Menekülős, lelkiismeret-furdalásos, papos, rókás.

Abel Ector, a húszas éveiben járó fiatal pap egy szombat este hazafelé tart a heti, szokásos dorbézolásból. Ilyenkor nők, alkohol, minden jöhet, ami feledteti vele, mennyire gyűlöli az életét, a szakmáját, meg azt a törpe falut, ahol pár vénember papjának kell lennie. A zord idő és a részegség nem nyerő párosítás, Abel is látni kezd dolgokat. Egyre biztosabb benne, hogy egy róka van a nyomában. Vajon csak képzeli, és a lelkiismerete játszik vele? Mert van mit megbánnia bőven. Miközben egyre jobban elmerül az emlékeiben, hazaér a Monte Pedro árnyékába. Ám nyugalom itt sem vár rá – ahogy a hegy egyre vörösebb, a róka egyre valóságosabb, és Abelt akarja magának. A férfinak harcolnia kell, ha túl akarja élni az estét.

Alapvetően a klasszikus, hagyományos elbeszélésmódú, cselekményközpontú irodalmat szeretem. Így nem meglepő, hogy a posztmodern számomra sokáig szitokszó volt. Az egyetemnek köszönhetem azt, hogy már hajlandó vagyok meglátni a játékot a modernizmusokban, és próbálok vele játszani.

Azt tudtam értékelni ebben a kötetben, hogy az első fele bekapcsolta a szemináriumokon edződött elemző agyamat. Meg akartam találni a mögöttes tartalmat, felfedni a szimbolikát. Ha a cselekményt magát nem is, ezt az intellektuális kihívást kifejezetten élveztem. Mert a cselekmény nem tűnt soknak – egy autóút, ami alatt jönnek az emlékek. De ami mögötte van, már izgalmasabb. Mint az a bizonyos Madeleine… az időkezelés is Proust felé terelt.

Először is, elkezdtem belelátni egy elég komoly egyházkritikát. Mi másért lenne a kötetnek olyan hőse, akivel minimálisan sem lehet szimpatizálni? Ő egymagában megtestesíti mindazt, amit a katolikus egyház ellen feldobnék. Már eleve az, hogy Abel apja és nagyapja is katolikus pap volt. Ő meg ugyanolyan erkölcstelen, mint a felmenői. Pap létére még csak hite sincs, nem is volt. Mi érdekli? Pia, könnyű nők. Ha belegondolok, egy olyan negatívumot nem kapott meg, amit még a katolikus papok kaphatnának: kisfiúkat nem ront meg. Mondjuk, ha nem öregek között lenne lelki atya, ki tudja…

Majd a rókák kezdték mozgatni az agyam. A mindig feltűnő, vörös dög, ami egyre közeledik. Számomra nagyon sokáig Abel bűneinek a szimbóluma volt. Amit eltemetett, elfeledett, de most előtör és nincs menekvés. Ahogy Abel pánikba esik, a félelme nagyon átérezhető még az alkohol alatt is. (Csak éppen nagyon nem sajnáltam, mert, ahogy említettem, megvetendő figurának találtam, nem tudtam együttérezni vele se itt, se később.)

Már az Átváltozás jutott eszembe, amikor az elidegenedés egy undorító rovart csinál a fiatal főhősből. Itt azt vártam, hogy Abel a bűnös emberiség, akit utolérnek és felfalnak a bűnei. Mert az ember olyan esendő, bűnös, mint Abel. Ennek pedig ára kell, hogy legyen. Nekem nem lett volna meglepő, ha pl. öngyilkos lett volna a ránehezedő őrülettől.

De a regény második fele átcsap horrorba. Jön a róka, és egy nagyon fizikai küzdelem. És elment az a játék, amit addig élveztem. Mert amúgy nekem a szöveg túl trágár, és nagyon hosszú a verekedés. Új értelmezéssel kellett megbirkóznom, ami a természetfeletti horroré. Nem frappáns Shyamalan csavart éreztem, hanem csalódást, hogy a róka nem szimbólum.

Összességében, amíg az agyam pörgött rajta, lekötött. De horrornak nem tetszett. Ahhoz kellett volna nekem egy hős, akinek a túléléséért drukkolok, és változatosabb cselekmény, nem csak a róka bunyó. De Abel, benne semmi szimpatikusat nem sikerült felfedeznem.

Lauer: Mindenvörös - Mint posztmodern horror: 60% kétarcú: posztmodern agyas nyitány, szimpla horror harc a vége.

Szubjektíven: 45% mozgatta az agyam, de a vége ezt elvette. Nekem trágár, és Abel negatív.

Mindenki számít. Mindenki. Mindenki hős, szerető, bolond, gazember. Mindenki. (Moore & Lloyd: V mint vérbosszú)

• Mindenesetre világossá tettem Louis számára, hogy én Ivy Manorba csak akkor teszem be a lábam a kicsivel, ha azt a ronda viktoriánus belső teret eltávolítják. Szegény kicsikém máskülönben életre szóló sokkot kapna.
• Mit felelt erre Louis?
• Azt mondta, gyerekkorában ő is kénytelen volt elviselni a viktoriánus berendezést. Ere én azt válaszoltam, ez talán megmagyarázza néhány furcsa szokását. (Peters: A rózsaszoba titka)

Azért harcolt, amiben hitt. Az ilyen embert mindenki hősnek hívja. (Williams: A nyári feleségek)

• A lába megsebesült?
• A háború tette tönkre. A háború mindent tönkretesz – felelte. (Morpurgo: Flamingó fiú)

Ez jelenti tehát a családot. Olyanokat, akikért az ember képes harcolni. És akik nélkül képtelen élni. (Morgan: Lázadók)

Tudtam jól, ha megteszem, híres leszek. Tudtam, hogy nagy port fog verni az ügy. Azt hiszem, a legtöbb bűntettre az ilyesmi sarkall. Mindenki a tizenöt perc hírnévre vágyik. (Diamant: Lángelmék)

Nézett, de nem látott. Örzse rég eltűnt előle. János megkövesedett szemmel egy magasra akasztott, táncosan lobogó fáklyát bámult. Olyan az a fáklya, mint Örzse. Ő azt soha el nem érheti. És ha el is érhetné, ha meg is ölelhetné: elégetné. (Hunyady: Hollós vitéz)

Az író olykor kísértést érez, hogy összevessen két ellentétes érzést: a félelmet és a bátorságot, azt állítván, hogy ez két azonos rangú jelenség. Csakhogy a félelem érthetőbb dolog, közelebb áll a biológiához, a természethez, lényegét tekintve a reflexszel áll rokonságban. A bátorság bonyolultabb. (Akszjonov: Moszkvai történet)

Mentőakciós, kamaszos, jövőépítős.

A földiekkel egyesülve az égből érkezettek egy stabil közösséget hoztak létre, ahol az első télre készülnek. A sikeres aratást megünnepelnék, ahol Bellamy is beszédet mondhat. Clarke büszke is a szerelmére, de félti is. Ő jól tudja, mennyire megviselte, amikor kis híján kivégezték pár hónapja. Még mindig paranoiás, és veszélyt lát a természetben is. Most éppen furcsa levélhalmokról magyaráz, de Clarke megnyugtatja. Így ő érzi magát pokolian rosszul, amikor kiderül, Bellamy érezte jól. Az ünnepségükön egy ismeretlen csoport rajtuk üt, és többeket elrabolnak a terményeikkel együtt. Bellamy máris kész az emberrablók nyomába eredni, és egy kis csapattal szöktetést tervez. Eltérő módszereik miatt lesz nem egy vitájuk – kitart a szerelmük és az elraboltak abban a másik közösségben?

A 100-ak története is sejtem, többeknek ismerős a sorozatból, mint a regényekből. Pedig ez is egy olyan történet, ami eredetileg regény volt. Kass Morgan egész pontosan 4 történetet írt e szereplőkkel – és aki a sorozat miatt érdeklődik, jelzem: lesznek meglepetések!

A regények sokkal korhatárosabbak és kamaszosabbak. Szerintem a célközönsége fiatalabb, mint a sorozat nézői. Ez igaz erre a negyedik részre is, ami különben újra egy erős kötet.

Már nem épít világot, nem kell a szereplőket bemutatni, és igazából már túl vagyunk a happy enden is. Az emberek békében együtt élnek, építenek együtt, és kialakultak a fix szerelmespárok. Most egy filler epizódot kaptunk, ami a nagy egészet, ami le van zárva, nem is viszi tovább, de egy jó kaland, amiben újra láthatjuk a kedvenc szereplőket.

A bemutatott másik embercsoport is jól ki van találva. Leginkább egy szektához tudnám őket hasonlítani, ahol szépen mossák a tagok agyát. Morgan még arra is tesz egy kísérletet, hogy egy pontig alternatívaként látassa őket, ne legyenek az elemien gonoszok. De ezt nem erőlteti túl, ők az ellenség, akik rabolnak és ölnek, ha nem is mindenki teljesen agymosott még – nekik van is esélyük a megmenekülésre. A gyakorlott olvasók pedig hamar átlátnak rajtuk, azért erős nyomok vannak, igazából mit akarnak az elrablottakkal, és hogyan működik a rendszer igazából, a szép szavak mögött.

Ám nem ezt éreztem a hangsúlyos szálnak, ezért is inkább érzem ezt kalandregénynek, nem disztópiának. A szekta szál nem olyan kibontott, mint a mentőakció. Ez egy szórakoztató, kalandos kötet, amiben megmentik a szeretteik, és nem a szektások világa a döntő.

Sokkal hangsúlyosabb az érzelmi elem is. Ugyan Clarke és Bellamy már fix pár, amit a lány szülei is elfogadnak, de most veszekednek. Clarke minden áron a békés megoldást erőltetné, Bellamy előbb odacsapna egyet. Van egy alapvető világnézeti különbségük, ami miatt megkérdőjelezik az egymás iránti érzelmeik. De kicsit ebben éreztem a műséget: igazából egy percre se hittem, hogy szakítanak. Morgan is folyamatosan kiemeli, hogy szeretik egymást, csak nem értenek szót. Amikor éppen haragban is vannak, akkor is éppen azon törik a fejük, hogy nem akarják elveszteni egymást, mert abba belepusztulnak. De kellett ilyen téren is egy kis feszültség, hogy működjön az ifjúsági zsáner.

Azt pedig inkább nem narrálom, milyen tipikus, romantikus zárójelenetet kapunk velük.

Mesésebb a sorozatnál, de bevallom, ez a Clarke – Bellamy páros szimpatikusabb nekem.

Morgan: Lázadók – Mint YA kaland: 80% pörgős, kamaszosan érzelmes, de mellette eseménydús is. Jó folytatás.

Szubjektíven: 95% a 100 világába illő filler, még mindig szeretem a karaktereit, a sztori is ok.

5: Neuvel: Themisz-akták - a formátum interjús, naplós, sokban emlékeztet arra, amit a Zombiháború honosított meg. Csak tágabb a kör, ebben naplók, interjúk, vallomások, híradások szövegei is megjelennek. Itt eleinte nem úgy tűnik, hogy a világ vége közeledik. Különös tárgyat találnak, egy hatalmas kezet. Egy tudósnak van egy elmélete, kell lennie több résznek is, és majd valamit ki lehet rakni. El is készül Themisz, képeznek pilótákat is, és akkor lecsap a világvége. Érkeznek a földönkívüliek, akik nincsenek oda azért, hogy az emberiség a technológiájukkal szórakozik. Megindul a tömegmészárlás, még pusztítóbban, mint a Világok harcában. Sikerül a Themisz csapatnak megmentenie a világot? Az első két kötetet nagyon szerettem, de a harmadikkal nem voltam valami elégedett, ezért csak hátul van a listán.

4: Wilson: Robokalipszis - nagyon sok mindenben emlékeztet a Zombiháborúra. Ugyanaz az interjús formátum, ugyanúgy az emberiség a pusztulás szélén. Csak most nem a biológia és egy vírus, hanem a technológia lázad fe és lesz az emberek végzete. A Terminátor festette jövő ebben is megjelenik. Komplex világa van, az életükért küzdő hősei, akik között akad pár nagy ás valóban hősies figura is. Áldozatok, egy kemény háború, sok dráma. Itt nincs már humor, csak vér és áldozatok. Kemény, de szórakoztató és ez is elgondolkoztat arról, mennyire ki vagyunk szolgáltatva a technológiának.

3: Gaál: Battleground Zero - egy átlagos napnak indult az a nap is. Senki nem sejtette, hogy eljön a világ vége. Legalábbis akkor, ha már felnőtt vagy. Mert pont azok támadnak le, és valami őrületesen módon semmisítenek meg és számolják fel a világ rendjét, akire soha nem gyanakodnál. A saját gyereked. Zsenik és őrültek vezetik őket, némelyikük logikus, mások egyszerűen kegyetlenek és vérengzőek. Egy egykori tanár próbálja meg túlélni az őrületet, miközben egy új világ van születőben. A gyerekeké. Naplószerű, hatásos, izgalmas. Adrenalin löket, amiben sok elgondolkodtató megfigyelés is van a modern társadalmakról. Ha nem is sugallnám azt, hogy a gyerekek drasztikus eszközeihez nyúljunk, de ki tudja? Lehet, hogy tényleg megértünk a pusztulásra.

2: Sigler: Járvány - az emberek ebben a horror és akcióregényben először észre sem veszik, mekkora a baj.  Valami különös elváltozás jelenik meg a testükön, mintha valami lenne a bőrük alatt. Aztán jönnek a hangok, ezek a valamik lennének? Ezek a furcsa háromszögek, amelyek őrültségekre vesznek rá? Lassan kibontakozik egy földönkívüli lerohanás őrülete, miközben egy férfi a életéért küzd. Kész kivágni magából a betolakodókat. De mi van, ha nem adják könnyen maguk? Jó, ez most Fűrész horrornak hat. Vágnál az életedért? Csak éppen ezek a háromszögek nem kérdezik meg a kis triciklin, akarsz-e játszani. Ezek ölnek, és készek a mészárlásra. Eredeti az ötlet, a könyv izgalmas, és jó a horror szint is.

1: Brooks: Zombiháború - készült belőle egy Brad Pitt film is, de aki olvasta a könyvet, annak nem kell bizonygatnom, mennyivel erősebb anyagot rakott össze Brooks. A Zombiháború krónikáját írta meg, már az emberiség győzelmét követően. Egy riporter dokumentál mindent, a kezdetektől haladva a győzelemig és a következményekig. Interjókat készít a történelmet befolyásoló személyektől kezdve az egyszerű katonákig, hétköznapi hősökkel és túlélőkkel. Egy monumentális, eposzi tabló, interjúkötetként. Benne rengeteg drámai, erős történettel. logikus szerkesztésben. Roppant stílusos a kötet, ezen felül a történetei nagyon erősek. A srácé, aki egy szomszédnál talált katanával harcossá érett. Az északra menekülők, akik a túlélésért kannibálokká kellett, hogy legyenek. A katonák, akik az életük adták, hogy a zombik ne juthassanak ki. De mellette van humora is, nagyon átgondolt az egész. Szórakoztató és drámai, logikus, az emberi kitartást ünnepli, mi kell még? Magyarul létezik egy különleges kiadás is, ami még növeli az élményt. Eredeti, fa borítóval, mintha tényleg túlélte volna a zombiháborút...

Történelmi, háborús, politikai ármányos, hősies.

Hunyadi János a semmiből érkezett, és a hadi szerencséjének köszönhetően nagyon magasra emelkedett. Európa egyik legnagyobb törökverője, Erdély és a kereszténység védelmezője, aki négy királyt is szolgált. Jó barátja és harcostársa lányát, Örzsét vette feleségül, és szerette a halálig. Megjárta az olasz hadszínteret, mikor a király zsoldosnak adta bérbe. Erdélyi vajdaként segítette Ulászló király munkáját, miközben örök ellenfele, a rőt gróf Cillei Ulrik mindenre kész volt, hogy saját atyafiságát emelje a trónja, és ott ártson Hunyadinak, ahol csak tud. A nép, az emberei istenítették, míg a hatalomra és vagyonra áhítozó főurak és papság hol kihasználta, hol megalázta, de mindig hozzá futottak, ha a törökök már az érdekeiket fenyegetették. Ő pedig harcolt, egy életen át.

Talán nem véletlen, hogy az a történelmi regényíró, akinek Hunyady a vezetékneve, előszeretettel ír a Hunyadiak koráról. Hunyadi Jánosról, a fiairól, és mindarról, ami az ő idejükben esett meg. Legyen az egy semmiből jött lovag felemelkedése Mátyás lovagjai közé, vagy a Budai Nagy Antal féle parasztfelkelés.

A Hollós vitéz pedig annak a Hunyadi Jánosnak a története, akinek a nevét a nándorfehérvári diadal miatt minden kisiskolásnak megtanítanak. Ám Hunyadi jelentősége, tetteinek nagysága nem csak abban az egy csatában mérhető. 25 éven át állta a sarat, és tartotta az országot, miközben brutális belharcokat is meg kellett vívnia.

Hunyady jó érzékkel rajzolja a portréját, életének egy-egy nagy korszakát és harcát emelve ki a kötetében. A zsoldos évek Itáliában, ami magyarázza, honnan származott Mátyás fia szépérzéke – már az apja elkezdte a reneszánsz stílust behozni a családi várba. Albert király szolgálata, a lengyel Ulászló vajdájának szerepe és a török elleni hadjáratok. Majd, természetesen a sor végén ott van Nándorfehérvár is. Nagy csaták, nagy győzelmek, és egy olyan hős rajza, aki már szinte legendává emelkedik. Minden tekintetben hős, hazafi, nagy ember. Hű az országhoz, a feleségéhez, magához. Mellette nagy hősök és nagy gonoszok.

A regény kalandos, pörgeti az eseményeket. A nagyobb kép, az ország helyzete és a török veszedelem van a középpontjában, bár a kezdés nem is kicsit romantikus. Hogyan lett Szilágyi Erzsébet Hunyadi Jánosné? Szép, romantikus nagy szerelem, hogy aztán ez a szál később alig-alig bukkanjon fel. Az elején már láttatta a szerző a meleg családi otthont, jöhet a háború és a politika!

Mert az is bőven szerepet kap, az intrikák. Amiben nagyon érezni azt a magyar lelkületet, amit valósággal ránk nyomnak. A sírva vigadás, az a tudat, hogy itt volt ez az ország a veszély közepében, és mindenki csak kihasználta. A nemzeti, fájdalmas öntudat. Hunyadi, aki kiverhette volna akár a törököt Európából már ekkor, ha nem kell a pápák játszmáival és a nagyurakkal is számolnia – akik mindig a maguk érdekét lesik, és abszolút nem érdekli őket, ha mások halnak vagy elpusztulnak. Hunyadi szerintem e szál monumentálissá növelése nélkül is magyar történelmi legenda, nekem túlzott volt annak a kiemelése, egész életében hogyan szúrtak ki vele és használták ki.

Jókai nyomdokain haladó, nagy romantikus regény, nem csak történelem után érdeklődőknek.

Hunyady: Hollós vitéz - Mint történelmi: 80% láttatja az eseményeket, nagy romantikus hősök és gonoszok kalandja.

Szubjektíven: 85% cseppet zavart a „magyar elnyomott” szemlélet, a romantikus mese bejött.

- Öngyilkos királyok - Libri, az újabb kötet Wild Cards történet. Kérdés, tényleg megjelenik-e, az utóbbi pár rész mindig csúszott. A sorozat egészét nézve ez a 20. rész, ezt a történetszálat követve a 3.

- Visszatérő végzet - lassan már nem poén, hanem tragikomédia, hogy a Mogul thrillerét közel 1 éve írogatom ide.

- Én, a gyilkos - Művelt Nép thriller.

- Te Én Minden - Művelt Nép thriller.

- Korra legendája - Szukits képregény az animáció cselekményét folytatva.

- Az új munkatárs - 21. század thrillere, Mire várunk link itt.

- Minden velünk kezdődött - Menő Könyvek ifjúsági regénye.

- Az angyal - General Press új krimije.

- Csordulj könnyem, mondta a rendőr - Agave sci-fi.

Ha más újdonságra szemet vetek hét közbe, jelzem!

Január

21. Reid: A nulladik év - sci-fi 5/5

22. P. Gál: Gyilkosokkal szemtől szemben - dokumentumregény 5/5

23. Peters: A rózsaszoba titka - krimi: 5/4

24. Morpurgo: Flamingó fiú - gyerekkönyv 5/4

25. Moore & Lloyd: V mint vérbosszú - képregény 5/5

26. Glynn: Beépített hercegnő - gyerekkönyv 5/3

      Akszjonov: Moszkvai történet - történelmi 5/5

27. Diamant: Lángelmék - dokumentumregény 5/4

      Williams: A nyári feleségek - strandkönyv: 5/4

Ez volt 2019. negyedik hetén, címekben.

Szerelmes, múltbeli bűnös, szegény-gazdag ellentétes, családi.

Miranda hosszú ideje először tér haza, 18 éve nem járt a szigeten. De most nem tud máshova menni: híres színésznő lett, egy zseninek tartott rendező felesége, de a ragyogó látszat alatt sok szenvedés lappang. Menekülnie kell. De a Winthrop-sziget csak újabb fejtörést okoz neki: első szerelme, Joseph megszökött a börtönből. Lehet, hogy ő is itt van? Egyáltalán, mi történt pontosan 18 éve? A nyáron, amikor Miranda anyja beházasodott a sziget egy gazdag családjába. A nyáron, amikor Miranda beleszeretett a sziget szegény portugál lakóinak egyik fiába, Josephbe. Joseph, aki nyár végén gyilkossá lett, amit a lány soha nem tudott igazán elhinni. Miért ölte volna meg Miranda mostohaapját, aki ráadásul Joseph történetének is része volt? Most kiderül, a történet valójában még korábban, 40 éve vette kezdetét.

A Művelt Nép Kiadó köteteivel, még ha rajta is van az Ulpius Baráti Kör jelzése, óvatosan kell bánni. Ahogy az Ulpius, a Művelt Nép is váltogatja a női olvasmányokat, amelyekben az érzelmek és a szerelem vannak kiemelt témává emelve, a thrillerekkel. Ráadásul gyakran olyan a fülszöveg is, hogy nem tudom eldönteni, hogy a kettő közül melyik zsánerbe illik az aktuális kötet.

A nyári feleségek esetében is ez volt, ami a fülszöveg alapján lehetne mindkettő. Ám mire végigolvastam, úgy döntöttem, ez jó strandkönyv is lenne. Kiemelt helyen van benne a szerelem, de mellette ott van a gazdagok fényűző világa is. Van benne kis krimi szál is, de csak épp annyira, hogy ne lehessen a regényt szerelmesnek nevezni. Ha mindezt egymás mellé rakom: gazdagok és bűneik, a tiltott szerelmek, akkor máris kész a strandkönyv.

A cselekmény akár végtelenül egyszerű is lehetne. Ha külön választom az idősíkokat, akkor egyszerű történetek ezek. A gazdag lány – szegény fiú és a mindenkit kihasználó szépfiú – naiv szegény szépség szerelmei, melyek aztán elvezetnek ahhoz a katasztrófához, amelyeknek a következményeitől a szereplők a jelenben szenvednek. Ha maradunk a szétválasztásnál, akkor annyira nyilvánvaló, hogy a szegény lányért nem lesz elhagyva a gazdag menyasszony! Szóval, a konfliktusok nem meglepőek. Ami miatt mégis szórakoztató tud lenni a könyv, hogy ezek az idősíkok kiegészítik egymást.

Ahogy felváltva követik egymást az 1930-ban, 1951-ben és 1969-ben történtek, egymásnak adnak plusz rétegeket. Ez annak a tipikus esete, amikor a részek összessége több tud lenni, mint a részek külön-külön. Nekem kifejezetten tetszett, ahogy látjuk, hogy a régi érzelmek, a múlt bűnei hogyan mérgezik meg a következő generáció életét is.

Williams stílusa olvasmányos, és nagyon illik hozzá az a múlt századi környezet is, amiben a regény játszódik. Nem véletlen, hogy ez a történet akkor játszódik, amikor. A mai korban nem történhetne meg, ami ebben igen – annyira nyilvánossá vált már mindenki élete, hogy olyan titkokat nem lehetne évtizedekig megőrizni, mint amit ebben megtesznek. Plusz, a mai technikával remélhetőleg már elsőre kiderülne, ki a gyilkos. Szerencsére a szerelmi szál sem nyálas, csak érzelmes. Williams jól leírja az érzéseket, de nem csöpög.

Tetszett a címe is. De direkt nem magyarázom el, a cselekmény egy pontján nagyot üt.

Összességében nekem tetszett a könyv, ha a több thriller nekem jobban tetszene is.

Williams: A nyári feleségek - Mint strandkönyv: 70% szerelem, pénz, egy sziget – több idősík, mélyített karakterek, titkok.

Szubjektíven: 60% jó a szerkezete, a történet sok eleme is tetszik, thrilleresebben jobb lenne.