Újév, szünet - a héten még nem indul be a könyvkiadás, de jövő héttől remélhetőleg már tudok címekkel is szolgálni!

Tárgyalótermi, viszonyos, női, botrányos.

Kate megküzdött mindenért, amit elárt. Sikeres ügyész, akinek szívügye a kihasználtak védelmezése és az igazságszolgáltatás. Bár tudja, sokszor a karizmán, a véletlenen múlik a siker. Most egy nagy horderejű ügyet kap: egykori titkárnője és szeretője vádolja az államtitkárt nemi erőszakkal. Kate, akinek eltitkolt múltja is felelevenedik, hisz a nőnek és kész harcolni érte. Sophie, a megvádolt James felesége viszont a jóképű, megnyerő férjének hisz. A viszony se esik jól neki, de azzal képes szembenézni. Képes lehet újra összerakni a házasságát, két tündéri gyereke kedvéért is. De amikor a nemi erőszak vádja napvilágot lát, a sajtó rájuk száll. Sophie nagyon hinni akar a férjének, de ahogy a per halad, kételyek merülnek fel benne, és az igazság lassan felszínre kerül.

Erről a regényről nagyon hamar asszociálni kezdtem egy sorozatra, amit nagyon szerettem. A férjem védelmében, vagyis a The Good Wife. Mindkettőben van egy politikus, aki szexuális botrányba keveredik, és mindkettőben a feleség lesz, akinek a szemszögéből megismerjük az eseményeket. De a hasonlóság ennyi, mielőtt valaki azt hinné, hogy ez egy másik Alicia Florrick története. Nem az, nagyon mások a hangsúlyok.

Ráadásul azonnal adódik két olvasata is. Mivel egy tárgyalás van a történet középpontjában, le vannak írva a tanú meghallgatások, kapunk részeket a bizonyító eljárásból, ez egy tárgyalótermi krimi. Csak éppen van benne egy csavar. Megfelel ennek a zsánernek, de el van rejtve benne egy másik is.

Ez ugyanis egy femi-thriller is, amiben a zsáner egyik kedvenc témája van a középpontban. A nők elleni erőszak, a kihasználás. Ami nagyon sok szinten megjelenik a regényben. Kate szexuálisa bántalmazott egyének ügyében dolgozik, és az államtitkár botránya mellett más esetei is be vannak lengetve a cselekménybe. Kate múltjában is van egy eset, amiről direkt nem mesélek többet, mert Vaughan nagyon jó kis csavart ír belőle. Az államtitkár ügye eleve egy szexuális zaklatásos eset. És érdemes Sophie és James házasságának is mélyebb rétegéig lemenni, mert bizony ez sem egy annyira tökéletes kapcsolat, mint amilyennek kívülről látszik. És mindezt Vaughn remekül összefogja.

Nagyon jó a szerkesztés. A jelen flashback elemekkel, több szereplő szemszögéből van megfogva, folyamatosan újabb nézőpontokat adva, és egyre jobban mélyítve az ügyet. Az ember a végére komolyan a fejét fogja, hogy egy látszólag egyszerű ügy mennyire bonyolult lehet, és mi rejlik a karakterek mélyén.

Alapvetően ez a női hősök regénye, és Vaughn nagyon jól meg is ragadja, mi meg végbe elsősorban Kate és Sophie lelkében és életében. Úgy ír lelki traumákról, gyötrődésekről, hogy mellette nagyon olvasmányos is, és a cselekmény is pörög. Nem lesz unalmas egy percre sem. De a nőkön túl James karaktere is gyönyörűen kiemelkedik, és bizony jól eljátszik a szerző azzal, milyennek látjuk a férfit a cselekmény más-más pontján.

Minderre ráépül még egy réteg, amit úgy tudnék nevezni, hogy a politikai mocsok, a bennfentes barátságok ereje és a háttérben megbúvó korrupció. Aha, súlyos.

Pozitív csalódás. Jó femi-thriller, tárgyalótermi és lélekmerülős könyv is. Tetszett!

Vaughan: Egy botrány természetrajza - Mint tárgyalótermi: 80% több oldalról, több idősíkon elmondott okos sztori, és agyalós is.

Szubjektíven: 90% az a fajta könyv, amin rágódok a vége után. Emlékezetes szereplők, sztori.

Szerelmes, betegséggel küzdős, flörtölős.

Chelsea jobban ki se lehetne akadva. Azt hitte, megtalálta az igazit és családja lesz. De Elec szakított vele, a semmiből. Ő meg képtelen túltenni magát a srácon. A szomszédja is csak idegesíti, akinek a kutyái mindig a legrosszabbkor ugatnak. Az sem segít a helyzeten, hogy a morcos szomszéd hasonlít az exre, csak ha lehet, még nála is szexibb. Plusz, mivel van a falon egy lyuk, élete minden sötét kis titkát ismeri, hiszen még a hallása is szuperhőshöz méltó. Ahogy beszélgetni kezdenek, a lány kénytelen rájönni, hogy Damien igazából helyes srác, csak valamiért a fejébe vette, hogy neki nem kell barátnő, család, senki. Így amikor Chelsea komolyan beleszeret, gondba is van, mit csináljon. Képes lehet megváltoztatni Damien hozzáállását, ha rájön, miért gondolja, hogy nincs jövőjük?

Már ott tartunk, hogy a romantikus regényeikből is univerzumot építenek a szerzők. Nem is tudom, ezen sírjak vagy nevessek. Olyan volt régen is, hogy pl. egy család fiú vagy lánytagjainak a nagy szerelmi történetei követték egymást egy sorozatban. De már ott tartunk, hogy mindenki sorra rátalál a nagy szerelmére: a testvérek, az ideiglenes barátnő, a szomszéd, még az is, akit csak emlegettek valamiért. Valahogy ennek nem tudok örülni.

Sejthetitek, mennyire sokkot kaptam, amikor leesett, ez a sztori kiről szól, és hogyan kapcsolódik a szerző előző regényéhez. Abban az a Greta a főszereplő, akiért Elec elhagyja ennek a regénynek hősnőjét. Ahogy mondtam, már egy sorozatban mindenki meg fogja találni a nagy szerelmet, az exek is. Épül az univerzum, ez éppen a legkedvesebb szerelmeseké! (Remélem, érzitek, mennyire csöpög a vitriol a billentyűzetemről.)

Utáltam is, hogy ezen is azon kattognak, amit ezekben az amerikai történetekben nem bírok megérteni. Miért akkora tabu, ha mostohatestvérek szeretnek egymásba? Pláne, ha a szülők házasságakor lesznek rokonok, már 17-18 évesen? Messze nem olyan, mintha testvérek lennének. Az tényleg tabu. De ez? És itt is ezen vannak ki a szereplők.

Szerencsére aztán inkább a maguk ügyével foglalkoznak. És ugyan téma, mennyire szexi a legkedvesebb szomszéd, de nem arról szól a sztori, hogy ágyba zuhannak, aztán valahogy a szex mellé megjön a szerelem is. Ők beszélgetnek, húzzák egymást, előbb lesznek barátok, mint szeretők. Itt működik is a sztori. Majd megismerjük Damien titkát, amit én erőltetettnek érzek, de legalább normálisabb konfliktus lesz belőle, mint egy értelmetlen összeveszés a szerelmes pár között. (Azért nem ússzuk meg azt se, lásd becsúszott terhesség.)

A szereplők túl jók, hogy igaziak legyenek, de legalább Ward igyekszik árnyalni őket, és nem tökéletes emberekről ír. Igaz, nem sok hibájuk akad, de az erőfeszítést is tudtam értékelni. Jade egész jól sikerült, jobban is bírtam, mint a nővérét. Sajnáltam is, hogy ez nagyon kétszemélyes regény, Damien és Chelsea körül forog minden.

Stílusában nincsen semmi, ami az átlagból kiemelné. Pont olyan, mint egy tucat new adult. Olvasható, néhol szórakoztató, de se mélysége, se irodalmi igénye. Igaz, az nem is feltétel a hasonló történetekben, de a remény hal meg utoljára.

Az univerzum építés jegyében nem lennék meglepve, ha mondjuk, Legkedvesebb sógor címmel jönne a következő rész Jade és Tyler egymásra találásáról. Csak ne legyen igazam…

Ward: A legkedvesebb szomszéd - Mint romantikus: 60% néhol erőltetett, de van humora, nem csak szerelemről szól, olvasható.

Szubjektíven: 30% egy-egy részen a párbeszédek működnek, de a túl nagy happy end gáz.

Gyors poénvadászat, mert az ünnepek alatt nem igazán sikerült csavaros és ünnepi olvasmányra is akadnom.

- A tél menyasszonya: Zelka kiszabadítja a lányokat, hiszen a torony mindenkit a szíve vágyával ejt foglyul, amit vele nem tud megtenni, hiszen neki nincs szíve. Ahogy ellenáll egy-egy kísértésnek, ráakad egy-egy tárgyra, amit megfogva az visszaváltozik lánnyá. Az egyik aludni akart, a másik éhes volt, a harmadik hiú, de Zelkának se a vetett ágy, terített asztal és szépítőszerek nem kellettek. Az utolsó szobában a jégbe fagyott Tavasz várja, akit a dalával életre kelt. Az útján segítő állatokról kiderül, hogy a Tél volt, csak eddig ő is el volt átkozva. Hazaengedi a Tavaszt, és megkéri Zelka kezét.

- Az utolsó karácsony Párizsban: Will meghal a háborúban, de a francia szerelméről kiderül, hogy szült egy kislányt a fiútól. Evie eléri a családjánál, hogy fogadják igazi rokonukká a kislányt, hiszen csak ő maradt Will után. Tom apja halála után egy rokon igyekszik átvenni a fiú örökségét jelentő lapot, és azt mondja Tomnak, Evie már az ő jegyese. Tom rettenetesen kiakad, levélben mindennek elmondja a lányt. Aki nem tud bocsánatot sem kérni: súlyos betegen karanténba kerül. Tom egy korábbi levélből mindenre rájön, és igyekszik bejutni a lányhoz a karanténba. Az utolsó levél, jó 50 évvel későbbi. Evie nem rég halt meg, ez volt az utolsó levele. Miután bejutott a karanténba, addig maradt, míg Evie felépült, és már mindketten szerelmet tudtak vallani a másiknak. Boldog házasok voltak, itt volt Párizsban a lánykérés. Tom eltölt egy kis időt Will lányával, majd Evie szeretettel teli szavai után végleg elalszik. Delphine, Will lánya levélben hívja meg magához Tom és Evie fiát, Willt családjával együtt magához.

- Kettős: Játék - Tünde süket, míg Hárún egy menekült, aki Németországba igyekszik eljutni. Amikor szembesülnek a másik titkával, csúnyán összevesznek. De aztán a vonaton bejelöli a fiú a lányt neten, aki visszajelöli, és beszélgetni kezdenek, de már az igazság tudtában.

- A tükrök városa: Amy életben marad, legyőzi a Nulladik Pácienst is. De ő utolsó tetteként még megharapja és fertőzi Petert. Amy életben tartja, de csak valami gyenge zombiszerű alak marad belőle. A túlélők hajóval Európába mentek, így Amy és Peter magukra maradnak. Miután Peter meghal, Amy eltemeti, és várja, hogy visszatérjenek a többiek. Jó pár generációval később merészkednek vissza az emberek az amerikai kontinensre, megtalálják Amyt. Aki már olyan régen van egyedül, hogy nehezére is esik újra kommunikálni. A regény végén egy történész megkéri, mesélje el a történetét.

Háborús, fertőzéses, emberiséget megmentős.

A Tizenkettek elpusztultak, a megmaradt emberiség fellélegezhet. Megkezdődhet a világ újjáépítése, egy háború nélküli élet. De sokaknak nem adatik meg a teljes béke, vagy a megérdemelt boldogság. Alicia teherbe esett egy kínzójától, és a magányában megszületett kisbaba nem maradt életben. Mélyen gyászol, és aki vigaszt tud adni, hátsó szándékokkal van tele. Peter sajátjaként neveli bátyja fiát, vezető szerepet tölt be az újjáépített városban. De az álmaiban még Amy van mellette, akit még mindig szeret, és akiről nem tudja, mi történhetett vele. Évtizedek telnek el, amikor a békességet Alicia érkezése dúlja fel. Háború jön újra, mert a Nulladik páciens a pusztulást képes elhozni. Harcolnak, maradnak, nem számít – még a visszatérő Amyvel sincs esélyük.

Megfigyeltétek már, hogy az epikus fantasy történetekben a mindenkit megmentőnek nem juthat happy end? Ilyesmiben a Gyűrűk ura nálam az etalon, és már Tolkien is megírta Frodo sorsával: megmentette a világot, a Megyét, de nem magának. Neki nem jut olyan happy end, mint a többieknek, neki el kell mennie. Ez jutott most is az eszembe. Amy is megmentheti a világot, de élni benne és boldognak lenni, az nem adatik meg neki.

És ez olyan szomorú! Jól rá is nyomta a hangulatomra a bélyegét a kötet vége. És nem mesélem el, kivel pontosan mi történik, de nagyon sokan vannak, akik szerintem nem azt kapják, amit érdemeltek volna. És megint csak a Gyűrűk ura és Tolkien ugrik be. Csak most Gandalf, ahogy arról beszél, sokan halnak, akik életet érdemeltek volna. Kik vagyunk, hogy dönthessünk életről és halálról? Nos, lehet sejteni, milyen jó hangulata van a regény végének, hogy ilyenekkel van tőle tele a fejem.

De az összképhez hozzátartozik, hogy nem csak a regény végével van bajom. Ahogy a kötet elején meglátjuk, kivel mi történt, szerintem az egy csomó szomorú történet. Rossz olvasni, kinek mi jutott az életébe. Volt itt egyáltalán, aki boldog lett? Talán az utánuk jövők, de ott se mindenki. És nagyon sokáig a mindennapok a téma, a felépült jövő, ami nekem nem tetszett.

De a regény monumentálisa meglátszik abban, hogy közben egy másik történetet is megismerhetünk, ami szintén elég tragikus. A Nulladik Páciensé, aki aztán majd újra pörgőssé teszi a történetet és a veszélyt hordozza. Az egy mai sztori, egészen sci-fi, ahogy az orvosi kísérletek elhozzák az ismert világ végét. A regény indulása, a Tizenkettek története egy újabb szemszögből, még jobban tágítva az univerzumot.

ÉS az jó is benne, ahogy Cronin képes kezelni a generációkat, idősíkokat, a karaktereit. Van benne már valami eposzi nagyság és törekvés. Még valahol az is, ahogy az emberiség mindent túlél, ha küszködnek is, ha nehéz is, de mindig lesz valaki, aki húzza előre a többieket és egy hős, aki meghozza a nagy áldozatokat.

Ha csak azt nézem, Cronin hogy írta meg korábbi fiatal hősei 50-es verziót, hogyan fejlesztette a jellemük és életük, jár a piros pont. Az már más tészta, hogy mennyire nem szerettem, amit sokaknak kitalált. Jaj, Peter, az ő egész élete annyira… áldozat. Ezt is írtam már, de egyszerűen így érzem. Aki annyit ad, ennyire keveset kap, nyomorult hős.

Van benne ötlet. A végére az akciós részek mennek. De annyira nyomorultak a hősei…

Cronin: A tükrök városa – Mint sci-fi: 60% sok karakter, nagyívű és többszálú cselekmény, eposzivá növelve.

Szubjektíven: 40% utáltam a végét. Nekem a halál nem tűnik happy endnek. Nem tetszett.

Harcos, vámpírvadászos, természetfelettis, misztikus.

Harlan Draka a háború sújtotta Balkánon próbál boldogulni – egész gyerekkorában azzal piszkálták, hogy átkozott a vére és az anyja boszorkány volt, az apja démon, így ezt kihasználva egy segéddel Dampyrnak vallja magát, és a falusiak babonáit kihasználva játssza, hogy vámpírokat és szellemeket öl. Egy balkáni várost védve azonban a sereget vámpírok támadása éri, és Harlan lesz, akit ide hurcolnak, hogy mentse meg őket. A férfi itt szembesül vele, hogy valóban Dampyr, az egyik legnagyobb vámpír fia, akinek a vére méreg a vámpírokra, és vámpírvadásznak született. Egy jó útra tért vámpírral és az egyetlen túlélő katonával összeállnak, és együtt kutatják Draka múltját, képességeit, miközben végeznek az embereket veszélyeztető szörnyekkel.

Magyarul eddig 6 kötet jött ki, és igazából nem sok kohéziót lehet találni a kötetek között. Van is egy olyan érzésem, hogy vagy sokkal több rész van, vagy egy olyan végtelenített sorozatról van szó, amit a végtelenig lehet húzni.

Pedig az elején azt hittem, találtam valami Castlevania pótlékot, amíg érkezik a sorozatból az új évad… ez azonban más stílus. Supernatural kinek van meg? Arra jobban hasonlít, csak több vámpírral és félvér hőssel.

Az első két rész az alaptörténet, melyben Draka ráébred a származására és társakra lel. Ebben van egy kis retró hangulat is, mintha nem is napjainkban játszódna, hanem a II. világháború idején. Megalapozza a karaktereket, a világot.

A világot pedig a további részek egyre tovább bővítik: Draka már kilép a világba, és akármerre jár, belebotlik valami természetfelettibe, néha vámpírba, néha másba, ahol ő válik megmentővé. Lesz itt vámpír irányította horror vidámparktól kezdve a prágai gólemen át német mitikus szövegekig minden. Kalandosak, érdekesek, de az egyes részek között kicsi az összefüggés.

Az ennél is jobban bántott, hogy Draka jelleme is nyom nélkül változik meg. Az elején egy vívódó figura, sok rémálommal. Bizonytalan a származása, a múltja, tele van sebekkel a gyerekkorából. A 6. kötetben mintha egy más ember lenne: magabiztosan játssza meg a vendégelőadó professzort az egyetemen, miközben benne van egy misztikus nyomozásba és egy szerelmi affér is összejön neki. Sokkal vidámabb is ennek a résznek a hangulata, mint a korábbi köteteknek.

De ez nem változtat azon, hogy az alapötlet nekem bejön. Egy vámpírvadász nyomozásai és harcai napjainkban. Vannak benne ötletek és jópofa karakterek is. Nekem mondjuk nem Tesla, a Dampyr mellé álló vámpírlány figurája jött be, hanem a balkáni katona, aki a maga kesernyés humorával felcsap vámpírvadásznak.

A rajzait tekintve is elég korrekt, mondjuk, nekem jobban bejönnek a sötét és mitikusabb részei, mint amikor átvált a modern korba. Prága felismerhető lett, és kifejezetten tetszett, amikor a vámpír nagyurak klasszikus, régi dicsőséges képei és a jelen kerülnek egymás mellé.

Mivel a 6. rész elég rég jött ki, nem tartom valószínűnek, hogy magyarul érkezni fog a folytatás, így elég befejezetlen élmény, de egyszer érdekesnek találtam.

Mint képregény: 70% nagyívű, sok lehetőség van benne, de nagy ugrások is. Vámpíros Odaát.

Szubjektíven: 75% van benne ötlet, de a sorozatnak csak kis részét érhetjük el. Stílusos.

Általában megvan, hogy egy-egy szerző milyen zsánerben ír, melyik hozta meg neki a sikert. Vannak azonban olyanok is, akik több stílusban is sikeresek tudnak lenni. Ti ismeritek a szerzők kevésbé ismert oldalát is?

1: Nora Robert romantikus regények tucatjait gyártja, de van egy nagyon sikeres krimi sorozata is. Melynek hősnője egyben a sorozat nevét is jelenti.

2: John Grisham a jogi regények mestere, de mellette kirándul más zsánerek felé is. Melyekbe?

3: David Baldacci kemény akcióregényekkel tarol, de van egy családi, szívmelengető története is két félárva gyerekről. A címe?

4: E szerző ifjúsági kaland- és horrortörténetekkel lett világhíres (a legismertebb a vámpíros sorozata, abból film is készült), aztán kiadott egy nagyon durva felnőtt regényt azték mágiával éltre kelt babákkal, bérgyilkosokkal és a Várossal. Ő?

5: Bernard Cornwell az egyik legsikeresebb brit történelmi regény szerző. A Sharpe sorozat, vagy az Angolszász krónikák egyre többeknek ismerős. Ha nem a történelembe merül el, szerintetek mit ír?

Megoldás: Tovább!

Kamaszos, legjobb barátnős, családi gondos.

Caddy most lett 16, és nagyon átlagosnak, unalmasnak gondolja önmagát. Ezért ír is egy listát, mit kell megtennie 1 év alatt: szereznie egy szerelmet, elvesztenie a szüzességét és egy Életre Szóló Élményt begyűjteni. De nem indul jól a kezdés: legjobb barátnője, Rosie szerzett egy új barátot. Suzanne olyannak tűnik, amilyen Caddy szeretne lenni. Izgalmas, gyönyörű, aki körül zajlanak az események, és aki talán Rosie figyelmét is ellopja. Kezdetben utálja a lányt, féltékeny rá, aztán meg tudja, miért kellett ide költöznie. Otthon bántalmazták. Ad neki egy esélyt, és valóban össze tudnak barátkozni. Suzanne egyre több őrültbe rántja magával a lányt, akit lassan már a család is félteni kezd. De Caddy kész kiállni a barátnője mellett.

Van egy mondás, mely szerint a nők kiismerhetetlenek. Na, aki ezt mondta, tuti nem olvasott lányregényeket vagy női romantikus irodalmat. Ha nagyon sarkítani akarjuk, akkor nagyon könnyen össze lehet foglalni, mit akar a nő – legalábbis az irodalomban. Az életben biztos sokkal komplexebb a helyzet. Egy álompasi, egy álomállás (ifjúságiban jó jegyek), önmegvalósítás.

És miről jutott ez eszembe? Mert ez a regény úgy indul, hogy egy kamaszlány összefoglalja, ő mit akar az életétől. És ez még egyszerűbbnek tűnik, mint a fenti. Élményt és szerelmet.

Ezzel el is könyveltem, hogy ez a könyv felszínes lesz, nagyon csajos, és hamar az agyamra fog menni. De kitartó olvasó vagyok – igen, könyvek, nagyon borzalmasnak kell lennetek, hogy elkezdjelek titeket olvasni, és ne fejezzelek be!

Meg lett az eredménye. Mert eleinte tényleg olyan a könyv, amilyentől tartottam. Kamaszosan csapongó, és olyan ügyekből lesznek a nagy konfliktusok és lelki válságok, amelyeket kamaszként látunk olyan nagynak. E is tudom képzelni, hogy a célközönség már ekkor rákap a történetre és azonosul a hősnővel. Nekem azért több kell annál, hogy attól fél Caddy, az új lány miatt Rosie nem lesz többé a legjobb barátnője.

De aztán bejön a kamaszos fájdalmas vonal. Suzanne múltja borzalmas, és minél több történetet ismerünk meg, annál nagyobb a dráma. Amit aláhúz a karakter okos kidolgozása. Mert ez a lány sérült, és látványosan vannak bajai. Nem egy álom hősnő, hanem egy olyan figura, akit megrágott az élet. És bizony küszködik.

Caddy is azzal vált számomra érdekessé, hogy mit kezd ezzel a helyzettel. Mert Suzanne tényleg bajba sodorja, felelőtlen, magával rántja a jó kislányt a nem annyira jó felé. A környezete nyomást helyez a lányra, hogy szakítsa meg ezt a barátságot. És az olvasónak is gondolkoznia kell, érezni, hogy mi lenne a helyes megoldás. Ellökni a lányt, aki már amúgy is sérült? Legyünk önzőek? Vagy vállalni kellene mindent? Hol az a pont, ahol már el kell engedni ezt a barátságot az önvédelem érdekében?

Így a regény második fele tényleg komolyabb, izgalmasabb, érdekesebb. Megmarad a kamaszos hangnem, Caddy önbizalom hiányos, de nagyon jó kislányos jelleme és hangja, de a történetnek súlya lesz. Ettől pedig a könyvet is többre tudom értékelni.

Talán az is ér a célközönségnek pontot, hogy pl. chat-beszélgetést is beemel a szövegbe.

Összességében pozitív csalódás volt, sokat javul a történet az elejéhez képest.

Barnard: Törékeny barátság - Mint ifjúsági: 75% látszólag könnyed, de komoly problémákat érint. Szerethető, kamaszos.

Szubjektíven: 65% az eleje annyira kamasz lányos, hogy sok is volt, de javul a drámával.

Barátságos, netes, problémás, kamaszos.

Tünde 14 éves, és a valóságban problémákkal küszködik. Sokkal jobban érzi magát a virtuális világban, ahol barátai vannak és ahol ott egy titokzatos fiú is. Aibell14-ként ismerte meg, és mindig nagyon várja, hogy írjon neki. Együtt haladnak az Arawyn szeme nevű játékban, összebarátkoznak, de mi történik, ha a virtualitás helyett igazából kell megismerni és elfogadni a másikat? Ataius15 ugyanis a valóságban egy 15 éves fiú, akit Hárúnnak hívnak. A valódi világban ő sem érzi biztonságban magát, és a virtuálisban találja meg az erőt, ami a mindennapok túléléséhez kezd. Miközben szembe kell nézniük mindkettejüknek az igazsággal, olyan alakok tűnnek fel mellettük, mint a Wifiman, vagy a Hide Ember.

Egyszer volt, hol nem volt, egy körző. Épült köré egy rádiójáték, amiből született egy könyvsorozat, majd kitaláltak belőle egy társast is. A legújabb újjáélesztése egy színdarab. Kitaláltátok, hogy az Időfutárra gondoltam? Nekem nagy kedvencem, végig is hallgattam, végig is olvastam, és a színház is tervbe van. Ami miatt pedig emlegetem, hogy Tasnádi István és Jeli Viktória annak a sorozatnak egyik szerzőpárosa.

Cselekményben, stílusban ez a kötet teljesen más, de ha az Időfutár hangja tetszett, már jó alap ehhez. Mert stílusban érezni a rokonságot.

Ez is tiniknek, kis kamaszoknak van írva. És nagyon fontos üzenete van, bármelyik oldalról közelítem is. Csak éppen nyíltan nem írhatom le, mert nagyon spoiler lenne. Hárún és Tünde életében is van egy nagy konfliktus, vagy akár hátrányos helyzetnek is hívhatom, amivel még maguknak is küzdeni kell, és másokkal is el kell fogadtatni. Ami ebben a korban, 14-15 évesen nem egy kis kihívás. És később sem lesz könnyebb. A szerzőpáros ráneveli a kiskamaszokat arra, hogy legalább próbálják meg magukat ennek a két fiatalnak a helyébe képzelni. Én meg reménykedek benne, hogy van az irodalomnak annyi ereje, hogy ha sokan olvasnak ilyesmit, és beleképzelik magukat, egy toleránsabb nemzedék nőhet fel. Jó, vágjátok csak a fejemhez, hogy naiv vagyok!

Egyedi a regény formátuma is. Már meséltem nektek a Nézőpontok sorozatról, emlékeztek? Ez is azt a koncepciót követi. A kötetnek két oldala van, egymáshoz képest fejtetőn. Az egyikben Tünde, a másikban Hárún szemszögéből lehet követni az eseményeket, hogy a végén a két szál összeérjen, és középen ott legyen a regény közös vége. Mindegy is, kivel kezdesz. Én szinte sajnálom, hogy nem lehet mindkettőt tudatlanul olvasni, hiszen a másik karakter titka az utolsó jelenetben a közös vég előtt lelepleződik, így elkezdve a másik oldalt, már egy fontos poénnal tisztában leszünk az elején.

Ez még fokozódik azzal, hogy ez egy chat regény. Nincs szöveges rész, nincs leírás, azt kapjuk, ami villog a kurzor mögött. Ezek a fiatalok írnak egymásnak, más helyzetben a párbeszédeik követjük. Mégsem színdarab, vagy dráma. Chat regény. Nagyon gyorsan, könnyen is lehet olvasni. Szerintem sokkal közelebb áll a mai kiskamaszokhoz ilyen formában, mint egy Egri csillagok – amit különben én nagyon szeretek gyerekkorom óta, de mint tudjuk, én sikeresen könyvmolynak születtem. Ami egyre ritkább elmekórtani eset.

Érdekes kis könyv, és nem csak kamaszoknak.

Tasnádi – Jeli: Kettős: Játék - Mint ifjúsági: 85% van tanulsága, empátiára nevel, és ötletes ez a chat formátum is.

Szubjektíven: 75% érezte benne az ötletet, de nekem nagyon példázatos. Fiatalabbnak ok.