Január

7: Bryan: A háború jegyesei; történelmi 5/4

8: Maas: A hajnal tornya, fantasy YA 5/2,5

9: Moriarty: Kilenc idegen, női 5/3

10: Millar - Romití Jr: Kick-Ass, képregény: 5/5

11: Reeve: Csillagvonatok, gyerekkönyv: 5/3,5

12: Chase: Egy ágyban a herceggel, romantikus: 5/2

      Tucker: Egyetlen kis hazugság, new adult: 3,5

13: Chainani: Az én váram, meseregény: 5/3

      Cooper: Kétségekbe zárva, romantikus thriller: 2,5

De mi van a számok mögött?

Szerelmes, beépülős, játszmás.

Lili Green végre úgy érzi, révbe ért az élete. Mellette van nagy szerelme, Nikosz, aki felhagyott a bűnüldözéssel és a beépített munkákkal, most céget alapított és összeköltöztek. De jön egy telefonhívás, egy ismerős a múltból segítséget kér, és Nikosz eltűnik. Lili majd beleőrül az aggodalomba, és párja után ered. Csak meg akar győződni róla, hogy Nikosz rendben van, de a látvány így is fejbe csapja. Nikosz, dúsgazdagon, gyönyörű nőkkel a karján. Mintha egy másik ember lenne. Mintha a kettejük közös élete kevés lenne neki. Gyötri magát a lány, elmenekülne innen, de balszerencséjére pont annak a veszélyes férfinak a szeme akad meg rajta, akihez Nikosznak be kell épülnie. Miközben Lili is kénytelen szerepet játszani, szembe kell néznie minden kishitűségével is.

Carrie Cooper ott folytatja, ahol az előző regényében abbahagyta. Igaz, nem a cselekményben. Aki nem olvasott még Lili Green regényt, sem kell, hogy feladja a próbálkozást. Teljesen új történetbe vág a szerző, ami nem kapcsolódik az előzményekhez. Ugyan van egy kis utalgatás arra, ki honnan ismeri egymást, de semmi olyasmi, ami a cselekmény megértését gátolna.

Amiben ugyanaz, a stílus és a cselekmény szövése. Ebben is a szerelem és a szenvedély körül megy a játszma, miközben kicsit nyomozgatnak és van bűnügyi szál is. Cooper kölcsönvesz pár elemet a thrillerektől, de nagyon arra használja csak, hogy a szerelmi szálait árnyalja vele. Mutatok is egy példát! Nikosz tudja, hogy szerepet kell játszania, és valószínűleg minden be van kamerázva, éppen figyelik őket. Mégsem képes teljesen szabadulni az igazi énjétől, és ahelyett, hogy a munkán járna az esze, azon töpreng, hogyan adja a szerelme tudomására, hogy még mindig szereti. A félig elrabolt, bedrogozott lánykának sem a szökésen jár az agya, hanem, hogy a szeretője mikor jelenik már meg – amíg odaér, meg lehet drogozni és a házigazdával viszonyba bonyolódni.

Nem sok kellene, hogy bulvárregény legyen belőle, onnan rántja vissza mindig a krimis, thrilleres elem, de tényleg nagyon a kés hegyén táncol a kötet.

Szórakoztatni akar a regény, ugyanúgy, ahogy a korábbi részek is. Egy női, kalandos vágyálom, amelyben a tökéletes pasi és szereti, ez lenne Nikosz, mindig időben érkezik, hogy megmentse, vagy éppen begerjessze a hősnőt.

Ok, ebből ez most erotikus regénynek tűnik, de ilyen szempontból egészen visszafogott volt most Carrie Cooper. Az álca miatt a szereplői csak cicáznak egymással, és húzzák egymás agyát. De fogadnék, majd a folytatásban, ott ténylegesen egy ágyba is fogja helyezni őket. Csak késleltet, növelve a szexuális feszültségeket.

Ezzel el is árultam, hogy ez még nem a történet vége. Szerencsére haladnak az események is, így a kötet végére már elég sok mindent tudunk, és szépen elő vannak készítve a szálak, szerelmi és embermentési vonalon is, amiket lehet mesésen zárni.

Ami zavar, az maga Lili. Nektek nem mennek agyatokra azok a nők, akik szépek és okosak, minden pasi a nyálát folyatja értük, ők meg folyton bizonytalanok, nyavalyognak? Lili ilyen.

A happy endre már most nagy tételben fogadnék, de az idén megjelenő folytatásban kiderül.

Cooper: Kétségekbe zárva – Mint romantikus thriller: 50% inkább romantikus, sok női lélekrajzzal és macsó férfiakkal.

Szubjektíven: 30% igazából két bajom van: túl szerelmes, és Lili nagyon sokat nyavalyog.

Mesés, kalandos, királyságot mentős, jóslatos.

Tedros és Agatha már Camelotban vannak, készülnek az esküvőjükre. Azonban gyülekeznek a viharfellegek is: Tedros koronázása félresikerül, nem sikerül kihúznia az Excaliburt. Annyira meg akar felelni, hogy Agathát teljesen kizárja, aki sokat szenved a nagyon konzervatív udvarmestertől. Egy régi legenda is felbukkan, amely kiforgatva alkalmas lenne, hogy letaszítsa a trónról Arthur fiát. E közben az iskolában Sophie átvette a Rosszak dékánjának székét. Jól szórakozik, bálozik, miközben esküvői tippeket ír barátnőjének. Ám valaki a diákok küldetéseit kisiklatja, valami szörnyűség készül. A két barátnő együtt vág neki kideríteni, ki szórakozik a mesehősök életével és Tedros trónjára ki áhítozik. Egy ellenfél lenne? A Rengetegben keresik a válaszokat.

A Jók és rosszak iskolája ötletesen és viccesen indult, egy jópofa gyerekmesének, ami nem vette komolyan magát, és ez jól is állt neki. Aztán, minden kötettel egyre jobban éreztem, hogy az ötlet kevesebb, a történet gyengébb, de az oldalszámok még mindig az egekben. Örültem, amikor vége lett, minden szál el lett varrva.

De egy siker nem tűnhet el örökké, Chainani is folytatja a sorozatot. Új trilógiába kezdett, de legalább nem a korábbi szálakat bontja szét. Volt egy ötlete, ami köré írta a folytatást. Ez legalább indokolja, az anyagi kérdéseken túl, miért térünk újra vissza a Jók és rosszak iskolájába. Vagy, inkább Camelotba.

Hiába értem, miért jó ötlet a trónkövetelő felbukkanása, mégse tudom szeretni. Kifejezetten izgalmas, ahogy egy ősi mesét kiforgatnak, hogy azzal indokolják a gonoszak a tetteiket. Ha csak azt nézzük benne, hogyan manipulál a Kígyó az Oroszlán ellen, kifejezetten szórakoztató a regény. Volt egy történet, amiből mese lett, és a Kígyó ezt játssza újra a maga sötét módján. Akkor mi a bajom? Az, hogy nagyon eltér az eredeti történettől már maga Tedros léte is. Arthur király és Guinevere nem volt képes közös gyermeket a világra hozni. Aki itt mégis él, ő Tedros. Megtart az írónő elemeket az eredetiből, de annyira mesébe ágyazza, hogy azt nem veszi be a gyomrom. Korábban is birkóztam ilyen problémákkal, de mivel teljesen mese környezet volt, lenyeltem. Most viszont az egyik fő helyszín Camelot, az Arthur mondakört írja újra Chainani, annyi mese elemmel, hogy az zavart. Túlzottan rég szeretem az eredetit…

A történet különben kellemesen kalandos, láthatóan van elég ötlet és alapanyag az Arthur mítoszokban, amikkel játszhat az írónő. Vastag a kötet, de ha túlírtnak is érzem helyenként az egyes kalandokat, legalább változatosak és haladnak az események.

Ami viszont nem nyerte el a tetszésem, bár értem annak is az okát: a karakterek fejlesztése. Tedros ebben a részben teljesen kifordul magából, elveszti szinte minden önbizalmát, nagyon könnyen manipulálható. Ok, 16 éves, a többiek is, ez indokolhatja a gyerekességük. De nekem nem áll össze a fejemben: 16 évesen esküvő, uralkodás, abszolút felnőtt szerepek, és annyira gyerek még Tedros, Agatha és Sophie is! Néhol a nyavalygást is nagyon túlzásba viszik, ami engem mindig is irritált.

Elsősorban kisebbeknek való ez a kötet, akik még elég gyerekek egy meséhez, de már haladnak a YA regények felé. Ez átmenet a kettő között.

Chainani: Az én váram – Mint meseregény: 70% kalandos, további viszi a cselekményt, újraértelmezi a klasszikusokat.

Szubjektíven: 40% némileg túlírtnak találtam, és az átírása az eredetieknek gyakran zavart.

A történet keveri a szereplők nézőpontjait, játszik az idősíkokkal. Ezt meg se próbálom átvenni, karakterenként elmesélem, ki mivel küzd, és mi lesz a megoldása.

Masha menő üzletasszony volt, aki éppen agyvérzést kap, de fel se akarta venni, csak dolgozni. Az asszisztensét szidja le, amiért kihívta a mentőket. De elájul, be kell avatkozni. Valamivel később a saját egészségügyi intézetét vezeti, ahol az a férfi az egyik ápoló, aki megmentette az életét a baleset idején. Sikeresek, bár megosztó Masha radikális módszere. Egyesek imádják, mások perelni akarják. Most új csoport jön, kilenc idegen egy 10 napos terápiára. Velük is a szokásos kört futja: diéta, beszélgetések, majd bedrogozza és bezárja őket. Ez a csoport nagyon ki is akad, perelnek a szabadulás után. Masha börtönbe kerül, de ezt is reklámnak használja, még radikálisabban folytatja a szabadulása után. Senki nem is sejti, hogy a munkamániás nő nagyon rég elhagyta a csecsemő fiát és a férjét. Pénzt küld nekik, de se a fiát, se az unokáját nem látta még. A volt féje még küldözget neki képeket, remélve, egyszer meggondolja magát.

Frances (1.) ötvenes írónő, akit két dolog súlyt: romantikus regényei már nem érdeklik az embereket, a legújabbnak kiadója sincs. Már szeretne családot is, egy elvált, gyerekes férfi személyében. Azt hitte, megtalálta. De csak egy csaló volt, aki kicsalta a pénzét és megszökött. Itt ismerkedik meg egy egykori football játékossal (2.) (aki még mindig azon próbál túllendülni, hogy sérülés miatt nem lehetett sokáig a pályán), aki nem szimpatikus neki, nem is a zsánere. De a közös napok közel hozzák őket. A férfi a távozás után is tartja a kapcsolatot, főleg telefonon beszélgetnek. Amikor a gyerekéhez és kis unokájához utazik Európába, a nőt is elhívja magával. Frances elmegy, a reptéren csattan el az első csók, és innentől kezdve együtt vannak. Pár évvel később, Frances 60. születésnapja után össze is házasodnak. Arra a nő már új karriert is talált: romantikus krimiket ír.

Ben (3.) és Jessica (4.) a házasságukat szeretnék rendbe hozni. Korábban közel voltak egymáshoz, de mióta megnyerték a lottót, eltávolodtak. A fiatalembernek hiányzik a munkája, a hétköznapok. A gazdagságban azt az egyet szereti, hogy most megvehette álmai kocsiját. A felesége féltékeny is az autóra, a nagy kocsibolond Ben szerinte jobban szereti a Ferrarit, mint őt. Jessica a pénzt arra használja, hogy az áloméltét élje. Plasztikai sebészettel változott bombanővé - amit Ben nem szeret, műnek látja a feleségét. Jessica mindene a közösségi média, celeb akar lenni. Annyira mást akarnak, hogy itt rájönnek, nem maradnak együtt. Mivel Jessica nem terhes, békésen elválnak. Jessica megvalósítja a celeb álmát, Ben visszamegy dolgozni, stabilan él, a vagyon jelentős részét jótékonyságra fordítja és idővel a szerelem is újra rátalál.

Carmel (5.) fogyni jött ide. 4 lányt szült a férjének, boldog volt, míg a férfi hirtelen ott nem hagyta másért. Szerinte azért, mert már nem elég szép. Itt a többiek és a helyzet rádöbbentik, hogy jó úgy, ahogy van. A férje a bűnös, akinek csak az volt a lényeg, hogy új és fiatalabb nője legyen. Magabiztosabb lesz, visszamegy dolgozni, és még a férje új felségével is összebarátkozik, aki nagyon rendes nő, és mivel nem lehet saját gyereke, Carmel lányait imádja. Carmel biztos benne, ha a volt férje elhagyja majd egy fiatalabbért őt is, ez a barátság megmarad és tartósabb lesz, mint a házasság.

Egy jóképű fiatalember, Lars (6.) a párkapcsolati gondjaival kerül ide. Homoszexuális, aki szereti a párját, de egy ponton nagyon eltérnek. Ő nem akar gyereket, a szerelme igen. Mire hazamegy, már hajlandó komolyan megfontolni a lehetőségeiket.

Napoleon (7.) a nejével (8.) és a lányával (9.) érkezik. Csak át akarják vészelni ezt a 10 napot, amikor 3 éve a fiuk, Zach öngyilkos lett a születésnapján. Elfojtanak, nem beszélnek a 18 évesen önmagával végző Zachről. Itt átszakadnak a gátak. Mindenki elmondhatja, miért hibáztatja magát. Az anya, aki nem ellenőrizte a fia gyógyszerét, aminek szuicid hajlamok is a mellékhatásai. Az ikerhúg, aki látta a testvére megváltozott viselkedését, de nem mondta ki nyíltan. Az apa, aki aznap álmosan lenyomta a vekkert, és máig kísérti, ha korábban felkel, még életben találhatta volna a fiát. Azzal, hogy kimondják, a sebek gyógyulni kezdenek, és együtt ki tudják mondani, Zach magát ölte meg, nem ők tették ezt vele. Már a szépre is tudnak emlékezni, nemcsak a fájdalmasra. A szülők újra egymásra találnak, a lányuk pedig visszatalál magához. Bennel barátkozik itt össze, akinek van egy drogfüggő testvére, akin próbál a férfi segíteni, de egyszerűen nem tud. Amikor hónapokkal később Ben testvére túllövi magát és meghal, ezt a lányt hívja fel vigaszért.

Nyíltan nincs leírva, hogy ki ő, de Frances esküvőjén a koszorúslányok között van egy szem kisfiú. Akinek Zach a neve, és aki már most a játékautóját szorongatja mániásan. Szerintem Ben és az ikrét elvesztő lány összejöttek, családot alapítottak, és a kis Zach a kisfiuk. 

Egyetemes, szerelmes, önfelfedezős.

Livie a szülei halála óta mindent tökéletesen igyekszik tenni, hogy az a nő legyen belőle, akinek az apja szerette volna látni. Kiváló tanuló, akinek csak ötösei vannak, és felvették a Princetonra. Orvosnak készül. A nővére azonban aggódik, hogy a tökéletesség mögött feldolgozatlan trauma van, és ráveszi, hogy járjon pszichológushoz. Aki mindenféle őrült feladatot ad a lánynak, így az egyetemet egy bulival kezdi, ahol ismerkednie és innia is kell. Másnap reggel Livie az iskola szívtiprója mellett ébred, egy friss tetoválással, és hiányos emlékezettel. Ashton igazi rosszfiú, akire semmi szüksége a lánynak: az evezőcsapat kapitánya napi szinten cseréli a lányokat, míg otthon menyasszonya van. Connor sokkal jobb választás lenne, de akkor miért Ashton tetszik a lánynak annyira? Aki vele nem is olyan bunkó. Lehet, hogy több van a felszín alatt és érte érdemes lenne kockáztatni is?

Szerintem nagy előnye a kötetnek, hogy nem várja el, hogy ismerjem az előzményeket. Ugyanis, Tucker megírta Livie nővérének is a történetét, sőt, azt egyből két szemszögből is, mert Trent szemszöge is elkészült. De Livie teljesen tiszta lapot kap, és ha nem tudnám, nem olvastam volna az előző két részt, nem is venném észre, hogy nem ez az első rész. Akinek megvan az előismeret, ő majd örül, hogy látja, hogy alakul Kacey és Trent élete, de lehet tiszta lappal is kezdeni.

Sok tekintetben nekem ez a rész még jobban is tetszett, mint Kacey története.

Pedig, az eleje annyira tipikusan new adult szerelmi történet, hogy a falat tudtam volna kaparni kínomba. A pszichológus arról tart kiselőadást, hogy Livie hajlamos a fejében levő tökéletes terv érdekében figyelmen kívül hagyni, mit akar igazán. Erre milyen helyzetben találja magát? Két fiú lép az életébe. A tökéletes meg a problémás – és Livie pont azt csinálja, amit a doki megjósolt. Majd megvadul a problémás Ashtonért, de a jófiú Connor barátnője lesz. Lehet tippelni, mi fog történni! Szerintem tudjátok.

Igen, ilyen téren kiszámítható. És mivel New Adult kötet, a végére az erotika is beköszön, de elég finoman ahhoz, hogy senki ne érezze magát kényelmetlenül.

Amivel viszont ez a történet több és érdekesebb, hogy elkezd két másik szálon is építkezni. Ahogy Livie elkezd rájönni, ki ő és milyen akar lenni, nem a kép a fejében. És ugyan ezt legkidolgozottabban a szerelmi életén látjuk, de jelen van a pályaválasztásában, az egyetemi életében is. Így máris van egy komolyabb dráma, ami sokkal fontosabb kérdéseket vet fel. Hogy mindenkinek oda kell annyira figyelnie magára, hogy valóban oda tartozzon, ahol jól érzi magát. Hogy merje felfedezni magát mindenki, ne tegyük magunk skatulyába!

Ahogy Ashton elkezd megnyílni, meg egy igazi new adult szenvedéstörténet bomlik ki. Nem akarom lelőni a csavart, de Ashton nem véletlenül olyan, amilyen. Pszichológiailag nagyon összeáll, és talán fel van nagyítva a dráma, de tényleg üt és durva.

A cselekmény is ezekkel a szálakkal pörög fel, addig a tipikus szerelmi tipródás.

Tucker stílusa remekül megy a zsánerhez. Könnyen bele lehet élni magunk, erős a lelki oldala, könnyed és olvasni is könnyű. Szórakoztat, meghat, nem csöpögésre törekszik.

A végére egészen megszerettem, nem is bánom, hogy elolvastam.

Tucker: Egyetlen kis hazugság – Mint New Adult: 80% miközben szerelmes, a karakterei komoly traumákat kezelnek, stílusos.

Szubjektíven: 65% amíg a szerelem dominál, untam. De a dráma a végén igen felhúzza.

Szerelmes, királyi kötelességes.

Nicholas sok tekintetben tökéletes életet él: jóképű, sportos, van pénze bőven, és még herceg is, akinek mindenki a lába előtt hever, és egyszer király lesz belőle. Ezzel a tudattal nőtt fel, és kész is a nagyanyját követve majd trónra lépni. Ám öccse, a kötelező katonai szolgálat után az Államokba ment búfelejteni, és botrányt halmoz botrányra. A királynő utána küldi Nicholast, hozza haza az öccsét! Ám Las Vegasban valami másra is rábukkan a herceg: egy pincérnőre, akinek felvágták a nyelvét, dögös is, ráadásul fogalma sincs róla, hogy Nicholas az örököse Wessco trónjának. Elkezdi csapni neki a szelet, szenvedélyes viszonyba bonyolódnak, aminek egyikük sem akar véget vetni. Olívia nyárra a herceggel utazik, kalandot terveznek, de a szívük sokkal többet akar pár hónapnál…

Emma Chase tipikusan olyan szerző, aki mesés romantikát, épp csak egy csipetnyit rosszfiús vonással rendelkező szépfiúkat állít csatasorba az olvasók kegyeinek elnyeréséért. Az új sorozata az Uralkodj magadon, melyben az uralkodás a címszó. Ugyanis egy kitalált ország kitalált királyi családjának szerelmi történeteit taglalja. Voltam annyira kíváncsi, hogy belenézzek, mégis, kik fognak sorra kerülni. A második rész Henry története, a harmadik Olívia húgáé, a negyedik egy leendő királynőé, aki szerintem Henry lánya lesz – de még azt sem tartom kizártnak, hogy előzmény kötet: Nicholas és Henry anyjának története.

Ez az első azonban, a fenti tartalomnak megfelelően a trónörökös története. Nicholas és Olívia története. Erről jut eszembe, mégis, miért kell félig magyarítani a neveket? Olivia, angolosan. De ebben végig Olívia szerepel – de csak az ő neve ilyen. Ennek mi értelme? Úgy tűnik, mostanában minden héten belefutok valami olyan szöveggondba, ami az agyamra megy.

Igaz, ez a romantika nem az én világom. Ebben egyszerűen nincs semmi plusz, ami miatt tetszett volna nekem. Az Őrült, gazdag ázsiaiak is szerelmi történet, de abban van egy olyan luxusvilág, ami guilty pleasure történetté teszi – amit azért emlegetek, mert ebben elvileg királyi családot követünk, és annyit tudok meg az életükről, a köröttük levő gazdaságról és szokásokról, hogy a trónörökösnek nemesi származású szüzet kell elvennie. (Wessco – Nyugat-Skócia. Mondanom se kell, mennyire kiakadtam kitalált eredetén. Akkora butaság!)

Visszatérve erre a történetre, ez csak egy romantikus mese. A gazdag herceg belefut a szegény, de szép és talpraesett lányba, és innentől mindent ki lehet számítani. Minimális ellenkezés után jön az isteni szex, majd a kapcsolat, amit egy ostoba félreértés megtör. De akkor jön a nagy gesztus – ami itt tényleg nagy lesz – majd a nagyon boldog happy end. Egész egyszerűen nem tudok kiemelni semmit, hogy mi történt ezzel a két emberrel. Olívia egyre több emberrel megszeretteti magát a királyi udvarba, közben meg élik a boldog szerelmesek életét sok utalással a szexuális életükre.

Erről jut eszembe, azt hittem, ez erotikusabb regény lesz. Nem lett az. Talán két szexjelenet akad benne, amúgy meg csak utalgat az írónő, hogy egymással és ágyban töltik az időt.

Ami talán kicsit menti a menthetőt, hogy legalább a stílusában nem akar Chase csöpögni. Humoros próbál lenni, néha össze is jön neki – bár nem mindig.

Engem nem nyert meg Wessco – a kötetek majd jönnek, de nem hiszem, hogy kap még esélyt.

Chase: Egy ágyban a herceggel – Mint romantikus: 35% egy modern mese, pont, aminek hirdette magát. Szerelmes, de nagyon.

Szubjektíven: 20% nincs rendes karakterábrázolás, nagy mese az egész, kiszámítható!

Melyik regény lóg ki a sorból, és miért? Ha nincs ötlet, a zárójelbe súgok kicsit. (Színpad, zene, tánc.)

Megoldás: Tovább!

Kamaszos, összeesküvős, kalandos, robotos, jövőbeli.

Zen egy súlyosan paranoiás anya fiaként nőtt fel, akinek rendszeresen költöznie kellett, mert az anyja állandóan attól félt, hogy levadásszák őket. Most a nővérével közösen próbál gondoskodni az asszonyról: lopkod, miközben élvezi a csillagvonaton tett utakat, mely világokon halad keresztül. Ám egyszer egy robotlány, Nova egy különös férfihoz vezeti el, aki megbízza egy nagy lopással. A császári múzeumvonatról kell egy dobozt elhoznia. Zen képes bejutni, hisz ő maga is a császári család tagja, csak a béranya megszerette a benne növekvő magzatot, és megszökött vele. Zen most hazatér, szembe kell néznie egy másik világgal, és egy titokkal, amit a világot uraló mesterséges intelligenciák nagyon rejtve akarnak tartani – és Zen vállán a súly, hogyan legyen tovább.

Már most látszik, nem lesz szerencsém a Philip Reeve regényekkel. Ugyanis a Ragadozó városok nem szerepel túl jól a moziban, akkor nem folytatják a filmeket, és akkor a regényekre is hiába várok. A Móra közben megpróbálkozik a szerző egy másik sorozatával, a Csillagvonatokkal. Ami korrekt gyerekkönyv, de van egy olyan sejtésem, hogy a mozis siker nélkül ez is abba fog maradni, és csak az első kötet lesz beszerezhető magyarul.

Ugyan más történet, mint a Ragadozó városok, de tagadhatatlan, hogy egy szerzőnek a munkája. Ugyan meg vannak változtatva a karakterek, az egész világkép, és mégis, ugyanaz van ennek is a mélyében. Egy jövőkép, csak ez élhetőbb. Szuper technikák vannak, mesterséges intelligencia istenek, embernek is elmenő robotok, olyan világok közt utazó vonatok, melyeknek személyisége van. Itt is van egy felső, zsarnoki hatalom, aki eltitkolja az igazat. Itt is egy az eseményekbe belekeveredő fiú és egy harcias lány, akivel egymásba is szeretnek, változtatnak meg mindent maguk körül.

Alapvetően cselekményközpont a történet, így az események gyorsvonatként száguldanak a szereplőkkel és az olvasóval. Egy élelmesebb szerző akár három regényt is kikerekített volna ennyi eseményből: a szegény fiú kinevelése kémmé és tolvajjá, az akció, egy terv a félresikerült helyzet rendbetételére, csavar, nagy összecsapás. Közben van itt mentőakció és támadás, de menekülés is a csillagvonattal. Szegénynegyed, és a császári család gazdagsága a mindenféle ármányokról nem is beszélve. A mellékszereplők történetei, köztük egy epikusan nagy szerelem, amiből aztán a világot megváltó lázadás robban ki – és ez nem Nova és Zen szerelme, hamar hozzá is teszem.

Mert Reeve nem ír erős szerelmi szálakat, szinte Star Wars szinten van. Szeretlek. Tudom. Itt a kalandok és a veszélyhelyzetek dominálnak, ami szerintem a célközönségnek sokkal jobban meg is felel. Még kicsit csavarosabb is, mint egy átlag gyerekkönyv.

Nincsenek hosszú leírások, a világot is kalandok közepette mutatja be. Van benne sok jó ötlet, ha ez-az ismerős is volt komolyabb sci-fi történetekből – csak itt a gyerekverzió szerepel.

A szereplők is gyerekkönyvesek: könnyen besorolhatóak a jó és rosszak kategória köré, egy-egy kivételtől eltekintve, ami passzol a regény végi csavarhoz, amit a felnőttek várnak, a gyerekek meg szerintem meglepődnek rajta.

Tehát, korrekt gyerekkönyv, folytatása is van – kérdés, hogy magyarul olvasható lesz-e.

Reeve: Csillagvonatok - Mint gyerekkönyv: 70% eredeti ötletek, kalandos, gyerekeknek szánt világ, de némi csavarral.

Szubjektíven: 55% olvasmányos, a világa érdekes, de a főszereplőket nem szerettem meg.