- Lúzerek éjszakája: Agave, kicsit krimis, kicsit dráma, majd meglátjuk.

- Vezércsel: Metropolis, sci-fi.

- Drága kis szívem - 21. század, erre kíváncsi vagyok, milyen. Zsánerben is. Mire várunk link: itt.

- A tetoválás tolvaj - Művelt Nép thriller, amiből annyi csúszik, hogy erre kis esélyt látok.

Ha valami jóba még belebotlok a héten, vagy csúszó kötet érkezik, jelzem!

Január

28. Hunyady: Hollós vitéz - történelmi: 5/5

29. Morgan: Lázadók - YA kaland: 5/5

30. Lauer: Mindenvörös - posztmodern horror: 5/3

      Bowen: Holttest a könyvesboltban - krimi: 5/3,5

31. Kemény & Kondor: Értetek teszem - krimi: 5/5

Február

1. Higginson: Szerelem 5 lépésben - női: 5/4,5

2. Kirschner: Szörnyek és ketrecek - YA: 5/2

    Márton: A farkasok elnémulnak - guilty pleasure: 5/3

3. Bracken: Sötét örökség - fantasy YA: 5/2

    Bessenyei: Az első csók és egyéb démonok - YA: 5/5

Ezzel vége a januárnak, üdv február!

Kamaszos, szelleműzős, szerelmes.

Patrik 16 éves múlt, és keresi a helyét az iskolában, a társai között is. Nyáron sokat változott, és talán felfigyel végre rá Emma is, a lány, aki rég tetszik neki. De mielőtt randikon és az első csókon törhetné a fejét, fel kell dolgoznia a kutyája elvesztését. Majd azt, hogy mégsem távozott. Patrik látja Titán szellemét, és már attól kezd tartani, hogy bekattant. Eszébe jut, hogy otthon van egy lány, akit a környéken az anyjával együtt boszorkánynak tartanak. Mivel nincs mit veszítenie, és az anyján is egy különös betegség tör ki, felkeresi Lilit. Mire Patrik feleszmél, már nyakig van egy ártalmas kannibál lélek nyomában, aki az anyja szenvedését okozza, és akitől Titán az utolsó védelmi vonal, akinek lassan lejár a földi ideje. De hogy lehet összeegyeztetni a szerelmet és a démonvadászatot?

A YA alapvetően lányos műfaj. Elég csak arra gondolni, hogy a regények 95%-ában egy lány a főszereplő, aki majd beleszeret a minden téren tökéletes pasiba, akivel aztán boldogan él, amíg meg nem hal. Vagy amíg a szerző nem akar még egy bőrt lehúzni a sorozatról, és amíg nem születik ezért egy újabb, gyakran már gyengébb sorozat.

Így pláne meg kell becsülni az olyan történeteket, amelyek mások mernek lenni, és mégiscsak ebbe a zsánerbe tartoznak. Mint Bessenyei Gábor és Az első csók. Ami YA, amiben van természetfeletti szál is, meg kamasz problematika, de valami egészen más szín a palettán.

Már eleve az, hogy nem egy lány a főhős. Első körben az Útvesztő újszerűségét is az hozta, hogy nem egy újabb Katniss, hanem egy Thomas vállát nyomta a világ megmentésének súlya. Itt Patrik van, aki 16 múlt, nagyon kamasz és jól megírtan fiús. Érezni is, hogy egy férfi írta, és nem egy nő képzeli el, mit gondolhat meg érezhet egy fiú. Egyszerűen más a kettő, amit nem is igazán tudok elmagyarázni, el kell olvasni, hogy értsétek. A női szerzők másképpen lelkiznek, mint a férfiak, és a hősnőik is máshogy éreznek, mint Patrik. Az nem igaz, hogy a lányok esetében több az érzelem, mert Patriknak is mély érzései vannak, ugyanúgy gyötrődik az álomlány miatt, mint a lányok az álompasi miatt, csak éppen más az egésznek a hangulata meg a szempontrendszere. Ez nekem most kifejezetten üdítően hatott.

Jópofa, ahogy a természetfeletti megjelenik egy ennyire reális és hiteles történetben. Ötlet van benne, és mindkét oldalán mozgásban tudja tartani a szerző. Az iskolai első szerelem, az izgulás, a különféle osztálytársakkal a viszony, volt annyira érdekes, mint otthon a szellemek nyomába eredni.

Tetszett az is, hogy a vége is mer más lenni. Természetesen nem mesélem el, kivel mi fog történni, de nem az a lányosan rózsaszín és nagyon happy end lesz itt, mint amivel már Dunát lehetne rekeszteni.

Van a kötetnek humora, és ez a párbeszédekben is benne van. Kifejezetten élveztem Patrik és Lili csörtéit. De humoros karakterekből sincs hiány, a banyakör kifejezetten mosolygósra sikerült.

Sikerül a kötetnek kamaszosnak, átérezhetőnek maradnia, miközben jól kezeli a természetfeletti kalandokat is. Határozottan jó szórakozás volt. És zárt kötet, nem sorozatnyitány, de tetszett annyira, ha Patrik visszatér, belenézek, mi történik még vele.

Bessenyei: Az első csók és egyéb démonok - Mint YA: 85% humoros, eredeti a fiú szemszög és a történet is, a vége se szokványos.

Szubjektíven: 90% a természetfeletti és a kamasz szerelmi szál is jópofa, nekem tetszett.

Kamaszos, képességes, világmentős.

Suzume, a barátainak Zu már alig várja, hogy belevethesse magát a képességgel rendelkező fiatalok életének jobbításába. Gyerekként ő is azok között volt, akiket Liam és Ruby mentettek meg. De elköszönt tőlük, jelentkezett, részt vett az állami képzésben, hogy aztán a politikai hatalommal együttműködve kereshesse a jó megoldást. Hisz abban, hogy akkor lesz a gyerekek sorsa jobb, ha a kormánnyal együtt találnak ki valamit. Ám valaki fenyegetni kezdi, és az eskütétele napján rá is támad. Zu, aki az elektromosságot uralja, villámmal sújtja agyon a férfit, amiért tiltólistára kerül. Menekülnie kell, amiben két különös kamaszra számíthat csak. Roman és Priyanka magukkal viszik, és miközben Ruby felé tartanak, a lány előtt egy borzalmas összeesküvés képe bomlik ki. Nem lett jobb a pszi-gyerekek élete, továbbra is kihasználják őket, csak jobban rejtik. Itt az idő, hogy ő is felvegye a kesztyűt!

Ez a sorozat jókor és jó időben született meg. Amikor az Éhezők viadala miatt úgy jelentek meg a YA disztópiák sorban, hogy lehetetlenség volt mindet követni. A Sötét elmék lett akkora siker, hogy az egész trilógia kijöhessen, még magyarul is. Majd filmet is forgattak belőle, igaz, a divathullám után – kit lep meg, hogy nem is lett sikeres? De annyi történt a film miatt, hogy Bracken újra előszedte ezt a világot.

Így jöhetett egy új hős, pár évvel a korábban történtek után, akinek megint fel kell fedeznie a saját erejét, és meg kell mentenie mindenkit. Vagyis, egy újabb, tipikus YA disztópia, ami nem csak a sikeres sztorikat másolja, de az írónő saját sorozatát is leutánozza.

Nézzük csak a világot! Látszólag van fejlődés, a kormány igyekszik helyet és jogokat találni a pszi-gyerekeknek, akiket már nem zárnak internáló táborokba. De azért megtalálják a módját, hogy számon és rendben tartsák őket. Van egy hősnő, aki hinni akar ebben a rendszerben, megint. És bajba kerül, megint. A lázadó elemek mentik ki, megint. Míg velük menekül, nemcsak a saját erejét fedezi fel, de az egyik társába bele is szeret és viszont – ugyancsak, megint. Ha csak a cselekményt magát nézem, akkor ugyanazok az elemek ismétlődnek, mint az anyasorozatban. Nem is tudott lekötni, én konkrétan untam az egészet.

A világát annyival képes csak bővíteni, hogy kitalál egy nem is annyira titkos szervezetet, ami kísérleteket folytat, kihasználja a gyerekeket és gonosz. Vagyis, meg kell dönteni. Ez lesz Zu és Roman feladata.

Az eseményeket ugyan pörgeti, de nekem hiányzott mögüle az érzelmi oldal. Azért nem vagyok oda, amikor a hősnő hosszú oldalakon keresztül nyavalyog, de itt meg ennek az ellentéte valósul meg. Tudjátok, honnan derül ki, hogy Roman és Zu egymásba szerettek? Hogy egyik este együtt kísérleteznek a villámokkal, aztán spontán csókolózni kezdenek. Semmi előzmény, csak úgy. De Zu lelki fejlődése, ahogy felismeri a rendszer hibáit, ahogy harcossá érik, ugyanilyen. Egyik pillanatról a másikra, ívek nélkül. Nem tetszett így!

Az se, ahogy visszaerőszakolja az előző trilógia hőseit. Értem én, valahogy a korábbi olvasókat is be kell csábítani, de ez így nagyon béna. Eltűntek, meg kell őket menteni. Bracken olvashatna Árnyvadászokat, ott sokkal jobb megoldások vannak erre.

Nekem csalódás volt, és csak remélni merem, nem lesz újabb trilógia ebből. Nem kell.

Bracken: Sötét örökség – Mint fantasy YA: 40% új szereplők, de ugyanazok a konfliktusok. Érzelmileg is kevés.

Szubjektíven: 20% szerintem nagyon ismétli magát, a főszereplőt se szerettem meg.

- Morgan: Lázadók

A közösség szépen gyarapodik. Már egy kis faluban élnek, gazdálkodnak. Éppen ünnepségre készülnek, egyfajta szüreti bál lenne. Clarke boldog itt, csak Bellamy aggasztja kicsit. A fiú ugyan megtalálta a helyét a közösségbe, még tanácsosnak is megválasztották, ő mondja a beszédet is az ünnepségen, de még rémálmai vannak és szenved. Amikor megjöttek a fentiek, és agyon akarták lőni, kísérti. Most is azzal jött meg a vadászatból, hogy levél halmokat talált, amiknek nem kellett volna ott lennie. És mintha hangokat is hallott volna. De Clarke lenyugtatja, csak képzeli. A lány már azon mereng, milyen módon lehetne többet segíteni a fiúnak, hogy leküzdje a paranoiát.

Ám a bálon idegenek támadnak rájuk. Ellopják a terményeik, ölnek is, és sokukat elrabolják. Az elvittek között van Octavia is, és Wells, Glass is. Bellamy legszívesebben rohanna utánuk: nem elég, hogy igaza volt, egyszerre elvesztette mindkét testvérét. Clarke-nak bűntudata van. Ha hisz a fiúnak, nem azt hiszi, hogy paranoiás, készülhettek volna és megvédhették volna maguk. Ő is menni akar vele. Luke is visszatarthatatlan, hiszen Glass a mindene. Már rendbe jött annyira a lába, tud velük haladni. Pár önkéntessel a csapat elindul.

Hamar feszültségek is lesznek - Paul az egykori őr nem bírja elviselni, hogy Bellamy parancsol neki, aki fent az űrben hozzá képest egy senki volt. Clarke igyekszik csitítani a fiúkat, de nehezen megy, mert fél attól, mit gondolhat róla Bellamy. Ugyan a fiú kedves vele, és egyszer úgy tűnik, minden rendbe köztük, de aztán megint elmérgesedik a helyzet.

Ami rosszabbodik, amikor megtalálják az emberrablók táborát. Bellamy titokban bement felderíteni, és megtalálta a fegyverraktárt. Neki már kész terve van: elviszik a fegyvereik, a robbanószereikkel aláássák a védőfaluk, majd kimentik az embereiket. Clarke és Paul szerint ez túl kockázatos, ők előbb tárgyalni akarnak. Az ő csoportjuk legyűri a többieket, Bellamy még bilincset is kap, és Clarke árulása különösen fáj neki. Követet választanak, aki bemegy az emberrablókhoz, Bellamy szerint bármennyire is felesleges ezzel próbálkozni.

Közben az emberrablók között a társaik igyekeznek túlélni. Kiderül, ők egy olyan szekta, akik a világ pusztulása óta így élnek. Elveszik másoktól, ami kell, hogy életben maradjanak, míg nem találnak egy olyan helyet, ahol letelepedhetnek. Minden a Földtől függ - ők abban hisznek, hogy nem szabad szennyezni a bolygót, és minimális hatással kell lenni a környezetre. Van, amivel Glass egyet is tud érteni. A vezető, Soren is felfigyel erre, és maga mellé emeli a lányt. Ám amikor Glass megérti, mit várnak tőlük igazán - egy párosodási szertartáson mindenkinek kijelölnek egy helyi párt, akivel gyereket kellene nemzenie és így növelnie a csoport számát - már a szökésen kezd dolgozni. Wells is játssza az engedelmes szolgát, amíg a menekülés útját keresi. Összebeszélnek Glass-szal, hogy éjjel, még a párosodás előtt szöknek. Jöhet velük a többi fogoly közül bárki. Aminek O örül is, hiszen nagyon összebarátkozott itt egy lánnyal.

Közben Clarke és a kintiek rábukkannak a követük fejére egy karón. Paul menekülne haza, mindenkit itt hagyva. Clarke azonban erre képtelen. Luke és a társaik közben kiszabadítják Bellamyt, ők már elhozták a fegyvereket is, és készek Bellamy tervét követni. Paul is szembesül ezzel, rájuk parancsol, hogy hazamennek. Clarke most Bellamy oldalára áll, és Paul lesz az, akinek mennie kell.

A bombák ledöntik a falat, de vele a csoport búvóhely is instabillá válik. Gyorsan mentik az embereket, ami könnyen megy, hiszen a szökés is erre volt időzítve, így tulajdonképpen mindenki kifelé tartott már. A szeretteikre találva indulnak haza, kiegészülve a szektások más foglyaival, és azokkal, akiket nem sikerült agymosni.

Hazaérve Bellamy egy dombra hívja Clarke-ot magával. Itt szeretné felépíteni a közös otthonuk, megkéri a lány kezét. Az eljegyzési gyűrű Clarke családjának régi öröksége: Bellamy már a szülőktől is kért engedélyt, ők már megadták. Clarke boldogan mond igent.

Családos, kommunista rendszeres, családon belüli erőszakos.

Rebeka egy határ menti faluban nőtt fel, és nagyon hamar kötődni kezd a határtiszt Endréhez. Amikor a lány szülei elköltöznek, kiharcolja, hogy ő maradhasson Endre gyámságában, amiből aztán jegyesség és házasság is lesz. Ám hiába születik szép kislányuk, hiába örököl a nő egy kisebb vagyont az egyik falubeli néni után, hiába élnek szeretetben a férjével, valami történik, és Rebeka új életet kell, hogy kezdjen Endre halála után. Évekkel később, egy haldokló utolsó üzenete döbbenti rá, hogy Endre még él, és a lányával hazatérnek. Szörnyű titkok, családi botrányok várnak rájuk, bármerre mennek. De együtt esélyük van túljutni mindenen, és építeni valamit maguknak.

Ez a könyv zavarba hoz. Ugyanis bajban vagyok már azzal, minek is nevezzem. Valahol érzem, hogy igazából ez egy női dráma akar lenni, amiben a társadalmi, politikai visszásságok is kritikát kapnak. Csak éppen a regény felépítése, a cselekménye nagyon nem ilyen.

Konkrétan, nekem olyan volt olvasni, mintha egy kommunista rendszer alatt született képzeletbeli Story magazin akadt volna a kezembe. Ki a gyerek igazi apja? A szerető vagy az erőszakos férj? A falusi botrány: a vidéki asszony ne csak férjét mérgezte meg, négy gyermekét is megfujtotta! Vidéki vérfertőző lagzi, avagy hogyan lett menyből és apósból férj és feleség. De még sorolhatnám. Ez a kötet szó szerint meg van töltve olyan botrányos sztorikkal, amikből remek címlap lenne egy pletykalapban. Így nem is tudom drámaként olvasni, nekem ez közelebb van egy guilty pleasure, vagy egy strandkönyvhöz.

A sajnálatos az, hogy novelláskötetként jól tudna működni. Márton Veronika jó mesélő, ahogy egy-egy ilyen családi sztorit levezet és elmesél, élvezetes és leköti az embert. Amiben szerepe van a durva cselekménynek, de a mesélős stílusának is. De regénnyé ezeket nem tudja összehozni! Már eleve lazán kapcsolódnak csak össze, ráadásul a szerkezettel komoly bajok vannak.

Olyannyira, hogy nem egyszer logikátlan a cselekmények sora, vagy éppen befejezetlenül hagyja a megkezdett szálakat, ami számomra az egyik legirritálóbb dolog egy regényben. Csak egyet emelnék ki: Emese, a főszereplő lánya, visszatérve a szülővárosába, ugyanúgy szerelmes lesz egy határőrbe, mint annak idején az anyja. Nem is akar elmenni innen, beköltözik a fiúhoz, és a szülei már unokákra készülnek. Majd anya és lánya egy nyomot követve Svájcba mennek ki, ahova Emese vissza is akar menni tanulni, konkrétan kiköltözik az új ismerősökhöz. Arról meg egy szó sincs, mi lett a sráccal. Szakítottak, vele megy? Mi van? Mintha nem is lett volna.

A kommunista rendszer kritikáját leginkább azzal igyekszik adni a szerző, hogy halmozza a családon belül elkövethető bűnök számát. Van pl. egy, amiben van házasságtörés, gyilkosság, nemi erőszak többszörösen, gyerekgyilkosság, öngyilkosság, mérgezés. Annyira eltúlzottak ezek a sztorik, és annyira titokban maradnak a rendszerben, hogy az már hihetetlen.

A szereplők alig jellemzettek, itt sokkal fontosabbak a cselekményszálak, mint a karakterek vagy a világ. Nem is tudtak kedvenc szereplőim lenni, nincsenek annyira jelen.

Egyszer el lehetett olvasni, de annyi bőven elég is volt belőle.

Márton: A farkasok elnémulnak - Mint guilty pleasure: 45% a történet zavaros, de epizódjaiban egészen botrányos. Ponyvás.

Szubjektíven: 40% kár, hogy nem novellák. Egy-egy sztori működik, de együtt nem.

Szerelmes, természetfeletti lényes, titkos.

Jana és Oliver sok mindennel küzdenek, az igazság felszínre kerülésével sem lett könnyebb az életük. Jana próbál rájönni, mit jelent, hogy benne született újjá az Onika, és milyen ereje van, hogyan használja. Olivert szörnyként kezelik az anyjától örökölt faja miatt, ráadásul a soha nem ismert apja is megjelenik, aki egy teljesen más faj szülötte. A fiú mindkét szülőjétől erős képességeket örökölt, amiket nagyon el akar nyomni magában, de így használni sem tanulja meg őket rendesen. De tart attól, hogy gonosszá válhat, mint az anyja. Egymásba kapaszkodnak, de sokak szemében tiltott a szerelmük, és minél közelebb kerülnek egymáshoz fizikailag, Oliver annál több sebet szerez és sérül. A háttérben pedig van valaki, aki játszana az életükkel, a lassan felderülő múltjuk pedig újabb kérdéseket vet fel.

Ez a kötet a sorozat második része. És nem értem, ha már az első úgy volt zárva, hogy ne legyen minden kerek – természetesen azért, hogy lehessen folytatni – akkor miért olyan erőltetett a folytatás? Ha eleve nem egy kötetesre van tervezve, akkor miért olyan nehézkes a folytatás? Kifogyott az ötlet?

A szörnyek és ketrecek első fele tulajdonképpen egy nagy erőlködés, hogy folytatódhasson a történet. A szereplők minimálisan mozognak és cselekednek, mondhatni, egész jól megvannak. A vége jobb, ott történik is valami, de az már halottnak a csók. Nagyon sokáig tart a konfliktusok behozása, mintha megint mindent újra fel kellene építeni. De mit is?

A világkép szinte semmit nem bővül. Mi több, úgy kellene teljesen a szerző által kitalált lényeket, mitikus országokat ismerni, mintha azok közismertek lennének. Ok, az első kötetben ez-az kiderült, de most nincsenek kis emlékeztetők, nincsenek új történetek, ami nekem hiányzott. Közbe elejt egy-egy infót a társadalmukról, vagy az életükről, de ezek nem vezetnek sehova, szinte csak összezavarják, amit addig kitaláltam magamban.

Ha a világépítése nem jó, a cselekmény pöröghetne jobban. De ez sem történik meg, csak előkészít szálakat. Tulajdonképpen itt csak megalapoz a következő részre szánt akciókat. Ami azért is gáz, mert ez a kötet 2016-os. 3 éve kijött, folytatás meg sehol, vagyis marad az egész történet és a szálak lezáratlanul. Ami meg nagyon nem jön be.

Megvan a szokásos kamaszos nyavalygás, de gyakran annak se látom sok értelmét. Tulajdonképpen mi is a szereplők baja? A szerelmi életük rendben, azon is könnyeden túllendülnek, hogy a fizikai közelség sebeket tép Oliver hátán. Képzelem, milyen élvezet lehet neki a szex, miközben úgy vérzik és fáj neki, mint a disznónak, akit éppen vágnak. Jó, nem leszek ilyen negatív, de akkor is röhejes, amikor hetekig egymáshoz se mernek érni, nehogy Oliver sebesüljön, aztán meg spontán összefekszenek a kanapén.

A karakterek közül Oliver halad valamerre, neki érthető és valamennyire átérezhető konfliktusai vannak. De, ami igazán izgalmas lenne, ahogy a hatalom csábítása húzza, vagy: ahogy az anyja iránti érzelmeit feldolgozza, azok alig szerepelnek. Jana viszont teljesen szürke és érdektelen. Annyira passzív az egész regényben, hogy főszereplő létére fel se tűnne, ha kiírnák a könyvből.

Tudjátok mi a legjobb ebben a regényben? Röviden, a címe. Az találó lett.

Kirschner: Szörnyek és ketrecek – Mint YA: 20% kierőszakolt folytatás, félbehagyott is, a világa sem elég kidolgozott.

Szubjektíven: 10% a szerelmi szála hiteltelen és nyálas, a világa keszekusza, erőltetett.

Az alábbi képek összefüggenek, egész pontosan egy regényre utalnak rá. De vajon melyikre?

Annyit súgok, a héten meséltem róla.

Megoldás: Tovább!