Nyomozós, megszállottas, rejtélyes, menekülős.

Giverny, akár egy megelevenedett festmény. Évente milliók keresik fel, hogy Monet kertjében gyönyörködjenek. Van azonban három nő, akik elvágyódnak innen. A tehetséges festőlány, Fanette, aki egy verseny megnyerésére készül. A vidék legszebbje, a tanárnő Stephanie, akit fojtogat a házassága és a városka. Valamint, a malom boszorkánya, aki elmeséli a történetet. Aki 80 elmúlt már, és sokat tud. Azt is tudja, ki a gyilkos, aki miatt kivonult a rendőrség. De egyelőre figyel, kivár. Rájön Serenac felügyelő, kit kellene lecsuknia Morval, a híres szemész meggyilkolásáért? Felfedezi a múlttal való hasonlatosságot? Vagy túlzottan elvakítja Stephanie két szép szeme? Minden összefügg, a Monet festmények, a szerelmek és féltékenység, a gyilkos játszma, melyet talán túl későn értenek meg.

Michel Bussi az egyik legolvasottabb kortárs francia bestseller szerző, és most egy többszörösen díjnyertes kötetével mi is közelebbi ismertségbe kerülhetünk. Aki szereti a thrillereket, emberi drámákat és/vagy a festészetet, nagy valószínűséggel függő is lesz.

A Fekete vízililiomok már az első fejezetnél behúz, és nem enged el az utolsó fejezettel sem. Ez olyan könyv, ami a vége után is az ember fejében jár és töprengeni kell rajta. Emészteni, és feldolgozni azt az érzelmi zűrzavart, amit a történet vége okoz. Nem is tudom, milyen érzés kerített tőle a hatalmába. Kicsit elkeserít, kicsit felháborít, nem is kicsit ingatja az emberiségbe vetett hitem, de valahogy remény is van benne. Egyszerre jó is, rossz is, szóval nagyon emésztenem kell, még most is.

A cselekmény látszólag egy szerelmi történettel és művészettörténettel kombinált thriller. Minden nőnek megvan a maga szála, a maga világa, ami egyszerre más és mégis, egységes. Összeillenek, ugyannak a kirakósnak a darabkái. És cselekményben is változatosak. Van klasszikus krimi vonal, van szerelmi háromszög, van karriertörténet is benne. Sőt, egy művészettörténeti rejtély is akad benne. Lehet, hogy rejtőzik valahol egy utolsó Monet vízililiom, egy fekete? Ami egy vagyont ér. Amiért ölni is érdemes lenne. Lehet, hogy ezért gyilkoltak? Vagy a szerelem miatt?

A szálak mesterien szövődnek egybe, az öregasszony szellemes, ironikus, stílusos narrációja mellett. A szövege is olvastatja a kötetet. Láttat ez a regény, nagyon megragadja a helyszíneket és a szereplőket is a szerző. Giverny, ahogy már említettem egyszer, nekem is rajta van még a bakancslistámon. És most úgy érzem, ismerem, tudnék tájékozódni benne. Nagyon erős hangulata van a kötetnek.

Nagyon tudtam értékelni a művészettörténeti oldalát. Sokat meg lehet tudni nem csak a városról, de a híres vízililiomok sorozatról is, Monet életéről is. De annyira szórakoztató formában, hogy senkinek eszébe nem jutna, hogy éppen a művészeti tudása bővül. Pedig de. Nagyon jól megfogja pl. a festészeti technikát is, amivel Monet itt kísérletezett.

Érzelmileg is nagyon erős a kötet. Három nagy női hőse van, és könnyű köztük olyat találni, akivel azonosulni lehet. Az elvágyódásuk, nálam nagyon átélős volt. De a kedvenc szereplőm Laurenc Serenac felügyelő, akit a végére kicsit meg is sajnáltam. Meg nem is.

Azt már mondtam, hogy telitalálat a vége is? Azért is emlékezni fogtok rá, nagy húzás!

Bussi: Fekete vízililiomok - Mint thriller: 95% erős hangulat, markáns karakterek, rafinált történet sodró narrációval.

Szubjektíven: 90% megvett a festészettel, a hangulattal, a történet is jó. De a vége… jaj!

Az emberi felelőtlenség, a hiszékenység végtelen lehetőségeket kínál, és hiába válnak ismertté a trükkök, az emberi hülyeségre senki nem ad ki javítókészletet. Az emberi tényező megkerülhetetlen kockázat. (Polgár: Emberi tényező)

Talán tényleg mindenkiben rejtőzik egy dal… vagy egy történet. Ami egyedi és csak az övé. (Ciccarelli: Az utolsó Namsara)

Az emberek mindenütt aljasak. Romlottak. Akarsz látni gonosz embert? Egyszerű: csinálj egy átlagos emberből minden képzeletet felülmúlóan sikereset, és nézd meg, mennyire lesz jó, ha megtehet bármit, amit akar. (Lee: Pacsinkó)

Ne okolja az istenségeket valami olyasmiért, ami mindannyiunkban itt lakozik! Ne okolja őket a vérszomj miatt, aminek az emberek oly gyakran válnak prédájává a vágy miatt, amely minden nemzetben ott lobog, a vágy miatt, hogy bizonyítsa, akár katonai erővel, akár mészárlások árán is, hogy ő, ő aztán tényleg magasabb rendű, mint a másik ország népe. (Lovegrove: Sherlock Holmes – A háború istenei)

A számok képesek megdobogtatni a szíveket, mármint a megfelelő számok a megfelelő szíveket. Cheris megtanulta, hogy nem minden úr érdemes arra, hogy szolgáljanak neki. (Lee: Vezércsel)

Szerelmes, ápolónős, háborús.

Scarlet úri lány, aki a háború előtt eljegyzi magát a megnyerő Thomasszal. Amikor a fiútól nem jön több levél, a lány a családja tiltakozása ellenére ápolónőnek áll, hogy a fronton maga kereshesse a szerelmét. A kiképzésen ismeri meg az ír Ellie-t, akinek három bátyja is harcol, és ő maga is ki akarta venni a részét a háborúból. Míg készülnek a frontra, Ellie gyengéd érzéseket kezd táplálni az egyik orvos felé. Scarlet pedig egy katonában akad hódolóra, de hiába kezd beleszeretni a fiúba, Thomas emlékéhez hű marad. Ráadásul kiderül, James a vőlegénye öccse. A lányok a francia frontra kerülnek, ahol az önfeláldozó Lucy segíti át őket a nehézségeken. Mindhárom lánynak meg kell harcolnia, ápolónőként is, a szerelemért is.

Az egyetemes történetek azok, amelyek fennmaradnak. Mert teljesen mindegy, milyen korszakba is járunk, az emberek ugyanúgy át tudják őket élni. Mert nem az a fontos, melyik háború zajlott, hanem az emberi helytállás, a szörnyűségek közepette is a szerelembe, a jövőbe, valami jobba vetett hit.

Ez a történet a II. világháború alatt játszódik, de a cselekménye ugyanez lenne a trójai háború alatt is, annyi különbséggel, hogy az egyik férfi szereplő nem repülőgéppel zuhant volna le, hanem pl. a falról lökte volna le egy trójai. De ugyanez megállná a helyét a 100 éves háborúban is, de még egy űreposzban is el tudom képzelni. Egyetemes a sztori.

Ami egyszerre előnye is, de hátránya is a regénynek. Hiszen így történelmi regénynek nehezebben tudom olvasni. Ugyan le van írva, hogy a II. világháború alatt járunk, de nem tudok meg semmi többet a korról, a frontról, vagy a hátországról. Mindez csak díszlet, amiben az emberi drámák lejátszódnak.

Amelyek elsősorban szerelmi drámák, így a női olvasókra van kihegyezve a történet és a stílus is. Három nő, három jellem, három szerelem. Ha nem egymás mellett lennének, egy sem lenne elég egy regényt kitölteni, annyi a tipikus vonása. A frontra induló úrilány, aki aztán beleszeret a vőlegénye öccsébe – tiltott szerelem, háromszög. A dokiba beleszerető nővér, kórház sorozat tipikus. Az ápoltjába beleszerető ápolónő. Egyik sem elég izgalmas önmagába, hogy lekössön. De együtt jók, megtöltik a lapokat, és nem érződik annyira egyszerűnek az egész. (Bár a vége nagyon tipikusan romantikus regényes. Fehérezek kis spoiler miatt: az egyik pár éppen házasodik, a másik az első gyereket várja a gyors esküvőt követően, a harmadik meg már boldog kis család babával. Nagyon nyálas tipikus.)

A karakterek, és itt a nőket értem, valamennyit fejlődnek is. Az elején idegesített is, mennyire kislányosak, de a szerző meg tudja írni, hogy elhiggyen, felnőnek és komolyodnak az események miatt. Ezért jár a piros pont. Amit a férfiak miatt azonnal el is veszek: a három álompasi annyira semmilyen és egyforma, hogy nyugodt szívvel ki is lehetne cserélni őket. Mindegyikük jóképű, okos, nagylelkű és nagyon szerelmes a kiválasztott lányba, akiért mindegyik hoz egy-egy nagyobb áldozatot. James, Jack, Spencer – ha nem lenne más a nevük, össze is keverném őket.

Romantikus a hangnem is, nőies, szerelmes könyv ez, kevés drámával és történelemmel.

Bár a kedvencem nem lesz, nem bánom, hogy olvastam. Kikapcsolódni pont jó volt.

Lane: A háború jegyesei - Mint történelmi romantikus: 65% három erős női jellem, inkább romantikus, mint történelmi.

Szubjektíven: 55% a lányokat megszerettem, de túl sok volt a szerelem történelem nélkül.

Voltak már hasonló témák, de az Apokalipszis vol1 listája itt: link.

5: DeStefano: Hervadás – a világnak a tudomány vetett véget. Ok, nem az egész világnak, csak az emberi jövőnek. A tudósok istent játszottak, és a genetika segítségével tökéletessé változtatták magukat. Ám lett egy nem várt, és egyelőre megkerülhetetlen mellékhatás: a gyerekeik is tökéletesek, de nem élnek tovább 20-21 évnél. Hogy a faj valahogy fennmaradjon, míg a megoldást keresik, egy-egy gazdag fiú mellé 3 feleség kerül, egy céllal. Szülni. Hősnőnk is egy ilyen feleség szerepében találja magát, de nem törődik bele a modern rabszolgaságba. A gazdag fiú helyett a szolgába szeret bele, és szökésen töri a fejét.

4: Cole: Arkánum sorozat – a világnak egy beteljesülő prófécia, egy viadal vetett véget. Minden ezer évben az arkánumok, különleges képességekkel megáldott – vagy vert? – fiataloknak kell élet-halál harcot vívni. Mindegyikük egy lap a pakli kártyában, egyedi képességekkel és elődeik halvány emlékeivel a fejükben. Csak egy maradhat végül, akinek 1000 év élet lesz a jutalma, míg nem kezdődik újra a játék. De minden kör hoz magával egy katasztrófát is. Most annyi lett a természetnek, megjelentek mutánsok is. Egy kamasz lány itt döbben rá, nem őrült, hanem az egyik leghatalmasabb kártyalap a játszmában.

3: Szöllösi: Acélszentek – a világnak a háború vetett véget, amelyben mindent bevetettek a szemben álló felek egymás ellen. A túlélők olyan helyeken húzták meg magukat, mint a metró. A szétszabott világban aztán újra indulnak a hatalmi játszmák, és a múlt fegyvereit is ideje lenne leszerelni. Döbbenetes posztapokaliptikus kép Budapestről, egy igazi kalandregénybe, krimi felhangokkal ágyazva. Számomra átértékelte a metrót, a Deák térre már soha nem nézek ugyanúgy, mint a regény előtt.

2: Schatzing: Raj – a világnak egy eddig felfedezetlen, a mélytengerekben honos életforma kezd véget vetni. Vagy, pontosabban, az emberi civilizációknak megy neki. Ebben ökológiai fegyvereket és állatokat vetnek be: előidéznek lemezmozgással cunamit, de a delfinek, cápák és mindenféle lények is az emberekre támadnak. Miért? Mert addig kell gátat szabni az emberek felelőtlen és környezetszennyező létének, amíg még van mit megmenteni tőlük. Egy kis csapat tudós próbál rájönni, mi folyik, és hogy állítsák meg. Tudományos mélységű, de szórakoztató és izgalmas regény is.

1: McCarthy: Az út – a világnak egy újabb háború vetett véget, melyben bevetették az atomfegyvereket is. A környezet lakhatatlan, nem terem semmi, a túlélő állatok és emberek is mutálódnak. De még vannak, akik nem adják fel és küzdenek. Mint az apa és fia, akik az óceán felé tartanak, abban a reményben, hogy ott jobb lesz, a fiúnak lesz még jövője. Borzalmak sorát kell túlélniük, de a remény soha nem hal meg. Nagyon szuggesztív a próza, tulajdonképpen egyetlen, sötét és magával ragadó mondat az egész. Megviseli az olvasót, néha fáj olvasni, de nagy élmény is. Film is készült belőle, elég erős szereposztással, de vallomás: még nem mertem megnézni.

Háborús, halálból visszatérős, titkos célért küzdős.

Kel Cheris kapitány, aki az eretnekek elleni háborúban teljesít szolgálatot. Az emberei nehéz helyzetbe kerülnek, és a saját fejével is gondolkodó nő olyan manővert hajt végre, mely nem tartozik a jóváhagyott módszerek közé. A karrierje végét jelenthetné mindez, de kap még egy esélyt. Vissza kell foglalnia egy erődöt. A küldetés azonban lehetetlen, hacsak nagy segítség nem jár mellé. A flotta megszavazza, hogy életre keltik történetük egyik legzseniálisabb, de egyben legőrültebb admirálisát. Shuos Jedao soha nem vesztett csatát, akár nyolcszoros túlerővel szemben sem. Ám az utolsó csatájában két hadsereget is megsemmisített: az ellenséget, és a sajátját is. Vele kell együtt dolgoznia a nőnek, akinek a háború közepette azon is járnia kell az agyának, Jedao nem-e forral egy saját tervet titkon.

Díjnyertes regény. A szerző első könyve, amivel a Locus legjobb első könyvének elismerését begyűjtötte. De jelölték Hugo és Nebula – díjra is. Bár nem olvastam konkrétan utána, de a cselekmény és a regény végének ismeretében azt is elmondhatom, hogy a folytatás sem lenne nehéz. Eléggé nyitott ahhoz, hogy akár egy egész regényciklus bevezető kötete legyen.

A cselekmény sok tekintetben a klasszikus hadászati sci-fi vonalon halad. Van egy háború, amit meg kell nyerni. Flották csatáznak egymással, hadi stratégiákat alkalmaznak, és igyekeznek a másik felet becsapni. És ez pont az, amivel nem tudok mit kezdeni. Elképzelni még csak el tudnám az űrcsatát, láttam elég Star Wars filmet hozzá, de hogy mennyire hidegen hagy ez engem…

Van azonban egy másik rétege a könyvnek, ami nekem is érdekesebb volt. A halálból visszahozott tábornok, akinek most, 400 évvel később együtt kell dolgoznia egy mai kapitánnyal. Nem tudjuk pontosan, mi történt régen. Egy nagy titok az egész, rejtély. Ahogy a főszereplő Cheris igyekszik megfejteni a férfit, úgy próbálkozhat vele együtt az olvasó is. Ez a fele tetszett a könyvnek, ha nem is kaptam elég választ, hogy elégedett legyek.

Bevezető kötet, így a világépítést itt alapozza meg a szerző. Ami egyszerre tetszett is, meg nem is. Egy nagyon széles univerzumról van szó, benne sokféle néppel és szokással. Érezni, mennyire hatalmas ez az egész regényvilág, de nem ismertet meg vele igazán. Olyan népeket, szokásokat használ folyamatosan, amiket magyarázat hiányában az olvasó akkor ismer meg. A cselekménnyel haladva kell ezeket a háttér-információkat is kiszúrni a szövegből, amiért nem voltam oda. Mintha egyből bedobtak volna a medencébe, aztán ússzak benne azonnal.

A karaktereket is alapozza. Tudunk meg róluk dolgokat, de egyelőre több a titkuk, mint amit ismerünk belőlük. Nagyon kevés emberi kapcsolatuk van, nagyon katonák. Ezzel nehezen azonosultam. Érzelmi életük szinte nulla, stratégiában, háborúban és számokban gondolkoznak. Tőlem ez is messze áll.

A kötet matematikai oldala különben sem volt a szívem csücske. Egyéni stílust ad neki, de számomra folyamatosan megnehezítette a szöveg befogadását. A világnézetben, a háborúban is meghatározóak a számok és rendszerek, néha nem is értettem, hogyan. De ilyen szempontból találó a cím, sok minden miatt a sakk jutott eszembe olvasás közben.

Úr sci-fi kedvelők adhatnak neki egy esélyt, de ez nagyon nem az én világom volt.

Lee: Vezércsel - Mint sci-fi: 65% széles világa van, háborús cselekménye, de minden alap nélkül kell érteni.

Szubjektíven: 30% túl idegen a benne szereplő népek és célok is, nincs kivel azonosulni.

- A Fumax kihozta az Orgyilkos osztály képregényt, amit akár a sorozattal párhuzamosan is olvashattok.

- Homokból és hamuból - háborús, szerelmes, megható a Libritől. Én nagyon szemezek vele.

- Örök ébredés - a Libritől jön, ifjúsági thriller és talán horror elemekkel.

- A bankár felesége - thriller a 21. századtól.

- Hogyan ne érezd magad sz×rul - az Agave életmódos könyve, elsősorban nőknek.

Hirtelenjében ennyit találtam, de hét közben hátha lesz még meglepetés is...

Február

11. Moore: Kurszk - dokumentumregény 5/4

12. Clayton: A szépség ára - YA fantasy 5/5

13. Molloy: A mintaanya - krimi 5/3,5

14. Lovegrove: A háború istenei - krimi 5/3

15. DiMartino: Korra legendája - képregény 5/4

16. Bybee: Szingli szombatra - romantikus 5/2,5

      Polgár: Emberi tényező - akció krimi: 5/5

17. Ciccarelli: Az utolsó Namsara - YA fantasy 5/5

      Lee: Pacsinkó - történelmi 5/5

Ez volt 2019/7.

Családos, bevándorlós, boldogulós.

Egy kis koreai kikötőben él egy dolgos parasztcsalád. Egy fiuk maradt csak életben, de torz lábbal és nyúlszájjal. Már le is mondtak az utódokról, amikor a nagy éhezések közepette a házasságszerző képes egy lányt találni a fiúnak. Megszeretik egymást, és a kislányukat nagy szeretetben nevelik fel. A férfi halála után a két nő panzióvá alakítja a házat, és megélnek. Szundzsa beleszeret az egyik kereskedőbe, akitől teherbe esik. Ekkor tudja meg, hogy a férfinak családja van Tokióban. Kitartott nem akar lenni, így amikor egy pap náluk betegeskedik, és a gondoskodásáért feleségül venné, igent mond. A férfival tart Japánba, ahol fiát a férfi sajátjaként neveli, majd közös fiuk is születik. Ám a bevándorlók élete nehéz, a kitörő háború nehezíti a terheiket. Hanszu távolról igyekszik vigyázni rájuk, de hiába válnak sikeressé, egyes terhektől sohasem lehet szabadulni.

Elég megosztónak érzem most ezt a kötetet. Egyrészt, nagyon tetszett a sztori. Izgalmas, fordulatos, és nagyon érdekelt végig, mi lesz a szereplők sorsa. Nehezen is tettem le, szinte ültömben végigolvastam. Ugyanakkor a végére alaposan el is keseredtem. Maradjunk annyiban, hogy az amerikai álom nem véletlenül lett amerikai álom, és nem japán álom.

A regény történelmi családregény. Bár a szereplők nincsenek jelen a nagy történelmi pillanatoknál, a történelem nagyon is hatással van az életükre. Képet kapunk a világháború alatti életről Japánban, a kommunizmus betöréséről Ázsiában, Korea sorsáról, vagy éppen az amerikai hatásokról. Mindezt egy bevándorló család sorsán keresztül, ami már eleve egy érdekes és nem könnyű helyzet.

Igazából a regényben nincsenek nagy események, de ami van, így is nagyon le tudott kötni. A legnagyobb nyomor közepette, hogyan ügyeskednek, hogy életben tudjanak maradni. A karrier regények különben is le tudnak kötni, és itt többféle felemelkedés történet is helyet kap. A szegény parasztlány, aki úgy fog főzni, hogy arra üzletet tud építeni. A szorgalmas és okos kölyök, aki lenézett társadalmi státusza ellenére beverekszi magát a legjobb egyetemre.

Van abban valami inspiráló, ahogy folyamatosan jönnek az akadályok, de ez a család nem hajlandó megadni magát. Keresik a megoldásokat, és törnek előre.

Az már más kérdés, hogy a végére oly igazságtalannak és borzalmasnak érzem, amin keresztülmennek, hogy az már idegesített. Noa, Hanszu és Szundzsa fiának a sorsa még mindig borzolja az idegeimet. Ami vele történik, az a regény tragédiája szerintem.

A bevándorló életről egész más képet kapunk, mint a Brooklyn címűben. Ott azt láttuk, legyél szorgalmas és ügyes, és tied lehet az amerikai álom. Itt viszont a koreai család csinálhat akármit, akkor is csak mocskos koreaiak maradnak a japánok szemében, ha a gyerekek már itt is születtek és nem is tartják magukat koreainak. Mindenki megpróbál kitörni a skatulyából, de sem a megszerzett gazdagság, az amerikai egyetemen szerzett elit diploma, semmi nem elég jó, mert egyszer az ősök Koreában éltek. Aki pedig hazudik magának egy múltat, még annak sem jár béke. Élhetnek, akár jó körülmények között, de örökre átkozottak maradnak.

Tele van a kötet jó karakterekkel, drámai csúcspontokkal. Európai stílusú az elbeszélés is, könnyű befogadni. Csak a vége… én elkeseredtem a végkövetkeztetéseimtől.

Lee: Pacsinkó - Mint történelmi: 90% a stílusa nyugati, de a történet és szereplők más világba visznek.

Szubjektíven: 85% remény helyett engem elkeserített, de érdekes és izgalmas is, letehetetlen.