Sárkányos, összeesküvős, lázadós, magára lelős.

Asha abban a tudatban nőtt fel, hogy megrontott lélek, akinek csak a baj jár a nyomában. Az anyja az életét adta, hogy az ősi mesékkel életben tartsa. Majd a kislány hatalmas tűzvészt szabadított a városra, amikor a meséivel idecsalta az Őssárkányt. Ő maga is komolyan megsérült, de túlélte. Felnőve apja harcosa lett, a legsikeresebb sárkányvadász, egy iskari. De szabadságát veszély fenyegeti: apja hozzáadná kedvenc hadvezéréhez, hacsak Asha addig le nem vadássza Kozut, az Őssárkányt. Ahogy a lány ezen dolgozik, rá kell jönnie, mennyi mindent nem tudott eddig, vagy félrevezették. A sárkány története más, mint az apjáé. A bátyja elkezdi bevonni a dolgaiba, amik között nem egy felségárulás is akad. Mi több, Asha kezd beleszeretni egy rabszolgába. Lehet, hogy az iskari lázadásának is eljött az ideje?

Tudom, elsőre ezek teljesen idegenek. Mit jelent az iskari, a namsara? Miért írom egyszer kis, máskor nagybetűvel? De mint minden jó fantasy, ez a sztori is saját világot teremt, mitológiával, így ennek megismeréséhez el kell olvasni a regényt. A nazgúl is csak annak mond valamit, aki ismeri a Gyűrűk urát…

A világépítése ennek a kötetnek is kiváló. Ok, nem olyan mélységig, mint Tolkien, de egy YA fantasyhoz képest alapos munka volt. Történelmet kapnak a királyságok, és egy egyedi mitológia bontakozik ki, ha azért ismerős elemekre akadhatunk is benne. Nekem pl. a sárkánylovasokról és bukásukról beugrott nem csak a Trónok harca és Daeny, de az Eragon is. Ennek ellenére van olyan körítés, hogy merem az eredeti jelzőt rátenni. Ahogy a mesevilág és a valóság összekapcsolódik, azért.

Ahogy a Sivatag lázadójában is látjuk, hogy születnek a legendák, itt is valami hasonló van. Hogy a valóság hogyan alakul mesévé, a történelem miként lesz az Ezeregyéjszaka meséihez hasonló. Mert van valami arabos beütése is a történetnek, ha a fantasy világ miatt ez nem is mondható így ki. De azért, hogy sivatagos területen élnek, kaftánban járnak, az nagyon arabos. Csak éppen nem mohamedánok, hanem egy egészen más vallás követői, amelyben ott vannak, naná, hogy a sárkányok. És a Namsara és az Iskari.

A cselekmény jól ötvözi a kalandos, fantasy elemeket és az ifjúsági zsánert. Asha egy nagyon önálló, harcos leány, modern női hős. De neki is meg kell küzdenie olyan kérdésekkel, mint, hogy ki ő és hol a helye a világban. Szerelmes lesz, el kell döntenie, kihez lesz hű. Ha a világmegváltást levesszük a cselekményből, olyan konfliktusokat kell megoldania, mint akármelyik másik kamasznak.

Vannak jó mellékszereplők. Általában irritálnak a túl tökéletes szerelmei a hősnőknek az ilyen történetekben, de itt nem Torwin lesz a másik fókusz. Hanem Asha bátyja, Dax. Nekem kifejezetten tetszett az a szál, ahogy az apjánál nemesebb fiú hogyan akarja helyretenni a világukat. Vele is egy hős születik meg, és neki ehhez nincsenek is olyan mitikus, mágikus eszközei, mint a húgának.

Kellően zárt is a sztori, ha nem lesz folytatás, akkor is minden a helyén van benne.

Alapvetően szerettem, jól el is szórakoztam rajta, legfeljebb egy kicsit mélyebb tanulság jöhetett volna még bele. Nyomozom, lesz-e a második kötet.

Ciccarelli: Az utolsó Namsara - Mint YA fantasy: 90% ötletes világ, kalandos, a mindennapi életre is átvetíthető konfliktusok.

Szubjektíven: 85% nagy kedvencem, ahogy a valóság mesévé válik, itt kaptam ezt is bőven.

A regény szerkezete elég összetett, azt meg sem próbálom visszaadni. Röviden vázolom a jelen eseményeit, aztán elmesélem a szereplők múltjának titkait.

A jelenben a mama klub tagjainak gyerekei 2 hónapos kor körül járnak. Mindenki agya a kicsik körül forog, így beterveznek egy csajos estét. Elsősorban Winnie az, akit ki akarnak ugrasztani a lakása falai közül. Winnie különben is más, mint ők. Nekik férjük van, míg Winnie maga vállalt gyermeket spermadonor igénybe vételével.

Winnie kölcsönkapja Almát, az egyikük bébiszitterét is, így velük tart a bárba. Sokat isznak, és a lányokat zavarni kezdi, hogy Winnie sokat lóg a telefonon. Amikor a nő eltűnik a szemük elől, azt hiszik valami pasi felszedte és elmentek együtt, rábukkannak a telefonjára és a kulcsaira. Egy program van rajta, amivel Winnie folyamatosan figyelheti a kisfiát. Heccből letörlik, és magukhoz veszik a nő dolgait.

Másnap robban a bomba: a kis Midas eltűnt. Egyszerre van bűntudatuk, de nem is akarnak előtérbe kerülni. Mert mindenkinek van egy sötét titka a múltból. De kimaradni sem tudnak teljesen, maguk kezdenek el nyomozni és kombinálni.

Nagyot robban, hogy Winnie kamaszként egy menő sorozat főszereplője volt. Csak meghalt az anyja, szétesett, és az óta nem lehetett hallani róla. Ők sem tudták, hogy ki volt a nő korábban. Volt egy zaklatója, elkezdik őt lenyomozni.

Colette a munkája révén hozzáfér a polgármester aktáihoz, ő így hoz egy gyanúsítottat képbe. Az eltűnt férfi kezdett ki a bárban a nővel, de nyoma veszett. Lehet, hogy ő vitte el a kisfiút?

Alma is gyanúba keveredik. Illegálisan van az Államokban, most ki is fogják toloncolni. Lehet, hogy ő akart így pénzhez jutni?

Magukat is védeniük kell, mert a rendőrség az ő szennyesük is előássa, és lassan gyanúsítottként kezdik kezelni őket.

De a végére az is felmerül bennük, hogy Winnie nem is akart gyereket, és neki volt teher a saját fia, akit eltüntetett az útból. Ahogy erről beszélgetnek, Francie rájön arra, kire és hogyan illenek, amiket tudnak a gyerekrablóról.

A mama klub tagjai között van Scarlett is. Ő az, akinek eddig soha nem látták a kicsinyét. Mi van, ha ő vitte el Midast? Elmennek hozzá, és valóban. Az asszony babája holtan született, nem bírt belenyugodni. Közel lakott Winnie házához, rálátott. Ő is ott volt a bárban, és miután a részeg anyák magukhoz vették Winnie kulcsait, könnyű volt megszerezni őket és bemenni a babáért. Akit szinte őrülten a magáénak hisz. Tragédia nélkül visszakerül a baba az anyjához.

Egy évvel később összeülnek. Francie családanya, már van Will mellett egy újabb babája is, egy kislány. Most fognak kiköltözni a kis családjával Connie Island-re. Winnie boldog a kisfiával, akiben imádott anyja vonásait látja viszont. Colette elkészült a saját könyvével, míg Nell egy nők jogaival foglalkozó cégnél helyezkedett el. Mind boldogok és elégedettek.

Scarlett pedig börtönben ül, és még mindig hiányzik neki a baba.

A regényben különben Scarlett fejezetei úgy vannak megírva, hogy ne lehessen tudni, ki ő. Arra van terelés, hogy ezek Winnie fejezetei, aki egy nős férfi kedvéért szabadult meg a babától. Aztán persze a végére kiderül, hogy ez Scarlett hangja, és aki szeretőnek tűnt, az átnevezett Midas baba volt.

A múltbeli titkok:

Francie: kamaszként viszonya volt az egyik tanárával, aki teherbe ejtette. Amikor a lány ezt bevallotta, a férfi nyom nélkül felszívódott. A lánynak az anyja nem engedte megtartani a babát, abortusza volt. Később ezt okolta azért, hogy nem sikerül teherbe esnie magától, ha mégis, elvetél. Még adósságba is verte magát a család, hogy lombik programmal megszülethessen a kis Will.

Colette: szellemíró, most éppen a polgármester nevében ír önéletrajzot. Véletlenül esett teherbe, és nem képes bevallani, hogy a gyerek mellett nem megy a munka. Nagyon lemarad, és a minősége is rossz. A férje sem képes többet segíteni neki, ő dada felvételét javasolja. Colette azonban a munkát és a lánya nevelését is saját kezében akarja tudni, de lassan eljut a töréspontig.

Nell: egyetemista ösztöndíjasként az egyik elnökjelölt mellett volt gyakornok. A férfi jóval idősebb volt nála, a legnagyobb lánya csak egy évvel volt fiatalabb, mint a lány. Ajándékokat kezdett hagyni a lánynak, beszélgetett vele és nyomult. Egyszer felhívatta magát Nell lakására is, ahol lefeküdtek. Nell nem akarta, de hogy mondhatott volna nemet egy annyival feljebb álló férfinak? A botrány kipattant, és a politikus mindent a lányra hárított. Hogy Nell volt az, aki elcsábította. A lánynak ráment az ösztöndíja, az állása, a kapcsolata a vőlegényével. A férfi az elnökségről le kellett, hogy mondjon, de a családja is kiállt mellette, és miniszter még lehetett. Most éppen Nobel-díjra jelölték. Nell nevet váltott, és jó 15 éve feledni akarja a múltját. Most viszont kipattan, és igyekeznek a munkahelyéről finoman kirúgni. Ő karakán lesz, képes lesz más irányba folytatni.

Bankrablós, hackeres, átverős, magyar.

Váradi Gábor rendőrségi tanácsadó hosszú ideje, és eredménytelenül küzd azért, hogy Magyarország is kezdjen védekezni az informatikai fenyegetések ellen. Nem is sejti, hogy van egy férfi, aki nagyon egyetért a szavaival. Egy öregedő hacker, aki a rendszer hiányosságaira építve kitalálta a tökéletes bankrablást. Épít egy robotot, amit az Oktogon egy bankjába táv irányít. Zárás előtt vannak, mindössze két pénztáros, egy vagyonőr és egy számlát nyitni akaró kamaszlány volt bent. Túszul ejti őket, a robot hasában bomba van, és ha nem maradnak nyugton, ha nem kapja meg a széf tartalmát, amikor nyílik az időzár, robbant. Tóth Sándor, a megszállott és konzervatív kommandós, a pályakezdő túsztárgyaló, dr. Katona Szilvia és Váradi igyekszik úrrá lenni a helyzeten. A játék indul!

Az utóbbi években jelentősen fejlődött a magyar filmipar, de a regényvilág is. Ma már nem ciki, ha beülsz egy magyar filmre a moziba, vagy olyan könyvet olvasol nyilvánosan, aminek magyar a szerzője, esetleg a története is nálunk játszódik. Jól mutatja ezt az is, hogy a szerzők már felvállalják a neveiket: Montcassen helyett már Cselenyák, Meadow helyett Réti László áll a borítón.

Polgár Tamás regénye is itt és most játszódik, a helyszíne legnagyobb részt az Oktogon. Még azt is külön díjaztam, ahogy felvezette, hogy egy olyan sztorit ír majd, amire egy amerikai filmbe nem lepődnék meg, magyar környezetben viszont nem tudjuk komolyan venni. Milyen lett volna a Terminátor, ha Budapestre érkezik meg, és Konnor Sárát üldözi? A legtöbben nem vennék komolyan, de miért nem? Itt is ugyanúgy működne a sztori.

Ahogy a robot segítségével történő bankrablás is teljesen működik a budapesti környezetben. Akciófilmbe illő jelenetek sora követi egymást. Nincs túlírva a kötet, nem is lett vastag, de nem is kell neki. Ami van, az teljesen a helyén van, a szerkesztés csillagos. Folyamatosan követik egymást a hacker és a rendőrök húzásai, igazi feszült macska-egér játék bontakozik ki. Közben még arra is van keret, hogy mélyítse a karaktereket a múltjuk egy-egy részével.

Így az időkezelése is izgalmasabb: a jelenben haladunk előre lineárisan, miközben egy-egy flashback elem visszavezet a szereplők előéletébe. Ez a Lost módszer, az a sorozat tette divatossá ezt a szerkesztést, de regényben is jó színesítő eszköz. Itt is.

A szereplők jellegzetesek, és nagyon jópofa módszerekkel vannak ábrázolva. Váradi kifejezetten szimpatikus figura lett, a hacker pártját is könnyű fogni. De a csúcs, ahogy levetíti nekünk, hogy lett Tóth Sándor az a kommandós, akinek látjuk. Az a gyerekkori, óvodai jelenet, ami aztán meghatározta a személyisége fejlődését, nagyon kész.

Könnyen olvasható, szórakoztató a szöveg, ahogy a cselekmény is. Még csavar is jutott bele, nem is egy. Meglepett a vége, pedig logikus. Ezért is jár a piros pont.

Ahogy azért is, mert minden szórakoztató vonása ellenére üzenete is van. A rendszer kritikája, amiben létezni kényszerülünk. Nem fogom a végét elmesélni, de az esetet követően Váradi és dr. Katona is nagyon meglepődhet azon, hogy amíg ők a terepen dolgoztak és küzdöttek, mit zongorázott le a kormány. Na, az nagyobb stikli, mint a hacker és a robot.

Messze az elvárásaim feletti a kötet, az akció krimik kedvelői bátran olvashatják! Jó lett.

Polgár: Emberi tényező - Mint akció krimi: 95% szórakoztató, jó a csavar, a cselekmény pörög, a karakterek érdekesek.

Szubjektíven: 100% a szereplőit és a humorát is bírtam, dolgoztatta az agyam is, tetszett.

Szerelmes, kamasz mentős, látszatházasságos.

Karen beleegyezett, hogy segít Michael Wolfe-nak, a nagymenő színésznek. Michael meleg, de a karrierjébe nem fér bele, hogy felvállalja. Kell mellé egy szép nő, és Karen lesz az a nő. Másfél év, amíg játszanak, majd elválnak csendesen. De felbukkan Zach, Michael bátyja, és meghívja magukhoz öccsét és nejét. A kisvárosban aztán Karen nem győz a fejéhez kapni: a család semmit nem tud Michael nemi identitásáról, játszania kell a feleséget. Miközben Zach annyira vonzza, hogy az már fáj. Menekülne el innen, de egy bajba jutott kamasz pár miatt marad, míg Michael Kanadában forgat. Becky apja terrorizálja a családját, a lány ráadásul ez kívülálló, nem mormon fiúba szeretett bele. Karen és Zach Becky és Nolan segítségére sietnek, és a közös munka alatt szembe kell nézniük egymás iránti érzelmeikkel is.

Most találtam rá, milyen remek sorozatcímet kapott Bybee regénysorozata! Hétköznapi feleségek, komolyan? Az egyikből hercegné lesz, a másikból szenátor felesége, a harmadik maga egy hercegnő, aki a testőrébe zúg bele, a jelen kötet hősnője meg egy Hollywood-i szívtipró látszatfelesége. Mégis, hol hétköznapi feleségek ők? De lendüljünk túl a címadás okozta sokkon, mert szerencsére a sorozat maga jobb, mint a szerencsétlen címe. (Mert a Szingli szombatra is simán ellentmond a cselekménynek, a Menyasszony szombatra jobban passzolna. De tényleg elég a címből!)

A jelen kötet kicsit más, mint az előző három, miközben mégis ugyanolyan. Itt nem egy látszatházasság válik valódivá, hanem a frigy alatt találja meg a hősnő az igazit, ráadásul a férjére nagyon hasonlító bátyban. A cselekmény kicsi váltásán túl a lépcsők ugyanúgy megvannak: az elejétől a meglevő vonzalom, amit elmélyít egymás megismerése, szex és a happy end. Itt még konfliktus sincs, ami miatt az összejövés után problémája lenne a párosnak. Itt előbb le kell rendezni, a színész testvér szerepét, utána jöhetnek össze.

Nem is véletlenül került bele a regénybe Becky és Nolan szála, az viszi előre a cselekményt, az érdekesebb, mert Zach és Karen sztorija teljesen kiszámítható. A fiatalok esetében vannak veszélyforrások, feszültség. Értük lehet izgulni is, a fő párosnak nagyon elrendeltetett a sorsa.

Nem is tetszett, mennyire végzetszerű, hogy Karen és Zach első látásra kattannak. Mintha nem is egy felnőtt regényben lennénk, hanem egy YA-ban. De felnőtt, szerelmes mese, nyeljük le.

A szereplők is nagyon mesebeliek. A jók hibátlanok, a negatív szereplők meg nagyon elvetemültek. Bajba lennék, ha jellemeznem kellene a főszereplőket, mert nagyon egysíkú itt mindenki. A férfiak nemesek, bátrak, kiállnak a szerelmükért és még helyesek is. Ha belegondolok, Nolan és Zach csak annyiban különböznek, hogy az egyik idősebb, a másik meg éppen csak nem kamasz, 19 évesen. De a nőknél ugyanez a helyzet: szépek, kedvesek, sikeresek, kicsit sebzettek, de ettől csak még erősebbek lettek.

Komoly drámákat érintenek, de nem kaptak ezek súlyt. Családon belüli erőszak, többszörösen. Karen is kapott belőle, most Becky szenved ettől. De egy thrillerhez képest nagyon felületes ez a vonal, mert a szerelmi szálon van a súly.

Legalább Bybee stílusa olvasmányos, ha a sorozat már nem is olyan strandkönyves.

Bybee: Szingli szombatra – Mint romantikus: 50% kevesebb ötlet, tipikus a fő szál, elmegy, de erőltetett folytatás csak.

Szubjektíven: 35% hiányzott a humor, a szerelmek túl végzetszerűek, de Bybee stílusa a régi.

Egyes képregény-figurákat nehezen képzelünk el jellegzetes tárgyai nélkül. Az alábbi 5 kihez tartozik, emlékeztek? (Mind az 5-ről meséltem is már nektek a blogon.)

Megoldás: Tovább!

Harcos, politikai viszonyos, barátságos.

Korra és Asami együtt mennek át a szellemvilágba, ahol közösen kalandoznak. Közben az érzéseiket is meg merik vallani egymásnak: egy ideje már többet jelentenek egymásnak, mint jó barátot. Itt kezdenek el járni. De az idillt a kívülről jött baljós jelek zavarják meg, az avatárnak ideje visszatérnie az emberek közé. A szülei figyelmeztetik, avatárként mindenki figyel rá, kezelje óvatosan a szerelmi életét. Korra meg is sértődik ezen, de a Köztársaság Városban történt zavargások miatt nincs ideje ezen töprengeni. Az új kapu miatt a bandák területei változnak, háborúznak, és egyes üzletemberek máris nyerészkednének a kapu körül, ami a szellemeknek nagyon nem tetszik. Miközben Balin és Mako egy új, erőteljes bandavezér, Tokuga nyomába ered, Korra igyekszik minden fronton segíteni, egységet hozni.

Nem kérdés, ki a célcsoport. Azok, akik az animációs sorozatot is nézték végig, és továbbra is szívesen időznének az avatár világában. Nem lehetetlen másoknak is bekapcsolódni, de nem is egyszerű. Hiszen a történet ott folytatódik, ahol a mesesorozat abbamaradt, és erősen épít is azokra az ismeretekre, karakterekre, akiket a meséből ismerünk.

Az avatárnak nagyon széles az univerzuma: a világának történelme van, aminek sok részlete feltárult már korábban, és amiből elemeket használnak most is. Több erő van, több idomítás, amit most minimálisan sem magyaráznak újra, hanem elvárás, hogy pl. Bolin új fegyverében felismerd, hogy használja már ügyesebben a földhajlító a láva felett felfedezett erejét.

Mindezen felül a karaktereknek is múltja, és kapcsolatrendszere van. Az pl. nem fogja érteni, miért kukul meg annyira Mako, amikor Korra és Asami bevallják a testvérének és neki, hogy párt alkotnak. (Korábban Mako járt mindkét lánnyal: miután Asami és ő szétmentek, Korra volt kb. 2 évadon át a barátnője.) Az ilyen részek miatt kell az előismeret.

De maga a cselekmény új. Ugyan a kapu megnyitására épül, hiszen az hoz új konfliktusokat magával, de ezek a konfliktusok valóban újak, és érthetőek lesznek az új olvasóknak is. Ahogy a politikai hatalomért harcolnak, ahogy a bandák viszálykodnak, ahogy a nyerészkedők a szellemvilágban is a pénzt hajtják, ami ellentétes a szellemek egész létével. Mindennek a középpontjában pedig Korra, aki az avatári hatalmának hála különleges helyzetben van.

Az viszont sajnálatos, mennyire vékony a kötet. Alig pár eseményszál indul be, és a végére is értünk a könyvnek. Pörögnek az események, mindenki indul a maga útján, közben összetalálkoznak és az összefüggések is kezdenek felsejleni. Egyáltalán nem rossz, a mese szellemisége és cselekményvezetése is abszolút megmaradt, csak éppen rövid. Főleg, ha azt is melléteszem, milyen áron szerezhető be a képregény.

Ha pedig már képek: látványban is pontosan hozza azt, amit a sorozatban megszokhattunk. Ugyan az akciók rajzolva nem érhetnek az animáció nyomába, de így is élvezhető és szórakoztató a végeredmény.

Azt még várom, mi lesz a mélyebb üzenet. Korra és Asami kapcsolatával a másság elfogadása már témában van, de valami többet is várok még. Pl. a hatalom természetéről.

Biztató kezdet, tényleg azt sajnálom legjobban, hogy 3 rövid részre vágják a sztorit.

DiMartino: Korra legendája – Mint képregény: 75% a történetet könnyen folytatja, érdekes is, szépek a képek is. De rövid.

Szubjektíven: 75% a történet, a képek tetszettek, de nagyon rövidnek találtam árához képest.

Cím: Victoria & Albert: A royal love affair

Szerző: Daisy Goodwin & Sara Sheridan – Goodwin a Victoria sorozat mindenese, és a sorozat alapján már jelent is meg regénye Viktória királynőről. Szeretem azt a könyvet, ajánlottam is már nektek. De írt más kosztümös love story-t is, verseskötetei is vannak. A második Victoria kötethez pedig egy társszerzőt is kapott maga mellé.

Műfaj: történelmi, romantikus

Cselekmény: Victoria és jóképű hercege, Albert már házaspár. De vajon a szerelem kibírja a királyi felelősséggel járó terheket? Albert-et nehezen fogadják el az angolok, pedig a fiatalember tele van ötlettel, hogy tegye jobbá az országot. Szívesen segítene a feleségének az uralkodásban is, aki eleinte nem sok lehetőséget hagy a férjének erre, majd egyre több mindenben hallgat rá. Albert gyerekeket szeretne, Victoria még várna. Miközben a pár házaspárrá csiszolódik, a történelem sem áll meg.

Várható megjelenés: angolul 2017 novemberében kijött, nálunk? Az első rész megjelent, talán egyszer ezt is a polcra tehetjük.

Miért várós?

• Nagyon, de nagyon szeretem a sorozatot.
• Eddig bejött Goodwin stílusa, szerintem itt se lenne gond vele.
• A mesék addig szoktak tartani, hogy a pár egybekel. Izgalmas, mi lett utána.
• Történelmi, de szórakoztató sztori is.

Nyomozós, kosztümös, titkos társaságos.

Sherlock Holmes visszavonult, vidéken él és méhekkel foglalkozik. De néha elunja magát, ilyenkor egy-egy nyomozást még elvállal, és a hű Watson is társul hozzá. Most éppen egy ékszerrablás miatt utazik vissza a városba, amit nagyon hamar meg is old. Hazafelé azonban, a tengerparton sokkal rejtélyesebb ügybe botlik. Az ifjú Patrick Mallinson holtteste került elő – még az is kérdéses, öngyilkos lett vagy valaki meggyilkolta. A gyászoló apa kéri fel a nyomozót, hogy tisztázza az esetet, mondja ki, szerencsétlen baleset történt, nem gyilkosság. Szerelmi bánata volt, nem volt jövőképe, nincs itt rejtély. De ahogy Sherlock dolgozni kezd az ügyön, észrevesz olyan rejtett szálakat, melyek egész más irányba viszik a nyomozást. Hieroglifák Patrick testén, a megváltozott viselkedése – egy titkos társaság nyomai, melyek az európai feszült helyzetet igyekeznek kihasználni 1913-ban.

Ha élne még Doyle, csak a Sherlock Holmes jogdíjaiból szépen megélne. A saját történetei is élnek, de a karakter még annál is jobban. Ezt bizonyítja ez a Sherlock Holmes sorozat is, mely a nyomozó olyan kalandjait tartalmazza, melyek már korunk termékei.

Lovegrove a világháború előtti évbe helyezi hősét, és ír neki egy olyan kalandot, ami fülszöveg szinten nagyon izgalmasnak hat. Misztikus jelek, rejtélyes halálesetek, egy kisváros feszült légköre. Pluszt ad neki, hogy mindenki érzi, hogy valami történni fog. Holmes nagyon realisztikusan látja, hogy a nagyhatalmak között olyan feszültségek vannak, melyeket nem lesznek képesek békésen elrendezni. Ahogy egyszer elmondja, ő hogy látja az eseményeket, megidézte bennem a történelem tankönyvem középiskolából.

Így maguk a történelmi események nem lesznek részei a cselekménynek, nem lehet ezt történelmi regénynek sem nevezni, de a korhangulat megvan. Erős atmoszférát is teremt.

Amit tovább erősít maga a szöveg. A mondatok szerkezete, a szokásos szórend kissé felbolygatása, a nyelvhasználat körülményesebb módja egy már letűnt kort idéznek fel. Ez hathat kissé elidegenítően, eleinte nekem is nagyon furcsa volt, de aztán meg lehet szokni és már nem bántja annyira az ember szemét.

Figyelmes olvasással olyan utalásrendszere is felfedezhető, ami a Holmes kánonba, de a korszak krimi irodalmába is belehelyezi a karaktereket. Jót mosolyogtam pl. azon, ahogy Edgar Allen Poe világa egy résznél megelevenedik egy Poe által megírt krimi sztori kapcsán, amit itt valós esetként beszélnek meg a szereplők.

A regény üzenete is örök. Az emberi természet nem békés, belénk van kódolva a háború és a nyerészkedés. Hiába gyártunk neki ideológiát, hiába takarjuk valamilyen hitrendszerrel, akkor is önző érdekek mozgatnak. A bűn attól még ugyanolyan mocskos.

Amiben gyenge a sztori, az maga a krimi. Pörögnek az események, de egyszer nem éreztem úgy, hogy ezt a zseniális húzást csak Sherlock léphette meg. Nem leptek meg, sőt, kifejezetten szimplának éreztem a krimi megoldását. Van egy Hitchcock film, ami ugyanezt a csavart milliószor jobban használta.

A regény érdemei miatt egyszer simán el lehet olvasni, de nem fog azok közé a Sherlock Holmes sztorik közé tartozni, amelyeket érdemes újra levenni a polcról.

Lovegrove: A háború istenei – Mint krimi: 60% Lovegrove pörgeti az eseményeket, a stílusa korhiteles, izgalmasabb lehetne.

Szubjektíven: 40% zavart a kitekert mondatszerkesztés, és a cselekményt is sűrűn untam.