Jamie tudja, hogy amíg tart a buli, nem mehet át Kerry medencéjébe úszni. Látja, ahogy egy férfi beszél a lánnyal, megüti, a lány a medencébe esik és a férfi elsétál. Jamie nem fogja fel, mit látott. Megy úszni, és szólongatja a  lányt. De Kerry nem reagál - a fiú azt hiszi, csak alszik.

Másnap az anyja döbbenten hallja a híreket, hogy a szomszéd lányt megölték. Majd megtalálja Jamie vizes holmiját. Tudja, hogy a fia képtelen lenne ölni, a szülésnél fellépett oxigénhiány miatt egy kisgyerek értelmi képességeivel rendelkezik. De Jamie nem tudja normálisan elmondani, mit látott. Ahogy előadja, még ő is érzi, hogy magát keverné csak gyanúba. Így megesketi, hogy senkinek nem beszél arról, mit látott.

Közben a rendőrség nyomoz, és a gyanú a lány barátjára terelődik. Gimis szerelem volt, de Kerry szakított, mert nagyon távol mennek egyetemre. A srác nehezen viselte. Alan nem elég, hogy mindenki szemében kitaszítottá válik, a Princeton is felfüggeszti a hallgatói státuszát. A rendőrsg letartóztatja, így az egyetem helyett a börtönbe kell bevonulnia.

Marge, Jamie anyja egyre rosszabbul érzi magát. Azt kiszedte a fiából, nem Alan volt, aki bántotta Kerryt. De ha szól, a saját fiát keveri gyanúba. Gyötrődik, a paptól próbál tanácsot kérni. Végül nem tud cselekedni: a sok stressz és aggodalom kórházba juttatja.

Aline, Kerry nővére hazaköltözik és ő is nyomozni kezd. Mindig ő volt a kevésbé feltűnő testvér: rendes, helyes lány, tanári diplomával, csak a húga feltűnő szépsége mellett megszokta, hogy ő a szürke egér. De szerették egymást, és Aline nem hiszi, hogy Alan bántotta a testvérét. Az ügyön dolgozó egyik rendőr, Mike segít neki és a két fiatal között egyre gyengédebb szálak szövődnek. Aline ki is mondja, ha megvan a húga gyilkosa, elmegy vele randira is.

Aline Kerry egy öngyilkosságra készülő barátnőjével beszélget el mélyebben. Ő kiszedi belőle, az edzője, Kimball szexuálisan zaklatja. Kerry rájött, és tenni akart ellene. Az edző most Aline után veti magát, Jamie felismeri. Mielőtt tragédia történne, Mike megmenti a fiút és a szerelmét. Jamie tanúsítja, hogy az edző ölte meg Kerryt. Valerie vallomást tesz a zaklatásról. A férfi örökre rács mögé kerül.

Mindenki sorsa elrendeződik: Valerie segítséget kap, Marge felgyógyul és örül a fiának, Alan mehet egyetemre, Aline és Mike eljegyzik egymást.

Házassági problémákat leküzdő, válásos, botrányt kezelős.

Emily már nem Miranda vezető asszisztense, saját problémamegoldó és médiakezelő vállalatát vezeti. Azonban azzal kell szembesülnie, hogy egy feltörekvő, fiatalabb nő sorra elveszi az ügyfeleit. Szerencsére, legalább a férje, Miles olyan csodás, mint mindig. A szakmai buktatók elől, míg Miles üzleti úton van, meglátogatja jó barátnőjét, az egykori sztárügyvédet, most háromgyerekes kertvárosi anyukát, Miriamet. Az asszonynak megvan a maga baja: elhagyta magát, mióta otthon van. Egy másik barátnője, Karolina is szenved. Az egykori szupermodellt ittas vezetésért letartóztatták, meghurcolták, pedig nem is tett semmit. A férje válni akar, az asszony kétségbe van esve. Emily persze nem bírja ki, hogy ne avatkozzon közbe…

Női regény, ráadásul strandkönyv is. Ugyan bukkannak fel benne férfiak is: hiszen a nőknek kell egy szerelmi partner is, de ez alapvetően csajos könyv. Mindegyik hősnőjének megvan a maga konfliktusa, amely köré a cselekményt építi Weisberger.

Az fog kicsit csalódni, aki Az ördög Pradát visel folytatását várja. Ahogy korábban Andrea, most Emily saját történetét kapjuk, és Miranda, a cég is csak nagyon mellékvonalon van benne. Annyira kevéssé, hogy szinte nincs is. De ezért olvashatóvá válik bárkinek: ugyan ott az a 3. rész felirat, de igazából önálló regényként működik.

A vezéralak Emily, de a másik két nő is ugyanolyan fontos. Mindegyikük nagyon más karakter, így sokféle olvasó találhat benne olyan nőt, akivel tud azonosulni. A karrierista, akinek a munkája a mindene. Az egykori karrierista, aki a családért képes volt mindent feladni és új kihívásokkal szembenézni. A mesebeli Hamupipőke, aki nem a jó herceggel távozott a bálról. Erőszakos, törtető és naiva is van köztük. Talán úgy tudnám jellemezni egyszerre mindegyiküket, hogy Emily és Lina a két véglet. Emily egy harcias, tüzes, kemény nő. Lina gyengéd, érzelmes, egy tipikus áldozati bárány. Miriam pedig a híd közöttük.

Egy elit, gazdag világban mozognak, ahol minden téren a látszatok fontosak, és mindenki bevet egy tucat trükköt. Mert ebben a világban már nem az igazság a lényeg, hanem ami annak tűnik. Miriam totális ledöbbenése, amikor a környékbeli anyák kiokosítják, ki hogyan csal az alakjával, műtteti magát – kész. Nem csak görbe tükör a mai világnak, de szembenézés is. Igen, ilyenekké váltunk.

De ez még poénos is. Az, ahogy komoly szinten is ez megy, már tragikus. Emily remekül elmagyarázza többször is Linának, hogy működnek itt a dolgok. Senkit nem érdekel, tényleg részeg volt-e. Bánja meg, ha nincs is mit, és minden rendben lesz.

Emlékeztek, amikor még a Scandal kevesebb politikát, több napi ügyet tartalmazott? Ennek a könyvnek egy jó része arra emlékeztet. Emily karakterében sok rokon vonást visel is Olivia Pope-pal. (Azért Emily szimpatikusabb, főleg Olivia fejlődési ívének ismeretében.)

Szórakoztató, pörgős regény lett a végeredmény, amelyben csajosan vannak érzelmek is. Ezért vannak lassabb fejezetek is, amikor a lelki oldal kerül előtérbe. De a szerzőnek van olyan humora és tempója, hogy ezek a részek is helyén vannak a regényben.

Mivel nekem az első részben is Emily volt a kedvencem, ez a kedvenc részem a trilógiából.

Weisberger: A feleségek – Mint strandkönyv: 75% Egy gazdag, bűnös világ rajza, szórakoztató epizódokkal és hősökkel.

Szubjektíven: 85% bírtam a szereplőket, a nagy kavarásokat. Mélysége nincs, de lekötött.

Vándorlós, elbukós, fennmaradásért küzdős.

Tuor isteni parancsra kezdett vándorútba, de saját vágyaival is egybe vágott az utazás. Lenyűgözte, hogy új tájakat fedezhet fel. Nagyon megszerette a tengert is, de az útja még másfelé vezetett. Létezett egy tünde város, elrejtőzve, a sötétség szívében. Gondolin, elfeledve és elvágva a világtól. Tuor ide kellett, hogy eljusson. Figyelmeztetnie kellett a népet, hogy Melkó, a Sötét Úr harcba indul ellenük. Ám a város csodái, a király lányának szerelme lassan feledtette a figyelmeztetést, és Tuor boldog házas lett, nem készülve a háborúra. A Sötét Úr eljött, és képtelenek voltak megállítani. A kevés túlélő kénytelen volt elmenekülni, és új otthont találni magának.

Tolkien fő műve, és már klasszikus, a Gyűrűk ura. Előzménye, a még sokkal inkább gyerekeknek írt, és lényegesen könnyedebb A hobbit is sikeres lett. De az univerzum nem merül ki ennyiben. Tolkien valóban kitalált egy egész világot, ennek minden vetületével.

Írt neki történelmet, elkészítette évezredek történetét. Népeket teremtett, adott nekik saját nyelvet is. Vannak, akik képesek voltak tanulni az általa megalkotott tünde nyelven, és elvakult rajongók képesek ezen beszélgetni egymással. Sok-sok mellékkötet is kezdi kinőni magát, mindig van valami, ami pluszban megjelenhet a nagy gyűjteményeken túl is.

Gondolin története igazából nem hosszú, kötetben is volt már benne pár oldal hosszúságban. Amiért ez a kötet megszületett, hogy bemutassa a teljes kánonját Gondolin meséjének. Hiszen Tolkien folyamatosan alakított rajta, így fennmaradt több változatban is. A szerző fia sorra veszi ezeket, mesél róluk, és így a kötet nem csak Gondolin története miatt lesz érdekes, hanem az alkotás folyamata miatt is.

Kérdés, van-e erre igény. A magam részéről többre értékeltem volna több és más történeteket, nem ugyanazt olvasni mindig kicsit másképpen. Persze, érdekes és szembesít azzal, hogy az írók megszenvednek az alkotással, kísérleteznek, keresik a tökéletes formátumot. De egy film kapcsán már fejtegettem, a tökéletes megalkotása lehetetlenség. Most ennek látjuk irodalmi példáját. A szerző soha nem nyugszik, mindig kész javítani a munkáján.

Az olvasást nehezítheti, hogy a történet nyelvezete nem az, amit a GYU-ban vagy A hobbitban megszokhattunk. Sokkal archaikusabb annál, egy-egy ponton kifejezetten archaikusnak hat. Ennek is megvan a maga célja. A GYU univerzumban a nagy esemény, amit a jelen pontjának tekinthetünk, a Gyűrű szövetségének kora, Frodó és a Gyűrű útjának időszaka a Végzet hegye felé. Ehhez képest Gondolin története és tragédiája nagyon régen lezajlott. Része annak, amit a GYU film elején is elmondtak. A történelem elhalványul, történetté, legendává, mesévé alakul. Régi, így archaikus. Legenda, így más a stílusa.

Ki kell emelni a kötetből a rajzokat. Amennyire nem találtam szórakoztatónak, hogy újra és újra átrágjam magam Gondolin bukásának változatain, annál szívesebben nézegettem a grafikákat. Röviden szépek, és jól illeszkednek a cselekményhez is.

Mindenkinek nem ajánlható a kötet, hiszen ahhoz speciális érdeklődés kell, hogy a szövegváltozatok közti különbségek szórakoztatóak legyenek. Bennem se volt ez meg. A kiadás szép, a kiadásának jogosultsága már nehezebb kérdés.

Tolkien: Gondolin bukása - Mint fantasy: 70% maga a történet érdekes, illően archaikusan. Alkotás szempontból érdekes.

Szubjektíven: 50% maga a cselekmény ok, de sokszor ugyanazt olvasni kicsit másként, nem.

A következő képet borítók darabkáiból raktam össze. Ugyanannak a szerzőnek a munkái.

Rájöttök, ki az író/írónő?

Megoldás: Tovább!

Szerelemért küzdős, színházas, öntudatra ébredős.

Nelli mindig is szerette a színházat, középiskolásként szakkörre is járt. De soha nem gondolta volna, hogy egyszer színházba megy dolgozni. Tény, a munka is érdekli, de van valaki, aki nagyobb vonzerőt jelent a gyakornoki helynél. A színház egyik vezető színésze, és sok tini lány vágya, Nelli egykori színjátszós iskolatársa, Milán itt játszik. Most éppen a Rosencrantz és Guildenstern halott egyik címszerepére készül. Nelli, miközben a munkájából adódóan blogon követi a színházi eseményeket és próbákat, a fiú szívéhez is igyekszik közel kerülni. Milán barátnője akar lenni, és bármire kész ezért. Közben az IT szakértő fiatalember, Máté jó barátja lesz. Vajon Nelli időben észreveszi, melyik fiú szereti, ki az igazi? Vajon az apját sikerül meggyőznie arról, hogy ne csak 6 hétre, de az egész gyakornoki évre maradhasson?

Szerencsére a színházak még tartják magukat, megvannak. Akadnak sikerdarabok is, születnek még mai sztárok is. Tény, nem a mienk az aranykoruk, de örüljünk, hogy még vannak. Ahogy színházba járók is.

A Hat hét a világ egyszerre csinál kedvet annak az olvasónak, aki nem szeretett eddig színházba járni, és kiszolgálja azok igényeit, akik a hősnőhöz hasonlóan szeretik a színházi világot. Ad egy kis betekintést a színfalak mögé, ha nem is mélyrehatóan, de egy romantikus regény erejéig.

Ezzel eljutottunk a zsáner kérdéséhez. Nagyon erős benne a szerelmi szál, simán rá lehet tenni a romantikus címkét. Nelli hódítani érkezik a színházba, és lesz is szerelmes. Azért különben jár a pont, hogy nem a meglátni és megszeretni elv szerint haladnak az események, és szexuálisan is vissza van fogva az írónő tolla. Írt bele szex jelenetet, de New Adult, és nem erotikus szinten, amit még bevett a gyomrom.

Ennél érdekesebb, hogy ez egy karrierregény is. Nelli ugyan diplomás, fiatal nő, de sok tekintetben olyan még, mint egy tini lány. Ezt mutatja az is, hogy elvakultan a srácot akarja, akibe 15 évesen szeretett bele. A modern mesék kitermelte naiva, aki el is hiszi, hogy az első szerelem az örök és nagy, ha beteljesületlen is volt. De nem csak szerelmi téren, az életvezetésben is van benne kamaszos vonás. Ahogy az apja még mindig hat rá, és mondhatni, parancsol neki. Nelli története arról is szól, ezeket hogyan építi le, és válik önálló, felnőtt nővé. Ez a vetülete még izgalmasabb is a könyvnek, mint a szerelmi – amit valljunk be, a fülszövegből ki lehet találni, ki lesz végül a nagy Ő.

Pozitív az is, hogy Róbert Katalin hősei felettébb emberiek. Nelli nem a legszebb lány a környéken. Túlsúlyos, de magabiztos. Elég kevés olyan hősnő akad, aki szeret enni, Nelli ilyen. Meglátja magában így is a szépet, és eszébe nem jut, hogy a sztár Milán esetleg a súlya miatt nem venné őt észre. A belső szépség, a magabiztosság benne van ebben a történetben.

A többiekre is igaz, hogy hitelesen emberiek. A szívdöglesztő Milán néha nagyon tapló, a kedves Máté nem egy szépfiú, mindenkinek vannak árnyoldalai is.

Részemről több színházi kulisszatitkot szívesen olvastam volna, de azért így sem panaszkodom. Volt, amin jót mosolyogtam is (Hamlet, aki más darabban akar Hamlet lenni).

Kellemesen megvoltam vele. A kedvencem nem lesz, de egyszer belefért.

Róbert: Hat hét a világ - Mint New Adult: 70% emberi, hétköznapi karakterek hiteles sztorija, izgalmas környezetben.

Szubjektíven: 65% több pontján tipikus, de a karakterek szerethetőek, és tetszett, hogy valós.

Cím: Irigy

Szerző: Amanda Robson – most debütál nálunk, majd meglátjuk, hogyan ír. Kint bestseller-szerző.

Műfaj: thriller

Cselekmény: Faye a közösség legirigyeltebb tagja. Gyönyörű, jómódú és van egy tündéri kislánya is. Ránézésre nem látszik, milyen titkot rejteget. Amikor eltűnik a nő kislánya, a rendőrség bekopog a szomszédba. Ahol Erica él, aki mindig is féltékeny volt a szomszédjára. De vajon tényleg őt kell számon kérni? Ki rejtőzik az árnyékok között, és mit rejt a múlt?

Várható megjelenés: az előrendelések alapján idén ősszel várható.

Miért várós?

• Bár van egy olyan gyanúm, hogy inkább femi-thriller, még reménykedem. Ugye, nem az Faye titka, hogy korábban bántalmazó kapcsolatban élt?
• Tetszenek a borítók. Az angol jobban, de a magyar se lesz rossz.
• Érdekel, mi lesz a csavar.

Gyilkossági ügyben nyomozós, félreértős, betegséges.

Jamie első ránézésre a lányok álma. Magas, jóképű, rendes fiatalember. Ám közelebbről már kiderül, hogy a fiúval valami nem stimmel. A születésekor nem jutott elég oxigénhez az agya, és a gyermek szellemileg visszamaradt. Jamie sosem lesz érettebb egy gyermeknél. Özvegy anyja, Marge óvja a fiút, és jelentenek egymásnak mindent. Jamie a szomszédba szokott úszni. Mivel a szomszéd kamaszlány, Kerry most lett 18, nagy a buli, megkéri az anyja, ma ne menjen. Jamie mégis átmegy, és hiába kelti Kerryt, a lány alszik tovább. Marge másnap döbben rá, Kerry meghalt, és a fia ott volt. Kerry nem aludt, halott volt. Retteg, hogy a fiát vádolnák, Jamie nem mondhat senkinek semmit, így az anyja előtt sem derül ki, hogy Jamie látta a gyilkost. Kerry nővére, Aline jön haza, és igyekszik rájönni, ki bántotta a húgát. Amikor egy ártatlant vádolnak meg, Marge lelkiismerete egyre kínzóbbá válik.

Mit várunk egy Mary Higgins Clark regénytől? Újabban valamilyen bulvár sztorit. Legyen benne krimi is, de soha nem azé az igazi hangsúly. A gazdagok és szépek világát ragadja meg, ami tele van ármányokkal. Gyilkolnak is, de fontos, hogy többek között.

A szemem mindig rajtad tartom ehhez képest más. Ugyan a szereplők itt is jómódúak, messze nem az a réteg, amely a szerzőnő utóbbi pár könyvében szerepelt. A felső középosztály világába megyünk, egy jó környékre. Ahol nem szokott ilyesmi történni.

A történet igazából nem lett nagy szám. Nem is igazán illik rá a krimi, mint jelző, de jobbat nem tudok. Mert a nyomozás minimális, annál is kevesebb. Ott a holttest, kizárják a balesetet, és a barát lesz a gyanúsított, akivel az utóbbi időben viharos volt Kerry kapcsolata. Megelégednek ezzel a válasszal, nem törekednek mást találni. Azt várják, a nyomásra majd megtörik a fiú, és mindent bevall.

Más szereplő szemszögéből sem lesz kiemeltebb a nyomozás. Marge eleve azt hiszi, hogy ismeri az igazságot, ő csak magában szenved. Igaz, ez az ő esetében tökéletesen érthető is. Az egyetlen gyermekét félti, aki túlzottan gyermeki még ahhoz is, hogy felfogja mi történt.

Aline vonala, amiben van krimi is, de itt meg a szerelmi témával osztozik a zsáner. Aline ugyanis elkezd összejönni az ügyben nyomozó rendőrrel (Mike). Higgins Clark a szokott módon, utalásokkal ír szerelmi szálat, nincs benne szenvedély, vagy romantika. Volt egy olyan érzésem is, ez azért kell, hogy a románc is ki legyen pipálva.

Ami szomorúbb, hogy a bűnügy megoldása nagyon a semmiből jön. Mondjuk, amikor a krimi helyett azon volt a hangsúly, ki mennyire szenved, hogyan kezd jobban lenni, vagy nem, ennyi várható csak. Egy jelentéktelen mellékszereplő, akit most előtérbe tolnak. Egy olyan indokkal, amire annyira minimális utalás volt korábban, hogy Hercule Poirot sem fejtette volna meg az esetet.

A stílusa, a karakterei, a szerelmi szál azonban tipikusan az írónőre jellemző. Nem annyira más, csak környezetében, ez a könyv, hogy aki eddig szerette a könyveit, most pártoljon el az írónőtől. A logikus krimit hiányolom ugyan, de ez már az én bajom marad.

Tanulságot sem kell keresni benne. Ez egy könnyed, krimi-féleség.

A borító különben tetszett, ha nem is passzol tökéletesen a cselekményhez.

Higgins Clark: A szemem mindig rajtad tartom - Mint krimi: 75% egyszerűbb a krimi, a csavar a semmiből jön. A karakterein volt a súly.

Szubjektíven: 60% sok tekintetben tipikus Higgins Clark, most kevésbé bulvár jellegű.

Lóversenyes, karrierépítős, bajnokká válós.

A családban hagyomány volt a lovak szeretete, a szülők is lovakkal foglalkoztak. Mindhárom gyermekük megtanították lovagolni, a két lányuk versenyszerűen is űzte a sportot. A kisebb, Charlotte felnőve sem változott meg. Arra tette fel az életét, hogy nyeregben küzd az egyre fényesebb érmeket. Még nagyon fiatal volt, amikor nem értették, az elismert versenyző miért engedi ezt a fiatal lányt a legjobb lovára. Minden kétség elhalt, amikor Charlotte Dujardin és Blueberry érmegyűjtésbe kezdtek. Világbajnokság, olimpia – senki nem volt képes a nyomukba érni. Közben a lány a magánéletében is révbe ért, és megtalálta azt a fiatalembert, aki biztos támaszt jelentett neki a megmérettetések és a készülés idején is.

Mivel nemrég meséltem a Móra ifjúsági regényéről, melyben Vihar és gazdája aratta a lóversenyi sikereket, nem titok, hogy szeretem a zsánert. Apámtól megörököltem a lovak iránti szeretetet, és szeretek is lovas könyveket olvasni.

Nagy elvárásaim voltak ezzel a kötettel, talán ezért ekkora a csalódásom is.

A történet adja magát, egy többszörös olimpiai bajnok és lovának igaz története. Aki követte a sportág eseményeit, legalább az olimpiát, annak semmi meglepő nem lesz benne. Eleve úgy árulják, hogy egy bajnok története, így nem kell izgulni a versenyek eredményéért. Mégis, ez az egyetlen területe a könyvnek, amely mintaszerűen működik. Izgalmas lett, akkor is, ha pontosan tudod, hogy meglesz a kellő pont. A versenyes részek a legerősebbek a kötetben.

Még úgy is, hogy ez nem laikusoknak készült kötet. Nem pazarolnak arra energiát, hogy megmagyarázzák a lovas szaknyelvet. Vagy tudod, mi az ugrásváltás és piruett, milyen egy zenés kör, vagy nem. A leírásból ugyan némi képet lehet róla szerezni, de sokkal élvezetesebb a kötet, ha előzetesen ilyen téren kiműveli magát az olvasó.

Ennél fájdalmasabban éltem meg, hogy érzelmileg kevés van a könyvben. Arra azt mondom, ok, hogy a magán- és szerelmi életét nem osztja meg az olvasóval, és nagyító alatt Dujardin. Minimálisan érinti, a gyerekkorát részletesebben is, ha ott is a versenyekre és a lovaglásra teszi a hangsúlyt. Végül is, lóversenyes kötet ez…

Ám hol marad a lovával való kapcsolat emberi mélysége? Emberileg közelebb hozva a versenyek? Nagyon tárgyilagosnak éreztem az egészet. Mintha nem elmesélne egy jó történetet, valami nagyszerűt, csak felsorolná a tényeket. Tanulni lehet belőle, új információk bőven akadnak, de az élvezeti értéke lényegesen alacsonyabb.

Banálisan hangzik, de a fotóalbum rész nekem nagyon tetszett benne. Sokkal jobb látni is a szereplőket, nem csak olvasni róluk. Simán el tudom képzelni, hogy a könyv olvasása után valaki megnézi Dujardin versenyeit – köszönjük, Youtube! Az alapokat meg innen szedi össze, a képekből.

Tetszett a könyvben, hogy nagyon állatbarát a szellemisége. Ezt elsősorban a végén és az elején éreztem. Amikor megvan még a lelkesedés hangja, a kislányban, aki lovagol. Majd, ahogy az olimpiai aranyat megszerző lovat nyugdíjazzák a sikerei csúcsán. Mert szeretik annyira, hogy elengedik, amikor élvezni is tudja az életét, nem roppan bele a versenyekbe.

Többet vártam, ezért ekkora csalódás nekem. Kisebb elvárásokkal jobban élvezhető.

Dujardin: A lány a táncoló lovon - Mint dokumentumregény: 40% tényközlő, gyakran száraz, előismeretet is igényel.

Szubjektíven: 25% a versenyek tetszettek, különben kevés volt érzelmileg és feszültségben is.

• A végső célunk annyira eltolni a tejsavküszöbödet, hogy a tested sokkal tovább legyen képes száz százalékot nyújtani.
• Momentán csak a halál küszöbét látom magam előtt - zihálta Casey, miközben a földre görnyedt a lakókocsi előtt. A combját mintha gázégővel égették volna. - Ha nem tudná, a kentuckyi versenyen alapelvárás a versenyzőkkel szemben, hogy életben legyenek. (St. John: Verseny a széllel)

A mottóm úgy hangzik: kínáld egy nőnek a létező legjobb terméket, töltsd tökéletes üvegbe, áruld ésszerű áron, és akkora forgalmat fogsz csinálni, amekkorát még nem látott a világ. (Marly: Coco Chanel és a szerelem illata)

Egyes ablakok mögött a történetek szomorúak, más ablakok mögött nevetés lakik és szeretet, ami talán nem hangos és nem villog, csak csendesen lapul a szobákban, akár egy szőnyeg. (Page: Strand)

– Augustának hívják – mondja Kathryn, aki arra jön be a szomszéd szobából, hogy a macska fülét simogatom. 
– Tényleg? 
– Miért, mit gondol, a macskának is fedőnévre van szüksége? (Delaney: Játssz velem!)

Amint végül megtörténik az emberrel a legrosszabb, amitől valaha rettegett, ráébred, hogy igazából nincs miért aggódnia. (Miller: Orkaváros)

Nekünk, nőknek kötelességünk, hogy életben maradjunk. Hogy minden rosszat túléljünk, futott át Misia fején. A halottak csakis a mi szeretetünk révén maradhatnak elevenek az emlékeinkben. (Marly: Coco Chanel és a szerelem illata)

A ragyogó tolldíszes, csicseregve tereferélő hölgyek aranykalitkába zárt madarakat juttattak eszembe. Közönséges vörösbegy voltam közöttük, aki annyira vágyik a szabadságra, hogy a rácsok elnémítják. (Klein: Ophelia)

A lovak ritkán szaladnak el önfejűségből. Azért menekülnek, mert az emberek erőszakosak velük, vagy túl sokat várnak tőlük, vagy elfelejtik a lovaglás legfontosabb szabályát: mindig hagyd a lelki szemetedet a kapunál. A lovak megérzik a legkisebb hangulatváltozást vagy a testbeszéd legapróbb változását is. Azért futnak, hogy elszökjenek előlünk. (St. John: Verseny a széllel)

Henry szerint ez az egész egy marhaság, de én láttam, hogyan gyógyulnak meg a színpadra lépés pillanatában olyan színészek, akik az öltözőben még szipogtak és harákoltak az influenzától. Láttam, hogyan lesznek félénk introvertáltakból királyok és királynők, csúnyákból gyönyörűségek, szépségekből rondaságok. Valami történik, valami, amit senki nem tud megmagyarázni. Csak néhány percre mássá változunk. 
Az pedig a legjobb érzés a világon. (Delaney: Játssz velem!)

Ahogy közeledtek, egyre gyorsabban sétált. Hallotta a feje felett szálló sirályok vijjogását. Aztán végre meglátta a hatalmas zöld víztömeget, ami úgy szivárgott a kék égbe, akár a tinta. (Page: Strand)

Azt hiszem - kezdtem -, nem tudod megváltoztatni azt, akinek születtél. Vagy azt, hogy az életed milyen is volt eddig. De tudod irányítani, milyennek szeretnéd majd. (Cocks&Morgan: Királyi többes)

Most már értem. Nem élt kettős életet. Senki sem él, csak egyetlenegy van. (Berry: Hiába futsz)