Boszorkányos, háborús, történelmi, hatalmi játszmás.

Toldi Miklós száműzetésben él. Velencében egy szépséges asszony befolyása alá került, de aztán rájött, ez nem az ő útja. Amikor apja birtokáról megtalálja egy kamaszfiú, szembesül azzal, mit tett a szülőfalujával a bátyja. Haza kell mennie, és remélnie, megtisztulhat. Az ország hadban áll, így a seregben könnyen adódik esély a jóvátétel keresésére: Lajos király még mindig öccse gyilkos feleségén akar elégtételt venni, miközben saját asszonyról is gondoskodnia kell. Az országában pusztító pestis elragadta fiatal feleségét, de megismert egy szépséges teremtést, akit szívből tudna szeretni. Mindeközben Julianna tovább szövi sötét praktikáit, és Lajos leendő királynéját igyekszik behálózni terveinek. Nem sejti, hogy Piros folyamatosan küzd ellene, és lassan rájön minden álnok tettére a múltból.

Bónizs Róbert eme regényét legszívesebben két részre szedném szét – és csak az egyiket olvasnám el. De ez nem opció, így marad a felemás érzelmem a regénnyel kapcsolatban.

De mielőtt ezt kifejtem, hadd hangsúlyozzam ki, ez a Toldi sorozat 2. része! És bizony, kell az első ismerete is, hogy ezt élvezni és követni tudjuk. Én olvastam az elejét, csak már régebben. És így is fájóan nehéz volt visszarázódnom a cselekménybe: ki miért dühös valakire, mi történt velük korábban. Már a regény felén túl voltam, mire úgy-ahogy a kevés utalásból összeraktam, mi történt korábban. Nagyon tudtam volna értékelni egy 1 oldalas kis összefoglalót az elején, ami segített volna az emlékeim visszahozásába, és akkor az elejétől tudtam volna élvezni a cselekményt.

De akkor vissza a Fekete halálra! Ami különben nagyon ötletes cím, tudtam díjazni. Egyrészt, utal a pestisre, ami nagyban szedi az áldozatait a kötetben. Másrészt, ez lesz Toldi beceneve is lovagként. Így benne van a kor is, a hős is. Tetszett.

Ami viszont kevésbé, bár értem, miért így van megírva a regény: a hadászat kontra ármányok és magánéleti szálak. A történelmi tablót Lajos király hadjárata jelenti Nápoly és Johanna ellen. Ennek megfelelően nagyon sok csata van benne, vagy utalás arra, ki mikor kivel ütközik meg, vagy kivel köt szövetséget. Ez pedig nagyon nem tudott engem lekötni. Nagyon felidézte bennem Simon Scarrow sorozatát: abban is, a csata részekkel nem tudok mit kezdeni. Az nekem egyszerűen nem tetszik. Most se.

Másrészt, a szereplők egyéb kalandokba is belekeverednek, és lassan kialakul a két szemben álló oldal: Julianna és a Venus kör tagjai, és az ellenük küzdők. Julianna nagyban mesterkedik, és érzem annak az előkészítését, hogy már elegen összegyűltek ellene, közeledik a nagy leszámolás. Talán a következő részben?

A karakterek is fejlődnek, és komoly dolgokon mennek át. Piros lassan azzá a nővé érik, vagy legalábbis arra az oldalra kerül, ahova Arany János is tette. Toldi Miklós pedig messze emberibb és hitelesebb itt, mint Aranynál. Mert itt nem egy makulátlan hős, akit a nagy ereje néha bajba sodor. Itt küzd a démonaival, itt egy férfi, aki helyét keresi a világban. Nagy utat tesz meg lélekben is, és ez is tetszett.

A szerző is felhívja rá a figyelmet, de azért ide írom én is. Ez nem Arany János Toldija prózában. Ez egy középkori lovag és korszak képe, nem egy romantikus lovagmese!

Bónizs: Fekete halál – Mint történelmi: 80% még nyelvezetében is történelmi, hiteles, jól bonyolítja a cselekményt.

Szubjektíven: 65% nekem sok volt benne a háború, és hiányoltam egy korábban történteket.

Nyári, utazós, testvéres, szívzűrös.

Addie és Ian között egy év van, és egy nagycsaládban ők a legjobban kijövő testvérek. De ezen a nyáron valami megzavarta az egységük: nagynénjük Írországi esküvőjén úgy összeverekednek, hogy még egy dombról is legurulnak. Egyikük sem hajlandó megmondani, mi a baj, így az anyjuk egymásért teszi felelőssé őket. Együtt mennek nyaralni Firenzébe Addie barátnőjéhez, és bármilyen gond esetén mindkettejüknek abba kell hagyni a focit. Ám az indulás napján Ian eltűnik, és Addie egy idegen társaságában akad rá, akivel Dublin mellé indul egy koncertre. A lány némi zsarolással csatlakozik hozzájuk, és miközben a testvérek képesek lesznek felfedni egymásnak a titkaik, Addie túljut a szerelmi bánatán is egy útikönyv vicces feladatai és Ian haverja, Rowan segítségével.

Valaki mondja meg nekem, miért kell már mindent regényt sorozattá fűzni? Ráadásul olyan meredek húzásokkal, hogy komolyan belefájdul a fejem. Jenna Evans Welch most éppen azt játszotta meg, hogy sikeres első regényének hősének volt egy legjobb barátnője, aki eddig semmi súlyt nem kapott, említést is alig kapott. Most viszont ő válik hőssé, és az előző regény hősnőjével, Linával a cselekmény közben sms-eket vált.

Igazság szerint a két kötetnek semmi köze egymáshoz, lehetne őket össze-vissza olvasni, egyik se ad a másiknak semmi pluszt. Ez megint csak a PR. Ha tetszett az első rész, olvasd el a folytatást is! Pedig nem is folytatás. Ha ebben a részben nem lenne benne Lina, sem történne semmi. Csak egy beleerőltetett szál, hogy sorozat lehessen.

Ok, kidühöngtem magam. Idegesít ez a sorozatgyártás, főleg, hogy ennek a regénynek igazából nincs is szüksége rá. Kedves kis történet, jól adagolt ifjúsági panelekkel, nem kellene egy másik regény farvizén úsztatni.

Két alapvető részből áll össze: egyrészt, ez egy jó kis road movie, amiben három kamasz körbe kirándulja Írországot. Nagyon hangulatos, láttatja velem az országot. Azért útikönyvnek nem merném ajánlani, de arra tökéletes lenne, hogy adjon támpontokat, vagy aki volt már ott, annak visszahozza az emlékeit. Érik a fiatalokat balesetek, vicces esetek, valami mindig van, és így pörögnek az események.

Más részről, ez egy kamasz regény, amiben kettő tipikusan fontos és ifjúsági témát dolgoznak fel. Az egyik természetesen a szerelem, amit Welch jó érzékkel kezel. Nem lett nyálas, és nem egy szerelem születését, hanem egy törött szív gyógyulását teszi a középpontba. Ugyan megjelenik már a következő helyes srác is a sínen, de nem édelegni van ott. A legvégén van arra utalás, hogy még az is lehet a dologból.

A másik az életút kérdése. Ian remek focista, annyira, hogy már teljes ösztöndíjakat ajánlanak neki, mindenki szerint hatalmas tehetség. De mi van, ha nem akar focista lenni? A Forever my girl történetéből hiányoltam, hogy jut el a férfi főszereplő onnan, hogy ő a körbeünnepelt sztár, addig, hogy mindent hátrahagyjon, és másba fogjon. Itt ezt megkapom, érdekesen, átélhetően. Nekem ez a rész jobban is tetszett, mint a szerelmi szál.

Különben, megjegyzem, Addie titkánál sokkal rosszabbra számítottam.

Összességében jó kis YA regény volt ez, ami kedvet csinál az ír látnivalók megtekintésére.

Welch: Szerencsés szerelem - Mint YA: 75% szerethető karakterek, kamaszos gondok, szép ír tájak és kellemes hang.

Szubjektíven: 70% bár irritál, hogy egybe van kötve a másik Welch regénnyel, hangulatos.

Legyen itt a lánykérés. Eljegyzési bulinak még úgysem adott helyet a Posta. Volt már itt rablás, késelés, sokféle lopás, egy anyuka itt feledte a babakocsijában a gyerekét, két koma piásan összeverekedett, de jegygyűrűt még senki ujjára nem húztak fel. Na, akkor itt az alkalom! (Őszi: Piri néni 3.)

Fontos a drága cipő. Amikor az ember kollégákkal, ügyfelekkel, törvényszolgákkal, rendőrökkel tárgyal, időnként lehajtja a fejét, és a másik cipőjét bámulja, hogy elrejtse rosszalló tekintetét. (Vaughan: Egy botrány természetrajza)

El sem tudod képzelni, milyen ostobák az emberek. Az állatok meg éppen olyan buták. A földhöz képest a pokol valóságos paradicsom! (A kisördög In: Svájci népmesék)

A zseniket olvasgatni kell, nem velük élni – foglalta össze élete végén lakonikusan különválásuk okát. (Nyáry: Írjál és szeressél)

Lajos Kitti démoni macskája volt. Én Azazelnek hívtam inkább, de egyik nevére sem hallgatott. (Sereg: Mindent a barátságért, IN: Meghitt pillanatok)

Nem baj az, ha karakán az ember, ha kiáll az igazáért és nem rejti véka alá a véleményét. Igen, én szeretem kinyitni a pofámat, ha van kiért, ha van miért. Az embernek egyes szituációkban muszáj saját véleményt formálnia és megvédeni az álláspontját, ha úgy érzi, hogy neki van igaza. Nem önfejűségből vagy dacból, nem, egyszerűen egy belső hang ezt diktálja számára. Hívhatjuk önérzetnek is, de én jobban szeretem igazságérzetnek hívni. (Őszi: Piri néni 3.)

Pici lányom – karolt át anya. – Ez jó lecke most, amikor nem veled történik: elengedni valamit néha legalább olyan fontos, mint ragaszkodni hozzá. (Barnard: Törékeny barátság)

Álmodozni szabad, az tart fiatalon. (Gier: Fellegszálló)

Látom, hogy egyre többen és többen okostelefon-zombiként élik az életüket. (Zacher: A Zacher 2.0)

Humoros, élettel teli, adomás, mindennapos.

Piri néni továbbra sem pihen, és ott segít, ahol csak tud. Nem jön zavarba, amikor egy nem is kicsit alulöltözött férfi ugrik be az áruházba – üldöztetve egy féltékeny férj által. Hamar beállítják a húspultba, ahol még ki is szolgálhatja az őt üldöző férfit. Amikor egy számára kedves kamasz szerelmespár összeveszik, akcióba lép, és részt vesz a békítő hadműveletben. Befogadja a régen látott rokont, amikor tévedésből börtönbe kerül, a lecsukott utcalányokkal is megtalálja a hangot. Örül a dédunokáknak, fagyizni viszi őket vagy fürdőbe lazulnak. Segít a postás lánykérését, majd esküvőjét is megszervezni. De maga is kész férjhez menni, amikor udvarlója megkéri a kezét. Piri néninél mindig zajlik az élet.

Őszi Róbert már a harmadik kötettel jelenteti meg Piri néni kalandjait. Nem véletlenül jöhet már ki a sorozat harmadik része: annyira tele van még mindig pozitív üzenetekkel, humorral, egy kis lélekmelengetéssel, ami mindig jól tud esni, és aki egyszer rákap az öreglány kalandjaira, szerintem gondolkodás nélkül kész a soron következő kötetet beszerezni és olvasni a többi után.

Cselekményét nehéz összefoglalni, mert nem egységesen egy történetsort visz végig. Ez inkább egy naplóra hasonlít, amelyben Piri néni életének érdekesebb részei kerülnek elbeszélésre. Nagyjából érzékelni, hogyan telik az idő – a cselekmény körülbelül egy évet ölel fel. És mindig azokat az epizódok szerepelnek, amelyek valamiért szóra érdemesek.

Nagyon sok köztük a humoros eset – a néni újra találkozik az árussal, akit most nem akaszt ki, hanem könnyeden vásárol nála szőnyeget, de azért a srác tart Piri kérdéseitől. Menti a boltba szaladt félrelépőt, de a strandszezonra készülő férfinak sem kell üres kézzel távoznia. Külön kiemelném a postás esküvőjét és lánykérést, az önmagában is fergeteges.

Akadnak komolyabb esetek is, mint a hazatérő rokoné, de itt sem lesz drámai a történet. Mert itt minden történet jó véget ér, mert a szeretet, a pozitív hozzáállás elnyeri méltó jutalmát.

Piri néni nagyon pozitív személyiség, aki úgy tudja kezelni a helyzeteket és konfliktusokat, ahogy egyre inkább elfelejtünk. Ami nekem legjobban feltűnt, hogy Piri néni nagyon kész segíteni bárkinek. A családtagjainak éppen annyira, mint egy vadidegennek. Ez tűnt el nagyon a világunkból, pedig mennyivel másabb lehetne, ha több Piri néni szaladgálna közöttünk! És ez a könyv emlékeztet rá, hogy lehetne így is élni. Ha csak kicsit odafigyelünk, ha csak egy kicsit változtatunk a viselkedésünkön, jobbá tehetjük a világunk.

Mert azzal, hogy másokon segítünk, magunknak is ajándékot adunk. Egy bizakodó, emberekben hívő, szeretetben leélt élet önmagában hordozza a jutalmát.

Szerettem azt a kötetben, és vele a sorozatban, hogy még mindig meg tud újulni. A tartalma, az érzelmi üzenete változatlan, de a történetei újak és frissek. Vannak visszatérő szereplői, de a velük történtek nem ismétlések.

Ha valami negatívumot keresek, a nyelvezete nem mindig a fülemnek való, de Piri néni stílusába illik, és amint ráállt a fülem, már nem zavar egy-egy durvább kifejezés sem. Még azt is megemésztettem, hogy néha Piri néni a korától eltérően szlenges.

Nem csak év elején, de bármikor, mosolyogni kell, Piri nénihez érdemes fordulni.

Őszi: Piri néni 3. – Mint humoros: 90% pozitív tartalom, kedélyes, stílusos, sok kis részletből jól összeáll.

Szubjektíven: 95% lélekmelengető. Tele van jó üzenetekkel, kedvvel. Jó érzés olvasni is.

Szépirodalmi, szerelmes, anekdotás.

Örkény István már 30-on felül, elvált emberként látott meg egy fiatal lányt egy buszon. Leveleket kezdett írni Nagy Angélának, aki aztán felesége és tanítványa is lett később. Ady Endre és Lédája héja násza mindenkinek ismerős lehet, és a két ember a leveleikben is legalább olyan szenvedélyes volt, mint az életben. Krúdy Gyula és a nők – nem véletlen lett ő a Kék Macska íróhőse, imádták a nők, ő is őket, rengeteg szerelmes levelet kapott és írt is. Levélben kérte meg neje kezét Mikszáth Kálmán, fogságból küldte szavait Radnóti Miklós és Déry Tibor is hazafelé. A nagy korkülönbség sem volt akadály: Jókai ugyanúgy írt Nagy Bellának, ahogy Kossuth Lajos sem volt képes visszafogni magát Zeyk Sarolta irányába.

Nyáry Krisztián lassan az irodalom órák hőse lesz a szememben. Kezeket fel, ki érezte úgy, hogy teljesen felesleges a szerzők életútjával tömni nebuló fejünket! De Nyáry teremtett egy alternatívát, amivel érdekessé tudja tenni a szerzők életét és hozzákötni a műveikhez. Személyessé, emberivé, és ami nagyon fontos, érdekessé tette őket sokaknak.

Kármán és a Fanni hagyományai, elvileg gimnáziumban mindenkinek kötelező. Kérdem én, hányan olvasták el tényleg? Szenvelgős, szomorú, nem is mondható mai nyelvezetűnek. De ha ismerjük hozzá Kármán botrányos szerelmét a nála idősebb grófné felé, máris pikánsabb apropót kap az egész mű. És valahol szomorú vagyok érte, hogy így kell figyelmet kelteni egy klasszikus felé, de legyünk őszinték! Örülni kell mindennek, ami miatt ma valaki hajlandó klasszikusokat olvasni. Ecsetelhetem én Jókai szókincsének gazdagságát, a leírásai erejét, a nagy romantikus hőseinek jellemét, szerintem a diákokat sokkal jobban megfogja annak a nemes fiúnak a képe, aki azt merte mondani a nemzet színésznőjének, egy idősebb és gyereket nevelő asszonynak, hogy szereti, és szembe száll érte baráttal és családdal, majd idősen képes volt újra, immár egy országnak nekimenni a szerelemért. Kellenek a jó sztorik és Nyáry szállítja ezeket sorba.

Már nála is érzem az univerzum építését, de mivel ezt a magyar történelem és irodalom terén teszi, még örülök is neki. Az Írjál és szeressél az Így szerettek ők kötetekkel rokon. Abban műveken és anekdotákon keresztül mutatta meg írónk szerelmi életét, most beleshetünk a leveleikbe is, megint vannak anekdoták, és megvan az összekötés, a másik kötetekben hol találunk róluk többet.

Gondosan szerkesztett kötettel állunk szembe, amiben kiemelésre kerül pár botrányosnak is nevezhető kapcsolat, de olyan témákat is találunk, mint a lánykérés, a szakítás, vagy éppen a fogságból írt levelek. És Nyáry nem szépít, nem ferdít. Nem akarja nekünk eladni az illúziót, hanem az igazi szerzőket teszi érdekessé. Radnóti Miklós, egyike azon kevés költőnek, akinek szeretem a verseit. Gimnáziumba a fejembe akarták verni, hogy mennyire oda volt Fanniért, és milyen szép verseket írt neki. Idealizáltak. Pedig nem kellene – sokkal emberibb, és hozzám közelebb álló az a Radnóti, akit Nyári Krisztián húzott felém közelebb.

Még mindig nagyon anekdotás, jó a stílusa, a levelek irodalmi jelentősége sem vitatható.

Bár a klasszikusokra nehezebben áll rá az ember agya, nem szabad őket feledni. Értékek vannak az irodalmunkba, jó történetek, és jó ezeket ismerni, felidézni, emlékezni.

Nyáry: Írjál és szeressél – Mint dokumentumregény: 75% forrásbő, hiteles, keretei mesélősek, közel hozza irodalmunk.

Szubjektíven: 70% a történetek tetszettek, jók mellette a levelek, ha annyira nem is a stílusom.

Avagy melyik volt az a 10 regény, amiről legtöbben elolvastátok a bejegyzésem?

A címek egyben linkek is, ha valamelyik nem rémlene.

10: Weaver: Holtvadászat

9: Bell: Egy kis szívesség

8: Scarrow: A Caesarok napja

7: Aciman: Nyolc fehér éjszaka

6: Mason: Void Star

5: Tasnádi - Jeli: Kettős: Játék

4: Cronin: A tükrök városa

3: Roslund & Thunberg: A kötelék

2: Borbás: Kék Macska

1: Connelly: Fekete jég

Hoteles, rejtélyes, szerelmes.

Fanny Funke kimaradt az iskolából, de a nagy álmait nem tudja egyszerre megvalósítani. Ahhoz be kellene töltenie a 18-at, de egyelőre még csak 17. De mivel nem iskolába jár, és el akart költözni otthonról, el kell vállalnia az állást, amit talál. Egy lesz a svájci Fellegszálló hotel mindenese, akire ugyanúgy rábízzák a vasalást, WC pucolást, mint a vendégek gyerekeinek felügyeletét. Ez utóbbival különösen meggyűlik a lány baja, hiszen az egyik gyerek, Don, abban leli örömét, hogy folyamatosan kiszúr a lánnyal. Az ünnepek előtt majdnem a baj is megvan: az ikrek majdnem kocsi alá kerülnek. Szerencsére a hotel tulajának 19 éves fia, Ben érkezett, aki akár a szerelmet is elhozhatja Fanny életébe. De az ünnepek alatt meg kell birkózniuk egy gyerekrabló párossal, lopott ékszerekkel, és a Tiltott Macskával.

Tettem egy nagy felfedezést. Már annyira elszoktam a sima ifjúsági regényektől, hogy folyton azt vártam, mikor jön a csavar. Vagy a természetfeletti, vagy valami krimis. Komolyan! Miközben olvastam Fanny és Ben kalandjait, azon pörgött az agyam, hogy mikor találnak már a hotelben egy hullát, hogy aztán megindulhasson a gyilkos utáni hajsza. Aztán hullhattak volna szépen sorban a szereplők, miközben egyre nő a feszültség…

Aztán szép lassan beletörődtem, hogy itt bizony csak olyan izgalmakkal kell számolnom, hogy még időben sikerül-e eltűntetni a csokoládé foltot a drága függönyökből, amit Don kópéságból belekent, vagy Fanny melyik fiút választja? A gyönyörű Tristant, akinél szebb srácot Fanny még életében nem látott, és még a magához való esze is megvan, vagy a főnök szintén helyes fia, Ben mellett köt ki? Mondanom se kell, mennyire lerágtam izgalmamban a körmeimet. (Semennyire.)

Pedig szimpla ifjúsági regénynek korrekt ez a könyv. Van cselekménye, még csak nem is lassan döcög, hanem tényleg haladnak benne az események és Gier igyekszik minden fejezetbe beletenni valamit, ami vagy a cselekményt viszi előbbre, vagy valami vicces, esetleg izgalmasnak szánt fejezete a hotel életének. Ír bele rejtélyeket, mint a macska, aki senkié, de mindig a legjobbkor felbukkan – de a személyzetben is akad ilyen ember. Akad benne humor, de sok kedves rész is.

Ráadásul az időszakhoz illő olvasmány is, hiszen a cselekmény a téli szünetben játszódik, vagyis karácsony és szilveszter alatt. Ami miért fontos? Mert Ben ekkor tud itt lenni – ő ugyanis hősnőnkkel ellentétben jár iskolába, és jó eredménnyel szeretne érettségizni. Amit azért emelek ki, mert nagyon nem tudtam mit kezdeni azzal, ahogy Fanny ebben a könyvben otthagyta az iskolát. Nekem elég zavaros volt, hogy mi történt a lánnyal. Ha valaki értette, ossza meg velem is, mert ez nekem nagyobb rejtély, mint a Tiltott Macska!

Szerethető karakterekkel van megpakolva a regény, és ez még abban is meglátszik, hogy a szerelmi háromszögében teljesen mindegy lenne, kit választ Fanny, annyira kedves és rendes mind a két srác. (Azt nem fejtem ki bővebben, mennyire emlékeztetett a helyzet Clare egy szerelmi háromszögére, még az Árnyékvadász univerzum elejéről. Pedig, de!)

Könnyen olvasható, kedves kis könyv ez, ami felüdülés lehet, ha valaki unja már a paranormális vagy egyéb jelenségekkel feldobott YA könyveket.

Gier: Fellegszálló - Mint ifjúsági: 70% hétköznapi történet, szerethető hősökkel. Könnyen olvasható, játékos.

Szubjektíven: 55% azon kaptam magam, hogy hiányzik az izgalom belőle. Kis semmilyen.

Valóságos, szenvedélybetegséges, hiteles.

Világ szinten, de Magyarországon is olyan függőségek alakultak ki, melyek tömegeket érintenek. Világunkban az internet, az okostelefon valósággal rá van nőve az emberre. Egész máshogy szocializálódik egy mai gyerek, mint a korábban felnőttek. Ez jár előnyökkel, de veszélyekkel is. Sok múlik azon, mit kap otthonról a csemete. Az alkoholizmus a magyar káros szenvedélyek egyik vezetője. Az alkohol veszélyeztet felnőttet és kamaszt is, nemtől függetlenül, ha van is különbség az ivási szokásokban (a férfiak nyilvánosan és csoportban, a nők otthon saját készletből). A drogok, melyek olyan mértékben érkeznek, hogy már a szakma sem képes tartani velük a lépést. Mindehhez hozzájön az egészségügyi rendszer válsága. Mi a megoldás?

Már több éve, hogy Zacher Gábor első könyve megjelent. Most itt a második, és ahogy a bevezetőben meg is van fogalmazva, nagyon felgyorsult a világ és új függőségek, melyekkel fel kell venni a harcot a mindennapokban. Emlékszem, még az 1.0-ban a kávéról olvastam. Milyen egyszerűnek tűnik az, ha most összevetem azzal, hogy mire van az emberiség ráfüggve.

Zacher mesélős, jó stílusban fejti ki a véleményét a különféle témákban. Írja, szeret előadni és tanítani, és ennek a rutinja meglátszik a köteten is. Megvan abban az egyensúly, hogy legyenek benne tények, hiteles legyen, ugyanakkor mindezt szórakoztató formában adja közre. Megjelennek benne az anekdoták, személyes történetek, de statisztikákat és kimutatásokat is fogunk benne találni.

Annyira hiteles végig, hogy nem azon pörgött az agyam, mennyire hihetek neki. Sok mindenben ráadásul egyezik a véleményünk is. A netfüggőség és a mobiltelefonok, mint köldökzsinórok, kifejezetten érdekelnek. Szerintem ez egy nagyon aktuális téma, és nap, mint nap képes vagyok megdöbbenni, hogy tényleg, mennyire készülékekben élünk. Karácsonyra a 7 éves keresztgyerekem notebook-ot kapott, és profin nyomkodja máris. Még alig tud írni, de már rá van függve a chatre. Ha Pesten metrózom, én is rá szoktam csodálkozni, hány okostelefon-zombi vesz körbe, ha nem is neveztem Zacher előtt így őket.

Olvastam ebben a könyvben most egy csomó trendet is, ami nekem kimaradt eddig, de teljesen le voltam rajta döbbenve, hogy már ilyenek léteznek. Az a plasztikai sebészes cucc is – az ember azt hinné, ilyen csak a Black Mirror egyik részében fordulhat elő, erre tessék, ez az új valóságunk. A kamasz úgy akar kinézni, mint az app mutatta képe.

Nekem ez a netes rész volt a legérdekesebb, de nagyon sok téma van benne, ami mozgatja az ember agyát. A hajléktalanok helyzete. A drogozási szokások, szerek és elterjedésük Európában – eddig pl. nekem a drog azt jelentette, amit a Narcos és a Vadállatok mutatott, most kaptam egy egészen más, árnyaltabb képet.

Nem utolsó sorban emberi értékek is vannak ebben a kötetben, amit érdemes lenne adoptálni.

És miért ez lett a szilveszteri olvasmány? Mert ezen a napon hagyományosan szokás fogadalmakat tenni. Ha szembenézünk magunkkal, a függőségeinkkel, akkor talán okos fogadalmat is tehetünk. Legyünk egészségesebbek 2019-ben, és tegyünk is érte!

Zacher: A Zacher 2.0 - Mint ismeretterjesztő: 70% érdekes témák, sok tényanyag, de szórakoztató is. Értelmes.

Szubjektíven: 80% sok érdekes és döbbenetes dolog van benne, egyet is tudtam érteni vele.