Kanadai, vidéken élős, jó emberekkel teli.

Elizabeth jó körülmények között élő gazdag lány volt, aki elvégezte a tanári iskolát. Szeret is tanítani – bár csinos, fiatal nő, nem a férjhez menetelen jár az agya. Amikor féltestvére azért ír neki, mert északon szükség lenne képzett tanárokra, igent mond az ajánlatra. Nem annyira a kalandvágy, mint anyja ki nem mondott kívánsága vezeti, aki így szorosabbra fűzhetné elsőszülöttjével is a szálakat. Ám elég egy tanfelügyelő, aki rosszul veszi, hogy a lány nem akar a felesége lenni, és egy isten háta mögötti községben találja magát, messze a civilizációtól. Szerencsére akad egy jóképű helyi fiatalember, és sok szeretnivaló gyerek, így leküzd olyan akadályokat, mint az egerek vagy a farkasok közelsége. Wynn pedig lassan belátja, hogy Elizabeth az a nő, aki nem retten el akkor sem, ha vele kell tartania az északi küldetésekre a majdnem vadonba. Ahogy azt a lány is bizonyítja, amikor már mrs. Delaney lett belőle.

Nem először jut eszembe, hogy a kanadai írónők történeteiben van valami romlatlan báj, ami egy már letűnt korszakot idéz meg. Annyira romantikus színben, olyan makulátlanul, ami inkább a könyvekben élhetett csak, nem a valóságban. Van olyan sztereotípia, hogy a kanadaiak már a butaság határáig kedvesek és előzékenyek, de az ezekben a történetekben megjelenő közösségek és emberek ezt is számolva túlzásnak tűnnek.

A legismertebb ilyen szerző Lucy Maud Montgomery, akinek többek között az Anne és a Váratlan utazás köszönhető. De az utóbbi években a tévét egy másik írónő története s meghódította: Janette Oke találta ki az északra költöző tanárnő, Elizabeth Thatcher alakját, aki iskolát vezet, és beleszeret egy lovas rendőrbe. A sorozat a When calls the Heart, a könyv első részének a címét kapta.

A sorozat és a regények azonban nem azonosak. Csak a bevezető film dolgozta fel részben a sztorit, a sorozat a regénybeli Elizabeth unokahúgának a története. Más a kettő, de az a romlatlan ártatlanság mindkettőben megvan.

A két kötet más hangnemű. Az első még humoros, és erősen épít arra, hogy a városi lány hogyan boldogul maga a szerényebb körülmények között. A másodikban már feleség, komolyabb és talpra esettebb, nekem hiányzott is az első rész kedves humora.

Az mindkettőből látszik, milyen kihívás lehetett a semmiből egy közösséget, civilizációt építeni. Elizabeth a maga módszereivel végig próbálkozik, a 2. kötetben különösen tetszett, ahogy a helyi asszonyokat igyekszik összefogni, és társas munkákat talál ki, mint a varrókör.

Ami furcsa, a szerelmi szálak kezelése. Itt még jobban látszik az a gyermeki tisztaság, mint az egyéb területeken. A maximum egy csók elcsattanása – azon szabályosan ledöbbentem, amikor friss házasként annak örülnek, hogy lehet saját hálószobájuk. Nagy románc, szenvedély nem is kellene a történetbe, de azért azt érezni akartam, hogy ők szerelmesek házasok, nem egy testvérpár, akik együtt kezdenek új életet! Az összejövésük, a kis félreértések sokkal jobban olvastatták magukat, mint a házas életük.

De mindkettő kellemes, régi típusú lányregény, amely tele van szeretnivaló karakterekkel és olyan értékekkel, melyek kezdenek kimenni a divatból, pedig értékesek.

Oke: Ha szólít a szív – Ha eljő a tavasz - Mint történelmi romantikus: 60% kellemes hangulatú, ártatlan, romantikus, kedves hősökkel.

Szubjektíven: 65% az első rész humorát, visszafogott romantikáját értékeltem, az a jobbik.

Erotikus, érzelmes, megtévesztős, erőszakos.

A Martinez család Kolumbiából érkezett az Államokba, és hamar lettek hírhedtek. A kegyetlen maffiavezér senkinek nem kegyelmezett, két gyermekének is komoly leckéken kellett átesnie. Fia, Alejandro még csak 15 éves, amikor arra megy haza, hogy a testőreik megerőszakolnák a nővérét és annak barátnőjét. A hazatérő apa megadja az első leckét a fiának: gyilkoljon a családért! Alejandro elindul a bűn útján, de a szíve biztonságban van a megmentett lánynál, akit feleségül is venne. De jön egy merénylet, kegyetlen megtorlás, és a lány elmenekül. Ahogy Alejandro azt is megtudja, miért kellett az anyjának meghalnia, valami eltörik benne. El Diablo lesz belőle, a legrettegettebb és kegyetlen alvilági vezér. De idővel az életébe lép egy fiatal lány, Lexi, és a férfi egy elfeledett oldala feléledhet vele.

Gondolkodtam, milyen műfajba sorolnám ezt a könyvet. Az elején van kamaszos fájdalmas része. Ha elég mocskos módon is, de valahol szerelmi történet is. Van benne nem kevés erotika is. Elvileg alvilági, maffia szálak is, de ezek szinte teljesen elhanyagolhatóak. Mivel annyira sok benne a szex, minden zsáner elemében, mondjuk erotikusnak.

A vezető vonulata a szerelem, Alejandro életében mindig ott van egy nő, központi helyen. Ez az elején Sophia, az első nagy szerelem és szívtörés. Majd az unokahúga, akit titkon figyelemmel kísér és mindent megad neki. Végül, a nagy szerelem, Lexi. Mindhárom kapcsolat más, és mindhárom másképpen sebző. A drámai vonalat még le is tudom nyelni, de a Lexi – Alejandro kapcsolat ennél mocskosabb.

Nem fogom a regény legnagyobb meglepetését lelőni, az tényleg sokkoló. A vége felé van, és leesett az állam. Alejandro a saját bevallása szerint elég nagy mocsadék, akkor nagyon egyet is tudtam érteni vele. Vannak tabuk, amelyeket nem szabadna átlépni. A testvérek, vagy a szülő-gyermek szerelmi kapcsolatok nálam abszolút ebbe a kategóriába esnek. Itt azért szerencsére nem erről van szó, de majdnem. Jól meg is undorodtam az egész könyvtől.

Plusz, nagy heppem az életkorok számítgatása. Addig nem tűnt fel, de ott arcul csapott, hogy Alejandro a végére már szinte öreg. Szerintem 50 felett van. Egyáltalán nem ilyen a karaktere, mintha egy erős 30-as lenne. Ezt külön becsapásnak éreztem.

A karakterekben is megvan az a nyers vonzó – taszító erő, amit én inkább taszításként éltem meg. Bűnösek, mocskosak, egyáltalán nem olyan emberek, akik egy regény hősei lehetnének. Nekem nem megy olyan könnyen a megbocsátás, mint a regény rajongóinak. Alejandro egy brutális állatként éli az élete nagyját – nem tudom felmenteni azért, mert annyira szerelmes lesz Lexibe, és titkon mindig megmenti. Nem hiszem el, hogy a végére azt a váltást, a vadállat kikapcsolását valóban meg lehet így tenni.

Lexi már érdekesebb kérdés. Van, amiben nagyon erős, határozott női karakter, és tényleg hősnő. De a szerelemben, ott minden, csak nem felelős személy. Ahogy Alejandro az élete része lesz, ahogy viszonyba bonyolódnak, ott kislányként viselkedik. Egy rajongó, buta kislányként, aki kötődik a megmentőjéhez, ha az bántja is.

Nyelvezetében is mocskos – bár itt ez illik a karakterekhez és a cselekményhez.

Zsánerében nem rossz, de nekem nagyon nem tetszett.

Robinson: El Diablo - Mint erotikus: 70% van benne fordulat, nyers érzelmek és karakterek, vonzóan bűnös.

Szubjektíven: 25% a mocskossága minimálisan vonzott, de rettenetesen utáltam a csavart.

Sara valójában Stella. Elrabolták, amikor túl közel került a Fényhez. Eredetileg megölni akarták, de akkori barátja, a rendőr lebeszélte erről szektavezér nagybátyját. Így Stella a programba került bele összeverték, begyógyszerezték, és átnevelték. Sara lett belőle, Jacob felesége.

Csak éppen Jacob se az, akinek mutatja magát. Beépített FBI ügynök, az igazi neve Jacoby. Játssza a szerepét, a nővel is úgy viselkedik a nagyközönség előtt, ahogy elvárják tőle. De a falak között nem. Kedvesebb, emberibb, ha az igazat nem is mondhatja el. A hónapok alatt egymásba szeretnek, és igazi lesz a házasságuk a titkok mellett is.

Ám amikor a nő gyereket akar, nem tudja elfogadni a férfi nemét. Titokban leáll a fogamzásgátlóval. Abban volt a gyógyszer, így az emlékei is visszajönnek. Megszökik.

Jacob utánamegy, tisztázzák a dolgokat. Stella most tudja meg a teljes igazat. Visszamegy a férfival, hogy le tudja buktatni a szektavezért. Azért az nagy csapás neki, amikor kiderül, Dylan is a szekta tagja. A közös munka alatt tudatosul benne, hogy Jacoby neki az igazi, már igazán együtt vannak és megvan az igazi eljegyzésük is.

Amikor a nagy rajtaütés van, külön voltak választva. Dylan kivitte Stellát. Jacoby majd meg is őrül, hol a nő. Rátalál, ők ketten házasokként mennek a tanúvédelembe.

Dylan visszaveszi az igazi nevét, David, és a nagybátyja helyére áll. A volt szerelme és annak férje elsődleges célpontok a számára.

Családos, kosztümös, romantikus, küzdelmes.

A Poldark család két ágra osztott: az egyik testvér örökölte a vagyont, a másik vidéki dolgozó nemesként igyekszik boldogulni. A fiaik jóban vannak apáik ellenségesebb viselkedése ellenére is. De a sorsuk nagyon más: míg Francis európai útra mehet, világot láthat, a szegényebb Ross katonának áll, és az amerikai gyarmatokon harcol. Mire hazaérkezik, betegeskedő apja meghalt, és az intéző hagyta elzülleni a birtokot és házat. De a fiatalember sokkal súlyosabb csapásként éli meg, hogy a lány, akit 2 éve szeretett, akit a hű szerelmének hitt, az unokatestvére menyasszonya lett. Ross beleveti magát a birtoka körüli munkákba, igyekszik a rászorulóknak is segítő kezet nyújtani. Azt még nem sejti, hogy az apai verések elől menekülő kamaszlány befogadása hogyan változtatja meg az életét.

Már emlegettem, miért jó, ha egy regényből sorozatot vagy filmet csinálnak. Mert, ha addig nem jelent meg magyarul a kötet – vagy csak nagyon régen, hogy már antikváriumban sem lehet példányt találni – van esély, hogy filmes borítóval érkezni fog a történet.

A Poldark család több kötetnyi regény, amely eddig magyarul nem volt elérhető. De készült belőle egy sikeres sorozat, amit már magyarul is lehet követni. Sokan szeretik, a Könyvmolyképző így belevágott a regénykiadásba is. A Ross Poldark az első rész, és most reménykedünk, hogy követi majd a többi is.

A történet meglepően reális, annak ellenére, hogy történelmi romantikus családregénynek tartom. Nincsenek nagy, romantika korabeli regényekre jellemző kalandok benne, a szereplők is nagyon emberiek, hitelesek. Ugyanakkor erős a történelmi hangulata, jó a korszak rajza benne, és haladnak az események is. Hihető, nem kalandregényes történetek, mint pl. a fiatal, beteges tüdőbeteg fiatalemberé, aki vadorzással egészítette ki a család bevételeit. A családon belüli viszonyok bonyolultak, érzelmileg többszörösen terheltek. Ok, van, ami elsőre olyan fordulatnak tűnne, ami romantikus kalandregényes: ahogy Ross arra jön hozzá, hogy a szerelme hozzámegy az unokatestvéréhez. De, ahogy tálalva van, ahogy érzelmileg reagálnak a szereplők, közelebb van a realizmushoz.

Ha már a karaktereket emlegetem: nagyon emberiek, jó tulajdonságokkal, de gyarlóságokkal is. Ross, aki a történet hőse, képes nagyon magába fordulni, lerészegedni. Van benne egy olyan makacsság, ami közel áll az önpusztításhoz. Elizabeth, akit az elején csalfa dögnek lehetne bélyegezni, valahol saját gyengesége és a szülői nyomás áldozata. (Őt nem tudom megszeretni, de időnként már sajnálom.) Francis, aki szerencsejátékossá vedlik, noha tele volt lehetőségekkel. A kedvencem Demelza lett, aki nagy utat jár be a történetben. Koszos kis senkiből értelmileg, életvitelben is felnő Rosshoz.

A kettejük történetét kifejezetten szerettem. Nem egy nagy, romantikus szerelem, hanem egy évek alatt kialakuló, folyamatosan mélyülő társulás. Talán Demelza az, aki jobban szereti a másikat, de itt még nincsenek ebből gondok. Kifejezetten szívderítő, ahogy egymásba kapaszkodnak és elkezdenek közös életet építeni maguknak.

Könnyen olvasható, nagy kedvvel elmesélt történet, gyorsan lehet benne haladni is.

Most drukkolhatunk a következő részért, aminek Demelza a címe. Talán…

Graham: Ross Poldark – Mint történelmi romantikus: 75% emberi karakterek, élethű konfliktusok, hiteles világban.

Szubjektíven: 80% van humora, de tud drámai is lenni. Sok szereplőt nagyon megkedveltem.

Szerelmes, múlt sebeit begyógyítós, családos.

Blythe a helyét keresi az egyetemen és az életben is. Traumákat fojt el, kívülről senki meg nem mondaná, hogy a flörtölős, csinos lány milyen sebzett odabent. A tengerparton botlik bele a jóképű Chrisbe, aki azonnal vonzani kezdi. A fiatalember tart egy kis távolságot tőle, de a testvéreivel a lány életének része lesznek. Ők is tele vannak elfojtással, sebzettséggel az apjuknak hála. Gyógyítani kezdik egymást, és lassan Chris is képtelen lesz tagadni, hogy Blythe mennyi mindent jelent neki. De egy viszonyból komoly kapcsolatig eljutni, komoly kihívás. Sabin, Chris öccse legalább annyira sebzett, mint a bátyja. Ő is jó barátot talál a lányban, aki a bátyja nagy szerelme. Blythe neki is nagyon segíteni akar, de ezt a harcot nem vívhatja meg a fiú helyett.

A Lélegezz velem volt az első rész, amelyben Chris és Blythe összejövése a nagy téma, színesítésképpen megjelennek benne a fiú testvérei és a lány öccse is. A végére a traumák, családon belüli erőszak és elfojtások is nagyobb szerepet kapnak, de addig tisztán romantikus történet. Nekem sok is volt, ahogy Chris és Blythe kerülgeti egymást, majd bejárják a romantikus regények tipikus fázisait. (Összejönnek, boldogok, de egyikük elszúrja, és igazából mindkettejük fájdalmára szétmennek. De jön egy nagy gesztus, és nagyobb a happy end, mint valaha.)

Azt tudtam értékelni benne, ahogy felfedik, mi köti össze őket. Ahogy elkezdenek megnyílni, és kiderül, miért olyan betegek a testvérek lélekben. Mert mindannyian azok, pszichésen betegek. Ahogy addig eljutunk, hogy segítséget tudnak kérni, gyógyulni kezdenek, az a regény jó része. Ahogy Blythe – Chris és Estelle – James páros táncot járnak, az negyed ennyire sem tudott lekötni.

A második rész azért született meg, mert az első rész sikeres lett, és Park kapott rajongói leveleket, amelyek a folytatásért kérlelték. De ez egy zárt sztori! Hogy lehetne ezt folytatni? Park talált rá módot, bár ne tette volna!

A Nyugtalan vizek szerintem nem több mint a Lélegezz velem utolsó fejezetének eseményei regénnyé bővítve. Ott már olvashatjuk, hogy Estelle elmegy kezelésre, és van még esélye neki és Jamesnek. Mi történik velük a 2. kötetben? Estelle a terápia után megkockáztatja a fiúval ezt az esélyt. Sabin is orvoshoz megy a függőségeivel, de eléggé szenved. Mi történik vele most? Szenved többet, bár a terápia pár dologban segített. Blythe is nagyon segíteni akar, és egy roppant különös kapcsolati rendszer bomlik ki.

A 2. nem szerelmes, hiszen Blythe Chris párja, szereti – azt valahol díjaztam is, hogy nem kellett egy mondvacsinált konfliktussal megküzdeniük és újra egymásra találni. Ők jól megvannak. De Sabin eléggé meg van zavarodva, és a testvéri szeretettől azért eltér, ami köztük van. Ezt is le kell rendezniük.

Nincs benne olyan cselekmény, esemény, ami ne következne az első végéből. Nem is találtam semmi értelmét a 2. kötetnek. Az elsőért se voltam oda, de abba találtam értékelhető szálakat. A 2. viszont úgy felesleges, ahogy van.

Az írónő másik sorozatát jobban szerettem, ezek már szinte nyálregények.

Park: Lélegezz velem 1-2 - Mint New Adult: 40% inkább erotikus-romantikus, kevés a dráma. A 2. csak hosszú utóhang.

Szubjektíven: 20% az első vége már lekötött, de a 2. kötet teljesen felesleges. Csalódás.

Melyik képregény a kakukktojás?

Megoldás: Tovább!

Bíróságos, gyilkossági ügyes, játszmás.

Joe már szeretne pályát módosítani. Védőügyvédként már nevet szerzett magának, eleget keresett, hogy eltartsa a feleségét és a két gyermeküket, de már belefáradt. Mindig azt hitte, majd lecsukatni fogja a rosszakat, nem felmentetni. A születésnapján is azt kívánja, legalább ez ártatlan ügyfele legyen, mielőtt maga mögött hagyja a jogot. Egy bártulajdonosnő, Erlene keresi meg, és fogadná fel védence képviseletére. Angel pár hete érkezett, és Erlene fogadta be, munkát adott neki a bárjában. Volt egy nyomulós vendégük, akit ki is kellett dobatnia. A férfit még az éjjel megölték, és Angel a gyanúsított. A szépséges, fiatal lány nem csak ártatlannak vallja magát, Joe hisz is neki. Miközben egy másik ügy miatt veszélyben az élete, Angel ellen a vezető nyomozó bizonyítékot is képes hamisítani, Joe felveszi a kesztyűt.

A tárgyalótermi krimik, thrillerek a kedvenc zsánereim között vannak. Sajnos, nem jön ki belőlük annyi, hogy úgy érezzem, nagy a kínálat. Tudok örülni minden új Grisham történetnek is, de amikor valami újra bukkanok, az kifejezetten örvendetes.

Most egy új ügyvéd nevet jegyezhetek meg: Joe Dillard. Védőügyvéd, aki már kezdi gyűlölni a munkáját – olyan erős az erkölcsi iránytűje, hogy nem esik jól neki, hogy bűnösök védjen. Pratt nagyon alaposan építi fel a karakterét: alapból látunk egy találékony, elvhű embert, aki szerető férj, csodás apa, és még a szakmájában is jó. Kiváló példakép is lenne, milyennek kell lennie egy férfinak. A történet során pedig látjuk, hogyan lett ilyen. Milyen gyerekkori traumát cipel magával, hogyan kezdtek gyógyulni a sebek, és lett belőle ez a szeretnivaló karakter. Mert én nagyon megkedveltem.

A családját is, és a mellékszereplők között is akadnak nagyon jó figurák. Ugyan a Dillard családtagok közül csak Caroline, a feleség kap nagyobb szerepet, ez a család tele van tehetséges, jó emberekkel. A fiuk, aki tudatosan építi a sportolói karrierjét, mellette komoly egyetemista, és jó gyerek. A lányuk, aki tehetséges táncos és ő is egy jó gyerek. Talán túl egysíkúnak kis tűnnek így, de annyira szerető, jó családot alkotnak, hogy egyszerűen jó volt róluk olvasni, és drukkoltam is, hogy senkinek ne essen baja a történet végére.

Erlene két világ között mozog, és nagyon erőteljes figura. Stílusos, és bírtam, ahogy ő az, akiben jó és rossz egyesül. Landers nyomozó pedig a tökéletes ellenpontja Dillard alakjának. Se családi béke, se szakmai alázat, csak a nyerésvágy minden áron.

De nem csak a karakterek, a történet is ütős. Több ügy is folyamatban van Angel tárgyalása mellett. Kapunk krimit, ahogy Dillard nyomoz. Kapunk tárgyalótermi részeket, hiszen a tárgyalást is végigköveti a regény. Bírtam a tanúmeghallgatásokat, az alkukat és előkészítő folyamatokat is. Bele lehet lesni abba, mennyivel több egy tárgyalás, mint amit az esküdtek végigülnek. Fordulatos, izgalmas ez a rész is.

Logikusan, követhetően van felépítve a cselekmény is. Nincs hatalmas csavar, de ami van, a jó felvezetés miatt ütős tud lenni. Nekem ezek esnek jól: amikor nem derült égből jön a villám, hanem egy előkészített, ügyes fordulat lesz a végkifejlett.

Pratt ráadásul olvasmányosan ír, nagyon olvastatja magát a könnyed, humoros szöveg.

Érdemes Dillard és Pratt nevét is megjegyezni. Ha jön az új rész, tuti beszerzem és olvasom.

Pratt: Egy ártatlan ügyfél - Mint tárgyalótermi krimi: 90% szövevényes ügy, jó arányban nyomozás és bíróság, rafinált.

Szubjektíven: 95% tetszett az ügy, a szöveg olvasmányossága, a szereplőket is kedveltem.

Cím: Cari Mora

Szerző: Thomas Harris - minden thriller és horror rajongó ismeri a nevét. Ő az, akinek Hannibal Lecter kipattant az agyából. Most jó sokan várjuk, milyen az új történet.

Műfaj: kriminek tűnik, majd kiderül.

Cselekmény: létezik egy kincs, amit sokan meg akarnak szerezni. Bármire képesek érte. Ilyen ember Hans-Peter is, aki abból él, hogy a gazdagok sötét fantáziát életre kelti. Bandájával egyre közelebb kerül. De a kincset Cari Mora védi, akinek megvannak a maga módszerei. Képbe kerül egy szép nő is, aki súlyos sebeket rejteget.

Várható megjelenés: 2019 őszén

Miért várós?

• Mert minden sorozatgyilkosok legnagyobb zsenije, Hannibal Lecter is e mester ötlete volt. Ez megér neki egy kis bizalmat, minden következő könyvére.
• Még elég titokzatos a cselekmény is, felkeltette a kíváncsiságom.
• A rablós történeteket szeretem.
• Eddig bejön a Cari Mora - Hans-Peter játszma ötlete.

Kosztümös, nyomozós, budapesti alvilágos.

Richárd a kórházban küzd az életéért, Mili minden nap ott ül a férje betegágya mellett. Közben Márika levelet kap, és egy dobozt kínálnak neki megvételre, amelyben családja emléktárgyai vannak. Mili lesz az, aki vállalkozik az útra, és hiába tudja, hogy átverés az egész, a lány érdekében elhozza a dobozt. A rendőrség pont akkor hurcolja el Richárd mellől, amikor a férfi végre magához tér. A dobozt kínáló nőt meggyilkolták, lopott ékszerek voltak a kazettában elrejtve, és most az elméletük szerint Mili végzett az orvgazdájával, az ékszerekért. A kis cselédlány nem hagyhatja, hogy ezt tegyék a bárónéval. Maga kezd el nyomozni az ékszerek és a gyilkos után. Márika beleveti magát a pesti alvilágba, és némi segítséggel a báróné megsegítésén túl saját életében is talál egy fontos személyt.

Trilógiának indult, aztán mégis 4 kötet lett belőle, 2 kisregénnyel kiegészülve. Most pedig itt az újabb rész, Ambrózy báró visszatér. Bár, pontosabb lenne, ha azt mondanám, a sorozat tér vissza. Mert Mili és Richárd helyett most Márika lesz a főszereplő, az előző kettős csak mellékszereplőként van jelen a történetben.

Az alapok azonban nem változtak: a korszak az 1900-as évek eleje, ahol elmerülhetünk a korabeli Budapest életében. Most nem az úri szalonok nyílnak meg, hanem az alvilág köreibe nyerünk nagyobb betekintést. Márika korábban ennek a rendszernek a része volt, még mindig ismeri annyira, hogy ezt a nyomozást elvégezhesse. Hogy működtek a bandák? Milyen függőségi és korrupciós láncok voltak? Innen jönnek a válaszok.

Amiben más, hogy most az a minimális romantikus szál sincs, mint korábban. Mili és Richárd, a kornak megfelelően soha nem flörtöltek vadul, de félszavakból ki lehetett hámozni, hogy kerülnek egymáshoz érzelmileg egyre közelebb. Márika mellett nincsen ilyen férfi karakter, de nem is hiányzott ez a történetből.

Még valahol jó is, hogy egy önálló női hőst kaptunk, aki saját maga képes boldogulni – amibe beletartozik az is, hogy tud segítséget kérni, amikor arra van szükség. Márika nem új szereplő, mellékalakként már megjelent korábban, de eddig nem bírtam különösebben. Most, a saját történetében viszont határozottan megkedveltem. Fel van vágva a nyelve, találékony, hűséges, fiatal kora ellenére is erős személyiség.

Van a történetnek humora, ami szintén nagyon olvastatta. Elsősorban Márika beszólásai mosolyogtattak meg, de azokból volt éppen elegendő.

A regény a hagyományos értelemben nem történelmi, semmi esemény nincs benne, ami fellelhető lenne a történelem tankönyvekben. De a kor hangulatát, társadalmi berendezkedést és szokásokat visszaadja.

Nehezebben olvastam tőle, de értékeltem, ahogy nyelvében is megragadja a Monarchia korszakát. Vannak régies, németből átvett kifejezések tucatszám. A szereplők is le vannak különítve nyelvhasználatuk tekintetében. Annyira jellemző rájuk a szókészletük, kifejezésmódjuk, hogy teljesen nyilvánvaló kiírás nélkül is, mikor Mili, mikor Márika az elbeszélő.

Szórakoztató, kellemes olvasmány, amelyet a sorozat előismerete nélkül is lehet olvasni.

Böszörményi: Szer’usz világ - Mint történelmi krimi: 75% hangulatos, nagyon korhű, életrevaló szereplőkkel, humorral.

Szubjektíven: 70% Márika kezd a szívemhez nőni, jókat mosolyogtam a történeten.