Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Higginson: Szerelem 5 lépésben

2019. február 01. - BBerni86

Gyászolós, gyógyulós, családos.

Liz még az egyetemen megtalálta élete szerelmét. Grady idővel feleségül kérte, és boldog házasok lettek. A férfi felépítette álmaik otthonát, összehozott egy sikeres céget, és négy gyerekkel töltötték fel az álomházat. Ám Grady beteg lett, és 32 évesen, 4 gyerekkel Liz özvegyen maradt. Úgy érzi, ezzel mindennek vége. De akkor új szerelem_5_lepesben.jpgszomszéd költözik a szomszédba, a sármos Ben. Liz először a húgával akarja összehozni a férfit, aki neki is jó barátja lesz, a gyerekek is hamar megszeretik. A nő észre sem veszi, de ahogy egyre közelebb kerül Benhez, a gyászát is képes feldolgozni és megélni. Miközben a tagadás, a harag, az alkudozás és a gyász után eljut az elfogadásához, képes lesz adni egy esélyt Bennek és az életnek, ahogy Grady is szerette volna?

Ez a regény ott kezdődik, ahol más történetek véget érnek. A szimpatikus hős és hősnő már kimondták az igeneket, szülők lettek, még a kacsalábon forgó kastély is összejött. Csak éppen az élet nem ott ér véget, ahol a romantikus filmek. Rachel Higginson arról mesél, amikor a boldogan éltek, amíg meg nem haltak második fele az egyik felet jóval előbb utoléri, mint a másikat. Mi történik ilyenkor a túlélővel?

Higginson egy látszólag egyszerű, de annál bonyolultabb szerkezetet választ magának. Fogja a gyász szakaszait, és azokat használja a regény szerkezeti vázának. Hogy éli meg Liz a gyász szakaszait? Miközben ezerrel pörög körötte az élet. Miközben kezelnie kell a gyerekei iskolai és magánéletét, miközben a férje anyja és öccse is mélyen gyászol, miközben ott az új szomszéd is. A regény egyensúlyt talál a cselekmény és a pszichés részek között – miközben arról olvasunk, hogy veszélyben Grady öröksége, mert az öccse nem tudja nélküle vinni a vállalatot, látjuk, hogyan tombol a harag Liz életében. Miközben a gyerekek mindenféle vicces vagy éppen izgalmas eseményeket generálnak, Liz szenved, küzd és próbálkozik.

Tetszett, bár eleinte fura volt, ahogy a gyász folyamat közben épül egy új szerelem is a nő életében. A kettő generálta egymást, amit nehezen vett be a gyomrom, de aztán kezdtem megérteni. Azzal, hogy felismerte, hogy tetszik neki valaki más, már elkezdett túllépni a tagadáson. Ahogy próbált távol maradni, alkudozni, már kezdte felismerni, hogy Grady soha nem jöhet vissza, de Ben itt van. Kellett ez a szerelem, hogy felépüljön. Átsegítette a nőt a gyászon, és ez lett a kapaszkodó, amitől újra élni kezd. Nekem ez valahogy azt mondta, hogy érhetnek fájdalmak és veszteségek, de mindig van mibe kapaszkodni. Mert egy új ember, új élmény átlendíthet a múlton és fájdalmon.

Szerettem a regény szereplőit is. Nagyon élettel teltek, kedvesek, de bájosan esendőek is. Jó emberek, akiknek drukkol az ember, akiknek jót lehet kívánni. A történet eleje van annyira tragikus, hogy nem kell számon kérni, hogy sokkal jobbak, mint ami hiteles.

De ezzel együtt bevallom, egy szereplő van, aki jobb, mint amit bevesz a gyomrom. Ben. Aki sikeres, jómódú agglegény, és bevállal egy nőt a négy gyerekével? (Mese!) Annyira más, mint a korábbi élete. Önzetlen, türelmes, humoros, pénze is van, meg dögös is. Talán én vagyok a rossz ember, de nem értem, miért ül be e családba, saját alapítása helyett?

Ezzel együtt ez egy jó könyv, tetszett a pszichológiai vonal, és szerettem, hogy nem nyálas.

 

Higginson: Szerelem 5 lépésben - Mint női: 90% érzelmes, átélhető. Van humora, empatikus, erőt adó és pozitív történet.

Szubjektíven: 75% érdekesen volt megírva a gyász, szimpatikusak a szereplői, és nem nyálas.

The other site

Buster Scruggs balladája

Közeledik az Oscar, és íme egy film, amely esélyes a legjobb adaptált forgatókönyv díjára.

The ballad of Buster Scruggs - 6 történetből áll össze egy vadnyugati krónika. Tragikus, vagy éppen fekete humorral teli történetek, nagyon Coen testvérek stílusban.

Nem véletlen, a legtöbb alapja saját sztori. De van, ami irodalmi. Az aranyásós pl. Jack London eredetileg.

Mire várunk?

Cím: Down among the Sticks and Bones - Csellengő gyermekek 2.

Szerző: Seanan McGuire - magyarul is ismerős lehet. A horror és fantasy határán mozog, amit olvastam tőle. Az Etetés nem lett a kedvencem, de ennek a sorozatnak az első része, a Minden szív kaput nyit nagy kedvenc.

Műfaj: fantasymire_10.jpg

Cselekmény: Jack és Jill ikrek. 17 évesek, amikor rálelnek a hazavezető útra. De ez a sztori arról szól, amíg eljutnak ide. 5 évesen Jack volt az anyja tökéletes lánya: a kis hercegnő. Jill az apja lánya, a fiús és vagány gyerek. Még csak 12 évesek, amikor felfedeznek egy lépcsőt, ami elviszi őket egy másik világba. Ami tele van őrült tudománnyal, halállal és nehéz döntésekkel.

Várható megjelenés: a sorozat első részét a Fumax jelentette meg tavaly. Nagyon remélem, hogy ezt a részt hozzák idén. Angolul különben 2 éve jelent meg.

Miért várós?

- Az első rész zseniális volt, nagyon tetszett.

- Olyan karakterek története, akiknek érdekel a jellemfejlődése, és a világ is, ahova átmennek.

- Kicsit horror, kicsit ifjúsági, nagyon fantasy. Bejön!

- Még a borítót is szerettem.

Kemény & Kondor: Értetek teszem

Budapest vérben

Sorozatgyilkosos, nyomozós, forradalmas, mai.

Budapesten kitört a forradalom. A várost különféle csoportok uralják, mindennaposak a lövöldözések és összetűzések. Aki tudott, elmenekült, vagy harcol. Ferenczy Tibor százados a saját háborúját vívja. Bejár ertetek_teszem.jpgdolgozni, nyomoz, miközben minden széthullik körötte, a saját párkapcsolata is. De belső kényszere, hogy a gyilkosok megfizessenek, még ebben a világban is. A legújabb ügy egy meggyilkolt forradalmi vezetőé, és az utcán terjednek a pletykák, nem ő volt az első kivégzett. Ferenczy hamarosan egy önkéntes igazságtevő után lohol, aki egy blogon hirdeti ki: minden kannibálra halál! És számára minden politikus kannibál. Az áldozatok szaporodnak, és Ferenczy kénytelen az egyetemről kirendelt tanulók segítségével boldogulni, mert sokan nem bánnák, ha a blogger még gyilkolna egy kicsit.

Az Operettszínház műsoráról ismerős lehet a Páratlan párosok program. Az irodalomban is akadnak ilyenek néha, és most úgy érzem, ráakadtam egyre. Kemény Zsófi, aki nagyon modern hangú, nagyon fiatal, nagyon slammer generációs. Kondor Vilmos, aki nagyon kemény, noir hangulatú magyar krimiket ír. Eszembe nem jutott volna őket egy lapra tenni, nemhogy egy közös regény íróiként elképzelni. Túl nagynak tűnt a szakadék.

De megszületett az Értetek teszem, és új kedvencet avatok a magyar krimik terén.

Egyrészt, nagyon jó a története, a krimije. Modern, mai gyilkos utáni hajsza, aki egy blogon bejelenti és narrálja a tetteit. Ferenczy és társai változatos módszerekkel keresik, pörögnek az események, és a gyilkos megfoghatatlannak tűnik. Egy macska-egér játszma ez, amibe belefér a rendőrségi csapdaállítás, az internetes követés, drónok bevetése, eszelős autós hajszák, a gyilkos mesterei húzásai. Amikor álcában bemegy a rendőrségre, aztán blogol is róla, kész.

Másrészt, ahogy Kondor és Kemény két korábban már önálló regénnyel bemutatott világát összemossák, az valami zseniális. Olvastam a „Rabok tovább” és a „Bűntől keletre” című köteteket is, és ebben mindkettő folytatódik úgy, hogy egyik világát sem sértik meg. Mi több, ütős egyveleg lesz belőle. Tartalmilag roppant találó, ahogy Ferenczy, aki nagyon Kondor hős, saját és nagyon kemény etikai kódexszel, de emberi gyarlóságokkal is bővített karakter, nyomoz Kemény forradalmi Budapestjén. Visszajött az érzés, amikor legjobb volt a Bűnös Budapest. Amikor ugyanúgy feszültséggel volt tele minden, amikor a politikai és szociális igazságtalanságok leírhatatlanul magasak voltak, és ahol mégis számít valakinek az igazság.

Azért is külön jár a bravúr, hogy tud lenni egyszerre mindkét kötet folytatása, de önálló regény is. Esetleg nem olvastad az előző kettőt? Nem fogod hiányolni, annyira megáll a saját lábán. De ha olvastad őket, kapsz pár utalást, ami meg növeli az élményt. Frappáns.

De ami ennél is több, mögöttes üzenetében is összeáll a két kötet világa. Egyszerre megvan benne, hogy valamit tenni kell, a meglevő rendszer rossz. Hogy kell a forradalom, de nem ész nélkül. Változtatni kell, de ki is kell találni, hogyan. Mert csak káosz lesz különben. Nem csak szájalni kell, várni, értelmesen tenni is. (Kemény) Megjelenik, hogy minden rendszer mennyire korrupt, és a kevés erkölcsös mennyi áldozattal tud bármit is elérni. (Kondor)

Ráadásul, a szöveget is jó olvasni. Van humora, jól láttatja a cselekményt. Néhol lírai is.

Összefogva, nagyon betalált nálam ez a kötet. Szórakoztat, elgondolkoztat, igényes, izgalmas.

 

Kemény & Kondor: Értetek teszem – Mint krimi: 100% erős történet, jó krimi, emlékezetes szereplők, még a nyelvezete is üt.

Szubjektíven: 100% nagyon megfogott a háborús helyzet leírása, és jó a krimi is. Agyalós.

Szemrevaló

Sophie Kinsella mai napig legsikeresebb története Becky története, akinek van egy nagy szenvedélye. A Vásárlás. Igen, így, nagy kezdőbetűvel! A lánynak mindene a shoppingolás. Aztán persze majd szerelmes is lesz, de az álompasi megszerzéséhez kell egy cseppet változni is...

Az első részből filmet is forgattak - Egy boltkóros naplója.

Bowen: Holttest a könyvesboltban

Őfelsége kémnője 2.

Kosztümös, arisztokratás, gardedámos, összeesküvős.

Lady Georgiana a király unokatestvére, egy nemes hölgy, akinek van egy titka: a családi vagyonnak régen annyi. Így kénytelen minden személyzet nélkül vinni a londoni házat, és a megélhetésért álnéven takarítást vállalni. Talpraesett lány, boldogul, és nem akar az anyja nyomdokaiba lépni, aki gazdag férfiak kitartottjaként éli a világát. Szerelemre vár, fájlalja is, hogy a sármos Darcy láthatóan egy másik hölgyet részesít előnybe vele szemben. De holttest_a_konyvesboltban.jpgmost nem ér rá ezen töprengeni: a királynénak megint van egy terve, hogy válassza el a trónörököst az amerikai nőtől. Egy német, fiatal és bájos hercegnőt hív meg az udvarba, akinek Georgie lesz a gardedámja. Hanni sajnálatos módon gengszterfilmektől tud angolul, és a zárdából kiszabadulva a jóképű férfiak után veti magát. Az egyik kiszemeltet meg is ölik, és Georgie kapja a feladatot, hogy rendet tegyen, mielőtt kipattan a botrány.

Rhys Bowen sorozata krimiként van definiálva. De mennyire krimi ez? Ahogy azzal szemben is vannak fenntartásaim, hogy a sorozat az Őfelsége kémnője címet kapta. Lehet, hogy túlzottan befolyásol a Vörös veréb és La Carre kötetei, de egy kémnőnek nem kellene kémkedni is? Valamilyen titkot kiderítenie?

Mert ha ennek a kötetnek a cselekményét nézem, a kémkedés és a krimi nem éppen az, amit találtam benne. Egy minimális krimi van – durván a regény háromnegyedénél megölik az egyik fiatalembert, aki körül Hanni legyeskedett. Övé a holttest a könyvesboltban. És a királyné valóban Georgie feladatául szabja, hogy derítse ki, amit lehet, hogy a botrányt elkerüljék, de a lány nem nyomoz. A nagyapja próbálkozik, de a cselekmény nem őt követi. Georgie meg mindig jókor van jó helyen, így végül ő oldja meg a rejtélyt, de nem nyomozóként és önerőből, hanem csak összerakja, ami az ölébe hullik információ.

A kémkedést pedig egyszerűen nem találom. Kérnek a lánytól szívességet, de ennyi. Gardedám lesz, nem Mata Hari!

A regényben sokkal erősebb a nemesi életmód bemutatása, és a humoros jelenetek. Wodehouse az egyik szerző, akihez hasonlítani szokták Georgie kalandjait, és ebben több is a velő. A rangok és címek világát láthatjuk, kicsit humorosan, kicsit cinikusan, nagyon angolosan. A regény ebben a tekintetben erős, remekül megrajzolja, milyen lehetett arisztokratának lenni akkoriban, amikor David még herceg volt, és az anyja aggódott Mrs. Simpson miatt. A kosztümös regények általában nem ezt a kort preferálják, hanem még korábban Viktória korszakát, így ez is ad neki egy pluszt.

Tetszett nekem az is, ahogy a hagyományos világ és a már kezdődő modernizmusok kezdenek összecsapni. Itt még finomabban, mint a Victoria Bredon sorozatban, ahol Victoria már modern és szüfrazsett. Georgie elvben még nagyon konzervatív, a nemesi címmel, házassággal kapcsolatban is, csak a látszat miatt sok olyasmit is meg mer tenni, amin ma már nem akadunk fent, de neki ott és akkor nagyon titkolnia kellett. Mint a munkavállalás.

Jó a szerző stílusa is, kissé szenvtelen talán, de ennek köszönhetően nem uralkodik el a romantika, amit tudtam díjazni. A hangulata jó, ha a cselekmény lehetne krimisebb is.

Downton Abbey rajongóként nekem ez a sorozat bejön, de a krimit így is hiányolom belőle.

 

Bowen: Holttest a könyvesboltban – Mint krimi: 55% kevés a krimi, ez inkább társasági szociológiában erős. Szórakoztató.

Szubjektíven: 70% bejött a humora, bírom a szereplőit, de fura ez a budoár krimi világ.

Heti meglepetés

Krimi rajongók, mind tudjuk, Sherlock Holmes soha nem halhat meg! Mert mindig lesz egy olyan szerző, aki újabb történetet ír neki. Most éppen James Lovegrove, aki mindenki kedvenc nyomozóját 1913-ba helyezi, amikor bizonyos erők nagyon háborút akarnak. ÉS történik egy rejtélyes gyilkosság, ami el is szabadíthatja a háború kutyáit. Hacsak Sherlock Holmes ezt meg nem akadályozza...

Lauer: Mindenvörös

Menekülős, lelkiismeret-furdalásos, papos, rókás.

Abel Ector, a húszas éveiben járó fiatal pap egy szombat este hazafelé tart a heti, szokásos dorbézolásból. Ilyenkor nők, alkohol, minden jöhet, ami feledteti vele, mennyire gyűlöli az életét, a szakmáját, meg azt a törpe falut, ahol pár vénember papjának kell lennie. A zord idő és a részegség nem nyerő párosítás, Abel is látni kezd dolgokat. Egyre biztosabb benne, hogy egy róka van a nyomában. Vajon csak képzeli, és a lelkiismerete játszik vele? Mert van mit megbánnia bőven. Miközben egyre jobban elmerül az emlékeiben, hazaér a Monte Pedro minden_voros.jpgárnyékába. Ám nyugalom itt sem vár rá – ahogy a hegy egyre vörösebb, a róka egyre valóságosabb, és Abelt akarja magának. A férfinak harcolnia kell, ha túl akarja élni az estét.

Alapvetően a klasszikus, hagyományos elbeszélésmódú, cselekményközpontú irodalmat szeretem. Így nem meglepő, hogy a posztmodern számomra sokáig szitokszó volt. Az egyetemnek köszönhetem azt, hogy már hajlandó vagyok meglátni a játékot a modernizmusokban, és próbálok vele játszani.

Azt tudtam értékelni ebben a kötetben, hogy az első fele bekapcsolta a szemináriumokon edződött elemző agyamat. Meg akartam találni a mögöttes tartalmat, felfedni a szimbolikát. Ha a cselekményt magát nem is, ezt az intellektuális kihívást kifejezetten élveztem. Mert a cselekmény nem tűnt soknak – egy autóút, ami alatt jönnek az emlékek. De ami mögötte van, már izgalmasabb. Mint az a bizonyos Madeleine… az időkezelés is Proust felé terelt.

Először is, elkezdtem belelátni egy elég komoly egyházkritikát. Mi másért lenne a kötetnek olyan hőse, akivel minimálisan sem lehet szimpatizálni? Ő egymagában megtestesíti mindazt, amit a katolikus egyház ellen feldobnék. Már eleve az, hogy Abel apja és nagyapja is katolikus pap volt. Ő meg ugyanolyan erkölcstelen, mint a felmenői. Pap létére még csak hite sincs, nem is volt. Mi érdekli? Pia, könnyű nők. Ha belegondolok, egy olyan negatívumot nem kapott meg, amit még a katolikus papok kaphatnának: kisfiúkat nem ront meg. Mondjuk, ha nem öregek között lenne lelki atya, ki tudja…

Majd a rókák kezdték mozgatni az agyam. A mindig feltűnő, vörös dög, ami egyre közeledik. Számomra nagyon sokáig Abel bűneinek a szimbóluma volt. Amit eltemetett, elfeledett, de most előtör és nincs menekvés. Ahogy Abel pánikba esik, a félelme nagyon átérezhető még az alkohol alatt is. (Csak éppen nagyon nem sajnáltam, mert, ahogy említettem, megvetendő figurának találtam, nem tudtam együttérezni vele se itt, se később.)

Már az Átváltozás jutott eszembe, amikor az elidegenedés egy undorító rovart csinál a fiatal főhősből. Itt azt vártam, hogy Abel a bűnös emberiség, akit utolérnek és felfalnak a bűnei. Mert az ember olyan esendő, bűnös, mint Abel. Ennek pedig ára kell, hogy legyen. Nekem nem lett volna meglepő, ha pl. öngyilkos lett volna a ránehezedő őrülettől.

De a regény második fele átcsap horrorba. Jön a róka, és egy nagyon fizikai küzdelem. És elment az a játék, amit addig élveztem. Mert amúgy nekem a szöveg túl trágár, és nagyon hosszú a verekedés. Új értelmezéssel kellett megbirkóznom, ami a természetfeletti horroré. Nem frappáns Shyamalan csavart éreztem, hanem csalódást, hogy a róka nem szimbólum.

Összességében, amíg az agyam pörgött rajta, lekötött. De horrornak nem tetszett. Ahhoz kellett volna nekem egy hős, akinek a túléléséért drukkolok, és változatosabb cselekmény, nem csak a róka bunyó. De Abel, benne semmi szimpatikusat nem sikerült felfedeznem.

 

Lauer: Mindenvörös - Mint posztmodern horror: 60% kétarcú: posztmodern agyas nyitány, szimpla horror harc a vége.

Szubjektíven: 45% mozgatta az agyam, de a vége ezt elvette. Nekem trágár, és Abel negatív.

Idézzünk!

Mindenki számít. Mindenki. Mindenki hős, szerető, bolond, gazember. Mindenki. (Moore & Lloyd: V mint vérbosszú)

 

  • Mindenesetre világossá tettem Louis számára, hogy én Ivy Manorba csak akkor teszem be a lábam a kicsivel, ha azt a ronda viktoriánus belső teret eltávolítják. Szegény kicsikém máskülönben életre szóló sokkot kapna.
  • Mit felelt erre Louis?
  • Azt mondta, gyerekkorában ő is kénytelen volt elviselni a viktoriánus berendezést. Ere én azt válaszoltam, ez talán megmagyarázza néhány furcsa szokását. (Peters: A rózsaszoba titka)

 

Azért harcolt, amiben hitt. Az ilyen embert mindenki hősnek hívja. (Williams: A nyári feleségek)

 

  • A lába megsebesült?
  • A háború tette tönkre. A háború mindent tönkretesz – felelte. (Morpurgo: Flamingó fiú)

 

Ez jelenti tehát a családot. Olyanokat, akikért az ember képes harcolni. És akik nélkül képtelen élni. (Morgan: Lázadók)

 

Tudtam jól, ha megteszem, híres leszek. Tudtam, hogy nagy port fog verni az ügy. Azt hiszem, a legtöbb bűntettre az ilyesmi sarkall. Mindenki a tizenöt perc hírnévre vágyik. (Diamant: Lángelmék)

 

Nézett, de nem látott. Örzse rég eltűnt előle. János megkövesedett szemmel egy magasra akasztott, táncosan lobogó fáklyát bámult. Olyan az a fáklya, mint Örzse. Ő azt soha el nem érheti. És ha el is érhetné, ha meg is ölelhetné: elégetné. (Hunyady: Hollós vitéz)

 

Az író olykor kísértést érez, hogy összevessen két ellentétes érzést: a félelmet és a bátorságot, azt állítván, hogy ez két azonos rangú jelenség. Csakhogy a félelem érthetőbb dolog, közelebb áll a biológiához, a természethez, lényegét tekintve a reflexszel áll rokonságban. A bátorság bonyolultabb. (Akszjonov: Moszkvai történet)

Morgan: Lázadók

100 4. rész

Mentőakciós, kamaszos, jövőépítős.

A földiekkel egyesülve az égből érkezettek egy stabil közösséget hoztak létre, ahol az első télre készülnek. A sikeres aratást megünnepelnék, ahol Bellamy is beszédet mondhat. Clarke büszke is a szerelmére, de félti is. Ő 100-lazadok.jpgjól tudja, mennyire megviselte, amikor kis híján kivégezték pár hónapja. Még mindig paranoiás, és veszélyt lát a természetben is. Most éppen furcsa levélhalmokról magyaráz, de Clarke megnyugtatja. Így ő érzi magát pokolian rosszul, amikor kiderül, Bellamy érezte jól. Az ünnepségükön egy ismeretlen csoport rajtuk üt, és többeket elrabolnak a terményeikkel együtt. Bellamy máris kész az emberrablók nyomába eredni, és egy kis csapattal szöktetést tervez. Eltérő módszereik miatt lesz nem egy vitájuk – kitart a szerelmük és az elraboltak abban a másik közösségben?

A 100-ak története is sejtem, többeknek ismerős a sorozatból, mint a regényekből. Pedig ez is egy olyan történet, ami eredetileg regény volt. Kass Morgan egész pontosan 4 történetet írt e szereplőkkel – és aki a sorozat miatt érdeklődik, jelzem: lesznek meglepetések!

A regények sokkal korhatárosabbak és kamaszosabbak. Szerintem a célközönsége fiatalabb, mint a sorozat nézői. Ez igaz erre a negyedik részre is, ami különben újra egy erős kötet.

Már nem épít világot, nem kell a szereplőket bemutatni, és igazából már túl vagyunk a happy enden is. Az emberek békében együtt élnek, építenek együtt, és kialakultak a fix szerelmespárok. Most egy filler epizódot kaptunk, ami a nagy egészet, ami le van zárva, nem is viszi tovább, de egy jó kaland, amiben újra láthatjuk a kedvenc szereplőket.

A bemutatott másik embercsoport is jól ki van találva. Leginkább egy szektához tudnám őket hasonlítani, ahol szépen mossák a tagok agyát. Morgan még arra is tesz egy kísérletet, hogy egy pontig alternatívaként látassa őket, ne legyenek az elemien gonoszok. De ezt nem erőlteti túl, ők az ellenség, akik rabolnak és ölnek, ha nem is mindenki teljesen agymosott még – nekik van is esélyük a megmenekülésre. A gyakorlott olvasók pedig hamar átlátnak rajtuk, azért erős nyomok vannak, igazából mit akarnak az elrablottakkal, és hogyan működik a rendszer igazából, a szép szavak mögött.

Ám nem ezt éreztem a hangsúlyos szálnak, ezért is inkább érzem ezt kalandregénynek, nem disztópiának. A szekta szál nem olyan kibontott, mint a mentőakció. Ez egy szórakoztató, kalandos kötet, amiben megmentik a szeretteik, és nem a szektások világa a döntő.

Sokkal hangsúlyosabb az érzelmi elem is. Ugyan Clarke és Bellamy már fix pár, amit a lány szülei is elfogadnak, de most veszekednek. Clarke minden áron a békés megoldást erőltetné, Bellamy előbb odacsapna egyet. Van egy alapvető világnézeti különbségük, ami miatt megkérdőjelezik az egymás iránti érzelmeik. De kicsit ebben éreztem a műséget: igazából egy percre se hittem, hogy szakítanak. Morgan is folyamatosan kiemeli, hogy szeretik egymást, csak nem értenek szót. Amikor éppen haragban is vannak, akkor is éppen azon törik a fejük, hogy nem akarják elveszteni egymást, mert abba belepusztulnak. De kellett ilyen téren is egy kis feszültség, hogy működjön az ifjúsági zsáner.

Azt pedig inkább nem narrálom, milyen tipikus, romantikus zárójelenetet kapunk velük.

Mesésebb a sorozatnál, de bevallom, ez a Clarke – Bellamy páros szimpatikusabb nekem.

 

Morgan: Lázadók – Mint YA kaland: 80% pörgős, kamaszosan érzelmes, de mellette eseménydús is. Jó folytatás.

Szubjektíven: 95% a 100 világába illő filler, még mindig szeretem a karaktereit, a sztori is ok.

süti beállítások módosítása