Morgan: Királyi többes - romantikus 5/1,5

30. Klein: Ophelia - ifjúsági 5/2,5

      Kordos: Hungary by Night - ismeretterjesztő 5/5

Ezzel vége a júniusnak, legközelebb majd júliusba írok!

Szórakoztató világos, botrányos, elit helyes.

Budapest – éjjel megnyílik a szórakozni vágyó gazdagoknak is. Vannak helyek, ahonnan kinéznek, ha nem költesz súlyos százezreket, de még jobb, ha milliós tételeket. Ahol minden kívánságot teljesítenek, és ahol a pénz mindent megold. Vannak, akik keresik az extrém lehetőségeket, mások az előkelő finomsághoz ragaszkodnak. Nem mindegy, újgazdag vagy egy örökölt vagyon birtokosa az adott milliomos. Vagyonokat lehet nyerni és veszteni a kaszinóban, VIP részlegek titkai tárulnak fel, és még az is kiderül, mibe kerül, hogy az embert a kedvenc sztárja köszöntse fel a születésnapján. Mert bizony, akinek mindene megvan, annak ajándékot sem egyszerű adni.

Kordos Szabolcs újságíró, de rendszeresen jelennek meg kötetei is. Egy olyan világot mutat meg nekünk Magyarországon belül, amiről pletykákat esetleg ismerünk, de megismerni nincs lehetőségünk. Most éppen azt tárja fel, hogy az igazán tehetősek hogyan mulatnak az éjszakában.

Kinek mire van igénye? Szaftos történetekre, tanulságos esetekre, egy kis szociológiára? Ebben a kötetben mindenre talál példát. Nekem a nagy bulik, az annyira költekező emberek történetei ragadtak be a fejembe, amit különben elképzelni sem tudnék. Mert itt lesz szó olyanok szokásairól, akik egy este többet elköltenek, mint amit egy év alatt keresek. Ezen szörnyülködni is lehetne, és még akár hangulatom is lenne a társadalmi egyenlőtlenségek felett sopánkodni, de ebben a kötetben nem ez a lényeg.

Kordos nem társadalmi haragot szít, hanem feltár. Kicsit görbe tükör is, bár kétlem, hogy pont annál célba talál az üzenet, aki így él. Miért is venne vissza az, aki ezt gond nélkül megteheti? Az emberi természet, sajnos, nem olyan.

Szokás szerint Kordos az üzletágban dolgozók találta meg, és tőlük gyűjtött történeteket. Természetesen, most is jár a névtelenség. Hiszen ez egy olyan szakma, ahol a diszkréció kiemelten fontos. Hiszen a VIP szektorok nem véletlenül zártak.

A VIP szektorok – itt most olvastam róluk érdekességeket. Betekintés egy olyan világba, ahova különben nem léphetnék be. Mondjuk, a leírtak alapján ezekbe nem is vágyódnék. Ha már érdekel egy rendezvény, azon részt venni akarok, nem kívülről benne lenni, és mégsem foglalkozni vele, mert egyéb szórakozás van.

De ha már furcsaságoknál tartunk, azon is ledöbbentem, hogy a mulatós mennyire megy a gazdagok között. Hiába, a pénzzel nem jár ízlés is…

A szerző stílusa a szokott. Tárgyilagos, de jó mesélő. Élvezetesen mondja el a történeteit, és teszi mindezt úgy szórakoztatóan, hogy ahol kell, oda is tud szúrni kicsit. Mert elmeséli a dekadens züllés rétegeit, de azért van mögötte egy szilárd értékrend. Nem ítélkezik, de a sorok között olvasva azért érezzük, mi az, amivel egyet ért, és mi az, ami már sok a jóból.

Külsőségeiben is teljesen rendben van a kötet. Látványos a borító, és a kötet vastagsága felettébb becsapós. Rövid sorok vannak az oldalakon, nagy sortávval és betűmérettel. Kis túlzással az első olvasókönyveim juttatta eszembe.

Már várnak rám a luxushotelek is, majd mesélek arról is!

Kordos: Hungary by Night - Mint ismeretterjesztő: 90% szórakoztat, de gondolkoztat is. Olvasmányos, de tényszerű.

Szubjektíven: 85% szeretem a stílusát, és elszórakoztatott megint. Gyorsan olvasható is.

Szerelmes, kosztümös, őrületből elmenekülős.

Ophelia még kislány, amikor az apja elnyer egy fontos hivatalt a királyi udvarban. A család is vele költözik, és az élénk kislányra felfigyel a királyné is. Az udvarhölgyei közé fogadja. Ophelia beilleszkedik, és ahogy nő, egyre jobban beleszerelmesedik Hamlet hercegbe. Ugyan az alacsony származása miatt nem mer jövőt álmodni maguknak, idővel a herceg is viszonozni kezdi az érzelmeit. Hosszú boldogság azonban nem jut kettejüknek: a király meghal, a szelleme a várban kísért és Hamlet gyötrődni kezd. Bosszút kell állnia, de bánthatja a saját anyját? Bizonyíték kell neki. Ophelia rádöbben, ez a férfi már nem az, akinek a szívét adta. Felméri, Hamlet őrülete őt is magával fogja ragadni, hacsak nem cselekszik. Egy titkot rejtve szervezkedni kezd, hogy mentse magát, ha a szerelmét már nem tudja.

Ha már rajongói kötetekről beszéltünk tegnap. Itt van egy, ami valamilyen szinten szintén annak tekinthető. Csak ebben több az eredeti vonás. Ophelia, valószínűleg a legtöbb embernek Hamlet szerelme jut róla eszébe, a nagyon popkultúrán nevelkedőknek meg Winslow O-ja, de ő azért nagyon más karakter. Ez az Ophelia Hamlet-é.

Lisa Klein pedig most általa akarja közelebb hozni az emberekhez Shakespeare világát. Volt már hasonló, egy mellékszereplőt kiemelve máshogy nézni a Hamletre, itt is valami hasonlóról van szó.

Tagadhatatlan, mennyire érezni a feminista hatást a könyvön. A romantikus irodalomban az a divat, hogy a nő feláldozza magát a szerelemért. Küzdenek, kitartanak, de nem menekülnek el. Ophelia ennél öntudatosabb: ő is próbál a szeretett férfi társa lenni, de ő látja, mikor jön el a pont, ahol már nem tehet semmit. Ahol magát kell védenie. Fiatal kora ellenére Klein nagyon erős, érett személyiségnek ábrázolja ilyen téren.

Amivel eljutunk az egyik problémához. Nem következetes a karakter. Képes a nagy szerelmet hátrahagyni, józannak lenni. A végén meg pont úgy viselkedik, mint bármelyik lányregény nagyon nyálas hősnője. Értem, Klein boldog véget akart neki adni, de így? Annyira erőltetett, és olyannyira eltér a nőtől, akivé a karaktert korábban érlelte…

Különben is, ennyire happy end a végén. A meseszerető énem próbál neki örülni, de nem engedem neki. A Hamlet tragédia, ne legyen már belőle lányos happy end egy kis csavarral!

Különben is, e történet viszonya a Hamlethez, nagyon szoros. Jelenetek, néhol még a szöveg is ki van emelve Shakespeare tragédiájából. Klein célja nem is titkoltan az, hogy meghozza az olvasói kedvét az eredeti történethez. Ám azt kell mondanom, szerintem ellentétes hatást ér el vele. A Shakespeare sorok ilyen környezetbe helyezése csak még jobban felhívja arra a figyelmet, hogy mennyivel nehezebb értelmezni, megérteni, mint egy mai prózát. Aki eddig nem riadt el tőle, most el fog.

Annak nem kedvez a kötet, aki a Hamlet világába akarja mélyebben beleásni magát. Én pl. azt szerettem volna, ha a herceget ismerhetem meg jobban. De nem tárja fel mélyebben a dán herceg jellemét, alig kapunk keretet annak, ami történik majd vele.

Most olvasom, hogy film is készült a történetből. Ez eddig kimaradt nekem, de ennek még utánajárok. Majd mesélek, mire jutottam.

Klein: Ophelia - Mint ifjúsági: 55% a nyelvezete helyenként nehéz, a történet fordulata nagyon mesei.

Szubjektíven: 40% az alapötlet tetszett, a szándék is dicséretes, de a változás nem jött be.

Claire mindig is színésznő akart lenni. Mindene megvolt hozzá: szépség, tehetség. Szerepet is kapott egy jelentős filmben, még 20 sem volt akkor. A partnere a korszak egyik nagy sztárja, egy jóképű ikon- Szerelmes párt játszottak, és a heves jeleneteket a forgatás után a szállodában folytatták. Híre ment a viszonynak, és a férfi ugyancsak híres, szépséges felesége látogatóba jött a gyerekeikkel. Claire nagyon hamar állás és lehetőségek nélkül maradt. A pár elintézte, hogy ne dolgozhasson többé színésznőként.

Claire ezért költözött az Államokba, és iratkozott be egy színi iskolába. Tanuló vízummal nem játszhat, de legalább még reménykedhet és az iskolában játszhat. A megélhetés veszi rá arra, hogy kreatív legyen. A pincérkedés nem hoz eleget. Egy magánnyomozó keres viszont csalit: egy szép nőt, aki leteszteli a bizalmatlan feleségek férjeit. Egy kis flört után elmennének vele szobára? Claire ezzel kezd foglalkozni.

Az új ügyfél, mrs. Fogler retteg a férjétől, a lánynak is kihangsúlyozza, hogy Patrick nagyon megnyerő, manipulatív, és ő maga sem hisz abban, hogy Claire hatni tud rá. De meg kell próbálnia, kell neki valami a férje ellen, amivel elhagyhatja. Claire még nem találkozott férfival, akit ne tudott volna behálózni.

Patrick Fogler jóképű, sikeres egyetemi professzor. Baudelaire a szakterülete. A lánnyal pillanatok alatt egymásra hangolódnak, Claire vele tényleg jól érzi magát. A döbbenet, hogy Patrick nemet mond. Elmondja, nős, és hű a feleségéhez. Claire nem is érti, a feleség miért csalódott ettől az eredménytől.

Hamarosan egy rendőr és pszichológus keresi fel a lányt. Mrs. Fogler halott, a teste úgy van beállítva, mint egy Baudelaire vers szövege is írja. Évek óta, évi 1-2 lány kerül így elő, de a korábbiak prostituáltak voltak. Szerintük Fogler a gyilkos, de túl okos, hogy elkapják. Mivel Claire a csábítás során már felvette vele a kapcsolatot, szimpatikus volt a férfinak, csalit akarnak csinálni belőle, hogy lebuktathassák a férfit.

Claire a pszichológussal készül, összefut Foglerrel, és mindig alakítják a nő jellemét aszerint, hogy jobban tetsszen a férfinak. Claire már azt reméli, Patrick ártatlan. Mert tényleg kezd beleszeretni. Ő nem bánja azt sem, ha le kell feküdnie vele, ha ezt a rendőr nem is díjazza. Már kész tények elé állítja a csapatot, akik már azon aggódnak, hogy Claire a viszonnyal kilép a szerepből, és valóban a férfi párja lesz.

Patrick ártatlannak bizonyul, Claire nem talál ellene semmit. Ő maga viszont gyanúba keveredik, már őt vádolják a gyilkossággal. Rádöbben, ez az egész játék arra ment ki, hogy őt teszteljék. Soha nem Patrick lebuktatása volt a cél, róla akartak valami terhelőt találni. De mivel nincs, bedugják egy szanatóriumba.

Patrick hozza ki, aki a játék ellenére beleszeretett. Összeköltöznek, eljegyzik egymást. A férfi ír egy darabot is a nőnek, a saját történetük egy kis csavarral. A próbák során is akad zűr, az egyik színésznő tragikus körülmények között odaveszik. De a helyettese is ügyes, a darab sikeres lesz.

Ünneplésként Patrick egy különleges helyre viszi a lányt. Le a csatornákba. Kettősük végső egyesüléseként ott tartogat neki egy megkötözött lányt, akit meg kellene ölnie. Patrick a gyilkos, most minden kiderül. Claire képtelen ölni, kimondja a jelszót, és a rendőrség kijön. Mert a kis csapat a pszichológussal sosem hagyta el. Az intézet is része volt a színjátéknak, hogy Patrick igazán bízzon benne.

Claire azon mereng magában, hogy Patrick és ő működhetett volna? Tart attól, ha Patrick nem gyilkossá akarja tenni, csak néznie kellett volna, ahogy a férfi öl, most nem bilincsben vinnék el a férfit, hanem szeretkeznének a hulla mellett.