Nyomozós, összeesküvést leleplezős, halálos.

Jane Hawk már pontosan tudja, miért kellett meghalnia a férjének. Mert néhányan a saját szájízűk szerint akarják alakítani a jövőt, és ezért mindenre képesek. Olyan technikájuk van, amivel megfertőzve az embert, bármire rávehető. Jane a hírekben már kiszúrja, amikor valaki miattuk tesz olyat, amit különben sosem tett volna. Mint az asszony, aki öngyilkos merénylettel végzett a kormányzóval. Jane egyenesen a férfi ellen megy, aki mindezt megalkotta és megteremtette hozzá a technikát. Luther Tilmann nyomozó dolgozik az ügyön, és rábukkan az összeesküvésre, aminek felszámolásában Jane is nyakig benne van. A két ember útja egy olyan városban keresztezi egymást, ahol az ördögi terv egy újabb darabját tesztelték. A titokzatos suttogószoba rájuk vár, és nem biztos, hogy túlélik.

A Jane Hawk sorozat kint nagyon sikeres, és nálunk is egyre több az olvasója. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy az 5 kötetes sorozatból már 3 megjelent, tervezik a negyedik kiadását is. A jelen kötet a 2. rész, és Koontz megint hozza, amit ő olyan jól tud.

Pozitívumként éltem meg, hogy ez a kötet már kevésbé emlékeztet a Frankenstein ciklus darabjaira. Ugyan a világon hatalmat átvevő összeesküvés, még egy némely módszer most is emlékeztet arra, amit Victor Helios talált ki abban a másik sorozatában a szerzőnek, de már sokkal több a más megoldás. Plusz, kezdem úgy érezni, hogy ebben a sorozatban egy sokkal nagyobb és kiterjedtebb összeesküvés van, aminek még mindig csak a felszínét kapirgáljuk.

Koontz több szálon vezeti a cselekményt, megragad egy-egy szereplőt, és követi az útját. Egyszerre pörgeti az eseményeket, és nyitja meg a karaktere lelkét is felénk. Vagyis, egyszerre cselekmény- és karakterközpontú. A cselekmény izgalmas, fordulatos, kicsit krimi, kicsit thriller. Minden esetre lekötött végig, volt benne meglepetés és akciós helyzet is bőven.

A karakterek között akad mindenféle. A hősök természetesen szimpatikusak és hősiesek. Jane abszolút tökéletes hősnő: nem csak rátermett, okos, de felettébb szép nő is. Van egy erkölcsi kódexe, tartása, és ebből nem enged semmiképp. Kitartó, céltudatos. Ami miatt mégis nagyon megszerettem, és együtt tudok érezni vele, a gyásza és a szeretete a fia iránt. Az a mély fájdalom, amit a férje elvesztése okozott, a mindennapi aggodalom a fiáért – ezek teszik emberivé és mélyen szerethetővé. Gyenge pontot, sebezhetőséget adnak neki. Ezzel válik igazán hőssé: mert már sokat vesztett, van még mit vesztenie, és mégis harcol, küzd.

A negatív karakterek is izgalmasak. Mert ők is sokfélék. A sima, gyenge végrehajtó emberek és az igazi, gátlástalan szemétládákon keresztül mindenki van itt. Szociopaták, szörnyek sora vár arra, hogy Jane és szövetségesei elintézzék őket. Külön izgalmas az olyan emberek kérdése, akik nem saját akaratukból kerülnek erre az útra. Akiket már átprogramoztak, vagy akiket zsarolnak. Velük mit lehet és szabad tenni?

Koontz történeteiben jellemző, hogy a legnagyobb gonoszságot, a legszörnyűbb tetteket mindig az emberek követik el. Most is így van, nekem ez a regényei egyik legnagyobb tanulsága is: az ember nagy csodákra képes, vannak igazán kiválóak közöttünk. De ugyanekkora a skála a másik oldalon is – minden hősre jut egy emberi szörnyeteg is.

A folytatását is beszereztem már, ha olvastam, mesélek még.

Koontz: A suttogószoba – Mint thriller: 80% jól vezeti tovább a történetet, elgondolkoztató, izgalmas és emberi a hőse.

Szubjektíven: 75% Jane nagyon szimpatikus, a történet is tetszik, de a végét furcsálltam.

FIGYELMEZTETÉS Gyerekek! Az Armageddon előidézése nagyon veszélyes. Ne próbáljátok meg otthon. (Gaiman & Pratchett: Elveszett próféciák)

Ehhez azonban el kell fogadnia mindenkinek, hogy a legnagyobb erő, mindennek az irányítója, az anyák anyja a Természet. Az anyatermészetnél nincs nagyobb erő, átsző mindent. A Föld egy egységes organizmus, melynek ha egy része megbetegszik, akkor azt előbb-utóbb ki fogja lökni magából, vagy ő maga is elpusztul. Meg kell tanulnunk elfogadni ezt, és élni a Föld adta lehetőségekkel, nem pedig visszaélni. Az anyatermészet az az isten, amit eddig kerestünk mindenfelé az univerzumban, miközben ott volt körülöttünk és bennünk. (Juhász: A visszatérés)

Ezek a történetek olyan lényekről szólnak, amelyek az ördögtől születtek, és mások vérével tartják életben magukat.  Fiatalabb koromban kételkedve fogadtam az ilyesfajta meséket, ám amikor újra és újra szembetalálkoztam velük a világ összes sarkában, hinni kezdtem bennük. Logikus feltételezés, hogy a legvadabb mesék az eltemetett igazságban gyökereznek, nem igaz? (Stoker & Barker: Dracul)

Azt mondják, az összes jó dallam az Ördögtől ered. Ez nagyjából igaz is. Viszont a Mennyországnak vannak a legjobb koreográfusai. (Gaiman & Pratchett: Elveszett próféciák)

A világ kész arra, hogy elsüllyedjen. A világ kész arra, hogy felemelkedjen. Felszínén lények járnak-kelnek, akik elfelejtették az álmaikat, és csak ritkán emlékeznek rá, hogy rövid az idejük, és törékenyek a napjaik, hogy nincs sok lehetőségük a boldogságra. (Itaranta: A tiltott álmok városa)

Hiszek a nevek jelentőségében. A megfelelő név megváltoztathatja egy ember vagy állat sorsát. (St. John: Közelgő Vihar)

Az ember nem lehet igazán szent, mondta, hacsak nem képes végtelenül gonosz is lenni. (Gaiman & Pratchett: Elveszett próféciák)

Némely változás szinte észrevétlen, mint amikor szitakötő száll a kézfejünkre. Mások földrengéssel érnek fel, átformálják a világunkat, az alapokig hatolnak, és új utakon indítanak el bennünket... (White: A csali)

Ahogyan egy filmnek van története, úgy a zenének is kell, hogy legyen dallama. (Deaver: Az igazak törvénye)

Először is, Isten hihetetlenül titokzatos, hovatovább körülményes utakon közlekedik. Isten nem kockázik az univerzummal; saját felfoghatatlan játékát játssza, amit ő talált ki. Ez a többi játékos szemszögéből leginkább egy értelmetlen és bonyolult pókerjátszmához hasonlít, amelyet koromsötét szobában játszanak üres kártyalapokkal, végtelen tétekkel, és egy olyan osztóval, aki nem mondja el a szabályokat, és végig mosolyog. (Gaiman & Pratchett: Elveszett próféciák)

Néha elengedhetetlen, hogy egyedül lépjünk a sötétségbe, és keressük az utat visszafelé - válaszolja a Fonó. - Hogy napfényre hozzunk valamit, amit másképp nem lehetett volna megtalálni. (Itaranta: A tiltott álmok városa)

Kirill minden fellelhető eredetmítoszt elolvasott, így ismerte a Teremtés könyvét is, abban Isten a saját képére formálta meg az embert. 
Az ember azonban nem állt meg itt. Ő mindent és mindenkit a saját képére akart formálni. (Moskát: Irha és bőr)

Mert tudjátok, akármit is teszünk, minden következményekkel jár. Minden tettnek, legyen az kedves vagy kártékony, essen az meg baráttal vagy ellenséggel, van hatása. 
Mindig minden mindennel összefügg. (Cowell: Így szerezd meg a sárkánykövet)

Mert rövid az időnk, és törékenyek a napjaink, kezünknek a világon hagyott nyoma csak a miénk, mégis minden határon túl mutat. (Itaranta: A tiltott álmok városa)

Az emberi gonoszság világokat tud elpusztítani. És teremteni. (Juhász: Menekülés a Földről)

• (...)minden ezer évben jön egy kismadár...
• Milyen kismadár? - kérdezte Azirafael gyanakodva.
• A kismadár, amiről beszélek. És minden ezredik évben...
• Ugyanaz a madár ezerévenként?

Crowley elbizonytalanodott.

• Ja - mondta.
• Marha öreg egy madár.
• Oké. És minden ezer évben ez a kismadár odarepül...
• Vánszorog. (Gaiman & Pratchett: Elveszett próféciák)

A kérdés olyan, mint egy kőkocka, amit a lábam elé rak, hogy megmutasson egy ismeretlen ösvényt. Nem látom, hogy merre visz, de arra sem vagyok képes, hogy visszaforduljak. (Itaranta: A tiltott álmok városa)

Pedig a világ olyan egyszerű: vagy ő esz meg másokat, vagy őt fogják megenni. (Moskát: Irha és bőr)

Vagyis a definíció értelmében a Pokol rosszabb, de Crowley még emlékezett rá, milyen a Mennyország, és sok dologban bizony hasonlított a Pokolhoz. Egyik helyen sem mérték tisztességesen az italt, például. A Mennyben uralkodó unalom pedig legalább annyira rémes, mint a Pokolban zajló izgalmak. (Gaiman & Pratchett: Elveszett próféciák)

Homlokomon elhalványodott a jegy széle, de sosem fog eltűnni egészen. Nem zavar. Csak a holtak sebei nem hegednek be. (Itaranta: A tiltott álmok városa)

Kalandos, kincskeresős, barátokat megmentős, háborút megakadályozós.

Hablaty számkivetett lett, és mindenkinek rosszul megy a sora. Alvin magához ragadta a hatalmat, elszedte Hablaty megszerzett ereklyéit, és már csak nagyon kevés hiányzik neki, hogy királlyá koronáztassa magát. Hablaty elsődleges feladata lenne, hogy megszerezze a sárkánykövet, amellyel az emberek és sárkányok közti háborúnak gátat szabhatna – Alvin is ezt keresi, az ő szándékai negyed ilyen nemesek sincsenek. De a fiú nem tud koncentrálni, mert aggódik a barátai és rabságba vetett rokonai miatt. Miközben a küldetésen is dolgozik, az ő kiszabadításukat is tervbe vette. Visszatérő anyja, Alvin újabb álnokságai sem könnyítik meg a dolgát, míg Acsarka is egyre szövi a terveit a vikingek ellen.

Az utolsó három kötethez értünk, amikor már csak nyomokban fedezhető fel a sorozat korábbi hangulata. Mert eddig egy nagyon könnyed, napfényes gyerekkönyv sorozat volt ez, amiben nem kellett igazán izgulni. Még a legnagyobb veszély közepette sem hihette senki, hogy bármely fontos szereplőnek baja esik.

Most azonban egyre komorodik és komolyodik a sorozat, már egyetlen nagy mesét mondva el. Hogyan lett Hablaty hőssé, azzá az öregemberré, aki hosszú évekkel később elmeséli nekünk gyerekkori kalandjait? Mert a narráció miatt tudjuk, hogy mi lesz a fiú sorsa, de most már a többiek miatt el kell kezdeni aggódni. Korántsem biztos, hogy áldozatok nélkül, könnyeden meg fog oldódni minden.

Jól áll a sorozatnak ez a más hangvétel, ahogy az átívelés is. A részben tovább folytatódik a kincskeresés, már csak a sárkánykő hiányzik a 10 ereklye közül. Így megvannak a szokásos kalandok, a felbukkanó új és veszélyes sárkány, az ész diadala a nyers erő felett. De már mindez csak előkészítése annak a nagy csatának, ami Hablaty előtt áll. Amit nem sárkányok és mesés kihívások ellen kell megvívnia, hanem Alvin és boszorkány anyja ellen.

Ha már Alvin – az anyja kapcsán felmerült bennem, hogy ő sem annyira elvetemült, mint amennyire minden sugallja. Nem ilyennek született, ilyennek nevelték. A sorozat igazi gonosza Szipirty – egy újabb, csodás beszédes név, ami kicsapja a biztosítékot nálam. De próbálom emlékeztetni magam, hogy a gyerekeknek így pont jó. Ez pedig elsősorban nekik szól, nem a magam fajta vén meseszerető felnőttnek.

Először éreztem azt, hogy van mélysége Alvin karakterének. Ahogy az anyjának akar megfelelni, ahogy ott van benne egy szeretetre éhes kisfiú. Ez persze nem menti fel a tettei alól, de most először többet tudtam belelátni, mint egy mesebeli gonoszt.

Remekül ellenpontozza Szipirty és Alvin párosát Hablaty és anyjának kettőse. Itt is vannak traumák, fájdalmak, de itt a szeretet lesz a fontos, nem a hataloméhség és intrikák, mint a másik anya – fia kapcsolatban a történeten belül.

A szeretet a regény nagy üzenete, hogy bízni kell a másikban, segíteni és azzal, hogy így bánunk vele, jobbá tesszük. Nem véletlen, hogy egy megátalkodott, embergyűlölő sárkány is a szeretet nevében lesz képes megváltozni.

Csökken a humor, de még megvan. Kalandos, és már közeledik a végelszámolás.

Talán kicsit túlírt ez a rész, lehetett volna húzni belőle, de így is remek gyerekkönyv.

Cowell: Így szerezd meg a sárkánykövet – Mint gyerekkönyv: 80% példaképeket állít, van humora, és minden kezd összefüggeni.

Szubjektíven: 75% kezd kicsit túlnyújtott lenni. A kalandok tetszenek, de sok a töltelék.

5: Morrill: Vakrandi a végzettel - egy ifjúsági, romantikus regény, amelyből közelebb kerül hozzád London. Adott egy lány, aki irányítás mániás. Az osztálykirándulást is nagyon leszervezi Londonban, de aztán pont egy olyan srác lesz a párja, aki az ellentéte. Kis szerelem, és a város bejárása.

4: Evans Welch: Szerencsés szerelem - nem konkrét város, de egy jó kis ír túra vár ebben a kötetben minden kedves olvasóra. A hősnőnk le akar lépni a családi nyaralásról, balszerencséjére ezt csak a bátyjával teheti meg. A szülőknek megy a hazugság, ők meg egy helyi sráccal nyakukba veszik Írországot. Van egy útikönyvük, és velük együtt mi is meglátogathatjuk a kiemelt pontokat.

3: Perkins: Anna és a francia csók - Párizs, a kedvencem! Hősnőnk, Anna itt kénytelen bentlakásos iskolába járni, ahol van egy felettébb helyes srác is. (Miért is nem tudok együttérezni vele, amikor utálja, hogy ide kell járnia?) Kamasz gondok, barátok és szerelem, kellemes hangnem és a tanév alatt Párizs is felfedi titkait. Eiffel-torony és a Notre-Dame az alap, de sok-sok helyszínre el lehet jutni Annával!

2: Hargla: Melchior-sorozat: ritka az ilyesmi, így ki is emelem. Melchior a történelmi Tallinn lakója, patikárius, aki keresi a megoldást a családi átokra, miközben mindenféle gyilkossági ügyet is felderít. A szerző annyira jól ír a városról is, hogy úgy érzem, már én is eltalálnék a történelmi városrészben ide-oda, és megismerném az épületeket. Jó krimi, és jó történelmi útikönyv is!

1: Rutherfurd: New York - a szerző köteteiben egy-egy város történetét, jelenét, világát mutatja be. A nagy kedvencem a párizsi, de a változatosság kedvéért (hiszen e listán már ott van Párizs) most a New York kötetet hozom ide nektek. Pár család történetén át láthatjuk, hogyan épült és fejlődött a város. Szerelmek, ármányok, és nem kevés banki ügylet kap itt helyet. Olvasmányos, sokszínű, és a történelemismeretnek is jót tesz!

Rendszer és előítéletek ellen küzdős, állati énes, gondolkoztató.

Pár éve a világ megváltozott. Az állatok egy része bebázódott, és ami kikelt, egyszerre volt állat és ember is. Kezdetben irtották őket, mára sok helyen állampolgárságot kaptak, és küzdenek a jogaikért. Magyarországon az aktivista August akarja elérni a törvény változását, ehhez kész felhasználni élete titkát is. Kirill, az őzből lett fajzat őrlődik a mezők meghittsége vágyódó suták és az emberi világ csodái között. A lázadók csoportjához csapódik, és egy olyan titok nyomára bukkan, amely megmagyarázhatja, hogyan születtek a fajzatok és miért vannak a világon. Pilar, az egykori borz a tévé mellett töltötte a legfogékonyabb időszakát. Más vágya sincs, mint sztárrá válni. Miatta találkozik Kirill és August világa, miközben a világ újabb változások elé néz.

Aki olvasta ezt a könyvet, az már soha nem fog úgy gondolni a kimérákra, mint a kötet előtt. A háziállatunk elnézve is elgondolkodhatunk majd, milyen ember lenne belőle. Kutyusom, mit mondanál nekem, ha lenne közös nyelvünk?

De ez a legkisebb kérdés, amit a könyv felvetett. Mert hiába akarnék szép sorban haladni, mesélni a karakterekről, a cselekményről, a regény stílusáról, annyira arról kell írnom, hogy mit indított el bennem, mi mindenen gondolkoztam miatta. Mert ez egy agyalós könyv, ami képes arra, hogy ne csak a cselekményében, de a mára nézve is elgondolkozzam, és egyre több kérdést tegyek fel. Emberiségről, emberségről, történelemről, társadalomról.

Amit én kiolvastam belőle, a tolerancia és az emberek másság elleni előítélete. Nem egy olyan fajnak tűnünk, ami olyan nagyon kiérdemelné a fennmaradást. Az erőforrásainkat feléljük, és előbb ölünk, mint kérdezünk. Az emberek kegyetlenek, erőszakosak, és féltékenyen őrzik a dominanciájukat. Nem csak a másokkal, de egymás ellen is brutális tettekre képesek. Mert ha túlnézek a regény világán, a mai világra vetítem a tartalmat, nem kell ahhoz félig állatnak lenni, hogy még a civilizált világ is kidobjon és megbélyegezzen. Elég hozzá a más bőrszín, más vallás – és máris ott vagy a periférián, amin itt a kimérák.

De mi lenne a megoldás? A könyvben látunk politikai megoldásokat, látunk erőszakot is, és látjuk azt is, melyik miért és hogyan tud kisiklani. Az emberek szemléletének kellene megváltoznia, de hogy ezt el lehessen érni… ahhoz valami nagyobb dolog kell.

De akkor kicsit nézzük a cselekményt is! Van bőven, minden szereplő megkapja a maga kalandjait, és folyamatosan zajlanak köröttük és velük az események. A történeteik helyenként összekapcsolódnak, de eléggé távol vannak egymástól, hogy egy nagy spektrumon be tudja mutatni a szerző az általa megálmodott világot. Szerelem, merénylet, beavatási szertartás, nyomozás, átalakítás, egy csomó minden van a regényben, változatos és sokszínű a cselekménye.

A szereplők érdekesek, és gyarlók. Nagyon szerettem, hogy nincsenek hősök. Mindenki hibázik, mindenki igyekszik a magának megfelelő életet élni, és a hibáknak meg lesz az ára. Volt, akit jobban megszerettem, mást kevésbé, de végig nagyon kíváncsi voltam, milyen sorsot szánt nekik Moskát a történet végére.

Elgondolkoztató, de szórakoztató könyv is, én nagyon tudom ajánlani.

Moskát: Irha és bőr - Mint disztópia: 85% különös, eredeti ötletből épített világ, ami mégis a mának mond sokat.

Szubjektíven: 95% le se bírtam tenni. A szereplők, a történet, a rejtély is izgatta az agyam.

- Shannara kardja - fantasy a Delta Visiontól, ismerős lehet a sorozat miatt is.

- Szívverés - egy új Picoult sztori az Athenaeum kiadásában.

- Majd egy nap - Maxim, a sorozat harmadik része.

- Agave újdonságok:

• Kilégzés - novellák, sci-fi
• Időugrás a Marson - sci-fi
• egy új Maigret-kötet

- A pokolból - képregény, ismerős lehet filmről, a Vad Virágok Könyvműhely adja ki.

- Mivel jövő héten Kéoregényfesztivál, a Fumax is készül:

• Különleges úriemberek szövetsége, 1. kötet
• Deadpool - Zsémbes zsoldos
• Orgyilkos osztály 2. kötet

Április

29. Ellroy: Gyilkos az úton - krimi 5/2

30. Cowell: Így lopd el egy sárkány kardját - gyerekkönyv 5/4

Május

1. St. John: Közelgő Vihar - ifjúsági 5/5

    Escobar: A szépség háza - krimi 5/3

2. Juhász: Menekülés a Földről - disztópia 5/3

3. Deaver: Az igazak törvénye - krimi 5/4

4. Gaiman & Pratchett: Elveszett próféciák - humoros 5/5

    White: A csali - thriller 5/2,5

5. Itaranta: A tiltott álmok városa - disztópia 5/4

    Stoker & Barker: Dracul - horror 5/5

Ezzel átléptünk májusba, 18. hét pipálva.

Vámpíros, nyomozós, rejtélyes.

A szobában egy fenevad van bezárva, akit csak a szentelt rózsák, keresztek és imák tartanak vissza. Ha kijut, Bram életének vége. Egy éjszakát kell túlélnie a huszonéves fiatalembernek, s hogy ne őrüljön meg közben, papírra kezdi vetni a történetét. Mesél a születéséről, egy gyenge kisbabáról, akinek nem lett volna szabad életben maradnia. De a házhoz érkező új cseléd, Ellen dada megmentette. A fiú élete folytonos betegségben, visszatérő rosszul létekben nőtt fel a dadája óvó tekintete mellett. Ám a környéken különös esetek történnek: szörnyű gyilkosságok sora zavarja meg a nyugalmat. Ellen dada is különösen viselkedik. Bram és nővére, Matilda, nyomozni kezdenek, és akaratukon kívül egy évszázadok óta tartó játszma részesei lesznek, melytől már soha nem szabadulhatnak.

Az irodalom teremtett olyan szörnyetegeket, akik már mély nyomot hagytak az emberek kollektív tudatában Ha soha nem is olvastak Mary Shelley történetet, azt tudják, ki az a Frankenstein és szörnye. Ugyanez a helyzet Stoker legendás lényével, Drakulával is. A vámpírok pár éve különben is nagyon divatosak voltak, és még mindig rengeteg a történet, melyben vágyak tárgyai vagy éppen a legnagyobb veszedelmet jelentik az emberekre.

A kínálatból kiemelkedik az eredeti Dracula megálmodójának leszármazottja, Dacre Stoker és az egyre sikeresebb JD Barker közös története, a Dracul. Horror, történelmi hangulattal, és valahol egy epikus, nagy szerelem története is. Alma Katsu hasonló trilógiája be is ugrott rögtön, de az én agyam már csak ilyen – keresem a hasonlóságokat a művek között.

A Dracul egy stílusosan megírt rémmese, ami egészen a végéig tartogat meglepetéseket. Két idősíkon játszódik: a jelenben, amikor Stoker megírja a gyerekkora történetét, amely majd elvezet a jelenhez, ahol egy újabb és még veszélyesebb természetfeletti kalandba csatlakozhatunk be a szereplőkkel. Mindkettőben van horror elem – a jelen véresebb és akciódúsabb, cserébe a múlt titokzatos és hangulatos. Nekem az a fele jobban is tetszett a történetnek. Mindkettő pedig része egy nagyobb történetnek, amelyről nem akarok részleteket elárulni. Maradjunk annyiban, hogy találó a borítóra írt szöveg: múltjuk még a halhatatlanoknak is van.

A történet jó a cselekmény- és a karakterábrázolásokban is. Az események nem rohannak, de van akkora a tempó, hogy izgalmasnak tudjam nevezni. Mindent megérthetünk, átélhetünk a szereplőkkel, hiszen azon is mindig van hangsúly, hogy a gyerekek, majd a felnőtt Stoker testvérek hogyan élik meg az eseményeket. Annyira más vérmérsékletűek is, hogy minden olvasó rálelhessen arra a testvérre, akivel a legkönnyebben azonosulni tud.

A történelmi helyszín leginkább külsőségekben és hangulatban van jelen. A korszakról nagyon keveset tudunk meg, de tény, hogy ez a történet ebben a viktoriánus korszakban tud működni, amikor még a levegőben is benne volt a misztikum és az emberek jobban hittek. Ma, a mobilok és a tudományok korában nem lenne ilyen rejtély, vagy sokkal könnyebb lenne lenyomozni a szereplőket. Súgna a GPS vagy küldhetnének egy megfigyelő drónt, míg itt a gyerekek maguk kénytelenek az erdőben osonni a dada után.

Ötletes, hangulatos regény volt, amit szerettem olvasni.

Stoker & Barker: Dracul - Mint horror: 90% nagyon erős a hangulata, ötletes a történet, emlékezetesek a szereplői.

Szubjektíven: 85% az eleje nagyon megfogott, a végére gyengébb, de ez egy jó sztori.

Rendszer ellen küzdős, misztikus, szeretteinkért kiállós.

Eliana a Szövők megbecsült rendjébe tartozik. Olyan nő, aki hozzájárul a szigetük és életmódjuk fennmaradásához a munkájával. Hiszen a sziget a vízre épült, szövetekből létrehozott mesterséges világ. Mindennek megvan a maga rendje, és szabálya. Ami szigorúan tilos, az álmodás. Aki álmodik, azt elragadják és kivetik maguk közül. Eliana titkolja, hogy neki is vannak álmai. De nem tettetheti tovább, hogy minden rendben van vele és a világgal, amikor a Szövők közé egy új ember érkezik. A néma Valeria tenyerébe Eliana neve van tetoválva. Miért? A két nő egyre közelebb kerül egymáshoz, és amikor Valeriát elragadja a Tanács, Eliana a nyomába ered. Megtapasztalja, milyen megbélyegzettnek lenni, és lassan rájön, milyen hazugságokra és titkokra épült a világuk, amit ideje felfedni és rendbe hozni.

Karakterek, cselekmény vagy a világ – ez az a három sarkalatos rész, ami középpontban lehet egy regényben. A karakterközpontúakban az a lényeg, mit hogyan élnek meg a szereplők, mit éreznek, hogyan fejlődnek. A cselekményközpontúban peregnek az események, gyorsak és változatosak. Számomra a legnehezebbnek a világközpontú történetek tűnnek, mert ezekben cselekmény, a szereplők is háttérbe szorulnak a regény univerzumában. Az a fontos, hol játszódik a történet, ott milyen viszonyok vannak.

A tiltott álmok városa azért is izgalmas olvasmány, mert itt egyértelműen a regény világát, ezt a különös szigetet éreztem a legfontosabbnak. Emmi Itaranta valósággal láttatja velünk a szöveteit, a különös és torzító fényeit, az egésznek a különös hangulatait.

Ennek megfelelően a szövegben elég sok a leírás, de itt van létjogosultságuk. Ráadásul szépség is rejlik ezekben a sorokban. Ahogy ez a vízi, mégis szigetszerű világ megelevenedik, nekem nagyon sokszor eszembe jutott Velence, noha egyértelműen egy másvilági közeg, amiben járunk. Ahol minden törékeny, csalfa és viszonylagos.

A történetnek van ugyan cselekménye lázadással és múltbeli titokkal, szerelemmel, de egyszer sem ezeket éreztem a fontosnak. Minden valahogy a szigetből indul ki és hozzá tér vissza. Miért tilos álmodni? A válasz a sziget múltjában. Miért kell lázadni? A válasz a sziget jelenében, az eltorzult uralkodó osztályban.

A kiemelt szereplő Eliana, akit a szerző képes mélységeiben megmutatni. Látszólag egyszerű karakter, de ahogy jönnek a kétségei elő, úgy válik egyre izgalmasabb személyiséggé. Nem válik olyan YA hősnővé, aki eldönti a világ sorsát, de fontos kérdéseke és tettek középpontjában is ott lesz, miközben egyszerre keresi a megoldást a sziget és a saját életére is. Leküzdi a gyávaságot, leküzdi az elrejtőzés ösztönét, és a szeretet lesz, amiért képes lesz kiállni és ő is harcolni. Ha nem is fegyverrel és rendszert döntve, de tereli az életük alakítását.

A többiek kevésbé erőteljesek vagy jellegzetesek. Talán nem jó jel, hogy Eliana testvérét is azért jegyeztem meg, mert különösnek találtam a nevét ebben a történetben. Janos.

Ha a mélységeit keressük, lehetne arról beszélni, hogyan élnek az emberek zsarnoki rendszerekben. Mit lehet tenni, hogy változzon a világ. De maga a zsarnokság kialakulása is: milyen hazugságnak kell lennie a mélyben, amire minden felépül?

A cselekményközpontú regényeket jobban szeretem, de a könyv lírája tetszett nekem is.

Itaranta: A tiltott álmok városa - Mint disztópia: 80% fantasy alapjai vannak, érzékletesen megírt világban. Erős karakterekkel.

Szubjektíven: 55% a világa, ahogy meg volt írva, tetszett. Maga a történet nem fogott meg.