Az alábbi 3 mondat egy-egy regény zárósora. Ha elárulom a szerzőt is, rájöttök, melyik regényből származik? De ahhoz ki kell jelölnötök a zárójelbeni részt, ugyanis fehérrel írtam, hátha valaki megpróbálja segítség nélkül is.

1: De vannak ennél sokkal rosszabb játékok. (Suzanne Collins)

2: Sokáig kereste. (Orson Scott Card)

3: A Bennet testvérek, Őfelsége szolgái, Hertfordshire bátor védelmezői, Shaolin titkának őrzői és a halál menyasszonyai közül immár hárman férjhez mentek, s kardjukat lecsillapította az egyetlen erő, amely a harci szellemnél is hatalmasabb. (Jane Austen és Seth Grahame-Smith)

Megoldás: Tovább!

Háborús, sárkányos, kutatós, szövetséges.

A fehér sárkány kitört a rabságból, és háborút indított az emberiség ellen. Nem csupán a sárkányokat vonta irányítása alá, de létrehozta a fertőzöttek seregét is, akik emberek voltak, most félig sárkány szörnyek, és a szolgái. Erre a sorsra jutott Sirus is, akinek hadvezérként kell szolgálnia a fehéret. Ám van egy kis csapat, akik mindenre készek, hogy megállítsák a fehér pusztítását. Ehhez elő kell keríteniük egy régi, eltitkolt technológiát, aminek Clay ered a nyomába, Hilemore hajójának fedélzetén. A kapitány közben a háborúba is belekóstol. Lizanne pedig a modern technikát igyekszik ötvözni az újjal, amit a fehér annyira meg akar akadályozni, hogy Lizanne halála az egyik legfőbb parancsa lesz.

Anthony Ryan biztos kézzel alkot olyan fantasy világokat, amelyekbe aztán jó hosszú trilógiák erejéig el lehet merülni. A Draconis memoria a nálunk másodikként megjelent sorozata, mely a jelen kötettel elérte a végét.

Van pár indok, miért kell ezt a sorozatot sorban olvasni, és nem a harmadik résszel kezdeni: egyetlen történetet mesél el a 3 rész, így aki nem sorba akarja olvasni, nem fogja érteni. Nagyon egymásra épülnek az események, szükségesek az előismeretek. A karakterek motivációi, egymás közti kapcsolatai is a részekkel együtt fejlődnek. Végül, de nem utolsó sorban Ryan egy nagyon összetett világot talált ki.

Ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy van egy fantasy világ, amiben mágikus lények élnek, és van egy rájuk épülő szövetség, amit akár világhatalomnak is nevezhetnék. Vannak különböző politikai frakciók, országok, és ezek között is vannak viszonyok. Van egy bonyolult történelme a világnak, amiben akad bőven homályos folt és rejtély, amit majd a szereplők fednek fel. Nagy területet, de sok karaktert is átfognak a regények, ez a kötet is. Nagyon sokrétű ez a világ, és olyan dolgokat, amelyeket már egy korábbi kötetben megismertünk, Ryan nem vesz át minden kötetben. Érdekel, mire képesek a véráldottak és melyik sárkány vére mire jó? Azt az első részben részleteiben megismerheted, de aztán a sorozta elvárja, hogy ezt már tudd és utalhasson rá!

A hamu birodalmának vezető eleme számomra a háború volt. A három főhős készíti a szuperfegyvert elő, amivel van esély a fehér és hadserege ellen. De folyamatosak a csaták és merényletek. Olyannyira, hogy nem egyszer egy másik, sárkányos és háborús sorozat ugrott be róla. Naomi Novik írta újra a napóleoni háborúkat, csak sárkányokkal. Abba se szerettem a túl sok csatát, a karakterek és a kisebb kalandok jobban lekötnek, itt is szenvedtem az egész háború monumentalitásával.

Nekem hiányoztak a mélyebben megfogott karakterek. Ez egy cselekmény- és világközpontú regény, és kevés súly van azon, a szereplők hogy élik meg a dolgokat. Csak mennek, és cselekszenek. Így amikor valami érzelmi történik velük, mint Clay és Kriz összejövése, az annyira derült égből villámként jön, és lóg is a semmibe, hogy nem tudok vele mit kezdeni. Fura. Pedig nem bántam volna, ha élnek és emberiek is ezek a szereplők, nem csak sakkfigurák a cselekmény alakulásában.

Nekem a Hollóárnyék sorozat még mindig jobban tetszik, de egyszer el lehetett olvasni ezt is.

Ryan: A hamu birodalma – Mint fantasy: 80% komplex világ, összetett szereplők. Akciójelenetekben, ármányokban erős.

Szubjektíven: 45% kevesellettem a karakterépítést és nem szeretem, ami ennyire háborús.

Cím: Battle Island

Szerző: Kevin Wignall - nálunk még nem jelent meg, de James Patterson felfedezett, ami azért jó előjel. Pattersonnak van érzéke a bestseller regények és szerzők felé.

Műfaj: thriller, horror, talán kicsit YA

Tartalom: egy gimnáziumi osztály gépe lezuhan a dzsungelben. A túlélésért harc indul, és bizony senki nem marad ártatlan. Áldozat, gyilkos, túlélő és halott, ezek a szerepek várnak rájuk.

Várható megjelenés: 2019 karácsonyi szezon

Miért várós?

- Már kicsit a cím is megfogott. Az eredeti angol a sorozatot, a magyar a Battle Royale-t juttatja eszembe, mindkettő pozitív asszociáció.

- Bejönnek az ilyen kamasz túlélős sztorik. A Battle Royale-t már emlegettem, de beugrott a Legyek Ura és a Kétévi vakáció is.

- Annyira kevés még az info a történetről, hogy kíváncsi vagyok, milyen lesz pontosan.

Boszorkányos, háborús, történelmi, hatalmi játszmás.

Toldi Miklós száműzetésben él. Velencében egy szépséges asszony befolyása alá került, de aztán rájött, ez nem az ő útja. Amikor apja birtokáról megtalálja egy kamaszfiú, szembesül azzal, mit tett a szülőfalujával a bátyja. Haza kell mennie, és remélnie, megtisztulhat. Az ország hadban áll, így a seregben könnyen adódik esély a jóvátétel keresésére: Lajos király még mindig öccse gyilkos feleségén akar elégtételt venni, miközben saját asszonyról is gondoskodnia kell. Az országában pusztító pestis elragadta fiatal feleségét, de megismert egy szépséges teremtést, akit szívből tudna szeretni. Mindeközben Julianna tovább szövi sötét praktikáit, és Lajos leendő királynéját igyekszik behálózni terveinek. Nem sejti, hogy Piros folyamatosan küzd ellene, és lassan rájön minden álnok tettére a múltból.

Bónizs Róbert eme regényét legszívesebben két részre szedném szét – és csak az egyiket olvasnám el. De ez nem opció, így marad a felemás érzelmem a regénnyel kapcsolatban.

De mielőtt ezt kifejtem, hadd hangsúlyozzam ki, ez a Toldi sorozat 2. része! És bizony, kell az első ismerete is, hogy ezt élvezni és követni tudjuk. Én olvastam az elejét, csak már régebben. És így is fájóan nehéz volt visszarázódnom a cselekménybe: ki miért dühös valakire, mi történt velük korábban. Már a regény felén túl voltam, mire úgy-ahogy a kevés utalásból összeraktam, mi történt korábban. Nagyon tudtam volna értékelni egy 1 oldalas kis összefoglalót az elején, ami segített volna az emlékeim visszahozásába, és akkor az elejétől tudtam volna élvezni a cselekményt.

De akkor vissza a Fekete halálra! Ami különben nagyon ötletes cím, tudtam díjazni. Egyrészt, utal a pestisre, ami nagyban szedi az áldozatait a kötetben. Másrészt, ez lesz Toldi beceneve is lovagként. Így benne van a kor is, a hős is. Tetszett.

Ami viszont kevésbé, bár értem, miért így van megírva a regény: a hadászat kontra ármányok és magánéleti szálak. A történelmi tablót Lajos király hadjárata jelenti Nápoly és Johanna ellen. Ennek megfelelően nagyon sok csata van benne, vagy utalás arra, ki mikor kivel ütközik meg, vagy kivel köt szövetséget. Ez pedig nagyon nem tudott engem lekötni. Nagyon felidézte bennem Simon Scarrow sorozatát: abban is, a csata részekkel nem tudok mit kezdeni. Az nekem egyszerűen nem tetszik. Most se.

Másrészt, a szereplők egyéb kalandokba is belekeverednek, és lassan kialakul a két szemben álló oldal: Julianna és a Venus kör tagjai, és az ellenük küzdők. Julianna nagyban mesterkedik, és érzem annak az előkészítését, hogy már elegen összegyűltek ellene, közeledik a nagy leszámolás. Talán a következő részben?

A karakterek is fejlődnek, és komoly dolgokon mennek át. Piros lassan azzá a nővé érik, vagy legalábbis arra az oldalra kerül, ahova Arany János is tette. Toldi Miklós pedig messze emberibb és hitelesebb itt, mint Aranynál. Mert itt nem egy makulátlan hős, akit a nagy ereje néha bajba sodor. Itt küzd a démonaival, itt egy férfi, aki helyét keresi a világban. Nagy utat tesz meg lélekben is, és ez is tetszett.

A szerző is felhívja rá a figyelmet, de azért ide írom én is. Ez nem Arany János Toldija prózában. Ez egy középkori lovag és korszak képe, nem egy romantikus lovagmese!

Bónizs: Fekete halál – Mint történelmi: 80% még nyelvezetében is történelmi, hiteles, jól bonyolítja a cselekményt.

Szubjektíven: 65% nekem sok volt benne a háború, és hiányoltam egy korábban történteket.

Nyári, utazós, testvéres, szívzűrös.

Addie és Ian között egy év van, és egy nagycsaládban ők a legjobban kijövő testvérek. De ezen a nyáron valami megzavarta az egységük: nagynénjük Írországi esküvőjén úgy összeverekednek, hogy még egy dombról is legurulnak. Egyikük sem hajlandó megmondani, mi a baj, így az anyjuk egymásért teszi felelőssé őket. Együtt mennek nyaralni Firenzébe Addie barátnőjéhez, és bármilyen gond esetén mindkettejüknek abba kell hagyni a focit. Ám az indulás napján Ian eltűnik, és Addie egy idegen társaságában akad rá, akivel Dublin mellé indul egy koncertre. A lány némi zsarolással csatlakozik hozzájuk, és miközben a testvérek képesek lesznek felfedni egymásnak a titkaik, Addie túljut a szerelmi bánatán is egy útikönyv vicces feladatai és Ian haverja, Rowan segítségével.

Valaki mondja meg nekem, miért kell már mindent regényt sorozattá fűzni? Ráadásul olyan meredek húzásokkal, hogy komolyan belefájdul a fejem. Jenna Evans Welch most éppen azt játszotta meg, hogy sikeres első regényének hősének volt egy legjobb barátnője, aki eddig semmi súlyt nem kapott, említést is alig kapott. Most viszont ő válik hőssé, és az előző regény hősnőjével, Linával a cselekmény közben sms-eket vált.

Igazság szerint a két kötetnek semmi köze egymáshoz, lehetne őket össze-vissza olvasni, egyik se ad a másiknak semmi pluszt. Ez megint csak a PR. Ha tetszett az első rész, olvasd el a folytatást is! Pedig nem is folytatás. Ha ebben a részben nem lenne benne Lina, sem történne semmi. Csak egy beleerőltetett szál, hogy sorozat lehessen.

Ok, kidühöngtem magam. Idegesít ez a sorozatgyártás, főleg, hogy ennek a regénynek igazából nincs is szüksége rá. Kedves kis történet, jól adagolt ifjúsági panelekkel, nem kellene egy másik regény farvizén úsztatni.

Két alapvető részből áll össze: egyrészt, ez egy jó kis road movie, amiben három kamasz körbe kirándulja Írországot. Nagyon hangulatos, láttatja velem az országot. Azért útikönyvnek nem merném ajánlani, de arra tökéletes lenne, hogy adjon támpontokat, vagy aki volt már ott, annak visszahozza az emlékeit. Érik a fiatalokat balesetek, vicces esetek, valami mindig van, és így pörögnek az események.

Más részről, ez egy kamasz regény, amiben kettő tipikusan fontos és ifjúsági témát dolgoznak fel. Az egyik természetesen a szerelem, amit Welch jó érzékkel kezel. Nem lett nyálas, és nem egy szerelem születését, hanem egy törött szív gyógyulását teszi a középpontba. Ugyan megjelenik már a következő helyes srác is a sínen, de nem édelegni van ott. A legvégén van arra utalás, hogy még az is lehet a dologból.

A másik az életút kérdése. Ian remek focista, annyira, hogy már teljes ösztöndíjakat ajánlanak neki, mindenki szerint hatalmas tehetség. De mi van, ha nem akar focista lenni? A Forever my girl történetéből hiányoltam, hogy jut el a férfi főszereplő onnan, hogy ő a körbeünnepelt sztár, addig, hogy mindent hátrahagyjon, és másba fogjon. Itt ezt megkapom, érdekesen, átélhetően. Nekem ez a rész jobban is tetszett, mint a szerelmi szál.

Különben, megjegyzem, Addie titkánál sokkal rosszabbra számítottam.

Összességében jó kis YA regény volt ez, ami kedvet csinál az ír látnivalók megtekintésére.

Welch: Szerencsés szerelem - Mint YA: 75% szerethető karakterek, kamaszos gondok, szép ír tájak és kellemes hang.

Szubjektíven: 70% bár irritál, hogy egybe van kötve a másik Welch regénnyel, hangulatos.

Legyen itt a lánykérés. Eljegyzési bulinak még úgysem adott helyet a Posta. Volt már itt rablás, késelés, sokféle lopás, egy anyuka itt feledte a babakocsijában a gyerekét, két koma piásan összeverekedett, de jegygyűrűt még senki ujjára nem húztak fel. Na, akkor itt az alkalom! (Őszi: Piri néni 3.)

Fontos a drága cipő. Amikor az ember kollégákkal, ügyfelekkel, törvényszolgákkal, rendőrökkel tárgyal, időnként lehajtja a fejét, és a másik cipőjét bámulja, hogy elrejtse rosszalló tekintetét. (Vaughan: Egy botrány természetrajza)

El sem tudod képzelni, milyen ostobák az emberek. Az állatok meg éppen olyan buták. A földhöz képest a pokol valóságos paradicsom! (A kisördög In: Svájci népmesék)

A zseniket olvasgatni kell, nem velük élni – foglalta össze élete végén lakonikusan különválásuk okát. (Nyáry: Írjál és szeressél)

Lajos Kitti démoni macskája volt. Én Azazelnek hívtam inkább, de egyik nevére sem hallgatott. (Sereg: Mindent a barátságért, IN: Meghitt pillanatok)

Nem baj az, ha karakán az ember, ha kiáll az igazáért és nem rejti véka alá a véleményét. Igen, én szeretem kinyitni a pofámat, ha van kiért, ha van miért. Az embernek egyes szituációkban muszáj saját véleményt formálnia és megvédeni az álláspontját, ha úgy érzi, hogy neki van igaza. Nem önfejűségből vagy dacból, nem, egyszerűen egy belső hang ezt diktálja számára. Hívhatjuk önérzetnek is, de én jobban szeretem igazságérzetnek hívni. (Őszi: Piri néni 3.)

Pici lányom – karolt át anya. – Ez jó lecke most, amikor nem veled történik: elengedni valamit néha legalább olyan fontos, mint ragaszkodni hozzá. (Barnard: Törékeny barátság)

Álmodozni szabad, az tart fiatalon. (Gier: Fellegszálló)

Látom, hogy egyre többen és többen okostelefon-zombiként élik az életüket. (Zacher: A Zacher 2.0)

Humoros, élettel teli, adomás, mindennapos.

Piri néni továbbra sem pihen, és ott segít, ahol csak tud. Nem jön zavarba, amikor egy nem is kicsit alulöltözött férfi ugrik be az áruházba – üldöztetve egy féltékeny férj által. Hamar beállítják a húspultba, ahol még ki is szolgálhatja az őt üldöző férfit. Amikor egy számára kedves kamasz szerelmespár összeveszik, akcióba lép, és részt vesz a békítő hadműveletben. Befogadja a régen látott rokont, amikor tévedésből börtönbe kerül, a lecsukott utcalányokkal is megtalálja a hangot. Örül a dédunokáknak, fagyizni viszi őket vagy fürdőbe lazulnak. Segít a postás lánykérését, majd esküvőjét is megszervezni. De maga is kész férjhez menni, amikor udvarlója megkéri a kezét. Piri néninél mindig zajlik az élet.

Őszi Róbert már a harmadik kötettel jelenteti meg Piri néni kalandjait. Nem véletlenül jöhet már ki a sorozat harmadik része: annyira tele van még mindig pozitív üzenetekkel, humorral, egy kis lélekmelengetéssel, ami mindig jól tud esni, és aki egyszer rákap az öreglány kalandjaira, szerintem gondolkodás nélkül kész a soron következő kötetet beszerezni és olvasni a többi után.

Cselekményét nehéz összefoglalni, mert nem egységesen egy történetsort visz végig. Ez inkább egy naplóra hasonlít, amelyben Piri néni életének érdekesebb részei kerülnek elbeszélésre. Nagyjából érzékelni, hogyan telik az idő – a cselekmény körülbelül egy évet ölel fel. És mindig azokat az epizódok szerepelnek, amelyek valamiért szóra érdemesek.

Nagyon sok köztük a humoros eset – a néni újra találkozik az árussal, akit most nem akaszt ki, hanem könnyeden vásárol nála szőnyeget, de azért a srác tart Piri kérdéseitől. Menti a boltba szaladt félrelépőt, de a strandszezonra készülő férfinak sem kell üres kézzel távoznia. Külön kiemelném a postás esküvőjét és lánykérést, az önmagában is fergeteges.

Akadnak komolyabb esetek is, mint a hazatérő rokoné, de itt sem lesz drámai a történet. Mert itt minden történet jó véget ér, mert a szeretet, a pozitív hozzáállás elnyeri méltó jutalmát.

Piri néni nagyon pozitív személyiség, aki úgy tudja kezelni a helyzeteket és konfliktusokat, ahogy egyre inkább elfelejtünk. Ami nekem legjobban feltűnt, hogy Piri néni nagyon kész segíteni bárkinek. A családtagjainak éppen annyira, mint egy vadidegennek. Ez tűnt el nagyon a világunkból, pedig mennyivel másabb lehetne, ha több Piri néni szaladgálna közöttünk! És ez a könyv emlékeztet rá, hogy lehetne így is élni. Ha csak kicsit odafigyelünk, ha csak egy kicsit változtatunk a viselkedésünkön, jobbá tehetjük a világunk.

Mert azzal, hogy másokon segítünk, magunknak is ajándékot adunk. Egy bizakodó, emberekben hívő, szeretetben leélt élet önmagában hordozza a jutalmát.

Szerettem azt a kötetben, és vele a sorozatban, hogy még mindig meg tud újulni. A tartalma, az érzelmi üzenete változatlan, de a történetei újak és frissek. Vannak visszatérő szereplői, de a velük történtek nem ismétlések.

Ha valami negatívumot keresek, a nyelvezete nem mindig a fülemnek való, de Piri néni stílusába illik, és amint ráállt a fülem, már nem zavar egy-egy durvább kifejezés sem. Még azt is megemésztettem, hogy néha Piri néni a korától eltérően szlenges.

Nem csak év elején, de bármikor, mosolyogni kell, Piri nénihez érdemes fordulni.

Őszi: Piri néni 3. – Mint humoros: 90% pozitív tartalom, kedélyes, stílusos, sok kis részletből jól összeáll.

Szubjektíven: 95% lélekmelengető. Tele van jó üzenetekkel, kedvvel. Jó érzés olvasni is.

Szépirodalmi, szerelmes, anekdotás.

Örkény István már 30-on felül, elvált emberként látott meg egy fiatal lányt egy buszon. Leveleket kezdett írni Nagy Angélának, aki aztán felesége és tanítványa is lett később. Ady Endre és Lédája héja násza mindenkinek ismerős lehet, és a két ember a leveleikben is legalább olyan szenvedélyes volt, mint az életben. Krúdy Gyula és a nők – nem véletlen lett ő a Kék Macska íróhőse, imádták a nők, ő is őket, rengeteg szerelmes levelet kapott és írt is. Levélben kérte meg neje kezét Mikszáth Kálmán, fogságból küldte szavait Radnóti Miklós és Déry Tibor is hazafelé. A nagy korkülönbség sem volt akadály: Jókai ugyanúgy írt Nagy Bellának, ahogy Kossuth Lajos sem volt képes visszafogni magát Zeyk Sarolta irányába.

Nyáry Krisztián lassan az irodalom órák hőse lesz a szememben. Kezeket fel, ki érezte úgy, hogy teljesen felesleges a szerzők életútjával tömni nebuló fejünket! De Nyáry teremtett egy alternatívát, amivel érdekessé tudja tenni a szerzők életét és hozzákötni a műveikhez. Személyessé, emberivé, és ami nagyon fontos, érdekessé tette őket sokaknak.

Kármán és a Fanni hagyományai, elvileg gimnáziumban mindenkinek kötelező. Kérdem én, hányan olvasták el tényleg? Szenvelgős, szomorú, nem is mondható mai nyelvezetűnek. De ha ismerjük hozzá Kármán botrányos szerelmét a nála idősebb grófné felé, máris pikánsabb apropót kap az egész mű. És valahol szomorú vagyok érte, hogy így kell figyelmet kelteni egy klasszikus felé, de legyünk őszinték! Örülni kell mindennek, ami miatt ma valaki hajlandó klasszikusokat olvasni. Ecsetelhetem én Jókai szókincsének gazdagságát, a leírásai erejét, a nagy romantikus hőseinek jellemét, szerintem a diákokat sokkal jobban megfogja annak a nemes fiúnak a képe, aki azt merte mondani a nemzet színésznőjének, egy idősebb és gyereket nevelő asszonynak, hogy szereti, és szembe száll érte baráttal és családdal, majd idősen képes volt újra, immár egy országnak nekimenni a szerelemért. Kellenek a jó sztorik és Nyáry szállítja ezeket sorba.

Már nála is érzem az univerzum építését, de mivel ezt a magyar történelem és irodalom terén teszi, még örülök is neki. Az Írjál és szeressél az Így szerettek ők kötetekkel rokon. Abban műveken és anekdotákon keresztül mutatta meg írónk szerelmi életét, most beleshetünk a leveleikbe is, megint vannak anekdoták, és megvan az összekötés, a másik kötetekben hol találunk róluk többet.

Gondosan szerkesztett kötettel állunk szembe, amiben kiemelésre kerül pár botrányosnak is nevezhető kapcsolat, de olyan témákat is találunk, mint a lánykérés, a szakítás, vagy éppen a fogságból írt levelek. És Nyáry nem szépít, nem ferdít. Nem akarja nekünk eladni az illúziót, hanem az igazi szerzőket teszi érdekessé. Radnóti Miklós, egyike azon kevés költőnek, akinek szeretem a verseit. Gimnáziumba a fejembe akarták verni, hogy mennyire oda volt Fanniért, és milyen szép verseket írt neki. Idealizáltak. Pedig nem kellene – sokkal emberibb, és hozzám közelebb álló az a Radnóti, akit Nyári Krisztián húzott felém közelebb.

Még mindig nagyon anekdotás, jó a stílusa, a levelek irodalmi jelentősége sem vitatható.

Bár a klasszikusokra nehezebben áll rá az ember agya, nem szabad őket feledni. Értékek vannak az irodalmunkba, jó történetek, és jó ezeket ismerni, felidézni, emlékezni.

Nyáry: Írjál és szeressél – Mint dokumentumregény: 75% forrásbő, hiteles, keretei mesélősek, közel hozza irodalmunk.

Szubjektíven: 70% a történetek tetszettek, jók mellette a levelek, ha annyira nem is a stílusom.

Avagy melyik volt az a 10 regény, amiről legtöbben elolvastátok a bejegyzésem?

A címek egyben linkek is, ha valamelyik nem rémlene.

10: Weaver: Holtvadászat

9: Bell: Egy kis szívesség

8: Scarrow: A Caesarok napja

7: Aciman: Nyolc fehér éjszaka

6: Mason: Void Star

5: Tasnádi - Jeli: Kettős: Játék

4: Cronin: A tükrök városa

3: Roslund & Thunberg: A kötelék

2: Borbás: Kék Macska

1: Connelly: Fekete jég