Kamaszos, összeesküvős, kalandos, robotos, jövőbeli.

Zen egy súlyosan paranoiás anya fiaként nőtt fel, akinek rendszeresen költöznie kellett, mert az anyja állandóan attól félt, hogy levadásszák őket. Most a nővérével közösen próbál gondoskodni az asszonyról: lopkod, miközben élvezi a csillagvonaton tett utakat, mely világokon halad keresztül. Ám egyszer egy robotlány, Nova egy különös férfihoz vezeti el, aki megbízza egy nagy lopással. A császári múzeumvonatról kell egy dobozt elhoznia. Zen képes bejutni, hisz ő maga is a császári család tagja, csak a béranya megszerette a benne növekvő magzatot, és megszökött vele. Zen most hazatér, szembe kell néznie egy másik világgal, és egy titokkal, amit a világot uraló mesterséges intelligenciák nagyon rejtve akarnak tartani – és Zen vállán a súly, hogyan legyen tovább.

Már most látszik, nem lesz szerencsém a Philip Reeve regényekkel. Ugyanis a Ragadozó városok nem szerepel túl jól a moziban, akkor nem folytatják a filmeket, és akkor a regényekre is hiába várok. A Móra közben megpróbálkozik a szerző egy másik sorozatával, a Csillagvonatokkal. Ami korrekt gyerekkönyv, de van egy olyan sejtésem, hogy a mozis siker nélkül ez is abba fog maradni, és csak az első kötet lesz beszerezhető magyarul.

Ugyan más történet, mint a Ragadozó városok, de tagadhatatlan, hogy egy szerzőnek a munkája. Ugyan meg vannak változtatva a karakterek, az egész világkép, és mégis, ugyanaz van ennek is a mélyében. Egy jövőkép, csak ez élhetőbb. Szuper technikák vannak, mesterséges intelligencia istenek, embernek is elmenő robotok, olyan világok közt utazó vonatok, melyeknek személyisége van. Itt is van egy felső, zsarnoki hatalom, aki eltitkolja az igazat. Itt is egy az eseményekbe belekeveredő fiú és egy harcias lány, akivel egymásba is szeretnek, változtatnak meg mindent maguk körül.

Alapvetően cselekményközpont a történet, így az események gyorsvonatként száguldanak a szereplőkkel és az olvasóval. Egy élelmesebb szerző akár három regényt is kikerekített volna ennyi eseményből: a szegény fiú kinevelése kémmé és tolvajjá, az akció, egy terv a félresikerült helyzet rendbetételére, csavar, nagy összecsapás. Közben van itt mentőakció és támadás, de menekülés is a csillagvonattal. Szegénynegyed, és a császári család gazdagsága a mindenféle ármányokról nem is beszélve. A mellékszereplők történetei, köztük egy epikusan nagy szerelem, amiből aztán a világot megváltó lázadás robban ki – és ez nem Nova és Zen szerelme, hamar hozzá is teszem.

Mert Reeve nem ír erős szerelmi szálakat, szinte Star Wars szinten van. Szeretlek. Tudom. Itt a kalandok és a veszélyhelyzetek dominálnak, ami szerintem a célközönségnek sokkal jobban meg is felel. Még kicsit csavarosabb is, mint egy átlag gyerekkönyv.

Nincsenek hosszú leírások, a világot is kalandok közepette mutatja be. Van benne sok jó ötlet, ha ez-az ismerős is volt komolyabb sci-fi történetekből – csak itt a gyerekverzió szerepel.

A szereplők is gyerekkönyvesek: könnyen besorolhatóak a jó és rosszak kategória köré, egy-egy kivételtől eltekintve, ami passzol a regény végi csavarhoz, amit a felnőttek várnak, a gyerekek meg szerintem meglepődnek rajta.

Tehát, korrekt gyerekkönyv, folytatása is van – kérdés, hogy magyarul olvasható lesz-e.

Reeve: Csillagvonatok - Mint gyerekkönyv: 70% eredeti ötletek, kalandos, gyerekeknek szánt világ, de némi csavarral.

Szubjektíven: 55% olvasmányos, a világa érdekes, de a főszereplőket nem szerettem meg.

Cím: Ártatlanok

Szerző: David Baldacci - már elég sok regénye megjelent magyarul is. Fordulatos, izgalmas, krimis és thrilleres, összeesküvéses sztorikat ír. Gyakran hőseit sorozatban szerepelteti, a Will Robie regényei magyarul eddig még nem jelentek meg.

Műfaj: akció, thriller

Cselekmény: a kormánynak vannak ellenségei, akiket nyíltan  nem lehet elkapni. Ilyenkor fordulnak az olyan mesterlövészhez, mint Will Robie, aki soha nem hibázik, kiiktatja a célpontját. De Robie az utolsó küldetést megtagadja. Valami nem stimmel, így nem öl. Ezzel magából csinál célpontot, egykori társai már az ő fejéért gyűjtenék be a vérdíjat. Menekülés közben egy menekülő kamaszlányba botlik, akinek megölték a szüleit, és őt is üldözik. Segít neki, ezzel egy olyan összeesküvés nyomába eredve, amibe könnyű belehalni.

Várható megjelenés: egy hatalmas kérdőjel. Az Európa el akarta kezdeni a sorozatot 2017-ben, de aztán Baldacci átkerült a General Presshez. Reméljük, előbb-utóbb ők is sorra veszik.

Miért várós?

- Még nem volt Baldacci regény, ami ne tetszett volna.

- Ennek is bejön a cselekménye. Akció, összeesküvés, menekülés. Még kicsit Jack Reacher is eszembe jut róla.

- Ha jól fogy, több kötet is lehetne belőle. Angolul Will Robie kalandjai már 5-nél járnak.

Hősködős, kamaszos, erőszakos.

Dave halálra unja magát: egy 16 éves kölyök, akinek meghalt az anyja, az iskolába észre se veszik. A képregényeket viszont imádja, és felmerül benne az ötlet, miért nem akart eddig még senki se szuperhős lenni? Neten rendel magának egy búvárruhát, beöltözik és megpróbálkozik vele. Balszerencséjére a vandálok, akiket le akart állítani, úgy összeverik, hogy hónapokig kórházba kerül, lesz egy tucat műtétje. Felépülve sem képes leállni, és egy jól időzített Youtube videó sztárt csinál belőle. Élvezi is a dolgot, még egy barátot is szerez, aki hozzá hasonlóan hősnek öltözve járja az utcákat, ő a Vörös Köd. A játék azonban véresen komollyá válik, amikor Kis Dög és Vérprofi bevonják a maffia elleni hadjáratukba.

Tisztában vagyok vele, hogy fekete és beteg humorom van, amiről időnként újra és újra meggyőződöm. Most éppen azért, mert roppant viccesnek találom a Kick-Ass első kötetét. Az agyam egy hátsó fertályában érzékelem, hogy sokkal helyesebb reakció lenne, ha nem érteném, mit lehet ezen szeretni, de tény, hogy én is nagyon bírom.

Egyrészt, annyira a kifordítása a klasszikus szuperhős történeteknek, hogy azt csak imádni lehet. Dave akkora lúzer, hogy nyomorultat még az ág is húzza. Nincs egy megmozdulása se, ami ne lenne tiszta szánalmas. Álmai nőjének eljátssza a meleget, hogy legalább a barátja lehessen. Annyiszor összeverik és helyben hagyják, hogy csoda az is, hogy még nem dobta fel a talpát. Aztán ott van a hősködése is… ténykedését nagyban jellemzi, hogy amikor gyereket megy menteni az égő házba, kiderül, hogy Charlie egy macska, és még őt is a tűzoltók lesznek kénytelenek kimenteni.

De olyan szövege van mellette, hogy az viszi magával az egészet. Annyira szánalmas, de a szövege miatt mégse az. Egy geek, aki megéli az álmát. És tudjátok mit? Lehet, hogy meg van Dave nem is kicsit kattanva, de nagyon bátor is egyben, amit művel. És nem adja fel, csinálja tovább, hiába béna, meg szerencsétlen és lúzer. Ez valahol a bájának a része.

Kis Dög viszont a képregény hős, aki a klasszikus formát idézi. Bár azért ő is egy fricska: egy cuki, 12 éves szőkeség, aki halálosabb, mint… nem is tudom, ki. Deadpool szerintem jó haverja lenne. Ugyan az ő történetébe is van egy durva paródiája a klasszikus képregényeknek, ami az egészet ironikussá is teszi, de ez is ad a sorozatnak. Úgy hősös, akciós képregény, hogy jól kiforgat mindent, ami hősös képregényes.

Általában a képregények grafikájáért nem vagyok oda, de itt még az is tetszett. Jól meg van ez rajzolva, és működik több szinten. A szánalma Dave, és a csak kissé kevésbé szánalmas Kick-Ass. Arról nem is beszélve, hogy milyen fokon tud brutális lenni. Itt nincs szépítés, roppant brutális képek vannak az egészben. Azért, ahogy egy 12 éves lefejez egy gengsztert, meg hasonlók, nem gyerek kezébe való kötet.

A történet szépen építkezik, íve van. Ahogy már írtam, bírtam, ahogy majdnem klasszikus történetként ad egy fricskát az egész zsánernek. Van fordulat, van benne izgalom, és a hősös, mészárolós részek mellett még értelmes kamasztörténet is, amiből akár azt is ki tudom hozni, hova vezet korunk civilizációja. Az őrületbe, röviden.

Nekem nagyon bejött, szórakoztat végig. Minimális elvetemültség kell ám hozzá…

Millar & Romita Jr: Kick-Ass – Ha/Ver 1. Mint képregény: 90% jófajta fekete humor, izgalmas, korrektül rajzolt, mocskos.

Szubjektíven: 95% szörnyülködtem és vigyorogtam – valahol borzalmas, de tök jó is!

Szanatóriumos, beszélgetős, életproblémás.

Masha egy súlyos egészségügyi krízis után szanatóriumot nyit, ahol egyedi módszerekkel kezeli a betegeit. Egyesek istenítik, mások perelnék. Az aktuális csoportba kilencen érkeznek, egy pár, egy család és idegenek. Mindenki mást akar túlélni: Napoleon és családja a fiuk elvesztését, Ben és Jessica a megromlott házasságuk hozná rendbe, Carmel fogyni szeretne, Frances kiutat keres a mindennapok csalódásaiból: egy szélhámos átverte, és a legutóbbi regényét képtelen kiadatni. Mindenki furcsán tekint az intézmény furcsaságaira, de a jobbulás reményében próbálnak alkalmazkodni. De amikor Masha túl messzire megy, már veszélyben érzik magukat, és az is felmerül bennük, hogy Masha képes lenne ártani nekik. Össze kell fogniuk, és így talán pár valódi választ is találnak a gondjaikra.

Ez a legutóbb megjelent Liane Moriarty regény. Ami kicsit eltér azoktól, melyeket legutóbb olvastam/láttam tőle. Azokban volt krimis szál is, vagy thriller hangulat. Most nincs, ez simán egy női, lelkizős, beszélgetős könyv. Így kicsit nehezebben is haladtam vele – én is olyan vagyok, mint az olvasók, akikre a könyvben Frances panaszkodik. Nekünk kell a vér is…

De van e kötettel egy lényegesen nagyobb bajom. Mutassak példát? Fig eltek, észrevettétek? Vagy most, fig elmesebb oltatok? És nem félregépeltem, kérem! Nem tudom, hogy csak nekem sikerült ilyen példányt vennem, vagy mind ilyen, de iszonyatosan irritáló volt a folyamatos helyesírási hibák és betűkihagyások. A figyelem és a belőle származó szavak egyszer nem voltak hibátlanul leírva a kötetben! Ez rengeteget le is vont nálam a regény élvezeti élményéből – olvasni akartam, nem szókirakózni.

A történetet nézve történni nem sok minden történik benne. Kilenc ember elmegy erre a klinikára, ahol méregtelenítenek, sokat beszélgetnek, és kínjukban elkezdenek kapcsolatokat kialakítani egymással. Az egyetlen nagyobb izgalom, de az se igazán, amikor Masha bedrogozza és bezárja őket. Szóval, kedves cselekményközpontú olvasók, ez a kötet nem nektek készült!

Sokkal inkább azoknak, akik a szereplők lelkében és érzéseiben szeretnek vájkálni. Ott vannak az igazi konfliktusok és az események. Igazán három probléma kerül benne terítékre: Ben és Jessica, akik lottónyertesként teljesen más élethelyzetbe kerültek, és a férfi nem szereti már az összevissza plasztikázott, plázacicává satnyuló feleségét. Zach öngyilkossága, ami már 3 éve összezúzta a családját. A szülei, az ikertestvére is sebzettek, és falakat húztak maguk közé. Frances nyavalyái, aki leginkább azzal küzd, hogy ötvenévesen már nem menő szinglinek lenni, de nem sikerül változtatni az életén, hiába próbálkozik. A többiek csak mellékalakok mellettük, és az ő gondjaik lényegesen kevesebb szerepet kapnak. (Pl. a meleg Lars társa gyereket szeretne, Lars meg nem.) Alapvetően nőiesen van mindenhez közelítve, és iszonyat sokat gondolkodnak, beszélgetnek, éreznek.

A regény végére természetesen mindenre születik megoldás, és még egy meglepő csavar is bekerül Masha kapcsán. De a kedvencem egyértelműen a kisfiú, aki az esküvőn játékautót szorongat. Azzal két szálat is frappánsan és nem szájbarágósan zárt az írónő.

Zárásul: sokkal jobban tetszett volna, ha nem kell szókirakóznom szinte oldalanként.

Moriarty: Kilenc idegen - Mint női: 70% lelkizős, karakterközpontú, jól mélyülő karakterekkel és konfliktusokkal.

Szubjektíven: 40% regény ennél jobban tetszett, de irritált a nyomtatás. Plusz, nekem túl női.

Való igaz, hogy Luke és Serge nem az északi félteke legtehetségesebb atlétái, és Luke talán még GPS és egy vadászkopó segítségével sem lenne képes a hálóba találni, de ez nem ok az otrombaságra. (Solomons: Földönkívüli a tesitanárom! )

Pedig egymás felcímkézése nagyon is emberi dolog, nem igaz? Imádjuk besorolni a másikat mindenféle kategóriába, függetlenül attól, hogy igaz rá vagy sem. (Welch: Szerencsés szerelem)

A világ tele van szörnyű emberekkel – akarta mondani. – Keményítsd meg magadat, és tarts kéznél egy töltött revolvert! (Ryan: A hamu birodalma)

• Azt hiszem, megtaláltuk, hol tartották fogva Marian Russellt – mondta. Társa a válla fölött kukkantott be a konyhába.
• Jézusom. Mintha itt forgatták volna a The Walking Deadet. (Gibney: Az elveszett gyermek)

Tényleg szánalmas az életem. Elfecséreltem. Annyira féltem a vereségtől, hogy soha nem is próbáltam nyerni. (Houck: A tigris végzete)

Őszintén megvallva az eddigi életem a szépségnek hódolva telt: nem érdekelt, hogy a férfi üres, ha a külseje kompenzálta a hiányosságait. (Lakatos: Simlis)

Gyógyulós, szerelmes, szövetséget kötős.

Chaol és Nasryn együtt érkeznek meg a lány anyjának szülőföldjére, a lenyűgöző, déli Antica városába. A párnak két feladatot kell ellátnia: meg kell szerezniük Antica szövetségét, hogy harcba vonuljanak Maeve ellen Dorian és Aelin oldalán. Valamint, olyan gyógyítót találni, aki meggyógyíthatja Chaol lebénult lábát. A hegyekben egy vad nép él, és ősi titok rejtőzik – a hazájába újra beleszerelmesedő Nasryn ide megy, és a helyi herceg oldalán nem csak kalandokat, de új jövőt is lel. Chaol pedig gyógyítónak egy fiatal nőt, Yrenét kapja. A lány gyűlöli a fiú népét, az anyja gyilkosait, és eleinte nagyon nem is akar segíteni a katonának. De ahogy a gyógyulás felé haladva a lelki sebeiket is elkezdik felfedni egymásnak, lassan végzetesen közel kerülnek egymáshoz. És a háború eljön mindenkiért…

Sarah J. Maas az Üvegtrón sorozattal robbant be, amit a kezdetektől 7 kötetesre tervezett. Igaz, közben született egy előzményregény is, de már a sorozat végéhez is egyre közeledünk. Már csak a vége van vissza, ami angolul már megjelent, szóval, szerintem 2019-ben magyarul is véget fog érni az Üvegtrón.

Ez a hatodik rész más, mint az eddigiek. Ha a sorozatot egyetlen egésznek kezelem, akkor ez egy filler epizód. Vagyis, nem a fő szálat viszi tovább, és nem a főszereplők vannak a cselekmény középpontjában. Egy mellékszereplőnek ad lehetőséget, hogy jobban megmutassa magát és saját kalandjai legyenek. Ez a szereplő pedig Chaol, Dorian legjobb barátja és kapitánya, Aelin korábbi szerelme, most jó barátja.

Amit viszont sajnálok, hogy nem lett igazán kalandos ez a rész. Sőt, olyannyira nem, hogy cselekmény, amikor tényleg csinálnak is valamit, nem sok akad benne. Legnagyobbrészt arról szól, hogy Yrene gyógyítja Chaol sebeit, de a lelkieket is fel kell tárni, így a gyógyítás mellett egyre többet beszélgetnek is, és a lelki traumákat magukban is átrágják.

Ilyen tekintetben ifjúsági regénynek kiválóan megfelel, hiszen nagyon lelkizős, és mélyen kitárgyalja, ki mikor hogyan és miért érzi magát. Csak ez nekem sok volt! Ha mellette több minden történik, ok, de nem történt.

Ráadásul, nem érzem, hogy Chaol új oldalát megismertem volna. Ő most is az a jó fiú, hűséges barát, aki eddig volt. A sorozat elején még jobban is szerettem, mint a néha túlzottan hedonista hercegét, de Dorian fejlődött. A szenvedés nemesebb, jobb emberré tette. Chaol meg most is az, aki az elején. Egy jó fiú, hűséges barát.

Amiben Maas viszont merész, és most is meglépi, hogy nem hajlandó a szereplői szerelmi életét kitalálhatónak meghagyni. Itt nem működik, hogy az elején egymásba szeret a tökéletes pár, aztán a végére övék a happy end. Nyomorult Chaol először Aelin miatt volt boldog, majd szenvedő, aztán összejött Nasrynnal. E kötetet párként kezdik, de jön Yrene és vele egy újabb szerelem, de Chaol ezzel révbe ért. És Nasryn is kap egy nemes szerelmet, aki mellett boldog lehet és jövőt építhet. Ez ifjúsági regénybe ritka, ezzel a szállal még ki is tudok békülni. Yrene szépen illik Chaol mellé. Csak Dorian ne a boszorkány mellett maradjon, könyörgöm!

A most megismert déli világ szépen építkezik az arab hatásokból, új színt hoz a sorozatba.

Nem a sorozat legerősebb része, szerintem túl van írva, de végjáték előtti csendnek ok.

Mint fantasy YA: 55% a világépítése és lelki vonala jó, de túlnyújtott, és kevés a cselekmény.

Szubjektíven: 35% Maas meglepő most is, de csak szerelemben. Több akció is kellene!

Avagy klasszikus mesék új köntösben.

5: Flinn: A szörnyszívű - modern Szépség és Szörnyeteg, YA sztoriként. Kyle élete minden téren csodásnak tűnik. Nagyon jóképű fiú, aki örökölte nem csak vonzó apja markáns vonásait, de a vagyon is rá vár. Kihasználja az embereket, elveszi, ami kell neki. Egyszer azonban rossz emberrel szúr ki, egy boszorkánnyal. Átkot tesz a fiúra, akinek az arca és teste eltorzul. Az apja mindent megpróbál, de mivel a fia ilyen marad, elrejti vidéken, felvesz mellé egy vak tanárt és igyekszik elfeledkezni róla. Lindy ugyanabba az iskolába járt: kedves, okos és helyes lány, egy szenvedélybeteg apával. Amikor az apja miatt bajba kerül, a szörnnyé alakult Kyle menti meg és viszi magával. Befogadják, és Lindy lassan a torz vonások mögé lát, és a szerelme megmentheti a fiút, akit már Kyle-ként is évekig szeretett titkon. Ez egy jó YA mese, nem egy jó ötlettel. Filmesítették is, bár az lehetett volna jobb is.

4: Novik: Rengeteg - ez is népmesékből merít, de az orosz világgal keveredik mindez el benne. A történet szerint van egy közösség, ahol pár évente (10, ha pontos akarok lenni) a Sárkány elragad egy lányt. De ez a sárkány nem egy gyík, hanem egy varázsló, akinek ez a varázslóneve. Ebben az évben Agnyeska lesz a kiválasztott, aki nem a szokásos szelíd szépség. Ő kutakodni kezd, és tanulni akar, így Sárkány lassan tanítványául fogadja. Miközben egyre barátibb és mélyebb szálak kötik a párost össze, egy nagy küzdelem is előttük áll. Mert valami sötét terjeng, van egy csúnya összeesküvés is, és nekik kell mindenkit megmenteni. Szép mese, humora van, és Novik stílusa is remek. 

3: Maas: Tüskék és rózsák udvara sorozat - Szépség és a Szörnyeteg, de ez fantasy marad és tündérekkel dobja fel a mesét. Az Üvegtrónnal (ami különben a Hamupipőke alaphelyzetét is felvonultatja) befutott Sarah J. Maas ebben egy lány meséjét mondja el, aki egy álarcos tündér fogságába esik, majd szerelmes lesz, és a szerelemért képes lesz komoly átkokat törni mindenkit megmentve. De Maas híres arról, hogy meglepi az embert, így a 2. kötetre akkorát csavar a történeten, hogy az ember álla leesik, és újabb sötét kalandra hív mindenkit. Még nagyobb szerelem, még nagyobb hősök, és olyan vég, hogy a jövő héten érkező 3. részt már nagyon várom. Jelenleg ezt sokkal jobban szeretem, mint az Üvegtrónt.

2: Virág: Hétvilág sorozat - a magyar népmesék keverve a mai korral. Három történet, több szereplő, akik a végére együtt mennek egy nagy kalandra, de külön-külön minden kötet megáll a maga lábán. Az egyikben egy mesevilágból a magyar hétköznapokba csöppen egy sárkány, akit követ egy lovag is, hogy hazavigye az állatot. Van egy lány, aki még nem is sejti, hogy boszorkányvér folyik az ereiben, és egy igazi boszorkányúr rég érte küzd. De lesz lidércbe beleszerető lány is, aki egy nagyon idegesítő, csövesnek nézett kidobott boszorkányban lel párra. És a tündérről még nem is meséltem, aki feltámad egy átokból, és mindenki próbálja megállítani. Humora van, jó stílusa, és nagyon jól keverednek benne a mese- és valóságelemek.

1: Card: Bűvölet - a mese alapja a Csipkerózsika. Van egy fiú, aki apja után nyelvésznek tanul. Nagyon komoly, de sportos is, futó. Gyerekkora óta kísérti egy álom, benne egy alvó lánnyal. Most végre szerelmes, jól halad a tudományos pályája, amikor kisétál egy mezőre, szinte az álmaitól vezetetten. Egy medve őrzi, akit kicselez. És ott van egy alvó, gyönyörű lány, akit megcsókol. A lány feléled, és azon a középkori nyelven beszél, aminek a fiú és apja a doktora. Egy elátkozott hercegnő, aki nem is kicsit csalódott, hogy egy nyelvész mentette meg egy lovag helyett. Hogy vigye haza magával a múltba megmenteni a királyságot az őt elátkozó boszorkánytól? De előbb a jelenben kell túlélniük. Ahogy lenni szokott, a fiatalok között lassan szerelem ébred, és a középkorban is képesek lesznek megvívni a csatáikat. Egyszerre mai, de mese is. Jól működik minden eleme, szerethetőek a szereplői, akik fejlődnek is. Itt nincsen szerelem első látásra, és tényleg hiteles, ahogy egymásra találnak hőseink. Az orosz mitológiás háttere a medvével, ahogy a mágia működik benne - Card nagyon kitalálta ezt. Nekem nagy kedvencem, aki még nem olvasta, és a kalandok, romantika, mesék hívószavak felkeltik a figyelmét, kötelező!