Szépirodalmi, szerelmes, anekdotás.

Örkény István már 30-on felül, elvált emberként látott meg egy fiatal lányt egy buszon. Leveleket kezdett írni Nagy Angélának, aki aztán felesége és tanítványa is lett később. Ady Endre és Lédája héja násza mindenkinek ismerős lehet, és a két ember a leveleikben is legalább olyan szenvedélyes volt, mint az életben. Krúdy Gyula és a nők – nem véletlen lett ő a Kék Macska íróhőse, imádták a nők, ő is őket, rengeteg szerelmes levelet kapott és írt is. Levélben kérte meg neje kezét Mikszáth Kálmán, fogságból küldte szavait Radnóti Miklós és Déry Tibor is hazafelé. A nagy korkülönbség sem volt akadály: Jókai ugyanúgy írt Nagy Bellának, ahogy Kossuth Lajos sem volt képes visszafogni magát Zeyk Sarolta irányába.

Nyáry Krisztián lassan az irodalom órák hőse lesz a szememben. Kezeket fel, ki érezte úgy, hogy teljesen felesleges a szerzők életútjával tömni nebuló fejünket! De Nyáry teremtett egy alternatívát, amivel érdekessé tudja tenni a szerzők életét és hozzákötni a műveikhez. Személyessé, emberivé, és ami nagyon fontos, érdekessé tette őket sokaknak.

Kármán és a Fanni hagyományai, elvileg gimnáziumban mindenkinek kötelező. Kérdem én, hányan olvasták el tényleg? Szenvelgős, szomorú, nem is mondható mai nyelvezetűnek. De ha ismerjük hozzá Kármán botrányos szerelmét a nála idősebb grófné felé, máris pikánsabb apropót kap az egész mű. És valahol szomorú vagyok érte, hogy így kell figyelmet kelteni egy klasszikus felé, de legyünk őszinték! Örülni kell mindennek, ami miatt ma valaki hajlandó klasszikusokat olvasni. Ecsetelhetem én Jókai szókincsének gazdagságát, a leírásai erejét, a nagy romantikus hőseinek jellemét, szerintem a diákokat sokkal jobban megfogja annak a nemes fiúnak a képe, aki azt merte mondani a nemzet színésznőjének, egy idősebb és gyereket nevelő asszonynak, hogy szereti, és szembe száll érte baráttal és családdal, majd idősen képes volt újra, immár egy országnak nekimenni a szerelemért. Kellenek a jó sztorik és Nyáry szállítja ezeket sorba.

Már nála is érzem az univerzum építését, de mivel ezt a magyar történelem és irodalom terén teszi, még örülök is neki. Az Írjál és szeressél az Így szerettek ők kötetekkel rokon. Abban műveken és anekdotákon keresztül mutatta meg írónk szerelmi életét, most beleshetünk a leveleikbe is, megint vannak anekdoták, és megvan az összekötés, a másik kötetekben hol találunk róluk többet.

Gondosan szerkesztett kötettel állunk szembe, amiben kiemelésre kerül pár botrányosnak is nevezhető kapcsolat, de olyan témákat is találunk, mint a lánykérés, a szakítás, vagy éppen a fogságból írt levelek. És Nyáry nem szépít, nem ferdít. Nem akarja nekünk eladni az illúziót, hanem az igazi szerzőket teszi érdekessé. Radnóti Miklós, egyike azon kevés költőnek, akinek szeretem a verseit. Gimnáziumba a fejembe akarták verni, hogy mennyire oda volt Fanniért, és milyen szép verseket írt neki. Idealizáltak. Pedig nem kellene – sokkal emberibb, és hozzám közelebb álló az a Radnóti, akit Nyári Krisztián húzott felém közelebb.

Még mindig nagyon anekdotás, jó a stílusa, a levelek irodalmi jelentősége sem vitatható.

Bár a klasszikusokra nehezebben áll rá az ember agya, nem szabad őket feledni. Értékek vannak az irodalmunkba, jó történetek, és jó ezeket ismerni, felidézni, emlékezni.

Nyáry: Írjál és szeressél – Mint dokumentumregény: 75% forrásbő, hiteles, keretei mesélősek, közel hozza irodalmunk.

Szubjektíven: 70% a történetek tetszettek, jók mellette a levelek, ha annyira nem is a stílusom.

Avagy melyik volt az a 10 regény, amiről legtöbben elolvastátok a bejegyzésem?

A címek egyben linkek is, ha valamelyik nem rémlene.

10: Weaver: Holtvadászat

9: Bell: Egy kis szívesség

8: Scarrow: A Caesarok napja

7: Aciman: Nyolc fehér éjszaka

6: Mason: Void Star

5: Tasnádi - Jeli: Kettős: Játék

4: Cronin: A tükrök városa

3: Roslund & Thunberg: A kötelék

2: Borbás: Kék Macska

1: Connelly: Fekete jég

Hoteles, rejtélyes, szerelmes.

Fanny Funke kimaradt az iskolából, de a nagy álmait nem tudja egyszerre megvalósítani. Ahhoz be kellene töltenie a 18-at, de egyelőre még csak 17. De mivel nem iskolába jár, és el akart költözni otthonról, el kell vállalnia az állást, amit talál. Egy lesz a svájci Fellegszálló hotel mindenese, akire ugyanúgy rábízzák a vasalást, WC pucolást, mint a vendégek gyerekeinek felügyeletét. Ez utóbbival különösen meggyűlik a lány baja, hiszen az egyik gyerek, Don, abban leli örömét, hogy folyamatosan kiszúr a lánnyal. Az ünnepek előtt majdnem a baj is megvan: az ikrek majdnem kocsi alá kerülnek. Szerencsére a hotel tulajának 19 éves fia, Ben érkezett, aki akár a szerelmet is elhozhatja Fanny életébe. De az ünnepek alatt meg kell birkózniuk egy gyerekrabló párossal, lopott ékszerekkel, és a Tiltott Macskával.

Tettem egy nagy felfedezést. Már annyira elszoktam a sima ifjúsági regényektől, hogy folyton azt vártam, mikor jön a csavar. Vagy a természetfeletti, vagy valami krimis. Komolyan! Miközben olvastam Fanny és Ben kalandjait, azon pörgött az agyam, hogy mikor találnak már a hotelben egy hullát, hogy aztán megindulhasson a gyilkos utáni hajsza. Aztán hullhattak volna szépen sorban a szereplők, miközben egyre nő a feszültség…

Aztán szép lassan beletörődtem, hogy itt bizony csak olyan izgalmakkal kell számolnom, hogy még időben sikerül-e eltűntetni a csokoládé foltot a drága függönyökből, amit Don kópéságból belekent, vagy Fanny melyik fiút választja? A gyönyörű Tristant, akinél szebb srácot Fanny még életében nem látott, és még a magához való esze is megvan, vagy a főnök szintén helyes fia, Ben mellett köt ki? Mondanom se kell, mennyire lerágtam izgalmamban a körmeimet. (Semennyire.)

Pedig szimpla ifjúsági regénynek korrekt ez a könyv. Van cselekménye, még csak nem is lassan döcög, hanem tényleg haladnak benne az események és Gier igyekszik minden fejezetbe beletenni valamit, ami vagy a cselekményt viszi előbbre, vagy valami vicces, esetleg izgalmasnak szánt fejezete a hotel életének. Ír bele rejtélyeket, mint a macska, aki senkié, de mindig a legjobbkor felbukkan – de a személyzetben is akad ilyen ember. Akad benne humor, de sok kedves rész is.

Ráadásul az időszakhoz illő olvasmány is, hiszen a cselekmény a téli szünetben játszódik, vagyis karácsony és szilveszter alatt. Ami miért fontos? Mert Ben ekkor tud itt lenni – ő ugyanis hősnőnkkel ellentétben jár iskolába, és jó eredménnyel szeretne érettségizni. Amit azért emelek ki, mert nagyon nem tudtam mit kezdeni azzal, ahogy Fanny ebben a könyvben otthagyta az iskolát. Nekem elég zavaros volt, hogy mi történt a lánnyal. Ha valaki értette, ossza meg velem is, mert ez nekem nagyobb rejtély, mint a Tiltott Macska!

Szerethető karakterekkel van megpakolva a regény, és ez még abban is meglátszik, hogy a szerelmi háromszögében teljesen mindegy lenne, kit választ Fanny, annyira kedves és rendes mind a két srác. (Azt nem fejtem ki bővebben, mennyire emlékeztetett a helyzet Clare egy szerelmi háromszögére, még az Árnyékvadász univerzum elejéről. Pedig, de!)

Könnyen olvasható, kedves kis könyv ez, ami felüdülés lehet, ha valaki unja már a paranormális vagy egyéb jelenségekkel feldobott YA könyveket.

Gier: Fellegszálló - Mint ifjúsági: 70% hétköznapi történet, szerethető hősökkel. Könnyen olvasható, játékos.

Szubjektíven: 55% azon kaptam magam, hogy hiányzik az izgalom belőle. Kis semmilyen.

Valóságos, szenvedélybetegséges, hiteles.

Világ szinten, de Magyarországon is olyan függőségek alakultak ki, melyek tömegeket érintenek. Világunkban az internet, az okostelefon valósággal rá van nőve az emberre. Egész máshogy szocializálódik egy mai gyerek, mint a korábban felnőttek. Ez jár előnyökkel, de veszélyekkel is. Sok múlik azon, mit kap otthonról a csemete. Az alkoholizmus a magyar káros szenvedélyek egyik vezetője. Az alkohol veszélyeztet felnőttet és kamaszt is, nemtől függetlenül, ha van is különbség az ivási szokásokban (a férfiak nyilvánosan és csoportban, a nők otthon saját készletből). A drogok, melyek olyan mértékben érkeznek, hogy már a szakma sem képes tartani velük a lépést. Mindehhez hozzájön az egészségügyi rendszer válsága. Mi a megoldás?

Már több éve, hogy Zacher Gábor első könyve megjelent. Most itt a második, és ahogy a bevezetőben meg is van fogalmazva, nagyon felgyorsult a világ és új függőségek, melyekkel fel kell venni a harcot a mindennapokban. Emlékszem, még az 1.0-ban a kávéról olvastam. Milyen egyszerűnek tűnik az, ha most összevetem azzal, hogy mire van az emberiség ráfüggve.

Zacher mesélős, jó stílusban fejti ki a véleményét a különféle témákban. Írja, szeret előadni és tanítani, és ennek a rutinja meglátszik a köteten is. Megvan abban az egyensúly, hogy legyenek benne tények, hiteles legyen, ugyanakkor mindezt szórakoztató formában adja közre. Megjelennek benne az anekdoták, személyes történetek, de statisztikákat és kimutatásokat is fogunk benne találni.

Annyira hiteles végig, hogy nem azon pörgött az agyam, mennyire hihetek neki. Sok mindenben ráadásul egyezik a véleményünk is. A netfüggőség és a mobiltelefonok, mint köldökzsinórok, kifejezetten érdekelnek. Szerintem ez egy nagyon aktuális téma, és nap, mint nap képes vagyok megdöbbenni, hogy tényleg, mennyire készülékekben élünk. Karácsonyra a 7 éves keresztgyerekem notebook-ot kapott, és profin nyomkodja máris. Még alig tud írni, de már rá van függve a chatre. Ha Pesten metrózom, én is rá szoktam csodálkozni, hány okostelefon-zombi vesz körbe, ha nem is neveztem Zacher előtt így őket.

Olvastam ebben a könyvben most egy csomó trendet is, ami nekem kimaradt eddig, de teljesen le voltam rajta döbbenve, hogy már ilyenek léteznek. Az a plasztikai sebészes cucc is – az ember azt hinné, ilyen csak a Black Mirror egyik részében fordulhat elő, erre tessék, ez az új valóságunk. A kamasz úgy akar kinézni, mint az app mutatta képe.

Nekem ez a netes rész volt a legérdekesebb, de nagyon sok téma van benne, ami mozgatja az ember agyát. A hajléktalanok helyzete. A drogozási szokások, szerek és elterjedésük Európában – eddig pl. nekem a drog azt jelentette, amit a Narcos és a Vadállatok mutatott, most kaptam egy egészen más, árnyaltabb képet.

Nem utolsó sorban emberi értékek is vannak ebben a kötetben, amit érdemes lenne adoptálni.

És miért ez lett a szilveszteri olvasmány? Mert ezen a napon hagyományosan szokás fogadalmakat tenni. Ha szembenézünk magunkkal, a függőségeinkkel, akkor talán okos fogadalmat is tehetünk. Legyünk egészségesebbek 2019-ben, és tegyünk is érte!

Zacher: A Zacher 2.0 - Mint ismeretterjesztő: 70% érdekes témák, sok tényanyag, de szórakoztató is. Értelmes.

Szubjektíven: 80% sok érdekes és döbbenetes dolog van benne, egyet is tudtam érteni vele.

Újév, szünet - a héten még nem indul be a könyvkiadás, de jövő héttől remélhetőleg már tudok címekkel is szolgálni!

Tárgyalótermi, viszonyos, női, botrányos.

Kate megküzdött mindenért, amit elárt. Sikeres ügyész, akinek szívügye a kihasználtak védelmezése és az igazságszolgáltatás. Bár tudja, sokszor a karizmán, a véletlenen múlik a siker. Most egy nagy horderejű ügyet kap: egykori titkárnője és szeretője vádolja az államtitkárt nemi erőszakkal. Kate, akinek eltitkolt múltja is felelevenedik, hisz a nőnek és kész harcolni érte. Sophie, a megvádolt James felesége viszont a jóképű, megnyerő férjének hisz. A viszony se esik jól neki, de azzal képes szembenézni. Képes lehet újra összerakni a házasságát, két tündéri gyereke kedvéért is. De amikor a nemi erőszak vádja napvilágot lát, a sajtó rájuk száll. Sophie nagyon hinni akar a férjének, de ahogy a per halad, kételyek merülnek fel benne, és az igazság lassan felszínre kerül.

Erről a regényről nagyon hamar asszociálni kezdtem egy sorozatra, amit nagyon szerettem. A férjem védelmében, vagyis a The Good Wife. Mindkettőben van egy politikus, aki szexuális botrányba keveredik, és mindkettőben a feleség lesz, akinek a szemszögéből megismerjük az eseményeket. De a hasonlóság ennyi, mielőtt valaki azt hinné, hogy ez egy másik Alicia Florrick története. Nem az, nagyon mások a hangsúlyok.

Ráadásul azonnal adódik két olvasata is. Mivel egy tárgyalás van a történet középpontjában, le vannak írva a tanú meghallgatások, kapunk részeket a bizonyító eljárásból, ez egy tárgyalótermi krimi. Csak éppen van benne egy csavar. Megfelel ennek a zsánernek, de el van rejtve benne egy másik is.

Ez ugyanis egy femi-thriller is, amiben a zsáner egyik kedvenc témája van a középpontban. A nők elleni erőszak, a kihasználás. Ami nagyon sok szinten megjelenik a regényben. Kate szexuálisa bántalmazott egyének ügyében dolgozik, és az államtitkár botránya mellett más esetei is be vannak lengetve a cselekménybe. Kate múltjában is van egy eset, amiről direkt nem mesélek többet, mert Vaughan nagyon jó kis csavart ír belőle. Az államtitkár ügye eleve egy szexuális zaklatásos eset. És érdemes Sophie és James házasságának is mélyebb rétegéig lemenni, mert bizony ez sem egy annyira tökéletes kapcsolat, mint amilyennek kívülről látszik. És mindezt Vaughn remekül összefogja.

Nagyon jó a szerkesztés. A jelen flashback elemekkel, több szereplő szemszögéből van megfogva, folyamatosan újabb nézőpontokat adva, és egyre jobban mélyítve az ügyet. Az ember a végére komolyan a fejét fogja, hogy egy látszólag egyszerű ügy mennyire bonyolult lehet, és mi rejlik a karakterek mélyén.

Alapvetően ez a női hősök regénye, és Vaughn nagyon jól meg is ragadja, mi meg végbe elsősorban Kate és Sophie lelkében és életében. Úgy ír lelki traumákról, gyötrődésekről, hogy mellette nagyon olvasmányos is, és a cselekmény is pörög. Nem lesz unalmas egy percre sem. De a nőkön túl James karaktere is gyönyörűen kiemelkedik, és bizony jól eljátszik a szerző azzal, milyennek látjuk a férfit a cselekmény más-más pontján.

Minderre ráépül még egy réteg, amit úgy tudnék nevezni, hogy a politikai mocsok, a bennfentes barátságok ereje és a háttérben megbúvó korrupció. Aha, súlyos.

Pozitív csalódás. Jó femi-thriller, tárgyalótermi és lélekmerülős könyv is. Tetszett!

Vaughan: Egy botrány természetrajza - Mint tárgyalótermi: 80% több oldalról, több idősíkon elmondott okos sztori, és agyalós is.

Szubjektíven: 90% az a fajta könyv, amin rágódok a vége után. Emlékezetes szereplők, sztori.

Szerelmes, betegséggel küzdős, flörtölős.

Chelsea jobban ki se lehetne akadva. Azt hitte, megtalálta az igazit és családja lesz. De Elec szakított vele, a semmiből. Ő meg képtelen túltenni magát a srácon. A szomszédja is csak idegesíti, akinek a kutyái mindig a legrosszabbkor ugatnak. Az sem segít a helyzeten, hogy a morcos szomszéd hasonlít az exre, csak ha lehet, még nála is szexibb. Plusz, mivel van a falon egy lyuk, élete minden sötét kis titkát ismeri, hiszen még a hallása is szuperhőshöz méltó. Ahogy beszélgetni kezdenek, a lány kénytelen rájönni, hogy Damien igazából helyes srác, csak valamiért a fejébe vette, hogy neki nem kell barátnő, család, senki. Így amikor Chelsea komolyan beleszeret, gondba is van, mit csináljon. Képes lehet megváltoztatni Damien hozzáállását, ha rájön, miért gondolja, hogy nincs jövőjük?

Már ott tartunk, hogy a romantikus regényeikből is univerzumot építenek a szerzők. Nem is tudom, ezen sírjak vagy nevessek. Olyan volt régen is, hogy pl. egy család fiú vagy lánytagjainak a nagy szerelmi történetei követték egymást egy sorozatban. De már ott tartunk, hogy mindenki sorra rátalál a nagy szerelmére: a testvérek, az ideiglenes barátnő, a szomszéd, még az is, akit csak emlegettek valamiért. Valahogy ennek nem tudok örülni.

Sejthetitek, mennyire sokkot kaptam, amikor leesett, ez a sztori kiről szól, és hogyan kapcsolódik a szerző előző regényéhez. Abban az a Greta a főszereplő, akiért Elec elhagyja ennek a regénynek hősnőjét. Ahogy mondtam, már egy sorozatban mindenki meg fogja találni a nagy szerelmet, az exek is. Épül az univerzum, ez éppen a legkedvesebb szerelmeseké! (Remélem, érzitek, mennyire csöpög a vitriol a billentyűzetemről.)

Utáltam is, hogy ezen is azon kattognak, amit ezekben az amerikai történetekben nem bírok megérteni. Miért akkora tabu, ha mostohatestvérek szeretnek egymásba? Pláne, ha a szülők házasságakor lesznek rokonok, már 17-18 évesen? Messze nem olyan, mintha testvérek lennének. Az tényleg tabu. De ez? És itt is ezen vannak ki a szereplők.

Szerencsére aztán inkább a maguk ügyével foglalkoznak. És ugyan téma, mennyire szexi a legkedvesebb szomszéd, de nem arról szól a sztori, hogy ágyba zuhannak, aztán valahogy a szex mellé megjön a szerelem is. Ők beszélgetnek, húzzák egymást, előbb lesznek barátok, mint szeretők. Itt működik is a sztori. Majd megismerjük Damien titkát, amit én erőltetettnek érzek, de legalább normálisabb konfliktus lesz belőle, mint egy értelmetlen összeveszés a szerelmes pár között. (Azért nem ússzuk meg azt se, lásd becsúszott terhesség.)

A szereplők túl jók, hogy igaziak legyenek, de legalább Ward igyekszik árnyalni őket, és nem tökéletes emberekről ír. Igaz, nem sok hibájuk akad, de az erőfeszítést is tudtam értékelni. Jade egész jól sikerült, jobban is bírtam, mint a nővérét. Sajnáltam is, hogy ez nagyon kétszemélyes regény, Damien és Chelsea körül forog minden.

Stílusában nincsen semmi, ami az átlagból kiemelné. Pont olyan, mint egy tucat new adult. Olvasható, néhol szórakoztató, de se mélysége, se irodalmi igénye. Igaz, az nem is feltétel a hasonló történetekben, de a remény hal meg utoljára.

Az univerzum építés jegyében nem lennék meglepve, ha mondjuk, Legkedvesebb sógor címmel jönne a következő rész Jade és Tyler egymásra találásáról. Csak ne legyen igazam…

Ward: A legkedvesebb szomszéd - Mint romantikus: 60% néhol erőltetett, de van humora, nem csak szerelemről szól, olvasható.

Szubjektíven: 30% egy-egy részen a párbeszédek működnek, de a túl nagy happy end gáz.

Gyors poénvadászat, mert az ünnepek alatt nem igazán sikerült csavaros és ünnepi olvasmányra is akadnom.

- A tél menyasszonya: Zelka kiszabadítja a lányokat, hiszen a torony mindenkit a szíve vágyával ejt foglyul, amit vele nem tud megtenni, hiszen neki nincs szíve. Ahogy ellenáll egy-egy kísértésnek, ráakad egy-egy tárgyra, amit megfogva az visszaváltozik lánnyá. Az egyik aludni akart, a másik éhes volt, a harmadik hiú, de Zelkának se a vetett ágy, terített asztal és szépítőszerek nem kellettek. Az utolsó szobában a jégbe fagyott Tavasz várja, akit a dalával életre kelt. Az útján segítő állatokról kiderül, hogy a Tél volt, csak eddig ő is el volt átkozva. Hazaengedi a Tavaszt, és megkéri Zelka kezét.

- Az utolsó karácsony Párizsban: Will meghal a háborúban, de a francia szerelméről kiderül, hogy szült egy kislányt a fiútól. Evie eléri a családjánál, hogy fogadják igazi rokonukká a kislányt, hiszen csak ő maradt Will után. Tom apja halála után egy rokon igyekszik átvenni a fiú örökségét jelentő lapot, és azt mondja Tomnak, Evie már az ő jegyese. Tom rettenetesen kiakad, levélben mindennek elmondja a lányt. Aki nem tud bocsánatot sem kérni: súlyos betegen karanténba kerül. Tom egy korábbi levélből mindenre rájön, és igyekszik bejutni a lányhoz a karanténba. Az utolsó levél, jó 50 évvel későbbi. Evie nem rég halt meg, ez volt az utolsó levele. Miután bejutott a karanténba, addig maradt, míg Evie felépült, és már mindketten szerelmet tudtak vallani a másiknak. Boldog házasok voltak, itt volt Párizsban a lánykérés. Tom eltölt egy kis időt Will lányával, majd Evie szeretettel teli szavai után végleg elalszik. Delphine, Will lánya levélben hívja meg magához Tom és Evie fiát, Willt családjával együtt magához.

- Kettős: Játék - Tünde süket, míg Hárún egy menekült, aki Németországba igyekszik eljutni. Amikor szembesülnek a másik titkával, csúnyán összevesznek. De aztán a vonaton bejelöli a fiú a lányt neten, aki visszajelöli, és beszélgetni kezdenek, de már az igazság tudtában.

- A tükrök városa: Amy életben marad, legyőzi a Nulladik Pácienst is. De ő utolsó tetteként még megharapja és fertőzi Petert. Amy életben tartja, de csak valami gyenge zombiszerű alak marad belőle. A túlélők hajóval Európába mentek, így Amy és Peter magukra maradnak. Miután Peter meghal, Amy eltemeti, és várja, hogy visszatérjenek a többiek. Jó pár generációval később merészkednek vissza az emberek az amerikai kontinensre, megtalálják Amyt. Aki már olyan régen van egyedül, hogy nehezére is esik újra kommunikálni. A regény végén egy történész megkéri, mesélje el a történetét.

Háborús, fertőzéses, emberiséget megmentős.

A Tizenkettek elpusztultak, a megmaradt emberiség fellélegezhet. Megkezdődhet a világ újjáépítése, egy háború nélküli élet. De sokaknak nem adatik meg a teljes béke, vagy a megérdemelt boldogság. Alicia teherbe esett egy kínzójától, és a magányában megszületett kisbaba nem maradt életben. Mélyen gyászol, és aki vigaszt tud adni, hátsó szándékokkal van tele. Peter sajátjaként neveli bátyja fiát, vezető szerepet tölt be az újjáépített városban. De az álmaiban még Amy van mellette, akit még mindig szeret, és akiről nem tudja, mi történhetett vele. Évtizedek telnek el, amikor a békességet Alicia érkezése dúlja fel. Háború jön újra, mert a Nulladik páciens a pusztulást képes elhozni. Harcolnak, maradnak, nem számít – még a visszatérő Amyvel sincs esélyük.

Megfigyeltétek már, hogy az epikus fantasy történetekben a mindenkit megmentőnek nem juthat happy end? Ilyesmiben a Gyűrűk ura nálam az etalon, és már Tolkien is megírta Frodo sorsával: megmentette a világot, a Megyét, de nem magának. Neki nem jut olyan happy end, mint a többieknek, neki el kell mennie. Ez jutott most is az eszembe. Amy is megmentheti a világot, de élni benne és boldognak lenni, az nem adatik meg neki.

És ez olyan szomorú! Jól rá is nyomta a hangulatomra a bélyegét a kötet vége. És nem mesélem el, kivel pontosan mi történik, de nagyon sokan vannak, akik szerintem nem azt kapják, amit érdemeltek volna. És megint csak a Gyűrűk ura és Tolkien ugrik be. Csak most Gandalf, ahogy arról beszél, sokan halnak, akik életet érdemeltek volna. Kik vagyunk, hogy dönthessünk életről és halálról? Nos, lehet sejteni, milyen jó hangulata van a regény végének, hogy ilyenekkel van tőle tele a fejem.

De az összképhez hozzátartozik, hogy nem csak a regény végével van bajom. Ahogy a kötet elején meglátjuk, kivel mi történt, szerintem az egy csomó szomorú történet. Rossz olvasni, kinek mi jutott az életébe. Volt itt egyáltalán, aki boldog lett? Talán az utánuk jövők, de ott se mindenki. És nagyon sokáig a mindennapok a téma, a felépült jövő, ami nekem nem tetszett.

De a regény monumentálisa meglátszik abban, hogy közben egy másik történetet is megismerhetünk, ami szintén elég tragikus. A Nulladik Páciensé, aki aztán majd újra pörgőssé teszi a történetet és a veszélyt hordozza. Az egy mai sztori, egészen sci-fi, ahogy az orvosi kísérletek elhozzák az ismert világ végét. A regény indulása, a Tizenkettek története egy újabb szemszögből, még jobban tágítva az univerzumot.

ÉS az jó is benne, ahogy Cronin képes kezelni a generációkat, idősíkokat, a karaktereit. Van benne már valami eposzi nagyság és törekvés. Még valahol az is, ahogy az emberiség mindent túlél, ha küszködnek is, ha nehéz is, de mindig lesz valaki, aki húzza előre a többieket és egy hős, aki meghozza a nagy áldozatokat.

Ha csak azt nézem, Cronin hogy írta meg korábbi fiatal hősei 50-es verziót, hogyan fejlesztette a jellemük és életük, jár a piros pont. Az már más tészta, hogy mennyire nem szerettem, amit sokaknak kitalált. Jaj, Peter, az ő egész élete annyira… áldozat. Ezt is írtam már, de egyszerűen így érzem. Aki annyit ad, ennyire keveset kap, nyomorult hős.

Van benne ötlet. A végére az akciós részek mennek. De annyira nyomorultak a hősei…

Cronin: A tükrök városa – Mint sci-fi: 60% sok karakter, nagyívű és többszálú cselekmény, eposzivá növelve.

Szubjektíven: 40% utáltam a végét. Nekem a halál nem tűnik happy endnek. Nem tetszett.