Tudományos, jövőbeli, gondolkoztató.

Pár éve valami történt a Földdel. Egy idegen valami kilökte, megváltoztatta. Pár ember, egy új létezési formába a Földeket járja, próbálnak rájönni, ki tette és miért. Az egyiken Szófia saját maga e világi, fiatalabb verzióját figyeli, és a bolygó mesterséges intelligencia kutatásait. Nem bírja megállni, pár társával beavatkoznak és fizetnek érte. (Isten gépei) Az emberiség a mesterséges intelligenciáktól várta, hogy megoldják a Föld minden gondját. De a létrejött tudatok elszöktek az űrbe. Melvin az élete nagyját egy segítő MI tervezésébe fekteti, míg felfogja az igazságot. (Az MI-teremtő) Már a regényeket is szoftverek írják. Az utolsó író be akarja bizonyítani, hogy az igazi mégis az, amit ember írt. Írni kezd, e-macskája tanácsaira figyelve, és egyszerre arat sikert és bukik el. (Az utolsó író)

Nem először bizonyosodik be számomra, hogy a sci-fi az a műfaj, amit kis dózisokba tudok úgy fogyasztani, hogy élvezni is tudjam. Philip K. Dick novelláit imádom, a regényei nagyjával szenvedek. Brandon Hackett talán nem veszi sértésnek, hogy nálam ugyanabba a kategóriába esnek a könyvei, mint a Dick élményeim. A novellák tetszettek, az eddig olvasott regényeivel – Az ember könyvének kivételével – szenvedtem.

A jelen kiadás, amit az Agave hozott tető alá, azért is érdekes, mert az Isten gépei kisregény most ünnepli a 10. születésnapját. Így kapott egy új kiadást, mellette másik novellákkal, és átdolgozással. Nekem tetszett, mennyire tartani tudták a koncepciót. A mesterséges intelligenciák állnak a középpontba, és nekem hozott olyan felismeréseket a kötet, amire eddig eszembe se jutott gondolni.

Ahogy az Isten gépei is feldobják, azokat az utakat tudtam én is elképzelni a mesterséges intelligenciák kifejlődésével, amit itt vázolnak. Az MI fölénk nő, és elpusztít. Mint a Terminátor univerzumban, vagy a Mátrixban. Vagy segítő lesz, az emberiség fölé növő Isten. De itt olvastam valami olyat, ami az emberi egoizmus miatt meg se fordult volna a fejemben.

Az MI-teremtő világában ezek az intelligenciák elmennek, mert az emberiség nem érdekes nekik. Annyira magunkra koncentrálunk, ezért ezt a lehetőséget fel se szokták vetni, pedig logikus, és engem nagyon meg is fogott. Tényleg, mi érdekes lenne egy szuper intelligenciának bennünk? Logikus, hogy egy ponton elmegy.

De ezen túl is sok érdekes ötletet dob fel a szerző. Szinte sajnálom, hogy már nem kell modern irodalom szemináriumra járnom, mert nagyon szívesen bevittem volna Az utolsó írót. Ez a nincs új a nap alatt, ugyanazokat a zsánereket és történeteket meséli az irodalom újra és újra, ez a gondolat simán több órás elemzés tárgya lehetne. Így van, vagy azért akadnak még eredeti sztorik? Felveti a toposzok kérdését is. Szóval, az irodalom tanár diplomámmal ezt a sztorit kifejezetten érdekesnek találtam.

De akad líra is a történetekben, a Homokba írt történetben azt találtam.

Jól felépített, érdekes történetek ezek, amelyekben ráadásul meg van az a kettősség, hogy jó sztorik, de tudományosan is el tudom őket hitelesnek fogadni. És érthetőek is, lekötöttek engem is, pedig inkább művészet, mint tudomány párti vagyok.

Az ítéletem szerint ez egy jó gyűjtemény, én szerettem és fogom még kézbe venni.

Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról - Mint sci-fi: 80% eredeti ötletek, jó történetek. Tudományos magú, de olvasmányos történetek.

Szubjektíven: 85% tetszett a gondolatvilága, több mindennel tudtam azonosulni. Sok új volt.

Kamaszos, világmentős, kiképzős, harcos.

A Páratlanok sikeresen megszöktek a nindzsáktól, mindenki hazatérhetett. De a szívük mélyén mindenki tudja, még Gerald is, hogy az Anakonda nem adja fel, el fognak jönni értük. Gerald azonban nem menekül, vár. Helen emléke segített neki a korábbiakban, és a lány megígérte, hogy visszajön. Mire megérkezik, már menekülniük is kell. A nyomukban az Anakonda, de Curamoto embereiben se képes megbízni. Hans és testvérei egy hajón rejtőzködnek, hozzájuk csatlakoznak. És a fiuk lassan ráébrednek, hogy valakiben meg kell bízniuk. Curamoto még kész arra, hogy kiképezze őket, és most olyan helyzetben is vannak, hogy a saját kéréseik is meghallgatásra találnak. Míg készülnek az Anakondával összecsapni, egy áruló ténykedése is nehezíti a mindennapjaikat.

A gyerekkönyveknek van egy fontos szabálya: jól láthatóan el kell különülnie a jónak és rossznak. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor nem férnek el benne árnyalatok. Van a sötét, gonosz és az ellene harcoló fénylő jó. Mert a gyerekek ebből tanulják meg, milyen értékrendet kövessenek, alapozzuk az erkölcsi normáikat.

Frank Márton regénye is betartja ezt a szabályt, ha egy kis árnyalást meg is enged magának. Egyértelmű, kik a jók – Gerald és a barátai – és kik azok, akiket meg kell állítaniuk – az Anakonda szervezetet. Könnyű azonosulni, és a kisebb olvasók is át fogják látni a viszonyokat, még akkor is, ha valaki nem olvasta a Páratlanok első részét. Van annyi mankó a cselekményben, hogy rá lehessen jönni, mi történt korábban. (Ez annak is jól jön, aki olvasta, csak régebben. Felidézi az emlékeket.)

De! A jón, és a rosszakon belül is van egy kis árnyalás. Felveti azt a kérdést, hogy viszonyulsz ahhoz, aki a rossz oldalon áll, de nem magától, hanem kényszer hatására. És nem azt a nézeti erősíti az olvasóban, hogy ne ismerjen árnyalatokat. Gerald karakterén át képes arra nevelni, hogy ismerni kell az indítékokat és annak szellemében ténykedni. Gerald meg akarja menteni a zsaroltakat, akik így majd visszaállhatnak a jó oldalra. Másrészt, a cél szentesíti az eszközt elvet is felülírja. Curamoto ennek szellemében ténykedett, a gyerekek fel is lázadtak ellene. Most engednie kell neki is, amit az utódja már be is lát, és változtat a szervezet működésén. És mindkettő olyan üzenet, amit nem szájbarágósan, de a cselekményből és finoman adagolva megtanít a szerző, és érdemes is megjegyezni. Így ki lett pipálva az is, hogy valamit tanuljon a gyerekolvasó.

Miközben szórakozik. Mert ez is helyén van a kötetben: kalandos, amiben pörögnek az események. Harci jelenetek, kiképzés, menekülés, tervezés, egy nagyon gyerekcipőbe járó szerelmi szál. (Ebből is látszik, hogy nem ifjúsági. Ott ez erőteljesebben jelen lenne.) Vagyis, mindenki megtalálhatja benne a fogára valót.

Mint gyermekregényt, tudtam is értékelni a kötetet. Kicsit még jobban is élveztem, mint az első részt, amitől nagyon mást vártam, mint ami lett. Ami nekem kicsit sok volt, a felvezetés, amíg beindultak az események. Plusz, a szereplők is egyszerűbbek, mint lehetetnének. Mindkettő a célközönség miatt van, értem is, én nőttem ebből már ki.

Még a zárás visszavan, remélem, marad a jó színvonal arra is!

Mint gyerekkönyv: 80% kalandos, szerethető hősökkel, pozitív értékekkel megtömve.

Szubjektíven: 55% kicsit sokalltam a felvezetést, és árnyaltabb karaktereket szeretnék.

A regény keveri az idősíkokat, de mivel ez SpoilerZóna, én szépen lineárisan sorba szedtem a fő eseményeket:

A II. világháborúba mindkét Glass fiú bevonult, de más frontra kerültek. Henry az európaiba, Paul a csendes-óceáni hadszíntérre. Még a bevonulás előtt Henry New Yorkban megismer egy 19 éves, gyönyörű vidéki lányt. Silja egy skandináv származású, ártatlan teremtés, akit az anyja egy szocialista kommunában nevelt fel. Összejárnak, egymásba szeretnek napok alatt, és amikor Henry megkéri a lány kezét, ő igent mond. Gyors esküvő, pár nap együtt töltött boldog idő és a fiú bevonul.

Silja terhes maradt, és nagyon várja a kicsit, ahogy a férjét is haza. Szép kislánya lesz, akinek a Ruby nevet adja. Henry is hazatérhet, de sajnos, már nem az az ember, aki bevonult. Súlyos sérülés érte, az életéért is nagyon küzdeni kellett. A genitáliái sérültek meg, így egyelőre nemi életre nem képes. Az orvos ugyan azzal biztatja a nőt, ha hagy időt a férjének gyógyulni, idővel újra képes lesz a szexre, és gyerekük is lehet még. De Henry traumái túl nagyok, minden közeledés kiborítja, és PTSD tünetei is vannak.

Silja próbálkozik, miközben ő tartja el a családot és a kislányuk is neveli. Ő veti fel, hogy a férje járjon pszichiáterhez. Valami javulás lesz, de nem a házasságukban. Henry új hobbit talál magának: a szovjetektől félve egy bunkert kezd el építeni az erdőben, ami mellett laknak. Paul jön neki segíteni, aki egy özveggyel keveredik itt viszonyba, de más botrányba is belekeveredik. A rossz nyelvek szerint a szeretője gyerekeinek még szinte kamasz bébiszitterével is összeszűrte a levet. Henry adja az öccsének a tanácsot, hogy menjen, keressen egy helyes lányt, telepedjen le, alapítson családot.

Mikor Ruby orvosi ellátásra szorul, egy rendes doktor látja el. Silja és a doktor egyre közelebb kerülnek egymáshoz, viszonyuk lesz. Ruby rájön, de falaz nekik, sokkal szimpatikusabb neki az új férfi, mint az apja. Silja teherbe esik és a férje elhagyását fontolgatja. Vinné magával a lányát is.

Paul elment, és a bátyja tanácsát megfogadva elvett egy 20 éves vidéki szépséget, aki már az esküvő alatt is a gyermekét hordta. Egy édes kisfiú szülei lettek, aki már most az apja mása kicsiben. Angie nagyon boldog a vidéki életükben, imádja a férjét és a fiát is, máris az új babát tervezi, próbál teherbe esni, bár ezt Paul még nem tudja. A nő hiszi, hogy örülni fog, ha összejön.

De Ruby telefonhívása mindent összezavar. Az apja halott - mérget ivott. Öngyilkosság, vagy gyilkosság? Ráadásul Silja is eltűnt. A házaspár a lányhoz utazik, akit a rendőrség vallat. Szerintük Silja lehetett a gyilkos, és a lány falaz neki. Paul egyre különösebben viselkedik. Ruby éri el, hogy Angie és a baba hazamenjenek. Rábíz a nőre egy dobozt is, az anyja dolgaival.

Angie egy idő után nem bírja megállni, elolvassa, ami benne van. Silja naplója. És Paul levelei - egy része a testvérének, egy része Rubynak. Kiderül, hogy Paul fuldoklott a házasságában, elege volt a nőből és a fiukból is. El akarta hagyni, vagy megölni. És Ruby az, akire lecserélte volna. Kiderül az is, hogy Henry ölte meg a feleségét, aki el akarta hagyni. Ruby ezért mérgezte meg az apját, és intézte a belé szerelmes Paullal úgy, mintha az apja lett volna a felesége gyilkosa, majd öngyilkos lett volna. Ruby a nagybátyjában is felismerte a pszichopatát, kihasználja, és biztonságban akarta tőle tudni Angie-t és a babát.

Pár évvel később Angie főiskolára jár, van egy korabeli szerelme, aki elfogadja őt a babával együtt. Már a házasság is szóba került közöttük. Ruby levele érkezik meg, benne Paul halotti kivonata. Amint átértek Spanyolországba, Ruby tett róla, hogy halálos baleset érje. Ő most más néven, boldogan él, és ezt kívánja Angie-nek is.

Maffiás, hatalmi harcos, ármányos.

A keresztapa, vagyis Patrick Benoit az egyik legnagyobb francia bűnszervezet mindenható ura. A saját lányát is kész volt a céljai érdekében felhasználni: mikor tudomást szerzett róla, hogy egy helyi gróf fia igazából egy amerikai maffia klán fejének fia, parancsba adta a 30 éves, szexi nőnek, hogy csábítsa el a 17 éves kamaszt és szüljön gyereket. A terv megvalósult, de mindenki nyomorult lett tőle. A házaspárrá váló fiatalok harcolni kezdtek egymással a hatalomért, a fiú apja sose jelentkezett. A frigyből született fiú, JB közben felnőtt, és 20-21 évesen késznek érzi magát, hogy jelentkezzen az örökségéért. Jó barátjával és szerelmével egy hatalmi játszmába kezdenek, melynek célja, hogy JB átvegye a nagyapja szervezetét. Nem is sejti, hogy távolról az apai nagyapja is rajta tartja a szemét, mint lehetséges örökösön.

Egyszer volt, hol nem volt, hogy a maffia történetek virágkorukat élték. Nem kellett hozzá több, csak egy film, ami örökre rajta hagyta a bélyegét a műfajon. Ki ne emlékezne a Corleone névre? Vagy a lófejre az ébredő mágnás mellett. Valahol viccesnek is érzem, hogy az utóbbi években a romantikus zsáner vette birtokba a maffia történeteket (pl. Borsa Brown). De most megérkezett Vito Santorino egy újabb történettel, amely a klasszikus hagyományokat eleveníti fel modernebb köntösben.

A főhőse Jean-Batiste, vagyis JB, aki tudja is magáról, hogy milyen örökös. Sok múlik azon, hogy az olvasó milyen kötődést képes kialakítani az ő személyével, hiszen ő lesz a sorozat központi alakja. Csak éppen nem egyszerű azonosulni a helyzetével.

Szenvedtem azzal, hogy tudom-e kedvelni. Egyrészről, vannak jó tulajdonságai, ami miatt simán a regénysorozat központi alakja lehet. Okos, ravasz, a barátaihoz hű, kemény figura. Nagyon tud manipulálni, folyamatosan meglepi az olvasót, mennyivel mások előtt jár gondolkozásban. Csak éppen mindezt egy rossz cél érdekében használ. Át akarja venni a nagyapjai szervezeteit. Ezért aztán semmi sem lesz drága, és nekem nagyon kellett keresni, hogy egy ennyire gátlástalan, fondorlatos figura miért lenne jó. Valahogy nem éreztem olyan célnak a maffia vezérévé válni, amiért drukkolni akarok. Sokkal jobban tudtam azonosulni és szorítani neki, amikor a barátait mentette meg, vagy valami emberit tett. De a hatalomhoz vezető út nem éppen ilyen emberi lépésekből áll.

Nem csak JB miatt voltak ilyen bajaim. A Corleone család is tett nagyon mocskos dolgokat, de ott megvolt a család szentsége. Itt már ezt is felülírja a hatalomért folyó játszma. Tulajdonképpen mindenki ellensége mindenkinek, és kész a hátba támadásra, amikor lehetőségük adódik rá. A végén már szinte röhejesnek éreztem, amikor Patrick egy olyan gyilkosságért leckézteti az unokáját, amit már ő is tervbe vett. Egy biztos pont tűnik, JB és a legjobb barátja, a szerelme hármasa, de ki tudja, mit tesz majd velük az a hatalom, amihez JB egyre közelebb kerül.

Santorino pörgeti a cselekményt, és nem hagy unatkozni. Annak is tetszeni fog a kötet, aki az akciójelenetekért rajong, de a konspirációk és ármányok szeretőinek is van muníciója.

A stílusa jól megy az ábrázolt környezethez. Néhol nyers, durvább, de azért stílusos.

Van folytatása, várom is, merre haladnak majd tovább az események.

Santorino: A keresztapa örökében – Hérault urai - Mint akció: 75% a történet ármányos oldala, a karakterek erősek, de klisékből építkezik.

Szubjektíven: 70% szórakoztató regény, bírtam a hatalmi játékot, de hol a hős? Nem lelem.

A héten jöttek ki jó kötetek, melyeket hétfőn nem listáztam, tehát a pótlás:

- Novik: Ezüstfonás - egy újraírt mese, melyet az írónő már novellaként is kiadott, de az ötletét regénnyé fejlesztette tündérekkel, varázslattal, emberi furfanggal. A novellát is nagyon szerettem, és tetszik, amerre elvitte az eseményeket az írónő. Mesésebb. A cselekmény szerint egy kis zsidó lány átveszi az apja kölcsönzői üzletét, és sikeressé teszi. Mikor az erdőben ezzel fennhangon dicsekszik, a tündérek királya meghallja és kihívás elé állítja: változtassa az ezüstjét arannyá, vagy halál fia lesz! A mesterkedésbe aztán belesodródik egy kis parasztlány, és a hercegnő is, akit az apja a cárhoz akar hozzáadni.

- Roberts: Biztos menedék - az írónő thriller és krimi vénája mutatkozik meg ebben, nem a romantikus író. Kamaszok egy plázában a főszereplői, ahol tömegmészárlás kezdődik, és már nincs biztos menedék.

- Berry: A püspök embere - Cotton Malone egy újabb kalandra tér vissza. Mivel már 10 kötet felett járunk, nagyon talán nem szorul bemutatásra az egykori különleges ügynök, aki már visszavonult és Koppenhágában vezet egy kis könyvesboltot, de a balhék valahogy mindig rátalálnak. Amelyek ráadásul mindig kötődnek egy történelmi rejtélyhez, illetve titokhoz. A legújabb részben Martin Luther King halála lesz a rejtély tárgya.

- Tchaikovsky: Hadállat - az idei karácsonyi könyvpiac részemről egyik legjobban várt darabja. A szerző előző könyve, Az idő gyermekei, annyira zseniális volt, hogy ezzel kapcsolatban most tele vagyok elvárással. Nagyon nem nézegettem a cselekményt, meglepetésekre és izgalmakra vágyom olvasáskor, de azért az alapot megosztom: Rex a címbeli hadállat. Egy kutya, aki jórészt golyóálló, fel van fegyverezve, és társaival a rosszfiúkat kell kiirtania. Rex Jó Kutya akar lenni, és a Jó Kutya engedelmeskedik a Gazdának. De mi van, ha a Gazda háborús bűnösként áll bíróság elé? Akkor Rex rossz lett attól, hogy teljesítette a parancsokat?

- Lakatos: Simlis - erről tudok a legkevesebbet mondani nektek. A Szigor regények világába tartozik, annak egy mellékszereplője (Éva) kapott ebben saját történetet. Megint erotika, politikai alkuk világa nyílik meg. A részemről sokkal jobban szerettem Lakatos Levente könyveit, amíg thrillereket írt kevés erotikus elemmel, mint amióta a magyar Szürke 50 árnyalatát teremti meg.

Szerelmes, pokoljárós, alkus.

Daniel és Luce elnyerték azt, amire mindig is vágytak. Megszabadultak, és nem választottak oldalt. Egy emberi életet kaptak, amelyben egymásra találhatnak. Cam, a bukott angyal örül nekik, de a saját fájdalma is újult erővel tör fel. Egyszer ő is volt szerelmes, de nem élhette meg. Lilith emberi lány volt, akinek nem merte felfedni, ki ő. Inkább ellökte magától a lányt, akit barátai példája miatt most szeretne megtalálni. Döbbenetére a zenei zseni, tiszta Lilith nem a mennybe, a pokolba került. Cam meg akarja menteni, és ezért kész alkut kötni Luciferrel. Ő is alászáll a pokolra, és megpróbálkozik a lány kiszabadításával. Lucifer 2 hetet ad neki, hogy legyőzve a lány évezredek óta növekvő gyűlöletét és fájdalmát, újra egymásba szeressenek. Cam és Lilith közt felizzanak a szikrák egy zenei versenyre készülve, de Lucifer is tartogat pár trükköt a tarsolyában.

A Fallen című sorozat angyalos, szerelmes YA sorozat volt, amelyben több részen át lehetett olvasni, hogyan nyerte el két bukott angyal végül a megérdemelt jutalmuk. Lehet, hogy megint felkapják majd Lauren Kate sorozatát, akár még nálunk is, ugyanis az első részből forog a film.

Az írónő ki is használta az alkalmat, hogy azzá tegye a sorozatot, ami napjainkban minden alkotó álma: nekiállt univerzumot építeni. Fogta azt a mellékszereplőt, aki a főszereplők mellett közönségkedvenc volt, és írt neki egy saját történetet. Így születhetett meg a Megbocsátás, vagyis Cam története.

Adni akartam neki egy esélyt, mert tudok olyan sorozatot, ahol sokkal jobban tetszett a mellékszereplő önálló regénye, mint az alapsorozat. (A Mercy Falls farkasai trilógiát követő Sinner, a bűnös.) Itt is láttam erre esélyt, mert ez a sorozat túl nyálas és tipikus volt nekem, ami az Alkonyatot követő természetfelettis, szerelmes YA hullám meglovagolásának gyengébb terméke volt a szememben.

De sajnos a megbocsátás sem tud többet. Ugyanezeket a jellemzőket tudom ide írni: nyálas, tipikus, divathullámot meglovagló. Angyalos sorozatból sokkal jobbak születtek ennél, főleg, ha YA helyett urban fantasy sorozatokat is ide veszek.

Már maga az, ahogy a szerelmét akarja megváltani a főhős. Olyan irodalmi toposz, amit nagyon régre vissza lehet vezetni. Hogy mást ne mondjak, már a görög mitológiában is pokolra szállt Orpheusz, hogy kedvesét megmentse.

Ezzel még ki is lennék békülve, a toposzok újraírását még szeretem is. De hogy az ókori zsidó lány, Lilith pokla egy olyan dimenzió legyen, ahol minden nap iskolába kell járni, és senki nem ismeri fel, milyen jó zenéket szerez… most komolyan? És akkor jön a jóképű új fiú, aki biztatja, hogy menjen el a versenyre, segít neki bandát alapítani, oda van érte és van egy titka? Ennyit az eredetiségről, dobjuk is ki az ablakon!

De aki szereti az ilyen ismerős, szerelmesen édes történeteket, elégedett lesz ezzel is. A hangulata, a végzetesen nagy szerelem benne van, csak ez nem az én zsánerem.

Stílusában is tipikus YA, semmi extra, de könnyen olvasható, könnyed.

Jól illeszkedik a sorozatba is, és nem lennék meglepve, ha további kötetek érkeznének.

Kate: Megbocsátás – Mint YA fantasy: 50% az ötlet érdekes, de a szereplői és a vége nagyon tipikus, átlagos.

Szubjektíven: 30% ugyan Cam korábban érdekes volt, most untatott az egész. Nekem nyálas.

Adott 5 sikerregény első sora. Meg öt cím. Össze tudjátok hozni őket?

A neveket nem írom ki, az azért nagy súgás lenne!

1: A főszereplő felébredt a hűvös sötétségben, és pár pillanatig arra sem emlékezett, hol hajtotta álomra a fejét, csak arra, hogy, mint mindig, franciaágyban aludt, és a pisztolya az alatt a párna alatt van, amelyen a társa feje nyugodott volna, ha nem egyedül utazik.

2: Tudod, én nem akartam félvér lenni.

3: A szereplő, a neves kurátor rogyadozó lábbal esett be a múzeum Nagy Galériába a boltíves bejárón keresztül.

4: A Gyógyító Mély Vizeken Átkelőnek hívták.

5: Minden korombeli emlékszik arra, hogy hol volt és mit csinált, amikor először hallott a versenyről.

a: Brown: A da Vinci-kód

b: Meyer: A burok

c: Koontz: Jane Hawk 1. Sötét zóna

d: Cline: Ready Player One

e: Riordan: A villámtolvaj

Megoldások: Tovább!

Kalandos, életképes, humoros, állatos.

A kiskutya híres szarvasgomba találó szülőktől született, és örökölte a jó szaglást is. Boldog élete volt a birtokon, míg új helyre nem került. Végül egy paraszt fogadta be, akinek volt egy beteg lánya. A kutya orra lett az esély, hogy a lány életben maradjon. (Tim, a kincskereső) Buck öntörvényű husky volt, az emberektől is tartotta a távolságot. De eggyel összebarátkozott, és bármire kész volt érte. Egy fogadást is kötöttek rá: elhúzni egy lefagyott, nagyon megrakott szánt egyedül. A gazdájáért. (Egy embert szeretni) Angliában minden sportnak megvan a maga szezonja. Egy úriember most beavat a titkokba, hogyan érdemes a korcs kutyáknak versenyeket szervezni olyan számokban, mint a legkisebb vagy a legpöttyösebb kutya díja. (Hogyan rendezzünk korcskutya-bemutatót?)

Abban az évben, amikor az Alfa kijött a mozikba, talán nyugodtan írhatom, hogy az emberek legrégebbi állat barátja a kutya. Ugyan vannak macskaszerető emberek is, de akkor is a kutya marad az a társ, aki halálig hűséges és rég az emberrel van és lesz is.

Nem is meglepő, hogy az írók is gyakran megemlékeznek kedvencükről, vagy éppen hallhatatlanná tesznek egy-egy négylábú jószágot. Ha az utóbbi évek termésébe gondolok bele, mindenképpen említeném Koontz megírta kutyákat, vagy W. Bruce Cameron munkásságát. De a klasszikus irodalom is őriz emlékezetes kutyákat.

A legszebb kutyatörténetek is irodalmi klasszikusoktól, illetve a megjelenés idején kortársaktól közöl egy-egy novellát. Elég széles a merítés, hogy sokan megtalálhassák a nekik tetsző történeteket.

Az én kedvencem Kipling és a szarvasgombát kiszagoló kiskutya története volt, és újfent megállapítottam, hogy a Disney hosszú évekre megfosztott engem Kipling értékelésétől. Mert azonosítottam a szerzőt a Dzsungel könyvével, amit a Disney meséből ismertem, és egyike azon kevés Disney mesének, amit szívből utálok. Pedig Kipling nagyon tudott. Jó történetei vannak, izgalmasan és irodalmi szépséggel megírva. A dzsungel könyve eredetiben remek, ahogy Tim története is szeretnivaló. Emberi melegség van benne, szép szöveggel és kellően izgalmas is.

De a 24 novella között mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelőt. Még az is előfordulhat, hogy a regényeiről ismert és szeretett szerző egy más oldalát ismerhetjük itt meg. Wodehouse szinte modern állatmesét írt a sztárság megrontó erejéről. Virginia Woolf megidézi nekünk a múlt egy költőnőjét, egy kutyát és Velencét.

Akad a kötetben lírai, de eseménydús történet is. Ahogy a humor is feltűnik egy-egy szerző szövegében. Mintha direkt úgy lenne válogatva, hogy a kutyatartás széles skálája képviseltesse magát.  A mókás vagy éppen haragos pillanatok, az állattal megélt kötődés és szeretet, de az elválás fájdalma is.

Ám elsősorban a szeretet, ami áthatja az egész kötetet. Tagadhatatlan, hogy kutyabarát érzés uralja az egész kötetet. Nagyon állatbarát az egész, kedves és hangulatos. Jó érzés volt olvasni – bár ezt kutya pártiként mondom, sose voltam egy macskás személy.

Az csak hab a tortán, hogy magyar novellák is vannak. Így kicsit még jobban a miénk lehet.

A legszebb kutyatörténetek - Mint klasszikus: 70% mesélős, kedves darabok, amelyeket áthat a szerzők kutyaszeretete.

Szubjektíven: 55% egy-egy nagyon tetszett, más annyira nem. Stílusban, történetben színes.

Mivel közeledik a karácsony, már elkezdhetünk ajándékokba gondolkozni. Én szeretek könyvet adni, kapni is - bár azért a könyvutalvány az esetemben jobban működik. Maradjunk annyiban, hogy nehéz nekem könyvet venni. De nem is ez akart lenni a lényeg. Hogy már kezdhetünk ajándékba gondolkodni.

Nagyon szép tud lenni a fa alatt egy enciklopédia, egy szép képes könyv, valami igényes, ami a szépségen túl hasznos is. De ezeknek az ára is borsos. Enciklopédiából, ismeretterjesztő kötetekből a Reader's Digest és a Kossuth kínálatába érdemes nézelődni, de készülni kell arra, hogy 8-12000 közötti árakat találunk.

Ezért a figyelmetekbe ajánlom, hogy léteznek antikváriumok is. Online, de fizikai formában is megtalálhatjátok még őket. És ki lehet fogni nagyon jó ajánlatokat. Van, ahol rendszeresen belebotlok antikvár kötetként árusított Reader's Digest kiadványokba, amelyeken még rajta van az eredeti fólia, ki se lettek bontva! És nem 8-10ezres összegekért, hanem 1500-2000 forintokért vihetem haza.

Nem hiszitek? Pedig igaz. Legutóbbi portyám eredménye a Világjárók lexikona és az Európa volt, ilyen áron beszerezve. Az Európa sorra veszi kontinensünk országait, és bemutatja őket földrajzában, történelmében, kicsit a kultúrájából. Nagyon szép képek vannak benne, kifejezetten tetszettek az olyan horvát helyszínek benne, mint Plitvice vagy Dubrovnik. Ok, hozzáteszem, hogy nem mai csirke a kötet, így bizony a történelem már változtatott pár dolgon. Ebben még Szovjetunió és Csehszlovákia szerepel, így ajándékba nem adnám, de a polcomon bőven helye van. A Világjárók lexikona ellenben tökéletes karácsonyi ajándéknak is. Lexikon, vagyis abc sorrendbe tett szócikkeken keresztül mutatja be a világot. Megtalálhatóak benne az országok, a nagyvárosaik, hegyvidékek vagy éppen természeti jelenségek. Egy-egy jelentős témával kiemelt szócikkben foglalkoznak. Könnyen használható, tartalmas, és ennek is csodaszép a képanyaga. Frissebb kiadvány is, így nem kell attól félni, hogy Jugoszlávia jelen időben szerepel benne.

Nekem elsősorban a történelmi, földrajzi kiadványok keltik fel a figyelmem, ahogy a fenti példa is mutatja, de gasztronómiából is ugyanezt el tudom mondani. A Reader's méregdrága szakácskönyveit 1500-ért haza tudom hozni anyámnak, például.