Január

21. Reid: A nulladik év - sci-fi 5/5

22. P. Gál: Gyilkosokkal szemtől szemben - dokumentumregény 5/5

23. Peters: A rózsaszoba titka - krimi: 5/4

24. Morpurgo: Flamingó fiú - gyerekkönyv 5/4

25. Moore & Lloyd: V mint vérbosszú - képregény 5/5

26. Glynn: Beépített hercegnő - gyerekkönyv 5/3

      Akszjonov: Moszkvai történet - történelmi 5/5

27. Diamant: Lángelmék - dokumentumregény 5/4

      Williams: A nyári feleségek - strandkönyv: 5/4

Ez volt 2019. negyedik hetén, címekben.

Szerelmes, múltbeli bűnös, szegény-gazdag ellentétes, családi.

Miranda hosszú ideje először tér haza, 18 éve nem járt a szigeten. De most nem tud máshova menni: híres színésznő lett, egy zseninek tartott rendező felesége, de a ragyogó látszat alatt sok szenvedés lappang. Menekülnie kell. De a Winthrop-sziget csak újabb fejtörést okoz neki: első szerelme, Joseph megszökött a börtönből. Lehet, hogy ő is itt van? Egyáltalán, mi történt pontosan 18 éve? A nyáron, amikor Miranda anyja beházasodott a sziget egy gazdag családjába. A nyáron, amikor Miranda beleszeretett a sziget szegény portugál lakóinak egyik fiába, Josephbe. Joseph, aki nyár végén gyilkossá lett, amit a lány soha nem tudott igazán elhinni. Miért ölte volna meg Miranda mostohaapját, aki ráadásul Joseph történetének is része volt? Most kiderül, a történet valójában még korábban, 40 éve vette kezdetét.

A Művelt Nép Kiadó köteteivel, még ha rajta is van az Ulpius Baráti Kör jelzése, óvatosan kell bánni. Ahogy az Ulpius, a Művelt Nép is váltogatja a női olvasmányokat, amelyekben az érzelmek és a szerelem vannak kiemelt témává emelve, a thrillerekkel. Ráadásul gyakran olyan a fülszöveg is, hogy nem tudom eldönteni, hogy a kettő közül melyik zsánerbe illik az aktuális kötet.

A nyári feleségek esetében is ez volt, ami a fülszöveg alapján lehetne mindkettő. Ám mire végigolvastam, úgy döntöttem, ez jó strandkönyv is lenne. Kiemelt helyen van benne a szerelem, de mellette ott van a gazdagok fényűző világa is. Van benne kis krimi szál is, de csak épp annyira, hogy ne lehessen a regényt szerelmesnek nevezni. Ha mindezt egymás mellé rakom: gazdagok és bűneik, a tiltott szerelmek, akkor máris kész a strandkönyv.

A cselekmény akár végtelenül egyszerű is lehetne. Ha külön választom az idősíkokat, akkor egyszerű történetek ezek. A gazdag lány – szegény fiú és a mindenkit kihasználó szépfiú – naiv szegény szépség szerelmei, melyek aztán elvezetnek ahhoz a katasztrófához, amelyeknek a következményeitől a szereplők a jelenben szenvednek. Ha maradunk a szétválasztásnál, akkor annyira nyilvánvaló, hogy a szegény lányért nem lesz elhagyva a gazdag menyasszony! Szóval, a konfliktusok nem meglepőek. Ami miatt mégis szórakoztató tud lenni a könyv, hogy ezek az idősíkok kiegészítik egymást.

Ahogy felváltva követik egymást az 1930-ban, 1951-ben és 1969-ben történtek, egymásnak adnak plusz rétegeket. Ez annak a tipikus esete, amikor a részek összessége több tud lenni, mint a részek külön-külön. Nekem kifejezetten tetszett, ahogy látjuk, hogy a régi érzelmek, a múlt bűnei hogyan mérgezik meg a következő generáció életét is.

Williams stílusa olvasmányos, és nagyon illik hozzá az a múlt századi környezet is, amiben a regény játszódik. Nem véletlen, hogy ez a történet akkor játszódik, amikor. A mai korban nem történhetne meg, ami ebben igen – annyira nyilvánossá vált már mindenki élete, hogy olyan titkokat nem lehetne évtizedekig megőrizni, mint amit ebben megtesznek. Plusz, a mai technikával remélhetőleg már elsőre kiderülne, ki a gyilkos. Szerencsére a szerelmi szál sem nyálas, csak érzelmes. Williams jól leírja az érzéseket, de nem csöpög.

Tetszett a címe is. De direkt nem magyarázom el, a cselekmény egy pontján nagyot üt.

Összességében nekem tetszett a könyv, ha a több thriller nekem jobban tetszene is.

Williams: A nyári feleségek - Mint strandkönyv: 70% szerelem, pénz, egy sziget – több idősík, mélyített karakterek, titkok.

Szubjektíven: 60% jó a szerkezete, a történet sok eleme is tetszik, thrilleresebben jobb lenne.

Rablós, pénz elrejtős, költekezős, lebukós.

Az Államok történetének második legnagyobb zsákmányát a Loomis kirablásakor szerezték a bűnözők. 17 millió dollárt vittek el egyetlen éjszaka alatt. Az FBI és a nyomozó egységek azonnal megkezdték a nyomozást, és pár hónappal később az elkövetők már bíróság előtt álltak, a pénz is megkerült, noha könnyen meg is úszhatták volna. De a nyomozati szerveket idézve: nem éppen ők voltak a legfényesebb körték a lámpán. Olyan hibákat vétettek, hogy az a csoda, nem buktak le sokkal előbb. Elhagyták a részben ellopott biztonsági felvételeket. Őrült költekezésbe kezdett a rablók egyik fele, míg a saját részére váró bűntárs meggyilkolását is megszervezték. David, Kelly és Steve – egy ötletük volt, milliókat szereztek belőle, és mind börtönbe kötöttek ki, amit csakis saját ostobaságuknak köszönhettek.

Akkora blődség ez a sztori, hogy az szinte érdekesebb benne, mint az irdatlan összeg, amit sikerült elrabolniuk. De azt is mondhatnám, hogy a legnagyobb ötletek gyakran azok, amelyek annyira egyszerűek, hogy senki nem is gondol rájuk.

A Loomis kirablása is mennyi volt? Elég volt egyetlen bizalmi állásban levő dolgozó, aki bevállalta, hogy mindenki tudni fogja, hogy ő az elkövető. Így munka után szépen kipakolta a raktárt és lelépett. Tényleg, annyi volt csak a trükk, hogy nem zavarta, hogy mindenki tudni fogja, ő tette. Pofonegyszerű.

A poén az, ami utána történt. Ebben a történetben ostoba emberek és balekok tucatjai szerepelnek. Nem akarom kigyűjteni, ki mennyire szellemileg gyenge és milyen blődségeket tesz, de azért párat elmesélek, példaképpen. David egy nő kedvéért ment bele ebbe az egészbe. Kelly hitegette, hogy együtt elszöknek és szereti – egy csók volt a maximum, amit engedett a férfinak, aki 17 milliót rabolt a kedvéért és feladta az egész életét. David annyira naiv volt, hogy a teljes összeget hátrahagyta, egy kisebb összeggel elrepült Mexikóba, és tényleg elhitte, hogy jön majd a nő is meg a pénz is. Steve, aki mindenkinek a lelkére kötötte, hogy csak óvatosan lehet költeni, megtartotta az összeg szinte egészét, és azonnal őrült vásárlásba kezdett. Új ház, autók, ékszerek és mindenféle holmi. Mégis, mit gondolt, senkinek sem tűnik fel, hogy az örökké vesztes kis csóró hirtelen milliomos lett? A bérgyilkosos szálat el se mesélem, az már annyira mindennek a teteje.

A történet maga tehát lekötött. Nagyon tragikomikusnak éreztem. Valahol érdekes, hogy csúnyán mondva, mennyire ostobák az emberek. De pont ez az ostobaság, ami nekem egy ponton túl már komolyan bosszantó volt. Hogy lehet valaki ennyire idióta? A sztoriból különben, azonos címmel film is készült, amit ezért nem bírok elviselni. Annyira buták benne a karakterek, hogy az már nem is simán fáj, szenvedek tőle.

De, mint dokumentumregény, megállja a helyét, Jeff Diamant nagyon korrekt munkát végzett. Összeszedi a tényeket, idéz sokféle dokumentumból, miközben megszólaltatta a szereplőket is, interjúzott. A kötetet regényszerűen írta meg, csak egy-egy ponton köszön vissza az újságírói, cikkszerű technika. Ez inkább elbeszélés, mint a tényszerű adatok gyűjteménye.

Tanulság az lehet mindenkinek, hogy az emberi ostobaság és naivitás az esetek többségében katasztrófához vezet, mert a szerencse egyszer el fog fogyni. És akkor annyi.

Diamant: Lángelmék – Mint dokumentumregény: 80% korrekten követi az eseményeket, szereplőket. Olvasmányos.

Szubjektíven: 65% a könyv jó, de ezek a buta, önző emberek annyira az agyamra mennek…

Victoria éppen a szüfrazsetteknek kémkedik. Tudomásukra jutott, hogy a Melbury Hall fog otthont adni a konzervatívok következő ülésének, ahol szeretnének tüntetni. Victoria vállalkozik rá, hogy a kastélyban tartott nyílt napon kilopódzik a kertbe, és készít néhány fotót és rajzot. Ám valami szokatlanra figyel fel: a lord két titokzatos idegennel merül mély beszélgetésbe. Érdekesnek tartja az esetet, így róluk is készít képet. Otthon megmutatja Hopkinsnak is, aki hozzá hasonlóan nem ismeri fel a férfiakat.

De nem ér rá ezen aggódni, két magánéleti esemény köti le a figyelmét. Az első, nem tudja eldönteni, mit kezdjen Jeremyvel. Szereti a fiatalembert, aki látszólag újságíró, valójában a korona titkos ügynöke. A lány aggódik, ha feleségül menne hozzá, a férfi munkája kerülne veszélybe. Hiszen ő szüfrazsett, törvényt sért, mi van, ha ezért elbocsátanák Jeremyt? A vonzalom kölcsönös és egyre nagyobb, de összeházasodhatnak?

Másrészt, anyja képeiből kiállítás nyílik. Az egyik kép, melyet nem az anyja festett, hátuljában szerelmes levelet talál. A lány tudni akarja, ki a kép titokzatos festője, aki talán anyja élete nagy szerelme volt. Amiről eddig azt hitte, az apja volt.

Egy rendezvényen Jeremy ellen merényletet kísérelnek meg, a férfinak vidékre kell mennie, míg a tettesek kézre kerülnek. Mivel nem lehetnek együtt, Victoria elfogadja Rosalyn barátnője invitálását Németországba. Rosalyn közel lakik Victoria édesanyjának a családjához, és a helyhez, ahol a kép készült. Nyomozni készül családi ügyben.

De Rosalyn is nyomoznivalót tartogat neki: volt egy szeretője, a megnyerő lord Fisher. Elutazott, de nem érkezett meg velencei címére. Rosalyn aggódik, hogy a hibáját megtudó férje ölette meg a férfit. Victoria vállalja, hogy utánakérdez az esetnek. Hamar ki is derül számára, hogy a fiatal lord nemrég nagy örökséghez jutott, hajszolta a nőket. Rosalyn csak egy volt a sok között. Egy titokzatos férfival távozott ugyan, de a tanú meghallgatása után tudja, teljesen más kinézetű férfi volt, mint Rosalyn szőke, magas férje. Meg tudja nyugtatni barátnőjét, a férje nem gyilkos. Még tippet is ad, hogyan tegyék rendbe a kapcsolatuk.

Közben lenyomozza a festőt, Jakobot is. A kérdéses időpontban az anyja is Németországban volt, egy tanút is talál, aki ugyan kever már dolgokat öregsége okán, de nagyon jól emlékszik a szép szőke nőre, akiben Victoria az anyjára ismer, és aki itt együtt élt a festővel. Kiszámolja, a dátumok alapján lehet, hogy Jakob az apja. Válaszokra van szüksége, így hajlandó az anyja családját is felkeresni.

Nagyanyja, Leontine hercegnő szigorú, kemény asszony, akitől gyerekkora óta tart a lány. Rákérdez tőle a festőre, de Leontine tagadja, hogy ismerné. Annak ellenére, hogy egy másik képet is felismer a festőtől a kastélyban. Valamint, észreveszi, hogy nagybátyja egyik vendége és barátja azonos a férfival, akit lefotózott a kertben. A férfi erőszakos, biztosan rosszban sántikál – egy estélyt követően majdnem megerőszakolja a lányt is, akit nagyanyja megjelenése ment meg.

Majd Victoria arra is rájön, hogy az erdőben talált csavargó valójában lord Fisher holtteste, aki nem örökölt, ahogy Hopkins kiderítette, hanem gyanús módon jutott nagy vagyonhoz. Ahogy képet is találnak róla, benne ismerik fel a harmadik férfit a fotóról.

Victoria, Jeremy is arra a következtetésre jut, hogy angol hadi titkokat csempésztek a németekhez. Ahol egy anarchista merénylet is készülődik. Jeremy komolyan félti a lányt, így titokban és Hopkins társaságában Németországba utazik egy herceg álcájában. Közben Victoria egy szimpatikus orosz doktor segítségével igyekszik több mindent megtudni. Jakob nyomára is bukkan, aki már nem él. De a fiával találkozik, akitől megismeri a lány az igazat. Jakob nem az anyja szeretője volt, hanem az apja, így Victoria nagyapja. A fiatal Leontine szeretett bele a festőbe, aki portrét készített róla. Ő volt az, aki pár napig a festővel élt a hegyekben. Azért volt az anyjánál a festménye, mert amikor már nagylányként, a saját esküvője előtt megtudta az igazat, magával vitte az apja képét.

Leontine hercegnőnek annyira szimpatikus az álruhás Jeremy, hogy meghívja magukhoz, még arra is kísérletet tesz, hogy összehozza Victoriával. Akinek az is éppen elég nehéz, hogy ne mutassa ki nyíltan, mennyire vonzódik a férfihoz. Titokban ki is szökik hozzá, és miközben megbeszélik a teendőket, jegyesekké és szeretőkké lesznek. Jeremy csak azt emészti meg nehezen, hogy Victoria nem hajlandó biztonságban hazautazni, segíteni akar neki a merénylet megakadályozásában, ha az veszélyes is lehet.

Együtt rájöttek, hogy az ide látogató cár a célpont. Lev, az orvos is az anarchisták közé tartozik. Victoria hisz benne, hogy meg tudja győzni, segítsen nekik megakadályozni a merényletet. Bevonják a hercegnőt is, aki két okból segít. Egyrészt, a saját fia is az összeesküvők között van, akit így meg tudnak menteni. Másrészt, Victoria most kéri számon rajta, hogy ki volt neki Jakob.

Lev segít, még az életét is adja, amikor megakadályozzák a merényletet. Leontine és Victoria kibékülnek egymással, a nagymama még áldását is adja a házasságra Jeremyvel, akiben már ő is látja, mennyivel több, mint újságíró.

Hazatérve Londonba megtartják az eljegyzési ünnepséget is.

Családos, történelmi, zsarnoki rendszeres, háborús.

A Gradov család régi, tiszteletnek örvendő dinasztia. Fiai hagyományosan orvosnak mennek – a jelenlegi családfő, Borisz is nagy tekintélyű sebész, akinek a politikai vezetés is elismeri a képességeit. Ám pont a párt lesz az, aki megmérgezi a férfi életét: asszisztálnia kell egy műtétnek álcázott gyilkosságban, mellyel Sztálin tüntette el a politikai nemezisét. Gyermekei is birkóznak a rendszerrel: Nyikita katona lesz, aki túl sok borzalmat látott, de hű maradt a családhoz és nemzetéhez. Hálából munkatáborba kínozzák, míg a II. világháború náci fenyegetése miatt vissza nem helyezik a helyére. Az ő fia, IV. Borisz szintén a sereghez csatlakozik, és szintén a rendszer képmutatásaival szembesül. Kirill, a második fiú hithű kommunista, és mégis a GULAG foglya lesz. Nyina, a húguk forradalmi eszmék rabja, majd elismert költőnő lesz. Mindannyian próbálnak boldogulni a sztálini csizma tiprása alatt is.

Nehéz pár sorban összefogni egy olyan család- és történelmi regény cselekményét, ami közel 40 év eseményeit öleli át, ami alatt 3 generáció sorsát is nyomon követhetjük. De talán nincs is szükség rá. Ennél a regénynél legalábbis nem. Mert inkább történelmi, mint családregény.

Igen, a Gradov családtagok vannak a középpontban, minden esemény valamelyikük életében is nagy nyomot fog hagyni, és részt vesz az eseményekben – vagy elszenvedi azokat. De nem éreztem úgy, hogy bármikor is előrébb való lett volna a szereplő élete, mint a történelem. Sőt! Számomra olyan volt ez a regény, mintha a család azért kellene, hogy a történelem viharait és nehézségeit személyessé tennék csak, hogy átérezhetőbb legyen mindaz a kettősség és elnyomás, szenvedés, elnyomás, ami a sztálini rendszerben megtörtént.

Mert ez a regény annak a rajza, hogy milyen volt ez a Szovjetunió. Ahol mondvacsinált okokkal mehetett a börtönbe és fogolytáborba, ha nem egyenesen a kivégzőosztag elé bárki, aki nem volt szimpatikus. Bűnösnek lenni nem is feltétel. Ahol a politikai vezető kamasz lányokat raboltathat el az utcáról, hogy aztán bedrogozva a háremében kihasználja őket. Ahol a politikai rendőrség félholtra ver.

Nem is könnyű olvasni ezt a kötetet, mert ugyan regényes és kalandos, de tele van borzalmakkal. Akszjonov odafigyelt rá, hogy a rendszer teljes képét megfesse. Ugyanúgy elvezet a vezetés luxus körülményei közé, a dekadencia fellegváraiba, mint a legmélyebb nyomorba és a kínzókamrák sötétjébe.

A szereplői nem kategorizálhatók olyan egyszerűen, mint a hősök és gonosztevők halmazai. Ennél sokkal jobban felépítettek és árnyaltak. Némelyikük nemesebb a többinél, más esendőbb. De mindegyikük emberi. Akszjonov odafigyelt rá, hogy a jellemük a cselekmény következtében alakuljon. Vegyük csak Nyikita és felesége, Veronyika kapcsolatát! A nő szép volt, szeretett is tetszeni. Szerették egymást, jól éltek. Majd Nyikita börtönbe került, és a nőt is elvitték. Amikor szabadulnak, és újra találkoznak, rá kell jönniük, hogy ami köztük volt, azt is prostituálta a rendszer. Mert Veronyika széttette, amit kellett, hogy a lágerben is jó élete legyen. A férje pedig ezt nem tudja elfogadni, és mindketten másokhoz menekülnek. Régi elveket dobnak el, változtak, igyekeznek boldogulni.

Bár helyenként szerettem volna, ha nem ennyire a történelemnek van minden alárendelve.

Akszjonov: Moszkvai történet - Mint történelmi: 90% a sztálini rendszer komplex rajza, a sorsok is a történelemhez kötődnek.

Szubjektíven: 80% képszerű, borzongató. Néha a szereplők jobban érdekeltek volna a kornál.

Hercegnős, iskolás, megtévesztős.

Eleanor Maradova egyetlen örököse, de a 14 éves lány minden inkább lenne, mint hercegnő, akinek minden percét megszabják. Komoly harcok árán sikerül elérnie, hogy apja a Rosewood Akadémiára írassa be, és pár évig még ne kelljen a trónnal foglalkoznia. Lottie édesanyja halála óta az asszony álmát igyekszik megvalósítani: ösztöndíjasként bejutni a Rosewood Akadémiára, kitűnni és bátornak lenni. A két lány szobatárs lesz, és a fontoskodó évfolyamtársak elkövetnek egy hibát. Azt hiszik, Lottie az álruhás hercegnő, akinek hízeleg a figyelem, és rájuk hagyja. Nem is sejti, hogy Ellie ebből máris tervet sző: ha Lottie lesz a hivatalos helyettese, aki övé lesz a szabadsága, míg Lottie hercegnőként élhet az iskolában. De a tervet nehezíti Ellie iskolába beiratkozó helyes testőre és egy rosszakaró is.

Ha most lennék 12-13 éves, valószínűleg szeretné ezt a sorozatot. Akad benne kis kaland, sok hercegnős történetszál, egy kis szerelem, meg egy kis veszély is. De már elmúltam 12-13 éves, és inkább azt látom meg a történetben, ami nagyon bántja a szemem.

Kezdve azzal, hogy bántóan mese az egész. Nekem már ott kisiklik a történet, hogy napjainkban játszódik. Abban a korban, amikor mindenkinél ott az okostelefon, amikor többet beszélünk online, mint élőben. Akkor hogyan élhetne egy olyan hercegnő, akiről még fotó sem készült trónörökös létére? Csak példaként említeném, hogy William és Kate mindhárom gyerekének saját wiki szócikke van már, pedig a legkisebb még baba, és csak 5. a trónörökösök sorában.

Aztán, ez a helyettes történetszál is, hogy Lottie legyen Ellie hivatásos dublőre. Láttunk már ilyesmit sok mindenben, de itt elmennek Idiótafalva felé. A dublőrnek hasonlítania kell az eredetire, nem igaz? Nem érzi senki annak a súlyát, hogy ha most nyilvánosan, partikon is Lotti lesz Ellie, akkor Ellie hivatalos felléptekor senki nem fogja érteni, miért egy teljesen más lány a hercegnő, mint akit eddig megismertek? Mert az még ennek a könyvnek a szintjén is mese lenne habbal, hogy Lottie lépjen trónra Ellie helyett.

És most szóljatok rám, hogy ez egy lányos gyerekkönyv, ne akadjanak már ennyire fent a részleteken! A célközönség sokkal kisebb, nekik fontosabbak a barátnős részek, az első szerelem, meg a hercegnős fantáziák, mint egy logikus és koherens cselekmény és regényvilág. A kislányoknak meg is lehet az örömük a kötettel.

Nagyon kislányos az egész, szerintem egyes helyeken bántóan az. Ahogy itt lelkesedni tudnak egy iskolai báli ruháért, az teljesen az unokahúgom juttatta eszembe, amikor gyerekként kapott egy új ruhát a Barbie babája. Hiába, ehhez kislánynak kell lenni. Ok, egy Dior vagy Chanel couture engem is be tud lelkesíteni, de messze nem ezen a szinten.

Mivel lányos könyv, az érzelmi oldal, a karakterek mindig fontosabbak, mint a cselekmény, ami lassan is halad. Helyenként nagyon untam is. Ellenben Ellie és Lottie minden kis lelki rezdülése a lapokon van. Mivel nekem a történet lenne a fontosabb, annyira nem díjaztam, hogy az emberrablás közepette is arról olvastam, hogy érzelmileg hogy áll a két lány.

A szerelmi szál, mivel kislányos könyv, nagyon gyenge, ezt az egyet nem is bánom.

Ha hasonlítani akarom, ilyen lett volna egy Meg Cabot sztori, ha 12-14 éveseknek ír.

Glynn: Beépített hercegnő – Mint gyerekkönyv: 80% kislányoknak ideális. Kalandok, hercegnő, helyes fiúk, eléggé mese.

Szubjektíven: 10% az egész szituáció, a szereplők, nagyon gyerekes és lányos nekem.

A héten nagyon rajtam van az Oscar jelölések sokkja, úgyhogy bár filmes téma, játsszunk könyvek kapcsán is e díjjal! Arra lennék kíváncsi, hogy az alábbi jelöltek, az idei jelölésük témájával, milyen regényhez és hogyan kapcsolódnak?

1: Legjobb film jelölt: Fekete Párduc

2: Legjobb színésznő jelölt: Glenn Close

3: Legjobb férfi mellékszereplő jelölt: Adam Driver

4: Legjobb dal jelölt: Place where lost things go

5: Legjobb vizuális effektek jelölt: Barátom, Róbert Gida

Hirtelenjében ennyit szedtem össze, de vannak regény előzményei még Az első embernek is, a Ready Player One-nak, a Bosszúállóknak, és természetesen a legjobb adaptált forgatókönyv jelölteknek is, amit most nem sorolnék fel. Azért arra még visszatérünk, ez utóbbi díjat melyik film viszi majd haza.

Megoldás: Tovább!