Bosszúállós, rendszert megváltós, dráma, harcos.

A XX. század végén Evey Hammond, egy 16 éves lány a háború utáni Londonban a nyomor elől az utcán keresne megoldást: a Guy Fawkes éjszakán először áll ki az utcára, hogy magát árulja. Ám az első férfi, akit leszólít, titkos rendőr. Társaival a lányra támad: megerőszakolnák, majd megölnék. De egy Fawkes maszkos idegen a lány megmentésére siet. Evey egy különös helyen találja magát maszkos megmentőjével, aki Shakespeare idézetekkel szórakoztatja, és magát csak V-nek nevezi. Evey hamarosan rádöbben, hogy ő az a terrorista, aki felrobbantotta a Parlament épületét, és sorra intézi el a nemzet vezető személyiségeit. Csatlakozni szeretne a harcához, hogy V személyes bosszúján túl egy új rendszer születhessen, valami jobb a totális diktatúra ellenében.

Bizonyára vagyunk páran, akik V történetét inkább a mozivászonról ismerik. A Mátrix első részét követő hatalmas siker lehetővé tette a Wachowski testvéreknek, hogy azzal foglalkozzanak, amivel csak akarnak. A film forgatókönyve az ő gyermekük volt, és olyan sztárszereposztással forgott az alkotás, ami igazi blockbusterré tette. Az már más kérdés, mennyire lett sikeres, és kinek hogy tetszett a végeredmény.

Én most minden esetre kedvet kaptam a film újranézéséhez is. Mert már magyarul is elérhető a képregény, mindennek az alapja, és adott pár olyan szempontot, amit anno a film megnézésekor nem vettem figyelembe.

De mielőtt ebbe kicsit jobban belemegyek, hamar kiírom, hogy ez a képregény grafikailag is szép alkotás. Mivel olyan a témája, diktatúra és erőszak, akadnak benne nyersebb képek is, de összességében esztétikailag szép képek vannak benne. Az emberek nem olyan kockásak és ellenszenvesek, mint a Watchmen esetében voltak, pedig a története annak is jó, csak a képei… De itt ilyen nincs gondom, ezekkel a képekkel elégedett voltam.

A történet pedig elgondolkoztató. Alapvetően két dimenzióból áll össze: van egy kalandosabb, szórakoztató része. Ahogy V szép sorban levadássza az ellenfeleit, egyben a rendszer működtetőit, és bosszút áll rajtuk. Kifejezetten tetszett, amit a babagyűjtő rosszfiúval művelt. Van benne humor, látványos, és csavaros. Ahogy megismerjük a minden mögött álló történetet, hogy ki V és miért kell ez a vérbosszú, még intelligensebb ez a szál.

Másrészt, ez egy kiáltvány a diktatúrák ellen. Nekem nagyon beidézte Orwell egyes regényeit, leginkább az 1984-et. Játékosabban, kreatívan jeleníti meg az abszolút elnyomást, de attól ez még keményen az. Ahol a Fül, az Orr, a Szem, a Kéz messze menőkig kémkedik az emberek után, és megszabja, mit tehetnek, mit nem. A fasizmus is keményen megjelenik: a melegek, betegek, a rendszer ellenségeinek gondoltak megsemmisítése totális, és a náci haláltáborok továbbgondolt változata.

A két központi alak, V és Evey egy folyamatnak a két oldala. Evey az elején csak belecsöppen az eseményekbe, V neveli ki az utódjának, és teszi magához hasonlóvá, de nem ugyanolyanná! Mert van még egy gondolata, ami nagyon szimpatikus volt. V a romboló, aki megdönti a rendszert, de tudja, nem ő építi az újat. Mert ott már ne legyen erőszak.

Megyek, elő is keresem a filmet a polcon, érdekel, mennyire jön át belőle az üzenet.

Moore & Lloyd: V mint vérbosszú - Mint képregény: 90% érdekes a történet, szép a grafikája, nagyon karakteres a hőse.

Szubjektíven: 85% az eleje jobban tetszett, ott kifejezetten körmönfont a sztori. V-t bírtam!

Egy romantikus, egy krimis jött előbb a vártnál:

- Söderberg: A jó farkas - a Brinkman-trilógia befejező kötete. Már a végjáték ideje jön el. Melyben az ápolónő Sophie Brinkman kénytelen a fiával rejtőzködni, mert tudtán kívül egy bűnözőbe szeretett bele, és most túl sokat tud, így sokan a fejét akarják. Eközben egykori kedvese, Hector egy kolostorban rejtőzik és készül a nagy visszavágóra. Mindent vissza akar kapni, amit elvettek tőle: a fiát, a hatalmát.

- Adkins: Amikor ezt olvasod - romantikus dramedy, modern formában. Csak naplóbejegyzések, blogok, üzenetek mesélik el a sztorit. Melyben egy jó barát a betegségben elhunyt nő végakaratát igyekszik teljesíteni, miközben a digitális lábnyomokból meg is lepődik pár dolgon.

Cím: Kedvenc nővér

Szerző: Jessica Knoll – a Cosmopolitan magazin vezető szerkesztője volt, aki írt egy csajos thrillert. Az volt A szerencse lánya – magyarul is olvasható – aminek a megfilmesítési jogait is eladták, de az a Reese Whiterspoon film még várat magára.

Műfaj: thriller

Cselekmény: adott két nővér, akik világ életükben versengtek egymással. Mindketten bekerülnek egy tévés valóságshow-ba, ahol egymás vetélytársai lesznek. A végeredmény? A show készítői dörzsölik a markuk az intrikáktól és játszmákból – cicaharctól nő a nézettség. Az egyik nő hasznot húz az egész felhajtásból. A másik holtan végzi. És még a stáb is ledöbben azon, hányuknak volt indítéka végezni a nővel.

Várható megjelenés: 2019 tavaszán

Miért várós?

• A szerencse lánya tetszett annyira, hogy érdekeljen a szerző új könyve is.
• Nekem bejönnek a színfalak mögé beleső történetek. Itt is tetszik, hogy megmutatják, mi van a show kulisszái mögött.
• Látatlanba is bejön a thriller szála, a testvérharc.
• Látok esélyt arra is, hogy meglep. Talán nem lesz kiszámítható.

Háborús, gyerekes, barátságos, vidéki.

Egy fiatal angol, Vincent egy gyerekkori emléket követve Franciaországba megy. A családjának volt egy festménye, rajta hajókról, azt a helyet akarta élőben is megnézni. Ám súlyosan megbetegszik, és egy különös páros gondozásában találja magát. Lorenzo nagydarab, szótlan férfi, aki hatalmas szeretettel óvja a szigete állatvilágát. Kezia, a fogadott nővére segít neki a családi örökséget, a farmot életben tartani. A betegsége alatt Kezia a történetükkel szórakoztatja a fiatalembert: hogyan lett a sérült, de aranyszívű kis Lorenzo a legjobb barátja a kiközösített cigánylánynak. Hogyan rejtegette a lányt a család, amikor a II. világháború idején a németek begyűjtötték és táborba vitték a romákat. Hogyan látta meg Lorenzo a jót egy német tisztben, aki a helyi madarakat, és Keziát is segített életben tartani.

Nem egyszerű kérdés, hogy a kisebb gyerekeket hogyan lehet érdemben olyan dolgokról tanítani, mint a háborúk, a halál, vagy éppen a rasszizmus. Mivel nagy könyvbarát vagyok, talán nem meglepő, hogy szerintem erre az irodalom az egyik legalkalmasabb módszer. Épülnek erre oktatási technikák, de rendre születnek olyan gyerekkönyvek, melyek az élet nagy kérdéseire igyekeznek felkészíteni a gyerekeket.

Michael Murporgo ma is aktív gyerekkönyv és ifjúsági regényszerző, akitől nálunk elsősorban azok a történetek elérhetőek, melyekben az első vagy második világháború traumáját dolgozza fel, gyerekeknek is érthető módon. A legsikeresebb regénye, a Peaceful közlegény a mai napig összetöri a szívem. De a legismertebb talán a Hadak útján, mely egy ló szemszögéből követi az első világháborút végig, és a belőle készült filmet maga Steven Spielberg rendezte meg. Most pedig itt a Flamingó fiú.

A regény hitelességét egy ősrégi irodalmi trükk adja: mintha az elbeszélő elmondaná azt a történetet, amit a cselekmény résztvevői személyesen mondtak el neki. Mintha a valóság krónikája lenne. Így, bár fiktív a regény, könnyebben adunk neki hitelt, kortól függetlenül.

A cselekmény lassan halad, és az elbeszélésben is van egy trükk. Van egy mondanivalója, egy üzenete, amit nem rág a szánkba, elrejti a sorok közé, de csak annyira, hogy ki lehessen érezni belőle. Miközben arról olvasunk, hogyan játszanak a gyerekek a szigeten, Lorenzo hogyan védelmezi a flamingókat, a gyerekek világa mögött megbújik a szörnyű valóság. Ahol az embereket internáló táborokba zárják, ahol a lány nem érti, miért kell egy házba bujkálnia, és hova lettek a szülei. A gyerek szemén át tárulnak fel az események, így a valóság legbrutálisabb részei rejtve maradnak. De megtanuljuk azt, hogy milyen érték az igazi barátság. Hogy az ember nem feltétlenül jelent egyet az egyenruhájával: szép példa, ahogy a német tizedes a maga szerény eszközeivel segíteni próbál, és életeket ment emberségből, miközben itt németként azonosítják az egyenruhájával. Pedig nem ugyanaz a kettő!

Még abban is van üzenet, hogy a sérült emberek is lehetnek értékes személyek. Lorenzo mentálisan sérült, nem tud rendesen beszélni, a mozgáskoordinációja is hibás. De jó lélek, ártatlan és tele van szeretettel. Másként, de teljes ember ő is, akivel több a világ.

Empátiára nevel Morpurgo, és az üzenete él a kortól függetlenül. Bár tény, hogy a II. világháború a háttér, de bármely más korba és háborúba is működne ez a történet.

Morpurgo: Flamingó fiú - Mint gyerekkönyv: 80% háborúról, barátságról mesél kicsiknek is. Érzelmes, érthető, stílusos.

Szubjektíven: 60% végig vártam a nagy csavart, de nem jött. A sztori viszont megható.

Szerelmes, múlt titkait kutatós, összeesküvős, kosztümös.

1907, Victoria nyakig benne van a szüfrazsett mozgalmakba. A merészebb akciókba is beleveti magát, csak egy félelme van e tevékenysége miatt. Hogy hat ez a kapcsolatára Jeremyvel? A fiatalember támogatja a nők egyenjogúságát, de a formabontó akciókat nem. Ha összekötik az életük, nem lesz Victoria a karrierje útjában? De mielőtt mindezt tisztázhatná magában, egy összeesküvésbe csöppen. Jeremy ellen merénylet indul, az anarchisták mozgolódnak, és Victoria is valami furcsa társulást látott Melbury Hallban. Mivel Jeremynek rejtőznie kell, Victoria elfogadja régi barátnője meghívását, és Coblenzbe utazik. Ott rá is vár nyomoznivaló: megölték barátnője szeretőjét? Ki az a titokzatos festő, akinek a képét az anyja őrizgette? Hamarosan rá kell jönnie, hogy sok minden összefügg, és pont abba az ügybe tenyerelt bele, amin Jeremy is dolgozik Londonban.

Pauline Peters nagy lendülettel folytatja Victoria Bredon történetét. Magyarul a 2. rész jelent meg, az eredeti német a 3. résznél jár. De igazság szerint annyira nem is fontos a sorrend. A krimi szál mindkettőben önálló, csak a magánéleti szálak fonódnak össze. Ám azokból kap az olvasó annyi emlékeztetőt, hogy az is gond nélkül olvashassa, aki most ismerkedik a XX. század elején elő, nemesi származású leány és szerelme kalandjaival.

A zsáner elég vegyes. Egyrészt, nagyon benne van egy kosztümös, szerelmes regény világa, csak éppen jobban tartva a korszak szemérmesebb korszellemét. Még nem a szenvedély a döntő ág, mint egy Kleypas regényben lenne. Az ifjúsági regényeket idézi, ahogy Victoria az érzelmeivel viaskodik. Bevallom, nekem kicsit nyavalygós is, ahogy azt számolgatja magában, hogy hozzámenjen-e a fiúhoz, meg visszatérően a családalapításról mereng.

De benne van egy kosztümös krimi világa is. Az eltűnt szerető ügye, de az anarchisták merénylete is felderítésre vár. Alapvetően Victoria útját követjük, aki amatőr szinten üti bele az orrát minden nyomozásba. Mivel a XX. század elején vagyunk, és nem is hivatásos nyomozó, elsősorban beszélgetésekből kombinál, illetve Hopkins, az inasa végez klasszikusabb nyomozati munkát: ő adatokat gyűjt, amiket aztán Victoria megkap, és tovább gyárthatja az elméleteket. Igaz, Victoria cselekvő hősnő is, szívesen megy szaglászni, ha kell, megfigyel és hallgatózik, közbelép.

Jeremy a klasszikusabb nyomozó hős, aki tulajdonképpen egy titkos ügynök. De az ő szála jóval rövidebbre vett. Alapvetően Victoriát követi az elbeszélő, és csak egy-egy pillanatra villantja fel, a fiatalemberrel mi történik. (Nekem lehet, hogy Jeremy története jobban tetszene – több akció, kevesebb érzelem.)

A történelem leginkább háttér a történetben. A hangulat megvan, az emberek erkölcsei és a társadalmi rendszer hiteles. Az még érdekes is, hogy Victoriában hogyan keverednek egy modern nő és egy hagyományos értékrenden felnőtt arisztokrata lány jellemvonásai.

A karakterei alapvetően egyszerűek, de még a mellékszereplőinek is igyekszik árnyaló múltat kreálni. A legjobb példa erre a nagymama=hercegnő, aki egy szigorú, karótnyelt ellenszenves figurából lesz már szinte szerethetővé felépítve a múltjával.

Peters stílusosan keveri a románcot a krimivel és történelemmel. Várom a 3. kötetet!

Peters: A rózsaszoba titka – Mint krimi: 70% női is, érzelmeivel küzdő hősnővel. Stílusos, jól adagolt cselekménnyel.

Szubjektíven: 80% szeretem a szereplőit, és tetszett a kosztümös, de modernizáló korszak.

Mert veszélyes túl kedvesnek lenni. Az önző embereknek áll a világ. (LaZebnik: Páros randi tesóknak)

Az ember egész életében készpénznek veszi a képmását, míg el nem jön a pillanat, mikor a szeme hiába keresi az ismerős vonásokat, csak egy idegen képét leli. Csupán akkor ismerheted meg az igazi rettenet és elbűvöltség érzetét, mikor ez az idegen hosszan rád néz, majd felemelkedik egy ismeretlen kéz, hogy megérintse az arcát, de a könnyed, hűvös és ijedt érintés a saját bőrödet simítja végig. (Martin: Az üvegvirág; IN: Éjvadászok)

Végül kicsavartam az ujjaimat, hogy benyomjam a defibrilláló ALT + CTRL + DEL kombinációt. Ez a mozdulat a fejemben olyan erősen kapcsolódik a bosszúság és a pánik érzetéhez, hogy automatikusan ezt kezdem ismételgetni, ha dugóban ülök, végtelen hosszú sorban állok, vagy a repülőm légörvénybe kerül… minden ilyen helyzetben. (Reid: A nulladik év)

• Fegyvere van, Don.
• Sok amerikainak van.
• Nem hervasztana le? Egy olyan nő, akinek fegyvere van?
• Azt hiszed, hogyha rosszul bánsz vele, hátba lő?

Ez, szégyellem bevallani, pontosan az a gondolat, ami megfordult a fejemben. (Reizin: Szerelem gombnyomásra)

Olvasta itt bárki a darabot? – kérdezi most. – Rómeó állhatatlan alak, minden szembejövő lányba belezúg. Ha ő és Júlia nem halnak meg, amint vége a kezdeti izgalomnak, rögtön keresett volna valaki mást. (…) Shakespeare gúnyt űz a béna kamaszokból, akik azt hiszik, a vágy maga a szerelem. (LaZebnik: Páros randi tesóknak)

Mint mondtam, hiú ábránd azt gondolnunk, hogy kézben tartjuk, irányítjuk az életünk eseményeit. (White: Az elveszett gyermek)

Minden éles helyzetet akkor tud megítélni az ember, ha benne van. (P. Gál: Gyilkosokkal szemtől szemben)

Túl kedves vagyok – mondom. – Komolyan, ez az egyik hibám. A tehetség nem minden. Szükség van némi könyörtelenségre is. vagyis talán nem pontosan könyörtelenségre, de képesnek kell lenni rá, hogy elintézzük a dolgokat. (Reizin: Szerelem gombnyomásra)

Bűnügyes, gyilkosos, nyomozós, valódi.

Szita Bence, 11 évet élt. Közel 40 szúrást szenvedett el a teste felületén, az arcát sem kímélték. De még túlélhette volna: orvosi segítség helyett élve eltemették. Miért történt ez? Mert egy féltékeny asszony úgy hitte, a szerelmével lehet, ha a férfinak nem kell a nevelt fiával foglalkoznia. A Fekete Angyal haldoklókat segített át a másvilágra, míg látszólag ápolónőként a szenvedésüket enyhítette. Hat halálért ítélték el, egyes feltételezések szerint 30-40 eutanáziát hajtott végre. Magda Marinko halállistával érkezett budapesti tárgyalására: ő nem a jogtól, golyóval várja a fellebbezést. Két gimnazistának elege lett a velük barátkozni akaró osztálytársukból, kicsalták az erdőbe és brutálisan végeztek vele. A gyilkosok köztünk járnak, nyomozók és bírók igyekeznek rendet tartani. De vajon lehet-e?

A krimi és a thriller a szívemhez közel álló műfaj. Annyi borzalmas esetről olvastam már, hogy egészen immunisnak éreztem magam a szörnyűségekre. Olvastam az összes Hannibal Lecter regényt, Carter és Cole kitalálta borzalmas eseteket, és még sorolhatnám. A Fűrész filmek is védőoltásként működnek a zsánerre. És mégis, ezen a köteten kikészültem.

Le kellett tennem többször, és azon elmélkedtem, hogy mennyire érdemli meg a fajunk a létét. Nem nagyon. Értéket jelentünk, ha minden Leonardóra vagy Mozartra ezernyi kegyetlen gyilkos jut? Most nem is kicsit vesztettem el a hitem a fajunkban.

Talán azért is tudott ennyire megrázni ez a kötet, mert ezek az esetek nagyon is igaziak. Még emlékszem, amikor engem is féltettek a szüleim a Bándy Kata ügy idején, mert akkor épp kollégista voltam. Arról is vannak emlékeim, milyen szörnyülködés volt mindenfelé, amikor kiderült, mi lett a kis Szita Bence sorsa. Ezeket külső szemlélőként átéltem, és most részleteiben megismertem a kötetből ezeket az eseteket. Nem tudom úgy kriminek olvasni, mint az amerikai sorozatgyilkosok eseteit. Ted Bundy sose lesz több nekem, mint egy távoli, rémisztő, de szinte mesei alak. Az itt bemutatott gyilkosok kevésbé egzotikusak, de pont ettől ijesztőbbek.

Iszonytató, miért ölnek az emberek, napjainkban is, Magyarországon. Pár ezer forintért fejbe lövik a taxist. A játékadósságok miatt szorongatott kamasz kivégezteti és feldaraboltatja az anyját, hogy megörökölje a lakást. Ez a magyar realitás, és ez iszonyatos.

P. Gál különben profi munkát végez, a tárgyalt eseteket több szemből is megmutatja nekünk. Ismert nyomozók, bírók, kihallgató tisztek, de még az elkövetők is adtak neki interjút, és így áll össze a teljes kép. Az ügyek minden részlete, a nyomozások valósága, nem az, amit a CSI, vagy a Gyilkos elmék el akar hitetni velünk.

Kis teret hagy a saját véleményének, törekszik a tényeket és az interjúalanyait bemutatni, a lehető legobjektívebben. Összeköti a történeteket, ahol valaki olyasmit mesél, amiről más részletesebben beszélt, ott vannak az utalások és oldalszámok a könyvben. Érezni az elkötelezettséget, az igyekezetet az egész köteten.

A betett fotók még igazibbá, velünk élőkké teszik az emberi tragédiákat.

Működik az is, ahogy a mindennapok hőseit ellenpontozza a gyilkosokkal. Megrázó.

Nem volt könnyű olvasmány, megrázott. De nem bánom, hogy végigolvastam.

P. Gál: Gyilkosokkal szemtől szemben – Mint dokumentumregény: 85% interjúk, egy-egy történetet több oldalról, reálisan megmutat.

Szubjektíven: 80% jobban megrázott, mint akármelyik thriller. A valóságtól brutális.

5: Gilman: A harc mestere – Thomas Blackstone választás elé kerül: felakasztják egy gyilkosságért, amit nem ő követett el, vagy íjat ragad és beáll az angol seregbe, akik francia földön háborúznak. A fiatalember így a százéves háborúban találja magát, ahol kiderül, nem csak a fegyverhez, de az emberek vezetéséhez is van tehetsége. Míg túlél egy sérülést, új barátokat szerez, a szerelem is rátalál és a harc mesterévé, hadúrrá érik. Jó a történelmi kor bemutatása, a hétköznapok ugyanolyan alaposan meg vannak írva, mint a csatajelenetek. Szimpatikus szereplők, sok romantikus kalandregény elemmel. Magyarul a folytatása is kijött, az már kevésbé parádés, de attól még várós a sorozat 3. része is.

4: Kristian: Sigurd Saga – a fiatal Sigurd egy jarl kisebbik fia. Született harcos, jó eszű kölyök, aki már alig várja, hogy bizonyíthasson az apja és bátyjai oldalán. Ám királyuk elárulja a családot, módszeresen elkezdi kiirtani őket. Sigurd és húga megmenekülnek a vérfürdőből, és az ifjú bosszút fogad. Szinte semmivel és senkivel egy király ellen – őrültnek vagy zseninek kell lenni, hogy valaki ebbe belevágjon. Sigurd pedig 3 köteten át csatázik, ármánykodik, hogy végül apja gyilkosának egyenlő ellenfele lehessen. Kalandos, sok az autentikus viking motívum is benne. Kiemelném még a karaktereit – több emlékezetes figura is feltűnik Sigurd csapatában.

3: Cornwell: Stonehenge – Bernard Cornwell annyi és olyan jó minőségű történelmi regényt tett le az asztalra, hogy hosszan vitatkozhatnánk, kinek melyik a kedvence. A kedvencem az Excalibur-trilógia, rengetegen vannak oda az Angolszász krónikákért, monumentális a Sharpe-ciklus, emlékezetes a Grál sorozata is, és még hosszan sorolhatnám. A Stonehenge talán kevésbé ismert, így azt nézzük meg kicsit alaposabban! Fivérek története, akik ellenségekké lesznek. De viszályaik közepette nekik köszönhető a Stonehenge felépítése, ami a regény központi elemét adja. Háborúk, szerelmek születnek és hamvadnak el, míg egyre gyűlnek a kövek az angol mezőn. Kalandos, izgalmas, és egy olyan kor rajza, amiről kevesebb regény született. Mondanom se kell, hogy a Stonehenge melletti shopban is polcon van. (Tapasztalatból mondom, jó alaposan átnéztem azt az üzletet.)

2: James: Észak és Dél – biztos vagyok benne, hogy a sorozatot, melyet a regények inspiráltak, elég sokan láttátok, rendszeresen lemegy a tévében is. Az amerikai polgárháború monumentális rajzát adja James, két család történetén keresztül. Orry Main déli arisztokrata család sarja, aki a West Point Akadémián barátkozik össze az északi, gazdag kereskedő család fiával, George Hazarddal. Szereznek közös ellenséget egy kiképzőjük személyében, és mindketten rátalálnak a nagy szerelemre. A családjaik sorsa is összefonódik: George öccse Orry húgainak hálójába keveredik bele végzetesen. Majd jön a háború, melyben ellentétes oldalon találják magukat. Nagyívű, romantikus kalandregény, ami a filmmel ellentétben nem tartogat sokaknak boldog befejezést. Ha fogalmazhatok így, a regény sokkal kíméletlenebb a szereplőivel, mint a sorozat volt. De aki az egyiket szerette, a másikat is fogja. A csataterek és báltermek világa is hiteles, igazi, klasszikus romantikus hősökkel.

1: Rutherfurd: Párizs – Edward Rutherfurd monumentális regényeket ír, általában egy várossal a középpontban. Megénekelte már Londont, New Yorkot, Dublint is. De annyira a saját kedvencem felé irányítom a figyelmetek, hogy most a Párizst emelem ki. Amelyben ott lüktet végig a város rajza, többszáz éven keresztül. Beleshetünk Eiffel műhelyébe épp annyira, mint a forradalmi lázban égő, vérben fürdő városba. Láthatjuk, hogyan harcoltak az ellenállók a nácikkal, vagy hogyan mulattak az arisztokraták Versailles árnyékában. Mindezt néhány család történetén keresztül: polgárok, arisztokraták, bűnözők, hősök és mártírok ők. Ajánlom mindenki figyelmébe a kötet elejére betett családfát: nagyon jól segít átlátni a korszakokat és az eseményeket is. (A New York nem kapott ilyet, de annyira szerettem innen, hogy rajzoltam olvasás közben.) Kalandos, sok zsánert kever. Akad benne megható, sírós történet is, de kifejezetten vicces is. Vannak harcosak, akadnak szerelmesek. Az már csak hab a tortán, hogy a borítója is szépséges. Paris, je t’aime! Ha olvastátok, ti is így fogtok érezni.