Gyermekrablós, barátnős, anyás.

4 nő áll össze egy mama klubbá, miután nagyjából egyszerre szülték meg a gyerekeiket. Közbe akadnak más társaik is, de ez a négyes, akik leginkább összetartanak. Francie nagyon küzdött az anyaságért, több vetélés után a második lombik hozott sikert. Colette véletlenül esett teherbe, Nell férje a tenyerén hordozza az asszonyt és a kicsit, Winnie magának való és titokzatos. Winnie az, akit fel akarnak vidítani, és rendeznek neki egy csajos estét. Az alkohol folyik, és mire hazamennek, Winnie fia, Midas eltűnt. A rendőrség nagy erőkkel megkezdi a keresést, és a mama klub sem tétlenkedhet. Segíteni akarnak, és mindenkinek megvan a maga kis titka is, amit megőrizne. A dada volt, egy idegen, maga Winnie? Aki nem is mondta el, hogy egykor tévésztár volt? A titkok sorra derülnek ki, de kinél van a baba?

Mi egy elsőgyerekes anya legnagyobb rémálma? Nagy valószínűséggel a kicsihez lesz valami köze. Megbetegszik, elrabolják, elront valamit vele. Aimee Molloy összegyűjtött nekünk egy csokorral az anyai rémálmokból, és thriller elemekkel, krimiként, lelki összetevőkkel tálalja.

A cselekmény alapmagja sok thrillerből ismerős lehet. Elrabolnak egy kisgyereket, és senkinek fogalma sincs, miért. Váltságdíjat akarnak? Szeretik, fel akarják nevelni? Vagy már nem is él a kis Midas? A folytatás azonban más lesz, mint ami mostanában visszatérő elem. Itt nem megyünk előre éveket, és nem kopog be egy kamasz, hogy szerintem te vagy az anyám. Maradunk a jelenben, és pár nap alatt kiderül minden.

A kiderül a kulcsszó. El is kanyarodunk a thriller iránytól, egy női krimi bontakozik ki. Amiben minden nőnek van valami kis titka, ami minimálisan bűnügyi is. De tényleg csak minimálisan, sokkal fontosabb a lelki vetület. Hogy akarja titkolni, mit tesz az életével, amikor kiderül. Eddig milyen sebeket ejtett rajta, vagy éppen sikerült túllépni rajta. Egy kicsit krimisebb, mint egy Moriarty, de hasonló a képlet.

Illeszkedik a #metoo vonalba is, hiszen nem egy karakter küzd azzal, hogy anyaság vagy karrier. És láthatunk különböző megoldásokat is: lesz, aki otthon marad babázni és szünetelteti a karriert. Lesz, aki a gyereket bízza dadákra és az apjára. Nincs elítélve egyik sem, inkább azon van a hangsúly, hogy mindenkinek azt kell megtalálni, ami neki megfelel. Ami valahol pozitív. De ebbe a zsánerbe illenek a titkok is: a nők kihasználása jelenik meg motívumként. Küzdenek ez ellen is, vagy éppen titkolóznak. Karaktere válogatja, hogy az olvasó választhasson, neki mi a szimpatikus.

Mivel a négy hősnő, plusz az elkövető külön kapja a fókuszt és a fejezeteket, a könyv úgy is mozgalmasnak hat, hogy igazából sok minden nem történik benne. Lélekben több mint cselekményben. De kiegészítik egymást, és a flashback elemek is folyamatosan lendítik előre.

A karakterei nem fekete-fehérek, igyekszik emberivé tenni a szereplőket. Vannak hibáik, jó és rossz pillanataik. Lélektanilag oké a kötet.

Csak a krimi, a csavar a végén. Már rutinosan fel lehet ismerni, mit akar elhitetni az olvasóval a szerző, mi az elterelés, amíg a háttérben ott a trükk. Annyira rutinnak éreztem a végét, hogy azt nem is tudtam élvezni.

Anyukáknak valószínűleg jobban hat, nagyon anya-babás témában, mondandóban is.

Molloy: A mintaanya - Mint krimi: 70% erős érzelmi oldal, fókusz a szereplőkön és az anyaságon. A csavar gyenge.

Szubjektíven: 55% kevésnek éreztem a krimit, soknak a lelkizést. Kellett volna anyai érzés?

• Nézz már körbe, jóember, börtönbe zártak minket, ki tudja, meddig?
• Ó, hát már úgyis régóta terveztem, hogy új fordítást készítek a Gyűrűk urához, nem tetszik a régi változat, végre időm is van rá.
• Jóember, ebben a sötétben? – próbáltam józan érveket felsorakoztatni. – Egyáltalán, toll-papír van magánál?
• Most mit kell itt a részleteken akadékoskodni? (Gaál: Második honfoglalás)

Vannak színházi, táj- meg portréfotósok. Ez a nyurga, mindig kócos törzsőrmesterlány azonban kizárólag erőszakos bűncselekmények halálos áldozatait örökítette meg a nyomozás és az öröklét számára. Méghozzá – és ebben a beosztásban ez nem volt közömbös – a rosszullét minden látható jele nélkül, pedig az ő kuncsaftjain az idegen kéz rendszerint alaposan rajta hagyta a nyomát. Képei még rendszerint kollégáiban is mély benyomást keltettek. „Fényképezzen téged is a Juci!” – így gonoszkodtak egymással a főkapon. (Kulcsár: Gyilkosság a Magyar Rádióban)

Állítólag a hatalom korrumpál… Arról viszont nem szól a fáma, milyen gyorsan! (Green: Az abszolút tökéletes izé)

A hazugság veszélyes, mint a kard. Csontig képes vágni. (Clayton: A szépség ára)

Rájöttem, hogy a tárgyak csupán tárgyak. Nem ezen múlik, kik vagyunk valójában. Felszínes csillogás, belső üresség, illúzió; ragyogás, ami vakká tesz az igazi értékekre. (Bliss: Gyógyító szerelem)

• Csak az a baj, hogy a belénk kódolt ösztönök a mai, 21. századi világban már nem a megfelelő irányba hajtanak minket. (…)
• A hősök tehát felszínes léhűtőkké, a tiszta nők pedig romlott lányokká váltak?
• A régi világhoz képest igen. (Cooper: Bábok tánca)

Legelőször elvégeztem az aznapi papírmunkát, sajnos ezzel nincs mit tenni, hiába nem szereti az ember, a papírmunkát el kell végezni. (Gaál: Második honfoglalás)

Kamaszos, varázsos, korrupt rendszeres, szépség ideálos.

Orleans lakói az Ég és a Szépség gyermekei voltak, de amikor a Szépség elhanyagolta párját a gyermekeik miatt, az Ég haragjában átokkal sújtotta az embereket. Legyenek szürkék, vörös szemmel, durva bőrrel. A Szépség sokáig kereste a megoldást, míg megalkotta a Belle lányokat. Akikben erő lapul, varázs, mellyel képesek széppé tenni az embereket. Camellia Belle lánynak született, és minden vágya, hogy kiválasztott legyen belőle, a királyi cseléd szépítője. Tervet sző, hogyan tegye emlékezetessé a bemutatkozását az udvar előtt. Nem minden alakul a tervei szerint, de idővel az álma teljesül. Azonban hamar rá kell jönnie, hogy a ragyogó felszín alatt milyen romlottság lapul. Titokban borzalmak zajlanak, őt is kihasználják, és lassan már azt sem tudja, kiben bízhat. A királynőben, a hercegnőben, a testőrében, vagy a hercegnő sármos udvarlójában? Netán senkiben?

Bevallom, nem sokat vártam ettől a regénytől. Valami nagyon lányos, nagyon szerelmes, nagyon nyavalygós ifjúsági volt az elképzelésem. De ehhez képest nagyon jól szórakoztam, és egy korrekt sorozatnyitányt kaptam.

Már a kezdés megfogott, ami egy ötletes, mitológiai alapot adott a történetnek. Előrevetítette, hogy ennek a sorozatnak tetszeni fog az univerzuma, és így is lett. Varázsosabb, mint a mi világunk, de nem teljesen idegen tőle. Mitológiája, történelme van, és tetszett az is, ahogy a tudomány és a varázslat megfér egyetlen univerzumon belül. Kicsit talán eszembe juttatta az Ékkő sorozatot, de azt is szerettem.

A cselekmény változatos, és lányos Ya fantasyhoz képest eléggé pörgős is. Több irányba zajlanak az események a hősnő körül, és mindegyikben akad valami érdekes. Az udvari játszmák, a finomra hangolt szerelmi szál, és a szépség kultusz. Mindről külön oldalakat lehetne írni.

Nekem a szerelmi szál tetszett legkevésbé, de aztán Clayton eladta nekem is. Feltűnik a helyes, vonzó srác, aki túl tökéletes, hogy igazi legyen. Rá is sütöttem a tipikus bélyeget, és untam. De aztán jön egy csavar, és hirtelen ez is érdekes lett. De persze nem árulom el, mi volt a csavar. De teljesen más megvilágításba helyezett mindent…

Az udvari intrikák félúton vannak egy középiskolás dráma és egy fantasy regény uralkodói viszályai között. Vannak hátsó szándékok, mesterkedések, és roppant szórakoztató, ahogy gyakran összecsapnak, és Camellia próbál túlélni, helyet szerezni magának.

Végül, ami miatt igazán jónak találtam a kötetet. Ugyan egy fantasy világba helyezi a sztorit, de ez arról is szól, hogy ma mit tesznek velünk a szépségideálok és a megfelelni akarás. Ahogy megutáltatják velünk a saját testünk, és annyira mások akarunk lenni. Csak a mi világunkban nem mágiával, hanem plasztikai sebészettel játsszunk átváltozást. És talán, ha a kamaszolvasó itt rájön arra, hogy mennyire nem az számít, ki a legszebb, hogy mennyire felszínes azon vetélkedni, kinek van a legvékonyabb dereka, a hétköznapi életében is túl tud lépni azon, hogy éppen mit várna el tőle egy divat trend. Önmaga legyen, magával legyen kibékülve – és ezt szinte parabolaként felépíti a szerző.

De tinis a hangnem, olvasmányos a kötet, bírtam a szereplőit is – szóval, ez most bejött.

Clayton: A szépség ára – Mint YA fantasy: 90% jó szereplők, kalandos, kis áthallással benne a mai világunk kritikája.

Szubjektíven: 95% ötletesnek találtam, bírtam a hősnőt, és nagyon jó parabolának is.

A hét elején máris három taggal bővül a lista:

- Dillon: Minden vágyam - érzelmes, női kötet lesz, pasik meneküljetek! Van egy nő, akit elhagy a férje. A kislánya erre úgy reagál, hogy nem szólal meg többé. Van egy másik nő, aki hirtelen megözvegyül, és csak két kutya marad neki. Amikor ez a trió összekerül, na meg a kutyák, elindulhat a gyógyulás.

- Renshaw: Ui.: Kívánlak - mivel az előző kötetről írtam, nem hagyom ki ezt sem. Ezúttal egy lakótárs fiú - lány tagja között fog forrósodni a levegő. Nagyon szimpla szerelmes - erotikusnak tűnik, engem nem is vonz olvasásra.

- Bussi: Fekete vízililiomok - a végére hagytam a legígéretesebbet, már szerepelt a Mire várunk? péntekén is. Adott egy városka, művészettörténeti múlttal. Adott egy idős asszony, egy tehetséges kislány, egy csinos tanárnő. Meg egy gyilkosság a vízililiomok között. Ás már várni sem kell rá, hiszen megjelent.

5: Lottie Parker - Gibney sorozata a skandináv krimikre emlékeztet. Lottie nem egy zseni, rendőri képességeket nézve ő a leggyengébb a lista tagjai közül. Viszont, a családjában annyi a sötét titok, hogy minden részre jut valami borzalom az olvasónak. Megismerjük a bátyja halálának történetét, látjuk a gyerekei ügyeit, és még az apja sötét titkai is sorra kerülnek egy-egy aktuális bűnügy kapcsán. Erős a lelki vonala, az atmoszférája. Lottie bizony szenved eleget...

4: Maggie O'Dell - Alex Kava sorozata nem könnyed szórakozásra vágyóknak való. Olyan sötét, pedofil ügyek is vannak benne, hogy a szegény olvasó a végére mocskosnak érzi magát. És Maggie az, aki elkapja ezeket a szemeteket. Eltökélt, erős nő, akinek a magánélete fizeti meg a szakma árát. Vannak átfedések a kötetek között, de alapvetően nincs kapcsolat a részek között.

3: Kate O'Hare - az Evanovich & Goldberg duó találta ki Kate O'Hare alakját, aki egy igazi kemény csaj, és nem a szülői terror miatt lett rendőr. Épp ellenkezőleg: édesapja titkos ügynök volt, aki a lányát is kiképezte. Eltökélt FBI ügynökként Kate a csalások királyának, Nick Foxnak a nyomába eredt. El is kapta, de Nick alkut ajánl: a szabadságáért cserébe segít az FBI ügyeiben. Így megindulnak a svindlik, a nagy akciók, miközben Nick és Kate flörötölnek is ezerrel. Humoros, szórakoztató, abszolút könnyed szórakozás.

2: Kim Stone - Marsons sorozatának hőse Kim Stone, aki sok mindenben emlékeztet Helen Grace-re. Ő is a munka megszállottja, akinek az áldozatok igazsága mindennél fontosabb. Őt is egy gyerekkori trauma kísérti, szintén szülői bántalmazás. Csak míg Helennek egy abuzáló apa jutott, Kim egy olyan anyával veretett meg, aki a saját fiában az ördögöt vélte látni, és halálra kínozta a fiát, Kim hiába igyekezett menteni a testvérét. Rendőrként is komoly ügyeket visz, Marsons kötetenként megújul, és mindig kicsit más a nyomozás, a bűnügy jellege is.

1: Helen Grace - Arlidge hősnője a munkája megszállottja. Egy gyerekkori trauma kísérti, ami miatt segíteni akar minden áldozatnak, és ami miatt nincs rendes magánélete sem. Kemény, határozott nőnek tűnik, de komoly démonokkal küzd. Miközben brutális gyilkosok sorát kapja el, saját családi rémálmával is szembe kell néznie. Bántalmazott húga gyilkossá vált, majd unokaöccse is bosszúból rossz útra lépett. Helen családjának leginkább Charlie hívható, egy másik rendőr az őrsön, Helen osztagában. Ő a családalapítás miatt kerül konfliktusokba magával, vagy a férjével. A történet pörög, csavaros, és szórakoztató, véres elemei vannak. Már jó pár kötete megjelent magyarul is, de vannak még továbbiak is.

Mentőakciós, politikai, tengeralattjárós.

Gyakorlatot tartott az orosz haditengerészet. Részt vett benne az egyik legnagyobb atommeghajtású tengeralattjárójuk is, a Kurszk. A szombati napon két rezgéshullám rázta meg a vizet. A Kurszk egy torpedója, majd a többi is berobbant. De ezt fent nem sejtették – senki nem akarta a hírt feljebb jelenteni. Így csak órákkal később jöttek rá, hogy valami baj van. Míg a megmaradt túlélők összezsúfolódtak a 9-es rekeszben, és vártak a mentésre, fent megindult a hajsza. Az oroszok kiküldték a mentőcsapataik, de a rendszeresen elhanyagolt fejlesztések miatt nem jártak sikerrel. Nemzetközi segítséget nem akartak kérni, a felajánlásokat elutasították, míg kénytelenek voltak belátni, hogy maguk nem boldogulnak. A tengeralattjáróban rekedtek családtagjai is egyre nagyobb nyomást fejtettek ki. De az orosz hadititkok őrzése végig fontosabb volt a politikának, mint emberéleteket menteni.

Korunk történelme nem tartozik az erősségeim közé. A Kurszk nevét hallottam korábban, de nem tudtam volna elmesélni a történetét. Most sem a történelmi érdeklődés vezetett, bevallom. Ebből a regényből készítettek egy filmet, aminek a megnézése előtt el akartam olvasni a sztorit. De most puffantam egy nagyot.

Egyrészt, rá kellett jönnöm, elég hamar, hogy a regény teljesen más szemszöget követ, mint amit én olvasni akartam. A hősies túlélő sztorikra bukom, amelyben megvan a katasztrófa, de jönnek a talpraesett emberek, akik küzdenek az életben maradásért. Itt viszont nem azt látjuk, a tengerészek hogyan igyekeztek életben maradni. Moore elmeséli a hajó katasztrófáját, megismertet pár túlélővel és halottal, de ennyi. Elveszi a fókuszt attól, ami a hajóban történt. Ami dokumentumregénybe ok, mert nem tudhatjuk, mi történt velük.

ÉS itt van a másik puff, csak ezt kifehérezem, mert spoiler jön. (Nem maradt senki életben, így nem volt, aki elmesélhette volna, mi történt ott. Én meg kis naivan azt hittem, hogy aki a filmen Matthias Schoenaerts, az majd pár túlélővel kijön a roncsból. De nem, megfullad mindenki. Amit nem tudtam, így teljesen kiakadtam. Ok, tudom, történelem ismeretből 1, de az irodalmár vénám akarna legalább egy túlélőt. Az még a 300 spártaiból is futotta, akit hazaküldtek a hírrel.)

Azt meséli el Moore, hogyan próbálkoztak a mentéssel. Pontosabban rávilágít arra, hogy a hadi titkok mennyivel fontosabbak voltak az oroszoknak, mint az emberéletek. Politikai játszmák, megtévesztések zajlottak végig, míg az a 23 tengerész igyekezett életben maradni. Kicsit láthatjuk a családtagok küzdelmét, de alapvetően a politika mentén haladunk.

Ami miatt nekem elveszett az érzelmi oldal. Nincs egy olyan szereplő sem, akinek drukkolnék, akivel azonosulnék. Az érzelmi csúcspontokat és megöli a tárgyilagosság. Amikor felidézi a családtagok felháborodását, a küzdelmük, legalább akkor fájnia kellene ennek a történetnek. De ez nem történt meg.

Számomra ennek az egész történetnek két üzenete volt: hogy bizonyos fejlesztéseken, amin életek múlnak, nem szabad spórolni. Másodrészt, az emberiségnek nincs sok jövője, ha még a jó szándékban is folyton a hátsó szándékot keressük.

Összességében, korrekt könyv ez, kemény a történet is, de a filmtől most elment a kedvem.

Moore: Kurszk - Mint dokumentumregény: 70% tárgyilagos, magyarázatokkal teli, de némileg regényes is.

Szubjektíven: 60% az üzenete brutális, de nem éreztem a regényben ugyanezt az erőt.

- Kegyes hazugságok - női thriller az Álomgyártól.

- Minden velünk kezdődött - ifjúsági a Menő könyvektől.

- Az új munkatárs - 21. századtól, thriller.

- Te én minden - a Művelt Nép thrillere megint feltűnt.

- Drága kis szívem - 21. század, kicsit kaland, kicsit dráma, majd a könyvből kiderül.

- Én a gyilkos - Művelt Nép csúszott thrillere.

- A tetoválás tolvaj - másoljam ide az előző sort? Ez is csúszott thriller a Művelt Néptől.

Ha valami jóféle jön hétköznap, jelzem!

Február

4. Söderberg: A jó farkas - krimi 5/4

5. Oren: Gertruda esküje - dokumentumregény 5/5

6. Bliss: Gyógyító szerelem - női 5/2

7. Kulcsár: Gyilkosság a Magyar Rádióban - krimi 5/3

8. Montcassen (Cselenyák): A fény leánya - történelmi 5/4

9. Steel: Tündérmese - újraírt mese 5/3,5

    Gaál: Második honfoglalás - szatíra 5/5

10. Cooper: Bábok tánca - strandkönyv 5/2,5

      Green: Az abszolút tökéletes izé - sci-fi 5/4

Ezzel vége a 6. hétnek.